Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-03 / 207. szám
1994. szeptember 3., szombat 11 Szatirikus melléklet A Kakas Kabarészínháza Donkó László: Kormányfők, ha találkoznak- Villámtréfa Szereplők: Horn, Boross Szín: Négyszögesített kerekasztal. Horn úr balról ül, Boross úr jobbról. Pótköltségvetés Boross: - Stabilitást, Gyula! Horn: - Szakképzettséget, Péter! Boross: - Nem értek egyet... Horn: - Csak egyet nem, Péter? Boross: - Nem értek egyet a nyugdíjrendezésetekkel! Mi törvényes rendeletet hoztunk: nyolc százalék, szeptembertől visszamenőleg. Horn: - Az az érzésem, te nem ismered a kupiét, Péterem: „Üres a pénztárcám belseje...” Boross: - Azt a néhány milli- árdot elő kell tudni teremteni a föld alól is a nyugdíjasoknak! Horn: - Ha úgy gondolod, hogy az expoépítkezés eddig kiásott földje alól is, akkor oké! Boross: - Apropó, expo! Mondd, Gyula, ti szocik, miért vagytok tulajdonképpen az expo ellen? Horn: - Nagy tévedés, mi nem vagyunk ellene. Csak ne expo, hanem szexpo legyen! Van rá egy Bartókom, hogy a Rákóczi tériek azt vállalkozói alapon világszínvonalon összehoznák! Boross: - Csak nem Barsiné Pataki Etelkára gondolsz, Gyula? Horn: - De Péter, hova gondolsz! Ő már elbúcsúzott, anélkül, hogy tudná, mennyi lesz a végkielégítése. Pedig nem tudnám elviselni, hogy végkielégítetlenül maradjon... Boross: - Láttam a búcsút a közszolgálati tévében. Apropó, média! Gyorsan kineveztétek az új médiaelnököket, Gyula! Horn: - Aki gyorsan ad, az kétszer ad! Boross: - A tisztogatás is gyorsan folyik a médiában. Horn: - Tudok még közmondást! Új seprű jól seper! De szó sincs tisztogatásról - esetleg portörlésről. Boross: - Nem porhintésről, Gyulám?! De mi baj volt a Pál- fival, a Stefkával? Horn: - Nagyon borossak, akarom mondani, nagyon porosak voltak, öregem! Boross:- És a Liebmann Kati? Horn:- Nem is értem, a Horváth Ádi miért menesztette! Adhatott volna neki valami szerepet a Szomszédoknál. No nem a szlovákokra gondolok! Boross: - Vagy lehetett volna Forró Evelyn helyett a kormányszóvivőtök, Gyulám! Dekoratív, jó megjelenésű... Horn: - Van még egy szlogenem, Péterem: van, aki forrón szereti! Boross: - Summázva dolgot, sokat bakiztok, Gyula! Mi bezzeg nem bakiztunk annyit! Horn: - Látod, ebben igazat adok! Csupán egyetlenegyet hibáztatok. Boross: - Mit, Gyulám? Horn: - Hogy négy évig kormányon voltatok, Péterem! * (Gyorsan függöny az egészre.) Ketten dumálnak- A Horn sem tudott vizet fakasztani Pozsonyban...- Ennek is a szigetköziek isz- szák meg a levét!- Vagy még inkább a vizét! Bár azt hiszem, főleg a zöldek bősültek fel az egészen legjobban.- Már liláknak kellene őket nevezni.- Miért?- Lila lett a fejük az egésztől!- Nem is értem, miért nem építjük meg mi is az erőművet?! Egy kis erőműre valót még a Békési is összekaparna áz áfából!- Megőrült! Az okos ökológusok megmondták, hogy jóvátehetetlen károkat szenvedne a környezetünk...- Az enyém már nem!- Hogyhogy?- Mert az én környezetemben már két munkanélküli, egy kisnyugdíjas és egy tönkrement expovállalkozó van!- Egyetlen megoldás van: Hága!- Drága, magának elment az esze! Azt képzeli, a hágai bíróság majd nekünk ad igazat! Különben is, mire ítéletet hirdet, a talajvíz is felfakad a dunakilitii tározóban!- Akkor mi megoldás vízügyben?- Egyetlen megoldás van! Szent László!!- Tessék?- Igen, itt már csak a csoda segíthet! A KDNP-s vízfakasztó Szent László leüti a dárdáját a Duna medrébe és máris bőven ömlik víz...- Ilyen pofonegyszerű? Hogy ezt a szocialista-liberális koalíció miért nem találta már ki?!- Mert nincs egyetlen szentszakértő a kormányban, uram! Nem jó idők járnak mostanság mifelénk. A család pénzügyminisztere - a feleségem - közölte, hogy pótköltségvetés kialakítása vált szükségessé. Ha ugyanis minden úgy megy tovább, mint eddig, reális a veszélye annak, hogy finanszírozhatatlanná válik a család háztartása. Ennek elkerülése végett a pótköltségvetés szigorú megszorításokat fog tartalmazni. A restrikciós intézkedések lényegét a miniszter azonnal demonstrálta is, amikor a vacsora felől érdeklődtem: kettőt rántott nadrágszíjamon, amitől az rögtön négy lyukkal szűkebbre záródott, majd amikor a fejem a kék és a lila különféle árnyalataiban kezdett el játszani az oxigénhiánytól, megkérdezte: „Ugye, már nem is vagy éhes?!” Elmondta, hogy már piac- gazdasági viszonyok között élünk (valóban: engem például naponta elküld a piacra bevásárolni), ebben a nehéz helyzetben nem mondhat le a redisztri- búció gyakorlatának ideiglenes erősítéséről. Ez azt jelenti, hogy fizetésemet az utolsó fillérig köteles vagyok befizetni a családi költségvetésbe, s azt majd ő mondja meg, hogy onnan mennyit kapok vissza. Viszont azt is őszintén megmondta, hogy csak ártalmas lenne, ha a család tagjai ez ügyben illúziókat táplálnának, hiszen a helyzet valóban nagyon nehéz. így én például nem kapok vissza egy kumma fityinget sem. Mindezt egyensúlyjavító intézkedésnek is nevezte, mivel így nem lesz pénzem arra, hogy naponta dülöngélve állítsak haza a kocsmából. Persze, mint mondta, a külső mellett a belső fogyasztás radikális csökkentését is ösztönözni kell, ezért ő már is eldugta előlem a borospince kulcsát. Az egyensúlyjavítást szolgáló kiadáscsökkentésekben azonban nem csupán a családhoz tartozó egyes gazdálkodó- egységek kell részt vegyenek, a család központi költségvetésének is példát kell mutatni: önmérsékletet kell tanúsítania a költekezésben. Itt van például mindjárt a család gépkocsi- parkja aktuális lecserélésének elhalasztása: elmarad kétéves (amúgy kizárólag a miniszter által használt) Suzuki új Opellel történő felváltása, ugyanakkor a 16 éves (és általam használt) öreg Skoda fenntartására nincs tovább pénz, el kell adni. Sajnos a romló közbiztonság mellett sem költhetünk többet a család védelmére. Ezért az öreg - s ezért már kissé aluszékony - házőrző eb mellé nem tudunk beszerezni egy fiatal kutyát. A miniszter úgy döntött, hogy éjjelenként a kertben nekem kell ugatásommal távol tartani az illetéktelen betolakodókat. Döntött továbbá két - a családi költségvetést terhelő - speciális adófajta megszüntetéséről is. Az egyik az úgynevezett asz- szonylekötési járulék. Ezen a miniszter azt a költséghányadot érti, ami a haverokkal történő rendszeres kocsmázások idején keletkezett, amikor is ő tartotta szóval (továbbá teasütemény- nyel, kávéval és konyakkal) a nálunk összegyűlt feleségeiket. A másik az úgynevezett részegszállítási pótlék, amelyen viszont a kocsmázás utáni hazajutás taxiköltségeit kell érteni. Nos hát, ezeknek is vége. Felvetette még a központi apparátus hatékonyan nem foglalkoztatható részének leépítését is, mint küszöbönálló, szükségessé válható lépést. Ennek jegyében közölte velem: ha mindezekhez nem járulok hozzá, elválik tőlem, fel is út, le is út. A családi tanács a pótköltségvetést megszavazta... Sz. P. AMERIKA AZ AMERIKA. - Vízumokat, útleveleket kérem kikészíteni ellenőrzésre! Mit lehet építeni a semmiből? Légvárat vagy kommunizmust.
