Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-10 / 187. szám

1994. augusztus 10., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Ezúttal olyan jelenségről, illetve olyan alkotásokról, művekről, melyek kapcsolat­ban állnak az idők múlásával, nemesebben kifejezve - a his­tóriával. Darabokra szaggattatol Mitagadas, Bonchidáról eddig csak a népmesékből tudtam - lehet, hogy ez csu­pán geográfiai ismereteim hi­ányait jelzi -, méghozzá abból a közismert szólásból külön is, amely imigyen fest: Hen- cidától Boncidáig folyt a sárga lé, azaz akkora lakomát csaptak a mesés királyi ud­varban a királylány férjhez menetelének örömére, hogy csakúgy folyt a sárfánnyal színesített lakodalmi tyúkle­ves, minden finomságok fi­nomsága. Hogy Bonchida a valóság­ban is létezik, s a népképzelet két valóságos település nevét kapcsolta össze az említett já­tékos szólásban (csak a teljes­ség kedvéért Hencida is vi­rágzó falu, létező Hajdú-Bi- harban, nem messze Berety- tyóújfalutól) arra hétfőn este jöttem rá; egy most induló so­rozatból született meg ben­nem a felismerés. Méghozzá a döbbenet erejével. Ugyanis a hajdani Kolozs megyei falu valósága egy kiégett, romba döntött kastély képében jelent meg a képernyőn: a Bánffyak ősi lakhelye. Merthogy a tele­vízió munkatársai Czigány Zoltán szerkesztő-rendező vezetésével Erdélybe látogat­tak, hogy neves-nemesi csa­ládok mai tagjait arról fagas- sák, mi is lett a sorsa elődeik­nek. Elsőként hétfőn este gróf Bánffy Miklós életútját hoz­ták közelünkbe, az író-politi­kus, a művész-irodalomszer­vező arisztokratát, aki - ez is felfedezés a munkásságát kö­zelebbről nem ismerő néző­nek - bizony gazdag és érté­kes életművet hozott létre, és hagyott fánk örökségbe. Er­délyről szóló hármasműve, regénytrilógiája ma is kitűnő olvasmány, nagyszabású a maga nemében. Jelentőségét Ady, Móricz ismerte fel - hallhattuk. Darabokra szaggattatol címmel készült egy dokumen­tumfilm, egyébként nyolcré­szes, tehát tárgyában átfogó képet kíván nyújtani. És saj­nos nemcsak tényekkel szol­gál, a szívet is szorongatja a valóság helyszíni, lehangoló látványával: pusztuló, omla­dozó kastélyok, málló történe­lem, porladozó múlt! Nem­csak arra int ez az összeállítás - felhasznál régi felvételeket is, okosan, mégha ezek minő­ségileg már nem is tökélete­sek -, hogy mit vesztettünk, hanem arra is fényt derít, ahogyan mindazt elvesztet­tük, a pusztítás módjára, a negyvenes évek háborús viha­rai miként tépázták meg e his­tóriai helyeket Erdélyben, a legotrombább módon, gyúj­togatás, rablás áldozataivá miként váltak az ősi otthonok. A sorozat sikeresen mutatko­zott be, Ami a Bánffy-életmű érdekességének is tulajdonít­ható, a folytatás is remélhető erényekkel szolgál majd. Az idő sodrában S ha már dokumentumfilm­ről esett szó, maradjunk is a műfajnál, említtessék meg egy másik „történelmi” ihle- tettségű alkotás, Az idő sod­rában (múlt csütörtökön a ket­tesen), mely címében is jelzi, hogy folyamatról beszél, aho­gyan a múltból érkezünk a je­lenbe, majd onnan tovább a jövendőbe. Ahogyan Mező­hegyessel is történik, az or­szágos hírű mintagazdaság­gal, mely híre ellenére súlyos veszteségeket hozott magával a múltból, s most a jelenben keresi a boldogulás új útját; kétmilliárdnyi adósság, a múlt, válságkezelő miniszteri biztos a jelen, a filmben ő vá­zolta a kilábalás esélyeit, azaz hogy az egykori mintagazda­ság miként válhat ismét or­szágos példává a megújulás­ban. Ez is történelem, itt is ér­tékek forognak veszélyben, ha nem is jutott e gazdaság az említett kastélypusztulás sor­sára. Okos szavakat, érveket hallunk, beszél a biztos, de egy idő után fárasztó, nem amit mond, hanem ahogyan eljut hozzánk a szava. Oly pu­ritán képileg e film, akár a Hortobágy pusztasága vagy még inkább egy szürke unal­mas termelési tanácskozás, amelyen a vezető csak mondja, mondja egyszemély- ben a magáét. Hol van itt az idő sodra? Azok a feszültsé­gek, drámák, melyek min­denkor együttjámak a válto­zásokkal, lehet talán furcsa, kissé erőszakos is, de szá­momra Bonchida és Mezőhe­gyes gondolatban valahogy összekapcsolódik, ami az ér­tékek sorsát, netán tragédiáját illeti. Mezőhegyes nem Bon­chida, de válhatna oktalansá­gok folytán azzá is, amit le­pusztult állapotában e kastély szimbolizál. Ez is történelem És még mindig a história, az idő sodra, de már nem tényszerű megközelítésben, hanem művészi feldolgozás­ban, játékfilm formájában. Hisz Szabó István alkotása, mely két válságba jutott fiatal tanárnőről, s a rendszerválto­zással bekövetkezett vákuum­ról szól, melybe a boldogulá­sukat fővárosban remélő két pedagógus került - „törté­nelmi pillanat”. Egyszerre kell megküzdeniök, Émmá- nak és Böbének a múlttal, oroszt tanítottak addig, s a jö­vővel, mely szakmai változta­tást követel, angolra kell vál­taniuk nyelvtanárként; és ott áll előttük maga az élet is a kérdőjeleivel. Az átmenettel járó bizonytalanságok, a sze­retet nélküli világ okozta fé­lelmek feszültsége, keserű­sége, fájdalma sűrűsödik e két nő sorsában. Történelem ez is, amit ők hétköznapjaikban kell hogy átéljenek, história egyéni sorsokban elbeszélve. Méghozzá indulatosan! Az Édes Emma, drága Böbe ugyanis épp azt mondja el, ha kissé vázlatosan is (nem vélet­len a vázlatok alcím a film­hez), hogy az idő sodrában mi történik az egyénnel: elso- dorja-e magával a hétközna­pok emberét vagy hősként képes ellenállni viharainak. Böbe, aki a könnyebb boldo­gulás felé vette útját, női adottságait kamatoztatván, végül elbukott, a mélybe ve­tette magát, így szabadulván meg pedagógusszállóbeli nyomorúságától, Emma vi­szont küszködik, szenved, reménykedik, bár sok oka nincsen rá. Szabó István olyan filmet készített - két éve már, azóta díjat is kapott -, amelyben hazai problémá­inkra ismerhetünk, melyek fe­szültségeit a bőrünkön érez­hetjük, sőt egy-egy villanásra a lelkünk mélyéig hatolnak. Ezért nem értem, miért csak a késő esti órában kapott helyet Szabó filmje a képer­nyőn, s megelőzte az aznap este induló olasz filmsorozat, melyben igaz nem két lányról, a duplájáról van szó, csak hát itáliai környezetben, olaszo­san könnyed szellemben, s megkockáztatom: tőlünk tá­volabbra eső problémakörök­ben. Ráadásul fogyasztható- ság tekintetében is megillette volna a magyar filmet a fő­műsoridő, hisz szórakoztató, nem elvontan művészieskedő. Nem a kétféle, eltérő értéket szeretném szembe állítani ez­zel a megjegyzéssel, leala­csonyítani a kifejezetten szó­rakoztatót, hisz A négy Laz- zaríni lány ügyes, szellemes munka, kitűnő szerepekkel és igen jó színészekkel, sőt még finom iróniái is vegyül a nagy játékosságba, az emberi ter­mészetesség nevében száll síkra minden csinált, ember­ileg természetellenesnek mi­nősíthető jelenséggel, például lásd az amerikai üres nagyzo- lást. Csak arra kívánok fi­gyelmeztetni, hogy a műsor­rendi rangsorában érdemes volna hazai értékeinkre job­ban odafigyelni. Ez a nemzeti televízió mindenkori kutyakö­telessége. Valkó Mihály Mégis lesz Friderikusz show? Kemény alku az MTV-ben Folytatódtak a tárgyalások az MTV vezetői és Friderikusz Sándor között, s megbízható forrásból származó értesülések szerint jelenleg ötven százalé­kos esély van arra, hogy mind a Friderikusz show, mind pedig a népszerű tévés személyiség ál­tal felajánlott egyéb produkci­óknak helye lesz a magyar tele­vízió műsorában. Eddig össze­sen három megbeszélés zajlott le Horváth Ádám, a televízió elnöke és alelnökei, valamint Friderikusz és produkciós irodá­jának vezető munkatársai kö­zött, a legutóbbi múlt pénteken. Ezen a tárgyaláson az álláspon­tok lényegesen közeledtek egymáshoz, s mindkét fél azt reméli, hogy a Friderikusz-mű- sorok végül is visszatérhetnek a Magyar Televízióba. A múlt heti tárgyalásokat megelőzőn a Friderikusz Pro­dukciós Iroda havi négy csütör­tök esti 80 perces adás előállítá­sára tett ajánlatot, s ebben fel­váltva sugározták volna a Fride­rikusz Show-t és az új, részben szórakoztató, részben gondolat- ébresztő produkciókat. Az MTV az első tárgyaláson ezt el­vetette, s havonta csak két csü­törtök esti műsoridőt, továbbá két vasárnap délelőtti időpontot Interjúkötetet olvastam a földről. A rendszerváltás hozta kárpótlásról. Szomorú, hiteles, de bizakodó vallomá­sokat a földhöz való ragasz­kodás tolerálta mindennapi kínkeserves kitartásról. Dr. Örsi Julianna túrkevei múzeumigazgató könyvének szereplői egytől-egyig benne vannak az alföldi tájban, együtt szuszognak, léteznek a hol zsí­rosabb, hol soványabb, kenyér- nekvaló táptalajjal. Akkor is így van ez, ha már sokuknál nem jelent közvetlen életformát a földdel való bíbe- lődés. Mert kinek ne lenne sze­mélyes emléke, élménye, szű- kebb-tágabb családjában itt az Alföld tengersík vidékén hozzá­tartozóinak földdel való bajló­dásáról, hűségéről, szeretetéről. Ami még olyan kálvária, meg­hurcoltatás után - kuláklista, Markó, balassagyarmati börtön - sem hal ki, mint amilyen Ab- rahám Lászlóné Mihály Terus nénit érte. Amikor azt írja Előszó helyett vallomás-ában a szerző: ... el­jött az idŐ1, amikor a korábbi generációk tapasztalatai hiá­nyoznak, amikor szükséges ajánlott fel. A televízió vezetői továbbra is ellenzik, hogy min­den csütörtök este Friderikuszt lássák a magyar nézők a köz- szolgálati televízióban, mert szerintük ezáltal a műsorvezető egyfajta nemkívánatos „ízlés­terrort” valósíthatna meg a ha­zai nézők körében. A másik fél viszont arra hivatkozott, hogy a műsorok időpontjának ilyen változtatása nemcsak a néző­számot, hanem ezzel együtt a reklámozók és szponzorok ér­deklődését is csökkenti. Egyéb­ként is, mondják Friderikuszék, nyolcvan perces műsorral nem lehet elvenni az egész estét. Előtte és utána is adhatók fil­mek és egyéb műsorok. A va­sárnap reggeli adásidővel kap­csolatban, mint emlékezetes, Friderikusz azt nyilatkozta, hogy ezt az időpontot a jóval csekélyebb nézettség miatt „in­kább meghagyná a fiatalabb te­hetségeknek”. Az alku újabb fázisában a tévé kedvezőbb ajánlatot tett, mely szerint a Friderikusz Show havonta kétszer jelentkezne, csütörtökönként a Szomszédok után, s azok a további műsorok, amelyek a showman által előter­jesztett „csomagtervben” szere­pelnek, hétköznapi illetve hét­lenne minél többet tudni arról, hogyan lehet egyénileg gazdál­kodni, rá kell jönnünk, hogy az egykori parasztok munkaerköl­cse, tudása, tapasztalata jelenti a „tiszta forrást”, maga is visz- szanyúl ehhez a forráshoz, ilyen hagyományokon neveledett élő kútfők sorát megszólaltatva kö­tetében. Dr. Tóth Albert, Ábri Károly, Nagy János, Soós János, dr. Tolnay Gábor, Túri Imre, Szől- lősi Kálmán, Halász Vince, Barna Mátyás és fia, Molnár végi esti műsoridőt kapnának. Forrásaink szerint az ajánlat, mely már László Györgynek, a televízió új szórakoztató mű­sor-főnökének jelenlétében hangzott el, jelenleg komoly megfontolás tárgyát képezi. A produkciós iroda „csomag­tervének” van még egy érdekes része: Friderikusz egy évvel ez­előtt megvásárolta A kisasz- szonyka című 170x27 perces sorozat forgalmazásának jogait. Ez a marathoni tévéfilm-cse- mege az annak idején bolondu- lásig kedvelt brazil Isaura alko­tóinak új munkája, az egykori Isaura főszereplésével. A Ma­gyar Televízió kész megvásá­rolni és levetíteni ezt a szériát, a feltételeket azonban még nem tisztázták. Az alku, mely e pillanatban egyáltalán nem tűnik reményte­lennek, tovább folytatódik. Tisztázandó a többi Friderikusz produkciók sorsa, vetítési ideje és helye, mert az sem kizárt, hogy az új pszichoshow például a második csatornán találja meg a helyét, s Az én mozimhoz ha­sonlóan havonta egyszer jelent­kezne. A következő tárgyalási fordulóra valószínűleg már a hét első felében sor kerül. Atlantic Press Mihály, Gyarmati Lajos, a Ve­tési család, Németh István, dr. Horváth Gabriella, Kun József vallomásaiból jelenkorunk kár­pótlással társult tulajdonrende­zésének történelme kerekedik ki. Mind megannyi felelősség- érzettel társult hitvallás a jelen gondjairól s a remélt jövőről. A közelmúltban megjelent kötet borítóját dr. Kovács Tibor festménye, míg belső oldalait Füleki Gábor tanár-festőmű­vész illusztrációi díszítik. Simon Cs. József Kábeltelevíziós siker Szép siker érte a közelmúlt­ban a még gyerekcipőben járó tiszafüredi városi televíziózást. Ez év januárjában a Lakitelek Alapítvány pályázatot hirdetett kábeltelevíziósok részére, amelyre tetszőleges témában, maximum kilencven perc terje­delemben nevezhettek a részt­vevők. A tiszafüredi városi televíziót egyéni pályázóként Feketéné Nagy Mária és Nagy Miklós képviselte. „Ki mondja meg.. .” címmel megható filmet készítet­tek a Tiszafüredi Református Gyermekotthonról, ahol több mint száz fogyatékos gyermeket gondoznak igen magas színvo­nalon. A 70 perces film az ő éle­tükről, mindennapjaikról, gond­jaikról szól, felvillantva a szü­lők, gondozók lelkesedését, tenniakarását is. A film 74 kábeltelevíziós tár­saság 80 pályaművével együtt került az igen tekintélyes sze­mélyiségekből álló zsűri aszta­lára, s átjutva négy szűrőn végül különdíjat nyert. A díj értékét tovább növeli, hogy a film el­képesztően rossz technikai kö­rülmények között házilagos ki­vitelezésben készült, mivel a ti­szafüredi városi televízió akko­riban még kamerával sem ren­delkezett. A film megrázó képsorait Juhász Zsófia versei teszik tel­jessé, Bacsuné Csőke Tünde hi­teles tolmácsolásában. Az alkotók kérésére álljon még itt az intézet vezetőjének a neve - Lajos Emőné Német Anna - akinek oroszlánrésze van a sikerben, csakúgy mint a filmben szereplő fogyatékos gyerekeknek. A díj bizonyíték arra, hogy a jogi viták és az anyagi nehézsé­gek ellenére sem szabad feladni a városi televíziózás létét, hi­szen néhány éven belül a város­lakók egyik legfontosabb hír­forrásává válhat, amely közvet­lenül róluk és nekik szól.-P­Színészképzö tagozatra Pótfelvételi Pótfelvételt hirdet négyé­ves, felsőfokú színészképző tagozatára a békéscsabai Re­gionális Színházművészetért Alapítvány. Jelentkezni rövid életrajz­zal és felbélyegzett válaszbo­rítékkal levélben lehet. Az alapítvány címe: 5601 Bé­késcsaba, Pf. 204. A felvételi anyagáról a je­lentkezők postafordultával kapnak értesítést. A felvételi vizsga ideje 1994. augusztus 24-e délelőtt tíz óra, helye Békéscsaba, a Békés Megyei Jókai Színház. MTI Örsi Julianna: Földközelben / / i n Hozzáértő, gondos kezeket kíván az ősi juss Riihimäki és az Északi-sarkkör között! * Képünkön a sarkkörig utazó szolnoki fiúk, éppen indulás előtt Több mint két hét elteltével, most igazán helyesnek tűnt az élet­jel szó használata, amikor is ma (hétfőn) reggel a július elsején bringára ült 3 szolnoki barátunk - Bartusek Attila, Ötvös Ferenc és Veres Tamás - üzenetét végre meg­kaptam, sőt délben ismét beszélni tudtam a fiúkkal. A legfontosabb, hogy épek, egészségesek, a többi már szinte csak részletkérdés! Nézzük a közben elmúlt napokat. A koppenhágai este után ország­határ „átkompolás” Malmöbe. A kikötőben (svéd alapossággal) meg­történt az útlevélvizsgálat, majd 5 kilométer tekerést követően földije­ink felvették a Hungarocamion által kiszállított élelmiszerutánpótlást. A csomag körülbelül 3 heti élelem­adagot tartalmazott, de már az át­vétel pillanatában kis zavar történt, a csokoládékészlet valamilyen ok­nál fogva hirtelen megcsappant. A malmöi éjszakát egy diákszállóban töltötték, aminek térítési díját a he­lyi plébános fizette ki. (Apropó: mintha már nem ez lenne az első eset, amikor egyházi impulzusok­kal haladnak előre. Lehet, hogy a korábbi, hamburgi gyóntatószék melletti alvásuk valakinek „oda- fönt” is felhívta fiataljainkra a fi­gyelmét?) Egyébként az út során itt történt meg az első szaunázás is. A vacsora fenséges paradicsomleves, teával. Érdekes kapcsolat! Huszonharmadikán reggel Ta­más (jó, hogy nem hagyták el se­hol!) fenomenális javaslata alapján tengerparti napozás, majd az éj­szaka - egy marhalegelőn. Kezdet­ben még minden rendben volt. A helyi fiatalok gitárestje előbb meg­törte a csendet, majd kellemes da- lolgatás után udvariasan késztette nyugovóra az újdonsült ismerősö­ket. Nem így a marhák! Feri bará­tunk - úgy fél hét tájban - förtelmes csámcsogásra lett figyelmes. Sza­vaival élve „ ... ilyen hangot Ta­más és Attila még duóban sem ké­pes kiadni magából, másról van te­hát szó”. A teljes eszmélés után megvilágosult a kép: tehenek, bo­cik és . .. egy bika. A többi vi­szont ismét homályos: hálózsákból ki,. . . kerítésre föl,... szép szóval kezdődő majd kiabálássá fajuló be­szélgetés a bikával, de az nem ér­tette meg a dolgok lényegét. (Lehet, hogy ökör volt szegény?) Aztán végül minden helyreállt - azaz majdnem minden. Attila ugyanis rákényszerült arra, hogy ne titkolja tovább kerékcentírozó tudását, de nem bánta meg, cserébe kapott egy túravezetői dicséretet, egy nap mo­sogatás nélkül. A svéd szakasz te­hát így indult. A következő két nap 225 kilomé­tert kerekeztek, rettentő unalmas te­repen. Balra fenyő, jobbra fenyő, előttük az aszfalt, hátuk mögött. . . az aszfalt. A 26. napon aztán jöttek a „köpingek”. Jönköping tópartján összeismerkedés egy öreg tenge­résszel (tavásszal?), aki egész éle­tében Svédország vizeit járta, járja. Végül is az nem derült ki, hogy a szó szoros értelmében tud-e a vízen menni, mindenesetre hajóján kel­lemes beszélgetést folytattak. Nyköpingben (mit ad isten?) alvás a katolikus parókián. Itt volt a kö­vetkező „első”, a bringatrió először evett frissen fogott tengeri halat. Másnap megérkeztek a fővá­rosba. „A svéd emberek bezárkó­zott világát nem sikerült megis­merni - jelezte a túravezető, Ötvös Feri -, maga Stockholm viszont csodálatos.” A kánikula itt is tom­bolt, az 1765 óta fennálló rekordot ez a nyár döntötte meg először. Augusztus 4., ismét komppal, most Helsinki felé. A jármű hatal­mas volt, fiataljaink - az általuk ed­dig csak filmekben látott luxus ka­tegóriájú hajón - a bártól a szaunáig minden lehetőséget kihasználhat­tak. (Hogy valami pikáns dolog be- letartozott-e ebbe, erről hallgatás volt a válasz.) 15 órás út után, reg­gel kikötés a fővárosban. A nagy- követség itt is segítséget nyújtott, részben a visszautazás szervezésé­ben, részben a Riihimákivel történő kapcsolatfelvételben. Negyvennyolc órával később, a túra 37. napján Szolnok nemhivata­los delegációja megérkezett a ma­gyar megyeszékhely finn testvérvá­rosába. Riihimäki polgármestere rendkívüli vendéglátásban részesí­tette a fiúkat, sőt további anyagi se­gítségnyújtásként megígérte, hogy kifizeti a vonatjegy árát a sarkkör­től Helsinkiig terjedő szakaszon. A hátralévő útvonal részben még újratervezés alatt, de a cél továbbra is - és most már végérvényesen - az Északi-sarkkör! Szarvas Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom