Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-19 / 195. szám

5 Mitől pénz a pénz? Beszélgetés Gedai Istvánnal Politikusarcok - közelről „Lehet, hogy keményen fogom a kormányt bírálni...” ______________Egy óra GálZoltánnal, a parlament elnökével--------­K orábbi nyilatkozatából tudjuk, soha nem gondolt arra, hogy politikusi pályája az Országgyűlés elnöki pulpitusához vezet. Dr.Gál Zoltán (54) a szocialisták parlamenti frakcióvezetője- ként éveken át az MSZP egyik frontembere volt. Olykor méltat­lan és méltánytalan támadások kereszttüzében állt, de a leghe­vesebb vitáknak is mindig higgadt részese volt. Most a parla­ment új elnökeként nem kis részben rajta múlik, hogy válto­zik-e, s ha igen, milyen irányban a megújult törvényhozás lég­köre, szelleme és munkastílusa. Dr.Gál Zoltán az augusztus 20-i ünnepségek idején Martfű vendége lesz. 1994. augusztus 19., péntek Inter j Ú- Föl tudná-e idézni, mi volt a múlt ciklus legkeserübb, leg- bántóbb személyes emléke?- Ilyen szempontból elég fe­ledékeny vagyok... Konkrétan efféle mozzanatot nem is aka­rok megnevezni, hisz lehet, hogy ott és akkor valamit félre­értettem, s utólag ok nélkül megbántanék valakit. Általában viszont azt volt nagyon nehéz elviselni - különösen a ciklus első és második évében -, hogy a politikai ellenfelek egysze­rűen megkérdőjelezték az em­ber jó szándékát és tisztességét. Azon a címen, hogy „ez kiszol­gálta a régi rendszert... ráadásul most is baloldali párt tagjaként ül a parlamentben...”- Nem gondolja, hogy most bekövetkezhet ugyanez - fordí­tott előjellel?- Ami a jövőt illeti: a válasz­tás egyértelmű, nagyon világos képet adott arról, hogy milyen politikai erők vannak ebben az országban. S arról is, hogy e po­litikai erőknek milyen a támo­gatottságuk. Ezek után senki­nek, hangsúlyozom, senkinek nincs erkölcsi alapja a másik jó szándékát, tisztességét megkér­dőjelezni! Tudomásul kell venni, hogy különböző politikai gondolkodásmódok, irányzatok és törekvések vannak, amelyek mindegyike a maga módján az ország jobbításán kíván mun­kálkodni.-Ón a viharos szituációkban is nyugodt, pfjnfe, derűs maradt. Soha nem jön ki a sodrából?- Ritkán. Magánemberként, szűkebb körben persze meg­esik, hogy vehemensebb va­gyok a kelleténél. De arra őszin­tén szólva nem emlékszem, hogy politikusként elkapott volna az indulat. Legalább is nem tudok róla.- Szerencsés természet...- Mostani funkciómban ez hasznos tulajdonság lehet. So­kan elmondták már, magam is úgy gondolom, hogy ez a má­sodik szabad választás legalább olyan fontos volt, mint az első. Már van tapasztalatunk, tanul­hatunk belőle, levetkőzhetjük a korábbi hibákat. S talán ebben a ciklusban precedenssé válhat a kiegyensúlyozott, kulturált par­lamenti stílus. Az Országgyűlés elnökeként ezt magam is elő­mozdíthatom.- Gondolt már arra, hogy mi­lyen módon és stílusban fogja vezetni a parlament plenáris üléseit? Tanári szigorral? Ol­dott könnyedséggel? Az ügy­rend pedáns őreként?- Ilyesmin nemigen törtem a (éjem. Különben is, azt hiszem, ez alkati kérdés. Kell bizonyos készség, hogy elnökként az em­ber egy közösséget valamire rá tudjon hangolni. Erre talán köz­vetlenül nem rímel, de úgy vé­lem: aki elnököl, keveset be­széljen, s csak a legszüksége­sebb esetben szóljon közbe. Akkor viszont legyen nyoma- téka a szavának. S ha bármelyik oldalról szellemes bemondás hangzik el - a pulpituson is le­het derülni rajta. Azt sem hiszem, hogy elnök­ként hivatalból én vagyok a házszabályok minden paragra­fusának, betűjének legjobb tu­dója. Miért ne lehetne ügyrendi kifogása valamelyik képviselő­nek? Ha jogos - nem lesznek skrupulusaim, visszavonulót fú­jok...- 2-300 méter nem nagy tá­volság, Ón tehát szinte munka­helyi szomszédja a köztársasági elnöknek és a miniszterelnök­nek. De tudjuk, olykor ez is le­het nagy távolság...- Nem titok, hogy a korábbi időszakban voltak bizonyos fe­szültségek egyes közjogi méltó­ságok között - de nagyon remé­lem, hogy ez nem ismétlődik. Pár napja dolgozom csak itt, de házelnöki minőségemben már nem is egyszer voltam Göncz Árpádnál. Vele egyébként frak­cióvezetőként is sokszor be­szélgettem, talán nem cáfol meg, ha azt mondom, hogy na­gyon jóban vagyunk. Horn Gyula már járt itt az irodámban miniszterelnökként... s biztos, ha úgy adódik, én is átmegyek hozzá. Egyébként is azt tartom: ha bármi gond, probléma adó­dik, legjobb személyesen vagy telefonon közvetlenül megbe­szélni - teljesen függetlenül at­tól, hogy ki milyen tisztségben van, vagy milyen párthoz tarto­zik.- A vezetőváltás sok helyütt a minisztériumi, hivatali kollek­tíva előtt, némi ünnepélyességet sem nélkülözve zajlott le. Ön hogyan vette át a stafétabotot elődjétől?- Szabad György elnök úrral szót váltottam; tájékoztatott bi­zonyos iratok helyéről, amelye­ket közvetlenül nekem kívánt átadni. Ennyi volt az átadás-át­vétel. De szerintem ez termé­szetes is. Az Országgyűlés el­nöki posztja ilyen szempontból sajátos. Ide nem kinevezik, ha­nem választják az embert. A hatpárti megállapodás alapján ugyan már előzetesen ismert volt, hogy az MSZP jelölheti a parlament elnökét, s az is, hogy személyem a jelölt, de válasz­tott tisztségről lévén szó, nem lett volna ildomos részemről va­lamilyen előzetes készülődés... S hogy így, a lehető legegy­szerűbben zajlott le a stafétabot átadása-átvétele, abban nyilván közrejátszott, hogy négy évig képviselő, ebből három évig frakcióvezető voltam, s a házbi­zottság tagjaként valamelyest bepillantásom volt az Országy- gyűlés belső működésébe is.- Talán Ön az első olyan par­lamenti elnök, akinek három he­lyettese közül kettő nő...- Nem tudom. Egyébként mindhárom alelnökkel korrekt, jó a viszony.- A három alelnök közül kettő ellenzéki. Ez nem okoz konflik­tust?- Megyőződésem, hogy nem - ha bizonyos normákat betar­tunk. Elsősorban azt, hogy párt- politikusokként sem felejthet­jük el: parlamenti tisztségvise­lők vagyunk, és ebben a minő­ségben pártatlanoknak kell len­nünk.- A pártsemlegesség csak addig kötelező, míg tisztségük­kel összefüggő feladatokat lát­nak el?- Pontosan. Ha a házbizott­ság ülésén vagy a plénumon el­nökölök, magatartásommal, minden megnyilvánulásommal azt kell kifejeznem, hogy párt­semleges vagyok. Érthető, hi­szen az Országgyűlésnek, a hat parlamenti pártfrakciónak van­nak közös érdekei, amelyeket teljes felelősséggel képvisel­nem kell. Ha viszont mondjuk a szocialista frakció ülésén ve­szek részt, természetes, hogy pártpolitikus vagyok.- Számol azzal, hogy ez sajá­tos helyzeteket teremthet az Ön számára?- Hogyne. Megeshet, hogy szocialista politikus létemre bí­rálni fogom a kormányt, ha pél­dául olyan jogalkotási tervet nyújt be, amilyet a múlt ciklus­ban az előző kormány. Ami az­zal a következménnyel járt, hogy a parlament munkája ter- vezhetetlenné vált. Ráadásul utóbb éppen kormánytagok ma- gyarázgatták a közvélemény­nek, hogy a késedelmekért, a különféle ügyek rendezetlensé­géért az Országgyűlés felelős, mert nem tárgyalta meg ezt sem, azt sem... Mondom, ha ez a gyakorlat folytatódik, kemé­nyen fogom a koalíciós kor­mányt bírálni... Ilyen esetekben tudniillik a parlament tekinté­lyéről, a parlamentáris demok­rácia egészét érintő kérdésről van szó.- Minden vezető igényelheti, hogy közvetlen munkatársait maga válassza meg. Tervez tisz­togatást vagy szűkebb körben személycseréket?- Megválasztásom után azonnal közöltem a hivatalveze­tőkkel. hogy teljes a bizalmam irántuk. Senkit nem küldtem el, és nem is akarok elküldeni - hacsak valami rendhagyó ok nem indokolja. Az elmúlt négy évben képviselőként és frakció- vezetőként személyesen is meg­tapasztaltam, hogy az Országy- gyűlés apparátusa milyen ha­talmas munkát végzett. Jelentős szerepe volt abban, hogy a par­lament - a kezdeti tapasztalat­lanság, majd a szinte erőn felüli törvénykezési munka közepette - egyáltalán működni tudott. Semmi szükségét nem látom te­hát a csereberéknek.- Hogyan telik egy-egy mun­kanapja?- Kialakult ritmusa, menet­rendje még nincs. Reggel 8-kor kezdek, s az elmúlt napok jó ré­szében este 7 óra tájt mentem el. Persze az elfoglaltság egészen más, ha ülésezik a Ház, és más, ha nincs plénum. Az ülésekre például naponta alaposan fel kell készülni.- Ez konkrétan mit jelent?- Minden ülésnapra készül egy előzetes, részletes forgató- könyv, amelyet a plénum meg­kezdése előtt a főtitkárral és közvetlen munkatársaival együtt pontról-pontra áttekin­tünk. Sorra vesszük a napirendi témákat, előterjesztéseket, és azt is, hogy ezekkel összefüg­gésben milyen kérdések vetőd­hetnek föl; vannak-e olyan ügyek, amelyek kapcsán eljá­rási, ügyrendi problémák, eset­leg viták adódhatnak. Termé­szetesen maga az elnöklés is fo­lyamatos figyelem-összpon­tosítást követel. De ha nem én vezetem az ülést, akkor is igyekszem minél több időt a plénumon tölteni.- És amikor „csendes" a Ház?- Akkor kell időt szorítani a postabontástól a protokolláris kötelezettségekig számtalan ki- sebb-ngyobb teendőnek, a csaknem félezer fős apparátus munkájával, a Ház folyamatos működésével kapcsolatos ügyeknek. Társadalmi szerveze­tek és magánszemélyek egy­aránt sokféle javaslattal, bead­vánnyal, ügyes-bajos dolgukkal jelentkeznek - noha a parlament elnökének nincs ügyintézési jogköre. Ráadásul újságírók is elég gyakran keresnek meg a legkülönbözőbb kérdésekkel...- De azt még nem kérdezték meg, hogy hol ebédel?- Csakugyan nem... Egyéb­ként itt a szomszéd szobában, egy tárgyalóasztalnál. Lejárhat­nék az étterembe, de így félórát megtakaríthatok az ebédidőből.- íróasztalán és az elnöki emelvényen is többféle apró hi­vatali kellék sorakozik. Van olyan, mit szívesen kiselejtezne?- Igen. Az elnöki viharcsen­gőt. Bajnok Zsolt A közelmúltban Ameri­kában rendezett „pénz­szépségversenyen” a nem­zetközi zsűri által válogatott emlékérmék között a mie­ink figyelemreméltó sikerrel szépeitek. A hat kategóriá­ban kiosztott első díjak kö­zül kettőt a magyarok hoz­tak el. Az egyiket egy 1988- ban, Szent István halálának 950. évfordulójára, az MNB által kiadott érmével. A nagydíjat pedig egy olyan albán pénz kapta, amelynek magyar volt a tervezője, s a mi Pénzverdénkben készült. — Mindig ilyen szépek és si­keresek voltak a magyar pén­zek? — kérdeztük Gedai Ist­vánt, a neves numizmatikust, a Nemzeti Múzeum főigazga­tóját. — A pénz valójában kis­plasztikái alkotás, s mint ilyen, mindenkor a maga stí­lusának megfelelően viselke­dik. Az első magyar pénzünk Szent István korából, egy Ka- roling templomot ábrázolt. Ez egy általános európai ábrázo­lásnak a magyarított válto­zata, sokak véleménye szerint ebben a körben a legművé­szibb alkotás. — Tudjuk, hogy hol készült ez az érme? — Az Árpád-ház korában, a 13. század közepéig Eszter­gomban volt a pénzverde, de nem kizárt, hogy az első ma­gyar pénzt Székesfehérváron verték, s a műhely csak ezt követően költözött át Eszter­gomba.- Beszélhetünk ennek a pénznek a konvertibilitásá­ról?- Ehhez a korabeli európai pénzrendszerben kell gondol­kodnunk. Természetesen a különböző kibocsátók nem azonos minőségű érmeket ad­tak ki, a minőség a magyar pénzeknél is hullámzott. A XI. században, egészen Kál­mán királyig, Európa legjobb pénzének számított a mienk. Jellemző például, hogy a vi­kingek, alciknek akkor nem volt saját pénzverésük, ezért egyes német kibocsátókét és az angolokét használták, de a magyarokét is. Ezt skandináv éremleletek is tanúsítják. Persze nem kell túlzásba esnünk, a korabeli kereske­delmi kapcsolatokból eredően túlsúlyban voltak a német ér­mék. Például többezer érem­lelet közül százegynéhány kö­rüli az, amiben magyar pénz is előfordult, és ha több ezer példányból állt egy lelet, ab­ban csak néhány magyar pénzt találtak.- Meddig voltak forgalom­ban a középkori magyar pén­zek?- A középkornak volt egy jellegzetes adóformája: évente új pénzt bocsátottak ki, ennek következtében elveszí­tette névértékét a „régi”. Ma­gyarországon ez I. András ko­rában következett be. I. And­rástól II. Béláig csak kétéven­ként verettek új pénzt. Ugyanakkor Szent István pénzei nemcsak uralkodása idején, hanem később is hasz­nálatban voltak, sírleletekben találtak már egymás mellett Péter- és Aba Sámuel-, vala­mint Szent István-kori pénze­ket is. — Mikor született meg az első magyar aranypénz?- Magyarországon arany- dukátot először Károly Ró­bert veretett 1325 körül. Igen különleges alkalmakkor elő­fordult, hogy bizánci mintára, nálunk is vertek korábban aranypénzt. Van egy érménk, amit vagy maga Szent István, esetleg Szent László veretett István szentté avatásának em­lékére. Ebből összesen három példány maradt fent. — Említette, hogy a magyar pénzeknek külföldön is tekin­télye volt. Használhatták itt­hon ezeket a pénzeket idegen uralom alatt is?- Ennek vizsgálatára legin­kább a török kor alkalmas. Egyértelműen akkor is ma­gyar pénzeket használtak, rit­kábban a törökökét. Különö­sen a jó minőségű aranyat és a tallért, az úgynevezett érték­pénzeket. Egyszer Bagdadban talál­tam olyan magyar és Ma­gyarország környékéről származó pénzeket, amelyek egy leletet képeztek. Ez ugyanolyan összetételű volt, mint egy korabeli magyar éremlelet. Ez is azt bizonyítja, hogy a török katonák is azo­kat a pénzeket használták, amelyeket a magyarok. Felte­hető, hogy a török katonát át­helyezték az iraki határra, s vitte a Magyarországon ösz- szeszedett vagyonát. Nem el­hanyagolható szempont, hogy akkoriban Magyarországnak meglehetősen gazdag ezüst­ös aranybányái, aranyat tar­talmazó folyói voltak.- Vajon a középkorban is volt már pénzhamisítás?- Természetesen, a pénz- hamisítás egyidős a pénzve­réssel.- Mennyire volt jellemző, hogy egy adott korban vert pénzt a király képmása díszí­tett?- Többé-kevésbé jellemző volt. Ugyanis mitől pénz a pénz? Attól, hogy valaki ga­rantálja az értékét, hogy az előírt súlyban és finomságban készült. A legkézenfekvőbb volt az, hogy aki ezt garan­tálta, annak a képmását meg­jelenítették az érmén, és kör­ben ráírták, hogy ki az illető. Napjainkban is előírás, hogy a pénzen rajta legyen: Magyar Köztársaság. A címer is a ki­bocsátó hatóság jelképe, de ezt nem mindenütt teszik rá a pénzre.- A Nemzeti Múzeumnak teljes a pénzgyűjteménye?- Mondhatjuk, hogy a ma­gyar pénzekből a legteljesebb, de azt nem állíthatjuk, hogy egy gyűjtemény teljes. Hiszen bizonyos hiányok mutatkoz­hatnak, másrészt soha nem lehet tudni, hogy mikor kerül elő addig ismeretlen lelet. Például az említett első ma­gyar pénzről csak 1968-ban vált ismertté, hogy ez típus magyar pénz. Épp így az első aranypénzt is amulettként tar­tottuk számon sokáig, csak néhány éve vált bizonyítottá, hogy ez egy XI. századi ma­gyar fizetőeszköz. Juhász Ferenc Nincs au A // • A / 1 tuzijatek Az ünnepi szórakoz­tató programok fény­pontja minden évben a hatalmas tömegeket vonzó, látványos tűzi­játék Budapesten. A hí­rek szerint így lesz ez ebben az évben is. Mátyás király aranypénze

Next

/
Oldalképek
Tartalom