Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-05 / 183. szám
1 I k# / kV/ (. T w B B u B # Törőcsikné Tábori Nóra Jászalsószentgyörgy- ről küldte a fényképeket, és a részletes szabásmintákat. Ebben a nagy kánikulában talán furcsának hat a gyerekek „kabátos” öltözéke, de olvasónk ezekkel vesz részt pályázatunkon. Leveléből idézünk: „Foglalkozásom tanítónő, de jelenleg gyeden vagyok. Két gyermekem van. Alex 4, Gréta 1 éves. Mióta a kisfiam megszületett, rendszeresen varrók. Ez a hobbim, nagyon érdekel. Elsősorban magam tervezem a ruhákat, én találom ki. De ha szabásminta alapján varrók, a Burdát használom fel. Leginkább gyerekruhákat készítek, a dzsekik a kedvenceim. Most három kabát fotóját és szabásmintáját küldöm el önöknek. A rózsaszín kabátot (fent jobbra) a húgom kislányának varrtam karácsonyra. Noémi nagyon szereti és „forgós” kabátnak hívja, mert jól tud benne peregni, forogni. Az anyaga gyűrt ballon, belül flanel és persze közte melegítő közbélés. Bébipatenttal záródik. A kék-fekete dzseki a kisfiamnak készült, ő látható a képen fent balra). A kabátot gyűrt dzsekianyagból varrtam; jó meleg. Tartozik hozzá egy fekete bélelt nadrág is, de ebből a képen nem sok látszik, így annak a szabásmintáját nem is küldtem el. A végére hagytam a nekem legkedvesebb kabátot (jobbra). Alex lassan már kinövi, de még mindig ugyanolyan, mint mikor elkészült. Az 1992. évi Burda-varróversenyre varrtam a dzsekit, az elefántos hátizsákot és a sapkát is. Az akkori szereléshez tartozott még egy színben harmonizáló püspöklila nadrág elefántos nadrágtartóval és egy hosszú ujjú póló, amiket az eltelt két év alatt Alex már kinőtt. A dzsekihez elég sok idő szükséges; a rombuszokat egy napig vagdostam és varrtam össze. Megterveztem a színeket, hogy illeszkedjenek a váltnál és végig az ujján. De sikerült! Az egészet tulajdonképpen a hátizsák dobja fel. A verseny óta már varrtam néhány ilyen hátizsákot, a gyerekek nagyon szeretik az óvodában, Alex is ezzel jár. Szeretek olyan ruhákat varrni, amik próbára teszik a türelmemet és a fantáziámat. Kedvtelésből varrók, ezért is jelentkeztem a pályázatukra." Az oldalt szerkesztette: Szabados Krisztina Gulyás Jánosné Jászárokszállásról: „Nem vagyok varrónő, de már lánykoromban is szerettem magam készíteni a ruháimat. Mióta férjhez mentem, a család ruhatára általam szaporodik, szinte mindent saját kezűleg varrók. Kislányom két éve versenytáncol, így én készítem a versenytáncos és bemutatói ruháit is. A páros képen lányom latin stílusú, a másik képen standard ruhát visel. A parabolán nézzük a versenytáncosokat, s amelyik ruha megtetszik, gyorsan lerajzolom, utána kislányommal elvégezzük a módosításokat. Beszerzem az anyagot, és éjjel-nappal varrom, amíg el nem készül a mű. Sokan el sem hiszik, hogy én varrtam . Ilyenkor mindig büszke vagyok, hogy a legnehezebb feladattal is megbirkóztam, mert egy versenytáncos ruhát nem olyan egyszerű megvarrni.” Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy pályázatunk várhatóan augusztus közepén befejeződik. Néhány helyre még nem jutottak el fotóriportereink, tőlük türelmet és megértést kérünk. Szponzoraink Játékunk egyik fődíját, egy Elnita típusú varrógépet a Varrógép Kft. ajánlotta fel. Kiss János úr, a kft. ügyvezető igazgatója a játékunkban részt vevő hölgyeknek ingyenes szaktanácsadást és bemutatót is kínál. Helye: a kft. szakboltjának bemutató- terme. (Szolnpk, József A. u. 34., telefon: 56/343-340). A Zanzart Butik (Szolnok, Sütő u. 9.) egy 5.000 forint értékű ruhát ajánlott fel, az Exkluzív parfüméria (Szolnok, Városi Művelődési Központ - Hild tér 1.) 5.000 forint értékű parfuinót ajánlott fel egyedien gazdag kínálatából a legszebb alkalmi ruha készítőjének. További díjaink: Turcsányiné Bárány Andrea (Törökszentmiklós, Kossuth u. 154.) törökszentmiklósi vagy Törökszentmiklós környéki, többgyermekes pályázónak kétezer forint értékben varráshoz szükséges kellékeket ajánl fel, a Stex Méteráru és Lakástextil Kereskedelmi Kft. (Szolnok, Arany J. u. 15.) - a következő ruha anyagát biztosítja; INTEGRÁL BT. Műholdvevő Szakboltja (Szolnok, Nagy Imre u. 16.) - egy kézivarrógép; Süti Büfé (Szolnok, József A. u. 63.) 2.000 forint értékű házi sütemény; „Édes-Titok” Bt. Cukrászüzeme (Szolnok, Eper u. 36.) - 3.000 Ft értékű dísztorta; Fodor István, Jászjákóhalma polgármestere 1-1 ezer forintos vásárlási utalványt ajánlott fel a jákóhalmi pályázóknak. A Lampion Világítástechnikai Szervező-Fejlesztő Kft. (Szolnok, Tószegi u. 36.) egy ötágú vörösréz csillárt, Barna Sándor (Video-Dekor Stúdió) egy mese-videokazet- tát ajánlott fel. A Rövidáru-Fehérnemű Kisüzlet és Gombnagykereskedés (Mezőtúr, Földvári u. 6.) 1.500 forintos vásárlási utalványt ajánlott fel. Az utalvány az üzletben váltható be, amely- lyel egy mezőtúri pályázót kívánnak támogatni. Várjuk továbbra is a felajánlott díjakat pályázatunkhoz! Szilágyi Mónika Martfűről írta a levelet, és küldött három fényképet, melyből mi ezt az egyet választottuk ki. Most pedig leveléből idézünk: „Nagyon örülök ennek a pályázatnak, mert így én is megmutathatom, mit is tudok. A képen egy szalagavatóra készített ruhámban vagyok, amit egy napig varrtam, ugyanis a vállrészt nagyon nehezen lehetett elkészíteni. A ruha anyaga elasztikus plüss. A felsőrészt 0,5 m duplaszéles anyagból varrtam, erre tettem rá a vállrészt, melybe selyembélést helyeztem el. A szoknya és a vállrész 1 m duplaszéles plüssből készült. A szoknyát ráncolással készítettem el. Általában minden ruha szabásmintáját a Burda c. újságból veszem ki." Gazsó Imréné írja Karcagról: „Három gyerek édesanyja vagyok; két fiam 10 és 13 évesek. Aki a fotón látható; Gazsó Anikó 4,5 éves. Neki készítettem ezt a kis együttest. 1,1 m anyagot vásároltam, és egy régebbi szabadidő ruháról szabtam ki. A felső részén annyit változtattam, hogy egy díszgallért varrtam rá, és az alját egy kicsit hosszabbra hagytam, hogy stretch-nadrággal is tudja viselni. Én még nem értek a szabáshoz; egyszerű dolgokat megcsinálok, de komolyabb darabhoz még nem mertem hozzáfogni. Idehaza vagyok főállású gyermeknevelésin, s remélem, hamarosan én is megtanulom a szabás fortélyait." Danyiné Végvári Klára írja Szolnokról: „Kislányom, Danyi Nikoletta - akiről a fénykép készült - azon az 1992. évi augusztusi napon még nem volt 2,5 éves. Esküvőre voltunk hivatalosak, a férjem húga kötött házasságot. A ruhát sógornőm, Danyiné Miskolci Csilla varrta. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani neki, amiért ezzel a csodálatos ruhával megajándékozta kislányomat, aki azóta is féltve őrzi a „lagzis ruháját” - igaz, már régen kinőtte. Ezenkívül köszönöm neki, hogy másik kislányomnak is olyan sok gyönyörű babaruhát varrt ”
