Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-06 / 184. szám
6 Interjú----riport 19 94. augusztus 6., szombat Egy élet mottója: „Nem értem, de gyönyörű’ Az én kettőssége és a művészet: Esti Kornél Beszélgetés a film forgatókönyvírójával és rendezőjével Kosztolányi Dezső Esti Kornél című novellagyüjteményét vitte Filmre a szolnoki forgatókönyvíró Matuz János és a pesti rendező Pacskovszki József. Arról beszégettünk, hogy az akciófilmek korában van-e igény egy lírikus, emberi filmre, s hogy miért érezték úgy, hogy pont ezt a filmet kell megcsinálniuk. ízlik neki, akkor eszi. De ha ezEmberek, napfény, víz, kánikula Avagy augusztus eleji strand-körkép Sellő a Tisza-partján, Rákóczifalva környékén- Az Esti Kornél forgató- könyve már 1991-ben elkészült. Miért csak most került sor a forgatásra?- Három évet kellett küzdeni, hogy ez a film elkészülhessen. Bekerült a könyv a széthullt és még helyét kereső filmkészítés rozzant gépezetébe. Akkoriban ezt az Objektív Stúdió programcsomagban ajánlotta a Nemzeti Kuratóriumnak. Volt egy központi alap, ahová minden stúdiónak egy forgatókönyv-csomaggal kellett pályáznia. Ezt elbírálta a kuratórium, amelynek a tagjai között ott volt Lengyel László, Spiró György. Mikor az Objektív Stúdió vezetéséből kikerült Szabó István filmrendező, a stúdió elkezdte nem szeretni ezt a könyvet. Annak ellenére, hogy a kuratórium kifejezetten támogatta. Szerencsére a Simó Sándor által vezetett Hunnia Filmstúdió átvette a produkciót. Ezeknek a folyamatos változásoknak volt köszönhető, hogy három évet kellett várni.- Miért pont az Esti Kornélra esett a választásotok? Miért éreztétek úgy, hogy ezt a filmet meg kell csinálni?- Az ötletgazda Bacsó Péter volt, akinek még a forgató- könyvíró-kurzusán ültünk főiskolásként és ő mondta egyszer azt, hogy nagyon jó lenne az Esti Koméiból egy „Fellini Amarcord”-típusú, lágy, lírai, lendületes emlékezést írni. Azt mondtam magamban, nem is olyan rossz ötlet. Akkor végeztünk éppen a Sellő félig a habokból forgatókönyvével, és elmondtam Pacskovszkinak, hogy mit hallottam. Nem szólt rá semmit. Másfél-két héttel később lázasan keresett telefonon, hogy „úristen, fantasztikus és zseniális ötlet” - teljesen belelkesedett. „Elloptuk” az ötletet, s megírtunk belőle egy lazább forgatókönyv-változatot, aztán én a feleségemmel leköltöztem Hajdúszoboszlóra egy üdülőbe két hétre, s ott megírtam a forgatókönyvet. Ez volt 1991-ben. Ami engem az ügyben igazán érdekelt, az az volt, hogy nagyon nehéz megírni ezt a dolgot, mert az Esti Koméi tulajdonképpen egy „freudi” elbeszélésgyűjtemény. A fiatal Koméiban lévő jót és a benne feltámadó rosszat Kosztolányi kivetítette egy másik énbe. Ez a fajta kettősség megy végig az elbeszéléskötetben: a jó és a rossz folyamatos „összecsapása”, ahogyan szerelmekben szeretünk és megcsaljuk azt, akit szeretünk; ahogyan dolgozunk és ahogyan elveszítjük a hitünket; ahogy az ölési vágy egyre inkább feltör bennünk; ahogyan a jó én és a balkáni én folyamatosan harcban áll.- Ezt ábrázolja a filmben a fiatal és az idős Esti Kornél egymásra vetített alakja ...- Igen, az idős Esti már any- nyira hívő, nincs meg benne az a fiatalkori buzgalom és lendület. Egy rezignált, megfáradt ember. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy 1903-ban játszódik a fiatal Koméi története - ami nem más, mint Koméi első útja az országon kívül: elmegy a tengerhez -, ezzel szemben az öreg Esti a gazdasági világválság idején, harminc évvel később, 1933-ban utazik egy felolvasó estre egy hideg német városkában, ahol végül magányosan hal meg egy szörnyűséges szállodában, akkor egy teljes emberi életet kapunk. A fiatal Koméi története a szecesszió idejében játszódik, abban az utolsó európai korstílusban, amelyik még megpróbálta széppé tenni az életet. Amikor még szép dolgok születtek a világon, amikor még díszítettük a környezetünket, amikor még szép ruhákban jártunk, amikor még bennünk volt egy kicsikét a múlt század romantikája. Ezzel szemben az ötven éves Esti a gazdasági világválságban él, amikor a pénz és a gazdasági szemlélet végképp eluralkodik a világon, amikor egy kicsit minden meg- savanyodik körülöttünk. Ez a kettősség az, ami nagyon érdekel ebben a filmben. Ahogyan ez a világ szépen lassan ránk szorul. És nem látványosan, hiszen minden van, sőt egyre több is, új lehetőségek, anyagi jólét, gyarapodás ... És mégis - úgy tűnik, jóvátehetetlenül - elveszítünk valamit.- A történetben az idős és a fiatal Esti Kornél története ösz- szeolvad, s az összekötő kapocs a vonat, ahol tulajdonképpen mindenkét történet játszódik.- A film két vonatút ellentétére épül. A fiatal Koméi Budapestről indul le a buja tengerpartra, az idős Esti szintén Budapestről indul a hideg északra - s egy kis állomáson „találkoznak”.- A főszereplő ezen a közös állomáson ismerkedik meg az első szerelem érzésével egy szénapadláson egy fiatal felszólgá- lólánnyal, akivel az idős Esti is találkozik harminc évvel később. De akkor már nem tud mit kezdeni az asszonnyal, az elmúlt érzésekkel . . .- Igen, ha fiatalok vagyunk, akkor Ígérünk. Akkor elhintünk, elvetünk emberekben bizonyos érzéseket, vágyakat. De amikor Esti harminc évvel később szembesül ezekkel a régi ígéretekkel: elmenekül. Mert akkor ő már egy másik ember, egy megfáradt ember. Nincsen meg benne az a fajta hit, ami fiatalkorában éltette. De hadd kérdezzek vissza. Olvastad a forgatókönyvet. Láttál a filmből a vágóasztalon részeket. Szerinted milyen ez a film?- Azt hiszem, hogy olyan, ami hangulatot kelt.- Nem konzervatív-e ez a film?- De igen, a megoldása mindenképpen.- S szerinted miért?- Mert az Esti Kornélt nem lehet másképpen megcsinálni. Ezt nem lehet átrakni más korba, nem lehet modernül megfogalmazni, mert ha egy embert akar bemutatni, akkor azt csak lassú képekkel, nyugodtan és elmélkedve lehet előadni.- Igen, de amikor hozzá vagyunk szokva az amerikai típusú filmekhez, ahol akciókat látunk, ahol állandóan történnek dolgok, ahol az agyunk erre a gyors tempóra áll rá ...- De az akciófilmekben nem a szereplő az érdekes, hanem a történet. Senkit nem érdekel, hogy a főszereplő mit miért tesz, illetve hogyan változik meg a személyisége az idők során. Egyszerűen felbosszantják és bosszút áll. De hogy igazán milyen személyiségbeli tulajdonságok alapján teszi ezt, az senkit nem érdekel. Ezzel szemben az Esti Kornél azt akarja bemutatni, hogyan változott meg egy ember élete harminc éve alatt, s hogyan lett olyan ember, amilyen lett. Ezt csak ebben stílusban lehet megcsinálni. Pergő képsorokkal nem lehet bemutatni.- S ha te volnál a film forgalmazója, vagy elbírálója, nem dobnád vissza az alkotóknak azzal, hogy erre ma nincs kereslet? Hogy ezt a világon senki nem fogja megnézni?- Ez jó kérdés . . . De azt hiszem, hogy nem. Ez a film nem a tömegízlést akarja kiszolgálni, nem is tudná. De tudjuk, hogy a budapesti Művész moziban tömeg szokott összegyűlni, ha egy igazi „csemege” kerül műsorra. Tehát szerintem, annak a szűk rétegnek, akinek ez a film készült, annak tetszeni fog.- A magyar filmgyártásra ráeresztették az amerikai filmet, ezzel bennünket lényegében tönkre is tettek. Eleinte ezek az amerikai típusú filmek 65-70 százalékos nézettséggel futottak a mozikban, aztán mintha átléptünk volna egy ingerküszöböt, s ma már jó, ha 35-40 százalékos nézettséggel vetítik őket.- Szerintem ez tulajdonképpen teljesen normális reakció. Ha valamit megkóstol az ember, után csak ezt nyomják le a torkán, akkor hányingere lesz egy idő után.- Ha megfigyelted, akkor ezt már felfedezte Amerika is. Bacsó Péter mondta, hogy '89-ben, amikor Hollywwoodban végignézte a stúdiókat, akkor az amerikaiak azt mondták neki: az európai film fantasztikus, ők soha nem tudnának ilyet csinálni. Ennek ellenére láthatjuk, hogy ma Hollywoodban európai filmeket kezdenek el készíteni - emberi sztorikat írnak, megpróbálnak pszichologizálni. Mint ha már nem volna elég, hogy minden percben felrobban egy olajfinomító, vagy helikoptert üldöznek tengeralattjáróval. Ez már nem elégíti ki az embereket. S ha már konzervativizmusról van szó: ha ez a vád fog minket érni, akkor én ezt nagyon szívesen fel fogom vállalni. Ami ebben a filmben elhangzik, az része a mi életünknek is, csak legfeljebb nem vesszük észre. Mert harsog a világ körülöttünk, mert dübörög az élet, mert bombázzák a képek az agyunkat.- Erre talán nagyon jó „bizonyíték" , hogy Fellini - aki stílusában hasonló filmeket rendezett - nevét egy életre megjegyezte a világ, de az akciófilmek rendezői nevét nem igen ismerjük.- Igen, mert a jó filmek valahol tényleg jobbá teszik az embert. Kijön az ember a moziból, s nem azt érzi, mint a most divatos filmek után, hogy zsong a feje és elfáradt, hanem azt, hogy vállára tudná venni a világot. Az ember aznap este ünnepi hangulatba kerül. És úgy érzi, megkísérelheti azt - ami már lassan az én mániám is -, amit a fiatal Kornél is szeretne: nagy dolgokat tenni, észrevenni a szépet ezen a földön.- Az Esti Kornélnak két befejezése van: az egyik, amikor a fiatal Kornél eléri a tengert, a másik pedig, amikor az öreg Esti meghal egyedül egy szállodában. Mi volt a cél? A pesszimista, vagy az optimista hangulat felerősítése?- Egyszerre a kettő. Mert mindkét érzés azt jelenti, hogy az ember átkerül egy még soha nem látott állapotba. Az öreg átlép a nemlétbe, a fiatalt pedig körbeöleli a tenger, a teremtés legnagyobb élő szimbóluma. Mindkét esetben egyfajta tökéletességbe lépett át, valamilyen megváltoztathatatlan nagy élmény részese lehetett. A halál és a tenger, illetve az élet és a tenger a filmben egy és ugyanaz. Az egyik a tökéletesség felé induló lépés, a másik a befejezésé.- Miért változtattál meg néhány apró részt az eredeti Kosztolányi novellákhoz képest a forgatókönyvbe? Miért lettek még jobban kisarkítva egyes jelenetek?- Azért, mert Esti - és minden nagy művész - nagy csapdája az, amit talán egy másik példával lehet igazán megértetni: egy autóversenyen valamelyik autó felrobban, ég a vezető, ég a kocsi - s közben a fotóriporter fényképez. Megörökíti a dolgot, s nem segít. A művészetben szerintem van egy ilyen fajta embertelenség, kegyetlenség. Közvetlenül nem avatkozik bele az életbe, hanem megörökíti azt. Ahogyan Esti is a végtelenségről ír verset, a létről és a nem létről filozofál, s magas szellemi szintre emelkedve magához öleli a világot - s nem segít, nem nyújt vigaszt a barátjának, akinek a rákos felesége haldoklik. A művészet a napi életben tehetetlen. S amikor a napi valósággal találkozik, akkor albatrosz a földön: saját szárnyaiban bukdácsol. Az idős Esti tulajdonképpen az egész vonatút során menekül egy művész életének állandó dilemmája elől: rögzíti, az esztétika szférájába emeli az életet - amely mégis máshol van.- Talán az egész Esti Kornél életre lehet az a mottó, ami elhangzik majd a filmben: „Nem értem, de gyönyörű". S ez vonatkozik az életére, a kapcsolataira. Cs. Csáti Réka A tiszaugi híd mellett hosszú homokos part nyújtózkodik. A szőke folyó az augusztusi kánikulában az ugi oldalon lelassul, és fövényét ilyentájt nyolc- száz-ezer napimádó, lubickoló népesíti be. A part mellett két ifjú hölgy napozik. Varga Erika és Mán Tünde Tatabányáról érkezett.- Itt lakik a nagymamán - mondja Tünde. Nála alszunk, egy hetet töltünk itt. Napközben strandolunk, este diszkó lesz, oda készülünk.- Fiúk?- Már megbeszéltük velük a randit - nevetnek. Távolabb két hölgy levetette a fürdőruha felsőjét. Lehet-e fotózni kérdésre igen a válasz, de egy termetes asszonyság közbevág.- Nézni igen, de fotózni nem. Itt vagyok én helyettük... Hümmögünk és terjedelmi okok miatt eltekintünk ezen művelettől. Fenn a fagyiárus, a 22 éves Szeli Ferenc csépai, negyedéves egyetemista.- Tizenegytől hatig kínálom az ötféle fagyit, egy gombóc 15 forint.-A fagy is mit szeret?- A szép lányokat, a sört, meg a vizet. Hál’istennek mindháromból akad bőven. Robogunk tovább Cserke- szőllőre. Noha lassan öt óra múlt, a strandon még mindig sok a vendég. Kozma Jenő létesítményvezető szerint ezer- négyszáz-ezerötszáz az átlagos forgalom. Az önkormányzaté a fürdő, és a jegyek árát az idén nem emelték. A felnőttek 85-ért, a nyugdíjasok, gyerekek 64-ért, délután 2-től 40-ért lubickolhatnak. Lehet itt kérni vízalatti sugármasszázst, maszírozást, pedikűrszolgáltatást, résziszappakolást. Aki szomjas, negyvenért már korsó sört kaphat, és éhen halni se lehet, ha némi pénz kuncog a zsebben. Érdekes, hogy itt legtöbb a gyerek, meg a nyugdíjas. Pestről, Pécsről, Győrből, ki tudja honnan. Végre találunk egy helybelit, Huszár Zsuzsa személyében.- Hetente egyszer jövök ki, most például a húgommal. Többre nincs idő, fóliázunk.- Szerinted mi hiányzik innen?- Szerintem? Egy nagyobb medence. Más jószerével minden van, csak forint legyen. A parton szigorú tekintetű, kalapos úr. Rácz Attila úszómester.- Hogy lekopogjam, rengeteg a vendég, de eddig szerencsére, csak egy könnyebb sérülés volt.- Akad sok baj?- Mikor milyen nap van. Olykor ha valaki felönt a garatra, el kell tanácsolnom a mély vízből.-Nős?- Igen, tíz éve.- Azért csak megkérdezem, milyen itt a szebbik nem?- Naponta lehetne válogatni közülük.- Mit szól ehhez az asszony?- Uram, hűséget fogadtam, nem vakságot.-Afürdóruci divat?- Egyrészes, kétrészes, akkora, mint az átlag nyugdíj. Olykor néhány hölgy leveszi a felsőt.- Szól érte?- Ugyan kérem, nem vagyok én ennyira kukacos! Rákóczifalvától bő négy kilométerre a községtől kacska- ringós földút vezet a vízpartra. Óriási susogó faóriások alatt sátrak. Mint kiderül, a lakói szolnokiak. Nagy György feleségestül a két lányával, illetve Pintér Ferencék a fiukkal. Tíz napot töltenek ebben a paradicsomi, csendes környezetben. Hogy mennyibe kerül ez a másfél hét, erre Nagyné Magdi így felel.- Tíz-tizenkétezerbe. De ebben benne van a zsibbasztó, azaz az ital ára is. Már néhány éve idejárunk.- Ki főz?- Mi, a két asszony felváltva. A fiúk meg előteremtik a tűzrevalót, rakják a bogrács alatt a tüzet.- Szúnyogok?- Kilenc körül támadnak, de egy óra teltével csend lesz.- A fiatalok?- Hol itt vannak, hol ott. Nagyokat úsznak a folyóban, szóval ez igazi vakáció.- Még két kérdés. Mikorra fő meg az ebéd?- Inkább estebéd ez, öt-hat körük- És, ha szabad kérdeznem, mi volt ma?- Körömpörkölt. Hát kérem, nem kimondottan kímélőkoszt. De aki belapátol belőle egy jókora tányérral, annyi szent, hogy reggelig kihúzza. D. Szabó Miklós Fotó: Bíró Tibor Nem árt, ha az úszómester mindenre figyel Munkában Tiszaugon, Szeli Feri, a fagyis
