Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-18 / 194. szám

4 1994. augusztus 18., csütörtök k A szerkesztőség postájából isi Még egyszer a Holt-Zagyváról Mindegy, ki a „gazda”, a Vízig elvégzi a dolgát! Biztosíték: a Vízügyi Törvény Kiscsoportosoknak is Német nyelvlecke A jó hírnév / Es az emberség! Az Új Néplap augusztus 11-i számában A szerkesztőség postájából című rovatban jelent meg a malomszögi holtág parti területeiről szólva Várhegyi Attila polgármester úr levele „A Vízig - a holtág kezelője - nem fellebbezett” címmel. A cím a vízügyi igazgatóság felelősségére utal a vízparti tel­kek magántulajdonba kerülésé­ben, ami nem tükrözi a valósá­got. A Vízig természetesen nem fellebbezett, mivel a Kárren­dezési Hivatal a határozatot meg sem küldte, ugyanis a vízparti sáv szabadon tartá­sát, illetve - szakfeladatok végzése céljából - használatát a Vízügyi Törvény 20., 21. §-a a tulajdonos személyétől füg­getlenül biztosítja a vízügyi szervezetek részére. Itt meg kell említeni azt is, hogy a parti ingatlant a Vízügyi Törvény 23. §-a alapján a vízig az esetleges kotrásból kikerülő anyag elhelyezésére, illetve el­szállítására is használhatja. A fentiek miatt a kezelő víz­ügyi igazgatóság számára a feladatainak ellátásához szük­séges jogokat a törvény bizto­sítja, ezért semmilyen érdeke nem fűződött és nem fűződik az érintett parti sáv állami tulajdo­nához, ezért az is közömbös, hogy ki a tulajdonos. A parti sáv lekerítésének tilalmáról a tör­vény nem rendelkezik, azonban előírja, hogy a vízig számára fentebb említett feladatainak el­látásához a bejutást lehetővé kell tenni. A malomszögi holtág jelen­leg időszakos belvíztározóként is szolgál, ezért vízszintje nem állandó. Árvíz és belvíz egybeesésé­nél a vízszint magasabb lehet a jelenleginél, így az a parti sávot is elöntheti. A jelenlegi vízszint is magasabb az üzemrend sze­rint előírtnál, mivel a tavaszi áradást kihasználva a holtágba jelentős vízpótlást juttattunk, hogy a nyári meleg hónapokban kisebb legyen egy vízminőség­romlás kockázata, ami termé­szetesen az itt lévő zártkerttu- lajdonosok érdekeit is maximá­lisan szolgálja. Varga László műszaki ig. h. KÖTIVIZIG Úton-űtfélen azt hallja az ember, hogy mennyire fontos a nyelvtanulás. Ez egyáltalán nem túlzás. Különösen tapasz­taljuk ezt napjainkban, amikor egy-egy fontos hivatalnál, in­tézménynél egymásnak adják a kilincset a különböző külföldi küldöttségek. Felismerték ezt Fegyvemeken is, ezért már az óvodában „belekóstolhatnak” a csöppségek a nyelvtanulásba. Ugyan még csak augusztus közepét „hagytuk el”, egyik kisgyerek a nagyszülőnél, a má­sik valamelyik rokonnál vaká­ciózik. Akinek nincs szeren­cséje, az óvodában várja az „új tanévkezdést”. A minap hallot­tuk éppen, hogy a fegyverneki Központi Óvodában (is) lassan már készülgetnek szeptemberre, és ismét tervezik a németnyelv oktatását, ugyanis már tavaly lelkesen, szívesen tanultak az Manapság a vállalkozások korát éljük. Különös örömünkre szolgál, amikor egy állampolgár értelmes, okos vállalkozásba kezd. Olyanba, amelynek jöve­delme nemcsak saját pénztárcá­ját hizlalja, hanem a lakosság érdekét is szolgálja. Ilyen ala­pon kezdett vállalkozásba Méri Imréné is Kisújszálláson. A Vá­sár út végén lévő házuk udvarán felépítettek néhány négyzetmé­ternyi faházat, ahol főképpen a túrkevei Hodosi-féle - lassan már megyeszerte ismert - pék­árut értékesítették. A kis üzlet a város perifériáján van, mégis az áru minősége, árszintje, tiszta, ízléses elhelyezése, nem utolsó sorban a kereskedő udva­rias, kedves magatartása távoli városrészekről is vonzza a fo­gyasztót. Utóbbi példaként szolgálhat kezdő eladóknak, akárhol is dolgoznak! Mériék hónapok alatt „kinőt­ték” picinyke boltjukat. Úgy döntöttek, nagyobb helyiséget bérelnek. Erre jó alkalom kínál­kozott. Mintegy 100-150 méter­rel távolabb a jelenlegitől, a he­lyi Vízmű most kihasználatla­nul lévő kis épületét vehették bérbe. Az elgondolás jó volt, csak- hát... nem számítottak, nem is számíthattak arra a sok bukta­Lakásomat szerettem volna eladni az elmúlt hetekben, mi­közben bosszantó tapasztalato­kat szereztem. Korábbi ismere­teim birtokában bizalommal fordultam az OTP Ingatlan Rt. irodájához a Mészáros Lőrinc úton. Tudomásom szerint díjta­lan ingatlannyilvántartás mel­lett - foglalkoznak eladással. Amikor azonban felkerestem őket, a korábbi, mintegy két év­vel ezelőtti gyakorlattal ellen­tétben közölték, hogy most már ez „ingyen nem megy”, két- ezer-néhányszáz forintot kell fi­zetnem azért, hogy a címet gépi nyilvántartásukba felvegyék. Nem volt annyi pénzem, így más forgalmazó után néztem, lévén még olyan újság is a vá­rosban, amely térítésmentesen vesz fel hirdetést. A július 22-i Új Néplapban örömmel olvastam, hogy az OTP már említett irodája rend­kívüli kedvezményként újra vál­lal, illetve felvesz térítésmentes aprócska gyerekek németül, amelyet az újító törekvések tük­rében indítottak. Nyolc témát dolgoztak fel (család, színek, számok). A kiscsoportosok énekeket, dalokat tanultak; ti­zenkét nagycsoportos a heti fog­lalkozásokon ismerkedett a né­met szavakkal, kifejezésekkel, amelyben a játékosság domi­nált. Dr. Péterné Mocsáry Mag­dolna óvodapedagógus munká­ját nagyban segítette „Kasper”, a báb. A tapasztalat szerint a gyerekek kiváló nyelvérzékről tettek tanúbizonyságot, ezért is döntött az óvodavezetőség úgy, hogy az idén is elindítják a tan­folyamot. Kriston Edit felvételén a kis­csoportosok jókedvűen énekel­nek, táncolnak. A kép a záró bemutató foglalkozáson ké­szült. Szép emlék marad a ki­csiknek, még felnőtt korukra is. tóra, ami ezután következett. Érthető, hogy az új, illetve na­gyobb üzlet megnyitásához ok­iratok. tervek, vízmintavétel, engedélyek stb. szükségesek. Reális körülmények között azonban, ha főbenjáró akadályt vagy szabálytalanságot nem ta­lálnak az ügyben érintett szer­vek illetékesei, akkor létezhet az ügyintézésben is mindkét fél számára elfogadható, optimális átfutási idő. A hetek múlnak, Mériék vár­nak, a használatbavételi enge­dély nem érkezik. Törzsvásárlóként írom e so­rokat, felkérés nélkül. Ismerem azonban a körülményeket, hi­szen én is megkérdezem: mikor költöznek már át? Őszintén re­mélem, hogy mire soraim A szerkesztőség postájából c. ro­vatban nyilvánosságra kerül­nek, a használatbavételi enge­délyt is postázzák. Mondaniva­lóm lényegét megértik: a mi ál­lamunkban se akadályozzuk az ügyek intézését. Reménykedjünk, hogy Mé­riék nem fáradnak bele a bürok­rácia útvesztőibe, nem veszik le napirendjükről a sokak számára hasznos és vevőik által is igé­nyelt vállalkozás-bővítési szán­dékukat. Nagy Lajosné, Kisújszállás nyilvántartást. A következő hé­ten felkerestem a céget, ahol a tisztviselőnőtől ismét elutasító választ kaptam: az a hirdetés egyetlen napra szólt. Sajnálatos, hogy a keretes hirdetésből ez nem tűnik ki! A tisztviselőnőnek megmu­tattam az akkor még az üvegke­ret alatt kinn lévő nyomtatott tá­jékoztatót, mely a hirdetett la­kások felsorolása fölött lógott. Azon is az volt olvasható, hogy a felvételért nem kell fizetni. Kértem, hogy ha ez tárgytalan, vegyék be a megtévesztő tájé­koztatót, mert ilyen módon tisz­tességtelen dolog reklámozni. A hölgy megígérte, de semmit nem tett. Tehát azt kell gondol­nom, hogy személyválogatás alapján történik a nyilvántar­tásba vétel. Helyes és tisztességes dolog ilyen reklámot közzétenni, s ilyen eszközökkel venni részt a konkurrenciaharcban? K. G., Szolnok Irathalmaz. Jó lenne rönt­gennel átvilágítani, hátha gyorsabban „átlátnám”, mit rejtenek a papírok. Ez nem megy! Sorra kell venni! Egy „tengerikígyó” bontakozik ki belőle... S. K.-né szolnoki olva­sónk 1993 augusztus első napjaiban Fesztivál szek­rénysort, s egyebeket vásá­rolt a szegedi Alföldi Bútor­gyártó Kft. szolnoki, Körösi úti mintaboltjában. Otthon, a szállítás-pakolás után jött rá: a szekrénysor - amiért kevés híján 80 ezer forintot gombolt le - bizony sok keserűséget okoz neki. Minőségi kifogá­sait jelezte az üzletben, s ettől kezdve az ajánlott levelek-vá- laszok jöttek-mentek szinte szünet nélkül. Rövidre fogom a szót. A vásárló panaszát öt pontba foglalta: az ajtók nem záród­nak megfelelően; az ajtók színe eltérően foltos; a díszlé­cek sarkait letörték; az éleken a fólia több helyen sérült stb. A Fa-, Papír- és Nyomda­ipari Minőségellenőrző Intézet csak a díszlécek hibá­ját tartotta megalapozottnak. A gyártó által javasolt II. osz­tályba sorolást - a kifogásolt hibákat figyelembe véve - szinte túlzott mértékűnek ítélte, de a vásárló szempont­jából kedvező ajánlatnak, amellyel szerintük az ügy rendezhető. A Minőségellen­őrző válaszában az is szere­pelt: a panaszos polgári pe­res úton felülvizsgáltathatja szakvéleményüket. A Fogyasztóvédelmi Fel­ügyelőség J-N-K-Szolnok Megyei Felügyelősége is fog­lalkozott a témával. Válaszuk végkicsengése: amennyiben S. K.-né a vétel­árkülönbözettel nincs megelégedve, polgári peres úton szerezhet érvényt kifo­Emlékszem gyermekko­romra, amikor a fűre lépni, jár­dán kerékpározni tilos volt. A rend megszegőit büntették. A parkokra parkőr, az utca rend­jére nappal és éjjel körzetenként két járőröző rendőr vigyázott. Ha a láthatáron csendőr körvo­nalai bontakoztak ki, még a szó is elhalkult. Ma URH-kocsik száguldanak a főutcán. Könnyen elérhetők, ha a közelben van működőké­pes telefon. Ha sikerül a kap­csolatfelvétel, a rend őrének arra kell vigyáznia, hogy a bű­nöző lelki világában, emberi méltóságában kárt ne tegyen, mert ellenkező esetben őt teszik felelőssé, őt huzigálják! Ma szabad fűre lépni, a jár­dán kerékpározni, sőt gördesz­kával ott mutatványokat vé­gezni. Nap mint nap szemtanúja vagyok délutánonként, késő es­tig, miként száguldanak a jár­dán felnőtt kamaszok kerékpár­ral és gördeszkával a Baross utca 12 és az Ofotért közötti út­szakaszon, valamint a közleke­dési főúton keresztül-kasul. Az­zal nem törődnek, hogy a járdán a felnőttek mellett gyerekek is gásainak. Vételárkülönbség! Na igen! Közben a gyártó cég II. osztályúnak minősítette a szekrénysort, s a vevő visz- szakapott 7.352 forintot. Ez történt rövid (?!) egy év alatt, ami így viszonylag egyszerű­nek tűnik, ám S. K.-nénak nem volt egy perc nyugta. Idegeskedett, mérgelődött, sírt, éjjel nem aludt - mikor milyen volt az idegállapota. Bármikor belépett a szobába ugyanis, ha akarta, ha nem, szemébe ötlött a szekrénysor, s az „ő” hibái. Bírósághoz járjon? Szegedre? Mert hogy ott a gyártó cég központja! Ezért még mindig írt ide, oda: folyton-folyvást nőtt az irat­halmaz. Ami végülis hozzánk került. Egyetlen „kiút” lehetséges még a papírtengerből. Telefon Szegedre, az Alföldi Bútor­gyártó Kft. ügyvezető igazga­tójához. Manapság ezt el sem lehet hinni, de igaz: Farkas Ferenc ügyvezető igazgató úr meghallgatott, s meg­ígérte: átnézi a náluk lévő iratokat, s másnap választ ad. Az ügy happy enddel vég­ződik. Augusztus 9-én Szol­nokon járt Farkas Ferenc ügyvezető igazgató és Ker­tész László MEO-vezető. Szemem-szám elállt, hogy nem csak bíróság tud pontot tenni egy ügy végére, hanem az emberség, a megértés, a segíteni akarás is! Végzetes, javíthatatlan hibát az ügyve­zető igazgató sem látott a szekrénysoron (csakúgy, mint munkatársa), de nemes gesz­tussal döntött! Cseréljük ki a szekrénysort! Elenyésző a minőségi reklamációnk, eny- nyit megér nekünk a jó hí­rünk! Ilyen egyszerűen is lehet? Igen! Csak nem jellemző!-fj­vannak, netán idős emberek, akiknek már nem olyan jók a reflexeik. A kerékpárosok, a gördesz­kások az Ofotért, vagy a posta felől iramodnak a „pályának”, kihasználják a Sütő utca keresz­teződésénél a rokkantkocsik, babakocsik közlekedésére kia­lakított lejtőt, s ott produkálják magukat, ami olykor eséssel pá­rosul, s a tehetetlenné vált gör­deszkát a Baross utca 12 szám alatti épület bejárati ajtaja állítja meg. Ez a jobbik eset, mert ha az esés a kanyár után követke­zik be, a magatehetetlen gör­deszka tovarepül, s ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál el. A minap hasonló esetnek majd­nem szenvedő alanya lettem. Csak a gondviselés mentett meg a kórháztól, s egy esetleges láb­töréssel járó gipsztől. Nem hinném, hogy az illeté­kesek ezekről ne tudnának. Ha esetleg így volna, az említett te­rületet tekintsék meg bármelyik késő dédlután, s cselekedjenek addig, amíg nem késő, mert baleset előbb vagy utóbb - tör­vényszerűen bekövetkezik! N. L, Szolnok Gyors rendőri intézkedés Kunhegyesen nyaraltunk nemrég. Augusztus 10-én kimentünk a strandra. Nyugodtan lubickoltunk, jólesett a hűs víz a kánikulában. Amikor hazafelé indultunk, döbbenten állapítottuk meg, hogy oda az 1200-as Ladánk slusszkulcsa és a pénztárcánk, mindenestől. Irány a pénztár! Hátha leadták elveszett tárgyainkat. Szerencsénk volt, a slusszkulcsot valaki megtalálta, leadta. A pénztárosnő riasz­totta a rendőrséget, s jött is gyorsan Kun István őrmester. Gyorsan felismerte a helyzetet, nem sokat teketóriázott, „forró nyomon in­dult”. Nemsokára elő is került két, 13-14 éves srác! Ők emelték el értékeinket. Nagy szerencsénk, hogy valaki megzavarhatta őket, így a kocsit nem kötötték el, nem nyitották (fosztották) ki, és a pénzünk is meglett. Köszönet érte Kun István rendőrőrmester úrnak! - so­rolta boldogan szerkesztőségünkben a szolnoki Szendrei Zsolt. Küldjön egy képet! Az „aranylábúak” Szolnokon A magyar válogatott labdarúgó csapata a 60-70-es évek­ben többször, szívesen jött Szolnokra, mert jó edzőpartne­rek voltunk. Az egyik alkalomról maradt fényképem is: 1961-ben a MÁV ellen játszottak és sok gólt rúgtak. Annyit, hogy nem is illik emlékezni rá... A játékosokra illene, de csak néhány név jut már csak az eszembe. A csapatkapitány Sipos Fe­renc, kapus: Géczi, és a többiek: Mészöly, Mátrai, Rákosi, Palotás, Albert, Fenyvesi. A MÁV-ban Abonyi, Borók, Draskóczi, Szűcs játszottak többek között. Az idősebb szolnoki szurkolók talán másokat is felismernek. A játék­vezető Horváth Lajos volt. És a guineaiak A képen a guineai labdarúgó-válogatott Szolnokon, 1960 júniusában. A Jászberényi Lehel SC vendégei voltak, mivel Szépföldi József akkor a guineai válogatott edzője volt. Szépföldi korábban a Lehel SC-t vitte előbbre a tabellán. A mérkőzésen a vendégek győztek 3-2-re a megyeszékhely válogatottja ellen. Az afrikai fiúk játéka jó benyomást kel­tett körünkben. Rátfai József nyugdíjas sportvezető, Szolnok Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné A bürokrácia buktatói Hosszú az út... a használatbavételi engedélyig „Ingyen nem megy”... Megtévesztő tájékoztató HOGYHA ELINDUL A VONAT... Hova megy a Zsuzsi vo­nat? ... A szívem majdnem megszakad... mert láthatóan sehová, s a környéke is kihalt. Egyébként: Túrkevén álldo­gál árván a szabadidőközponttá alakított Győrffy-tanyán, csa­csogó, vidám „utasokra” várva. Fotó: B. T. Intézkedjenek az illetékesek Ne várjanak balesetre!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom