Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-01 / 179. szám
2 1994. augusztus 1., hétfő cPál László Ausztriában Szombaton délelőtt a Vorarlberg! Dombimben - Pál László ipari és kereskedelmi miniszter jelenlétében - Wolfgang Schlüssel osztrák gazdasági miniszter megnyitotta a 46. ipari vásárt. Pál László az előző napon érkezett Schlüssel, valamint az expo osztrák kormánybiztosa társaságában, az osztrák miniszter külön gépén Vorarlbergbe, és a vásár megnyitásán kívül ezen az első, személyes találkozáson több fontos kérdésről folytatott eszmecserét. Amerikai-orosz megbeszélés Warren Christopher amerikai és Andrej Kozirev orosz külügyminiszter szombat délután Genfben - elutazásuk előtt - egyórás négyszemközti megbeszélést folytatott egymással. A felek a délszláv helyzetet vitatták meg, de szó volt a haiti kérdésről és Grúziáról is. Megakadályozott megemlékezés A szélsőjobboldali cseh republikánus párt mintegy húsz aktivistája szombaton Terezínben, az egykori náci gyűjtőtábor helyén található nemzeti sírkertben megakadályozta, hogy kegyeleti megemlékezést tartson a csehországi németek szövetsége, a német-cseh megértés társasága és a szudéta- németek drezdai szervezete. A csehországi, illetve Csehországból elszármazott németek a terezíni sírkertben megtartani kívánt megemlékezést nem a gyűjtőtáborban történtekhez kapcsolódva, hanem az Ústi nad Labem-ben 1945. július 31 -én történt események évfordulójára időzítették. A városban 49 évvel ezelőtt -cseh’ források' szerint több meat, egyes német állítások szerint több száz németet lincseltek meg, pusztán a nemzeti hovatartozás miatt. Ukrán atomfegyverek Konsztantyin Zatulin, az orosz parlament alsóháza, a duma államközösségi kapcsolatokkal és a külföldön élő orosz nemzetiségűek ügyeivel foglalkozó bizottságának elnöke bizonyos feltételek teljesülése esetén elképzelhetőnek tartja, hogy Oroszország nem tiltakozna az ukrajnai nukleáris fegyverek kivonásának leállítása ellen. Magyar-szlovák jó viszony Lubor Bystricky szlovák külügyi államtitkár szerint Magyarország megállapodási készségét a szlovák előzékenységre adott válaszként lehet értékelni. Bystricky szerint mindennek a magyar-szlovák alap- szerződés aláírásában kellene betetőződnie. A pozsonyi politikus megállapította, hogy a remélhetően jobbra forduló magyar-szlovák viszonynak Szlovákia szempontjai szerint nagy jelentősége van. „Országunk sem tényleges, sem képzelt ellenségeket nem kíván. Megbízható partnerekre van szükségünk, - annál is inkább, hogy folytathassuk az ország gazdasági fellendítését célzó elképzeléseink megvalósítását” - mondta. Bécs haszna az expo lemondásából Az osztrák gazdaság veszített ugyan valamelyes tőkét a budapesti világkiállítás lemondása miatt, de ennél sokkal többet nyer azzal, hogy javultak az 1996-os millenniumi ünnepségek esélyei. így értékelte a jelenlegi helyzetet Walter Nettig a bécsi gazdasági kamara elnöke. Körkép Virágzó feketegazdaság Szobák (illegálisan) kiadók Torlódás a határokon A balatoni szobakiadás szabályozásának megváltoztatására, törvénymódosítás előkészítésére hozott létre munkabizottságot a Balatoni Gazdasági Kamara. Olyan tóparti szakember-csoport vette kezébe ily módon a fizetővendég-szolgálat már-már tarthatatlan ügyét, amelynek tagjai közvetlen tapasztalataikból ismerik a gondokat. Az északi parton összesen legalább százezer kiadó ágyról tudnak az önkormányzatok, de az utazási irodák csupán hétezret közvetítenek. Ez lenne a kisebb gond, de a szobák többségében a vendég „illegálisan” tartózkodik, vagyis nem jelentik be és nem is fizetnek utána adót. Megjelentek az árnyékgazdaságban a közvetítők is, akik a vendégfogadóhoz hasonlóan adózás nélkül jutnak bevételhez. A Balatoni Gazdasági Kamara elnöksége szerint a rendkívül kedvezőtlen szabályzók kényszerítették a feketegazdaságba a szobakiadókat. Bevételükből ugyanis csak 10 százalékot írhatnak le költségként, és 90 százalék után adóznak. Ez irreális arány, hiszen a rezsi, a mosás, takarítás ennél sokkal többet elvisz. Adózhatnának tételes elszámolás alapján is, de ez nagy adminisztrációval jár, amire nem mindegyik szobakiadó készült fel. (MTI) Az országot vasárnap délelőtt elhagyók néhány határátkelőhelyen többórás várakozásra kényszerültek. A befelé irányuló személyforgalomban Tompánál volt kétórás, a teherautósok számára pedig Rédics- nél egyórás várakozás. A kifelé irányuló személyforgalomban azért alakulhattak ki a torlódások, mert a határt nagyszámban lépték át a hazafelé tartó vendégmunkások. A jugoszláv határszakaszon Szegednél volt a leghosszabb - 6 órás - a várakozás, Bácsalmásnál, Herceg- szántónál és Tompánál 3 órás „pihenőre” kényszerültek az utasok. A Románia felé tartók Biharkeresztesnél 4 órát, Nagylaknál 3 órát álltak. (MTI) Táncos Erika az Alsó-Jászság szépe Jászalsószentgyörgyön Huszonhatan versengtek a díjakért A versenyzők felsorakoznak a színpadon A győztes: Táncos Erika Tudják mi kell egy jó szépségversenyhez? Sokminden, de két igazán fontos tényező soha nem hiányozhat. A zsűri, meg szép lányok. Nos, az előbbi már korábban összeállt Jászalsószentgyörgyön a Tóth János szervezte művelődési házi rendezvényre. A szigorú ítészek között akadt egykori manöken, tévés, újságíró, továbbá helyet kapott az itt lakó Darók Kata a legutóbbi balatonfüredi Anna-bál szépségversenyének dobogósa. Ami pedig a versenyzőket illeti, ők is szépen gyülekeztek és a kezdetre huszonhat nevezés érkezett. Helyből, Rákóczifal- váról, Cibakházáról, Jászberényből, Budapestről, Jánoshi- dáról és a jóég tudná felsorolni hogy még honnan. A legidősebbik egy huszonöt éves, nagyon csinos, kisgyerekes anyuka volt, a legfiatalabb pedig nála kilenc évvel számlált kevesebbet. Az indulók szabadon választott, alkalmi ruhákban kétszer is elvonultak ä közönség meg a zsűri előtt, és ki akadozó, megil- letődött, ki kerek, jópofa válaszokat adott a műsorvezető kérdéseire. Már vasárnapba fordult az éjszaka, amikor megszületett a végeredmény. Alsó-Jászság szépe az idén a helybeli 20 éves, kék szemű, gesztenyebama hajú Táncos Erika lett, aki 167 centi magas, és 51 kiló. Érettségizett, de jelenleg munkanélküli. A jutalma egy gyönyörű váza, virágcsokor, meg az, hogy most róla beszélnek a környéken. Két udvarhölgye: a szászberki Kézér Bernadett, illetve a jászberényi Nagy Aliz. Jó néhány különdíj is gazdára talált ezen a hajnali, kakaskukorékolásig tartó rezdezvényen, amelyen közel nyolcszázan! múlatták az időt. Az est sikeréhez nagyban hozzájárultak a támogatók: a művelődési ház, az alattyáni tü- zép, Kovács Sándor és Kovács Tibor, az Alsó-Jászsági Takarékszövetkezet, Kenéz Gábor jászberényi postás, a jászberényi szolárium vezetője, valamint a rendezők. Egy tény: a korona otthon maradt Jászalsószentgyörgyön. Hogy meddig? Jövő ilyenkorig, az újabb versenyig. Elvégre szép lányok, indulók 1995-ben is lesznek. Nem igaz? D. Sz. M. Fotók: Barna Sándor A nagyvilágban történt Genf: keményebb szankciók Genfben szombaton a nemzetközi összekötő csoport külügyminiszterei a boszniai béketerv elfogadtatását kikényszerítő intézkedésekről döntöttek. Az öt ország - Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország - külügyminiszterei az Égyesült Államok genfi ENSZ-képviseletének székházában tartott ülésükön megállapodtak abban, hogy megszigorítják a Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró államszövetsége) ellen már korábban bevezetett szankciókat. A döntésre annak nyomán került sor, hogy a boszniai szerbek elutasították a csoport béketervét. A külügyminiszterek abban is megállapodtak, hogy erélyesen fellépnek a büntetőintézkedések érvényesítéséért, a szankeók megsértése ellen a térségben. A nagyhatalmak képviselői ugyanakkor nem határoztak arról, hogy a szerbek ellen bármilyen, azonnali katonai akciót hajtsanak végre. Figyelmeztették azonban őket, hogy ha továbbra is akadályozzák a béketervet, akkor elkerülhetetlenné válik a muzulmánokat sújtó fegyverembargó feloldása. A nyilatkozat egyben felszólítja a szerbeket, hogy sürgősen vizsgálják felül a béketervvel kapcsolatos álláspontjukat. A csoport tagjai óva intették a boszniai szerbeket attól is, hogy bármilyen kísérletet tegyenek Szarajevó körülzárására. A nagyhatalmak egyben elkötelezték magukat, hogy megerősítik a boszniai biztonsági és tilalmi övezeteket. (MTI) Részeg tinik, ámokfutó autósok az éjszakában (Folytatás az 1. oldalról) A Matróz diszkóba már idősebb korosztály jár szórakozni; itt viszont rendkívül sok az olyan vendég, aki a környező utcákat versenypályáknak nézi. A Szapáry és a Sütő utcában 100-120 kilométeres sebességgel száguldoztak a felelőtlen „szórakozni” vágyók. A Tiszán horgonyzó diszkóhajón kisebb volt ugyan az érdeklődés, de kulturáltan szórakoztak a vendégek - igaz, itt nem mindenkit engednek be a diszkóba. Várhegyi Attila polgármester szerint a szombati razzia - számára - legnagyobb tapasztalata az volt, hogy az éjszakai szórakozóhelyek miatt érkező panaszok nem a törvényekhez vezethetők vissza, hanem a családokhoz. Nem normális ugyanis, hogy tizenegynéhány éves fiatalok a hajnali órákban diszkókban legyenek. Felmerül a kérdés: vajon a szülők észreveszik-e, hogy nincs otthon a gyermekük, s hogy hazatér-e egyáltalán, s ha igen, milyen állapotban? Egy azonban biztos: szigorítani kell(ene) a szabályokat, hiszen a büntetési tétel önmagában nem visszatartó erő. (Egyetlen éjszaka a büntetés akár tízszerese is „befolyik” ezekbe a szórakozóhelyekbe.) A szombat éjszakai razzia során ellenőrizték a városban folyó prostitúciót is. Ezzel kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy a prostitúció jelenségét kiirtani nem lehet. Amíg fizetőképes kereslet van az ilyen jellegű szolgáltatások iránt, addig mindig létezni fog ez a „szakma”. Azt is elmondta, hogy Szolnokon - a Tisza és a Pelikán szállóban, illetve az Evezős Csárdában - sikerült annyira visszaszorítani a prostitúciót, hogy az nem zavarja mások szórakozását. Várhegyi Attila polgármester a tájékoztató végén elmondta, hogy szeretné, ha az önkormányzat az augusztusi vagy a szeptemberi ülésén foglalkozna egy bűnmegelőzési koncepció kidolgozásával - akár anyagi támogatással is -, hiszen a mi gyermekeinkről van szó. Szintén szeptemberben indítványozni fogja, hogy a közgyűlés alapítson egy közbiztonságért díjat, amelyet a rendőrség hatékonyan, s néha életveszélyben dolgozó munkatársai kapnának évről-évre. Vörös Miklós városi rendőr- kapitány néhány statisztikai adattal zárta a tájékoztatót, melyből kiderült, hogy az előző év első félévének adataihoz képest javult a felderítési mutató, s kevesebb az elkövetett bűn- cselekmények száma. Cs. Csáti Réka Határon túl élő magyar diákok tábora / Az Árpád-korral ismerkednek Dr. Pókász Endre táborvezető köszöntője A Hét Vezér és a Hét Törzs Alapítvány által támogatott nyári történelmi tábort két helyszínen, Szolnokon és Tisza- földváron rendezik meg. A tíznapos táborban határon kívüli - erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és szlovéniai - magyar gyerekek ismerkednek meg a honfoglalással és az Árpád-korral. Mindkét helyszínen het- ven-hetven fiatal vesz részt az előadásokon, akik pályázat útján jutottak a táborba. A tábor ünnepélyes megnyitója tegnap délelőtt volt Szolnokon, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközép- iskolájában, ahol dr. Pókász Endre táborvezető tanár, s Szűcs Gyula igazgatóhelyettes köszöntötte a résztvevőket. A tábor céljait ismertetve Petraskó Tamás, a Hét Törzs Alapítvány kuratóriumának elnöke külön hangsúlyozta, ez a tábor semmilyen szinten nem jelent politikát. Az a cél, hogy a határokon túl élő magyar fiatalok magyar történelem tudását gyarapítsák. Az idén immár ötödik alkalommal megrendezett történelmi tábor folytatja azt a hagyományát is, miszerint a kétszer hetven diákból a legjobb harminc-harminc fiatal jövőre is hazánkba látogat, hogy részt vegyen a haladó táborban.-csr(Fotó: Imre Lajos) A leköszönt kormánypárt egyik vezető kultúrpolitikusa nyilatkozott a minap, szokatlan keménységgel vonva meg a négyéves regnálás mérlegét: „a nemzeti gondolatnak ma nincs mozgósító ereje!” Pedig aligha van ma felelősen gondolkodó ember Magyarországon, aki ne bólintana igent például a reformkori gondolatra, mely szerint „jelszavaink valának haza és haladás!” Akár népben és nemzetben, akár alanyban és állítmányban fogalmaz, aligha tűzi bárki is zászlajára: „A haza pusztulásáért és ... a dolog abszurditását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a haladás szónak pontos ellentett-párja sincs. De akkor hová tűnt a nemzeti gondolat? Miközben a politikus keserű-kiábrándult szavait hallgattam, egyre erősebb lett a gyanúm, hogy nemzeti küldetéstudatunkkal együtt egész egyszerűen - elveszett. Mikor a Mátyás-kor, erőből politizáló közép-európai nagyhatalom alól kirándult a nagy gazdasági összekötőszőnyeg, meginogtunk ugyan, de még talpon maradtunk, mert a keresztény világ utolsó bástyájaként súllyal fogalmazódhattunk új szerepbe. Régi program helyett kaptunk egy újat. De mialatt sebhelyesülő arcunkat délnek-keletnek fordítva álltunk a vártán, álltunk Eltévedt lovas ... keményen, nem vettük észre, ahogy lassan, elhúzódik mögü- lünk a keresztény világ, s mi ott maradtunk kardunkat markolva, küldetés nélkül, elvég- váriasodva, egyedül. A mille- neum önvállveregetős gőzében Adynál mindez már csak egy metafora: „Eltévedt lovas az éjszakában ...” - kardját és helyét kereső anakronisztikus jelenés, baljós, mocsárszagú szellemlény, Európa ingová- nyaiban tévelygő kísértet. Francia, német, angol, svájci - identitásuk lényege a DNS - szintén hagyományozódó nemzettudat, amely nem nosztalgiázó, nem múzeumi, hanem polifon, sőt mára akár digitális, amely mégis úgy szervesül az archaikus rétegekkel, hogy közben egy pillanatra sem kérdőjelezi meg, rendezi át az alapokat. így maradhat meg a dimdli meg a jódli, a bőmadrág és a sajt. Akár nemzeti jelképként is. Nálunk ezzel szemben aligha találni érintetlen, kikezdhetetlen fundamentumú archaikus rétegeket, csak zűrzavart, bizonytalanságot. De csoda-e, ha az évszázadok folyamán a Nagy Történelmi Olvasókönyvben felkiáltójelből aposztróffá, hiányjellé váltunk, törzsanyagból kiegészítő anyaggá, lábjegyzetté? Nem hiszem, hogy nagyon meg kellene ütközni azon, ha a nemzeti gondolatnak nincs mozgósító ereje, amikor a nemzeti érzéssel, a Programmal ekkora gondok vannak. Valami nagyon nem stimmelhet, ha egy nemzet reformkori pszichoanalízis során feltárt frusztrációját, szerepzavarát és bűn- hődéskomplexusát nemzeti jelképpé teszi. Mert hogyan libbenjen az ember a felemás korláton, lőj- jön gólt, ugorjon világcsúcsot, győzzön kiütéssel zsigereiben a béklyózó melankóliával, miközben az ellenfelek fülében ott üvölt, hogy „Előre ország népe, harcra.. .!”, meg „Deutschland, Deutschland über alles!”???! Pedig régi, felelős álmaink korából bennünk maradt még az igény; számottevőnek lenni. Két világégés leghűségesebb szövetségese, legvidámabb barakk, legjobb adós ... bontottunk szögesdrótot, nyitottunk határokat. Csak . .. csak még valami program kellene, valami cél, ami több, mint a puszta túlélés, amit népben és nemzetben, de alanyban és állítmányban is meg lehet fogalmazni, ami megérteti velünk, hogy hiába ássuk ki Tróját, a hősi múltat, hordunk tunikát és csörtetünk kardot, attól még nem leszünk hellének.Valami nagyon kellene, hit, zseniális DNS-prog- ram - hogy legalább a harmadik évezredet ne eltévedt lovasként tévelyegjük át.. .
