Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-08 / 159. szám

1994. július 8., péntek Táborról táborra kultúra 5 Alkotótábor Tiszakürtön Vizuális élményeink és a zsebkendő Előfordult már a világtörténelemben, hogy egy fényképező­gép nem úgy működött, ahogy elvárnánk tőle. így történt ez a minap is, amikor az alkotótábor életéből szerettem volna képe­ket készíteni, megmutatni, milyen egy rajztanár vagy ifjú ember művészi tevékenység közben. Fotó híján kénytelen vagyok írás­ban rögzíteni az életképeket a táborról, amelynek létrehozásá­ban az Új Néplap szerkesztősége és kiadója immár második al­kalommal segített. SZARVASSÁ VÁLÁS - domborított rekeszzománc. Ifj. Nagy Ferenc, a kecskeméti Nemzetközi Tűzzománc-művészeti Mű­hely egyik tagjának munkája. A falu általános iskolájának hűvös földszinti termeiben töb­ben a tűzzománclemezek fölé hajoltak, amikor beléptem. Köz­tük volt ifj. Nagy Ferenc, a Jászságból elszármazott tábor­vezető, tűzzománcművész, fél­retéve munkáját, ebédelni hí­vott, így munkaebéd adta a ke­retet a táborvezetőkkel folyta­tott beszélgetéshez. Szenti Ernő, a pedagógiai in­tézet munkatársa a tábor létre­jöttének anyagi buktatóiról és üdvösségéről beszélt; régen, jó tíz évvel ezelőtt volt pénz a kul­túrának ezen területére, ma már a résztvevőknek fizetniük kell, igaz, Tiszakürtön igen keveset, de a támogatókra is szükség van. Hajdanán legfőképpen fafa­ragással foglalkoztak a kürti al­kotótáborban, e folyamat vi­szont megtört, hiszen az ötlet szülőanyja távozott a kulturális életből. A nyári, Kürtön való bizton­ságos, művészeti elmélyülés azonban olyan élményeket adott, amelyekről az addig is oda el-ellátogatók, mint például ifj. Nagy Ferenc, nem akartak lemondani. Egy mészárszékben kezdődött aztán a kürti tábor másik korszaka, mely máig tart. így alakult ki a két fő profil: a tűzzománckészítés és a festés, grafika. A tábor lakói többsé­gükben rajztanárok, akik a kép­zőművészek vezetésével dol­goznak. Valamennyi pedagó­gus, de minimum a társaság fele a maga iskolájában folytatja szakkör, tábor vagy akármilyen más formában aztán azt a vizuá­lis nevelést, amelyre kiáltóan szükségük van a fiataloknak. Ifj. Nagy Ferenc már-már két­ségbeesve, átérezve a problémát magyarázta, mekkora szükség van erre. Ha a gondolatai itt jár­nak, sími tudna. Mondtam, ho­zok neki papír zsebkendőt. De­hogy, nem papír zsebkendő kell neki, hanem lepedő. S való igaz, ma, amikor városaink nyögik ormótlan kőterheiket, és kevés gondot fordítunk környe­zetünk esztétikai szintjének emelésére, képi élményeink nagyjából a televízióra korláto­zódnak, nem egészen biztos, hogy ez nem befolyásolja köz­érzetünket. Érvényes ez az if­júságra ugyanúgy, ahogy a fel­nőttekre vagy nagy szüléinkre. A kunszentmártoni fiatalem­ber, Siera Tamás aznap hajnal­ban a Tisza partján járt, vázlatot készített, s benn az iskolában, a földön ülve, a készülő képet egy padnak támasztva festett. Em­lékezetből. Hanyagul dolgozom - mondta. Lehet. De a színek munkatársunk képzeletvilágát nagyon is néhány órával ko­rábbra vitték, azok a színek haj­nali színek voltak, délben. A fény csak azok után került a képre. Csókási Katalin és Nagy Ka­talin szolnoki leányzók tűzzo­máncot készítettek, Csókási Kati elmondta, az Iparművé­szeti Főiskolára szeretne be­jutni, de ez nagyon nehéz. Kedve a képzőművészethez nem új, csak éppen szorgalmát kell még gyarapítania a művé­szettörténet tanulásához. A társaság az iskolában al­szik. Az iskola készíttetett szá­mukra ágyakat, éppen azért, hogy a tiszakürti alkotótábor­nak, a társaságnak eszébe ne jusson nyaranta nem ide jönni. Talán gátja már nem is lehet annak a tizenévek óta folyó nyári alkotómunkának, ami az itt táborozok számára bizonyí­tottan örömet jelent. BG Legénybot alkotótábor, negyedszer Kunhegyes immár ne­gyedszer biztosít otthont a legénybot alkotótábornak a volt munkásőrbázis terüle­tén. A mostaniba is kilenc­vennégy diák, felnőtt érke­zett, Vecséstől Békéscsa­báig, Kiskunfélegyházától Budapestig. Hogy mi min­dent csinálnak? Á délelőtt a munkáé. Neves művészek vezetésével szőnek, faragják a fát, festenek, grafikákat, il­letve különböző kerámiákat készítenek. A legjobb alko­tások a város középületeit, tereit díszítik majd. Délutá­nonként pedig a táborozók strandolnak, előadásokat hallgatnak, illetve német- nyelv-tanfolyamon csiszol­ják idegen nyelvi jártaságu­kat. Felvételeink a tegnap befejeződött tíznapos tábor néhány mozzanatát örökítet­ték meg. D. Sz. M. (Fotók: Mészáros) Igazi ezermesterek is akadtak ebben a táborban! Nézd csak, én így korongozok! „... Ma lesz az alakuló ülés. Ekkor döntjük el, hogy szövetség vagy egyesület lesz e a megfelelő működési forma. Nyitottak vagyunk, minden érdeklődőt, jelentkezőt vá­runk, aki csatlakozni akar hozzánk.” A Jászság Népi Együttes éle­tében idén új fejezet kezdődött. Az egykor szövetkezeti együt­tes támogatói sorából „elfogy­tak” a szövetkezetek. A jászbe­rényi önkormányzat volt az egyedüli fenntartó. A pénz a vá­ros kasszájában is egyre apadt. Januártól az együttes alapítvá­nyi formában működik. A város szerény támogatása mellé új le­hetőségek felkutatására kény­szerültek. Ez a kényszerűség új utakra, új megoldások keresé­sére „vitte” őket. Egy ilyen új­donságról kérdeztük Papp Im­rét, a Jászság Népi Együttes Alapítványa igazgatóját.- Tulajdonképpen magunkon szeretnénk segíteni, ebben a ne­héz anyagi helyzetet produkáló világban. Ehhez társak is kelle­nek. A megyében a folklór­együttesek hasonló helyzetben vannak, nagyon nem kellett ke­resgélnünk. A megyei együtte­sek részvételével tartottunk már néptánctalálkozót Jászberény­ben. Az összefogás mindannyi­unk számára kézenfekvő. Ezért arra gondoltunk, a néptánc­együttesek egyesületét vagy szövetségét létre kellene hozni. A néptáncszövetség szakmai alapon szerveződik, s működik majd. Azt szeretnénk, hogy a szakmai tapasztalatok átadását segítsük. Az együttesek más-más pénzügyi helyzetben vannak. Mi alapítványként mű­ködünk, vannak, akiket a tele­pülési önkormányzat tart fenn. Tapasztalatainkat e téren is megosztjuk, de a szövetség el­sősorban a szakmai együttmű­ködés okán alakul.- Kik alakítják meg az egye­sületet?- A Jászapáti Táncegyüttes, a Miklós Táncegyüttes Török- szén tmiklósról, a Tiszafüred Táncegyüttes, Szolnokról a Ti­sza, valamint a Korona Tánc- együttesek és a Jászság Népi Együttes az alapítók. Pénteken lesz az alakuló ülés. Ekkor döntjük el, hogy szövetség vagy egyesület lesz-e a megfelelő működési forma. Nyitottak va­gyunk, minden érdeklődőt, je­lentkezőt várunk, aki csatla­kozni akar hozzánk.- Milyen szakmai tapasztala­tok cseréjére gondolnak, hisz a felsorolt együttesek igazán pro­fik, mondhatnánk világhíresek.- Mint említettem, mi rá va­gyunk kényszerülve arra, hogy bevételi forrásokat találjunk, mert különben nem tud létezni az együttes. Felhalmozódott szakmai kincsünket szeretnénk hasznosítani, s ezzel új lehető­séget mutatnánk másoknak. Például néprajzi túrákat terve­zünk a Jászságban. Ennek anyagi háttere, hogy csoportok látogatását kell megszervezni, ami idegenforgalmi munka. Szakmai része azonban az, hogy a néprajzi érdekességeket mi mind a látogatók elé tudjuk tárni. Mondok másik példát. Az általános iskolákban igény mu­tatkozik a néptánc oktatására. Ősztől a Magyar Művelődési Intézet segítségével iskolai nép­tánccsoportok vezetőinek a képzését vállaljuk fel. S nyilván a szakmai rész közvetítésében a megszülető egyesület vagy szö­vetség is részt vállalhat. Szeret­nénk a néptáncegyüttesek ér­dekvédelmét is megvalósítani. Tervünk az instruktori hálózat kiépítése. Új körülmények kö­zött keressük az új lehetősége­ket. Ezért szükséges az össze­fogás. KE Udvari utazások Művésztelep Gyomaendrődön A Habsburg-uralkodóház elmúlt századokban tett - né­melykor viszontagságos és ka­landos hintós országjárását, majd vasúti - körutazásait mu­tatja be az Udvari utazások címmel pénteken nyíló tárlat a Közlekedési Múzeumban. Ko­rabeli litográfiák, metszetek vallanak arról, hogyan szervez­ték meg eleink a közlekedést, hogyan utaztak a magyar kirá­lyok és királynék, főurak. A tár­laton láthatók többi között sza­lonkocsik berendezési tárgyai, a millenniumi udvari vonat dísz­táblái, az egykori termeskocsik világítását szolgáló díszes gáz­lámpák. Erzsébet királyné egyik szalongamitúrája is megtekint­hető, amely valaha a Nyugati pályaudvar Sissi számára fenn­tartott várótermében állt. Elő­ször állítják ki Magyarországon azokat vízfestményeket, ame­lyek Ferenc József 1880. évi ga­líciai körutazásakor készültek. (MTI) A gyulai, a békési és a két- egyházi után újabb művésztelep születik. A gyomaendrődi alkotótábor - amelynek a Bethlen Gábor Három alkalommal rendez­nek Beethoven-koncertet az idén Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutató Intéze­tének parkjában levő hangver­senyszigeten. Áz évad első zenei estjén - július 23-án - Antal Mátyás ve­zényletével, Falvai Sándor zo- goraművész és a Magyar Ál­lami Énekkar közreműködésé­vel a Prometheus-nyitányt,' az I. szimfóniát és a Karfantáziát tolmácsolja a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Augusz­tus 6-án a Fidelio-nyitány, va­Szakközépiskola és Szakmun­kásképző ad otthont - július 25-én nyitja kapuját, s huszonöt hazai és külföldi képzőművészt fogad két hétre. (MTI) lamint az V. és a VI. szimfónia csendül fel az ősparkban a Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar előadásában Győriványi Ráth György dirigálásával. Augusztus 19-én Lukács Er­vin lesz a koncertévad záró hangversenyének _ karnagya. Ekkor a Magyar Állami Ének­kar, valamint Csavlik Etelka, Takács Tamara, Molnár And­rás, Bercelly István közremű­ködésével a hangversenyzene­kar tolmácsolásában a Coriolan- nyitányt és a IX. szimfóniát hallhatja a közönség. (MTI) Háromszor Martonvásáron Beethoven-koncertek Egy ilyen édes show-t!? Sweet Surprise — Sweet: édes. Surprise: meglepetés. Adott egy pár énekes, egy lány, egy fiú. Ez lehet szép így is, de talán ízetlen. Meg talán színtelen(?). At kellene öltözni a számok között, ruhák is kellenének, színesek, feltűnőek, táncosok is kellenének, és máris ízésebbé válna az egész. Kicsit show-s, de ha édesnek nevezzük, akkor is közel járunk az igazsághoz. Műsor ismert számokból, vegyes stílusban, a musicaltől a diszkón át a rapig. Nyolcán vannak, és nevet­gélnek.- Hogyan kezdődött? - kér­dezem tőlük. Vígh Bernadett: - Juditék már eleve énekeltek, amikor jött egy ötlet, hogy háttértáncosok kellenének, és elkezdtek szer­vezkedni. (Juditék: Kis Judit és Tombor Zoltán) Kis Judit: - Táncosokat kezdtünk keresgélni. Voltak többen, összegyűlt a csapat, ki­estek, cserélődtek a tagok; és most úgy néz ki, hogy megvan a stáb.- Stabil-e ez a stáb? Judit: - Hát. .. most már igen. Ez nem azt jelenti, hogy senkivel nincs probléma, de most így jól megvagyunk egy­mással. Pongó Tamás: - A riport vé­géig még együtt maradunk. Tombor Zoltán: - Eleinte ketten énekeltünk a Judittal, semmilyen kísérő, táncos vagy koreográfia nem volt. Judit: - Ilyen show-szerűsé- get akartunk csinálni. Zoltán:. - Aztán kialakult, nevet is kapott a dolog. Ez on­nan jött, hogy van egy számunk, amelynek ez a címe: Surprise. Kimondani lehet, hogy nehéz, de magyarul is ott van a plaká­ton: egy édes meglepetés. Zoltán szerint komolyabban 3,5-4 hónapja, mások szerint már december óta bontogatják a szárnyaikat. Felléptek pl. a szolnoki vásárban, ahol sikerük volt, s ennél is nagyobb a kö­zépiskolások városi évzáró buli­ján. A vásár óta kapnak meghí­vásokat, a HEMO-ban is szere­pelnek, ott is próbálnak. Az igazgató, Cserfalvi József segíti őket próbateremmel, és szervez fellépéseket is. Sokan tudják, hogy létezik egy ilyen csapat egy jó műsor­ral, de nem látták még őket ele­gen. Tamást a barátnője, Zelei Zita „hozta” a csapatba, elkí­sérte a próbákra, majd egyszer csak fején hatalmas sombreró- val, már mint „őrült spanyol” lépett fel a műsorban. Bernadett: - Nekem azt mondták fellépés után, hogy te, az a srác azzal a nagy sombre- róval leült a színpad szélére, az valami őrületes volt. Judit: - Lehet, hogy lecserél­jük a Tamást, mert tereli a fi­gyelmet a táncosokról. - Nevet. Bernadett: - Egy éve volt róla szó először, hogy men- nék-e háttértáncosnak. Aztán egyszer csak felhívtak, hogy kezdünk. Mocselini Judit: - Hozzám este 9-kor csöngetett be a Judit, hogy másnap próba. Zelei Zita: - Hozzám is este jöttek, szívesen mentem, mert szeretek táncolni. Steiner Veronika és Takács Edina: a „kicsik”. Most végez­ték a nyolcadikat, rájuk az isko­lai gálán figyeltek fel, és hívták őket is. Juditék szerint fergete­ges volt, ahogy akkor ott táncol­tak.- Zene, ének, tánc. A ruhák? Zoltán: - Nagy gond a ruhák beszerzése, mert ezek nem mindennapiak (cilinder, frakk, spanyol szoknya). Judit: - Próbáljuk elérni, hogy saját ruháink legyenek, már saját sétapálcáink vannak! Addig is a Szőrös adja nekünk a ruhákat, ezzel nagyon sokat se­gít. Ő a színházban a jelmeztá­ros.- Miért pont show? Judit: - Ilyen még nem volt Szolnokon, a tévén kívül alig látni efféle műsorokat. Zoltán: - Az ilyen show-k egyre ritkábbak, mert viszony­lag drágák a ruhák miatt. Hogy ha ezt át tudjuk hidalni, akkor a műsor igazán nagy sikerre szá­míthat, mert szükség van ilyenre. Hamarosan kész az egész estét betöltő műsor, amely 2 órás, a premier pedig Tiszajenőn lesz a művelődési házban, július 16-án. Addig is, aztán is sokat és keményen próbálnak. A kore­ográfiákat egy ideje közösen al­kotják, mert így jobb, és megta­nulni is könnyebb. Mindenki­nek lehet beleszólása mindenbe, „főnök” úgy igazán nincs. Mondjuk Zoltán és Judit, mint alapítók, lelkükön viselik a „működtetést”, az anyagi ügye­ket, a fellépéseket Zoltán intézi, Judit tartja a fejmosásokat, mint a csapat „anyja”. Zoltán szerint egyelőre pró­bálnak jobbak lenni, mint mondjuk tegnap. Meg az is na­gyon fontos, hogy az egész ne úgy menjen le, mint egy amatőr csapat műsora, amivel bárki fölmehetne a színpadra. A közönség? Szerintem imádja őket. Mert nem mindig a tőlük megszokottat nyújtják, hanem valami mást. Most egy édes meglepetést.- em -

Next

/
Oldalképek
Tartalom