Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-08 / 159. szám

1994. július 8., péntek

Táborról táborra

kultúra

5

Alkotótábor Tiszakürtön

Vizuális élményeink és a zsebkendő

Előfordult már a világtörténelemben, hogy egy fényképezőgép nem úgy működött, ahogy elvárnánk tőle. így történt ez a minap is, amikor az alkotótábor életéből szerettem volna képeket készíteni, megmutatni, milyen egy rajztanár vagy ifjú ember művészi tevékenység közben. Fotó híján kénytelen vagyok írásban rögzíteni az életképeket a táborról, amelynek létrehozásában az Új Néplap szerkesztősége és kiadója immár második alkalommal segített.

SZARVASSÁ VÁLÁS - domborított rekeszzománc. Ifj. Nagy Ferenc, a kecskeméti Nemzetközi Tűzzománc-művészeti Műhely egyik tagjának munkája.

A falu általános iskolájának hűvös földszinti termeiben többen a tűzzománclemezek fölé hajoltak, amikor beléptem. Köztük volt ifj. Nagy Ferenc, a Jászságból elszármazott táborvezető, tűzzománcművész, félretéve munkáját, ebédelni hívott, így munkaebéd adta a keretet a táborvezetőkkel folytatott beszélgetéshez.

Szenti Ernő, a pedagógiai intézet munkatársa a tábor létrejöttének anyagi buktatóiról és üdvösségéről beszélt; régen, jó tíz évvel ezelőtt volt pénz a kultúrának ezen területére, ma már a résztvevőknek fizetniük kell, igaz, Tiszakürtön igen keveset, de a támogatókra is szükség van.

Hajdanán legfőképpen fafaragással foglalkoztak a kürti alkotótáborban, e folyamat viszont megtört, hiszen az ötlet szülőanyja távozott a kulturális életből.

A nyári, Kürtön való biztonságos, művészeti elmélyülés azonban olyan élményeket adott, amelyekről az addig is oda el-ellátogatók, mint például ifj. Nagy Ferenc, nem akartak lemondani. Egy mészárszékben kezdődött aztán a kürti tábor másik korszaka, mely máig tart. így alakult ki a két fő profil: a tűzzománckészítés és a festés, grafika. A tábor lakói többségükben rajztanárok, akik a képzőművészek vezetésével dolgoznak. Valamennyi pedagógus, de minimum a társaság fele a maga iskolájában folytatja szakkör, tábor vagy akármilyen más formában aztán azt a vizuális nevelést, amelyre kiáltóan szükségük van a fiataloknak.

Ifj. Nagy Ferenc már-már kétségbeesve, átérezve a problémát magyarázta, mekkora szükség van erre. Ha a gondolatai itt járnak, sími tudna. Mondtam, hozok neki papír zsebkendőt. Dehogy, nem papír zsebkendő kell neki, hanem lepedő. S való igaz, ma, amikor városaink nyögik ormótlan kőterheiket, és kevés gondot fordítunk környezetünk esztétikai szintjének emelésére, képi élményeink nagyjából a televízióra korlátozódnak, nem egészen biztos, hogy ez nem befolyásolja közérzetünket. Érvényes ez az ifjúságra ugyanúgy, ahogy a felnőttekre vagy nagy szüléinkre.

A kunszentmártoni fiatalember, Siera Tamás aznap hajnalban a Tisza partján járt, vázlatot készített, s benn az iskolában, a földön ülve, a készülő képet egy padnak támasztva festett. Emlékezetből. Hanyagul dolgozom - mondta. Lehet. De a színek munkatársunk képzeletvilágát nagyon is néhány órával korábbra vitték, azok a színek hajnali színek voltak, délben. A fény csak azok után került a képre.

Csókási Katalin és Nagy Katalin szolnoki leányzók tűzzománcot készítettek, Csókási Kati elmondta, az Iparművészeti Főiskolára szeretne bejutni, de ez nagyon nehéz. Kedve a képzőművészethez nem új, csak éppen szorgalmát kell még gyarapítania a művészettörténet tanulásához.

A társaság az iskolában alszik. Az iskola készíttetett számukra ágyakat, éppen azért, hogy a tiszakürti alkotótábornak, a társaságnak eszébe ne jusson nyaranta nem ide jönni.

Talán gátja már nem is lehet annak a tizenévek óta folyó nyári alkotómunkának, ami az itt táborozok számára bizonyítottan örömet jelent. BG

Legénybot

alkotótábor,

negyedszer

Kunhegyes immár negyedszer biztosít otthont a legénybot alkotótábornak a volt munkásőrbázis területén. A mostaniba is kilencvennégy diák, felnőtt érkezett, Vecséstől Békéscsabáig, Kiskunfélegyházától Budapestig. Hogy mi mindent csinálnak? Á délelőtt a munkáé. Neves művészek vezetésével szőnek, faragják a fát, festenek, grafikákat, illetve különböző kerámiákat készítenek. A legjobb alkotások a város középületeit, tereit díszítik majd. Délutánonként pedig a táborozók strandolnak, előadásokat hallgatnak, illetve német- nyelv-tanfolyamon csiszolják idegen nyelvi jártaságukat. Felvételeink a tegnap befejeződött tíznapos tábor néhány mozzanatát örökítették meg.

D. Sz. M.

(Fotók: Mészáros)

Igazi ezermesterek is akadtak ebben a táborban!

Nézd csak, én így korongozok!

„... Ma lesz az alakuló ülés. Ekkor döntjük el, hogy szövetség vagy egyesület lesz e a megfelelő működési forma. Nyitottak vagyunk, minden érdeklődőt, jelentkezőt várunk, aki csatlakozni akar hozzánk.”

A Jászság Népi Együttes életében idén új fejezet kezdődött. Az egykor szövetkezeti együttes támogatói sorából „elfogytak” a szövetkezetek. A jászberényi önkormányzat volt az egyedüli fenntartó. A pénz a város kasszájában is egyre apadt. Januártól az együttes alapítványi formában működik. A város szerény támogatása mellé új lehetőségek felkutatására kényszerültek. Ez a kényszerűség új utakra, új megoldások keresésére „vitte” őket. Egy ilyen újdonságról kérdeztük Papp Imrét, a Jászság Népi Együttes Alapítványa igazgatóját.- Tulajdonképpen magunkon szeretnénk segíteni, ebben a nehéz anyagi helyzetet produkáló világban. Ehhez társak is kellenek. A megyében a folklóregyüttesek hasonló helyzetben vannak, nagyon nem kellett keresgélnünk. A megyei együttesek részvételével tartottunk már

néptánctalálkozót Jászberényben. Az összefogás mindannyiunk számára kézenfekvő. Ezért arra gondoltunk, a néptáncegyüttesek egyesületét vagy szövetségét létre kellene hozni. A néptáncszövetség szakmai alapon szerveződik, s működik majd. Azt szeretnénk, hogy a szakmai tapasztalatok átadását segítsük. Az együttesek más-más pénzügyi helyzetben vannak. Mi alapítványként működünk, vannak, akiket a települési önkormányzat tart fenn. Tapasztalatainkat e téren is megosztjuk, de a szövetség elsősorban a szakmai együttműködés okán alakul.- Kik alakítják meg az egyesületet?- A Jászapáti Táncegyüttes, a Miklós Táncegyüttes Török- szén tmiklósról, a Tiszafüred Táncegyüttes, Szolnokról a Tisza, valamint a Korona Tánc- együttesek és a Jászság Népi Együttes az alapítók. Pénteken lesz az alakuló ülés. Ekkor döntjük el, hogy szövetség vagy egyesület lesz-e a megfelelő működési forma. Nyitottak vagyunk, minden érdeklődőt, jelentkezőt várunk, aki csatlakozni akar hozzánk.- Milyen szakmai tapasztalatok cseréjére gondolnak, hisz a felsorolt együttesek igazán profik, mondhatnánk világhíresek.- Mint említettem, mi rá vagyunk kényszerülve arra, hogy bevételi forrásokat találjunk, mert különben nem tud létezni az együttes. Felhalmozódott szakmai kincsünket szeretnénk hasznosítani, s ezzel új lehetőséget mutatnánk másoknak. Például néprajzi túrákat tervezünk a Jászságban. Ennek anyagi háttere, hogy csoportok látogatását kell megszervezni, ami idegenforgalmi munka. Szakmai része azonban az, hogy a néprajzi érdekességeket mi mind a látogatók elé tudjuk tárni. Mondok másik példát. Az általános iskolákban igény mutatkozik a néptánc oktatására. Ősztől a Magyar Művelődési Intézet segítségével iskolai néptánccsoportok vezetőinek a képzését vállaljuk fel. S nyilván a szakmai rész közvetítésében a megszülető egyesület vagy szövetség is részt vállalhat. Szeretnénk a néptáncegyüttesek érdekvédelmét is megvalósítani. Tervünk az instruktori hálózat kiépítése. Új körülmények között keressük az új lehetőségeket. Ezért szükséges az összefogás. KE

Udvari utazások Művésztelep Gyomaendrődön

A Habsburg-uralkodóház elmúlt századokban tett - némelykor viszontagságos és kalandos hintós országjárását, majd vasúti - körutazásait mutatja be az Udvari utazások címmel pénteken nyíló tárlat a Közlekedési Múzeumban. Korabeli litográfiák, metszetek vallanak arról, hogyan szervezték meg eleink a közlekedést, hogyan utaztak a magyar királyok és királynék, főurak. A tárlaton láthatók többi között szalonkocsik berendezési tárgyai, a millenniumi udvari vonat dísztáblái, az egykori termeskocsik világítását szolgáló díszes gázlámpák. Erzsébet királyné egyik szalongamitúrája is megtekinthető, amely valaha a Nyugati pályaudvar Sissi számára fenntartott várótermében állt. Először állítják ki Magyarországon azokat vízfestményeket, amelyek Ferenc József 1880. évi galíciai körutazásakor készültek.

(MTI)

A gyulai, a békési és a két- egyházi után újabb művésztelep születik.

A gyomaendrődi alkotótábor - amelynek a Bethlen Gábor

Három alkalommal rendeznek Beethoven-koncertet az idén Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézetének parkjában levő hangversenyszigeten.

Áz évad első zenei estjén - július 23-án - Antal Mátyás vezényletével, Falvai Sándor zo- goraművész és a Magyar Állami Énekkar közreműködésével a Prometheus-nyitányt,' az I. szimfóniát és a Karfantáziát tolmácsolja a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Augusztus 6-án a Fidelio-nyitány, vaSzakközépiskola és Szakmunkásképző ad otthont - július 25-én nyitja kapuját, s huszonöt hazai és külföldi képzőművészt fogad két hétre. (MTI)

lamint az V. és a VI. szimfónia csendül fel az ősparkban a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában Győriványi Ráth György dirigálásával.

Augusztus 19-én Lukács Ervin lesz a koncertévad záró hangversenyének _ karnagya. Ekkor a Magyar Állami Énekkar, valamint Csavlik Etelka, Takács Tamara, Molnár András, Bercelly István közreműködésével a hangversenyzenekar tolmácsolásában a Coriolan- nyitányt és a IX. szimfóniát hallhatja a közönség. (MTI)

Háromszor Martonvásáron

Beethoven-koncertek

Egy ilyen édes show-t!?

Sweet Surprise — Sweet: édes. Surprise: meglepetés. Adott egy pár énekes, egy lány, egy fiú. Ez lehet szép így is, de talán ízetlen. Meg talán színtelen(?). At kellene öltözni a számok között, ruhák is kellenének, színesek, feltűnőek, táncosok is kellenének, és máris ízésebbé válna az egész. Kicsit show-s, de ha édesnek nevezzük, akkor is közel járunk az igazsághoz. Műsor ismert számokból, vegyes stílusban, a musicaltől a diszkón át a rapig.

Nyolcán vannak, és nevetgélnek.- Hogyan kezdődött? - kérdezem tőlük.

Vígh Bernadett: - Juditék már eleve énekeltek, amikor jött egy ötlet, hogy háttértáncosok kellenének, és elkezdtek szervezkedni.

(Juditék: Kis Judit és Tombor Zoltán)

Kis Judit: - Táncosokat kezdtünk keresgélni. Voltak többen, összegyűlt a csapat, kiestek, cserélődtek a tagok; és most úgy néz ki, hogy megvan a stáb.- Stabil-e ez a stáb?

Judit: - Hát. .. most már

igen. Ez nem azt jelenti, hogy senkivel nincs probléma, de most így jól megvagyunk egymással.

Pongó Tamás: - A riport végéig még együtt maradunk.

Tombor Zoltán: - Eleinte ketten énekeltünk a Judittal, semmilyen kísérő, táncos vagy koreográfia nem volt.

Judit: - Ilyen show-szerűsé- get akartunk csinálni.

Zoltán:. - Aztán kialakult, nevet is kapott a dolog. Ez onnan jött, hogy van egy számunk, amelynek ez a címe: Surprise. Kimondani lehet, hogy nehéz, de magyarul is ott van a plakáton: egy édes meglepetés.

Zoltán szerint komolyabban 3,5-4 hónapja, mások szerint már december óta bontogatják a szárnyaikat. Felléptek pl. a szolnoki vásárban, ahol sikerük volt, s ennél is nagyobb a középiskolások városi évzáró buliján. A vásár óta kapnak meghívásokat, a HEMO-ban is szerepelnek, ott is próbálnak. Az igazgató, Cserfalvi József segíti őket próbateremmel, és szervez fellépéseket is.

Sokan tudják, hogy létezik egy ilyen csapat egy jó műsorral, de nem látták még őket elegen.

Tamást a barátnője, Zelei Zita „hozta” a csapatba, elkísérte a próbákra, majd egyszer csak fején hatalmas sombreró- val, már mint „őrült spanyol” lépett fel a műsorban.

Bernadett: - Nekem azt mondták fellépés után, hogy te, az a srác azzal a nagy sombre- róval leült a színpad szélére, az valami őrületes volt.

Judit: - Lehet, hogy lecseréljük a Tamást, mert tereli a figyelmet a táncosokról. - Nevet.

Bernadett: - Egy éve volt róla szó először, hogy men- nék-e háttértáncosnak. Aztán egyszer csak felhívtak, hogy kezdünk.

Mocselini Judit: - Hozzám este 9-kor csöngetett be a Judit, hogy másnap próba.

Zelei Zita: - Hozzám is este jöttek, szívesen mentem, mert szeretek táncolni.

Steiner Veronika és Takács Edina: a „kicsik”. Most végezték a nyolcadikat, rájuk az iskolai gálán figyeltek fel, és hívták őket is. Juditék szerint fergeteges volt, ahogy akkor ott táncoltak.- Zene, ének, tánc. A ruhák?

Zoltán: - Nagy gond a ruhák beszerzése, mert ezek nem mindennapiak (cilinder, frakk, spanyol szoknya).

Judit: - Próbáljuk elérni, hogy saját ruháink legyenek, már saját sétapálcáink vannak! Addig is a Szőrös adja nekünk a ruhákat, ezzel nagyon sokat segít. Ő a színházban a jelmeztáros.- Miért pont show?

Judit: - Ilyen még nem volt Szolnokon, a tévén kívül alig látni efféle műsorokat.

Zoltán: - Az ilyen show-k egyre ritkábbak, mert viszonylag drágák a ruhák miatt. Hogy ha ezt át tudjuk hidalni, akkor a műsor igazán nagy sikerre számíthat, mert szükség van ilyenre. Hamarosan kész az egész estét betöltő műsor, amely 2 órás, a premier pedig Tiszajenőn lesz a művelődési házban, július 16-án.

Addig is, aztán is sokat és keményen próbálnak. A koreográfiákat egy ideje közösen alkotják, mert így jobb, és megtanulni is könnyebb. Mindenkinek lehet beleszólása mindenbe, „főnök” úgy igazán nincs. Mondjuk Zoltán és Judit, mint alapítók, lelkükön viselik a „működtetést”, az anyagi ügyeket, a fellépéseket Zoltán intézi, Judit tartja a fejmosásokat, mint a csapat „anyja”.

Zoltán szerint egyelőre próbálnak jobbak lenni, mint mondjuk tegnap. Meg az is nagyon fontos, hogy az egész ne úgy menjen le, mint egy amatőr csapat műsora, amivel bárki fölmehetne a színpadra.

A közönség? Szerintem imádja őket. Mert nem mindig a tőlük megszokottat nyújtják, hanem valami mást. Most egy édes meglepetést.- em -