Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-02 / 206. szám

1994. szeptember 2., péntek Kultúra — — hirdetés 7 kitölti a szelvényünket feltöltjük a gáztartályát! i » Ha ön, mint leendő partnerünk, június 13. és szeptember 30. között Prímagáz tartályt bérel, és azt december 31-ig üzembe helyezteti, rendszerének első feltöltésénél 1,2 tonnás tartályok) esetén 30.000 Ft, 2,1 tonnás tartályfok) bérlése esetén 60.000 Ft kedvezményt kap a gáz árából I Ismét itt a príma alkalom! Használja ki a hatékony és gazdaságos Prímagáz energiaforrást! Területi képviselőnk: Nagy István, tel.: (59) 351-956 Töltse ki a szelvényt, és küldje el a következő címre: Budapest 114, Pf. 10/9.1525, Tel.: 217-2523 Név:................................. Megye: ..................... F elhasználási terület:. .. Cím: .Tel PRÍMAGÁZ Szolnok Megyei Néplap A szolnoki Szigligeti Színházban Filharmónia, zenei meglepetéssel Hosszú évek hagyományát követve az 1994/95-ös évad­ban is megrendezi négy előadásból álló hangversenysoroza­tát a Nemzeti Filharmónia. A hangversenyek Szolnokon, a Szigligeti Színházban, minden alkalommal 19 órakor kez­dődnek. A várható program a következő: A nyitány október 17-én a Szegedi Szimfonikus Zenekar fellépése lesz, akik Erkel Hunyadi László nyitányát, Liszt A-dúr zongo­raversenyét és Bartók Concer- tóját játsszák, Oravecz György közreműködésével. Őket még az idén, decem­ber 12-én a Szent István Szim­Jövő év áprilisában ismét szenzációs vendéget üdvözölhetünk Szolnokon: Kobayashi Ken-Ichirót fonikus Zenekar és a Szent Ist­ván Oratórium Kórus fellé­pése követi, közreműködnek: Perényi Miklós gordonkán és az Állami Operaház szólistái. Schumann a-moll gordonka- versenyét és Berlioz Messe Solennelle című darabját hall­hatják. Ez utóbbi darab ma­gyarországi bemutatója lesz városunkban. Már az új évben, január 23-án, a Szolnoki Szimfoniku­sok műsorára kerül sor, me­lyen Maros Éva (hárfa) és Gyöngyössy Zoltán (fuvola) is közreműködik. A hazaiak repertoárjában Haydn D-dúr (Miracle) szimfóniája, Mozart C-dúr versenyműve fuvolára és hárfára, valamint Beetho­ven VII. szimfóniája kap he­lyet. Április 6-án ismét szenzá­ciós külföldi vendéget üdvö­zölhetünk Szolnokon. A Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekart Kobayashi Ken-Ichiro vezényli. A hangversenyről előzetesen csak annyit, a ze­nebarátok a karmester meg­lepetéskoncertjét hallják majd. A bérletek árusítását csütör­tökön megkezdték a Nemzeti Filharmónia Hangversenyiro­dájában, melynek címe: Szol­nok, Kossuth tér 7.,fsz. I. (A Magyar utca felöl közelíthető meg, az Árkád presszóval szemben lévő kapubejárónál; telefon!fax: 56/424-262, 420-189). Hétfőtől péntekig 9-től délig és 14-től 17 óráig várják a jegyigénylőket. Ä bérletek ára a korábbi éveknek megfelelően egy összegben átvételkor vagy két részletben (második részlet: 1995. feb­ruár 15.) fizethető. Nyugdíja­soknak a filharmónia várha­tóan 15% kedvezményt bizto­sít, melyhez kérik a személyi igazolványt. Azok a bérlettu­lajdonosok, akik régi helyüket érvényesíttetni szeretnék, azt szeptember 20-ig tehetik meg. s 1 züleim színházi embe­rek, szinte mind­egyik vidéki város­ban laktunk pár évig” - írja első könyve, az 1976-ban megjelent Egéridő fülszövegében. Horváth Jenő és Szentirmay Éva fia ekkor már megszerezte a színészdip­lomát, sőt játszott is egy ideig Szolnokon. Aztán írni kezdett, majd filmet forgatni. A Szere­lem első vérig például Szege­den készült. Tavaly a Dollár­papát rendezte Szolnokon, nemrég pedig saját darabját, az ABC-t vitte színre Miskolcon. S hogy teljes legyen a kép, leg­újabb regénye, a Színház a magasban egy közelebbről meg nem nevezett vidéki színház­ban játszódik.- Van egy javaslatom: játsszunk! Én városneveket említek, Ön pedig emlékezik. Szeged. Mi jut eszébe?- Tisza, csónakház.- Milyen volt a szegedi gye­rekkora?- Borzalmas. Mi a Marx tér 13.-ban laktunk, velünk szem­ben a Csillag börtön. 1957 után ott lakott az apám.- Békéscsaba?- Kisebb a víz. Szegeden el­vették a lakásunkat, bútorun­kat, minden virágunkat, nem volt semmink. Utána ment anyám Csabára.- Akkoriban az volt fővá­rostól legmesszebb lévő szín­ház Egy gyereknek nem volt büntetés odaköltözni a szegedi aligátorok után?- A körgátnál laktunk. A Körös-partot nagyon szeret­tem. A zsilipnél tanultam meg csőbe fejest ugrani. Oldalról kellett, azonnal a zsilip csö­vébe. Akinek nem sikerült, arra a lányok nem figyeltek. Csakhogy a csőben, a víz szí­nén erős volt a szembe jövő sodrás. Tehát sok-sok gyakor­lás után beugrott végre az em­ber, aztán fickók egy pillanat alatt eltűntek, én meg a mezte­len csigák között ültem, nem tudtam kiúszni, mert a víz mindig visszasodort a vashoz. Közben sötétedik, változnak a fények a Körös vizén, és az ember ott dekkol a csőben, úgy érzi, innen többé az életben ki nem kerül. Akkor többiek el­Aki belakta az egész országot Horváth Péter, az író-rendező Miért kénytelen mindenki Budapestre jönni, aki minimális visszhangra vágyik? árulták, hogyan kell lebukni, majd a víz alatt úszva kijönni. Ez Békéscsaba.- Megijedt?- Be voltam tojva. Viszont csabai emlék az is, hogy meg­mentettem két kislány életét. Akkor már tudtam csőbe fejest ugrani.- Sokoldalú ember. Játszott, ír, rendez. De hogy életet men­tett! Kapott érte jelvényt is?- Semmmit. Viszont a párt­házba jártunk tévét nézni. Azt szerettem.- A pártházat vagy a tévét?- A kettő összetartozott. Csak ott volt tévé, oda járt az egész utca.- Szolnok?- A szállodát szeretem a színházzal szemben, meg azt a kétszáz métert, mellette jobbra és balra.- A színészdiploma meg­szerzése után a fővárosban kezdett játszani, majd Szol­nokra szerződött. Miért?- Akkoriban Székely Gábor szolnoki színháza az egyik leg­jobb volt az országban. Egy évig játszottam a fővárosi gye­rekszínházban, aztán szóltam Schwajda György dramaturg­nak, hogy mégis elmennék Szolnokra. Rangot jelentett ott játszani. Fél évig maradtam.- Nem sokáig bírta.- Szerződést kaptam az első könyvemre. Azonnal fölmond­tám a színházban, és soha többé nem tettem be a lábam.- Dehogynem, tavaly, ami­kor a Dollárpapát rendezte.- Színészként nem tettem be többé a lábam a színházba.- Újabb városnév: Eger.- Apám ott olyan helyen la­kott, ahol belső udvar volt a házban. Az ablakon át ki lehe­tett lépni a vadregénybe. Egy­szer a szabadtéri moziban fáról néztük az Odüsszeuszt, nem volt pénzünk jegyre. Tizen- egy-tizenkét éves lehettem. Szóval, Eger jó hely.- Győr? Ott is van víz- Inkább már szennyvíz. Néha valami úszik benne, de hogy hal-e, abban nem vagyok biztos. Győrről az jut eszembe, hogy tizenvalahány évvel ez­előtt Maár Gyulával elmene­kültünk onnan. Játszottam volna egy szerepet az általa rendezett darabban, amikor a harmadik próba után rám né­zett szomorúan, beültünk a Fiat ötszázasomba, s a kegyet­len hófúvásban dezertáltunk Budapestre.- Veszprém?- Szeles. Strapás ott sétálni. A színház viszont jó helyen van, szeretem a dombot is mel­lette. Apám dolgozott ott is, mert meg-megfordultam nála.- Kaposvár?- Kicsi.- Viszont van színház.- De hol? Az állomás mel­lett.- Legalább onnan is köny- nyen lehetett volna dezertálni.- Ez azonban szintén azt mutatja, hogy kicsi Kaposvár. Bár szépül. Ápám ott is lakott. A színészházban az öcsém ki­mászott az ablakon, párkányon araszolt, lent nézték az embe­rek. Jött haza apám, rémülten fedezte föl a magasban a ki­lencéves öcsémet. Az egyik ablakból apám felesége, a má­sikból én mondtam, hogyan kell fogódzkodni. Nem esett le. Ez Kaposvár.-Debrecen?- Szép nagy, lapos pala­csinta. De ott az Alföld című irodalmi kiadvány, amely a fo­lyóiratok közül elsőként kö­zölte egy novellámat, ezért Debrecennek megbocsátok.- Kecskemét?- Ott a Kodály Intézet, aztán Melocco Miklósnak egy szép szobra, ahol pisilni szoktunk. Meg van egy-két jó kávéház. De alapjában véve ez is Alföld. Elnyúlik. Por van. A Dunántúl izgalmasabb számomra, arra­felé az emberek dinamikusab­bak, többet mosolyognak.- Azt veszem ki a szavaiból, hogy bár a fővárosban él, job­ban szeret néhány vidéki vá­rost.- Pest nem embernek való. Ronda és sokan vagyunk. Mindig patkánynak érzem ma­gam, amikor nincs nálam bér­let, és nem tudok feljönni a föld alól, mert állandóan be­mondják, hogy ellenőrök áll­nak a kijáratnál. Én meg uta­zom fél órát, hogy találjak végre egy helyet, ahol föl lehet jönni. Szoktam jegyet venni, csak néha elfelejtek lyukasz­tani. Nemrég Miskolcról jöt­tem haza; szinte tovább tartott a budapesti metrózás, mert minden lyuknál vissza kellett fordulnom.- Szeret kimozdulni a fővá­rosból?- A Vígszínházban szíve­sebben rendeztem volna, oda azonban nem hívtak. Szol­nokra hívtak, Székesfehér­várra, Miskolcra. Jó egy időre eltűnni innen, de nem ez a mozgatórugó.- Régen voltak vidéken író-olvasó találkozók. És ma?- Régen se voltak. „Szólva lett” katonáknak, irodalomta­nároknak, egy-egy osztálynak. Ha negyven ember közül vélet­lenül egy olvasott egy sort tő­led, akkor már jó napod volt. Viszont fizettek. Az ember el­utazott, megetették, megitat­ták, körbevitték a nevezetessé­geken, mintha ő is nevezetes­ség lenne. Dedikálni már nem kellett, mert nem volt mit. A könyvek ugyanis általában nem érkeztek meg.- Szíve szerint hol élne? Balatonföldváron, ahol épített egy házat? A víz mellett és a vízen, a hajóján?- Leginkább valahol a Csendes-óceán egyik szigetén. Jó messze innen. Forró égöv­ben, de légkondicionált villá­ban, a víztől négy-öt méterre.- Egyelőre maradjunk Ma­gyarországon!- Ha rajtam múlna, minden­hol laknék néhány évig. Vajon miért nincsenek itt rendes vi­déki városok? Miért van ez a borzasztó, kiszolgáltatott hely­zet, hogy sugárutak, gyárké­mények, óriáshirdetések kö­zött, dzsungelben kell élni? Miért kénytelen mindenki Bu­dapestre jönni, aki minimális visszhangra vágyik? Különben nem kap a következő munká­jára kétszáz forintot sem. Bu­dapesten van a tévé, rádió, itt vannak a kiadók, szóval itt a piac, a munka. Pedig nem eb­ben a szörnyű, idegbajos nagyvárosban kellene élni. ha­nem egy szép, kisebb léptékű helyen.- Ahol viszont mindenki tud a másikról mindent.- Az a jó. Egy kisvárosban lehet tudni: velem vannak, én meg velük vagyok. Meg lehet ismemi az embereket. Buda­pesten hosszasan kell szer­vezni a baráti összejöveteleket is. Ezek a gigászi fővárosok emberi életre alkalmatlanok. Bátrabban kellene mindenki­nek otthon éreznie magát azon a helyen, ahol lakik. Kemény kézzel kellene megvédeni azt a települést, ahol az ember meg tudja vetni a lábát. Nem volna szabad megengedni például, hogy Szegedből vágóhíd le­gyen. A nagy helyek nem életre valók, hanem a terme­lésre, amely viszont zsákutca, mert ózonlyukak sokasága lesz nemsokára, és még a lányom életében véget ér a világ. Azért, mert ilyen nagyváro­sokban élünk. Nem kellene. Szerencsére ezt már sokfelé felismerték. Ha létezik ked­vező változás a világon, akkor ez az.- De nem nálunk. Ha va­laki így utálja Budapestet, mi­ként bírja itt ki, ráadásul egy hatalmas lakótelepen? Vagy Kispest olyan, mintha egy kis­városban élne nagyvároson belül?- Kisváros? Az például Kő­szeg. Gyönyörűséges, több száz éves házaival, normális léptékű utcáival, gömbölyű kapualjaival. Nincsenek tíz­emeletes kaszárnyák, ahol kí­sérleti egerek laknak ketrecek­ben. A lakótelepi lét elmebe­teggé tesz. A kisváros meg az a hely, ahol lehet élni.- El kell költözni a ketrec­ből.- Nem tudok.- Es ha írna egy darabot, mondjuk az Árpádok bejövete­léről?- Akkor kereshetnék har­mincmillió forintot.- Nem akar keresni?- Én csak a magam színda­rabját tudom megírni, amit néha meg is rendezek. Eszéki Erzsébet Színház a magasban „Zseni nem osztotta ki a példányokat. - A szereposz­tás nem végleges! - mondta.- A bálon mindenki táncol. Jól mondom, Ervin úr? Ervin úr bólintott. - Kar­mester úr! Zenét, ha van! A karmestergyerek min­den szereplő kezébe nyo­mott egy üveget. Belefúva­tott. Mindegyik üveg más hangot adott.- A lélek orgonája - mondta félénken. - Ha meg­felel.- Nagyon jó - mondta Er­vin. - Táncoljatok! Ez az! - Remek! Helsingőr sziklás fennsíkra épült királyi vára messöre látott a tengeren... Na, most. A többiek táncol­nak, nagyon jó, jobb szélen kérném azt a dupla párost, szíveskedjenek maguknak balra! Még...! Még...! Igen. tökéletes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom