Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-01 / 179. szám

2 1994. augusztus 1., hétfő cPál László Ausztriában Szombaton délelőtt a Vo­rarlberg! Dombimben - Pál László ipari és kereske­delmi miniszter jelenlété­ben - Wolfgang Schlüssel osztrák gazdasági miniszter megnyitotta a 46. ipari vá­sárt. Pál László az előző na­pon érkezett Schlüssel, va­lamint az expo osztrák kormánybiztosa társaságá­ban, az osztrák miniszter külön gépén Vorarlbergbe, és a vásár megnyitásán kí­vül ezen az első, személyes találkozáson több fontos kérdésről folytatott eszme­cserét. Amerikai-orosz megbeszélés Warren Christopher ame­rikai és Andrej Kozirev orosz külügyminiszter szombat délután Genfben - elutazásuk előtt - egyórás négyszemközti megbeszé­lést folytatott egymással. A felek a délszláv helyzetet vitatták meg, de szó volt a haiti kérdésről és Grúziáról is. Megakadályozott megemlékezés A szélsőjobboldali cseh republikánus párt mintegy húsz aktivistája szombaton Terezínben, az egykori náci gyűjtőtábor helyén található nemzeti sírkertben megaka­dályozta, hogy kegyeleti megemlékezést tartson a csehországi németek szö­vetsége, a német-cseh meg­értés társasága és a szudéta- németek drezdai szervezete. A csehországi, illetve Csehországból elszármazott németek a terezíni sírkert­ben megtartani kívánt meg­emlékezést nem a gyűjtőtá­borban történtekhez kapcso­lódva, hanem az Ústi nad Labem-ben 1945. július 31 -én történt események évfordulójára időzítették. A városban 49 évvel ezelőtt -cseh’ források' szerint több meat, egyes német állítások szerint több száz németet lincseltek meg, pusztán a nemzeti hovatartozás miatt. Ukrán atomfegyverek Konsztantyin Zatulin, az orosz parlament alsóháza, a duma államközösségi kap­csolatokkal és a külföldön élő orosz nemzetiségűek ügyeivel foglalkozó bizott­ságának elnöke bizonyos feltételek teljesülése esetén elképzelhetőnek tartja, hogy Oroszország nem tiltakozna az ukrajnai nukleáris fegy­verek kivonásának leállítása ellen. Magyar-szlovák jó viszony Lubor Bystricky szlovák külügyi államtitkár szerint Magyarország megállapo­dási készségét a szlovák előzékenységre adott vá­laszként lehet értékelni. Bystricky szerint minden­nek a magyar-szlovák alap- szerződés aláírásában kel­lene betetőződnie. A pozso­nyi politikus megállapította, hogy a remélhetően jobbra forduló magyar-szlovák vi­szonynak Szlovákia szem­pontjai szerint nagy jelentő­sége van. „Országunk sem tényleges, sem képzelt el­lenségeket nem kíván. Megbízható partnerekre van szükségünk, - annál is in­kább, hogy folytathassuk az ország gazdasági fellendíté­sét célzó elképzeléseink megvalósítását” - mondta. Bécs haszna az expo lemondásából Az osztrák gazdaság ve­szített ugyan valamelyes tőkét a budapesti világkiál­lítás lemondása miatt, de ennél sokkal többet nyer azzal, hogy javultak az 1996-os millenniumi ün­nepségek esélyei. így érté­kelte a jelenlegi helyzetet Walter Nettig a bécsi gaz­dasági kamara elnöke. Körkép Virágzó feketegazdaság Szobák (illegálisan) kiadók Torlódás a határokon A balatoni szobakiadás sza­bályozásának megváltoztatá­sára, törvénymódosítás előké­szítésére hozott létre munkabi­zottságot a Balatoni Gazdasági Kamara. Olyan tóparti szakem­ber-csoport vette kezébe ily módon a fizetővendég-szolgálat már-már tarthatatlan ügyét, amelynek tagjai közvetlen ta­pasztalataikból ismerik a gon­dokat. Az északi parton összesen legalább százezer kiadó ágyról tudnak az önkormányzatok, de az utazási irodák csupán hétez­ret közvetítenek. Ez lenne a ki­sebb gond, de a szobák többsé­gében a vendég „illegálisan” tartózkodik, vagyis nem jelentik be és nem is fizetnek utána adót. Megjelentek az árnyékgazda­ságban a közvetítők is, akik a vendégfogadóhoz hasonlóan adózás nélkül jutnak bevétel­hez. A Balatoni Gazdasági Ka­mara elnöksége szerint a rend­kívül kedvezőtlen szabályzók kényszerítették a feketegazda­ságba a szobakiadókat. Bevéte­lükből ugyanis csak 10 százalé­kot írhatnak le költségként, és 90 százalék után adóznak. Ez ir­reális arány, hiszen a rezsi, a mosás, takarítás ennél sokkal többet elvisz. Adózhatnának tételes elszá­molás alapján is, de ez nagy adminisztrációval jár, amire nem mindegyik szobakiadó ké­szült fel. (MTI) Az országot vasárnap délelőtt elhagyók néhány határátkelőhe­lyen többórás várakozásra kényszerültek. A befelé irá­nyuló személyforgalomban Tompánál volt kétórás, a teher­autósok számára pedig Rédics- nél egyórás várakozás. A kifelé irányuló személyforgalomban azért alakulhattak ki a torlódá­sok, mert a határt nagyszámban lépték át a hazafelé tartó ven­dégmunkások. A jugoszláv ha­társzakaszon Szegednél volt a leghosszabb - 6 órás - a vára­kozás, Bácsalmásnál, Herceg- szántónál és Tompánál 3 órás „pihenőre” kényszerültek az utasok. A Románia felé tartók Biharkeresztesnél 4 órát, Nagy­laknál 3 órát álltak. (MTI) Táncos Erika az Alsó-Jászság szépe Jászalsószentgyörgyön Huszonhatan versengtek a díjakért A versenyzők felsorakoznak a színpadon A győztes: Táncos Erika Tudják mi kell egy jó szép­ségversenyhez? Sokminden, de két igazán fontos tényező soha nem hiányozhat. A zsűri, meg szép lányok. Nos, az előbbi már korábban összeállt Jászalsószentgyörgyön a Tóth János szervezte művelődési házi rendezvényre. A szigorú ítészek között akadt egykori manöken, tévés, újságíró, továbbá helyet kapott az itt lakó Darók Kata a leg­utóbbi balatonfüredi Anna-bál szépségversenyének dobogósa. Ami pedig a versenyzőket il­leti, ők is szépen gyülekeztek és a kezdetre huszonhat nevezés érkezett. Helyből, Rákóczifal- váról, Cibakházáról, Jászbe­rényből, Budapestről, Jánoshi- dáról és a jóég tudná felsorolni hogy még honnan. A legidő­sebbik egy huszonöt éves, na­gyon csinos, kisgyerekes anyuka volt, a legfiatalabb pe­dig nála kilenc évvel számlált kevesebbet. Az indulók szabadon válasz­tott, alkalmi ruhákban kétszer is elvonultak ä közönség meg a zsűri előtt, és ki akadozó, megil- letődött, ki kerek, jópofa vála­szokat adott a műsorvezető kér­déseire. Már vasárnapba fordult az éjszaka, amikor megszületett a végeredmény. Alsó-Jászság szépe az idén a helybeli 20 éves, kék szemű, gesztenyebama hajú Táncos Erika lett, aki 167 centi magas, és 51 kiló. Érettségizett, de jelenleg munkanélküli. A jutalma egy gyönyörű váza, virágcsokor, meg az, hogy most róla beszél­nek a környéken. Két udvarhölgye: a szász­berki Kézér Bernadett, illetve a jászberényi Nagy Aliz. Jó né­hány különdíj is gazdára talált ezen a hajnali, kakaskukoréko­lásig tartó rezdezvényen, ame­lyen közel nyolcszázan! múlat­ták az időt. Az est sikeréhez nagyban hozzájárultak a támogatók: a művelődési ház, az alattyáni tü- zép, Kovács Sándor és Kovács Tibor, az Alsó-Jászsági Taka­rékszövetkezet, Kenéz Gábor jászberényi postás, a jászberé­nyi szolárium vezetője, vala­mint a rendezők. Egy tény: a korona otthon maradt Jászalsószentgyörgyön. Hogy meddig? Jövő ilyenkorig, az újabb versenyig. Elvégre szép lányok, indulók 1995-ben is lesznek. Nem igaz? D. Sz. M. Fotók: Barna Sándor A nagyvilágban történt Genf: keményebb szankciók Genfben szombaton a nemzetközi összekötő csoport külügymi­niszterei a boszniai béketerv elfogadtatását kikényszerítő intézke­désekről döntöttek. Az öt ország - Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország - külügyminiszterei az Égyesült Ál­lamok genfi ENSZ-képviseletének székházában tartott ülésükön megállapodtak abban, hogy megszigorítják a Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró államszövetsége) ellen már korábban bevezetett szankciókat. A döntésre annak nyomán került sor, hogy a boszniai szerbek elutasították a csoport béketervét. A külügyminiszterek abban is megállapodtak, hogy erélyesen fel­lépnek a büntetőintézkedések érvényesítéséért, a szankeók megsér­tése ellen a térségben. A nagyhatalmak képviselői ugyanakkor nem határoztak arról, hogy a szerbek ellen bármilyen, azonnali katonai akciót hajtsanak végre. Figyelmeztették azonban őket, hogy ha to­vábbra is akadályozzák a béketervet, akkor elkerülhetetlenné válik a muzulmánokat sújtó fegyverembargó feloldása. A nyilatkozat egyben felszólítja a szerbeket, hogy sürgősen vizs­gálják felül a béketervvel kapcsolatos álláspontjukat. A csoport tag­jai óva intették a boszniai szerbeket attól is, hogy bármilyen kísérle­tet tegyenek Szarajevó körülzárására. A nagyhatalmak egyben elkö­telezték magukat, hogy megerősítik a boszniai biztonsági és tilalmi övezeteket. (MTI) Részeg tinik, ámokfutó autósok az éjszakában (Folytatás az 1. oldalról) A Matróz diszkóba már idő­sebb korosztály jár szórakozni; itt viszont rendkívül sok az olyan vendég, aki a környező utcákat versenypályáknak nézi. A Szapáry és a Sütő utcában 100-120 kilométeres sebesség­gel száguldoztak a felelőtlen „szórakozni” vágyók. A Tiszán horgonyzó diszkó­hajón kisebb volt ugyan az ér­deklődés, de kulturáltan szóra­koztak a vendégek - igaz, itt nem mindenkit engednek be a diszkóba. Várhegyi Attila polgármester szerint a szombati razzia - szá­mára - legnagyobb tapasztalata az volt, hogy az éjszakai szóra­kozóhelyek miatt érkező pana­szok nem a törvényekhez ve­zethetők vissza, hanem a csalá­dokhoz. Nem normális ugyanis, hogy tizenegynéhány éves fiata­lok a hajnali órákban diszkók­ban legyenek. Felmerül a kérdés: vajon a szülők észreveszik-e, hogy nincs otthon a gyermekük, s hogy hazatér-e egyáltalán, s ha igen, milyen állapotban? Egy azonban biztos: szigorítani kell(ene) a szabályokat, hiszen a büntetési tétel önmagában nem visszatartó erő. (Egyetlen éjszaka a büntetés akár tízsze­rese is „befolyik” ezekbe a szó­rakozóhelyekbe.) A szombat éjszakai razzia so­rán ellenőrizték a városban fo­lyó prostitúciót is. Ezzel kap­csolatban a polgármester el­mondta, hogy a prostitúció je­lenségét kiirtani nem lehet. Amíg fizetőképes kereslet van az ilyen jellegű szolgáltatások iránt, addig mindig létezni fog ez a „szakma”. Azt is elmondta, hogy Szol­nokon - a Tisza és a Pelikán szállóban, illetve az Evezős Csárdában - sikerült annyira visszaszorítani a prostitúciót, hogy az nem zavarja mások szórakozását. Várhegyi Attila polgármester a tájékoztató végén elmondta, hogy szeretné, ha az önkor­mányzat az augusztusi vagy a szeptemberi ülésén foglalkozna egy bűnmegelőzési koncepció kidolgozásával - akár anyagi támogatással is -, hiszen a mi gyermekeinkről van szó. Szin­tén szeptemberben indítvá­nyozni fogja, hogy a közgyűlés alapítson egy közbiztonságért díjat, amelyet a rendőrség haté­konyan, s néha életveszélyben dolgozó munkatársai kapnának évről-évre. Vörös Miklós városi rendőr- kapitány néhány statisztikai adattal zárta a tájékoztatót, melyből kiderült, hogy az előző év első félévének adataihoz ké­pest javult a felderítési mutató, s kevesebb az elkövetett bűn- cselekmények száma. Cs. Csáti Réka Határon túl élő magyar diákok tábora / Az Árpád-korral ismerkednek Dr. Pókász Endre táborvezető köszöntője A Hét Vezér és a Hét Törzs Alapítvány által támogatott nyári történelmi tábort két hely­színen, Szolnokon és Tisza- földváron rendezik meg. A tíz­napos táborban határon kívüli - erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és szlovéniai - magyar gyere­kek ismerkednek meg a honfog­lalással és az Árpád-korral. Mindkét helyszínen het- ven-hetven fiatal vesz részt az előadásokon, akik pályázat út­ján jutottak a táborba. A tábor ünnepélyes megnyi­tója tegnap délelőtt volt Szol­nokon, a Pálfy János Műszer­ipari és Vegyipari Szakközép- iskolájában, ahol dr. Pókász Endre táborvezető tanár, s Szűcs Gyula igazgatóhelyettes kö­szöntötte a résztvevőket. A tá­bor céljait ismertetve Petraskó Tamás, a Hét Törzs Alapítvány kuratóriumának elnöke külön hangsúlyozta, ez a tábor semmi­lyen szinten nem jelent politi­kát. Az a cél, hogy a határokon túl élő magyar fiatalok magyar történelem tudását gyarapítsák. Az idén immár ötödik alka­lommal megrendezett törté­nelmi tábor folytatja azt a ha­gyományát is, miszerint a két­szer hetven diákból a legjobb harminc-harminc fiatal jövőre is hazánkba látogat, hogy részt vegyen a haladó táborban.-csr­(Fotó: Imre Lajos) A leköszönt kormánypárt egyik vezető kultúrpolitikusa nyilatkozott a minap, szokat­lan keménységgel vonva meg a négyéves regnálás mérlegét: „a nemzeti gondolatnak ma nincs mozgósító ereje!” Pedig aligha van ma felelősen gon­dolkodó ember Magyarorszá­gon, aki ne bólintana igent például a reformkori gondo­latra, mely szerint „jelszavaink valának haza és haladás!” Akár népben és nemzetben, akár alanyban és állítmányban fogalmaz, aligha tűzi bárki is zászlajára: „A haza pusztulá­sáért és ... a dolog abszurdi­tását mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a haladás szónak pontos ellentett-párja sincs. De akkor hová tűnt a nemzeti gondolat? Miközben a politikus keserű-kiábrándult szavait hallgattam, egyre erő­sebb lett a gyanúm, hogy nem­zeti küldetéstudatunkkal együtt egész egyszerűen - el­veszett. Mikor a Mátyás-kor, erőből politizáló közép-európai nagyhatalom alól kirándult a nagy gazdasági összekötősző­nyeg, meginogtunk ugyan, de még talpon maradtunk, mert a keresztény világ utolsó bás­tyájaként súllyal fogalma­zódhattunk új szerepbe. Régi program helyett kaptunk egy újat. De mialatt sebhelyesülő arcunkat délnek-keletnek for­dítva álltunk a vártán, álltunk Eltévedt lovas ... keményen, nem vettük észre, ahogy lassan, elhúzódik mögü- lünk a keresztény világ, s mi ott maradtunk kardunkat mar­kolva, küldetés nélkül, elvég- váriasodva, egyedül. A mille- neum önvállveregetős gőzé­ben Adynál mindez már csak egy metafora: „Eltévedt lovas az éjszakában ...” - kardját és helyét kereső anakronisztikus jelenés, baljós, mocsárszagú szellemlény, Európa ingová- nyaiban tévelygő kísértet. Francia, német, angol, svájci - identitásuk lényege a DNS - szintén hagyományo­zódó nemzettudat, amely nem nosztalgiázó, nem múzeumi, hanem polifon, sőt mára akár digitális, amely mégis úgy szervesül az archaikus réte­gekkel, hogy közben egy pil­lanatra sem kérdőjelezi meg, rendezi át az alapokat. így ma­radhat meg a dimdli meg a jódli, a bőmadrág és a sajt. Akár nemzeti jelképként is. Nálunk ezzel szemben aligha találni érintetlen, ki­kezdhetetlen fundamentumú archaikus rétegeket, csak zűr­zavart, bizonytalanságot. De csoda-e, ha az évszázadok fo­lyamán a Nagy Történelmi Olvasókönyvben felkiáltójel­ből aposztróffá, hiányjellé vál­tunk, törzsanyagból kiegészítő anyaggá, lábjegyzetté? Nem hiszem, hogy nagyon meg kel­lene ütközni azon, ha a nem­zeti gondolatnak nincs mozgó­sító ereje, amikor a nemzeti érzéssel, a Programmal ekkora gondok vannak. Valami na­gyon nem stimmelhet, ha egy nemzet reformkori pszicho­analízis során feltárt frusztrá­cióját, szerepzavarát és bűn- hődéskomplexusát nemzeti jelképpé teszi. Mert hogyan libbenjen az ember a felemás korláton, lőj- jön gólt, ugorjon világcsúcsot, győzzön kiütéssel zsigereiben a béklyózó melankóliával, mi­közben az ellenfelek fülében ott üvölt, hogy „Előre ország népe, harcra.. .!”, meg „Deutschland, Deutschland über alles!”???! Pedig régi, felelős álmaink korából ben­nünk maradt még az igény; számottevőnek lenni. Két vi­lágégés leghűségesebb szövet­ségese, legvidámabb barakk, legjobb adós ... bontottunk szögesdrótot, nyitottunk hatá­rokat. Csak . .. csak még valami program kellene, valami cél, ami több, mint a puszta túlélés, amit népben és nemzetben, de alanyban és állítmányban is meg lehet fogalmazni, ami megérteti velünk, hogy hiába ássuk ki Tróját, a hősi múltat, hordunk tunikát és csörtetünk kardot, attól még nem leszünk hellének.Valami nagyon kel­lene, hit, zseniális DNS-prog- ram - hogy legalább a harma­dik évezredet ne eltévedt lo­vasként tévelyegjük át.. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom