Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-04 / 182. szám
V 1994. augusztus 4., csütörtök Szolnoki Extra 7 A Nagy és Társa Bt. már évek óta rendszeresen segíti a Hetényi Géza kórház IV. belosztályát. Évente közel 100 ezer forint értékű használati cikkeket juttatnak az osztálynak a jobb betegellátás érdekében. Képünkön Nagy Tibor, a bt. ügyvezető igazgatója átadja az ajándékokat Horváth Sándorné főnővérnek és dr. Matúz Dezső osztályvezető főorvosnak. -nzsEgy szolnoki adjunktus Londonban A távoktatás közelről Az otthoni íróasztal a legjobb iskolapad, vallják azok a szakemberek, kik a nyugat-európában már meghonosodott távoktatási rendszer hívei. Egységcsomag, tankönyvek, kazetták, néhány módszertani szakirodalom és csupán vizsgázni jár a tanulni vágyó hallgató. Könyves Erika, a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főskola adjunktusa nemrég érkezett haza Londonból, ahol egy távoktatási továbbképzési program keretében két hetet töltött el. Tapasztalatairól, s magáról az újszerű oktatási formáról így beszél: A fészek melege - Családportrék „Gyerek nélkül semmiképp sem.. Veres Ilona és Fekete István ’85-ben ismerkedtek meg. Esküvőjüket két év múlva tartották. Szép terveik voltak, úgy indultak neki a házasságnak, hogy három gyerekük születik majd. Ebbe azonban beleszólt a természet __- Furcsa és eléggé ritka párosítás vagyunk - kezdi a feleség, Ilona. - Hogy nem lehet gyerekünk, az először a férjemről derült ki, és utána sajnos énrólam is. így indítottuk el az örökbefogadást. Tavaly februárban jelentkeztünk, hogy szeretnénk egy gyereket, illetve - ha lennének - ikreket venni magunkhoz. Vártunk, fél évenként érdeklődtünk. Azt mondták, hogy minimum két évbe is telhet, de én bíztam abban, hogy hamarabb is sikerül. Idén májusban már a negyedik helyen voltunk a várakozók között. Előkészítő foglalkozásokra, klubba kezdtünk járni, ahol leendő örökbefogadó szülőknek tartottak beszélgté- seket, eszmecserét különböző gyereknevelései kapcsolatos témákban. Itt hallottunk először arról, hogy vannak örökbeadható ikrek. Egy levél, telefon, és már mehettünk is.- Milyen volt az első találkozás?- Tudtuk, hogy közel két évesek, és hogy egyik fiú, másik lány. Amire nem számítottunk - hogy bevisznek minket a csoportba - érdekes volt. A nyolc gyerek közül is meg lehetett látni, hogy ők a testvérek, bár annyira nem is hasonlítanak egymásra. Az első találkozás szinte csak azzal telt, hogy ettek. Kekszet, banánt vittünk nekik. Dórika nehezen barátkozott, főleg a férjemmel. Az intézetben kevés férfit láttak, gondozónőkkel voltak körülvéve. Mostanra azért már Dóri is hozzászokott a férjemhez, nagyon is apás lett. Bence az első perctől kezdve jött oda, nagyon barátságos volt. Aztán a szoktatásnál egy külön találkozás a kocsiban telt el, mert nem láttak azelőtt autót sem. Amikor kijöttünk az udvarra, még a kavicsra, a fűre sem mertek rálépni. (Ez a játszótéren is gond volt egy hónapig, mostmár nem.)- Május 12-én hoztuk haza őket, négy találkozás után, mert már a második találkozáskor akkora sírás volt, hogy nem akartuk húzni az időt. Látszott, hogy ragaszkonak hozzánk, és mi is azt akartuk, hogy minél előbb legyenek itthon. És első perctől fogva olyan is volt, mintha mindig itt laktak volna. Hatalmas volt az öröm, rohangáltak le-föl a lakásban, amikor meglátták a játékokat. A beilleszkedéssel nem volt gondunk.- Három hónapja sincs még, hogy itt vannak veletek. Milyenek? Mennyit változtak azóta?- Csecsemőotthonból jöttek hozzánk, oda egyenesen a kórházból kerültek. Bence született előbb, ő volt a kisebb súlyú, de már egészen ki van kerekedve. Dórika kifejezetten ügyes. Erős, megy mindenhova, játszik. Nagyon sokat fejlődtek, mióta itt vannak, mostmár beszélgetnek is - szavakat mondanak -. Szépen tudnak már enni is egyedül, és próbálgatják a bilizést. A nevüket: Dóra és Bence, tőlünk kapták. Most folyik az anyakönyvezés.- Eddig férj és feleség voltatok, most pedig egyszerre szülők. Mit jelent nektek ez a változás?- Nehéz volt, amikor megtudtuk, hogy egyikünknek sem lehet gyereke. De túltettük magunkat a mélyponton, és elhatároztuk, hogy örökbefogadunk. Mert gyerek nélkül semmiképp sem képzeltük el az életünket. Amikor az örökbefogadást elindítottuk, és közeledett a határidő, egyre nagyobb volt a félelem mindkettőnkben, ezt még a férjem is elismerte, pedig nem nagyon szokta. Feszültség volt bennünk, amikor mentünk értük, én sírtam is. Mert most mi lesz? Idejön ez a két gyerek, hogyan tovább? Amikor az ember kilenc hónapig hordja magában, készül rá, ez teljesen más, mintha elhoz két kétéves kicsit, akiknek már megvan a személyiségük, bizonyos mértékig önállóak. Nehéz kiismerni őket, mi az, amit szabad velük, mi az amit bírnak, mit tudnak önállóan csinálni, mi várható el tőlük - ehhez nagyon sok idő kell. Még most, két és fél hónap után is tanuljuk egymást. Illetve főleg mi őket. Nagyon átalakult az életünk, meg mi magunk is. Észrevesz- szük, hogy sokat változtunk azóta mind a ketten. Eddig 7 éven keresztül egymásnak éltünk, mostmár csak ők vannak. Egy ideje álmodom is velük. Először furcsa volt az is, hogy itt szuszognak a másik szobában - mostmár minden rezdülésükre figyelünk.- Két kicsi mellett nem hogy dolgozni nem lehet járni, még itthon sem lehet könnyű velük.- Június elején töltötték be a két évet, azóta gyesen vagyok. Valószínűleg nem sokáig, mert közben tanulok is - szövettani asszisztensi vizsgát szeretnék tenni - a tanulásnak pedig az a feltétele, hogy dolgozzam is. A férjem a HENKEL Magyarországnál dolgozik, víz- üveggyártó. Délután, mire föl- ébrednek a gyerekek, haza is ér, így négyesben megyünk sétálni, játszani, strandra, mikor hová. Anyukám nagyon sokat segít - főleg a főzésben - amennyit csak tud. Valószínű, hogy ő lesz a gyerekekkel szeptembertől. Csak később, három évesen akarjuk beadni őket óvodába. A nagymama nagyon odavan értük, kicsit kényezteti is őket. És a kicsik is nagyon szeretik őt.- Anyagilag nagyon nehéz ez az időszak, a gyes kevés, ez is oka részben, hogy dolgozni fogok. S mivel kicsi lett a lakás, meg a 3. emeletről nehéz velük lejárni, hamarosan kertes családi házba költözünk. A férjem is régóta vágyott már erre. Azt is szeretnénk, hogy - erőnkhöz mérten - a lehető legjobban neveljük fel őket. Mindenképp meg fogjuk mondani nekik, hogy örökbefogadott gyerekek. * * * Lassan megy a búcsúzkodás. A beszélgetés végére a lakás ki sem látszik a játékokból, az ikrek mindent meg szeretnének mutatni. És kíváncsian figyelik a magnót, melyen közben lelkendező hangocskájuk is meg lett örökítve. -em(Fotó: Bíró Tibor)- A tanítás és a tanulás folyamata ebben a rendszerben szétválik. A tanuló akkor és olyan tempóban sajátítja el a szükséges tudnivalókat, amikor ráér, konzultációra csupán igény esetén kerül sor. Nem véletlen, hogy számos országban ez a képzési forma már felváltotta a levelezős oktatást, hiszen az előre elkészített program segítségével sokkal hatékonyabb és személyre szabottabb. Igény szerint Ezért jelentkeztem én is a Pannónia Tempus Jet távoktatási szakemberképző tanfolyamra. Ennek a kifejezetten kelet-európai főiskolai és egyetemi oktatók számára szerkesztett programnak mi, százhuszonötén, már a második évfolyama voltunk. így, az előző tapasztalatok alapján, már sikresebb volt a felkészítés. És a legvégén került sor erre a kéthetes külföldi tanulmányútra, a londoni székhelyű központban.- Miként fogadták Önöket, magyarországi oktatókat a szigetországiak?- Mivel mi már a második évfolyam voltunk, semmiféle megkülönböztetést nem tapasztaltunk. Elfogadták jelenlétünket, akár a szakmai körökkel, akár a hétköznapi emberekkel kerültünk kapcsolatba. Segítőkészek, udvariasak voltak velünk, s nem csodálkoztak a kiejtésünkön sem, melyből azonnal lehetett látni, nem vagyunk született brittek. És legfőképpen, nagyon sok hasznos tudnivalóval ismerkedtünk meg, sok tapasztalatot gyűjtöttünk, melynek minden bizonynyal komoly hasznát is vesszük itthoni munkánk során. Bár való igaz, az a technikai rendszer és eszköztár, mellyel odaát dolgoznak, számunkra még csak vágyálom, az esetleges messzi jövő ábrándja, azért egyes elemek idehaza is megvalósíthatók.- Melyek azok a tapasztalatok, amik a mindennap munkájában is felhasználhatók?- A program célja nemcsak az volt, hogy a résztvevő magyar szakemberek elsajátíthassák a távoktatás módszertanát és megismerjék ennek technikai feltételeit is, hanem az is, képesek legyenek önálló távoktatási tananyag elkészítésére is. Egyúttal ezzel bekapcsolódva a hazai regionális központok munkájába. A fejlődés útja egyértelműen ebbe az irányba tolódik el, ezért időben fel kell készülnünk erre a váltásra. Lényeg: a rugalmasság A Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán már régóta foglalkozunk a hazai falusi turizmus fejlesztésével, az itt dolgozók szakmai továbbképzésével. A tanultak alapján, hiszen rengeteg ötletet kaptunk, még hatékonyabban készíthetjük majd fel a munkában résztevőket, azokat, akik maguk is tenni akarnak az egyre népszerűbb ágazat kibővítéséért. Ugyanakkor a vendéglátás minőségének színvonalának emelésére is lehetőség nyílik. A távoktatás lényege éppen a rugalmasság. Eltérően a hagyományos oktatási struktúrától, a merev tananyagfelosztástól itt széles skálája nyílik a tanulásnak. Kollégámmal, Nádaskai Judit docenssel együtt éltük át ezt a nagyszerű két hetet és bízom benne, nemcsak a főiskola, de a Dél-Alföldi Regionális Központ munkájában is hasznosítani tudjuk a tapasztalatokat. Ez az út már nemcsak a jövő, de a jelen útja is. -csbÉnek az éjszakában Aki járt már szombat este a Szapáry út végében álló szobor környékén, az bizonyára felfigyelt egy gitározó-éneklő társaságra. Gyakran az egész éjszakát ott töltik. Nem csinálnak különöset, csak beszélgetnek és zenélnek. A kis csoport története mintegy három évvel ezelőtt kezdődött. Tóth Péter, akit a környezete csupán Petyaként ismer, ápoló, fogyatékos fiatalokkal foglalkozik. Emellett azonban tehetségesen gitározik, bár soha sem tanulta. Lejárt egy büfébe játszani, néhányan ott figyeltek fel rá. Baráti körével tavaly óta rendszeresen találkoznak. Ennek 7-8 állandó tagja van, de előfordul, hogy harmincán is összejönnek. Többségük még iskolába jár. Zenei ízlésük ugyan különbözik, mégis órákon át képesek együtt dúdolni a könnyűzene legnagyobbjait: Bob Dylant, Beatlest, Rolling Stonest. Mivel nem adnak okot másra, így a járókelők reakciója rendszerint csak a csodálkozás. A tél persze súlyos problémák elé állítja őket. Noha legutóbb felajánlottak számukra egy termet erre az időre, ám ehhez törvényessé kellett tenni a csoportot. Ekkor vették fel a Szobor Klub nevet. Ez viszont együtt járt a tisztségviselők választásával, alá-fölérendeltség kialakulásával, ami nem tett jót a barátságuknak. Saját bevallásuk szerint sincsenek megérve arra, hogy ilyen szbályok és korlátok között éljenek. Nehéz lenne meghatározni a társaság lényegét. Hiszen amit csinálnak az nem egyfajta demonstráció, nincsenek náluk eltérő normák és irányzatok. Mintha keresnének valamit, de még sem találják. Bár az is lehet, hogy egyszerűen jól érzik együtt magukat, s ez az, ami számít. Molnár G. Attila Szolnok Város Szignálja pályázat A Vélemény Alapítvány a IV. Szolnokért Fesztivál keretében pályázatot hirdet a város zenészei részére Szolnok Város Szignálja címmel. Pályázni jeligés pályaművel lehet, mely kb. 20-60 másodperc időtartamú, szóló trombitára megírt kompozíció, írott kottát, esetleg magnófelvételt is elfoganak. A pályázó adatait a jeligével ellátott zárt borítékban augusztus 31-ig lehet leadni a Városi Művelődési Központ információs irodáján. PARADOXON. Gyönyörű ház, gyönyörű homlokzat, díszítések. Mennyi szépség ebben a városban, amelyek - micsoda paradoxon! - évek óta csúfoskodnak Szolnokon, lebontásra, vagy lakóra várva. Fotó: Bíró Tibor Könyvterjesztés, Ifjúsági evangelizáció Országos tábor, utcai programok- Nem tudom hová valósi vagyok, édesapám is lelkész volt. Salgótarjánban születtem, Hajdúböszörményben végeztem el a gimnáziumot, Budapesten az Adventista Teológiai Főiskolát - mondja a bemutatkozáskor Liebhardt László adventista lelkész, aki két éve él a megyeszékhelyen. Szolnok város az első szolgálati helye, ahol a napokban az ország különböző városaiból - Veszpém, Hidas, Izsófalva - érkezett harmincnyolc fiatal tevékeny közreműködésével vezet könyv evangélista tábort. Miközben az Advent Kiadó könyveit terjesztik házról-házra járva, a meghívókat is átadják a tiszaligeti, augusztus 7-től 14-ig tartó országos ifjúsági tábor és evangelizáció nyitott rendezvényeire. Augusztus 9-től 13-ig ugyanis minden este 19 órától Pekka Tahti finn lelkész tart előadásokat a Szolnok Városi Művelődési Központban. A tábor időtartama alatt vasárnappal kezdődően pantomim és ének-zenei utcai programokat is rendeznek a megyeszékhely négy pontján: a vasútállomásnál, a Tisza-parton, a művelődési központnál és a Széchenyi városrészben. Ezen kívül lesz előadás a Gyermekvárosban, az idősek otthonában, 11 -én, csütörtökön pedig a mozgássérültekkel közösen töltenek el egy egész napot. A könyvestábor másik „hazai” szervezője a következetes reform életmódot folytató szolnoki Czakó László, aki, miután jól ismeri a várost, annak területi felosztásában segédkezett. Iránymutatása alapján a fiatalok kettesével-hármasával járják a várost, terjesztik a könyveket, a „néma prédikátorokat”. Czakó László a köyves munkában is résztvesz egészségmegőrző kiadványok propagálásával.- Az egyház általában csak a lelki egészséggel törődik - hangsúlyozza bár a Szentírás fontos tanításokat tartalmaz a testi egészségre vonatkozólag is. Egy kis odafigyeléssel és akarattal rendkívül sokat lehet javítani azokon a hibákon, amelyeket napról-napra elkövetünk helytelen életmódot folytatva. S. Cs.J. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka
