Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-17 / 219. szám

1994. szeptember 17., szombat JÍ0gyzet ------ I^ipOFt 5 S zombati jegyzet Minden és semmi Jó tizenöt évvel ezelőtt albérletben kezdtem önálló életemet, és sohasem értettem a háziné­nit. Úgy gondoltam, hogy már nem normális az a takarékosság, amelyet a háztartásában beveze­tett. Ha meggyújtotta a gáztűzhely egyik láng­ját, sohasem dobta el a gyufát, hanem azzal gyújtotta meg a másik lángot is. Vajon mennyit spórolhat vele? Számít az az egy gyufaszál? - Teljesen értetlenül álltam a dolog előtt. Ez a régi emlék jutott most az eszembe, ami­kor kezdem megérteni a házinénit. A legutóbbi áremelések újabb vízválasztónak számítanak. Újabb és újabb tömegek indultak el a lecsúszás útján, újabb és újabb tömegek vál­tak, válnak szegényebbé. Amerre megy az ember, mindenütt a pénzről és az árakról beszélnek. Sajnálkozik a benzin­kutas, hogy olyan sokat kell fizetnem, majd hozzáteszi, hogy ha innen kilép, akkor ő is vá­sárló lesz a boltban, ő is a saját bőrén érzi az árakat. Ül a család a Zagyvaparti sétányon és oszta­nak, szoroznak. A mama oktatja a gyerekeket, akik nyilván játék vagy könyv vásárlására akar­ják rábeszélni a szülőket, hogy nem úgy van az, először is lakni kell, enni, ruházkodni. Aztán, ha marad valami.. . Ismerősöm újabb energiakikapcsolások hírét hozza. Aram nélkül maradt lakótelepi lakások hírét, ahol nem tudnak főzni. Másutt nem lesz fűtés és meleg víz. Ahol természetesen gyere­kek is élnek, de hát úgy van vele a család, hogy először az ennivalót veszi meg, aztán ha marad pénz, kifizeti az áramszámlát is. Szerencsére még nincs itt a tél. De hetek múlva beköszön te - nek a hideg napok .., A pénz dirigálja a világot - mondják gyak­ran. Sajnos, így tapasztaljuk nap mint nap. A pénz birtoklása különbözteti meg az embereket és nem a tehetségük vagy a képességük. Egy-egy szakember, szakma vagy cég megíté­lése nem az elvégzett munka alapján történik, hanem az anyagi helyzet alapján. Milyen ko­csija is van a cég képviselőjének? - És már rög­tön meg is születik (vagy a porba hull) a cég imázsa. A pénzközpontúság alaposan kiforgatott bennünket. Barátságok mentek szét miatta, há­zasságok mentek tönkre miatta, emberek vet­kőztek ki magukból azért, mert túl sok vagy túl kevés pénzhez jutottak az elmúlt években. Nagyon sovány vigasz lenne a másik olalon elmondani azt, hogy a pénz nem minden. Hogy vannak gazdag em­berek, akik iszonya­tosan sajnálnivalók, mert csak a pénzt hajtják, mert nincse­nek barátaik, nin­csenek szeretteik, nem tudnak szerete- tet adni és nem is igen kapnak. Van mindenük és mégsincs semmijük. Nagyon so­vány vigasz, még akkor is, ha mély igazságot tartalmaz. Nem egy meggazdagodásnak lehet­tünk úgy szemtanúi, hogy csodálkoztunk: hogy megváltozott egy-egy ember, amióta pénzzel van tele a zsebe? És persze, nem előnyére vál­tozott meg. Nagyon sovány vigasz lenne viszont a mi ol­dalunkon elmondani, hogy ha kevés is a pén­zünk, attól még lehetünk „gazdagok”, még lehet mindenünk, ha szeretünk és szeretnek bennün­ket. Ez akkor is mély igazságokat tartalmaz, ha már inkább a mindennapi gondokat feledtető szerelmesregénybe illik. Mert a valóság, amely elénk toppan, ha kilé­pünk a lakásunk ajtaján, sokkal reálisabb ennél. Józanabb, kegyetlenebb és kíméletlenebb. A va­lóság fűtés és meleg víz nélkül maradt lakások­ról szól. A valóság arról szól, hogy ma már na­gyon kevesen szégyellik csak a szegénységüket, és el mernek menni segélyért, használt ruháért, élelmiszercsomagért. A valóság az, hogy ma már nemcsak az szorul segítségre, akinek nincs munkája, hanem az is, aki dolgozik, vagy vé­gigdolgozta az egész életét. Most még huszonvalahány fok körül van a hőmérő mutatója, de hamarosan itt a tél, az igazi megpróbáltatás. Önkormányzatok, segély- szervezetek már gondolnak erre is. De hogy há­nyán csúsztak le megint, az még igazán nem de­rült ki. Majd néhány hónap múlva. Szerencsére a segíteni akarás, a segítőkész­ség nem halt ki az emberekből. Nem dobják el a kinőtt ruhát, hátha jó lesz valakinek. Sokan ne­hezen összekuporgatott filléreikből adnak a rá­szorulóknak. Sokszor olyanok nyújtanak segítő kezet, akik maguk is nehéz helyzetben vannak. Talán ilyenkor eszükbe jut a mondás: Ma neked, holnap nekem ... CEMENTIPARI GÉPALKATRÉSZEK. A kunhegyesi Hydrogép Kft. már folyamatos beszállí­tója egy német cementipari gépeket gyártó vállalatnak. Szállítóelemekböl az elmúlt hónapban 50 tonnát gyártottak, több mint 5 milliós értékben. Év végéig folyamatosan szállítanak partne- rüknek. Képünkön az elkészült elemek festése látható. __________________(Fotó: Mészáros) H at mezőgazdasági alapból egy Azok döntsenek, akik a pénzt adják! Öt gyereke született, de ő ebben „ártatlan” Csocsi, Laja! Vért izzadtam a hetvenes évek derekán, ami kor az egyik választás előtt úgy jött ki lépés, hogy nekem kellett összeírnom Csocsi Lajáék guban­cos családját. Ahogy benyitotam, rám lehelt két nagyfröccsöt meg konyakot, a nyakamba borult. Csocsi, Miklós, gyere be, keress helyet! Ez nem akármilyen feladatnak bizonyult, azért sem, mert szék, de még sámli sem adódott a helyiség­ben, így végül a visítozó, nevetgélő gyerekek mellé, az ágy szélére huppantam. A kormány a jövőben össze kívánja vonni a hat mezőgazda- sági pénzügyi alapot, amelynek révén mintegy 13 milliárd fo­rinttal többel tudna gazdálkodni az ágazat. E hat alapból a költ­ségvetés mindössze kettőt tá­mogat, a többi önfenntartó. A támogatási rendszer új műkö­dési rendjén dolgozó földműve­lésügyi tárca jelenleg azt vizs­gálja, hogy az eddigi befizeté­sekből feltöltött és különböző célokra felhasználható - állatte­nyésztési, erdészeti, területfej­lesztési - alapok forrásait ho­gyan lehetne egyetlen közös cél szolgálatába állítani. Nevezete­sen: mi a módja annak, hogy a pénz mindig oda kerüljön, ahol erre a legnagyobb szükség van? A Mezőgazdasági Fejlesztési Alapot (MFA) a szaktárca nem kívánja „beolvasztani” a közös kasszába, sőt azt szeretné, ha azt a kormány és a parlament az eddiginél jelentősebb összeggel támogatná. Ez a pénzforrás ugyanis azokat a műszaki fej­lesztéseket hivatott pótolni, amelyre a büdzsé jelenlegi helyzetéből fakadóan nincs ele­gendő pénz. Az viszont már most körvonalazódik, hogy a jövőben megszigorítják az MFA-ból történő pénzkifizeté­sek rendjét. A termelőket képviselő szer­vezetek nem helyeslik, sőt hatá­rozottan ellenzik a hat mező- gazdasági pénzügyi alap egy „kalap alá” vonását. Megítélé­sük szerint azoknak az alapok­nak az esetében, ahol a terme­lőktől származik a befizetés je­lentős része, befizetéseik ará­nyában maguk a termelők, il­letve érdekképviseleti szerveik dönthessék a források felhasz­nálásáról, és pénzüket ne a mi­nisztérium osztogassa saját be­látása szerint. Közös kassza esetén az sem biztos, hogy a pénzeket azok­ban az ágazatokban használják fel, ahonnan a befizetés szár­mazik. Véleményük szerint a földművelésügyi alapokból származó támogatások elnyeré­séhez benyújtott pályázatok el­bírálásába a jövőben az érdek- képviseleteket is be kellene vonni. A termelők úgy vélik, hogy a jelenlegi MFA feltételrendsze­réből adódóan a szektorsemle­gesség elve megkövetelné a tá­mogatás kritériumaként felállí­tott 150 millió forintos árbevé­teli határ feloldását. A területfejlesztési alap fel­ülvizsgálatát a termelők érdek- képviseleti szervezete is fontos­nak tartja, csak éppen más szempontból. A társadalmilag, gazdaságilag elmaradott, a munkanélküliséggel különösen sújtott települések támogatására létrehozott alapot nem csökken­teni, vagy összevonni kellene, hanem a településeket újra be­sorolni, a rászorultsághoz, az élet változásaihoz igazítani a támogatás módját. Ferenczy A régi ismeretség onnan adó­dik, hogy egykoron Csocsi Laja velem is járt egy osztályba. Ámbár pár évvel idősebb az ár­tatlan, de ragaszkodó típusú, mert rendszeresen megvágták. Harmadikban utolértem, akkor már öt eszendeje ostromolta az egykori református iskolában a tudományok bástyáját, dehát ezek a tornyok nagyon, de na­gyon ellenállhattak Lajának. Az Istennek se bírta bevenni őket, ámbár azért már szótagolva ol­vasott, ákombákom-szerűen írni is megtanult, nem beszélve a számolásról és mérésről. Mérni jobban tudott, én vagyok a leg­nagyobb az osztályban - dicse­kedett. Ez nem véletlen, hiszen korosabb volt nálunk. Legyűrték a maligánfokok így jutott el nagynehezen a harmadban félévig, de tovább már nem bírta. Büszke is volt rá, sokszor mondogatta: - Én vagyok a legműveltebb a famí­liába, két és fél osztállyal! Ide- sapámnak, idesanyámnak, nagyanyámnak egy se jutott - húzta ki magát, mint aki már el­ért valamit. Szóval Csocsi Laját - mert a csocsi volt a kedvenc köszönése - még gyerekkor mezsgyéjéről ismerem. Legendásnak bizo­nyult az esküvője is a hatvanas évek elején, mert az anya­könyvvezetőn, a tanúkon kívül ketten voltak. A menyasszonyt messziről, a Nyírségből hozta, és a rövid polgári ceremónia után Csocsi Laja úgy berúgott, hogy semmire nem lehetett használni. Nem csoda, hogy a villogó szemű asszonyka már ezt követően is máshol keresett vigasztalást. Laját ez cseppet sem zavarta, és így magyarázta az egészet:- Az a lényeg, hogy akadt, aki helytállt a nevemben, ha már engem a rizling fektetett le. A helytállás azután többször megtörtént, ámbár ezért az asz- szonyt soha, egyetlen rossz szóval sem illette.- Főnyeremény! Ha tudnád milyen pásztortarhonyát, öreg­lebbencset főz, mind a tíz ujjad megnyalnád - kérkedett vele. Majd kisvártatva még annyit hozzátett: - Nézd komám, áldott lélek, hiszen szép, nagy csalá­dom lett révén. Ót gyerek, nem semmi, temérdek itt a felelős­ség! Oszt ezek úgy születtek, hogy rajtam kívül csak két em­berrel: boldoggal meg boldogta­lannal feküdt le - sorolta ne­vetve; jelezve: nincs itt titok, mindent tud ő. Hát ezért volt nem akármi­lyen az az összeírás. Mire kide­rült meg összeszedtük ki, kitől ered, kinek az ija-fia, bizony gyöngyözött a homlokom. Ä legidősebbet a nyírségi sógor csinálta: nem volt nehéz, akko­riban még olcsón számolták az utazást. Béla, az utána követ­kező, létét egy könyvügynök­nek köszönheti. Szép szál em­ber volt az illető, és Laja szava­ival élve: szecuális felvilágosító regényeket, írásokat is ajánlott a világirodalom remekei mellé. Ezek szerint nem csak ajánlotta, mert kilenc hónap után megszü­letett a második gyerek.- Ez a legokosabb, vág a ko­ponyája, mán a nyóc osztályon is túljutott! - dicsérte Laja, mert 'a famíliában ez a tett nem akármilyen betűkkel íródik az emlékezés lapjaira. A harmadik lányra sikeredett, itt egy szomszéd segédkezett, igazolva a szólásmondást: egy jó szomszéd többet ér, mint öt, távoli rokon. Persze alkalom is adódott rá, amikor ő készült, Laja sérvvel feküdt a karcagi kórházban. Hogy ezt mitől kap­hatta, rejtély, hiszen két évig dolgozott csak, miután egy sza­lagfűrész Szalókon, favágás közben sajátságos kanyart mé- lyesztett a bal keze fejébe. Ösz- szedrótozták nagynehezen, ám­bár az ártatlan kissé kacska ma­radt. Hej, de sokszor mondta is Laja:- Egy nemi szervemmel ke­vesebb, de sebaj! - emelte fel a jobbik jobbikat. Hogy az a rohadt fűrész ma­radandó nyomokat hagyhatott a szexuális életében, gyanítom, mert a negyedik és az ötödik gyerek neve is idegenszerűségre utal. Ők a hetvenes esztendő elején jöttek a világra, és Lajá- val madarat lehetett volna fo­gatni.- No, csimbókot kötök rá, élig a családtervezésbül, ámen a lurkóknak - mondotta, mintha köze lenne hozzájuk. Uram láss csodát, újabb apróságok nem születtek, pedig Laja szerint az asszony még hosszú ideig na­gyot hallott. Ez abban nyilvá­nult meg, ha egy jóképű férfi azt mondta neki: ülj le, biztos lefe­küdt. A többiek ugratták: el is dob­ható, mert hasonlított az mindig a hajókötélre: húzni még csak lehetett, de tolni!... Laját ez sem hozta ki a sodrából, és miköz­ben a savanyú nagyfröccsöket pusztította a Cserepesben, csak a fejét ingatta:- Nem addig a, pisilni megfe­lel, praktikus, nem kell gug­golni! Nevelte a gyerekeket Elég az hozzá, ezt követően Csocsi Lajáék egyre feljebb ju- totak. Nevelte az öt gyereket, jött a kisnyugdíj, a családi pót­lék, meg ő is tett hozzá hol ezt, hol azt. Kertet ásott, fákat galy- lyalt, alkalmi munkát vállalt, hi­szen nem csak az apróságokat szerette, de párját, a mátészalkai Jolánt is. Ezért Jolán is a maga módján őt, annak ellenére, hogy az ágyát mással osztotta meg. Annyira megugrott nekik, hog egy keveset félre is bírtak rakni, a kis házat kívülről telje­sen betatarozták. A kőporozás azután már nem jött össze, mert színigaz, hogy Hegyesen 1980-ban is sokkal több kocsma volt, mint húsbolt. Ámbár elbal­lagott ő anyagot venni, de nem ott kötött la, és két napig haza sem ment. A fapadoson hált az állomáson, így aztán harmad­napra elúszott az utolsó forint is. Hazaóvakodott, és látja, Jo­lán kitette a szűrét, ami nem volt sok. Két kopott nadrág, egy háromnegyedes vastag nagyka­bát, az a csokomyakkendő, amelyikben esküdött és a fekete zakó. Jól mutatott július dere­kán az ajtóban ez a cókmók. Végül is hosszas könyörgés után hitvese visszafogadta: megígértette vele, ez az első, meg az utolsó is. Elfelejtettem mondani, a ház azóta is kőporo- zatlan. * Telt, múlt az idő, mit ad az ég, a minap Szolnokon, az ál­lomás előtt a nyakamba ugrik egy büdös, torzonborz fickó.- Csocsi Miklós! - kiáltja. Azt hittem, megőrült az ipse, de mi­vel nem hiányzott belőle a kis- fröccs savanyú szaga sem, tud­tam, Csocsi Lajossal hozott össze a vakvéletlen.- Hát te? - próbáltam hátrább lépve friss levegőt szívni.- Az asszony idekőtözött a Vosztokra. Megníztem, mer én meg a fiamho húzódtam Kö­rére. Hej, de rígen láttalak! - so­pánkodott, a vállamat vere­getve. Ez szerfölött fájt, hiszen pár nappal korábban ficamodott ki az ártatlan. Sziszegtem, mire ő másra gondolt.- Látod, milyen jó erőben va­gyok! - nevetett, és ha el nem kapom a másik kezemmel a kar­ját, hanyattesik. Úgy tűnt, ott is birkózott a maligánfokokkal, és azok az erősebbek. Leültünk egy padra, és Cso­csi Laja mesélni kezdett. Kire­pültek a gyerekek: a legidőseb­bik, tudod, akit a sógor csinált, most Németországban építi a kapitalizmust, Béla, a könyv­ügynök gyereke Petre nősült, állítólag vállalkozó. Hogy mire vállalkozik, nem derült ki neve­lőapja akadozó szavaiból. Piri, a harmadik Karcagra ment férj­hez, három gyereke van. A ne­gyedik, Matyi jó helyre vette be magát, még az ajtót is nyitják neki.- Bökd már ki: hol van, mit csinál?- Szegeden. Szíp város. Szíp ott minden, az uccák, a Tisza.- És hol?- A Csillagba. Kilencveny- nyócra szabadul, pedig vakuljak meg, ha bűnös. Ázír haragszok rá, mer eddig ebbe a családba senki nem ült. Te tudod... Bólintottam: így igaz, ka­kukkfióka ez a Matyi, de hát Is­tenem, megfizet érte. Pedig, de jó helye, szakmája vót, siránko­zott Csocsi Laja. Mi volt az? - értetlenkedem. Őr, felelte súgva. Milyen őr? Éjjeli őr.- Este dolgozott?- Az egyik vécében, a körúton a kübliket őrizte. Jól fizettek a megszorult kuncsaftok, adódott, aki ötvenest nyomott a mar­kába, csakhogy könnyíthessen magán. Sajnos azóta oda a jó állás, automata az egész, pedig Matyi pontos volt, mint a reuma a fa­romban, mond egy irodalmi ha­sonlatot Laja. Az ötödik, a legkisebb még most múlt huszonhárom. Róla annyit tud: elcsalta egy nő Za­lába, őt, a nevelőapját azért minden évben megnézi: valami­lyen vizeseknél teszi a dolgát: árkokat ásnak, vezetékeket fek­tetnek. Neki is született egy lá­nya, a nagyanyja után a Jolán nevet kapta.- Hol laksz most te tulajdon­képpen? - fürkészem a sok szőr között az arcát.- Hát hun a Vosztokon, hun az unokánál Körén. Még Kun­hegyesen is van egy szobám a Kolbásszék utcába a sógoro- méknál. Nyugdíj után Szolnokon- És mikor élsz itt, a megye- székhelyen?- Nyugdíj után kellek az asz- szonynak, két hétig. Mer látod, mán tizediké van, letelt a két hét, megyek haza. Nem adnál hatvan forintot, ennyi hibá- dzik?! Drága a vasút Körére, Hegyesre. Kotorászok a zsebemben: négy fémhúszas akad a mar­komba.- Kölcsönbe nem, a tied, ezt soha nem kell megadni. A nyakamba akar ugrani, de kissé eltolom.- No, no, csak szolidan Laja! Mikor mosakodtál?- Rendesen, csak borotvám nincs.- Nálam se itt a táskában, úgyhogy azt most nem adok. Kezet nyújt, hálálkodik egy sort, majd búcsúzik: Csocsi Miklós, Csocsi Laja. ígéri, fel­keres a szerkesztőségben: tudja merre van, ahol szökik a kút. Elindul az állomás felé, amíg a peron bejárati ajtajánál el nem tűnik, nézem. A kisördög nem hagy nyugodni. Érdekel, tény­leg hazamegy-e? Utána óvako­dom: nem csalódtam Lajában. Lefelé veszi az irányt, a vécék felé, de őt alighanem más ér­dekli. Az alagsori büfé, kocsma, nevezzem bárminek. Bizonyára jó fröccsöt mérnek ott is, ebből kifolyólag itt már aligha lesz hazautazás. Úgyhogy csocsi nyolcvan forintom, csocsi Laja! D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom