Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-30 / 230. szám
1994. szeptember 30., péntek Kultúra 5 „Úgy köszönt nekem, mint földinek, szolnokinak” Beszélgetés Rolla Jánossal, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetőjével, egy különleges koncertről, a libapásztorkodásról, a hegedűsök görbe hátáról és az ötvenedik születésnapról Baleset a négyesen. Álldo- gálás, torlódás. Ma mintha az egész világ csak lépésben haladna. Tudom, Rolla János vár, s most már tudom, hogy késni fogok. Dudálás, villogás, fel-feldübörgő motorok, idegesítő topogás. Hogy fogunk muzsikáról, világsztárokról, születésnapról meghitten beszélgetni? Csorog a víz a hátamon, amikor beesek a találkozó színhelyére. Rolla János, a Liszt Ferenc Kamarazene- kar vezetője nyugodt. Semmi baj - mondja. Tehát szó sincs arról, hogy a beszélgetésünk fő témája a tehetetlenség legyen, sőt!- Igaz, hogy Fischer An- nie-val Szolnokon játszanak?- Ilyen gyorsan terjed a hír? Tegnap dőlt el véglegesen. Nagy dolog, hiszen Magyarországon szinte évek óta nem lehetett őt hallani, utoljára Miskolcon találkoztunk vele, mi persze folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Mondhatom, nagyon nagy élmény beszélgetni is vele, hát még játszani. Nekem ő a maximum. Régi barátság köt össze bennünket, és rettenetesen tiszteljük őt. Azt hiszem, szeret velünk játszani.- Hogyan alakul ki egy ilyen program mint a szolnoki?- Fischer Annie ügyében egészen más a helyzet, mint „normális” esetekben, ahol az impresszárió összehozza a partnereket, azután kipróbáljuk, vagy tetszik, vagy nem, s akkor vagy folytatódik az ügy, vagy éppen ellenkezőleg. Számunkra nem volt vitás soha, hogy Fischer Annie mekkora művész, de hogy nekünk sikerült az ő szintjéig felnőni, hogy partnereinek tekint bennünket, ez fantasztikus dolog. Természetesen az ismeretség, a beszélgetések során félmerült, de jó lenne együtt játszani.- De miért éppen Szolnokon, hiszen annyi más lehetőség, annyi más város kínálja magát itthon is, külföldön is?- Azért, mert mi szolnokiak vagyunk. Én komolyan gondolom azt, hogy amit nekünk ez a város adott és ad, azért meg kell próbálnunk maximálisát nyújtani. Mi nem csak örömmel játszunk most már Szolnokon, de némileg kötelességünk is, és szeretnénk olyan pluszt adni a kapcsolat által, ami tényleg egy kicsit irigylésre méltó, más városokban.- Itt volt Maurice André...- Meg azután Isaac Stem, aki éppen ott, Szolnokon találkozott Göncz Árpáddal, azt hiszem, mindketten igen örültek ennek a találkozásnak. Azután Perahia, aki decemberben érkezik és először jár Magyarországon. A budapesti koncertet úgy ahogyan megvette a Külkereskedelmi Bank, a pesti nagyközönség úgymond ki van zárva. Itt megint csak arról van szó, hogy mi már ezeket a koncerteket úgy szervezzük, hogy természetes legyen: ami megjelenik Budapesten, illetve ami elsősorban lezajlik Szolnokon, az kerüljön át Budapestre is. Rossz, régi feudális maradvány ez a Buda- pest-centrikusság. Tessék kimozdulni Sárospatakra vagy Szolnokra! A színházi életben ez már így is történik. Szolnok ilyen szempontból, azt hiszem, úttörőnek számít. Lehet, hogy most a Művész Színház éppen ide fog visszavonulni? Ez a menekülési útvonal? Nem is olyan régen találkoztam Garas Dezsővel, akit a Művész Színházban láttam, és fantasztikus volt ott egy darabban, s aki úgy üdvözölt, mint a földijét, a szolnokit, s elmondta: hihetetlen boldog, hogy ez a kapcsolat a város és közöttünk létrejött. Valahol az az érzésem, hogy ő a szíve mélyén tudja, mit jelent ez.- Szolnoktól pár kilométer Kőtelek. Itt nagyon sokan tudják a városban és a megyében, hogy ön kőtelki születésű...- Igen, az vagyok, és büszke is vagyok erre. Mert hihetetlen szép gyerekkorom volt. Még akkor is, ha annak idején elég viharos idők voltak. A szüleim ugyan Pesten éltek, de hogy egy jót tudjak enni, vagy jól érezzem magam, természetesen a nagyszüleimnél, Kőtelken éltem, és az összes nyári szünetet ott töltöttem. A rizsgyomlálás- tól a libapásztorkodásig mindent kipróbáltam, még kendert is tiloltam. Este mi, gyerekek vártuk a Gyöngyi tehenet, „aki” nagyon ügyesen mindig hazatalált. Aztán ha elfelejtettük néha beengedni, akkor jött a baj.- Rossz gyerek volt?- Igen is meg nem is. Volt bennem élet, de azt hiszem, nem voltam a falu rossza. Igaz, a Tiszát nem úsztam át, de minden csínytevésből igencsak kivettem a részemet. Szolnok mindig a bázis volt, a nagyváros a közelben, az átutazások helyszíne. Sok rokonom él most is itt. Annak idején hajó járt Tiszabura és Szolnok között. A Rákosi Mátyás gőzös. Érkezés előtt mindig dudált, mondtuk is: na, jön a Matyi! Lehetett az egész faluban bállani. Ez egy esemény volt, futottak a gyerekek - nézték: ki jött? Sok barátom van a faluban még a mai napig.- Azt mondják önről, hogy a Rolla Jancsi?- Igen, meg hogy a „pesti gyerek”. Ki is derült, hogy hegedülök, mert vittem a hangszert, azután játszás helyett gyakorolni kellett. Szomorú voltam, inkább mentem volna libát legeltetni. Nagymama há- zsártos volt emiatt. Hetedik általánostól azután konziba jártam, hosszú ideig dilemma volt a családban, előtte, hogy egyáltalán kell-e ezt folytatni, mert - mondom - nagyon nem szerettem gyakorolni. A konzi után jött a zenei gimnázium, és ez most már mind csak szép emlék.- A ház hol volt?- Petőfi utca 20. Nem számozták át.- Említette Sárospatakot. Láttam ott tavaly egy hegedűművészt a zenei fesztiválon, kicsit zömökebb volt, duci ujjakkal...- Repin. Repin volt az. A jó hegedűs alkata ilyen. Egy kicsit zömök, nem olyan, mint én. Kicsit pámásabb, puha ízületekkel. Ideálisabb, úgy mondanám: jobban beül a hangszer. Nem ilyen csontos.- Lehet ezen segíteni?- Erre való a gyakorlás. Idomul az ember alkata, bár alapvetően nehéz megváltoztatni. A hegedűművészek ferde vállúak, púposak - szakmai ártalom.- Egy koncertjükön mellettem megszólalt egy hölgy, amikor bejött a színpadra: de hiszen ez egészen fiatal!- Hát persze. Annak is tartom magam. Teljesen mindegy az évszám. Az embernek van egy életstílusa, amíg úgy érzi, hogy ezen nem kell változtatni, addig nincs ok beszélni az öregségről. Mostanában már talán egy kicsit az utazások fárasztóbbak. Kellemesebb Szolnokra menni, mint New Yorkba.- A zenekar egy kis közösség, zárt közösség. Meglehetősen sokan irigykedhetnek arra, hogy évtizedek óta együtt vannak, s jól mennek a dolgok.- Ez világcsúcs, mert harmincegy évig együtt lenni egy ekkora zenekarnak, csak így minősíthető. Most hallottam Vígh Sanyi bácsitól, hogy 38 évig csinálták együtt a kvartettet, viszont nem dicsekedett azzal, hogy ebből a 38 évből huszonötben nem voltak beszélő viszonyban. Még csak egy hotelban sem laktak, csak a pódiumon találkoztak. Hát mi még nem tartunk itt. Ilyen szempontból, azt hiszem, a dolog egyedülálló, s főleg modellezhető. Egy ilyen kis csapatban pontosan megjelenik a társadalom, a maga jó és rossz oldalával együtt. Nekem, mint „főkolomposnak” kell bizonyos dolgokat megoldani, és tudom milyen nehéz kompromisszumokat találni, legyen az akár egy zenei nézeteltérés. A politika, a változások természetesen végigsöpörtek a zenekaron is. Mindenki tudja, hogy ki milyen érzelmű, világlátású, ezt idáig is.tudtuk, néha cukkoltuk is egymást, de mindenki tudta, hogy nem személye ellen szól. Ennek az országnak is el kell jutni egy olyan szintre, ahol az emberek tudják a helyüket, és nem konfliktusokkal, irigységgel, áskálódással próbálják megoldani a problémáikat; ne az legyen, hogy dögöljön meg a szomszéd kecskéje.- Politizáljunk. Mi a véleménye kultúra mostani irányításáról?- Az ember ilyen dolgokban mindig optimista. ’90-ben nagyon reméltük a változást, és pillanatok alatt kiderült, hogy nem jó úton haladnak a dolgok. Mindig az volt az érzésem, hogy senki nem kíváncsi a véleményemre, az embert egyszerűen buta beskatulyázások kapcsán ítélték meg, s minden gyanússá vált. Hiszen mi a korábbi érában már nagy sikereket értünk el, s ez olyan színezetet keltett, hogy mi mint annak a rendszernek a kegyeltjei jutottunk el a világ minden sarkába. Márpedig mi nemcsak hogy a magyar politikában nem vettünk részt, hanem a zenei életből is kivonultunk, hiszen ez volt az első, úgynevezett gebin- zenekar. Azonkívül, hogy megbeszéltük a Filharmóniával - amely akkor a kenyéradónk volt -, hogy hány koncertet mikor játszunk, ezen kívül soha nem volt más kapcsolatunk. Nem volt igazgatónk, és saját próbatermünkben próbáltunk a budai ferences templom pincéjében. Ez volt az egyetlen zenekar, amelyből a harminc év alatt soha senki sem disszidált, csak hazajött külföldről. Kicsit elszabadultak az érzelmek körülöttünk. Én nagyon remélem, hogy most újból a helyére kerülnek a dolgok, több pénz nem lesz, nem hiszem, hogy itt csodák történnek, de legalább azokkal, akik ezt csinálják, szót lehet talán érteni. Amit sajnálunk az az, hogy mi már sok mindent megtanultunk, rettenetes rutinunk van abban, mi az, hogy koncertezés, mi az, hogy tumézás. Az ember úgymond beletanul ebbe. Ezeket a tapasztalatokat szeretnénk kamatoztatni, hogy másnak könnyebben menjen, illetve ne kövessünk el olyan hibákat, amik történtek. Új helyzet van, megpróbálunk teljes nyitottsággal közelíteni mindenféle jó irányzathoz. Hajnal József / __ •• I smét van Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj Fél évszázados szünet után, egy idei kormánydöntés értelmében újjászületett a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, amely a hazai tudományos, gazdasági és művészeti élet fiatal szakembereinek külföldi posztgraduális képzését segíti - hangzott el a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tegnapi sajtótájékoztatóján. Mint arról Kerkápolyi Endre professzor, a Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) elnöke beszámolt: az ösztöndíj életre hívásával az volt a cél, hogy a tehetségek számára lehetővé váljon a szakmai előrehaladás, és egyéni fejlődésük a nemzet érdekeit is kiemelten szolgálja. A nyár közepén meghirdetett ösztöndíjra kilencvenöt pályázat érkezett. A pályaműveket a MÖB hét tudományterületen működő szakmai kollégiumai véleményezték. Döntésük nyomán negyvenkét fiatal szakember részesült abban a kitüntetésben, hogy ötven év után először a Magyar Állami Ösztöndíjjal utazhat külföldre - ismertette a pályázat eredményét Kerkápolyi professzor. Az ifjú kutatók között található orvos, mérnök, agrár szakember és bölcsész, de négy művész számára is lehetővé válik, hogy tudását olyan helyen fejlessze, ahol a hazai képzéshez viszonyítva magasabb szintű oktatás folyik szakterületén. A MÖB elnöke elmondta, hogy az 1920-as években alapított ösztöndíj egykori támogatottjai közé tartozott például a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Kosáry Domokos, a közelmúltban elhunyt Benda Kálmán történész, illetve az író-irodalomtörténész Szerb Antal is. Jelezte, hogy a három hónapos időtartamú ösztöndíjakat a jövőben szeretnék rendszeresen meghirdetni. Magyar és olasz népdalok Magyar és olasz népdalok címmel hang- és CD-lemez jelent meg az esztergomi Monteverdi és az olaszországi Monte- forde d’Alpone Ars Nova nevű kórus előadásában. A két együttes az elmúlt időszakban kiváló szakmai és baráti kapcsolatot alakított ki egymással, s számos rendezvényen szerepeltek együtt - ennek köszönhető az olasz támogatással készült közös mű. Az esztergomiak a lemezfelvételkor Kodály Zoltán, Októbertől ismét lesz Rádiókabaré minden hónap első szombatjának délelőttjén. A háromnegyed éves szünetet követően megújuló műsor neve Rádiókabaré 9.35-re „módosul”, amely a mindenkori adásidő kezdetét is hivatott tudatosítani a hallgatókban - mondta Far- kasházy Tivadar felelős szerkesztő a stáb tegnapi sajtótájékoztatóján. A műsorgazda elmondta: havonta más és más humorista neve fémjelzi majd a kabarét. Szerkesztőtársai pélBárdos Lajos, Karai József és Csenki Imre több ismert művét adták elő, míg az Ars Nova népdalokat énekelt. Az olasz kórus repertoárja széles skálájú: az egyházzenei és reneszánsz művek mellett romantikus és modem darabokat is műsorára tűz. A lemezekhez - a dalok olasz és magyar nyelvű szövegével együtt - az Esztergomi Tanítóképző Főiskola ének-zenei tanszékén lehet hozzájutni, korlátozott példányban. (MTI) dául Trunkó Barna, Nagy Bandó András, Megyesi Gusztáv, Majláth Mikes László, Selmeczi Tibor, Verebes István. Farkasházy szólt arról is, hogy a humor széles skáláján belül is elsősorban a Nagy Endre-i klasszikus kabaré hagyományait szeretnék ápolni. Vallják, hogy a kabaré mindenkor ellenzéki műfaj, feladata a hatalom csipkedése, és foglalkoznia kell az állampolgárokat foglalkoztató bosszúságokai, visszásságokkal is. Jók és rosszak Körmendi Lajos: Vad játékok Körmendi Lajos új kötete két novellaciklusból és egy hangjátékból áll. A Kisvárosi messze- szóló írásai hagyományosabb szerkesztésű novellákat, tárcákat tartalmaznak, a Szergejjel a váltón pedig monológnovellákat, abból a fajtából, amelyet leginkább Csalog Zsolt munkásságából ismerhet az olvasó. Ezek az írások, legalábbis részben, már korábban napvilágot láttak a megyei sajtóban. Összegyűjtésükkel meglehetősen egységes kötet Született, ez nyilvánvalóan kiderül, akár a stílus, akár a szemléletmód felől közelítünk hozzá. Körmendi Lajos erős színekkel, határozott kontúrokkal dolgozik, töténetei „vad játékok”, amilyeneket hőseivel játszik a történelem, vagy amilyeneket ők játszanak magukkal és egymással. Ezeket a hősöket többnyire egynemű anyagból formálta a szerző, keveset törődve a finom megmunkálással. Ritkán vagy szinte sohasem változnak, úgy lépnek ki a történetből, ahogy az írójuk belevitte őket, jellemük, a világról alkotott képük szilárd és megváltoztathatatlan. Kételyek nemigen gyötrik őket, ha szenvednek, mert sokat szenvednek, az többnyire a külvilág gonoszságának a műve. Ennek megfelelően a novellák hősei két jól elkülöníthető csoportra oszthatók: jókra és rosz- szakra. A jók nagyon jók, legalábbis lélekben, legbelül, még ha olykor követnek is el a nyárspolgári morál szerint elítélhető tetteket, a rosszak viszont végtelenül rosszak: árulók, irigyek, ha- talmaskodók, bosszúvágyók, perverzek stb. Az író tele van haragos indulattal vagy gyilkos iróniával, ha róluk szól. Már a külsejük is visszataszító: kövérek, kopaszok, nyakkendőt viselnek. És van még egy állandó jellemzőjük: valamennyien kommunisták. Ezt az olvasó mindig megtudja róluk, legalább egy odavetett mellékmondatban, még akkor is, ha e tény nem függ össze közvetlenül a cselekmény alakulásával. A vad játékok elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a politikailag egyértelműen elkötelezett műveket, sőt azokat, amelyekben a politikai elkötelezettség magának az alkotófolyamatnak is meghatározó eleme. A könyvet a Visszhang Sajtóegyesület adta ki, több szponzor, példul Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzata, az Elektrosoft Kft. és mások támogatásával. B. A. SZOBORKIÁLLÍTÁS A RENDŐRSÉGEN. Mikó Diána Szolnokon élő szobrászművész munkáiból kiállítás nyílt tegnap délután a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság első emeleti előterében. (Fotó: Mészáros) Eszperantista akciónap A magyarországi eszperantisták találkozót tartanak október 1-jén Budapesten, a Bem téren - tájékoztatták a szervezők az MTI-t. Céljuk, hogy a nyilvánosság figyelmét felhívják az eszperantó nyelvre és az azt használó közösségre. Az eszperantisták nem állnak szemben egyetlen nemzeti nyelvvel sem, hanem a nyelvek és a kultúrák egyenjogúságát és egyenrangúságát hirdetik. Hasonló rendezvényt tartanak október elején Európa több városában, így Londonban, Moszkvában, Zágrábban és Toulouse- ban. is A megmozdulássorozatot az Eszperantó Világszövetség szervezi. (MTI) Újra lesz Rádiókabaré A véletlen ismertetett össze P. Tóth Gyulával. Markáns arc, karakteres bajusz, élénken figyelő szempár, fürge észjárásra valló beszéd. Ő a múltban megfeneklett emlékeket törülgette, én jegyzeteltem. Kifakult fényképet mutat. Ez itt a szélen én vagyok. Költögető kisbojtár. 1939-ben. Ez meg itt ni, szintén én vagyok -, az egyik német turista kapott le bennünket a Hortobágyon tavaly nyáron. A két fotográfia között több mint fél évszázad zúgott el. Se szeri, se száma a mindenféle előjelű történéseknek, sors- és világmegváltásoknak. Egy valami azonban változatlan maradt... Még nem voltam tízéves, amikor belehabarodtam az állatokba. A vonzalom tartósnak A pásztor bizonyult. Nem bántam meg. Az állatnak lelke van. Az sem igaz, hogy a jószágnak nincs esze. Dehogyis nincs! Nem is kevés. Bizonyítsam? Lucernás közelében legeltettünk. Az állatok lepihentek, és természetesen mi is. Az egyik tehén odajött hozzám. Szuszogott, szaglászgatott, ébren va- gyok-e? Alvást színleltem. Visszaballagott a többiek közé, majd eltűnt a túloldalon. Tudtam, hogy hol kell keresnem. És azt is tudtam, erről a szokásáról csak úgy kaphatom le, ha eltángálom. Hogy mit jelent szépséget a pásztor számára? Elbeszélhe- tetlen az, mikor kinyílik az idő, s gyönyörű zöld pázsit borítja földeket. Jólesik a szemnek a végtelen puszta látványa. Megunhatatlan a madarak elevensége. Ha az ember szeretve teszi azt, amit tennie kell, kevésbé kurtítják meg kedvét és életét a mostoha körülmények. A pásztor igényei kis helyen elférnek. Aki ezt nem veszi tudomásul, máshová menjen! A hatvannyolcadik életévét tapossa P. Tóth Gyula. Elintéz egynéhány itthoni teendőt, s indul vissza a Hortobágyra. Hajtja a vére, a beleivódott kötelességek. Mi ez, ha nem szeretet folytonossága? Ezer szállal kötődik a legelőkhöz, a puszta csöndjeihez, a színpompás naplementékhez. Végszó helyett íródjon le a lényeg. Legjobb maradni.
