Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-15 / 191. szám
4 ^ A szerkesztőség postájából [X 1994. augusztus 15., hétfő Ássák el a csatabárdot! Új helyen diszkózhatnak a jászladányi fiatalok A sörözőben betiltották a zenét, de csak papíron, hiszen július 2-án (szombaton) is állt a bál! - Nem elég a rekkenő hőség, az utca lakói a hangos diszkótól is szenvednek. - Július 7-én ezzel a címmel jelent meg egy írás e helyen, amelyből lényegében mindent megtud az olvasó; az érintettek feltétlenül! A rend kedvéért azért ideírjuk: a jászladányi Jókai utca 15-ben lévő Dreher sörözőről, mégin- kább az ott rendezett diszkóról van szó. Azóta is kaptunk már segítséget kérő levelet, amelynek nem minden mondatát találjuk megnyugtatónak. Egy bizonyos: hangos diszkó a cikk megjelenése után is volt. Sokan nem értik, Jászladány Nagyközség Polgármesteri Hivatala, a rendőrség miért nem tud érvényt szerezni a Hivatal határozatának, amely a sörözőben a zeneszolgáltatást 1994. április 30-i hatállyal betiltotta. Telefonon próbáltunk diszkó-ügyben további információkat szerezni. Nem volt könnyű! Ahányszor megbüntetik a vállalkozót csendháborításért, annyiszor fellebbez... Az ellenőrzések alkalmával nem tapasztaltak kirívó hangerőt, igaz, egyszer éppen zártkörű rendezvény volt. Szinte olyan a nagyközség, mint a felbolydult méhkas - ez volt lemérhető a telefonokból. Kell valamilyen megoldásnak lennie! Úgy tűnik, talán lesz is! Legfrissebb értesüléseink szerint augusztus 6-án, szombaton volt a Jókai úti sörözőben a búcsúdiszkó - úgy tudjuk, már mérsékelt hangerővel. Jánosi Zoltán vállalkozó „elköltözik” a diszkójával. A település szélén lévő gumijavítót béreli ki, s a jövőben ott lesz a fiatalok találkozóhelye. A rendőrség fokozottan ellenőrzi az eseményeket. Most már lehet reménykedni, hogy ennyi hercehurca, hányattatás után elássák a csatabárdot, nem lesz szabály- sértés, békésen él majd egymás mellett a nagyközség lakossága, a vállalkozó - és a kikapcsolódásra (jogosan) vágyódó fiatalság. Kultúrált szórakozásra ugyanis szükségük van! S mindenkinek megnyugtatóbb, ha „otthon” maradnak hétvégeken! Lubickolás, játék, versenyek Fürkészek Káptalanfüreden Az Abonyi Úti Általános Iskola fürkészel július végén Káp- talanfüredre indultak üdülni. Ott „fürkésztek” egészen augusztus 6-ig. Amikor hazajöttek, nem győzték mesélni élményeiket. Mivel végig rettentő meleg volt, délelőtt és délután is fürödtek - diákok és nevelők egyaránt. Délután hatkor kezdődtek a programok: vízi- és sportversenyek, festménykészítés, szerepelt a Szegedi Mini Színpad, választottak tábor szépét, Volt diszkó és dáltanulás. Az esti fürdés volt a sláger. Mindezeken túl sok-sok meglepetés várta még a gyerekeket, melyet anyagilag többen támogattak, amit hálásan köszönünk. A nevelőknek - Barát Éva Bo- gáta, Buncsekné Tóth Éva, Fodor Elemérné. Makai Lászlóné, Rajta Istvánné, Szummemé Dudás Gabriella, Vargáné Vígh Judit - is köszönet jár az élményekkel gazdagított napokért és a gondoskodásért, amit gyermekeinknek nyújtottak. - A nyári táborról a szolnoki Huri Ferencné szártrolt be az SzMK nevében. Küldjön egy képet! Aratás 1940-ben Kaszával, marokszedővel X \ Évtizedek óta előfizetőjük vagyok, s örömmel küldöm felhívásukra ezt a fényképet. Ilyet is ritkán láthatnak - különösen a fiatalok! A fotó 1940 nyarán készült Jászberényben, gabonaaratás idején. A csapat tagjai az iskola II. évfolyamát kezdő tanulók. A felső sorban a kaszások, én balról jobbra a harmadik vagyok. A középső sorban a marokszedők, az alsó sorban pedig a kötélkészítők, rakok és kévekötők láthatók. Én voltam az első kaszás, mint az iskola önképzőkörének elnöke. A cséplést is mi végeztük. Szarvas Béla, Jászberény Az 50-es években, géppel Az ezen a képen látható eszköz sem sűrűn látható már napjainkban, csak elvétve, múzeumokban. Nemrégiben Kálmán Kata fotóit láthattuk a jákóhalmi határ 1930-as évekbeli kézi aratásáról. Napjainkan már arató-cséplőgép (kombájn) járja a határt, de volt egy időszak, amikor aratógéppel végezték a betakarítást. A képen az 1950-es évek jellegzetes gépét lehet látni (igaz, nem túl közelről), mely kévébe kötötte az általa levágott gabonát és úgy dobta ki. Traktorvontatással dolgozott. Fodor István, Jászjákóhalma Gyógyszer helyett Szép szó, szeretet Úgy hozta a sors, hogy H. J. öregségére jószerével magára maradt! Nem kellett volna, de így alakult. Örömmel tapasztalta, hogy közösségre, egy nagy családra talált. Ez pedig a szolnoki 3. sz. Gondozási Központ. Ide jár el naponta ti- ■zenhatodmagával, ahol volna még hely négy embernek. Kellemesebben telik társaságban az idő, az étel is jobban esik. Meg- hányják-vetik az élet napfényesebb és árnyékosabb oldalát... Kinek-kinek kijutott ebből is, abból is. H. J. augusztus 8-án nagy napra készült: hetvenedik születésnapjára! Meghívta klubtársait, a 3. sz. Gondozási Központ nyolc dolgozóját, s Ipacs Piroska városi vezető gondozónőt. „Kosarat” senkitől nem kapott, annál több virágot, szeretetet, szép szót! A születésnapi torta sem maradt el! Süteményről, üdítőről - egy kis borocskáról is - az ünnepelt gondoskodott. Nem hiányzott a muzsikaszó; Vörösné Magdika remek hangulatot teremtett, táncra is perdültek a vendégek. A felejthetetlen délutánról vallott levelében János bácsi. Végtelenül boldoggá, érzelmekben gazdaggá tette az ünnepség, a különleges kedvesség, a feléje áradó szeretet - írta többek között. „Ilyen segítő szándék és gondoskodás mellett még meghalni is szép lehet. Sajnálom, hogy ezt az ünnepséget nem látta az egész világ, mert lett volna belőle mit megtanulni. A mi gondozóink és a központ vezetői mint igazi anyák, úgy gondoskodnak rólunk, szinte a lépteinket is vigyázzák. Hihetetlen, hogy mennyi sérült lelkű és szívű embert meg tudnak gyógyítani szeretetükkel, odaadásukkal. Feledtetni tudnak fájdalmat, bánatot - szinte majdhogynem gyógyszer nélkül... Mi már csak annyira vagyunk képesek, hogy megköszönjük a törődést: megszolgálni, meghálálni úgysem lehet! S nem csak azért, mert fogytán az erőnk, rövid az időnk...” Hétfő, hétköznap - s egy embernek mégis szebb volt, mint akár egy pirosbetűs ünnep! Rekkenó hőségben Hangulatos klubdélután Azt hiszem, ezt a hosszú ideje tartó kánikulát sokan megemlegetik. Minden olyan nehéz! Ilyen körülmények között kaptam meghívót a tisza- várkonyi nőklub augusztus 6-i rendezvényére. Ebben a 36 fokos melegen úgysem lesz ott senki - gondoltam -, de én eleget teszek a megtisztelő meghívásnak és elmentem a családdal együtt. Tévedtem! A szépen berendezett idősek klubja megtelt: minden korosztályt „képviseltek” a hölgyek. Szabó Jánosné tanárnő, a nőklub vezetőségi tagja elmondta, hogy a nőkluboknak hagyománya van a községben. A jelenlegi helyzetben különösen szükséges, hogy a nők összetartsanak. Ezután Túróczi Ferencné, a Munkáspárt megyei nőbizottsáZempléni túrán A Múzeum Nemrégiben mintegy félszáz résztvevővel a Zempléni hegyekben Kossuth-emléktúrán járt az abonyi Múzeum Baráti Kör. Hevesen megtekintették a II. világháborús emlékművet. Monokon a monumentális Kos- suth-szobrot koszorúzták meg, valamint a nagy államférfi szülőházát. Kitűnő kalauza volt a csoportnak a Kossuth emlékszobában. Szerencsen mindent megnéztek, amit érdemes! A múzeum hely- és kortörténeti anyaga mellett az abonyiak elámultak az intézmény képeslap-gyűjteményén, amely világviszonylatban is a harmadik helyen áll. Ónodon az ódon vár maradváganak elnöke emlékeztetett rá: ismét meg kell találni a nőknek is egymást, politikai és ideológiai elkötelezettség nélkül. Sok sikert kívánt az új vezetőségnek, melynek elnöke Telek Terézia lett. Az uzsonna elfogyasztása közben kellemes beszélgetés alakult ki, majd Kiss Béla tisza- várkonyi „rímfaragó” saját verseivel szórakoztatta a jelenlévőket. A zenét az elnökasszony fia és barátja szolgáltatta. A délután fénypontja a cigányasz- szonynak öltözött Tóth Ilonka néni volt, aki 74 éves létére fiatalokat meghazudtoló vehemenciával ropta a „nemzetiségi” táncokat és majdnem mindenkit megtáncoltatott. Kellemes időtöltés volt. Tolnai Antal, Szolnok Baráti Kör nyai között is a múltat idézték fel, s a takaros tájházzal is megismerkedtek a múzeumbarátok. A muhi csata megdöbbentő emlékhelyén is koszorú került a szomorú esemény színhelyére. A Golgota-domb szijdakráteré- ből a fekete talpfák jelölte úton a buszhoz igyekeztek a kirándulók. Győré Pál múzeumigaz- gató-idegenvezető még két állomás nevezetességeivel kívánta megismertetni a kirándulókat. Ám... Az autóbusz műszaki hibája miatt kacskaringós útját végülis vonattal folytatta hazafelé a lelkes, főként nyugdíjasokból verbuválódott csoport. B. Zs., Abony Expressz - ajánlva Az áremelések okozói a termelők? Imre Sándor örményesi olvasónk egyik levelében arról ír, hogy a nemrég történt élelmiszer áremelések okaként a termelői árak emelkedését nevezték meg a feldolgozók. Ez, olvasónk véleménye szerint azt jelenti, hogy újra a termelőket okolhatja a fogyasztó a megélhetés nehezedése miatt. Pedig maguk a termelők is megélhetési gondokkal küzdenek - írja Imre Sándor. Tisztelt Olvasónk! Hogy egy-egy esetben az áremelkedéseknek mi az oka, kár feszegetnünk, ugyanis minden cég a saját házatájáról magyarázza ezt. Valójában ebből mennyit jelent a különböző alapanyagok árának emelkedése, csak szakemberek tudják^ megmondani, amit vagy elhisz a kedves vásárló vagy sem. Általában az utóbbi. Az viszont bizonyos, hogy mind a termelő, mind a felvásárló, kereskedő azt bizonygatja: alig marad nyeresége, miután értékesítette az aktuális árut. Ez lehet hús, gabona, liszt, kenyér - bármi. S hogy a különböző „kezeken” átkerülő áru hol és mennyivel drágul, az az adott „kéz”-en múlik. A piacnak kellene bizonyos mértékű folyamat- és árszabályozást betölteni. Kellene. Sajnos törvényszerű az a folyamat, hogy pénzünk fokozatosan értéktelenedik, s lényegében ezt fejezi ki maga az infláció. Ebből adódóan emelkednek az árak, nőnek a bérek - igaz, utóbbi számos családban egyáltalán nem tapasztalható. S hogy valójában mennyire okolható mindezért a termelő? Ez nézőpont kérdése. Mint ahogy az is, ahogy írja levelében, hogy a termelő nem szabhatja meg az árat. Ez utóbbival némileg vitatkozni kívánok, ugyanis hazánkban működik már az árutőzsde, melyhez minden termelő igazíthatja árait. S azzal sem értek egyet, hogy a mezőgazdasági termelőnek „úgy kell odaadni a terméket, ahogy veszik”. Már csak azért sem, mert megfelelő lehetőségek kínálkoznak arra, hogy a felvásárlót magasabb ár kifizetésére rábírják. Csak az a gond, hogy a kisebb termelők egyáltalán nem kívánnak összefogni, mindegyik azt hiszi, hogy egyedül jobb árat tud kialkudni. A piac azonban nem így működik. Mindettől függetlenül egyetértek azzal, hogy a mezőgazdaság nem tartozik a legnyereségesebb ágazatok közé, s a legnehezebb itt a megélhetés. Ezen segíteni csak megfelelő gazda- ságpolitkával lehet, melyet az új kormánytól, parlamenttől várhatunk. Üdvözöltél: Szolnok kellős közepén Hull az elsárgult... vakolat A tősgyökeres szolnokiak a patinás épületet a Kádár-cukrászdáról ismerték. Valamikor még „sikk” volt kiülni a „Kádár” teraszára, s ott kávézni, fagylaltozni, meginni egy-egy üveg sört, üdítőt. Később Tünde-presszó névre hallgatott a vendéglátóhely, s lett hírhedt híre; neve pedig ugyanúgy kopott, mint maga az épület. Terasz nincs, fagylalt a fasorban se, s ki is vágyna megpihenni a porban, a zajban, még ha volna is ott ülőalkalmatosság. Az épület első emeletének egy részét sokáig uralták a fényképészek. Mára ők is elinaltak, talán a környékről is. De otthagyták viharvert cégtáblájukat, a kapubejárat mellett törött tárolóban felvételeiket. A ház lakói félnek ki-bejámi! Velünk osztották meg gondjaikat, segítséget kérve. Választhatnak: nyakukba hullhat az elárvult cégtábla, vagy a vakolat - kapun kívül és belül. A város kellős közepén, a Szapáry utca 28-ban... Szerkesztői üzenetek Bujáki Mihály, Szajol: Kérjük, ha tud, jöjjön be a szerkesztőségbe. Nem biztos, hogy tudunk segíteni, de mindenképpen több adatra lenne szükségünk! M. B. Mezőtúr: Panasza olyan jellegű, hogy abban mi dönteni semmiképpen nem vagyunk jogosultak. Sajnos útját „egyengetni” sem tudjuk. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné t
