Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-10 / 213. szám
„Nézd azt a nőt!”- súgta asztalszomszé- dom, és mi néztük. Én meg még néhányan, akik hallottuk a felszólítást. Aztán elmerengtünk a folytatáson: „Milyen fiatal palival van! Akár a fia lehetne.”- Miért, nem az? - kérdeztem oktondian, de a lesújtó pillantásból rögtön rájöttem, mint már életemben oly sokszor, most is jobb lett volna, ha hallgatok. Női mivoltomat megha- zudtolóan valahogy nem értek az ilyesmihez. Láttam én is, hogyne láttam volna, hogy a velünk szemben ülő platinaszőke, szépen „tatarozott”, ám ennek ellenére kissé korosnak tűnő hölgy meghitt melegséggel mar- kolássza a mellette helyet foglaló hollófekete hajú, sima bőrű dalia kezét, de hát istenem ... Mi van abban? Miért ne adhatná jelét ily módon is egy anya a sze- retetének? A másik feltételezés, hogy ők egy párt alkotnak ... Bevallom, eszembe sem jutott volna. Ám egyre nagyobb ámulattal figyeltem a matrónát. Magabiztos mosolyát, amelyet időből időre szétküldözgetett a teremben, a nem titkolt közvetlenséget, amelyet a fiú iránt tanúsított.- Ez igen! - gondoltam. Asszony a javából! Amikor a többség huszonéves korától naponta stresszel az újságok címoldalain domborító cicababák, a minden bokorban megtermő tizenéves szépségkirálynők gyönyörűséges fizimiskájától és termetétől, lám, itt van ő. Ő aztán nem izgatja magát. Ő aztán eltökélte, hogy ízig-vérig nő, párja sincs. Es végül is olyan meggyőző ebben, hogy a legtöbben elhiszik neki, valószínűleg az a fiú is ott a balján. Miért ébrednek mégis ellentétes érzelmek a környezetükben? Miért védik a srác vélt vagy valós érdekeit az okoskodók, mondván: „Mi van, ha a férfiú netán utódot szeretne? És mi lesz néhány év múlva, amikor a páros hölgytagja esetleg már a hamut is mamu- nak mondja, partnere pedig akkorra cseperedik javakorabeli férfivá? Különben is egy fehémépnek hogyan lehet indíttatása, türelme ahhoz, hogy szerelme fejlődése mellett bábáskodjon, akárha egyszülött csemetéjét pátyolgatná.” Pedig hát kinek a pap, kinek a papné. Kinek mi köze hozzá? Egyszer egy hasonló témájú beszélgetésen azt mondta egy igen bölcs ember: „A legegyszerűbb megítélni másokat ilyen-olyan szempontból íratlan szabályokra, etikára, erkölcsi- ségre hivatkozva. Pedig ezek a bizonyos előírások koronként és országonként változnak. Ugyan miért volnának megfellebbezhetetlen szentenciák?! A dolgokat olyan szempontból kell értékelni, hogy ami két ember számára jó, és nem sértik vele a többiek érdekeit, az már helyes, sőt jogos-” Milyen egyszerű is ez! És milyen igaz. Csak ne szeretne mindig mindenki a sajátja helyett a más háza előtt söprögetni! Szabálytalan portré / Almomban magyarul beszéltem apámmal Tepsilesen A horgász és a pác A férfiember, aki gyerekkora óta a Tisza partján él és szereti a természetet - bizonyosan megpróbálkozik a halfogással is. S hogyha a lelke megmarad a természet közelében - örökre rabul ejtheti a horgászat s a folyó. Mert amíg továbbfolyik a medrében, míg az évszakok váltakoznak s rendre követik egymást a holdtölték, amíg halak úszkálnak a folyóban - mindig kicsalják a horgászembert új és új reményekkel a vízre. Azt mondják, hazánk befogadó ország. Dr. El-Khalid Osama életútját figyelve felvetődik bennem a kérdés: menynyire az? A szolnoki MÁV Kórház fiatal orvosa több mint két éve hiába folyamodik magyar állam- polgárságért, pedig magyar felesége és három szép gyermeke van. Kettős a keresztnevük. A legidősebb Ibrahim Imre, a középső Suhayb Pirre. S a két fiú mellett a legkisebb Szandrella Edina. Neve az arab mesékben a Csipkerózsikának felel meg.- Magyarnak érzem magam - mondja a szíriai dr. El-Khalid. - Álmomban már apámmal is magyarul beszéltem. Úgy érzem, tartozom Magyarországnak, hiszen főleg itt töltöttem ifjúságomat, itt tanultam, itt nősültem meg, s itt születtek gyermekeim. Amikor szóba kerül, hogy 1979 óta él hazánkban, megemlíti:- Van egy arab közmondás, miszerint aki negyven napot eltölt egy országban, annak együtt kell éreznie annak népével. Ha nem így érez, el kell mennie onnan. Én maradtam... Maradt, pedig nem fogta meg itt az isten lábát.- Útlevélügyek miatt 1979 szeptembere helyett december végén érkeztem meg. így aztán sem az ösztöndíjból, sem a nemzetközi előkészítőből nem lett semmi. Legalábbis egy ideig nem. Csak a TESCO-nál végzett szakasszisztensi tanfolyam után, évek múlva kapott ösztöndíjat, s végezhette Pécsett az orvostudományi egyetemet. Ó, azok a „gondtalan” diákévek! Kora reggel cipelte a gyerekeket a bölcsődébe, s aztán irány az egyetem, hétvégeken meg kőműves-segédmunka. Felesége a kereskedelemben dolgozott. Ha délutános volt, alig látta a gyermekeit. A fiatal doktor széttárja a kezét:- S még csodálkoznak azon, hogy neurózisos szülők és gyerekek vannak. Szerencsére ennek jele sincs családjukban. Ibrahim Imre jólnevelt, komolykodó kis tudós, az öccse nyíltszívű, könnyen barátkozó emberke. „Csipkerózsika” pedig még most eszmél a világra. Angyal és csintalan ördögfióka remekbeszabott, bűbájos keveréke. Hosszú s megalázásokkal teli volt a doktor útja a MÁV Kórházig:- Szerettem volna Zalaegerszegre kerülni, mert azon a környéken lakik anyósom. Tudtam, hogy van állás, mégsem fogadtak. így volt ez máshol is. Dr. El-Khalid ősrégi szír nemesi családból származik. Bizonyára a családi hatás mondatja vele:- Méltóságteljesen kell viselni az életet, még ha etikátlan dolgok is történnek az emberrel. Igaz, egyszer én is rácsaptam az ajtót egy engem minősíthetetlenül elutasító főorvosra. Bár szereti a politikát, inkább csak szemléli azt:- Néha visszafog az a tudat, hogy sok embernek az a véleménye; külföldi ne szóljon hazai ügyekbe. Itt még nem úgy van, mint Amerikában, de majd alakulnak a dolgok. Gyermekeim már szólhatnak majd, érveiket el fogják fogadni. Arra a kérdésre: nem vonzza haza a szülőföld? - azt válaszolja:- Először le kell tenni a szakvizsgát. Utána ott kell élnem, ahol a legtöbbet tudom nyújtani gyermekeimnek, mert manapság három gyermeket tisztességgel felnevelni iszonyúan nehéz. Annyira kell küszködni, hogy az fantasztikus. Igaz, sokan azt mondják: orvos ne panaszkodjon. Tudom, hogy még a közelmúltban sem érte el a fizetése a bruttó tizennégyezret. Felesége „anyaságin” van, hétezer forint havi juttatásért. Kilenc év után most volt otthon:- Nagy falut hagytam ott, városi település lett belőle. A feleségem és a gyerekek már többször voltak Szíriában. Szeretnek ott lenni a gyerekek, kezdenek arabul tanulni. Ösz- szekötő kapcsok lehetnek a két nép között. Jóízű szíriai ételeket tud főzni a doktor. Ottani módra készült padlizsánnal kínál s rózsasziromból készült lekvárral. Hét lány- és a három fiútestvér meg azok gyermekei révén népes a családja. Kíváncsiak voltunk: magyar ételt főzött-e nekik? Ránk csodálkozva válaszolt:- Rántott húst negyven embernek? Simon Béla (Fotó: Korányi Éva) Talán Zsíros Gábor is így van ezzel, hiszen a Tisza-parton nőtt fel, s egészen korán kezdett el horgászni. Az azóta eltelt, mintegy negyven év alatt is ezzel töltötte szabadidejének nagy részét. Gyerekkorában a kaptak belőle a barátai is, a többi a fagyasztóba került. Mivel az amúr ízre hasonló a pontyhoz, lehet belőle halászlét főzni, vagy ki lehet filézni, rántani, illetve roston sütni - kinek hogy ízlik. Együtt az El-Khalid család Most pedig lássuk a különböző kelyheket, poharakat! A leggyakrabban használt pohártípus a koktélkehely, illetve koktélpohár. Ez a típus a klasszikus: a legtöbb tiszta, kevert koktélt, aperitifeket (étvágygerjesztő) és digestifeket (étkezés -utáni, emésztést serkentő ital), valamint a jég nélkül felszolgált italokat ezekben kínáljuk. A koktélkehely hosszú, míg a koktélpohár rövidebb szárú. Mindkét típus 5-9 cl űrtartalommal bír. Ugyanakkor feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a kehely, illetve a pohár formája lehet azonos is! A Cobbler-pohár szintén tipikus koktélpohár; a pezsgős- kelyhek egyik típusához (flute) hasonló hosszú szára van, 5 cl űrtartalmú, széles nyílású. Elsősorban a különböző gyümölcsdíszítésekkel készülő italokat szolgálunk fel benne. Külön, önálló csoportot képviselnek a „tumbler” poharak. Kissé hasasak, de van, amelyik hengeres alakú. Nagy, közepes és kis tumbler poharakat különböztetünk meg. A nagy tumbler pohár az úgynevezett hosszú italok felszolgálására alkalmas. Ezt a nagy tumblert nevezik „hosszúital-pohámak”, „highball” vagy „longdrinkes” pohárnak. A tumblerek űrtartalma 16-20-28 cl-es lehet. A legzö- mökebb típusa az „old fashioned” pohár, kb. 12 cl űrtartalommal. A „ballonpoharak” nagy űrtartalmú, hasas poharak, egzotikus, gazdagon díszített, tört jéggel készített italok felszolgálására használjuk. A vörösboros pohár és a fehérboros pohár szintén fontos a poharak között, hiszen igen gyakran lehet önállóan szükségünk rá. A következőkben a különleges, ritkábban használatos poharakat fogjuk bemutatni. Sonyák Béla sláger a bambusznád volt, azóta már tízezres nagyságrendben számolható a felszerelés éves költsége. Ha a horgász halat fog - mert ugye elsősorban ez a célja - az egyben7i Síkére iS. Zsíros Gábor már tizenéves korában is fogott 5-6 kilós halakat, s hosszú ideje már, hogy minden évben horogra akaszt 20 kiló körüli vagy még nagyobb példányokat. Ebből ez extraméretből leginkább harcsát vagy amúrt lehet kifogni, de említésre méltók a 10 kiló fölötti pontyok is. Nem csak a Tiszán szokott portyázni, jóllehet a nagy halak még mind itt kerültek horogra. Szerencse dolga lenne? Nem hinném. Mert fura szerencse az, amelyik ilyen gyakran ismétlődik. Valami tudásféle csak-csak van a háttérben. Zsíros Gábor már több versenyen is indult. A múlt évben csapatban első, egyéniben harmadik helyezést ért el. Eddigi legnagyobb zsákmánya egy 26-27 kilós harcsa volt. Az pedig az idénytől függ, hogy éppen mire „céloz”. Nagyon szeret keszegelni, de sokat próbálkozik harcsa, ponty és amúr fogásával is. Idei rekordjáról, egy augusztus eleji 21,5 kg-os amúrról így mesél:- Egyik bottal keszegeltem, amíg a másik fenékre volt bedobva kukoricával, amúrra. Úgy 10 óra körül akasztottam meg, két órán keresztül fárasztottam, mire végül sikerült felszínre hozni, de a csónaktól távolabb, és nem tudtak szákolni. így a partra kellett hozni, ahol kezdhettem újból a fárasztási. Majdnem újabb két órába telt, mire szákba került a 21,5 kilogrammos amúr. Arra a kérdésre, hogy mit tudott egy ekkora hallal kezdeni, elmonta, hogy földarabolták,- Nincs olyan hét - mondta -, hogy ne lenne valamilyen formában halból készített étel az asztalon. De mindig csak saját zsákmányból, én még halat nem vettem! Megkérdeztem, melyik halétel a kedvence. Legjobban a kecsegepörköltet szereti, galuskával. Nem tudom, Zsíros Gábor volt-e már igazán pácban. Halak szöktek már meg tőle néhányszor, tavaly három óra múltán hagyta faképnél egy harcsa — de őt ez nem bosz- szantja. Azt tartja, 50-50 százalék az esélye neki és a halnak mindaddig, amíg nem kerül az a szákba. S ha a pácról esett szó, közreadjuk egy általa kedvelt, egyszerűen elkészíthető pácolt hal receptjét: Pácolt hal A megtisztított keszegeket megsózzuk, majd lisztben megforgatjuk, és ropogósra sütjük. A megsült halakat ezután egy előre elkészített tálban fogjuk pácolni, melynek aljára teszünk egy réteg karikára vágott vöröshagymát, és körülbelül 3 gerezd fokhagymát is rádarabolunk. Erre fektetjük rá a halakat, majd betakarjuk hagymakarikákkal, illetve 3-4 gerezd fokhagymával. Közben ízlés szerint sózzuk. Ezután felöntjük az ecetből, vízből álló páclével, melyet szintén ízlés szerint készítünk el. Legalább három napig kell érnie, amíg fogyasztható lesz. Az ecetes pác a nagyobb szálkákat megpuhítja, az aprókat pedig szétmarja. Zsíros Gábor a receptet úgymond ebéd utánra - desz- szertként - ajánlja. - em euecpÉKüK Példás anya- Istenem! Milyen példás anya tudnék lenni, ha nem lenne ez a két neveletlen gyermekem. Étteremben- Pincér, a maguk étterme a tisztaság mintaképe!- Igazán? Ennek nagyon örülök.- Még a levesnek is szappaníze van!
