Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-09 / 186. szám

6 1994. augusztus 9., kedd Jászsági Extra A városháza hírei Jászberény város képviselő­testülete júliusban nyári szüne­tet tartott, így augusztusra igen sok elvégzendő munka össze­gyűlt. A közgyűlés augusztus 10-én 16 órai kezdettel a város­háza nagytermében tartja soros, nyilvános ülését. A képviselők értékelik az idei első féléves költségvetés hely­zetét. Tájékoztató hangzik el a telefonhálózat fejlesztéséről. Az útalapok lezárására ismét ké­szült egy költségterv, melyről dönteniük kell a képviselőknek. Több rendelet módosítására is sor fog kerülni. Az idei költség- vetési rendeletet is igazítani kell a változásokhoz és az általános rendezési terv is módosításokra szorul. Elkészült egy koncepció a városközpont rendezésére vo­natkozóan, melyet az ÁRT-be be kell építeni. Az előterjesztések sorában az intézményektől és a bizottsá­goktól beérkezett pótköltségve­tési kérelmek elbírálására is sor kerül. A testület elé kerül ismé­telten az 1995-re tervezett Já­szok Világtalálkozója jászberé­nyi rendezvényeire vonatkozó terv és annak költségkihatása, amiről szintén dönteni kell még ennek a testületnek. A közgyű­lés elé kerül a régen megoldásra váró Árpád úti eltérő tantervű tagozat elhelyezésének ügye is. A javaslat szerint a különleges ellátást igénylő gyermekek számára a pelyhesparti iskola- épület lenne az új hely. Beiskolázási segítség A sajtóból iszonyú tan­könyvárakról szereztek tu­domást a családok. A tanévkez­dés bizony egyre növekvő ter­heket jelent szerte az országban. Jászberénybe is megérkezett már a tanévkezdéshez szánt normatív állami támogatás, mely 2 millió 470 ezer forintot tesz ki. Ebből az összegből az általános és középiskolás tanu­lók 670 forintnyi, a szakmunkás tanulók 335 forintnyi támoga­tást kapnak. A kulturális kor­mányzat még további segítséget is ígért, diákonként 1000 forin­tot, de ez még nem érkezett meg Jászberénybe. Az önkormányzat a segélyke­retéből e fenti összegeket még továbbiakkal egészíti ki. Az is­kolákban dolgozó ifjúsági fe­lelősök javaslatára 895 diák számára 1 millió 271 ezer forin­tot biztosítanak. Ez tanulónként átlagosan 1420 forintot jelent. Az iskolák ezt a támogatást is megkapták már a központi se­gítséggel együtt. így a tanulók számára a tankönyvek a követ­kező tanévre is biztosítottak. Az önkormányzat még mint­egy 300 ezer forintot adott ki tanszervásárlási segítségként egyedi elbírálás alapján. Átla­gosan diákonként 3000 forint jutott. Ez az egyedüli segély- összeg, mely közvetlenül az igénylőknek lett kifizetve. Évek óta az a gyakorlat, hogy az iskolákon keresztül juttatják el a rászorulókhoz a támogatást. Az Árpád úti eltérő tantervű ta­gozat mintegy 80 diákja szá­mára a tankönyvcsomag mellé a füzeteket is az iskola biztosítja. Hírcsokor A testvérvárosi kapcsola­tok új lehetőségeket nyitottak a jászberényiek számára. A Vasas Munkásénekkar au­gusztus 25-től 28-ig Olaszor­szágban vendégszerepei. A conselvei Schola Cantorum St. Lorenzó vegyeskar meg­hívására utaznak, s több hangversenyt is adnak. A Palotásy János Vegyes­kor Spanyolországban szere­pel. Torreviejában nemzetközi kórushangversenyt rendez­nek, ahol a Palotásy Vegyes­kar is fellép. A kórushangver­seny előírása szerint a köte­lező kórusmüvekből kettőt spanyol nyelven fognak elő­adni, s egyet magyarul éne­kelnek. A spanyolországi tűrné után augusztus 20-án hallhatjuk a kórust Jászbe­rényben. Szent István ünne­pén a Ferences templomban a 18 órai mise után ad hangver­senyt a vegyeskar. A Barkóca gyermeknép- táncegyüttes is Olaszországba készül. A conselvei testvérvá­rosunk kérte fel a táncos gye­rekeket vendégszereplésre. A csoport szeptember 1-től 5-ig fog Conselvében fellépni. A Jászság Népi Együttes programja is sűrű lesz. Au­gusztus 19-én Tiszaújváros- ban lépnek a közönség elé. Budapesten a mesterségek ünnepét rendezik augusztus 21-én a várban, ahol a jás­zsági néptáncosok szintén fel­lépnek. Gyöngyösön augusz­tus 25-26-27-én nemzetközi fesztivált rendeznek, ahová ugyancsak meghívást kaptak. Egy újabb emléktábla ürügyén Augusztus 20-án Darázs Ár­pád karmesternek immár a má­sodik emléktábláját avatják. A szülőházán elhelyezett első után most a gimnázium falára kerül egy márványtábla, mely - re­méljük - nem arra a sorsra jut majd, mint ugyanennek a tanin­tézetnek egy másik falrészén 1937-ben elhelyezett emlék­tábla. Ma már szinte olvashatat­lan a rajta lévő szöveg: 1870 Itt töltötte diákéveit 1933 Tamay Alajos Jászberény szülötte, zongoramű­vész a zeneművészeti főiskola tanára, eszményien szép magyar műda­lok szerzője Hálás emlékezésül a jászberényi Keresztény Nőegy­let 1937 Ez az emléktábla ráadásul Gecse Árpád munkája! Az oldalt szekesztette: Kiss Erika Fotók: Imre Lajos és Faragó László Beszélgetés Tariska Zoltánnal Isten hozott ide, most ő küld új feladatra Vasárnap tartotta búcsú istentiszteletét Tariska Zoltán re­formátus lelkipásztor. A kis templom zsúfolásig megtelt, hogy mégegyszer meghallgassa a nagyfelkészültségű, óriási tekin­télyre szert tett lelkipásztort. Bizony sok híve szemébe könny szökött, s szomorú szívvel vettek tőle búcsút. Igazán boldog, su­gárzó, kiegyensúlyozott ezen a vasárnap délelőttön egyedül csak Tariska Zoltán volt. Az igehirdetéshez olyan bibliai példát vett, mely ezt megmagyarázta. Ki lehet boldog ? Aki befogadja éle­tébe, szívébe Jézus Krisztust. Isten békét visz a telkekbe, s bol­dogságot, ha közel engedjük magunkhoz, s hallgatunk rá, követ­jük őt. Tariska Zoltán ezt tette, erre hívja testvéreit, hisz az úr szolgálatát választotta. A református gyülekezet azonban szo­morkásán búcsúzik, hisz az elmúlt 10 esztendő teljesen új feje­zet a jászberényi reformátusok életében. Tariska Zoltán a búcsú istentiszteleten- Milyen volt az itt töltött 10 esztendő Tariska Zoltán szá­mára ?-Sokan kérdezték mostaná­ban tőlem. Sok harccal, sok imádsággal telt. Isten megál­dotta munkámat, így sokat el­végeztem. Sok lelki örömben volt részem, jó kapcsolatot ala­kítottam ki az emberekkel. Eze­ket a kapcsolatokat Isten szere- tete által tartalommal tölthettem meg. Egy rossz ápolatú paró­kiát, siralmasan kinéző gyüle­kezeti házat, s egy pici gyüleke­zetei vettem át 1984-ben. A lelki építkezés volt a legna­gyobb munka, hiszen 35-40 idős templomba járó volt akkor. A gyülekezetét újjá kellett szer­vezni. Az ifjúsági munkát el kellett kezdeni. Még 1989-ben a Lehel vezér Gimnázium vezeté­sének bölcs döntése alapján el­kezdhettem a hittanoktatást. Akkor még más iskola igazgatói elküldték, hogy nem kaptak fe­lülről erre vonatkozóan utasí­tást. Ez az ifjúsági munka kezd most beérni, 3 fiatal jár a teoló­giára, egyet most vettek fel. Nagy- öröm volt számomra, hogy a változások lehetőséget adtak a fiatalokkal való széle­sebb palettájú foglalkozásra. Nyitott szívű ifjakkal találkoz­tam, akik egymásra is figyeltek, s országos egyházi feladatok megoldását is vállalták.- Mennyi fiatalt tudott ide- vonzani ?- A nyári gyermektáborban naponta 70 gyermek volt itt a parókián. A némettáborunkban 25-en tanultak. A középiskolás evangelizáló csoportban 36-an voltak. A főiskolás - egyete­mista hitben járók 16-an van­nak. A tanév során heti 35 hittanóránk volt a gyülekezeti munkán felül, ami 120 általános iskolást jelent. Ez már olyan óriási megterhelés volt, hogy segítség nélkül nem ment. Fele­ségem is nehezen bírta a sok feladatot, amihez hozzátársult hogy én az önkormányzat vallásügyi bizottságának tagja is voltam. S ott van még óvoda is.- Valójában munkája sokkal nagyobb hatókörű volt, mint a gyülekezet. A város jelentős személyiségeként tartották Önt számon.- Valóban jól esett a megtisz­teltetés. Ez a jelenlegi városi vezetés a két egyházat szinte egyenrangúan kezelte, pedig a reformátusság nem nagy. Jelen­leg a számítógépemen 650-660 felnőtt reformátust tartok nyil­ván. Az 1941-es népszámlálás­kor 2167 személy vallotta ma­gát reformátusnak. Ez tulajdon­képpen ma is reális szám, ha a temetési arányokat nézem. Ez­zel együtt kis hitközösség. A szeretet, ami az én életemet megváltoztatta nem tudtam szűk körben tartani. Lehetetlen­ség számomra, hogy egy segít­ségre szorulón ne segítsek. A bennem lévő Istentől kapott szeretetet igyekszem tovább­adni. Amikor idekerültünk óv­tak minket a hideghónaljú já­szoktól. Azt mondtam erre, ad­dig fogom szeretni őket, míg fel nem olvadnak. Úgy érzem ez valóban megtörtént.- Most amikor a megharcolt célokat elérte, a templomfelújí­tás kész, a parókia rendben, a gyülekezeti ház kicsinosítva, a lelki munka beérőben, miért hagyja itt Jászberényt ?- Hatszor hívott más gyüle­kezet. Debrecenbe a püspök úr kért személyesen. Megnéztem a bibliát, s azt mondta nekem, hogy maradnom kell. így volt Tiszafüred, Pesterzsébet, Gö­döllő esetében is. Most, azt mondta a biblia kelj fel, indulj el, veled leszek. Én Istennek tar­tozók engedelmességgel. Bí­zom benne, hogy segíti, meg­áldja munkámat ott is.- Milyen lesz a péceli gyüle­kezete ?- Nagyobb, mintegy 4500 fős. Kihívás a sorstól azt hi­szem, hogy a történelmi egyhá­zakon kívül 10 féle felekezetet tartanak ott számon. A szekta-jelenség nem tölt el örömmel, ez új feladatokat vetít előre. Nyugdíjba megy ott a lel­kipásztor. A fiatalabbtól persze dinamizmust várnak. Iskolájuk nincs, hitoktatás viszont igen. Istennek ígéretei vannak, hogy Pécelen is megáldja munkánkat s életünket. Nekem szívem, lelke dolga Istennel rendben van. Ezért tudok felszabadultan adni abból a kincsből ami ben­nem van. Ezt tettem Jászbe­rényben, ezt teszem majd'Péce- len is. A jászberényi barátaimat, lelki testvéreimet szívembe zár­tam, s megőrzőm őket jó emlé­kezetemben. KE A hétköznapok élményei mmmmm Vechtai útinapló 1. rész ■■■■■■ Jászberény testvérvárosa Vechta egyetemének és az ottani honismereti szövetségnek ven­dégeként dr. Pethő László főis­kolai tanár néhány napot náluk vendégeskedett. Utazását nem lehet sem hivatalosnak, sem protokolárisnak nevezni. Ven­déglátói igyekeztek a minden­napi élet apróságait is megmu­tatni. Ha a látogató csaknem más­félezer kilométernyi autózás után végre megérkezik a város határába kellemes meglepetés­ként fogadja a testvérvárosi kapcsolatok tényét kifejező, Jászberény nevét és címerét tar­talmazó tábla. Ezt követően lép- ten-nyomon egy - modernizált és otthonossá tett - alföldi jel­legű mezővárossal találkozik az ember. A házak többsége maximum kétszintes, ettől magasabb épü­letekkel még a város központjá­ban sem nagyon lehet talál­kozni. Németekhez illően rend és tisztaság van mindenütt, és na­gyon sok zöldfelület. A város­háza villaszerű építményekkel beépített környéke pedig egye­nesen remeklés, amire egy szép fasor teszi fel a koronát. Nem kevésbé gondozottak a város külső területein lakók kertjei, sőt egy „klasszikus zöldterület” a Nagy Láp is bele­szervesül a városba. A láp évez­redes képződmény, egykoron az itt élők egyik megélhetési for­rása volt. Újabban intenzív tőzegterme­lés indult be, ami esetenként rablógazdálkodássá fajult, va­gyis a kitermelők nem vették fi­gyelembe a környezetvédelem szempontjait. Nos, a szemlé­letmód változását tükrözi, hogy napjainkra a láp közvetlenül a várossal érintkező, abba min­tegy beékelődő részét is védetté nyilvánították. Az egyetem és a kutatóintézet több szakértője végez rendszeres vizsgálatokat őrködve azon, hogy a beavatko­zások hatásait mérsé­keljék s helyreálljon a természet megszokott rendje. A néhány mutató erejéig érdemes ösz- szehasonlítani a két testvérvárost, sőt nemcsak őket, hanem a környéket is. Vech- tában valamivel ke­vesebben élnek mint Jászberényben, a já­rásban viszont né­hány ezerrel többen mint a Jászságban. V égeredményben mindkét város gaz­dag, régi korokra visszanyúló tradíci­ókkal rendelkezik. Vechta fejlődése vi­szont mindenképpen Az 1400 dinamikusabb, hiszen ott a század elején még alig több, mint háromezren éltek, azóta viszont már 23 659-re szaporodott a lakosság száma. 1972 óta több német állampol­gár hal meg, mint amennyi szü­letik. Vechta ebben a tekintet­ben sokkal kiegyensúlyozottab­bak, mégsem nevezhető jelen­téktelennek a nem németországi születésűek 7 százalékot meg­haladó jelenléte. A járásban a szintén városi rangú Lohne és Damme mellett hét további kisebb település ta­lálható. A települések egy része elvesztette önállóságát és nem igazán örülnek ennek. A Vechtához csatolt Lang- felden például igyekszik újra le­szakadni a várostól. Ugyanak­kor az is tény, hogy a polgárok egyre jobban tudják, hogy a közigazgatás nem olcsó mulat­ság. A kétségkívül gondozott, de egyáltalán nem impozáns vech- tai városháza egyre kevésbé ké­pes magába foglalni a különféle hivatalokat, azok a legkülönfé­lébb helyeken tevékenykednek. A helyi újságban éles vita bon­takozott ki az új városháza épí­-ban épült Szent György templom téséről, aminek indokoltsága tekintetében korántsem egysé­ges a helyi közvélemény. Itt mindenképpen érdemes kitérni arra, hogy számomra az adóhi­vatal többemeletes tömbje tűnt a legtekintélyesebb intézmény­nek. Az irodaház jól tükrözi a közteherviselés itt kialakult rendjét, miszerint a polgár fon­tosnak érzi az adó behajtását, s pontosan tudni akarja, hogy az általa befizetett összeget mire fordítják. A város létét és fejlődését meghatározó módon befolyá­solják az itt működő intézmé­nyek és szervezetek. Vechtában például 1834-ben alapították az első újságot, ma pedig napilap is megjelenik a városban. Ä magát pártokon feletti keresz­tény népújságnak tituláló Ol- denburgische Volkszeitung vá­rosi lap, de a környék esemé­nyeivel és életével is naponta foglalkozik. Egyéb helyi média nincs, a televízió és a rádió re­gionális jelleggel működik. Vechta és környéke - arrafelé kissé kivételszámba menően - katolikus vidék, a város maga régóta püspöki székhely. Az egyház sokféle funkciót teljesít. Ezek közül az egészségügyi a leglényegesebb, hiszen a jól fel­szerelt, regionális feladatokat ellátó kórházat a katolikus egy­ház működteti. A kórház éppen most folyó fejlesztése terén vi­szont koordináció érvényesül, ahhoz a város önkormányzata és a tartomány is hozzájárul. Lényeges az egyházi szerep- vállalás a szociális gondoskodás terén és az iskolaügyben. A vá­rosban működő három gimná­zium közül kettő felekezeti. A harmadik, amely úttörő szerepet játszott a testvérkapcsolatok el­indításában állami intézmény. Az egyház esetenként pótló funkciókat is felvállal. Vechtá­ban nincs városi könyvtár, ezzel szemben a város központjában lévő templom parókiájának könyvtára nyilvános, ahonnan bárki kölcsönözhet. Rendelkeznek viszont külön­leges intézményekkel, hiszen három börtön is működik a vá­rosban. Van egy általános, egy fiatalkorú és egy női börtön. Ä női börtön különlegesség, hi­szen Németországban is tapasz­talat, hogy a nők bűnözése sze­rényebb. A több millió lakosú tartományban féltucatnyi férfi börtön funkcionál, ezzel szem­ben a vechtai börtön elitéltjei két tartományból származnak. (Informátoraim szerint a kiala­kult helyzetbe az ítélkezési gyakorlat is belejátszik, hiszen a nőket kevésbé ítélik el.) A női börtönben igen magas a kábítószeresek aránya. Speci­alitásuk, hogy a nők a börtön­ben megszülhetik gyermekei­ket, sőt kiskorú gyerekeik is ve­lük vannak. A problémakezelés és a gondoskodás módja kívül­ről is érzékelhető. A börtön egyik traktusának ablakait gyermekrajzok és egyéb általuk készült illusztrációk díszítik. Pethő László (A 2. rész jövő kedden olvas­hatják a Jászsági Extrában.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom