Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-15 / 217. szám

1994. szeptember 15., csütörtök Szolnoki Extra 7 A fészek melege - Családportrék Egyenesben van az életünk A szülői, nagyszülői házban látott példa, a gyerekkorból hozott emlékek, benyomások meghatározóak az ember későbbi élete során. Akaratlanul is - utánozva a mintát - hasonlóképpen ala­kíthatja saját családi életét. Hát még akkor, ha a példát tudato­san és meggyőződéssel telve követik ... „Nyaralás” az amerikai űrkutatás egyik központjában Szolnoki diáklány a NASA űrtáborában Csirke Zsuzsa 17 éves, s a Ruhaipari Szakközépiskola ne­gyedéves tanulója, jövőre érettségizik. Ebben az évben immár másodjára vett részt a Magyar Asztronautikai Társaság az űr­kutatás iránt érdeklődő fiatalok részére kiírt pályázatán. Ta­valy a pályázat különdíját nyerte el, az idén pedig 7. helyezést ért el ezen az országos megmérettetésen. A szép eredmény mel­lett várta egy amerikai út is: a huntsville-i nemzetközi űrtábor­ban töltött el nyolc napot. Az alabamai Huntsville az amerikai űrkutatás egyik fővárosa; itt található a NASA egyik nagy űr­központja. Pillanatkép a földi irányítóközpontból Az Olexik családdal kelle­mes, Mária utcai otthonában beszélgettünk. Csak azt sajnál­ták, hogy nem a kertben fogad­tak, mert azt mondják, az az ő igazi birodalmuk. Dr. Olexik László, a családfő a gyerekkorától kezdi:- Szarvason születtem, édes­apám gyógyszerész volt, édes­anyám könyvtáros — kezdetben háztartásbeli. Ennek nagy jelen­tősége volt, meghatározta a csa­lád felépítését. Amikor a kis­gyerekkorunkat töltöttük, akkor ő rendszeresen otthon volt. Csodálatos, rendkívül gyerek­szerető nagyszüleim voltak. A nagymama testvérei - ők hatan voltak - s azok gyermekei, a ka­rácsonyt rendszeresen egy csa­ládi asztalnál ünnepeltük. Szarvasról az egyetemre, Szegedre, 1966-ban kerültem. Ekkor szakadtam el tulajdon­képpen a családtól. 1968-ban ismerkedtem meg a feleségemmel. A szolnoki kór­házba 1970-ben kerültem elő­ször, gyakorlatra. Akkor hatá­roztam el, hogy ha lehet, az it­teni belgyógyászati osztályra fogok jönni dolgozni. így is tör­tént, ’72 óta a Hetényi Géza Kórház I. számú belgyógyászati osztályán dolgozom. ’77-ben tettem belgyógyász szakvizsgát. Hosszú ideig a rendelőintézet­ben is dolgoztam csoportvezető főorvosként, közben voltam az alapellátás osztályvezetője is. Az Asztmaklub tegnap im­már második foglalkozását tartotta a Tófenék úti MSZP-székház egyik termé­ben, mely zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Az első elő­adást Magyar János, a megyei növényvédő állomás vezető munkatársa tartotta az aller­giát okozó növényekről, majd dr. Csányi Zsuzsa ismertette az asztmatípusokat, végül a szokásos légzőtornára, gyógynövényekből készült tea ivására került sor. Az előző foglalkozáson egy természetgyógyász ismertette azokat a gyógynövényeket, me­lyek az asztma kezelésénél ha­tékonyan alkamazhatók. Annak az előadásnak a mottójául a kö­vetkező idézetet választották: „Az orvos kezel, a természet gyógyít”. Ezt most kiegészítet­ték azzal, hogy sajnos vannak olyan növények - kultúr- és gyomnövények egyaránt - me­lyek allergiát okozhatnak. Nagyon sok olyan növény honos Magyarországon, mely légzés- vagy bőrallergiát okoz. Zöldségféléink közül ilyen pél­dául a paszternák. A gyomnö­vények közül a legismertebb és egyben talán legveszélyesebb a parlagfű, mely légzési tüneteket okoz, s melyet népi nyelven vadkendemek is neveznek. Ez a népi elnevezés azonban téves, hiszen - mint azt az előadó be­mutatta - két különböző növény- Ahogy Laci életében meg­határozó volt a szülők, nagyszü­lők szerepe - mondja a feleség, Mártika -, én is elmondhatom ugyanezt. Egyedüli gyerek va­gyok, és milyen érdekes, hogy éppen ezért vágytam mindig nagy családra. Engem is nagyon kiegyensúlyozott légkörben és olyan nagy szeretettel neveltek a szüleim, hogy a mai napig is - 46 éves koromra - kihat ez a szeretet és ez a nyugalom. Szegeden jártam főiskolára, ott ismerkedtünk meg Lacival. 1970 óta egy munkahelyen dol­gozom, a Tiszaparti Egészség­ügyi Szakközépiskolában. Most kezdtem el a 24. tanítási éve­met.- Nem tudjuk, miért telt bele sok-sok év, mire megszületett a gyermekünk - mondja az édes­anya. - Sokáig orvoshoz is jár­tunk, de már 15 éve voltunk há­zasok, mire teljessé vált az éle­tünk. Addig hiányzott egy na­gyon nagy dolog belőle: a gye­rek. Azóta a gyereknevelés min­den lehetőségét igyekszem ki­használni. Minden percét ez ha­tározza meg az életünknek. Úgy próbálunk élni - a munkahely­nek is eleget téve -, hogy az es­téket itthon, nyugalomban tölt­sük, és a gyereket próbáljuk ne­velni. Lehet, hogy időnként egy ki­csit maximalista vagyok vele szemben, de tulajdonképpen a parlagfű és a vadkender. A parlagfű - mint sok más gyom­növényünk - 1800 körül érke­zett Európába az amerikai kon­tinensről, s Magyarországon 1908-ban írták le először. A parlagfű a savanyú talajt kedveli, s míg régen megyénk talaja szikes és meszes volt, ad­dig mára a műtrágyázás és a nem megfelelő talajművelés miatt a felső rétegek elsava- nyodtak - ideális életkörül­ményt teremtve a parlagfűnek. Magyar János említette még a henye libatopot (apró, fényes levelű, mely fonákján szürke), mely minden közút mellett megtalálható, s mely rendkívül erős gyökérzete miatt gyorsan képes regenerálódni. Beszélt az ambrózia növényekről is, me­lyek virágzása júliustól októbe­rig is elhúzódhat. Ezek a növények a kapás kul­túrájú növények között is nagy számban előfordulnak, főleg ott, ahol kicsi a gyomelnyomó képesség. Ilyen például az idén a napraforgó, amelynek feje - a csapadékhiány miatt - nem tu­dott kifejlődni, így nincs taka­rásban, árnyékban a föld alatta. Felmerül a kérdés: hogyan lehet irtani a gyomokat? A je­lenleg alkalmazott gyomirtó szerek rövid ideig hatnak, s a gyomnövények - ha napos és csapadékos az idő - a gyomirtó elbomlása után rögtön csírázni kezdenek. S természetesen van­nak a megye „senki földjei”: az egyetlenegy dolgot akarok én belőle kihozni - hogy egy na­gyon derűs és kiegyensúlyozott kisgyerek legyen. És ha nyu­galmas gyerekkort biztosítunk neki, talán ő is arra fog töre­kedni, hogy ezt továbbvigye a családjára és megtartsa. Hogy mindenünk megvan-e? A mi igényeink szerint úgy érezzük, megvan mindenünk. Végül is van egy autónk, van egy kényelmes lakásunk - le­het, hogy sokan azt gondolják, lehetne ennél sokkal szebb vagy nagyobb -, nekem ez így töké­letes. Mindezek mellett még egy törekvésem van a gyerekneve­léssel kapcsolatban: nem aka­rom elkényeztetni. Nem aka­rom, hogy mert egyke, meg ké­sőn született, el legyen kényez­tetve.- Talán annyiból szerencséje is van a gyereknek - folytatja az édesapa -, hogy ilyen későn született, sokkal türelmesebbek vagyunk hozzá, mint lettünk volna fiatal korunkban. Akkor többet kellett teljesíteni, hogy elérjük, amit elértünk. Most már csak meg kell tartani.- Nem lehetünk túlságosan leterheltek ahhoz, hogy a jelen­legi életvitelt folytathassuk - mondja a feleség. - Huszonhá­rom éves házasok vagyunk, és még most is próbálunk egymás­hoz alkalmazkodni. Ezt meg kell tanulni a hosszú évek alatt. Laci a nyugalmával sokszor az én hirtelenkedéseimhez ajkal- mazkodva tud csitítani. És a munkahely sem az utolsó. Nem véletlenül töltöttem egy helyen az eddigi pályafutásomat, és el sem tudnám képzelni másképp. Nagyon szeretem ezt a középis­kolás korosztályt, nevelni őket ennek minden nehézségével együtt. * * * A nyolcéves Lacika jórészt figyelj a beszélgetést, ő maga „nem nyilatkozik”. A padlón építget valamit a Legóból, de közben jelen van, teljes lényé­vel.- Jó lett volna, ha teljesül, ahogy gyerekkoromban képzel­tem - mondja az édesanyja -, hogy hat gyerekig meg sem ál­lok, de hát ha úgy hozta a sors, akkor ezzel az eggyel próbáljuk megvalósítani, hogy a család igazándiból CSALÁD legyen.- em - (Fotó: Bíró Tibor) út menti árkok, a szeméttelepek stb., ahol nagyon ritkán, s akkor sem elég alaposan irtják a gyo­mokat. Ráadásul a gyomnövé­nyeknek létezik egy olyan - számunkra rossz, de számára létfentartó - tulajdonságuk, hogy a rendszeres kaszálás után, egyre kisebb állapotban is képesek virágozni. Magyarországon utoljára 1989-ben készítettek felmérést a gyommal fertőzött területek­ről. Ambrózia növénnyel annak idején megyénk 20 ezer hektá­ros területe volt fertőzött. S hogy mit lehet tenni? Tud­juk, árnyékban nem képesek ki­fejlődni a gyomnövények sem - tehát fásítani kellene az erre al­kalmas területeken (például a sivár Széchényi-lakótelepen), ezenkívül pedig mindenkinek rendben kellene tartania háza, lakása környezetét - rendszere­sen kaszálni kell a gyomot. A növényvédelmi törvény- erejű rendelet a művelési köte­lezettségekről beszél, vagyis hogy a művelő kötelessége a gyomok elleni védekezés - ez pedig pénzkérdés, hiába van megfelelő rendelkezés, ha nin­csenek biztosítva az anyagi fel­tételek (például a speciális levél alá permetező berendezés). Magyar János elmondta, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében évente közel 200 millió forint kellene ahhoz, hogy a gyomnövények mértéke elviselhető legyen. — Tavalyi pályázatomat a műholdakról, vagyis a távköz­lésről írtam, az idén pedig - a holdra szállás 25. évfordulója alkamából kiírt pályázaton - a Élménybeszámoló közben napkutatásokról adtam be pá­lyázatot - kezdte Zsuzsa. - Az amerikai utat nem a pályázaton elért eredményekhez kötik, de mivel én mindkét pályázaton részt vettem - engem választot­tak. Egy országból egyébként kizárólag egy fiú és egy lány mehet ebbe az fírtáborban.- Ruhaipariba jársz, ruhaké­szítőnek tanulsz . .. Hogy kerül­tél kapcsolatba a csillagászat­tal?- Elsős koromban még nem foglalkoztam csillagászattal, de harmadikban Szakács László tanár úr indított egy csillagá­szati szakkört. Az első pályá­zatnál senki nem segített, azt teljesen egyedül csináltam. A második pályázatnál viszont már a tanár úr szedte összp a szükséges könyveket.- Egy űrtáborban töltöttél nyolc napot. Mit jelent az űrtá­bor?- A táborban 23 országból érkeztek fiatalok és az őket kí­sérő tanárok, illetve az Egyesült Államokból azok tanárok, aki elnyerték „Az év tanára” címet. A legkisebbeknek szól az alap­tábor, a nagyobbak a Space Academy két szintje közül va­lamelyiken vehetnek részt. A második naptól kezdve előadá­sokon vettünk részt, szimuláto­rokat, háromtengelyes pörgety- tyűket, súlytalanságot szimuláló szerkenytyűket próbáltunk ki. Foglalkoztunk csillagászattör­ténelemmel, az űrhajók szerke­zetével, építettünk kétlépcsős rakétát. Voltak olyan szituációs gyakorlatok - háromszor két-, illetve kétszer hatórások -, ame­lyeknél nem lehetett elhagyni a termet, még az ebédet is behoz­ták. Voltunk földi irányítók, re­pülésirányítók, űrreppülő- gép-parancsnokok, pilóták . ..- Akkor te jól beszélsz ango­lul.- Hát, az iskolában nem tanu­lom az angolt.- Akkor magántanárnál?- Nem, magamtól. De a nyelvtanulást inkább ne vegyük bele...- Miért?- Mert úgysem hiszi el senki, hogy egyedül tanultam meg, amit tudok. Voltak nyelvi ne­hézségeim, de szerencsére na­gyon türelmesek ott az embe­rek: ültünk egymással szemben, és addig ismételgettünk, muto­gattunk egymásnak, míg nem értettük meg a lényeget.- Beszélgetésünk elején azt mondtad, hogy ez a tábor egy látógatóközpontban van . . .- Igen, a látogatóközpont több részből áll: van egy raké­tapark, egy különleges mozi, vagyis űrszínház, ahol térhatású űrkutatási és repülési filmeket játszanak - feltéve, hogy a né­zőtér közepén ülünk -, van egy szimulátorterem, egy szabadtéri’ űrrepülőgéppark, ahol mérethű űrrepülőgépek vannak. És van persze a kiképzőközpont is, ahol minden működik, és min­dent ki lehet próbálni az űrrepü­lőgép-szimulátortól kezdve a víz alatti kiképzéshez szükséges nagy tartályon át a többtenge­lyes forgószékig. r- Hogyan volt beosztva a na­potok?- Reggel hatkor volt éb­resztő, a programok hét órakor kezdődtek, s este tízkor, tizen­egykor értek véget. Minden percünk be volt osztva, mindig csináltunk valamit. Az esti, job­ban mondva éjszakai progra­mok után például spanyol tán­cokat tanultak a szobatársaim hajnali egykor.- Ha már a szobatársaknál tartunk, kikkel voltál együtt? Ez a tábor nemzetközi volt. ..- Egy spanyol, egy argentin, egy mexikói és két amerikai lánnyal voltam közös szobában. A szervezők arra nagy hang­súlyt fektettek, hogy két, azonos országból érkező fiatal ne le­gyen egy csoportban - ezzel is segítették a nyelvtanulást.- Miközben beszélgetünk, angolul mondod a szakkifejezé­seket, a rakéták részeit...- A szaknyelvet még csak-csak megtanultam, kényte­len voltam, de az ebédlőben már nem tudtam elmondani, hogy mit akarok enni, azt el kel­lett mutogatnom - neveti el ma­gát Zsuzsa. * * * Csirke Zsuzsa 17 éves múlt, s a nyáron megtudhatta, milyen az „igazi” űrkutatás a NASA-nál. Tovább akar ta­nulni. Talán gépészmérnökire kellene jelentkeznie? Még nem tudta eldönteni. Csillagászattal, űrkutatással „csak” hobbi szin­ten akar foglalkozni a további­akban is. S hogy milyen volt ez a nyolc nap a űrtáborban? Egyedülálló és felejthetetlen. Cs. Csáti Réka Az oldaipárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka A huntsville-i rakétapark Az Asztmaklub foglalkozásán hallottuk Allergiát okozó növényekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom