Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-21 / 222. szám
1994. szeptember 21., szerda Jegyzet — körkép 5 A tévé képernyője előtt Ha közszolgálati, hát szolgálja is a közt, azaz bennünket, nézőket - hallatszik gyakorta a televízióval szemben az érvként is használatos kívánság. De hát mitől is közszolgálati a közszolgálati? Például ha komolyan veszi közönségét, attól is. Lásd az Apropó. Tiszta vizet... Már akkor lehetett tudni, amikor véget ért az Apropó felekezetekkel foglalkozó adása, hogy Kepes András szelet vetett, és vihart arat majd. Különösen a beszélgetésnek egyik illusztrációja borzolta fel egyes nézők idegeit; ama jelenet, amelyben a Hit gyülekezet megszállott vezetője sorra döntötte földre híveit, így küldvén őket transzcendentális, azaz földöntúli állapotba. Sokan, mint hallhattuk - hisz Kepes visszatért az érzelmeket felkavaró adásra -, egyszerűen képtelennek tartották, vagy valami csalafintaságot szimatoltak ebben a gyülekezetvezetői gesztusban, sokan a formát érezték elutasítandónak, embertől idegennek. Nos, a magazin legutóbb igyekezett tiszta vizet önteni a pohárba, ezért szakembereket hívott a stúdióba, hogy meg- hányják-vessék a látottak tanulságait; mindenekelőtt hogy tisztázzák az említett, különlegesnek minősített jelenség okát, hogy valójában létezik-e hasonló energiaátvitel, egyik emberből a másikba vagy akár egyszerűen valamilyen hétköznapi tárgyra. Mondjuk egy kanálra, melyet ujjak tüzetes dörzsölésével akár meg is lehet hajlítani, ha valakinek van hozzá ennyi energiája. Példákat láthattunk rá, és más eseteket is felvonultatott az Apropó, az igazságot azonban végül a lélektan mindig lényegre tapintó professzora, a kétkedő kérdéseivel nyugtalanító Popper Péter fogalmazta meg: valóban, létezhet az emberi energiának ez a fajta átára- moltatása, biológiai tény, de kár mindezt belekeverni a hitélet misztikumába, azaz ködössé tenni és felhasználni tőle idegen célokra. Azzal, hogy a magazin ily módon tért vissza viharokat keltő műsorára, példát mutatott az értékes önkritikára, szellemi nagyvonalúságról tett bizonyságot, ami csak erősítheti a nézőkkel való kapcsolatát. Még nincs, de lesz, talán. Szorosabb kapcsolat a nézővel, közelebb nienni hozzá, szót érteni vele^bb^, múifeeled-, dig, vagy még inkább tiszteletben tartani igényeit, -kívánságait, a megújulni akaró televízió láthatóan eltökélt szándéka. A közszolgálatiság is ezt követeli tőle, hisz a kifejezésben benne vagyon: szolgálat és nem akárkié, hanem a közé. A kérdés persze az: milyen módon teszi, célját milyen eszközökkel éri el. Úgy tűnik, ennek egyik formája, már-már divatos formája, minél több ötletet meríteni, begyűjteni a nézők köréből, bevonni őt egyre inkább egy-egy program megszületésébe. Akár úgy, hogy alanyként kerestetik, a tömeges játékok is ez irányban mutatnak, popularizálni kell a képernyőt. Bizonyára idesorolható az az elmúlt napokban elhangzó felhívás is, mely egymással vad, kibékíthetetlen haragban álló családtagokhoz szól; olyan emberekhez, akik az istennek se bé- külnének ki egymással. Őket várja a stúdióba a televízió, hogy velük készítsen békítő show-t, a nyilvánosság előtt oldja fel a közöttük meglévő feszültséget, hogy összeborultassa mindazokat - már akik a kamerák elé állnak vagy ülnek -, akik eddig látni sem akarták egymást. Micsoda morális küldetés! Látni vélem, amint villámló tekintetű apák és fiúk vagy talán testvérek vagy szomszédok, sorban érkeznek a televízióba, majd szelíd mosollyal kart karba öltve távoznak a békítés eme csodás fórumáról. Szórakoztató lehet majd, de alighanem a televíziónak nem kell messzire mennie, hogy műsorához ilyen alanyokat találjon, még kapuján sem szükséges kilépnie, alighanem házon belül kitelnék néhány műsorra való acsarkodó. Hisz mostanság - sajnos - jobban hasonlít e hatalmas intézmény a békédének honához, semmint a békesség otthonához. Mindenesetre merészen új ötlet, eddig ugyanis csak bíróságokon folytak békítő tárgyalások, válófélben lévő házastársakat békítgettek össze, kisebb-nagyobb sikerrel. Lám, ezentúl lehet menni a televízióba is, harag dolgában. A szeretet szava Persze úgy is lehet morálisan, erkölcsileg közt szolgálni, hogy vonzó példákat vonultat fel a televízió: a szeretette. Melyeket ő talál meg a nép körében. És nem játékban adja, nyers valóságában tárja elénk. Miként Gábor Péter tette, aki egy cigány lókupecről és családjról készített dokumentumfilmet, és e sokak számára talán nem túl rokonszenves témában mutatta fel a mélységesen emberit; azt, hogy egy apa menynyire képes szeretni gyermekeit, övéit. Míg élek, a szívemben lesz - mondta a fia elvesztésén siránkozó apa. Milyen tömör, szép megfogalmazása ez az el nem múló szeretet érzésének! És milyen megható, amint a nagy létszámú család közösen, együtt indul a búcsúhelyre, mint valami piknikre, s tölt el együtt békés délutánt. Különös világot tárt fel a Korkép sorozatban hétfőn este a dokumentumfilm, balladás, misztikus világot, temetést ősi módra, cigány muzsikával, mégsem folklór ízei miatt, hanem emberi üzenetével vált emlékezetessé Gábor Péter filmje, miszerint élni csak szeretetben érdemes. A kis Mika, akit megöltek 18 ezer forintjáért, brutálisan, az ő tragikus halála micsoda fájdalmakat szólaltatott meg és micsoda érzelmeket szabadított fel az őt rajongva szerető apából! A filmkockák mindezt a döbbenet erejével továbbították. A félelem fokozatai Erkölcsi, magatartásbeli problémát feszegetett most hétfőn este A félelem fokozatai - magyar tévéjáték, magyar novellából, méghozzá a kortárs irodalomból. Ezúttal a sorozatban, mely honi elbeszélők írásait van hivatva bemutatni, Illés Endrét választották, aki íróként is orvos, sebész maradt, csak épp az emberi test helyett a lelkeket operálta éles, írói szikéjével. Kritikusan nézte az embert, kritikusan nézte a világot, gyűlölte a hamis pózokat és a csaló önámítást. Igyekezett leleplezni őket. Elsősorban a polgári világ erkölcsét vette szemügyre, nem véletlen szereplőinek sorában a sok entellektüel és a sok orvos is. A félelem fokozatai alapjául szolgáló írások fő figurája is orvos, akit változások viharában ábrázol az író. Két különböző időszakban állítja elénk: a nyilaskorszak idején, majd a csasztuskás ötvenes években. Azt a polgáriaki a Knyszerif alkalmazkodás köntösébe akarja Öltöztetni gyáva megalkuvását; előbb a durva erőszakkal nem képes szembeszállni, inkább elszenvedi a megaláztatásokat, utóbb besúgóként „alkalmazkodik” a szelíd kérésekhez, nem lévén bátorsága nemet mondani az efféle szolgálatra. A félelmek forrása tehát nem a körülményekben van, hanem főleg legbelül, az emberben; abban, hogyan képes reagálni a körülményekre. Szántó Érika, aki írta és rendezte is a tévéjátékot, két régi híradófelvétellel vonta keretbe a cselekményt, így is utalván a történések idejére, talán feleslegesen, hisz a részletekből is kiviláglott a történelmi szituáció. Ugyanakkor szűkszavú tömörséggel adta elő a főorvossá avanzsált doktor félelmeit, kissé vázlatosnak tűnt e játék, lélektani finomságait nem aknázta ki eléggé. Amit mondani kíván, az Illés Endre-i üzenet világos, egyértelmű, talán nagyon is az, viszont nem eléggé meggyőzően hatásos. Andorrai Péter kissé egysíkú, merev játéka is ludas lehet ebben. Viszont a becsvágyó feleség szerepében ismét remekelt Eszenyi Énikő; ezt az asz- szonyt a felszínes külsőségek igazgatják, s nem belső értékek vezérlik, a megaláztatáskor is igazi meggyőződés helyett büszkeségről papol, így nem is tud társ lenni férje határozottabb, ellenállásra is képes magatartásának kialakításában. Problémái ellenére is örülnünk kell e tévéjátéknak, hisz a ritkaságok közé tartozik, s üdítő színfolt a többnyire idegen, amerikai filmek tarkaságában; a szórakoztatásnak az a műfaja, melyről a közszolgálati televízió nem mondhat le, még az anyagiak szorításában sem. Védeni kell a hazai terméket, védeni, nemcsak az iparban, a televízióban is, amely legnagyobb szórakoztatóiparunk. Valkó Mihály MODERN MŰVÉSZET? Tyree Gyton 1986 óta hódol különleges szenvedélyének. A mindennapi használati tárgyainkból „művészeti” alkotásokat készít. Detroitban sokan keresik fel állandó kiállítását. Még többen hordanak kidobott tárgyakat, hogy Tyree újra felhasználhassa őket. (FEB-fotó) Vádirat a Fazokas-ügyben Négymillió volt az előleg Hosszan tartó vizsgálat után befejeződött a nyomozás egy kivételesen nagy port felvert gazdasági bűnügyben. A Fővárosi Főügyészség elkészítette és az illetékes Pesti Központi Kerületi Bíróságnak benyújtotta a Ling Antalt, Fazokas Károlyt és Kiss Árpád Pált terhelő vádiratot. Ha fegyverropogás nem is mindig kíséri, de „csendben” a gazdasági bűnözés is túlszárnyalt minden korábbi csúcsot. A „fehér- galléros bűnözők” által okozott kár szakértők becslése szerint milliárdos nagyságrendeket tesz ki, s a rendőrség erőfeszítései, hogy megakadályozzák a közpénzek „magánzsebbe való átván- dorlását”, mind ez ideig nem hoztak látványos eredményeket. Egészen mostanáig. Mert az év elején kirobbant zajos vesztegetési botrány, az úgynevezett Ling-Fazokas-Kiss-féle „kenőpénzügy” felderítése a változás jelének bizonyulhat. A vádiratból az tűnik ki, hogy az elmúlt év végén a fóti székhelyű magyar-izraeli érdekeltségű Digitel 2001 Önkormányzati Telekommunikációs és Informatikai Részvénytársaság Vác (27) és Gödöllő (28) körzetekre vonatkozóan regionális távközlési koncessziós pályázatot nyújtott be a korábban kiírt feltételeknek megfelelően. A társaság jó reményekkel és eredményekkel indult, a vezetők bíztak a sikerben, hiszen az indulási feltételek kedvező esélyeket teremthettek számukra. Nem sokkal a pályázat elbírálása előtt hívta fel a vállalat vezetőit Kiss Árpád üzletkötő, s félreérthetetlenül közölte az rt. illetékeseivel, hogy összeköttetései révén befolyásolni tudja a hivatalos döntést akár „jó”, akár „rossz” irányban. A pozitív irányú „segítségért”, vagyis a koncesszió elnyerésének előmozdításáért az üzletbe bevont Ling Antal vállalkozó 2 millió dollárt vagy 200 millió forintot kért. Ezen összegre előlegként 4 millió forintot követelt, melyet a koncesszió elnyerése után azonnal ki kellett volna fizetni. A Digitel vezetői - a vesztegetők igen határozott fellépése miatt - attól tartottak, hogy a koncesszió odaítélésénél nem a .gazdaságossági szempontok, hanem szubjektív megfontolások döntenek majd. Aggodalmukat az is fokozta, hogy Kiss Árpád közölte az érintettekkel, hogy a kenőpénz egy részét bizonyos MDÉ-pártkasszába kell majd befizetni. Később Ling Antal, valamint Fazokas Károly, az Állami Vagyonkezelő Rt. akkori infrastruktúra-portfolió igazgatója a Digetel 2001 vállalat másik nagy „hátrányát”, az izraeli tőkerész létezését hangsúlyozta. Tanúkihallgatási jegyzőkönyvek szerint Fazokas és Ling azt közölte a Digitel képviselőivel, hogy a Matáv német vezetői „nem szeretik a zsidókat”, s ezért a vegyes vállalat nem kapja meg a koncesz- sziót, hacsak... nem veszik igénybe az ő segítségüket. Hogy a „zsarolók ezt a közlést vagy az MDF két helyi szervezetének való pénzutalást menynyire szánták blöffnek vagy gondolták komolyan, azt ma már nehéz lenne megállapítani. Az viszont tény, hogy a vizsgálat során a rendőrség a pártkasz- szákba való befizetésre vonatkozóan eddig nem tudott feltárni semmilyen konkrét adatot. A Digitel vezetői látszólag kötélnek álltak. Elfogadták a „zsarolók” feltételeit, azonban az akkori privatizációs miniszter egyetértésével értesítették a rendőrséget, s közölték azt az időpontot, amikor Ling megjelenik majd a vállalat fóti irodájában a vesztegetési összeg első részletéért, a 4 millió forintért. A vesztegető nem sejtette, hogy a rendőrség csapdát állított számára. Az átadásra szánt pénzt, a négymillió forintot úgynevezett csapdaanyaggal megfestették. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy aki a különleges, szabad szemmel láthatatlan festékkel kezelt pénzt a kezébe veszi, annak a speciális vegyi anyag a kezéhez, ruházatához tapad, s megfelelő világításban látható is lesz. Az értesítés kézhezvétele után, ez év február 17-én, Ling Antal kisebb műtétjét is elhalasztva Mercedesébe vágta magát, és Fótra utazott az előlegért. Átvette a „cinkelt pénzt”, majd telefonon értesítette Fazo- kast, hogy találkozzanak az M3-as autópálya Shell-kútjának snack bárjában, mert megkapta az előleget, és oda akarja adni a neki járó részt. A vállalkozónak sejtelme sem volt arról, hogy a pénz átvételének pillanatától kezdve a rendőrnyomozók minden lépését figyelik, észrevétlen követik az országúton, s ott voltak „vendégnek álcázva” a bárban is. Látták, amikor Ling Antal átadta Fazokas Károlynak az 1 millió forintot, majd amikor a megfelelő pillanat elérkezett, őrizetbe vették a két vesztegetőt, a bizonyító erejű fluoreszkáló négymillió forinttal egyetemben. A látványos rendőrségi akció sikerrel járt, a vesztegetési ügy két főszereplőjét tetten érték, s a megdönthetetlen bizonyítékok alapján a bíróságnak remélhetőleg nem lesz nehéz dolga az ítélet meghozatalában. A vádiratban szerepel még lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette is. Nem véletlen, hogy a vesztegetési botránnyal kapcsolatos sajtójelentések erősen foglalkoztatták a közvéleményt, s várható, hogy a közeljövőben megtartandó bírósági tárgyalás is nagy érdeklődés közepette folyik majd. Egyre több hír érkezik ugyanis arról, hogy a közelmúlt privatizációi, koncesz- sziós döntései során nem mindig érvényesült a versenysemlegesség, s a döntések során nem egy esetben szerepet játszott vagy játszhatott úgynevezett „privát anyagi érdekeltség” is. Az úgynevezett Fazokas-ügyben lefolytatandó bírósági eljárás precedens értékűnek ígérkezik. Most derül ki majd, milyen ítéletre számíthatnak azok, akik zsarolással, vesztegetéssel, s a gazdasági bűnözés egyéb kifinomult módszereivel próbálták a privatizációt saját zsebükre kamatoztatni. H. K. (Atlantic)
