Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-24 / 225. szám

1994. szeptember 24., szombat 7 Kulturális panoráma A nyitott társadalom hétköznapi próbája A jubileumra emlékversenyt hirdet a Verseghy Gimnázium Ki volt Szegő Gábor? Soros György álmát a nyitott társadalomról látom megvaló­sulni a valóságban minden fesz­tivál, minden több vagy keve­sebb állampolgárt megmozgató nyilvános eseményben. Minden civil társadalmi szervezet kez­deményezése, próbálkozása arra, hogy legalább megmoz­duljon a társadalom, magában hordozza nyílt emberek nyilvá­nos társadalmának megvalósu­lását. Bármely kormányzati és/ vagy önkormányzati intézmény részvétele az ilyen események­ben előrevetíti a társadalom ki­szolgálására hivatott intézmé­nyek létrejöttét. A nyitott társadalom elen­gedhetetlen feltételei közé tar­tozónak vallom a demokratikus intézmények és az érdekvéde­lem demokratikus szervezetei mellett létrejövő, nem kor­mányfüggő és a nem önkor­mányzatfüggő demokratikus civil szervezetek létrejöttét, majd azok működését. De ugyancsak részei az ilyen társa­dalomnak a kisebb, akár nem formális lakóközösségi csopor­tok vagy magánemberek egy­szeri, konkrét célra létrejövő ideiglenes csoportjai is. A civil társadalomról szóló álmodozásaink abból a hitből táplálkoznak, hogy elég létre­hozni civil szervezetek tömegét, azok majd a demokratikus piac- gazdaság viszonyai között mű­ködni tudnak, megtalálják fi­nanszírozóikat. A IV. fesztivál Szolnokért rendezvénysorozat már indulá­sakor azt volt hivatott képvi­selni, hogy civil társadalmi szervezetek központi irányítás nélkül, megteremtve anyagi hát­terét, képesek önálló rendez­vénysorozatot összeállítani és levezetni. Ennek feltételeit már induláskor meg kívántuk terem­teni azzal, hogy felkértük a tár­sadalmi szervezeteket, saját műsorukkal, saját fendezésük- ben, saját financiális hátterükre támaszkodva vegyenek részt a fesztiválon. Szőnyi István születésé­nek századik évfordulója kapcsán Szőnyi-emlékév az idei. Az év során megannyi kiállítással, emléküléssel és másfajta megemlékezéssel - még festőversennyel is - tiszteleg az utókor a sokol­dalú festőművész előtt. Lát­hatott válogatást a közönség tanulmányrajzaiból, réz­karcaiból, akvarelljeiből és gouacheiből, grafikáiból és táblaképeiből. Ám a legnagyobb szabású kiállításnak a Szentendrei Képtár adott helyet. A Szőnyi István emlékkiállítást és a hozzá csatlakozó reprezenta­tív katalógust a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum munkatársai állították össze. A képes albumnak is beillő katalógus tartalmazza a zebe­gényi Szőnyi-emlékülésen el­hangzott elődások szövegét, és közli a tárlat többnyire ma­gántulajdonban lévő (és ezért alig hozzáférhető) festménye­inek színes reprodukcióit. Ötven festménnyel, ötven táblaképpel idézi fel a ren­dező Klemmné Németh Zsu­zsa és Köpöczi Rózsa Szőnyi életútját, a festő színvilágnak Anya kislányával (1944) S a válaszok nem is késtek: a Páter Noster, a Blue Moon Jazz Egyesület, a JAM művészeti egyesület, a Fejes István kar­mester vezette Szolnoki fúvós­együttes és a Tisza Civitas me- lett magánszemélyek: Verebély József, Nádor László, Hatvani Margit és még sokan mások jöt­tek, hogy segítsék a rendez­vénysorozat létrejöttét. Megmozdultak a kulturális intézmények: a Városi Művelő­dési központ, a HEMO, a me­gyei levéltár. Valóban, ez által is válnak ezek az intézmények a köz intézményeivé. Ezen szervezetek, intézmé­nyek és magánszemélyek együttműködése révén érhet­tük el azt, hogy a különböző rendezvények mellett, a zenei pályázatra tíz értékes pályamű, a fotópályázatra mintegy ötven fénykép, a gyermekrajz-pályá- zatra több mint száz festmény, rajz érkezett. A JAM Egyesület műsorait nap mint nap több szá­zan látogatták meg. Nagy sikernek tartom azt is, hogy a kulturális egyesületek tanácskozásán kiderült: igény és akarat van Szolnoki Kulturális Tanács létrehozására, ahol a szakma és a civil szféra képvi­selői a nyilvánosságon keresztül mondhatják el véleményüket a szolnoki kulturális életet érintő minden kérdésről. Mindössze két hiányosságról beszélhetünk. Az egyik valódi gond a fesztivál pénzügyi hátte­rének megteremtése volt. Saj­nos a vállalatok, gazdálkodók sincsenek olyan helyzetben, hogy az ilyen és hasonló ren­dezvényeket teljes egészében megfinanszírozzák. A IV. Szol­nokért fesztivál a Kőolajkutató Vállalat, a Cifi Nyomda és a Vélemény Alapítvány anyagi támogatására számíthatott csu­pán. Ugyanakkor hatalmas segít­séget nyújtott a helyi sajtó, mindkét napilap, a hetilap és a szolnoki televízió is. Az orszá­gos médiumokból pusztán a változásai szerint csoporto­sítva műveket. A kevés szín­nel festett, reneszánsz ihle­tésű, korai, alakos kompozí­ciókat, az erős okkerekkel, li­lákkal, barnákkal teli tájakat, a franciásan finom dunaka- nyarbeli tájakat, az ezüstfe­hér, látomásos tájba helyezett alakokat, és mindenek felett a zebegényi tájat, zebegényi embereket. Lévén, hogy Sző­nyi némi nagybányai előz­mény után hamar felfedezte élete és festészete számára Zebegényt. A Dunakanyar, a táj, a földművelők, a falusi lakosság, az évszakok válto­zásai megannyi festői motí­vumot kínáltak. Ezért is ma­radt élete végéig Zebegény- ben. Innen küldte képeit nagyszabású kiállításaira, in­nen hívták meg tanárnak főis­kolára, itt szerkesztette köny­veit (A képzőművészet isko­lája, Kép), itt élt ereje teljében és megromlott egészséggel. Szőnyi ugyanolyan fontos­nak tartotta a rajzot is, mint a festészetet. Egy helyen azt írja: „A rajzot minden kép­zőművészeti alkotás alapjá­nak kell tekinteni, függetlenül az alkalmazott technikától, minden műben jelen van. Egyetlen kor, egyetlen stílus sem nélkülözhette.” Majd Napközben szerkesztősége mél­tatott segítségére, a magyar közszolgálati televízió egyéb műsorai nem találták közlésre méltónak, pláne nem bemuta- tandónak rendezvényeinket. Pedig elkelne a segítségük. A fesztivál leggyengébb oldala a hírverés volt. Be kellett látnunk: a plakátok kiragasztása Szolno­kon ma lehetetlen. Ha ma Szol­nokon egy társadalmi szervezet plakátokon akar hírt adni ren­dezvényéről, az vagy illegálisan ragaszt és akkor büntetést fizet a városnak, vagy a méregdrága hirdetőcégekhez fordul. Nyil­vánvaló, hogy a manapság ön­magukat épp csak fönntartani képes, ráadásul non profit civil szervezetek erre nem képesek, így aztán marad a szórólapozás, az újságok hátoldala. Bizony elkelne az önkormányzat támo­gatása ennek a problémának a megoldásához (is). Érdekes paradoxon egyéb­ként, ha ugyan paradoxon az, hogy független társadalmi szer­vezetek az önkormányzat támo­gatására szorulnak. De vajon nem hosszú távú politikai érde­künk az, hogy erősödjék a civil társadalom, az önigazgató tár­sadalom, a nyitott társadalom? Vajon nem az a köz érdeke, hogy önmaga függetlenségének megszervezését mindenek fölé helyezze? Hogy kijárások, ala­muszi alkuk helyett a nyilvá­nosság előtt, a nyilvánosság se­gítségével köttessenek meg egyezségek? Vajon nem az a feladatunk, hogy segítsük a modem társadalom létrejöttét? Dehogy nem! Épp ezért kötelező a nyilvá­nos döntéshozatal, demokrati­kus intézmények nyilvános mű­ködése. Ezért kötelességünk, hogy ne csak civil társadalom létrejöttét segítsük, hanem mű­ködését is. Ehhez kívánt némi segítséget nyújtani a IV. feszti­vál Szolnokért. Reményeink szerint sikerrel. másutt: „A festészetben a rajz nem önállóan szerepel, hanem a színnel összeforrva, mint annak egyenrangú társa... A festés egész folyamata alatt mindig rajzolunk is. Csak így érjük el azt a nemes hatást, amit a rajz és a szín szerves összekapcsolása ad.” A mester sokat rajzolt, sok vázlata, grafikája, krokija ma­radt fenn. Rajzolt modell után, készített rézkarcokat, számos festményének első variációját is felismerhetjük a ceruza- és tollrajzokon. Azo­kon is, amelyeket a Szőnyi Emlékmúzeum rendezésében most egy pazar, új kiállítóhe­lyen, az Újpest Galériában láthat a közönség Szőnyi-raj- zok, -vázlatok címmel. A IV. kerületi Árpád út 66. szám alatti galériát nemrégiben avatta az Újpest Közművelő­dési Kör. Egy százéves pati­nás épületet hoztak helyre kí- vül-belül a kerületi önkor­mányzat finanszírozásával. Jelen kiállításnak, ahol több mint száz Szőnyi-rajz, -gra­fika sorakozik a falakon, az ad különös aktualitást, hogy a festő éppen innen, Újpestről, egy közeli, Deák Ferenc utcai házból indult el a világhír felé. (kádár) Ünnepre készül a Verseghy, egyik öregdiákjára kíván emlé­kezni, aki innen, a Tisza-parti alma materből indulva el jutott a világhír magasáig; matematika- professzor az ünnepelt, kinek ne­vét nagy lexikonok őrzik, sok-sok cikk és könyv népszerűsíti, s ki­nek halhatatlanságát akadémia­tagságok is jelzik - a bécsié, egy amerikaié és a budapestié. Mégis, bármily furcsa, ha fe­lőle, személye után érdeklőd­nénk, itt ezen a tájon, akár Szol­nokon, akár a Nagykunságban - ugyanis ez utóbbi szülőföldje, az előbbi meg gimnáziumi tanulmá­nyainak színhelye -, neve aligha csengene ismerősen, még szak­mai körökben sem! Nevének hal­latára matematikatanároknak se igen ugrana be azonnal, valójá­ban ki is ez a kunhegyesi szüle­tésű „nagykunsági Bolyai”, kinek pályája innen ívelt fel a legmaga­sabb tudományosságba. Jel­lemző, még az a tanárember is, aki ugyanott tanítja a matézist, ahol a hajdan neves professzor szívta magába, az is véletlenül bukkan rá a nevére, távol Debre­cenben egy felvételi vizsgán. Hála az elnöklő Daróczi profesz- szomak, aki kunsági vonzalmai folytán - köztudott, minden Kun­ságból jelentkező fiatalt kitüntető figyelemmel és szeretettel fogad az egyetemen - ő beszélt neki részletesen a nagy matematikus­ról, amikor a bizottság elé épp egy kunsági ifjú legény került. Igaz, ennek talán már több évti­zede is van. Azóta a Verseghy fa­lán a tudós matematikus neve is ott olvasható az egyetemi taná­rokká lett diákok listáján - Szegő Gábor -, mely tekintélyes immár, és örvendetesen évről évre gya­rapodik. Sőt, a kapualjban ott lát­ható fényképe is, melyet egykori iskolájának kérésére küldött be­cses szavak kíséretében. „Az évek folyamán mindig hálával és tisztelettel gondolok vissza arra a nyolc évre - írja a levelében -, amelyet a szolnoki gimnázium­ban töltöttem.” Hogy micsoda évek lehettek, azt talán a fényes érettségi bizonyítvány is mutatja, melyet viszontagságok ellenére is megőrzött az iskola archívuma. Ma is megtekinthető, s a Szegő névnél valamennyi tárgyból jeles áll. Hogy az alma materhez való érzelmi kötődés nem öltött testet közvetlenül élő, erőteljesebb kapcsolatokban (Szolnokon jár­takor, á hatvanas évek elején, állí­tólag jóformán titokban tekintette meg iskoláját az idős professzor, amiben ma már nyilvánvalóan os­toba félelem játszhatott szerepet, fortélyos félelem, tudniillik Szegő Gábor Amerikában élt, „emigránsként”). Azt a halovány kapcsolatot, mely mégis iskolá­jához fűzte, szinte titokban ápolta vele az intézet ma már nyugdíj­ban lévő, kiváló matematikusként közismert és elismert tanára. Csaknem másfél évtized kellett, hogy oldódjék a bénító feszült­ség, hogy normális jelleget öltsön az öregdiák és volt iskolája kö­zötti viszony - emberi és szakmai értelemben. De vissza az időben, a kezde­tekig. Született a múlt században, ’95 január havában, hamarosan épp száz esztendeje lesz. S bár Kunhegyesen látta meg a napvi­lágot, mégis a matrikulába Kar­cagon jegyzik be, minthogy csak ott volt akkoriban hivatala az iz­raelita hitközségnek. Elemi isko­lai évek a kilencezres nagyköz­ségben, majd azután nyolc esz­tendő Szolnokon, a környék szi­gorú, színvonalas gimnáziumá­ban. Aztán felsőfokú tanulmá­nyok a Pázmány Péter Tudományegyetemen - és sike­rek, szakmaiak, különböző ver­senyeken. A változatos, színes pályát lehetetlen lenne felrajzolni részletesen ehelyütt, a nagy for­dulat életében: a húszas évek ele­jén Nyugat felé veszi útját a már ismert fiatal matematikus. Nem kalandvágy hajtja, az állásnélkü­liség űzi idegen tájakra, orszá­gokba, először Németország, majd Svájc, végül Amerika az emigrációs út állomása. Külön­böző egyetemeken oktat, végül a kaliforniai Stanford matematikai intézetében köt ki, vezeti sokáig, majd innen is megy nyugdíjba. Közben jelentős művek: Felada­tok és tételek az analízis köréből címmel olyan példatárat készít barátjával, Pólya Györggyel, mely mint az egyik legzseniáli­sabban megkomponált és legsi­keresebb könyv vonul be a ma­tematika történetébe. Egyébként elméleti és alkalmazott matema­tika egyaránt területe munkálko­dásának, s elért eredményeinek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a lelkesedés, amellyel összegyűjtött munkái­nak három kötetét fogadta a ma­tematikai társadalom. „E mű örömet és tudást hoz mindannyi­unknak, akiknek lelkében a klasszikus matematika elemének csak egy kis csírája is leledzik” - mondta a tudomány egyik neves képviselője, Mark Kac. Az orti- gonális polinomok könyvét úgy forgatják elméleti és gyakorlati szakemberek, mint hívők a Bib­liát - matematikai gyönyörűsé­gek forrása. Az utókor természetesen keresi benne „önzőén” azt, ami belőle hasznára lehet, s megtalálhatja Szegőben a zseniális tanítómes­tert is, a matematika Szokrate- szét, módszere legendás: tanítvá­nyait közös viták során vezeti el a felismerésig, s juttatja őket hozzá a lényeghez, akárcsak a klasszi­kus görög hajdanán. Pályatársai is el vannak bűvölve tőle, széles kultúrájától, különleges emberi bájától, mely igazán felejthetet­lenné teszi a vele eltöltött időt. És talán külön is megszívlelendő, amit a sokak számára nehéz stú­diumot jelentő matematika elsa­játításáról vall, mondván, a ma­tematikát csak gyakorlás és mű­velés által lehetséges megtanulni. Nos, ez az elv, ez a meggyőző­dés vezérli most az alma mater mai diákjait és tanárait, amikor a tudós előd centenáriumára készü­lődvén matematikaversenyre hív­ják a megye kisdiákjait, elsősor­ban az általános hetedikeseit és nyolcadikosait - Szegő Gábor nevével és szellemében. Egyúttal szeretnék felhívni a figyelmet a névadóra is, s felrázni kissé az utódok alvó lelkiismeretét. Az emlékezés és emlékeztetés sajá­tos módját választják: matemati­kával köszönteni a matematikust! Erre ösztönzik őket egyébiránt az intézet bőséges hagyományai is, hisz a Verseghyben mindig tiszte­let és becsület övezte a természet- tudományokat, s az évtizedek so­rán meleg otthona, műhelye is volt matematikának s a vele ölel­kező fizikának is. Homlokán nem véletlenül hordta sokáig a főreál­gimnázium nevezetet. Ma is számtalan siker, versenyeken el­ért előkelő eredmény igazolja, hogy e műhely működik, és hogy a matematika kellemes barango­lás is lehet a számok erdejében - vallják -, bár a szigorú értelem iránytűje kell hozzá, hogy el ne tévedjünk benne. Lesz majd per­sze konferencia is, amelyen zász­lós, lobogós szavak hangzanak el, meglehet, s talán fény derül a tu­dós életének ma még homályban lévő részleteire is; kutatómunká­val például össze lehetne gyűjteni Szegő gyermekkorának még fel­lelhető emlékeit. De méltó emlé­kezés igazán az a sok száz - re­mélhetően -jól megoldott feladat lesz, amely befut majd a megye iskoláiból, a megye tanulóitól, továbbá az a megyei döntő, koro­nája a versenynek, melyre a leg­jobbak sereglenek egybe, hogy együtt „műveljék” a matematikát, s hogy közülük majd többen is minden további megmérettetés nélkül juthassanak be a Verseghy matematikai műhelyébe, amely­ből egykoron Szegő Gábor is ki­került. S talán közöttük felbuk­kan egy újabb Szegő, hisz e ver­seny ifjú tehetségek felfedezésé­vel is járhat. E nemes cselekedethez a lap szerkesztősége is segítségét adja, közli majd hasábjain a megol­dandó feladatokat, és díjakat ajánlott fel a győzteseknek. Gyakorta sopánkodunk, sírunk - ez a vidék fehér folt honunk szellemi térképén, s közben nem veszünk tudomást arról sem, amivel méltán, joggal büszkél­kedhetnénk. A jubileumra ké­szülő alma mater igyekezete erre is irányul: vegyük mélyen a tuda­tunkba, van egy Szegő Gábor, aki nemcsak a nagyvilágé, a mienk is! - V. M.­Erdei Péter Szőnyi István emlékezete / Edestestvérek a rajz meg a szín Asszonyok a vízparton (1929) STANFORD UNIVERSITY STANFORD. CALIFORNIA 94)05 Április 1?, 1975 lÄi-AÄ'lKiENT OF MATHEMATICS Verseghy Ferenc <iinasa&ium "?*Gln&r I0*é%kbo:­i>5Splri.okj ftagyRrogs&ag* ti s&fcslt '.X&aag&to Pr > íilnefceaot kér*«n,hogy válairso* oly soká késett, cfkeztsun vissz*» . Kallökdlfeen küldöm a k«rt fényképet, ron^lem ma/ríe- lel a eéIttak •<» A«£xa£<!&oi2 as alkalmat*hagy negealltseir hogy az «vek folyai&an mindig hálával eis tisztelettől gond/j lók vissza arra & nyolc c*vrc,amelyen a szolnoki nrnázi\xm padjaiba n t&Ltettem , hely tisztelettől> M ve / ■> í 7 KIVONAT születési anyakönyviből. izraelila hitközség Folyó szám-t ­A i újszülött neve A szül elés kelje <e;, m í% n»P> eVv ! Nem («in vaj?* oőj • .....'—t/ ] Á llapota <l& vényei vagy UrvtfljrUftn) ................. __________^.................................................................... A z újszülött szülei Az ztyn Heve, foglaltaiét* ét tiénnnzltl Myt A/ onya neve ét sz/inrnx<nt helye A szülőit lakása cs a gyermek születési helye >; A bába neve Fiuknál A korulmclélf j napit // $ 7C -f, 7­A Mtraimelfctá neve ^ - f A koma neve, (ogl.ilhoz.)«, ItAlielye Leányoknál Zlci é* mis or »iJnMI * «*vi ............... ..„.r..-_______„ X t nini a áj tolt a név ? A Unit iBEfjllotli*, Jtkbelyí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom