Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-19 / 220. szám

6 Törökszentmiklós és környéke 1994. szeptember 19., hétfő Félévszázad a lakodalmak világában A véletlennek köszönhetően találkoztam Tiszapüspökiben a most már 81 éves, de még mindig kitűnő szellemi és egészségi állapotban lévő Fü- löp Tibor vőféllyel, aki csupán kedvtelésből több, mint ötven évet töltött a vőfélymesterség gyakorlásával. Szépen rend­ben tartott házának verandá­ján ülünk le beszélgetni. Fülöp Tibor- Arra volt az istálló, ez meg az alsókonyha, az ott kamra, még egy alsókonyha, több szoba és ez a gang- mondja, s közben mutatja is mindet.- Ez egy hatalmas ház.- Hirtelen elkomorodik és így folytatja: - Ide hallgasson, ta­valy halt meg a fiam, aztán a lá­nyom, meg a feleségem, mind a hárman egyetlen év alatt elmen­tek. Pedig azok olyan egészsé­gesek voltak. Nekem sem volt még az orvossal semmi bajom, kórházba is csak egyszer vol­tam, amikor eleredt az orrom vére. De semmi következménye nem volt.- Mikor kezdte a vőfélyke­dést?- Én vőfélykedtem vagy öt­ven évig. Még nőtlen voltam, amikor kitanultam, vagyis az apámtól ellestem.- Tibi bácsi gyakori vendége volt a lakodalmaknak?- Én minden szombaton la­kodalomba voltam. Már a fel­eségem is mindig veszekedett utóbb, mert még 70 évesen is elmentem. Hát lett volna itthon is dolgom, de a pénz is kellett.- Még mindig vőfélykedik?- Már nem megyek, bár min­denfele hívnak. Kivittek volna autóval, meg vissza is hoztak volna, csak menjek. De nem megyek már. Mert egyedül va­gyok. Van még két lányom sze­rencsére.- Ők azért gyakran eljönnek?- Majd’ minden nap megláto­gatnak. Nagyon jó gyerekek.- A tavaly meghirdetett vő­félytalálkozóra elment Tibi bá­csi?- Tavaly igen, meg az azelőtt való esztendőben is. De a mos­tanira már nem megyek.- Hány mondókát. vagy in­kább beszédet kell tudni egy vérbeli vőfélynek?- Mondjuk harmincat, negy­venet. Az isten tudja...nagyon sokat. Nem azt mondtam én, amit tudtam, amit megtanultam, hanem ami a számra jött. Mond­juk harmincat, negyvenet.- Melyik volt a kedvenc be­széde?- Énnékem mindegyik a ked­vencem volt, mindegy melyiket mondtam.- Általában hol volt a lakoda­lom?- Mind a két helyen. Ezelőtt reggel kilenc órára ott kellett lenni a vőlegényes háznál, aztán onnan mentünk kocsival a me­nyasszonyhoz, ágyat, szekrényt, mindent vittünk elfele. Egy biz­tos, akárhol is volt, sok minden formát kellett tudni, mert amit maga kikomponál az ember az a lényege, meg hogy a beszéd mentül hosszabb legyen.- A vőfélynek a lakodalom végéig kötelező volt talpon ma­radni?- Igen...igen. Legtöbbször hajnali ötóráig ott voltam, addig mindig volt teendőm. Fel kellett az asztalt, vacsorát, násznépet, a menyasszony táncát, mindent köszönteni. De ezt szeretni is kellett, meg tanulni is... otthagy­ták sokan. Volt akinek én írtam le a beszédeket.- A vőfélynek is meg kellett táncoltatni a menyasszonyt?- Illett... de a menyasszony­tánc az csak éjfél után van, ak­kor már felkontyolják a me­nyasszonyt, ... már akkor meg­szűnt a boldogság.- Mármint az ifjú pár boldog­sága?- Igen - mondja nevetve. Mondom, az angyalát neki, az elválásra nem hív senki se, mert már utóbb több elválás van, mint házasság,.... de elbúcsúz- tatnám én azt is - teszi hozzá még mindig nevetve. A felesé­gem meg már haragudott érte. Itt voltak a jószágok, 3-4 tehén, ló, disznó... én meg mentem la- kadalomba.- Van még jószág a háznál?- Nincs semmi, nem bajiok semmivel. Minden nagyon drága. A gyerekeknek vettem ki egy-egy hold földet, a többit meg benn hagytam a téeszben. Nem kell nekem. Egy 81 éves ember mire bajlódjon vele. Nincs semmi értelme. Kaptam most is búzát, földjáradékot, de azt is odaadom a gyerekeknek. Nem sok nyugdíjain van, de azt úgy osztom be, hogy az elég le­gyen.- Mennyi ez a nyugdíj?- Olyan tizenegyezer néhány- száz. Most emelik nyolc száza­lékkal. Semmi se az. Nem is kéne emelni ezt se, csak az árak maradnának, legalább egy rövid ideig egy helyben.- Terem valami a kertben ?- Zöldség, egy kis krumpli, más nem kell. Az ebédet hord­ják. Egymagamért 1586 forintot fizetek egy hónapra. Sokáig dolgoztam a termelőszövetke­zetbe, de most már nincs miért hajtani. Aztán szomorúan foly­tatja - Nem találom fel maga­mat, a tévét rádiót meg már unom, összejámi pedig senkivel nem lehet.- A környező falvakba is el­járt vőfélykedni? - próbálom el­terelni gondolatait.- Aj-aj, mentem én minden­hova, az ország másik zugába is, ha kellett. Szerettem foly­tatni...nagyon szerettem. A napköziotthonos óvodában Ahol nem csak játékkal múlatják az időt Az idén hivatalosan 86 kis­gyermeket írattak be a tisza- püspöki napköziotthonos óvo­dába. Köztük van olyan is, aki még ezután tölti majd be a há­rom évet. A kicsikre hat óvónő felügyel, és gondoskodik, hogy ügyes-bajos dolgaik rendeződ­jenek. Novák Szilveszterné, az óvoda vezetője elmondta, a fel­ügyelet és a játék mellett külön­böző programokat is szerveznek a gyerekeknek. Délelőttönként zajlanak az Játszadozó apróságok az óvoda udvarán úgynevezett zeneóvodai foglal­kozások, és tervezik, hogy az idén is tartanak, - mégpedig he­tente egyszer - természet-meg- ismerő, természetvédő napot, ahol a kicsik az állatokkal és növényekkel foglalkoznak és ismerkednek, ezáltal megtanul­ják szeretni a természetet. A szülők külön kérésére az óvo­dában lehetőség nyílik a katoli­kus hit oktatására is. Naponta 54 forintot kell fi­zetni a teljes ellátásért, - tudtuk meg, - de a lehetőség van csak tízórait kérni. Sok szülő munkanélküli, vagy gyesen van. Ők a legtöbb esetben nem engedhetik meg, hogy egyszerre két helyre is fi­zessenek ebédet. Sokuknak je­lent segítséget, nem is keveset ez a fajta megoldás. Mialatt az óvoda udvarán be­szélgetünk, a gyerekek csopor­tonként lassan beszállingóznak, hiszen a jó játék után megérde­melt a finom ebéd és természe­tesen az azt követő, kinek jó, kinek kevésbé jó alvás is. A fáradhatatlan tiszapüspöki postás Közel négy évtizede hordja a leveleket Augusztus negyedikén töl­tötte be Magyar László, Tisza­püspöki postása szolgálatának harminchetedik évét. Igaz, négy hónapos kényszerű betegsza­badság után nemrég vette fel a munkát. Reggel hattól délután négy óráig hordja a leveleket, nyugdíjat és a különböző féle-fajta újságokat a fél falu­nak. A kézbesítés és a postai te­endők ellátása után következik az otthoni ténykedés, attól füg­gően, „mikor, milyen munka adódik”. Arra a kérdésre, hogy fárasztó-e harminchét éven ke­resztül hordani a leveleket, ter­mészetesen igenlő volt a válasz, majd hozzátette - 58 évesen még fárasztóbb lenne a semmit­tevés. Eddig úgy volt, korked­vezménnyel nyugdíjba megy, „de bizony ennek már lőttek”, így két év szolgálat van még hátra a nyugdíjkorhatárig. Az oldalt írta és fotózta: T. Bíró Gabriella Magyar László a nélkülözhetetlen kerékpárjával Nincs pénz a tetőszerkezet befejezésére Testnevelés órán a nyolcadikosok , Pár éve épült fel az örmé- nyesi általános iskola valóban szép és modem szárnya. A do­log szépséghibája, hogy a tető- szerkezet befejezésére egyelőre nem áll rendelkezésre megfelő anyagi háttér. Az idő múlásával azonban nőnek az építkezés költségei is, így a jelenleg több millió forintos hiány félő, egyre nagyobb lesz. Az új szárnyban négy tante­remben folyik az oktatás. Az is­kolától nem messze található patinás kastélyban a könyvtár és az öregek napközi otthona mel­lett nekik is jutott egy tanterem. Hideg, esős őszi napokon és té­len a kultúrterem ad otthont a testnevelés óráknak. Merthogy az iskolának nincsen torna­terme. Többszöri sikertelen pá­lyázatok után a kérdés mindig ugyanaz marad: mennyi az önerő, avagy mennyi pénz áll az iskolának rendelkezésre. És ez­zel be is zárult a kör. Leginkább a matematika tu­dományában jeleskednek a diá­kok, ami természetes is, hiszen ők a fő szervezői a térség isko­lái között folyó versenyeknek. Az órák után, a szakkörök kí­nálnak hasznos időtöltést és el­foglaltságot a gyerekeknek. A diákok rendszeres résztvevői a sportviadaloknak, a diákolim­pián is szerepeltek, s vélhetően az idei körzeti bajnokságon is ott lesznek. Koszta László igazgatóhelyet­tes elmondta, az innen kikerülő gyerekek - általában jó tanul­mányi eredménnyel - bármely középiskolában megállják he­lyüket. Az iskolának évfolya­monként mindössze egy osztá­lya van. A régi épületben, ahol vala­mikor technika órákat tartottak, most egy alsótagozatos osztály tanul. Az ajtóval szemben egész falat beborító rajz, melynek se­gítségével a gyerekek játékos formában tanulnak meg helye­sen beszélni, szavakat, monda­tokat formálni, szerkeszteni. De óriási segítséget jelent a „tábla” használata az írás és olvasás el­sajátításakor is. A tanárok tenni akarása ké­zenfekvő, a tantermeken is lát­szik, amit csak lehet, megtesz­nek a gyerekek érdekében. Saj­nos azonban, az épület befeje­zéséhez hiányzó pénzt ők sem tudják előteremteni. Egyszemélyes bolt Örményesen A szombatok sem szabadok Papp Andrásné az egyszemélyes boltban Az origamitól a kung-fuig A Törökszentmiklósi Városi Művelődési Köz­pont nyugdíjasok részére „Ki Mit Tud” vetélkedőt szervez, melynek első elő­döntője szeptember 23-án Cibakházán lesz. Ezt köve­tően 25-én Mezőtúron mér­hetik össze tudásukat az arra vállalkozók. Majd ok­tóber elsején két helyszínen, Jászapátin és Törökszent- miklóson egyszerre folyik a küzdelem. Az utolsó elő­döntőt október másodikán rendezik meg Karcagon. Az elődöntők során legjobbnak vélt előadók és előadások október 15-én, a török­szentmiklósi döntőn méret­tetnek meg ismét. Ugyan­csak a művelődési központ indítja a tanév kezdetekor, - kisiskolásoknak és nagyob­baknak - az immár hagyo­mányosnak mondható szakköröket és kisközössé­geket. Október 3-án fazekas kör indul, illetve folytató­dik, Fadgyas László faze­kasmester vezetésével, Rá­kóczi úti műhelyében. Ugyanezen a napon kezdő­dik az origami szakkör, melynek helyszíne már a művelődési központ. Az origami iránt érdeklődők Bukta Éva segítségével ta­nulhatják meg e szép mes­terség fortélyait. A Kölcsey Ferenc Általános Iskola ad otthont az október 5-én in­duló képzőművészeti szak­körnek, melynek vezetője Sindel Mihály lesz. Ugyan­csak 5-én, a művelődési központban, Szabó Györgyné irányításával ve­szi kezdetét a szövő szak­kör, valamint Szalavári Anna vezetésével indul a néptánciskola. Bangó János október 8-án a modellezés szerelmeseinek tart szak­köri órát. A művelődési központ a helyszíne a Ha- musics Zoltán által megtar­tott kung-fu foglalkozások­nak. Akinek bármely prog­ram felkeltette érdeklődé­sét, szeptember 26-áig je­lentkezhet. Két és fél éve vezeti az ÁFÉSZ Vegyesiparcikk bolt­ját Papp Andrásné, ami nem könnyű feladat, hiszen segít­sége nem lévén, mindent egyedül végez el. Egyszemé­lyes felelőse az áruellátásnak, a raktározási munkának és természetesen a tisztaságnak. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: iskolasze­rek, papír- és műanyag áruk, műszaki cikkek, edényáruk, rö­vidáru, cipők, játékok, felsőru­házat, egyszóval mindenből egy kevéske. De takarmányt és tá­pot is lehet vásárolni nála, s ugyancsak ő biztosítja a falu fű­tőolajellátását is, illetve sze­retné, ha az árusítás az eddigi formában folytatódhatna to­vábbra is, mert mint mondta, egyelőre nem engedélyezik a hordóból történő árusítást. Hogy mi a legkelendőbb? Természetesen a tanszerek. A ruházat iránt viszont minimális a kereslet, hiszen sok a faluban a munkanélküli, akik inkább a lengyel piacon szerzik be szük­séges dolgaikat a bolti árnál jó­val olcsóbban. A falu lélekszámához képest a bolt forgalma elfogadható, hisz az iskolaszereken kívül ta­karmányból fogy a legnagyobb mennyiség. De ugyanilyen nagy a kereslet a vegyiáruk és a nö­vényvédőszerek iránt is. Egyébként a bolt vezetője hétfő kivételével, mert az a szabad­nap, kora reggeltől este fél ötig áll a vásárolni szándékozók szolgálatára. Még szombaton is nyitva tart a bolt, mégpedig abból a meg­fontolásból, hogy a szükséges takarmányt és a fűtőolajat ké­nyelmesen lehessen beszerezni, és ne a háziasszonyoknak kell­jen a hétköznapokon cipekedni. A vegyesiparcikk bolt veze­tője két nagylány édesanyja, az egyik hetedik osztályos általá­nos iskolás, a nagyobbik pedig, a tiszaföldvári pedagógiai szak- középiskola diákja, ezért ő csak péntekenként jár haza, így a hétvége, - de abból is csak a va­sárnap - azon ritka napok egyike, amikor együtt lehet a család. S bár mindkét szülő dolgozik, a megélhetéshez plusz munkát kell vállalni mindkettőjüknek: kultúrnövé­nyekkel foglalkoznak, állatokat nevelnek, egyszóval a „hivata­los” munkaidő befejeztével is minden percük munkával telik el. Ha minden igaz, ezt a hétvé­gét paprikaszedéssel töltötték. Megkezdődött a cukorrépaszüret Bartapuszta felé haladva sok, aprónak azonban a legke­vésbé sem mondható tanyák mellett visz el az arra tévedők útja. A házak melett különböző típusú és méretű mezőgazdasági gépek sorakoznak, az udvarban jól megférnek egymás mellett kutyák és aprójószágok. Van, aki tehenet, juhot, kecs­két tart, vagy sertést nevel. A házaktól nem messze pedig to­ronymagasan emelkednek a bá­lákból összerakott különös szalmaépítmények. Mögöttük hatalmas cukorré­paföldek, ahol már megkezdő­dött a termés betakarítása, répa halom - várja az út szélén, Egyetlen félnap munkájának hogy a Szolnoki Cukorgyárba eredménye - hatalmas cukor- kerüljön. Szállításra várva

Next

/
Oldalképek
Tartalom