Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-19 / 220. szám
6 Törökszentmiklós és környéke 1994. szeptember 19., hétfő Félévszázad a lakodalmak világában A véletlennek köszönhetően találkoztam Tiszapüspökiben a most már 81 éves, de még mindig kitűnő szellemi és egészségi állapotban lévő Fü- löp Tibor vőféllyel, aki csupán kedvtelésből több, mint ötven évet töltött a vőfélymesterség gyakorlásával. Szépen rendben tartott házának verandáján ülünk le beszélgetni. Fülöp Tibor- Arra volt az istálló, ez meg az alsókonyha, az ott kamra, még egy alsókonyha, több szoba és ez a gang- mondja, s közben mutatja is mindet.- Ez egy hatalmas ház.- Hirtelen elkomorodik és így folytatja: - Ide hallgasson, tavaly halt meg a fiam, aztán a lányom, meg a feleségem, mind a hárman egyetlen év alatt elmentek. Pedig azok olyan egészségesek voltak. Nekem sem volt még az orvossal semmi bajom, kórházba is csak egyszer voltam, amikor eleredt az orrom vére. De semmi következménye nem volt.- Mikor kezdte a vőfélykedést?- Én vőfélykedtem vagy ötven évig. Még nőtlen voltam, amikor kitanultam, vagyis az apámtól ellestem.- Tibi bácsi gyakori vendége volt a lakodalmaknak?- Én minden szombaton lakodalomba voltam. Már a feleségem is mindig veszekedett utóbb, mert még 70 évesen is elmentem. Hát lett volna itthon is dolgom, de a pénz is kellett.- Még mindig vőfélykedik?- Már nem megyek, bár mindenfele hívnak. Kivittek volna autóval, meg vissza is hoztak volna, csak menjek. De nem megyek már. Mert egyedül vagyok. Van még két lányom szerencsére.- Ők azért gyakran eljönnek?- Majd’ minden nap meglátogatnak. Nagyon jó gyerekek.- A tavaly meghirdetett vőfélytalálkozóra elment Tibi bácsi?- Tavaly igen, meg az azelőtt való esztendőben is. De a mostanira már nem megyek.- Hány mondókát. vagy inkább beszédet kell tudni egy vérbeli vőfélynek?- Mondjuk harmincat, negyvenet. Az isten tudja...nagyon sokat. Nem azt mondtam én, amit tudtam, amit megtanultam, hanem ami a számra jött. Mondjuk harmincat, negyvenet.- Melyik volt a kedvenc beszéde?- Énnékem mindegyik a kedvencem volt, mindegy melyiket mondtam.- Általában hol volt a lakodalom?- Mind a két helyen. Ezelőtt reggel kilenc órára ott kellett lenni a vőlegényes háznál, aztán onnan mentünk kocsival a menyasszonyhoz, ágyat, szekrényt, mindent vittünk elfele. Egy biztos, akárhol is volt, sok minden formát kellett tudni, mert amit maga kikomponál az ember az a lényege, meg hogy a beszéd mentül hosszabb legyen.- A vőfélynek a lakodalom végéig kötelező volt talpon maradni?- Igen...igen. Legtöbbször hajnali ötóráig ott voltam, addig mindig volt teendőm. Fel kellett az asztalt, vacsorát, násznépet, a menyasszony táncát, mindent köszönteni. De ezt szeretni is kellett, meg tanulni is... otthagyták sokan. Volt akinek én írtam le a beszédeket.- A vőfélynek is meg kellett táncoltatni a menyasszonyt?- Illett... de a menyasszonytánc az csak éjfél után van, akkor már felkontyolják a menyasszonyt, ... már akkor megszűnt a boldogság.- Mármint az ifjú pár boldogsága?- Igen - mondja nevetve. Mondom, az angyalát neki, az elválásra nem hív senki se, mert már utóbb több elválás van, mint házasság,.... de elbúcsúz- tatnám én azt is - teszi hozzá még mindig nevetve. A feleségem meg már haragudott érte. Itt voltak a jószágok, 3-4 tehén, ló, disznó... én meg mentem la- kadalomba.- Van még jószág a háznál?- Nincs semmi, nem bajiok semmivel. Minden nagyon drága. A gyerekeknek vettem ki egy-egy hold földet, a többit meg benn hagytam a téeszben. Nem kell nekem. Egy 81 éves ember mire bajlódjon vele. Nincs semmi értelme. Kaptam most is búzát, földjáradékot, de azt is odaadom a gyerekeknek. Nem sok nyugdíjain van, de azt úgy osztom be, hogy az elég legyen.- Mennyi ez a nyugdíj?- Olyan tizenegyezer néhány- száz. Most emelik nyolc százalékkal. Semmi se az. Nem is kéne emelni ezt se, csak az árak maradnának, legalább egy rövid ideig egy helyben.- Terem valami a kertben ?- Zöldség, egy kis krumpli, más nem kell. Az ebédet hordják. Egymagamért 1586 forintot fizetek egy hónapra. Sokáig dolgoztam a termelőszövetkezetbe, de most már nincs miért hajtani. Aztán szomorúan folytatja - Nem találom fel magamat, a tévét rádiót meg már unom, összejámi pedig senkivel nem lehet.- A környező falvakba is eljárt vőfélykedni? - próbálom elterelni gondolatait.- Aj-aj, mentem én mindenhova, az ország másik zugába is, ha kellett. Szerettem folytatni...nagyon szerettem. A napköziotthonos óvodában Ahol nem csak játékkal múlatják az időt Az idén hivatalosan 86 kisgyermeket írattak be a tisza- püspöki napköziotthonos óvodába. Köztük van olyan is, aki még ezután tölti majd be a három évet. A kicsikre hat óvónő felügyel, és gondoskodik, hogy ügyes-bajos dolgaik rendeződjenek. Novák Szilveszterné, az óvoda vezetője elmondta, a felügyelet és a játék mellett különböző programokat is szerveznek a gyerekeknek. Délelőttönként zajlanak az Játszadozó apróságok az óvoda udvarán úgynevezett zeneóvodai foglalkozások, és tervezik, hogy az idén is tartanak, - mégpedig hetente egyszer - természet-meg- ismerő, természetvédő napot, ahol a kicsik az állatokkal és növényekkel foglalkoznak és ismerkednek, ezáltal megtanulják szeretni a természetet. A szülők külön kérésére az óvodában lehetőség nyílik a katolikus hit oktatására is. Naponta 54 forintot kell fizetni a teljes ellátásért, - tudtuk meg, - de a lehetőség van csak tízórait kérni. Sok szülő munkanélküli, vagy gyesen van. Ők a legtöbb esetben nem engedhetik meg, hogy egyszerre két helyre is fizessenek ebédet. Sokuknak jelent segítséget, nem is keveset ez a fajta megoldás. Mialatt az óvoda udvarán beszélgetünk, a gyerekek csoportonként lassan beszállingóznak, hiszen a jó játék után megérdemelt a finom ebéd és természetesen az azt követő, kinek jó, kinek kevésbé jó alvás is. A fáradhatatlan tiszapüspöki postás Közel négy évtizede hordja a leveleket Augusztus negyedikén töltötte be Magyar László, Tiszapüspöki postása szolgálatának harminchetedik évét. Igaz, négy hónapos kényszerű betegszabadság után nemrég vette fel a munkát. Reggel hattól délután négy óráig hordja a leveleket, nyugdíjat és a különböző féle-fajta újságokat a fél falunak. A kézbesítés és a postai teendők ellátása után következik az otthoni ténykedés, attól függően, „mikor, milyen munka adódik”. Arra a kérdésre, hogy fárasztó-e harminchét éven keresztül hordani a leveleket, természetesen igenlő volt a válasz, majd hozzátette - 58 évesen még fárasztóbb lenne a semmittevés. Eddig úgy volt, korkedvezménnyel nyugdíjba megy, „de bizony ennek már lőttek”, így két év szolgálat van még hátra a nyugdíjkorhatárig. Az oldalt írta és fotózta: T. Bíró Gabriella Magyar László a nélkülözhetetlen kerékpárjával Nincs pénz a tetőszerkezet befejezésére Testnevelés órán a nyolcadikosok , Pár éve épült fel az örmé- nyesi általános iskola valóban szép és modem szárnya. A dolog szépséghibája, hogy a tető- szerkezet befejezésére egyelőre nem áll rendelkezésre megfelő anyagi háttér. Az idő múlásával azonban nőnek az építkezés költségei is, így a jelenleg több millió forintos hiány félő, egyre nagyobb lesz. Az új szárnyban négy tanteremben folyik az oktatás. Az iskolától nem messze található patinás kastélyban a könyvtár és az öregek napközi otthona mellett nekik is jutott egy tanterem. Hideg, esős őszi napokon és télen a kultúrterem ad otthont a testnevelés óráknak. Merthogy az iskolának nincsen tornaterme. Többszöri sikertelen pályázatok után a kérdés mindig ugyanaz marad: mennyi az önerő, avagy mennyi pénz áll az iskolának rendelkezésre. És ezzel be is zárult a kör. Leginkább a matematika tudományában jeleskednek a diákok, ami természetes is, hiszen ők a fő szervezői a térség iskolái között folyó versenyeknek. Az órák után, a szakkörök kínálnak hasznos időtöltést és elfoglaltságot a gyerekeknek. A diákok rendszeres résztvevői a sportviadaloknak, a diákolimpián is szerepeltek, s vélhetően az idei körzeti bajnokságon is ott lesznek. Koszta László igazgatóhelyettes elmondta, az innen kikerülő gyerekek - általában jó tanulmányi eredménnyel - bármely középiskolában megállják helyüket. Az iskolának évfolyamonként mindössze egy osztálya van. A régi épületben, ahol valamikor technika órákat tartottak, most egy alsótagozatos osztály tanul. Az ajtóval szemben egész falat beborító rajz, melynek segítségével a gyerekek játékos formában tanulnak meg helyesen beszélni, szavakat, mondatokat formálni, szerkeszteni. De óriási segítséget jelent a „tábla” használata az írás és olvasás elsajátításakor is. A tanárok tenni akarása kézenfekvő, a tantermeken is látszik, amit csak lehet, megtesznek a gyerekek érdekében. Sajnos azonban, az épület befejezéséhez hiányzó pénzt ők sem tudják előteremteni. Egyszemélyes bolt Örményesen A szombatok sem szabadok Papp Andrásné az egyszemélyes boltban Az origamitól a kung-fuig A Törökszentmiklósi Városi Művelődési Központ nyugdíjasok részére „Ki Mit Tud” vetélkedőt szervez, melynek első elődöntője szeptember 23-án Cibakházán lesz. Ezt követően 25-én Mezőtúron mérhetik össze tudásukat az arra vállalkozók. Majd október elsején két helyszínen, Jászapátin és Törökszent- miklóson egyszerre folyik a küzdelem. Az utolsó elődöntőt október másodikán rendezik meg Karcagon. Az elődöntők során legjobbnak vélt előadók és előadások október 15-én, a törökszentmiklósi döntőn mérettetnek meg ismét. Ugyancsak a művelődési központ indítja a tanév kezdetekor, - kisiskolásoknak és nagyobbaknak - az immár hagyományosnak mondható szakköröket és kisközösségeket. Október 3-án fazekas kör indul, illetve folytatódik, Fadgyas László fazekasmester vezetésével, Rákóczi úti műhelyében. Ugyanezen a napon kezdődik az origami szakkör, melynek helyszíne már a művelődési központ. Az origami iránt érdeklődők Bukta Éva segítségével tanulhatják meg e szép mesterség fortélyait. A Kölcsey Ferenc Általános Iskola ad otthont az október 5-én induló képzőművészeti szakkörnek, melynek vezetője Sindel Mihály lesz. Ugyancsak 5-én, a művelődési központban, Szabó Györgyné irányításával veszi kezdetét a szövő szakkör, valamint Szalavári Anna vezetésével indul a néptánciskola. Bangó János október 8-án a modellezés szerelmeseinek tart szakköri órát. A művelődési központ a helyszíne a Ha- musics Zoltán által megtartott kung-fu foglalkozásoknak. Akinek bármely program felkeltette érdeklődését, szeptember 26-áig jelentkezhet. Két és fél éve vezeti az ÁFÉSZ Vegyesiparcikk boltját Papp Andrásné, ami nem könnyű feladat, hiszen segítsége nem lévén, mindent egyedül végez el. Egyszemélyes felelőse az áruellátásnak, a raktározási munkának és természetesen a tisztaságnak. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: iskolaszerek, papír- és műanyag áruk, műszaki cikkek, edényáruk, rövidáru, cipők, játékok, felsőruházat, egyszóval mindenből egy kevéske. De takarmányt és tápot is lehet vásárolni nála, s ugyancsak ő biztosítja a falu fűtőolajellátását is, illetve szeretné, ha az árusítás az eddigi formában folytatódhatna továbbra is, mert mint mondta, egyelőre nem engedélyezik a hordóból történő árusítást. Hogy mi a legkelendőbb? Természetesen a tanszerek. A ruházat iránt viszont minimális a kereslet, hiszen sok a faluban a munkanélküli, akik inkább a lengyel piacon szerzik be szükséges dolgaikat a bolti árnál jóval olcsóbban. A falu lélekszámához képest a bolt forgalma elfogadható, hisz az iskolaszereken kívül takarmányból fogy a legnagyobb mennyiség. De ugyanilyen nagy a kereslet a vegyiáruk és a növényvédőszerek iránt is. Egyébként a bolt vezetője hétfő kivételével, mert az a szabadnap, kora reggeltől este fél ötig áll a vásárolni szándékozók szolgálatára. Még szombaton is nyitva tart a bolt, mégpedig abból a megfontolásból, hogy a szükséges takarmányt és a fűtőolajat kényelmesen lehessen beszerezni, és ne a háziasszonyoknak kelljen a hétköznapokon cipekedni. A vegyesiparcikk bolt vezetője két nagylány édesanyja, az egyik hetedik osztályos általános iskolás, a nagyobbik pedig, a tiszaföldvári pedagógiai szak- középiskola diákja, ezért ő csak péntekenként jár haza, így a hétvége, - de abból is csak a vasárnap - azon ritka napok egyike, amikor együtt lehet a család. S bár mindkét szülő dolgozik, a megélhetéshez plusz munkát kell vállalni mindkettőjüknek: kultúrnövényekkel foglalkoznak, állatokat nevelnek, egyszóval a „hivatalos” munkaidő befejeztével is minden percük munkával telik el. Ha minden igaz, ezt a hétvégét paprikaszedéssel töltötték. Megkezdődött a cukorrépaszüret Bartapuszta felé haladva sok, aprónak azonban a legkevésbé sem mondható tanyák mellett visz el az arra tévedők útja. A házak melett különböző típusú és méretű mezőgazdasági gépek sorakoznak, az udvarban jól megférnek egymás mellett kutyák és aprójószágok. Van, aki tehenet, juhot, kecskét tart, vagy sertést nevel. A házaktól nem messze pedig toronymagasan emelkednek a bálákból összerakott különös szalmaépítmények. Mögöttük hatalmas cukorrépaföldek, ahol már megkezdődött a termés betakarítása, répa halom - várja az út szélén, Egyetlen félnap munkájának hogy a Szolnoki Cukorgyárba eredménye - hatalmas cukor- kerüljön. Szállításra várva
