Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-02 / 206. szám

1994. szeptember 2., péntek Az IJj Néplap Törökszentmiklóson 9 „Csak fazekas lennék megint” Nagyon nehéz a helyzetük Aligha akad ember Török­szentmiklóson és környékén, aki ne ismerné Fadgyas Lászlót, a híres mezőtúri fazekascsalád egyik sarját, aki immár az ipar­testület tiszteletbeli elnöke.- Nagyapámnak a nagyapja is fazekas volt - mondja, mi­közben belépünk szentélyébe. A nagyapa valamikor régen még feketeedény készítésével foglalkozott, amikor is az edé­nyeket a juhürülék füstje „fes­tette” gyönyörű feketére. A fazekasműhelyben szilkék, bögrék, fazekak, tálak sorakoz­nak készen vagy égetésre várva. Tizenkét éves korától aktívan a fazekasmesterségnek szenteli minden percét.- Öt évig dolgoztam a mező­gazdaságigép-gyárban, de a szívem mindig ide húzott, a fa­zekasszakmához. Olyannyira, hogy ha még egyszer lehetne kezdeni, nem lennék más, csak fazekas. Ahhoz, hogy valaki mester legyen, sokáig inasnak kellett lennie. Akkoriban haj­nalban keltek, begyújtották a kemencét, kitakarították a mű­helyt, és csak akkor foghattak hozzá a munkához. Azt tanítot­ták velünk hogy a jó fazekasnak nemcsak jó szakembernek, ha­nem jó kereskedőnek is kell lennie. És bizony nem mindegy, hogy a vevőkkel hogyan beszél az ember. Minden alkalommal, amikor lehet, kijár a hetipiacra.- Még hanem árulok, csak nagyon keveset, akkor is ott a helyem, mert mindenem a piac meg a vásár. A mester mindig egyedül dolgozott, habár voltak tanítvá­nyai, nem is kevesen - közben arra a korongra mutat, amelyi­ken Szűcs Csilla gyakorolt. Ta­valy Karcagról jöttek ipari tanu­lók, hogy elsajátítsák a mester­séget, s az idén szeptembertől hárman érkeznek majd Mező­túrról.- Én nem féltem a kenyere­met, átadom a mesterség csín- ját-bínját, hadd boldoguljanak. Iskolaidő alatt fazekas szak­kört vezet általános iskolások­nak.- Ez a munka fizikailag igénybe veszi az embert.- Valóban nem könnyű. Ré­gebben lábbal tapostuk az agyagot, most, az atomkorszak­ban a gyúrógép helyettesíti a lá­bat. Megmaradt ugyan a kézi munka is, mert az agyagot a gép után még egyszer át kell gyúrni. Általában hagyományos edé­nyeket készít, virágcserepeket, párologtatókat, köcsögöket. Közben megmutatja az égető­katlant is. Mozgása friss, nem látszik rajta a 76 esztendő. El­meséli, hogy a kicsit sérült edé­nyeket elajándékozza, hisz a ház körül nagyon jó helye van egy-egy ilyen darabnak. A kö­csögök, korsók, tálak közül elő­bukkan egy expander is. Min­dennap gyakorol rajta, hisz a fa­zekasmesterséghez jó kondíció kell.- Legutóbb a szilikátipari vállalatnál dolgoztam, nagyon jó helyem volt, mégis alig vár­tam, hogy nyugdíjba mehessek, és hazakerüljek a szakmámba, az én kis műhelyembe. Akkor elhatároztam, hogy tervet készí­tek. Tíz évet ütemeztem be ak­tívan. A tíz év eltelte után meg­kérdeztem magamtól: most ho­gyan tovább? Megtorpantam, és kénytelen voltam másik 5 évet beütemezni - mondja nevetve. - Az életnek az a rendje, hogy előbb-utóbb kiesik az ember kezéből a munkaszerszám. Azért szeretem a tanulókat is, mert továbbviszik a mestersé­get. Mezőtúron, a cserépipar ha­zájában, amikor még inaskodott ő maga is, 45 fazekesmester volt. Családtagok, segédek, ina­sok, közel 800-1000 ember élt ebből a munkából. Ehhez ké­pest nagyon kevesen foglalkoz­nak vele manapság. Sok esetben préssel dolgoznak, ami nem igazi szakma, „mert értéke mindig a kézéi korongolt mun­kának volt és lesz”.- Mennyi idő kell a fazekas­munka elsajátításához?- Legalább három esztendő. A korsó készítése a legnehe­zebb, a fazekast ez teszi pró­bára. A mostani fazekasok sok szép tárgyat készítenek, de szebbet, jobbat, különbet, mint amit kétszáz évvel ezelőtt ké­szítettek a mezőtúri fazekasok, napjainkban sem tudnak készí­teni.- Sokat változott a technika?- Van, amit gép csinál, de a módszer lényegében nem válto­zott, a lábbal hajtott korong megmaradt, a kézi gyúrás is megmaradt. Ha nagyobb edé­nyeket készítek, akkor a lábhaj­tású korongé az elsőbbség, mert ez biztonságosabb, hirtelen meg lehet állni, a motoros viszont tovább hajt - magyarázza, mi­közben az égetőkemencére ra­kott edényeket rendezgeti.- Itt hagyományos katlanban égnek a cserepek. Először 930 fok körüli hőmérsékleten, aztán jöhet a fazekaszománc, s csak az újbóli égetés után lesz piac­képes a termék. Egy katlan ki­égetéséhez 9-10 mázsa fa szükséges és 16 óra felügyelet, ami fizikailag nagyon megter­helő. Hajnali háromkor fönt va­gyok, amikor égetek. Amikor a 14-15 óra hosszát megdolgozta az ember, csak ránézek a kat­lanra, milyen szép, és minden fáradtságom elmúlik. Ha el voltam keseredve, eszembe jutott, hogy az általam készített tárgyak a világ minden részére eljutottak. Ez az edény hamarosan az égetökatlanba kerül Számítógép a könyvtárban is A siker titka a naprakész információ A törökszentmiklósi városi könyvtár 1975 óta működik jelenlegi helyén. Batáné Máté Mária, a könyvtár igazgató­nője munkájukról, terveikről beszélt. Mint mondta, egyetlen hibája a felosztásnak, hogy az olvasó­terem nem csatlakozik a fel- nőttkölcsönzőtérhez. Az emele­ten a feldolgozó-, a gyermek- és az audiovizuális részleg kapott helyet. A könyvtár nagy gondot fordít arra, hogy az ismeretter­jesztő irodalom, a kötelező ol­vasmányok, vagyis az oktatás­hoz kapcsoló anyagok széles választékát kínálja. Hozzávetőleg 100 ezer do­kumentummal rendelkezik a könyvtár, amiben a könyvek mellett a bekötött folyóiratok, hangkazetták, lemezek is benne foglaltatnak. Három évvel ez­előtt indult egy számítógépes fejlesztési program, melyre az önkormányzat évenként külön támogatást biztosít. Az idén a belső hálózat kialakítását sze­retnék elvégezni. Többéves munka eredményeként majdan a dokumentumok is számítógé­pes rendszerbe kerülnek, s csak azután kerül sor a kölcsönzési rendszer gépesítésére. Ez utób­bira azért van szükség, mert a növekvő árak mellett kevés pél­dányszámban tudják megvásá­rolni a könyveket. Jelenleg több adatbázissal rendelkeznek, ilyen a jogszabályok gyűjtemé­nye, a pressdok adatbázis, va­lamint egy mezőgazdasági adatbázis. Az Országos Mű­szaki Információs Központ és Könyvtártól egy műszaki adat­bázis is rendelkezésükre áll. A számítógépes rendszer napra­kész információval szolgál, mű­szaki, jogi, mezőgazdasági tá­rnákban egyaránt. Jelenleg 5 számítógéppel dolgoznak. Az igazgatónő elmondta, saj­nos nagyon kevés pénz áll ren­delkezésre új könyvek vásárlá­sára. Körülbelül 700 ezer forint, míg folyóiratra és egyéb idő­szaki kiadványokra 180 ezer fo­rintot kapnak. Hogy ez mire elég? Sajnos nem túl sokra. Je­lentősen csökkent a megvásá­rolt példányszám a korábbi évekhez viszonyítva, és ebben nem kevés szerep jutott az ár­emelkedésnek. A beszerzés sem könnyű, hiszen ügyelni kell arra, hogy minden olvasói igénynek megfeleljen a kínálat. A könyvtárellátó mellett renge­teg új kiadó alakult. Ugyanak­kor nem célszerű vásárolni, hi­szen nincs meg hozzá a feldol­gozókapacitás. Az viszont jó hír - tette hozzá az intézmény igazgatója -, hogy emelkedett a könyvtárlátogatók száma és a kölcsönzött kötetek száma is. Beiratkozási díj to­vábbra sincs, a befizetés önkén­tes alapon történik. Évek óta nyelvtanfolyamokat szerveznek, amihez idegen nyelvű részleget szeretnének kialakítani. A Soros Alapítvány támogatásával angol nyelvű könyveket, míg a Goethe Inté­zettől német nyelvű anyagot kaptak. Ezenkívül rendszeresen számítógépes tanfolyamokat is szerveznek. Szintén hagyo­mány, a nyári olvasótáborok megrendezése, melyeken álta­lános iskolás gyermekek vesz­nek részt. Az előző évben a le­xikonszerkesztés volt a téma, az idén viszont Petőfi életével és műveivel ismerkedtek meg a gyerekek. De szerveztek kirán­dulást Gödöllőre és Isaszegre is. Közben megismerkedtek a tör­ténelmi korral, mert az iroda­lomtól ez elválaszthatatlan. A tábor megyebállal zárta kapuit. Angol és német nyelvi tanfo­lyamon kívül a számítástechni­kával is megismerkedhettek az érdeklődők. A könyvtár a szün­idő alatt is gazdag programot kínált. Évente közel 120 foglalko­zást tartanak a gyermekrészleg­ben, mindezt azért, hogy a diá­kok valóban olvasóvá váljanak. Nagyon jó a kapcsolatuk az ál­talános iskolákkal, akik a hely adta lehetőséget kihasználva történelem-, irodalom-, könyv­tárismereti, helyismereti órákat tartanak. Ugyanakkor a könyvtár, lehe­tőségeihez mérten, a munka nélküli fiatalokat is felkarolja. Ősztől induló angol- és német- nyelv-tanfolyamaiknál a részvé­tel számukra ingyenes, ami a Já­ték Alap támogatásának kö­szönhető. A pszichiátriai betegek otthonában dr. Hodosi Miklóssal, az intézmény igazgató főorvosával jelenlegi helyzetükről, lehetősé­geikről, illetve azok hiányáról beszélgettünk. Az intézmény falain belül 220 beteget kezelnek, akik az egész megye területéről kerül­nek ide. Nagyobb részük elme­beteg, kisebb részük elmeza­varban szenved. Az itt élő em­berek gondnokság alatt állnak, önálló életre képtelenek. Hogy valaha is gyógyultan távozhat innen a beteg, ez elvileg meg­történhet, ám a gyakorlat, il­letve a törvény vajmi kevés le­hetőséget ad erre.- A legújabb egészségügyi törvény, a bentlakásos intézmé­nyeket felosztja, és meghatát- rozza, hogy melyiknek milyen feladatrendszere van és milyen keretek között működhet. Van egy ránk nézve igen kellemetlen paragrafusa, mely szerint pszi­chiátriai betegek otthonának az az intézmény minősül, ahol tényleges pszichiátriai tevé­kenység nem folyik. Ez rendkí­vüli módon behatárol bennün­ket, és ellentmond minden tan­könyvi szabálynak és pszichiát­riai szemléletnek. A törvény szerint számottevő pszichiátriai tevékenység nem folyik az in­tézményben. Ez abszolút meg­alapozatlan kijelentés. Másrészt a törvény nem teszi lehetővé a rehabilitációt. Ha va­laki ide bekerült, az egyértel­műen itt marad. Megvannak ugyan a kiskapukhoz vezető utak, amin a betegek érdekében végig kell menni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ide olyanok nem kerülnek, akik valamikor is százszázalé­kosan gyógyultnak minősíthe­tők lennének. Az más kérdés, hogy az álla­potuk egy idő után javulhat annyit, hogy eredeti környeze­tükbe képesek beilleszkedni, önállóan létezni, és ez nagyon nagy dolog. Sajnos a humánus szemlélet a törvényben nem tükröződik. A betegek 98 százaléka biztos, hogy nem kerük ki az otthon­ból, de attól a két százaléktól nem volna szabad ezt az esélyt elvenni, vagy legalábbis eny- nyire megnehezíteni. A betegnek nem érdeke a ja­vulás, hiszen nem látja a lehető­séget, hogy valaha is kikerülhet innen. A személyzet munkája is rendkívül nehéz. Nem könnyű elérni, hogy a szakmai színvo­nal megmaradjon, elvárni bárki­től is, hogy többet adjon, hiszen nem tudom dotálni. Az egész­ségügyön belül is sajnos olyan a szemlélet, hogy a pszichiátria bizony a hátul kullógók között található. És ez a fizetésekben is tükröződik. Ebben a gazdasági helyzet­ben nehéz pénzt teremteni bár­mire is. A dolog furcsasága az, hogy az intézmény a neki tör­vény által megszabott összeget sem kapja meg. A normatívák beszűkítése miatt most már má­sodik éve nem tudnak megfe­lelő szintű szakmai programot megvalósítani.- 180 ezer forintot kapnánk évente betegenként. Ez elég lenne, ha megkapnánk. Sajnos a fenntartónak, vagyis az önkor­mányzatnak törvényadta joga ezt visszatartani. Tavaly 10 milliót vontak el az intézménytől, az idén 4 mil­liót. A visszatartott pénzre vi­szont a pszichiátriai otthonnak is szüksége lenne. Hisz ez év­ben, úgymond lerobbant a mo­sodájuk. Kénytelenek behor­dani a szennyest Szolnokra, ami plusz 3 millió költséget jelent, amit saját költségvetésből kell kigazdálkodni. Ez sajnos csak a gondozási díj terhére lehetsé­ges. Vagyis az intézmény drasz­tikus díjemelésre kényszerült.- Nem tudok mást csinálni. Az önkormányzat úgy dödtött, hogy az elvonás ellenére a mo­sodát az intézmény építse fel sa­ját költségvetésének terhére. Ez nagyon nehéz helyzetet teremt számunkra. Most van éppen egy kérelem az önkormányzati testület előtt, hogy kapjak garanciát arra, hogy jövőre és 3 éven belül az elvonás nem ismétlődik meg, akkor tudom vállalni a mosoda felépítését saját erőből. Addig marad a szolnoki út. Jó hír viszont, hogy nemrég épült egy kondicionálóterem, amit az ápolók és a betegek is használnak. Különböző rendez­vényeket, farsangi, szüreti bá­lokat tartanak. Az intézmény főorvosa el­mondta, a jövőben csoportterá­piás foglalkozásokat is szeret­nének tartani, valamint a nővé­reknek tréninget, melyen a tera- peutás tevékenységet sajátíta­nák el. Egyelőre azonban ön­erőből ezt nem tudják finanszí­rozni. Rendkívül fárasztó és meg­erőltető munkát végeznek az itt dolgozók, ezért is lenne nagyon fontos, hogy ők is megtanulják a relaxációs technikát, hiszen lelkileg és fizikailag is nagyon nehéz, megterhelő munka. Eh­hez megfelelő pszichoterápiás képzettséggel kell rendelkezni valamennyiüknek. Ők már augusztusban elkezdték a tanévet A Törökszentmiklósi Re­formátus Ének-Zene Tagoza­tos Általános Iskola, Speciális Szakiskolában a tanévet az augusztus utolsó vasárnapján megtartott istentisztelet nyi­totta meg. Az iskolát 1720-ban alapították református papok. Az épület 1991 óta ismét az egyház tulajdona. A központi épületen kívül még nyolc kü­lönböző helyen folyik az okta­tás. A szülők és a tanári kar úgy döntött, a nyári szünetből „elrabolt” napokat a téli szü­nethez teszik, ami ezzel három hétre bővül. Az első nap iskolagyűléssel kezdődött, és az immáron ha­gyományos osztályfőnöki órák­kal folytatódott. Nagy Kálmán­nal, az intézmény igazgatójával, az iskola életéről és távolabbi terveikről beszélgettünk.- Mennyire terheli meg a szü­lők pénztárcáját a beiratkozás?- Úgy gondolom, nagyon. Hiszen egy első osztályos tan- könyvcsomag 1800 forint lesz, és ebben még nincsenek benne a füzetek, valamint a szükséges felszerelés, ami a költségek túl­nyomó részét adja. A tanköny­vek kiválasztásakor a pedagó­gusok maximálisan igyekeztek figyelembe venni a szülők te­herbíró képességét. A napokban hivatalosan is birtokukba vehették a diákok az új sportudvart, amivel régi vá­gya vált valóra az iskolának. A sportpálya megépítése 8 millió forintba került. Ugyanakkor a szakiskolás tanulók egy kor­szerű számítástechnikai szak- tantermet kaptak. A kétéves szakiskolába az általános iskola befejezése után lehet jelent­kezni, amit ha elvégeznek a di­ákok, segédadminisztrátori ké­pesítést kapnak. Szeretnének továbbá egy korszerű ebédlőt kialakítani, ugyancsak a tervek között szerepel egy református szellemiségű óvoda kialakítása is. Az iskolában nemrég vezet­ték be az vizsgarendszert.- A tehetségnevelő osztá­Még folynak a nemrég átadott sportpálya utómunkálatai lyokban négy éve, míg az álta­lános tantervi osztályokban két éve vizsgáznak a gyerekek.- Mi a célja ennek a vizsgá­nak?- A vizsgarendszer lényege, hogy megprópáljuk a gyereke­ket úgy felkészíteni, hogy integ­rált ismeretekkel rendelkezze­nek, rendszerben lássák az*áfta- lános iskolai anyagot. Ez egy intenzív tanulási folyamat, ami megkönnyíti a középiskolai fel­vételit is. Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek biztosabb, rendszerezett ismeretekkel ke­rüljenek ki az iskolából.- Nagy gondot fordítanak a. tehetségnevelésre is.- Valóban, speciális tehet­ségneveléssel is foglalkozunk. Ezekbe az osztályokba az átla­gosnál jobb képeségű gyerekek kerülnek. A negyedik osztály elvégzése után a megye egész területéről felvételiznek a tanu­lók. Általában túljelentkezés van. Évfolyamonként egy tehet­ségnevelő osztályt indítunk.- Hogyan döntik el, ki tehet­séges és ki nem?- Az értelmi képességet vizs­gáljuk és a logikus gondolko­dást. Nem az a lényeg, hogy ki­tűnő bizonyítvánnyal jön a gye­rek a megye bármely iskolájá­ból, a logikai készsége a döntő.- Ők mást tanulnak, mint tár­saik?- Inkább többet tanulnak. A cél a logikus gondolkodás fej­lesztése, az, hogy a gyerek meg­tanuljon tanulni, hogy a tudása ne felszínes legyen, hanem ma­radandó ismereteket biztosít­son. ’87-ben kezdtük ezt a prog­ramot, s az elmúlt tanév végén hívtuk meg az első és az azt kö­vető évben végzett gyerekeket. 36-an a 39-ből egyetemen vagy főiskolán tanultak, illetve ta­nulnak. A tehetségnevelő osztályok­ban három idegen nyelvet okta­tunk, a latin, angol és német nyelvet. Ezenkívül a diákok már az első osztályban megis­merkednek a számítástechniká­val. S mivel ének-zene tagoza­tos iskoláról van szó, nagy súlyt fektetnek a magas szintű zenei oktatásra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom