Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-24 / 198. szám
6 Kunsági Extra — Karcag 1994. augusztus 24., szerda Édesapja volt az egyik mestere A képviselő-testület ifj. Szabó Mihály fazekasnak, a népművészet mesterének Pro Űrbe Díjat adományozott. Munkáiból szinte az egész országban nyíltak már kiállítások, egyéni stílusú, önálló elképzeléseit megvalósító munkássága Európa-szerte híressé tette a Kántor-műhelyben gyökerező karcagi fazekast. Ő nemcsak a művészetben, hanem a mindennapi életben is menti és óvja a hagyományokat. A szakmát édesapjától, id. Szabó Mihálytól és Kántor Sándortól tanulta , s nyáron volt harmincöt éve, hogy aláírták a tanulói szerződését. A háború legvégén, ’44 decemberében született, akkor apja friss nős ember volt, aki otthoni kis műhelyében dolgozott egyedül - mondja. Ő is már kiskorában elkezdte gyúrni az agyagot, így csöppent bele a szakmába. Később apjával együtt Kántor Sándorhoz ment dolgozni, otthon csak az agyagosverem maradt meg, amelyből gyerekként sokat kilopkodott és gyurmázott. ’54-ben a Népművészetek Szövetkezetének lett tagja két mestere. Az iskola elvégzése után ő is idekerült, apja keze alá, aki nagyon szigorú volt. s félt tőle, ha odafigyelt rá. A fazekasság olyan szakma, melyhez nem elég az adottság, a fogásokat is meg kell tanulni, s hogy azok beidegződjenek, tíz év kell. Olyan ez, mint amikor a hegedűművésznek bekötik a szemét, s akkor is el tudja játszani a dallamot. A fazekasnak is be kell, hogy idegződjön az ujjaiba a formázás, a díszítés - mondja. 1965-ben saját műhelyt épített apjával, és hazapakoltak a Kántor-műhelyből. Azonnal önállóan kezdett dolgozni, végigtanulmányozta a mezőtúri, debreceni hagyományokat, s már 1966-ban Népművészet Mestere címet kapott. A néprajzosok, dr. Bellon Tibor és Sel- meczi László felhívták a fiA kitüntetett fazekas gyeimét a 16-17. századi motívumvilágra, melyet felhasznált munkája során. Napjainkban fiával, Misivel dolgozik együtt, így ismét ketten dolgoznak Szabó-műhelyben. Apját mesterének, Kántor Sándort szakmai nagyapjának tartja, aki nem ismert lehetetlen. A tőlük kapott rengeteg útrava- lót fiának is szeretné átadni. Fontos a Dr. Nyíri Lászlóné könyvtáros a Karcag Város Kultúrájáért Díj egyik kitüntetettje. Mező- gazdasági és műszaki szakkönyvtárosi oklevelet szerzett Budapesten, s elsősorban szakkönyvtárosként dolgozott. Mint mondta, úgy esett bele a köz- művelődési könyvtárba, mint Pilátus a Krédóba. Az évek alatt megszerette, hiszen a gyerekekkel való foglalkozás mindig élményt jelentett számára. Indíttatása már gyerekkorában megvolt erre a pályára, mert mint félárva gyereknek más szórakozása nem volt, csak az olvasás, így nagyon hamar megszerette a könyveket. Gödöllőn a premontrei iskolába járt, ott olyan tanárai voltak, akik megszerettették vele a olvasást. S a sors úgy hozta - emlékezik -, hogy amikor elkezdett dolgozni, az egyetem központi könyvtárában kezdte a könyvtárosi munkát, amely valamikor a premontreiek temploma volt. Itt kezdte a katalogizálási munkát is, melyet tökéletesen megtanult, hiszen mint kezdőt beültették két könyvhalom közé katalogizálni. Húsz évig dolgozott egyetemi helytörteneti munka Dr. Nyíri Lászlóné könyvtárakban, ahol szak- könyvtárosi tevékenységet végzett. Élete nagy élménye volt az a pár év, amit a nagykanizsai 4730-as alakulatnál töltött, mert kívülről nézve egy ilyen katonai objektum ridegnek látszik, de annyi szeretettel, mint amennyit az ottani gyerekektől kapott, nem találkozott. Nagyon érdekes, élménydús volt az ottani munka, melyet azóta sem érzett. A karcagi Csokonai Könyvtárba 1981-ben került feldolgozó könyvtárosként, s a kiskulcsosi fiókkönyvtár vezetője lett. Végezte a bibliográfiai, a sajtófigyelői, a katalógusépítői tevékenységet is. A könyvtárosi munkája során mindig kötelességének tartotta a helytörténeti gyűjtemény kialakítását, azért - mondja -, mert ahol az ember él, annak a városnak a történelmét szereti megismerni, s hogy ez fennmaradjon azoknak is, akik utánunk jönnek, dokumentálva azt. Július végével nyugdíjba ment, most tölti felmentési idejét. A könyvek, a gyerekek hiányozni fognak, de bízik abban, hogy a fiókkönyvtár megmarad, s amíg egészsége engedi, csinálná, mert a gyerekek és az olvasók ragaszkodnak hozzá. A nyugdíjas napok jól telnek, többet tud foglalkozni két unokájával, s a felhalmozott könyveket, munkát, melyeket úgy tett félre, „ha majd nyugdíjba jövök, elolvasom, megcsinálom” - most meg kell csinálnia. Sok olyan helyismereti anyag is van még, amelyet szeretne feldolgozni. A Nagykunságért díjas lelkipásztor A hat nagykun település (Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszent- márton és Túrke ve) 1989-ben Nagykunságért Díjat alapított, melyet az idén dr. Ötvös László kunmadarasi lelkipásztor kapott meg. Munkásságát dr. Kemecsi Imre polgármester méltatta: dr. Ötvös László a községbe kerülése után hozzáfogott az egyházi levéltár anyagának a feltárásához, az egyházközség múltjának feldolgozásához. A kitüntetett kiadványaiban megírta kutatásai eredményét. A hazaszeretet elválaszthatatlan a megismeréstől is, ezért nagyon jelentős dr. Ötvös László tevékenysége, aki lelkipásztorként is fontos szerepet tölt be a nagyközség életében, hiszen mint önkormányzati képviselő, javaslataival segíti a munkáikat. Terveiről elmondta, szeretné ha a Kunmadarasról eddig megjelent négy kis kötete megjelenhetne egy kiadványban. Most készült el A Károli Biblia a népi vallásosságban című dolgozata, melynek kandidátusi megvédése van hátra. Folyamatos munka számára a Biblia bemutatása, most zárult be kiállítása Kunszentmártonban, melynek nagy sikere volt. Szeretné kiállítani az imádságos könyveit is, amelyeket református író-lelkészek írtak. Ebből közel fél százat gyűjtött eddig össze. Jó érzéssel tölti el, hogy gyermekei is beásták magukat a kutatómunkába. Lánya, Tünde tanár, kerámikus. A népi kultúra iránt teljes mértékben elkötelezte magát. Úgy tanár a református kollégium gimnáziumában, hogy a tanítóképzőben a kerámiát tanítja, s külön öröm az édesapa számára, hogy most ötödéves a teológián. Fia, Csaba, gépészmérnök Debrecenben, s az egyetemi templom presbitere. Az a megfigyelése, amely a madarasi templomhoz kapcsolódik, érdekes. A karácsonyi ünnepeken mindig a szószékkel szemben ült, s megfigyelte, hogy karácsony első napján a napfény a szószék melletti díszre esik, s amikor vége van az istentiszteletnek, akkor a szószék másik oldalán lévő díszre jut el a napfény. Ezt éveken át tanulmányozta, hozzáolvasott, s amikor teljes bizonyosságra jutott afelől, hogy ez tudatos építészeti módszer, akkor közölte csak édesapjával. Ezt a módszert be- napolásnak hívják, mely az istenhit kifejeződése is, s melyre ige is van a Bibliában. Dr. Ötvös László feleségével Fazekasnak lenni Az egykori Kántor-tanítványnak, Sz. Nagy Istvánnak, a népművészet mesterének alkotásai is megtalálhatóak a Györffy István Nagykun Múzeumban, ahol három pályatársával állított ki.- Mindig roppant büszke voltam mesteremre - mondja. Nagy szeretettel éreztem iránta, s ő is befogadott a jóismerősei körébe. A szakmát is neki köszönheti, mert ő mestere volt a tanításnak, hiszen úgy tanított, hogy észre sem vették. A fiát, a triennálé különdíjasát az alapfogásokra ő is megtanítja, hiszen ha azt nem tanulja meg, akkor nem tud építkezni, mert hiányosak lesznek az ismeretei. Közel 3 évtizedes alkotás után az Sz. Nagy-kerámiát felismerik. Volt egy idő, amikor arra törekedett, hogy ne a Kántor-műhelyben megismert motívumokat alkalmazza. Egy alkalommal a mester megnézte ezeket az edényeit, s megjegyezte, nem hasonlítanak a tanultakra. Sz. Nagy István szerint pedig azok még mindig jobban hasonlítottak, mint ahogy ő szerette volna. Az utóbbi 6-8 évben már kevésbé- egy életforma törekszik a mindenáron való másra. A fazekasság egy olyan szakma, ahol nem lehet bezárkózni s alkotni, hanem ismerkedni kell a szakmával, mások műhelyével, technikájával. A szaktársaknak is meg kell mutatni, mit tud, hiszen az az elismerés adja a rangot, nemcsak a díjak. Tervei között szerepel egy új kemence építése, hogy a fia is tudjon felelősségteljesen, önállóan dolgozni. S valahol a hegyekben szeretne egy önálló műhelyt jövőre. Fiával a tanév folyamán a Györffy István Általános Iskolában állít ki. S szeretné, ha a zsűri elfogadná új terveit, s lenne megrendelése.- A fiamban megvan az elhivatottság a szakma iránt, nem érzi nyűgnek, hogy fazekas. Fazekasnak lenni egy életforma, sajátos életritmussal, hiszen látogatók járnak a műhelybe is, s velük foglalkozni kell, időt kell szánni rájuk. Ez szükséges ahhoz, hogy feltöltődjünk a munkához, hogy ne váljon a szakma rabszolgájává, mert akkor nem okoz örömet a munka. Tősgyökeres karcagi A nagykunsági kulturális napokon Csikós Sándor, Já- szai-díjas színművész Koppány Mária előadóművésszel adott önálló estet. - Tőzsgyökeres karcagi vagyok, a Madarasi úton születtem - mondja. Középiskolai éveit itt kezdte, majd ’56-ban eltávolították, így Debrecenben érettségizett. Ä főiskolára elsőre felvették, de kulák származása miatt nem kezdhette meg rögtön tanulmányait, így egy évet dolgozott. A főiskolai évek után több helyen is játszott, Nyíregyházán három évig igazgató is volt. Most Debrecenbe jött dolgozni. Mint mondta, nagyon jó volt Győrben is, de úgy látszik, ő ilyen „alföldi” típus, mert úgy érezte, mintha disszidált volna az Alföldről. Debrecenben közelebb érzi magához a gyökereket. Ott most kezdik próbálni Németh László Galilei drámáját, melynek az az érdekessége, hogy ’56 októberében letiltották, azóta nem játszották az eredeti 4 felvonásost, ők ezt adják elő. Napjainkban már kevesebb önálló előadóestet tart. Nagyon fontosnak tartja a gyökereket, ő még ismerte Szűcs Sándor bácsit, akinek általános iskolásként közmondásokat gyűjtött. Egykori tanára, aki helytörténettel foglalkozott, vette rá a kutatásra melyet nem bánt meg, hiszen azóta is igyekszik mindent összegyűjteni, ami Karcaghoz kötődik. Sz. Nagy István „Pro Űrbe” a világbajnoknak A képviselő-testület Bállá András serdülő világbajnoknak Pro Űrbe Díjat adományozott. András 1978-ban született. Birkózói pályafutása ötévesen indult. Az egész család türelme, kitartása kellett ahhoz, hogy a több kilométerre lévő gátőrházból bejusson az edzésekre. Szorgalmas volt, edzői felfigyeltek rá, s már 1989-ben kor- engedményes versenyeken indult. 1992-ben kitűnő eredménnyel fejezte be tanulmányait a Györffy István Általános Iskolában, és megkapta a Magyar Köztársaság jó tanulója, jó sportolója kitüntetést. Jelenleg a budapesti Kvassai Jenő Műszaki Szakközépiskola harmadéves tanulója. Tavaly már sorra nyerte az országos bajnokságokat, és a külföldi versenyeken is szépen szerepelt. Idén szabadfogásban és kötöttfogásban is magyar bajnokságot nyert, s tagja lett a Chicagóban megrendezett világbajnokság magyar válogatott keretének, ahol a szabadfogásban világbajnok lett, s hírnevet szerzett hazájának és szülővárosának is. Ezt ezzel a díjjal ismerték el a város vezetői. Dr. Hegedűs Csaba olimpiai bajnok üdvözletét is felolvasták az ünnepi ülésen, amelyből kiderült, hogy segíteni fogja Bandit a felkészülésében. A kitüntetés átvétele után, mint mondta, ő nem beszédes fajta, így csak néhány keresetlen szóval tudta megköszönni a városnak azt a támogatást amit kapott. Reméli, hogy lesznek követői Karcagon a birkózók között. Már készül a jövő évi Európa-bajnokságra, melyen szeretne indulni - fogalmazta meg terveit. Távlati céljai között nagy dolgokat nem tud megemlíteni - mondta kérdésemre. Barátai nagyon örültek, és büszkék rá. Sok gratulációt kapott tőlük. S ha újrakezdA világbajnok hetné, akkor is az egyéni sportot csinálná, valószínűleg akkor is birkózna, hogy megmutathassa, mire képes. Még néhány nap pihenés van hátra, szeptemberben kezdi a sulival együtt az edzéseket is, hogy méltó legyen a most elért címekhez és tovább bizonyíthassa, mire képes. Aratófelvonulás és -bál A városi sportcsarnok vezetői az idén is megrendezték az aratófelvonulást. Hintók, négyes fogatok, pónifogat, echós szekerek, munkagépek vonultak fel a városban. A debreceni zenészek mellett a karcagi citerások is húzták a talpalávalót, a debreceni népi együttesnek, a székelykeresztúri Pipacsoknak és az ómoravicai Délibáb és Cimbora táncosainak. A felvonulás után este aratóbállal folytatódott az ünneplés, ahol Márkus Ilona és Monzinger Ferenc karcagi magyamóta-énekesek adtak műsort a debreceni Muskátli együttessel. A zenéről Szitási Géza, Lakatos Gábor és Lakatos Sándor gondoskodott. A sportcsarnokban sportról sem lehet megfeledkezni, éppen ezért egy kis tornával kellett megtalálni a székek alá rejtett nyerőszámokat, mellyel búzát, lisztet, malacot lehetett nyerni. A város zászlajára a polgármester felköti a szalagot Fehér asztal mellett ünnepeltek A „Sorstársak házá”-ban a vakok és gyengénlátók, a hallás- sérültek csoportjának tagjai együtt köszöntötték az új kenyér ünnepét, ahol megjelentek az örményesiek, a berekfürdőiek, a kunmadarasiak, a Beroe és a cukorbetegek klubjának képviselői. A hallássérültek szövetségének részéről Szolnokról Faragó Péter, a vakoktól Palásti Tibor, Germann Sándomé, Mochnács László, Vincze Sándor és Mészáros Zsolt karcagi vállalkozók jelentek meg. A „Szülők a hallássérült gyermekekért” Egyesület és Alapítvány részéről Fischer Zoltánék Budapestről. A házigazda, Harsányi Istvánná köszöntője után a birkapörkölt került az asztalra. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet. Fotók: Daróczi Erzsébet és Korényi Éva Harsányi Istvánná köszönti a megjelenteket
