Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-26 / 200. szám

1994. augusztus 26., péntek Az Új Néplap Abonyban 13 Az abonyi malom minőségi búzát őröl Kártyás telefonok Szolnok megyétől a Balatonig szállítanak Levéltári adatok bizonyítják, hogy az 1880-as években épült az abonyi malom, majd báró Harkányi Frigyes tulajdonába került. Az államosításkor a he­lyi áfész vette át irányítását. Utána a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat üzemel­tette. Eddig nem került reflek­torfénybe ez a fontos és egyre nagyobb eredményeket elérő malom. Most mintha megválto­zott volna minden. Gyapjas Kálmán Vezetőjével, Gyapjas Kál­mánnal beszélgetünk a jelenről.- 28 éve vagyok a szakmá­ban, Cegléden kezdtem. BL 55-öst és takarmánylisztet gyár­tottunk. Az éves termelési ka­pacitásunk 6400-6600 tonna volt. Döntő többségét Pestre szállítottuk. A vállalati szférára az volt a jellemző, hogy más megyébe kitörni búzaliszttel le- hetetetlen volt. Mára már fel­szabadultak a megyehatárok. Amikor a tröszt megszűnt, a piac is felszabadult. Az átalaku­lások következtében, a decent­ralizált privatizáció során a Pest Megyei Gabonaforgalmi Válla­lat az üzemünket is első fordu­lós pályázat útján meghirdette értékesítésre, és ezt sikerült is megvásárolnunk. 1993. szep­tember 27-én betéti társaságot hoztunk létre. Most, hogy ma­gánkézbe került a malomüzem, a régi partneri kapcsolatokat fel kell eleveníteni. A lisztpiacon most hatalmas harc van, eladási gondok is közrejátszanak, így csakis jó minőséggel tud bárki talpon maradni. Üzemünk ezt a problémát szinte nem érzékeli. A privatizáció során voltak gondjaink, hisz a vételárat, az eszközök megávásárlását na­gyon rövid idő alatt kellett kifi­zetni. Amióta „maszek” a ma­lom, bevezettük az egy kilo­grammos liszt kiszerelését is. Nagy örömünkre partnerekre leltünk a Szolnok megyei tele­püléseken, így Szolnokon, Tó­szegen, Törökszentmiklóson, Új szászon és Zagyvarékason már ismerik és igénylik az abo­nyi minőségi lisztet. Pest megyében Újszilvás, Tápiószőlős, Tápiószele, Jász- karajenő a legnagyobb piacunk, szívesen fogadják lisztünket. Az én estemben az ugyanis igaz, hogy senki sem lehet pró­féta a saját hazájában . . . Abonyban mérsékelt a kiszerelt liszt iránti kereslet. Bízom benne, hogy terméke­inket egy szélesebb körben megismerik, s egyre több ma­gánpék kéri és szállítja tőlünk a lisztet. A gyermelyi Sikér Bt. nagy mennyiségű lisztet visz el a Dunántúlra: a Velencei-tó és a Balaton környékére, magánpé­kek számára. A siker alapfelté­tele, hogy jó minőségű búzát vásároljunk fel, illetve az őrlési technológiának a helyes megvá­lasztása teszi azt lehetővé, hogy minőségi terméket tudjunk elő­állítani. Nagyobb szervezettségre lesz szükség a gazdák körében az elkövetkező években, amit elő­segíthet egyrészről a falugaz­dász is. Mi szakmai tanácsokat tudunk adni, mivel műszerekkel hosszú évek óta vizsgáljuk a búzákat. Meg tudjuk mondani, melyik a legjobb sütőipari értékű vető­búza, így biztosítva lesz a kö­vetkezőkben a jó minőségű búza megtermelése. A búzának az I-es minőséget el kell érnie. A felvásárlás idejében bein­dult, nagyon sok kistermelő megkereste üzemünket, és többségük nagy megelégedéssel nyugtázta fölvásárlási áraink kialakítását. Terveink között szerepel az asztalidara, illetve a rétesliszt kiszerelésének, illetve forgalmazásának beindítása. A vállalattól mostoha körül­mények között vettük át az üzemet; az elmúlt 40 év alatt minimális volt a fejlesztés: ez értendő a technológiára és a szociális létesítményekre egy­aránt. Elsődleges feladatunk lesz a műszaki állapot javítása, és emellett kell biztosítunk a jó minőségű terméket. Az üzem helyzetében stabili­zálódás várható, sürgősen re­konstrukcióról kell gondos­kodni: a gépek felújítása, fo­lyamatos karbantartása a cél, hiszen még 1916-os évjáratú őr­lőgépeink is vannak. Az egy hónapos karbantartási munkákat a Törökszentmiklósi Malomipari Szolgáltató Kft. végzi el. A Mechanikai Művek gyár­egységének vezetőjével, Sze­keres Istvánnal az indulásról és a jelenről beszélgetünk:- 1970 óta tudunk Abonyban az MM-ről. A Vigyázó-kastély épületében, a régi futballpálya helyén működik. 1976 óta be­szélhetünk a településen tele­fonkészülék- és -alkatrészgyár­tásról. A nagykátai telefont vet­tük át, vagyis az asztali készü­lékek gyártását. A CB 76 MM készülékcsalád volt az abonyi MM első terméke, import, tár­csás hívóval. A 80-as évek kö­zepe táján kilencszázan is dol­goztak itt. Ebből sok betanított munkás volt, s ennek ittuk meg a levét a piacgazdaságra történő átállás idején. A mostani terme­lés szakmunkát igényel. Próbálkoztunk a Ra- mexa-féle Kinder tojással, be­fektettünk: átalakítottuk a volt étkezőnket és egyéb helyisége­ket, s megfelelő műhelyeket is kialakítottunk, de nem vált be a vállalkozás. Jelenleg száznyolcvanán dolgoznak a gyáregységben. Alkalmazunk szerződéses dol­gozókat is, ha sok a megrende­lés, s visszahívjuk a lejárt mun­kanélkülieket is egy-két hó­napra, amíg a feladatoknak vé­gére nem érünk. Jelenleg ma­radt a telefonprofilunk: asztali telefonkészülékeket gyártunk. Ebben a részlegben főként nő­ket alkalmazunk. A Magyaror­szágra gyártott kártyás telefo­nok gyártásánál inkább férfiakat foglalkoztatunk. A Monétel francia céggel dolgozunk közö­sen, amely tizenkétezer kártyás telefont gyártott a magyar táv­közlési hálózatnak, a Matávnak. Abonyban készült a kártyás te­lefonok nyaklapja és a fém al­katrészek zöme. A központunk­ban az előszerelés történik, utána szállítjuk Franciaor­szágba, ahol beleteszik a lelkét, az úgynevezett kárgyaolvasót, majd a készterméket vissza­kapja a Matáv. Ezek a készülékek már az ut­cán vannak. Abból élünk, hogy ez a francia kapcsolat elnyert egy pályázatot Mexikóban, és mi a franciákon keresztül ex­portra gyártunk ugyanolyan fém alkatrészeket, amelyet magunk­nak is gyártottunk. A mexikói kártyás telefonokhoz készített alkatrészeket ott fogják össze­szerelni. Abban bízunk, hogy 1995-ben harmincezer fém al­katrészt és egyebet fog tőlünk rendelni a francia partner. Pá­lyázunk a Matávnál asztaliké- szülék-családra, amely azt je­lentené, hogy évi százezer da­rabot lehetne gyártani. Jelenleg az asztali készülék minden anyaga Távol-Keletről érkezik be, szett formájában. A szere­lés, mérés fázisait végezzük. Két típust futtatunk, a TD 92-est és a TD 92-10M változa­tot. Ha áttekintjük a múltat, ösz- szevetjük jelennel, a lehetséges jövővel, azt állapíthatjuk meg, hogy nálunk hírnevesebb, jobb pozícióban és körülmények kö­zött lévő vállalatok mentek tönkre, s mi végül is létezünk. Az abonyiak mindig fegyel­mezetten, jobban dolgoztak, mint általában. S ez segített a fennmaradásban. Nehezen, de meg tudtunk birkózni a francia el vásárokkal. Ha voltak is keserves idősza­kok, most már érezzük, értjük, miért van szükség arra a bor­zasztó kemény munkára. In­kább kevesebbet, de kiváló mi­nőségben kell produkálnunk. Ha a mexikói megrendelés be­jön, jövőre harmincezer szett­igény is lehet, s ez azt jeletené, hogy abban a műhelyünkben, ahol most 25-30 munkaerőt foglalkoztatunk, duplájára is nőhet a létszám. Régi gépen jó minőség Szerdánként művészfilmek a moziban A városi mozi magánvállal­kozásban működik. Az önkormányzat azzal tá­mogatja a mozi működtetését, hogy eltekint a bérleti díj meg­fizetésétől, de minden mást önerőből kell megoldania a mozi üzemeltetőjének. Elke­rülhetetlen most már a gáz be­vezetése például, mert a jelen­legi fűtésrendszer nagy télben elfagy, hiszen minden héten négy napig szünetel a vetítés. Nyár lévén csökkent a forga­lom is, átlagosan harminc né­zőt fogadnak egy-egy vetítés alkalmával. Ez természetesen egy átlag: van, amikor hetve­nen néznek meg egy filmet, s van, amikor hárman kucorog­nak a nézőtéren. Emiatt elő­fordul, hogy a második elő­adás el is marad. Ilyen körül­mények között, természetesen igen nehéz feladat fenntartani a mozit. Hogy mi az, amit szí­vesen néznek meg a moziláto­gatók? Főleg az amerikai víg­játékokat, kalandfilmeket, sci-fiket kedvelik. Újdonság, hogy szerdánként művészfil­meket vetítenek bérleti rend­szerben. A sorozat tizenöt előadásból áll. elsősorban régi magyar filmekből. Ezt a soro­zatot a Művelődési és Közok­tatásügyi Minisztérium is tá­mogatja évente 180 ezer fo­rinttal. Nemrég megnyitották az oldalteremben a büfét is, ahol melegszendvics, ital és más apróságok várják a moziláto­gatókat. Az elektronikai üzemben az úgynevezett nyaklapokat szerelik A bölcsőde „kinőtt a bölcsődéskorból” Az oldalt írta: Bálint Zsuzsa. A fotókat készítette: Bíró Tibor A téglagyár többet is tudna termelni A gyár korábban egy ha­gyományos üzem volt. 1980-ban épült meg a teljes üzemrész, ma már harminc- millió tégla gyártására alkal­mas gyár lett. Jelenleg 27 mil­lió kisméretű téglának megfe­lelő az éves termelésük. Szinte valamennyi típust gyártják. A B 30-as a leginkább keresett, ebből van a legtöbb. Gyárta­nak Uniform téglát, ennek is több fajtáját, meg kisméretű téglákat. HB 30-as, HB 38-as téglákkal is növelik a válasz­tékot. A gyárban ötvenketten dol­goznak, munkaerőgondjaik nincsenek. Az építkezési kedv sajnos már jó pár éve egyre csökkent, így különösen az őszi-tavaszi gyártásokra nem mindig találunk vevőt. A gyár még legalább tízszázalékos kapacitásnövelést elbírna. El­sősorban Szolnokra, illetve a Jászság déli részébe, a főváros legnagyobb kerületeibe, Bács-Kiskun megyébe szállí­tanak. A legtöbb terméket viszonteladók vásárolják, a gyár tízszázalékos kereske­delmi árréssel dolgozik. Továbbra is szükség van rájuk Mesedélelőtt a kicsiknek az óvó nénikkel Az utóbbi években többször elhangzott a bölcsődei gondozók körében: kevés a gyerek, s félő, hogy bezárják a bölcsődét... Az idő ennek ellenkezőjét igazolta, sőt sok a kisgyermek az abonyi Tószegi úti bölcsődében, mely a megye legszebb, legkorszerűbb intézménye. Augusztus 1-jén volt tíz éve, hogy átadták az in­tézményt az apróságoknak. Guti Józsefné bölcsődevezető szíve­sen beszél mindennapjaikról:- Negyvenszemélyes a böl­csőde, jelenleg mégis ötvennégy gyerekünk van. Elhelyezésük nem okoz gondot, a régi bölcső­déből átmentettünk olyan eszkö­zöket, berendezéseket, amelye­ket itt fel tudunk használni. Szep­tembertől huszonnégy csemetét adunk át az óvodának. A maradó harminc gyermekhez már tizen­négy új jelentkező van. Százszá­zalékos, illetve egy kicsit több a feltöltöttség. Négy csoportunk van. Csecsemőrendszerünk, ti­pegőnk nincs, helyette egy ve­gyes kiscsoport öt hónapos kor­tól kétévesig, a három nagycso­portban a kettő-három és fél éves gyermekek foglalkoztatása és felügyelete történik. A szülők is szívesebben hagyják nálunk a három évet betöltött gyermekü­ket, ha korainak tartják az óvodai kezdést. A szociálisan hátrányos gyermekeket gyermekorvosi ja­vaslatra vesszük fel. Mindkét szülőnek dolgoznia kell ahhoz, hogy gyermekük ide kerülhes­sen. Nagyon jó személyi feltéte­lekkel rendelkezünk: a nyolc gondozónő többsége érettségi­zett, általános ápolói, asszisz­tensi képesítésűek, és gyermek­gondozói tanfolyamot végzettek. A tárgyi feltételek is kedvezőb­bek a korábbiaknál: most kap­tunk például 70 ezer forintot a gyermekek ruhatárára.- Újabb négy évre ismét veze­tővé választották. . .- Pályázat útján sikerült, nagy örömömre. Életem nagy részét bölcsődés gyermekek között töl­töttem. A gyermekek életének ez a legszebb korszaka, hiszen ek­kor csodálkoznak rá a világra, ekkor ismerkednek meg vele va­lójában. Harminchárom évet szívvel, lélekkel eltöltöttem kö­zöttük, ezt a négy évet is, remé­lem, becsülettel sikerül. A szülők elégedettek az itt végzett munkával, jó helyen tud­hatják gyermeküket; munkatár­saimmal együtt örülünk annak, hogy szükség van a bölcsődére. A szalagról folyamatosan érkezik a termék

Next

/
Oldalképek
Tartalom