Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-02 / 206. szám

1994. szeptember 2., péntek Hazai tükör 3 „Megy a gőzös, megy a gőzös.. Avagy pár óra a szolnoki állomáson Ez a gőzös, akarom mondani 424-es már nem megy sehová. Bezsírozva, karbantartva, egy kocsival a háta mögött kinn áll az egyik vakvágányon. Megy viszont helyette Jakab Vince úr és felesége. Óriási csomagokkal övezve kinn ülnek az előtérben, egy pádon.- Nyugdíjasként élünk mind­ketten, egykori vállalati dolgo­zók. Én ötven éve vagyok szak- szervezeti tag, és mivel elkop­tak az ízületeink, kaptunk hét­napos beutalót Gyulára. Salgó­tarján mellől indultunk, és egy fél óra múlva érkezik a vona­tunk.- Hogyan ütik el az időt?- Nézzük az embereket, meg ittunk egy jó kávét a restiben. Meglepett, mert csak 15-be ke­rült. Telik-múlik az idő, lassan húzzák a levesnótát. Három ifjú ember táblából: kiderül róluk, a Baross Gábor Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola har­madikosai. Egyik újszászi, a másik, tiszatenyői, a harmadik törökszentmiklósi. Az utóbbi, Habók Zoli a legbeszédesebb.- Suliidőben ötkor kelek, mert hétkor már becsengetnek. Most szerencsére csak három órát tartottak. Megkaptuk a könyvek egy részét is, 1 ezer 100-ba kerültek.- Mit csináltok?- Nézelődünk, elszívunk egy cigit, ha pénzünk van, eszünk hamburgert.- Mennyibe kerül?- Nyolcvanba. A havi ösz­töndíj meg háromszáz. Hát ebből kevés elemózsiára futja. A bejárat mellett jobbra lófarkas ifjú ember áll a temér­dek kirakott napilap, színes új­ság, könyv között.- Kávai Máriusznak hívnak, a New Press Kft. alkalmazottja. Naponta váltjuk egymást a tár­Várakozók a pénztár előtt sammal, ma reggel 4-től este 9-ig én vagyok.- Korán nyittok.- Muszáj, mert öt körül itt már élet van.- Hányféle a választék?- A minap számoltam, vala­mivel felette van a 250-nek.- Új Néplap?- Naponta százat küldenek, ennek elfogy a 80-90 százaléka. Hétvégére 250-et kapok, ennek a túlnyomó többsége is vevőre talál.- Mik a legkelendőbbek?- A napilapok, a Kiskegyed, a Zsaru, meg a tévéújságok. Irány a resti, megkóstoljuk azt az olcsó és jó kávét. Miköz­ben várok, feltűnik mellettem egy zöld ruhás hölgy, vitatko­zik a mellette lévő fiatalember­rel.- Nincs több, egy pohár sört kapsz, és punktum. Kiderül, Romániából, Ma­rosvásárhelyről jöttek.- B. I.-nek hívnak, ez a ne­vem. Meglátogattam az édes­anyámat, a lányomat, a két testvéremet, és még dolgoztunk is egy hónapot.- Megérte?- Igen. Kaptunk tisztán tíz­ezer forintot. Tudja, mekkora pénz ez nálunk? Nekem 80 ezer lej, ötezer forint körüli a havi nyugdíjam.- Mit csináltak?- Paprikát, krumplit szed­tünk, festettünk, meszeltünk, mikor mit kellett. Közben munkások érkeztek a váróba. Vödrökből locsolják, majd súrolják, söprik a padlót. Amíg az tart, odabenn beszé­lünk egy pénztárossal, Czinege Vincéné Érzsikével, aki 25 éve dolgozik itt.- Drága az utazás?- Ha egész jegyet vesz az ember igen. Például Pestre 298 forint, Karcagra 196, Kunhe­gyesre is, Kunszentmártonba 162, Pécsre meg 910.- Melyik a legdrágább bel­földijegy?- A 400 kilométeres, 972-be kerül. Elmehet vele Szombat­helyre, Zalaegerszegre. Azért akad kedvezmény: két gyerek után 33 százalék, háromtól ki­lencven.- A család?- A férjem szakmabeli, a két gyerek nem lesz vasutas.- Miért?- Isten őrizz, elég abból eny- nyi a családban. Kiderül, naponta átlag 2 ezer jegyet adnak el, de az utasforga­lom ennek a sokszorosa. Van­nak, akik itt töltik az éjszaka egy részét, bár a rendőri ellen­őrzés folyamatos. Hazafelé jövet a szökőkút és a Szolnok ABC között fehér nadrágos hölgy szólít meg, mi­közben nézelődöm.- Helló, szép fiú!- Nagy baj lehet a szemeddel, ha engem annak látsz!- Akarsz valamit? Mert -tő­lem kaphatsz... Gondolom. , járhatok,,.is utána a Hetényibe kezelésre.- Tőlem nem, mert csak gu­mival lehet, kisapám. Mindösz- sze kétezer.- Sok, nagyon sok ...- Jó, akkor ezemyolc.- Ez is rengeteg ... Haragosan villámlik a szeme.- Tudod mit? Költsd gyógy­szerre ... Két vasutasféle nevet.- Nem jött össze az üzlet Ol­gának ... Ezt nem hallja, mert máris egy aktatáskás urat környékez meg a tömör gyönyör kinézetű leányzó. Nem adja fel. Pedig rohadt meleg van így ebéd után egy óra tájban a vízszintes szakma efféle műveléséhez. D. Szabó Miklós Lélek nélkül, halkan, magyarul Csak nehéz szívvel tudok szóvá tenni egy össznépi jelenséget, ami „leglátványosabban” a szeptemberi tanévnyitók napján lepleződik le. Évek óta tart már az a látszólagos közömbös­ség, félrenézés, ami azt a tömeges néma táto- gást, szemlesütést és jobbik esetben suttogást kíséri, ami nemzeti himnuszunk énekimitáció­jához társul. Magam is tanúja vagyok gyerme­keim iskolai ünnepségein, de jóérzésű szülők is jelzik felém aggódva, hogy valami nagy baj van: mintha a reformkori nemzeti és polgári tö­rekvések egyik szószólójának, a magyar haza­fias költészet nagy alakjának verssorait egyre makacsabbul szégyellnénk énekelni. A tátogás- ban nem csak a diákok, mi felnőttek is rossz példával járunk elöl. Pedig a történelmi múltról szóló himnuszunk olyan egyedülálló nemzeti jelképünk, amelynek „sutba dobásával” fennáll a Tamási Áron vázolta veszély: fontos, hogy „otthon is érezzük magunkat szülőföldünkön, hazánkban, s ne szakadjunk el annak múltjától, mert megszűnik nemzet lenni az a nép, amelyik nem vállalja ezt az örökséget. . ” Múltunk részét képezik immár az utóbbi év­tizedek is,, amikor feszes vigyázzállásban, talán kicsit túlharsogva, de tanúsíthatom, a kis-, majd nagyiskolás éppen csak nyiladozó, büszke ma­gyarságtudatával énekeltük tanévnyitó, -záró ünnepélyeinken nemzeti dalunkat. Kötelező volt? Meglehet. Ma úgymond semmi sem köte­lező, az ünnepségek, az azokon való megjele­nés, az éneklés sem. Azonban a „magyar ló” másik oldala ez esetben, hogy viselkedéskultú­ránk gyakran messze lemaradva galoppozik utánunk. A viselkedés ugyanis az egyén erköl­csének külső megnyilvánulása. Az alkalomhoz, szituációhoz illő viselkedés fegyelmezett, tü­relmes jelenlétet kíván meg minden jelenlévő­től. Egyszerűen mert így illendő. Ezáltal tisztel­jük embertársainkat, a beszédet, köszöntőt mondókat, az alkalmi műsorok szereplőit. Aki­nek nyűg az ünnepség, otthon maradhat(na). így talán újra felértékelődne nemzeti himnu­szunk is, s jóllehet egy-egy iskola udvarán csak maroknyi ünneplősereg gyűlne össze, de tisz­tán, szépen csengenének Kölcsey sorai. A him­nuszok énekléséhez nem kell összpróba. Csak lélek. Tavaly határainkon túli kisebbségi terüle­tekről érkezett magyarokkal tölthettem egy he­tet Székelyföldön. Életre szóló emlékként véső­dött belém, ahogy egy-egy irodalmi, történelmi emlékhelyen megrendezett spontán ünnepség keretében a székely himnuszt elénekeltük. En­nél szívből szólóbban, őszintébben, nyíltabban, nem hallottam még közösséget ünnepelni. Ennek szomorú ellentétje az iskoláinkban tanévnyitók tájékán itt-ott látható, himnusz alatt hanyagul, zsebre tett kézzel álldogáló, vagy rá­gógumit fújkáló kamasz, s a tátogók népes hada. Meglepődtem, amikor a rádió tegnap reg­geli műsorában azt nyilatkozta egy fiatal, hogy 11 órakor kellene a tanításnak kezdődnie, mert elszokott a korán keléstől a nyáron. Hogy ez a korán kelés nagyszüleinek még hajnali 3-4 órát jelentett annak idején? Talán nem is tudja. Szabadon ünnepelhetünk - és nem csak az iskolákban - immár évek óta. Minél nagyobb a szabadságunk, annál lényegesebb a felelőssé­günk. A szabadság önmegvalósítást is jelent, ami ünnepeinkben tükröződik. A nemzeti him­nuszunk a hazafiság jelképe. A hazafiság pedig része gondolat- és érzelemvilágunknak, nemzet­tudatunknak. Ez utóbbival van baj? Az utóbbi években kicsit összezavarodtunk? Egy biztos: ne akarjunk egyszerre énekelni is meg nem is. A magyar himnuszt nem szabad elénekelni hal­kan suttogva, lélektelenül. Simon Cs. József Csalódott megyei elnökök Keserű szájízzel ültek tárgya­lóasztalhoz szerdán Szombathe­lyen az ország 16 megyei köz­gyűlésének elnökei; többet vár­tak ugyanis a kormányzattól a megyeszerep erősítése ügyében. A szervező - Kőtörő Miklós, a Megyei Önkormányzatok Or­szágos Szövetségének elnöke, aki egyben Bács-Kiskun Me­gyei Közgyűlés elnöke is, el­mondta: elmúlt négyéves erőfe­szítéseik nem hozták a várt eredményt, legalábbis ez derül ki az önkormányzati, a helyi vá­lasztásokról és a polgármeste­rek jogállásáról beterjesztett törvények módosítása kapcsán. Úgy látja, hogy a kormánykoa­líció tagjainak elképzelései sem állnak túlságosan közel egy­máshoz a megyeszerep ügyé­ben. A megyei elnökök ugyanis több beleszólást kívánnának például településfejlesztési ügyekbe. Fontosnak tartanák, hogy a döntések adott területen szülessenek, de a kormányhiva­taloknál, vagy legalábbis legyen egyeztetés, hatáskörmegosztás. A megyei közgyűlési tagok vá­lasztásánál pedig jó lenne, ha a kistérségi érdekek is megjelen­hetnének. Az elnökök szerint ugyanis ha a mostani, több mint 3 ezer önkormányzatnak a szét­aprózottság miatt nem lesz ko­moly érdekképviselete, akkor nem tudnak szembeszállni a központi intézkedésekkel. És ezek nem pártpolitikai kérdések - figyelmeztettek a megyei közgyűlések elnökei. A találkozó résztvevői tegnap Szlovéniába látogattak, hogy tanulmányozzák az ottani ön- kormányzati rendszert. (MTI) Látlelet A képmutatás feledhető bája Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az országgyűlési képvise­lők áldozatos munkát végeznek, amelyért honorárium, költség- térítés és egyéb javadalmazás jár. Az összeg nagyságán - jólle­het önmagában is izgalmas lenne - ezúttal nem érdemes tű­nődni. Mert ha valaki csupán képviselő, fizetés nélküli szabad­ságon van, nem tagja valamelyik igazgatótanácsnak, s esetleg vállalkozása sincs, jövedelme valószínűleg alig haladja meg némely butikosét. Holott a kétfajta tevékenység egyszerűen összevethetetlen. Míg például a butikos úgy lehet képmutató, hogy a feltételezhetőnél sokkal kisebb jövedelmet vall be, addig az országgyűlési képviselő nem hazudhat. Közel egymilliós évi jövedelme a személyi szám alapján is kimutatható. Némi csüg­gedtséget legfeljebb akkor érezhet, ha jövedelmét be akarják fagyasztani. Az infláció ugyanis megállíthatatlan. Fél év múlva - ehhez nem kell szakértőnek lenni - havi százezer forint ko­rántsem ugyanannyit ér. S éppen ebből származnak erkölcsi di­lemmák. Ha ugyanis a szigorító intézkedések elkerülhetetlenek, aligha vonhatja ki magát alóluk. Történetesen választópolgárai anyagi helyzete miatt sem, akiket - a kivételektől eltekintve - még inkább sújt a gazdasági hanyatlás. Ha viszont azt a meggyőződést vallja, hogy négy esztendőn keresztül a közért dolgozik (feladva korábbi hivatását), joggal várhat némi megkülönböztetést. Mert az országnak mégiscsak egy Parlamentje van, ahová a legkülönbözőbb helyekről el kell utazni. A benzinárak pedig emelkednek, akárcsak az étkezési és a szállásköltségek. így ha nem képmutató, s választói körében meg akarja őrizni népszerűségét, előbb-utóbb hajlania kell arra, hogy maga is ellenzi a képviselői jövedelememelést. Más kér­dés persze, hogy az államháztartás mennyit takarít meg ezzel. Néhány százmilliót mindenképp, de annyit mégsem, hogy ha­tása a társadalom bármelyik területén is érezhető lenne. Inkább gesztus értékű lépésről van szó, melynek jelentőségét valójában az adja, hogy az előző kurzusban ilyen bagatell dolgokkal nem törődtek. A képmutatás feledhető bája viszont azzal függ össze, hogy mindez a rossz állampolgári közérzeten vajmi keveset enyhít. Némi megértéssel ugyan számolni lehet, ám ettől az ál­lampolgárok többsége nem lesz felszabadultabb vagy bizako­dóbb. Nem enyhül senkinek a szorongása és tanácstalansága, hanem legfeljebb a pillanatnyi politikai érdekek logikája válik áttetszőbbé. Nyilván emögött az oly sokszor hangoztatott társa­dalmi párbeszéd kényszere is rejlik, akárcsak annak felisme­rése, hogy a hatalmi arrogancia kiszámíthatatlan következmé­nyekkel jár. Kerékgyártó T. István Megkezdték a kiképzést az „egyhetes" kiskatonák Először az iskolapadban ismerkednek a fegyverekkel gettek” az első oktatási órára. Az újoncok tanteremben kezd­ték a kiképzést, parancsnokaik ugyanis - a fokozatosság elvét követve - először nem a nehéz, fizikai erőpróbának vetik alá az Tegnap reggel egy kis ünnep­ség után megkezdődött az újon- ucok kiképzései üékasi úti lak­tanya alakulatainál. A kiskato­nák részére ismertették Végh Ferenc vezérőrnagynak, a MH 3. Katonai Kerület parancsno­kának parancsát. A tábornok különös figyelmet szentelt a sorkatonai szolgálatukat töltő fiatalok épségére: „Ne lepődje­nek meg, ha a parancsnokok szigorúan megkövetelik a biz­tonsági, a balesetvédelmi rend­szabályok betartását. Különö­sen óvják egymás testi épsé­gét!” - szólt a parancs. Az MH 5. Jász-Nagy- kun-Szolnok Légvédelmi Tü­zérdandár parancsnoka, Sárközi István mérnök ezredes köszön­tötte alakulatának legfiatalabb katonáit, és tájékoztatást adott a rájuk váró feladatokról. Az ünnepi ceremónia után pontban fél nyolckor „becsön­„Aki nem lép egyszerre” - az első foglalkozáson még előfordul (MJ) Első találkozás a fegyverekkel ifjú katonákat. így elsőként a gyalogsági lőkiképzés és a fegyverismeret elméleti alapja­ival ismerkedhettek meg. A következő órán az „alaki- asság” szigorú követelményei­vel barátkozhattak a vezénysza­vakhoz még nem mindig ponto­san alkalmazkodó, alig több mint egyhetes katonák. „Balra át! Jobbra át!” - rövidesen biz­tos, hogy jobban megy. Szerencsére - mint ahogyan az ilyenkor szokásos - a legtöbb probléma csak a bakancsok kö­rül adódott az eltelt néhány nap alatt. így volt, aki a „kemény” viselet alól egy időre felmentést kapott, és tornacipőben masíro­zott a menetben. Sajnos azon­ban akadt olyan kiskatona is, akit már a második napján le kellett szerelni betegsége - nyombélfekély - miatt. A többiek viszont, ha még egyelőre nem is túl vidáman, de szorgalmasan rótták menetosz­lopban az alakulótéren a körö­ket. H. Gy. A Móra Könyvklub ajánlata az új tanévre Az új tanév kezdetével egy­idejűleg a Móra Könyvkiadó Könyvklubja is új ajánlatokkal jelentkezik. A gyermek- és ifjúsági iroda­lommal foglalkozó kiadó 1988-ban indult könyvklubja ma már csaknem 800 iskolában működik. A klubnak tagja lehet bárki, aki vállalja, hogy egy tanévben a könyvklub kedvez­ményes ajánlataiból legalább egy könyvet megvásárol az is­kolai klub vezetőjétől vagy közvetlenül a kiadótól. Mint azt a kiadó munkatársa elmondta: a klub kínálata a teljes kiadói készletet felöleli. Az őszi újdonságok közül ki­emelkedik Móra Ferenc törté­nelmi regénye, Az aranyko­porsó. amely Diocletianus csá­szár korába kalauzolja olvasóit. Arany János legszebb versei A magyar irodalom gyöngy­szemei sorozatban látnak újra napvilágot. Hatvanöt magyar és külföldi író hetvenhét nagy si­kerű drámájának bő kivonata és összefogott méltatása olvasható a 77 híres dráma második ki­adásában. Nagy sikerre szá­míthat a magyar huszárok törté­netét képben és írásban bemu­tató reprezentatív album is. A megrendelt könyveket a kiadó díjmentesen, tizenöt na­pon belül juttatja el a klubta­goknak, illetve számukra min­den tanév májusában egy aján­dék kötetet is küldenek. Az 1994/95-ös tanév végén kül­dendő ajándék előreláthatóan egy, a következő tanévre szóló diáknapló lesz. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom