Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

1994. július 6., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Itt van a nyár, ránk tört a hőség is, a csaknem kánikulai, mintha még a televíziót is megviselné, legalábbis műso­rain ez látszik. Nyár van, nyár... Régebben ilyenkor uborka- szezont emlegettünk a len­gébb kínálat jellemzésére, ma alighanem az átmenet a kulcsszó a kritikus helyzet magyarázatára. Hisz olyan időket él a televízió, amikor műsorok, szerkesztőségek váltanak, vezetők búcsúznak - főleg a hírműsorok, magazi­nok területén, de rányomja bélyegét a televízió egészére az új várakozások izgalma, olykor bénító feszültsége. Persze ahogy a latin mondja: „navigare necesse est” - azaz hajózni kell, a képernyőt meg kell tölteni napról napra, esté­ről estére műsorral. Hát meg is töltetik! Soha nem volt annyi „töltelék”, alibiprogram a képernyőn, mint ezekben a napokban! Valóban elmond­ható, hogy a televízió csupán a szem rágógumija, már aki a készülékek előtt csücsül órák hosszat. A legkézenfekvőbb prog­ram a film. Ami nem lenne baj, hisz a mozi, a látvány kel­lemes időtöltés, márpedig a képernyő mostanság min­denki moziját jelenti, újabban a filmszínházak elnéptelene­dése idején. A baj a műfaji, tematikai aránytalanságokkal van, mindenekelőtt az azonos hatásokra vadászó bűnügyi sorozatokra gondolok. A mi televíziónkban ' állandóan nyomoznak: Columbo, Kojak aztán a Gorilla, Petrocelli - rendszeres vendégeink ottho­nunkban. Aztán ott vannak az elfogyhatatlan szériák, mint például a Riviéra a maga 250 epizódjával vagy a Külügyi ügyek, mely éppen most tart a 94/ résznél. Igaz, utóbbiak nem főműsoridőben jelent­keznek, de bárgyú meséikkel, túlságosan is ismerős felépí­tésükkel - minden epizód ugyanarra a patentre nyílik -, nemhogy elűznék, inkább szülik az unalmat. Kérdezhet­nénk, vajon mi indokolja, hogy akár évekig is birtokol­ják a képernyőt. Természete­sen egy igényesebb szemlé­letű tévéműsor esetén észre sem vennénk őket, legyenek. Csak sajnos az a gond, hogy kevés kivétellel jelenleg ők képviselik, szinte testesítik meg a színvonalat a képer­nyőn. (Nem minden sorozat unalomszülő, akad azért kivé­tel is, ritkán, lásd az immáron 138. folytatását megélő, évek óta jelentkező Família Kft., amely nemcsak kikristályo­sodott dramaturgiájával, erő­sen stílusban tartott humorá­val, még ha az szélsőséges is, s nem utolsósorban a színé­szek tobzódó játékával, igen szórakoztató, s a mozgékony­ságáról is közismert - tán­cosnő is volt hajdanán - Esz­tergályos Cecília egyik moz­gatórugója a kitűnően mű­ködő játékgépezetnek, dr. Szép Ágnesként nemcsak a család lelke, de egyben ezzel a televíziós szerepével foga­lommá is nőtt a nézők szemé­ben.) így azután azon sem cso­dálkoznék, hogy az érzéke­nyebb lelkületű nézőt a sok bűnügyi film látása oly mó­don idegesítené, hogy aller­giát kapna tőle. Mert bizony nemcsak egyes anyagok okozhatnak kiütéseket az em­beri testen, például a szén pora, a léleken is jelentkez­hetnek károsodások. Egyébként az allergia - bi­zonyos anyagok iránti túlér­zékenység - szolgált témá­jául a Nagyvizit csütörtök esti adásának. S ahogy már megszokhattuk tőle: súlyos kérdésről könnyedén, szóra­koztatóan beszélt. Súlyos, hisz a betegség feltérképezé­sében kiderült számunkra, nézők számára, hogy milyen nagy számban szenvednek embertársaink ebben a kissé furcsa és mint a szakembe­rektől megtudhattuk, igazán nem is gyógyítható, kigyó­gyítható, csak átmenetileg kezelhető betegségben. Fur­csa, hisz ki gondolná, hogy a tenger gyümölcse, a finom kagyló is okozhat kóros álla­potot, márpedig Bujtor Ist­vánnal, a közismert színész­szel is ez történt, maga me­sélte el allergiába esésének történetét. De Bayer Fride­rika hangja is allergiaveszé­lyes, hallhattuk ugyancsak itt. Kellemetlen témáról kel­lemesen - így minősíteném a kitűnő kettős, Szily Nóra és Szilágyi János által vezetett Nagyvizitet; egy műsor két hangra és több szólamban, a zene világából kölcsönözve a hasonlatot. A műsorvezető különös érdeme a kifejezés­beli pontosság, a világos, tiszta, érthető beszéd, ami alapkövetelmény lenne a képernyőn, de tudjuk, ma­napság milyen mértékben uralkodott el a nyelvi pon­gyolaság, hogy már rég nem érvényesül ez a médiában el­engedhetetlen „szabály”. Allergiás lettem Csak azt sajnálhatjuk, hogy ezt a hasznos, kellemes prog­ramot is elérte a reklám hul­láma, s ha nem is öntötte el harsos szavával, rendre meg­szakítják a különböző termé­keket ajánló, népszerűsítő ké­pek, hangok. S nemcsak a tárgyhoz kapcsolódóan, pél­dául egészségügyi árucikkek hírverése, hanem attól messze eső témában is, azaz közön­ségesen. Olyan ez, mintha kellemes ital kortyolgatása közben valami kellemetlen hirtelenül elrontaná szánk ízét, valami idegen anyag, ami belepottyant poharunkba. Arról nem is beszélve, hogy ha arra az idegen vala­mire ráadásul még érzéke­nyek, netán túl érzékenyek vagyunk. Bevallom, a sok reklám után én már allergiás lettem a fogyasztói szemléle­tet árasztó, olykor tolakodóan erőszakos hirdetésekre, szinte kiütéseket kapok tőlük. Külö­nösképp a reggelente el­hangzó Napisacc ingerel, vá­sári, harsány hangjával, mely még ébresztőnek is riasztó. Segítsünk magunkon! - ezzel a címmel szerepel egy angol ismeretterjesztő film a kettes csatorna műsorában, s taná­csokat is ad bizonyos bajok, testi bajok orvoslására. Leg­utóbb a hát masszírozásával elérhető hatásokat ismertette, amelyeket a hát nyomkodása, szakszerű kenése ér el külön­böző szerveinken. Az unal­mas műsorok, a bosszantó programok elleni bajra azon­ban ez a módszer sem ajánlott üdvös megoldást, így hát egyetlen mód van ellene: el­fordítani televíziónk gombját, elzárni a készüléket - átmene­tileg. Egyetlen vigasz A televízióbeli nagy nyári szárazságon csak némileg enyhít a világsport eseménye­inek, az Amerikában zajló labdarúgó-mérkőzéseknek a közvetítése, naponta kétszer is, kora este és a kései órák­ban. A foci hívei ily módon vigasztalódhatnak, de gyaní­tom, többségben vannak azok, akik vigasztalannak érezhetik magukat a képernyő előtt eltöltött üres óráikért. A vigasz csak az lehet szá­mukra, számomra is: majd­csak elmúlik ez a nyár... Valkó Mihály Autópiac ’94 Az idén várhatóan 90-100 ezer importált, illetve hazai gyártású személygépkocsit ér­tékesítenek Magyarországon - hangzott el a Személygépko­csi-piac ’94 elnevezéssel ked­den, Budapesten tartott konfe­rencián. A résztvevők megálla­pították, hogy az 1989-es esz­tendő teljesítménye - 187 300 darabos új autó értékesítése - már nem ismételhető meg, bár 1994 első öt hónapjának adatai a megelőző év hasonló idősza­kához képest összességében 30 százalékos emelkedést mutat­nak. Ezen belül csaknem 50 százalékkal növekedett az el­adott Opel, Volkswagen és Skoda kocsik száma, s ugyan­akkor tartja pozícióját a Lada, de például jelentősen vissza­esett a sportautók és a terepjá­rók iránti igény. Kaiser Péter, a GM Hungary képviselője óvott a merész prognózisoktól, mint mondta: ha a gazdaság helyzete stabilizálódik és a vásárlóerő javul, akkor is legfeljebb 10-15 százalékos piacbővülésre lehet számítani. Arról beszélt, hogy nagyon sokat várnak a készülő vámkódextől, amely visszaszo­ríthatná az engedély nélküli, úgynevezett szürkeimportot. A javaslat szerint ugyanis körülbe­lül 150 ezer forintban lenne meghatározva az a limit, amely vámmentesen behozható, s ebbe a használt autó már nem fér bele. Amennyiben bárki sze­mélygépkocsit kíván impor­tálni, az engedélyeztetési pro­cedúrát nem kerülheti meg. Is­mét elhangzott, hogy az egyesü­let nem tartja szerencsésnek azt a gyakorlatot, amely szerint az új nyugati személygépkocsikat is be kell vizsgáltatni a Kermi- vel. (MTI) Péntekenként Szolnok. A nyár folyamán is tart ügyeletet (a Szapáry u. 19. szám alatt) a Nyugdíjasok Kul­turális Egyesülete. A tagok és az egyesületen kívüliek péntek délutánonként, kettőtől négyig tájékozódhatnak a tervezett ki­rándulásokkal, a különféle kul­turális programokkal kapcso­latban. Tiszavárkony: korona és kard Ha Szolnok felől utazunk Tiszavárkonyon át, a falu határában a Tisza folyótól mintegy kilométernyi tá­volságra egy szürke kőal­kotmány ragadja meg fi­gyelmünket. Ezt az emlék­követ a helybeliek állították fel 1959-ben, mivel a legenda szerint itt játszódott le a törté­nelmünkben meghatározó „ko­rona és kard” jelenet. Vajon csak feltételezés vagy valóság, hogy 935 éve itt történt ez a je­lentős esemény? 1059-ben Magyarországon I. András királyunk uralkodott, és az ország keleti harmadának irányítá­sát testvéröccsére, Béla hercegre bízta, aki András halála után örö­költe volna a trónt. Andrásnak azon­ban fia született, s ezzel Béla elvesz­tette volna a királyságot. A Képes Krónika szerint a király és a herceg Várkonyba mentek, s itt András vá­lasztást ajánlott Bélának, a koronát vagy a kardot, a királyságot vagy a i hercegséget választja. Egy Miklós nevű ispántól Béla megtudta, hogy ha választása a királyságra esik, András emberei megölik. Ezért a kard után nyúlt, és a hercegséget választotta. A Képes Krónika a követ­kezőképpen beszéli el az ese­ményeket: „...A király és a her­ceg Varkunba mentek. A király megértette, hogy halála után fia nem uralkodhatik a herceg aka­rata ellenére. Tanácskozásra hívta két hívét, és velük tanácskozni kezdvén így szólt: Próbára akarom tenni a herceget s négyszemközt meg­kérdezem tőle, a koronát akarja-e vagy a her­cegséget. A király egy vörös térítőre maga elé tétette a koronát, melléje pedig egy kardot, amely a hercegi hatalmat jelképezi. Ha a herceg a hercegi hatalmat akarja békességgel megtar­tani, legyen az övé, ha viszont a koronát, ti ket­ten jóemberek nyomban pattanjatok föl, és ugyanezzel a karddal nyakazzátok le Béla her­ceget!...’’ A kibékülés és megegyezés csak látszólagos volt, Béla ugyanis félelmében választotta a kar­dot, és mint a későbbi események mutatják, el­fogadta, hogy Magyarország törvényes királyá­nak koronázzák. A krónika elbeszéléséből nem derül ki egyér­telműen, hogy a nevezetes találkozó helyszíne azonos-e a Tisza menti Várkonnyal, mivel az ország területén több helység is viseli ezt a ne­vet. A jelentős esemény után azonban több fon­tos történelmi találkozó zajlott itt le, ami azt bi­zonyítja, hogy középkori uralkodóink előnyben A Képes Krónika ábrázolása a „korona és kard” jelenetről részesítették ezt a helyet, és a megbe­szélés András király és Béla herceg kö­zött valóban itt jött létre. Mintegy négy évtized múlva, 1098-ban Könyves Kálmán király és Álmos herceg ugyancsak itt találkoz­tak. Álmos a dukátus (hercegség) hadaival fel­vonult Várkonnyal szemben a Tisza folyó bal partján, mely királyi terület volt, s ahol az azóta elpusztult Tiszavarsány feküdt. Kálmán serege­ivel Tiszavárkonyban állt, mely királyi udvar­hely szerepét töltötte be. Végül Könyves Kál­mán és Álmos is harc nélkül megegyeztek. Ugyancsak Tiszavárkonyban találkoztak Hunyadi Mátyás és Szilágyi Mihály, szintén a kibékülés reményében. Dózsa hadai 1514-ben itt keltek át a Tiszán, majd 1541-ben Buda el­foglalását követően Izabella királyné innen in­dult tovább Erdélybe a gyermek János Zsig- monddal. A leírtak mind azt jelzik, hogy középkori ki­rályaink előszeretettel vették igénybe Tiszavár- konyt, amely nemcsak az előkelőségek fogadá­sára volt alkalmas, de a Tisza egyik fontos átke­lőhelye is itt haladt át. Ez egyúttal magyarázatát adja annak is, hogy már a kora középkorban Tiszvárkony jelentős udvarhely volt, ahol az uralkodó rendszeresen tartózkodott. Ezért is történhetett, hogy sorsdöntő találkozókat, meg­beszéléseket tartottak az itt lévő udvarházban. A Képes Krónikában található díszes iniciálé a „várkonyi jelenetet” egy előkelő királyi lak­osztályban ábrázolja. De hogy pontosán hol feküdt ez a királyi ud­varház, erre a kérdésre csak a régészek további feltárómunkája után lehet választ adni. Szikszai Mihály Dániai jegyzetlapok 2. A gazdag parasztok országa A század elejétől honfitársa­ink közül egyre többen keresték fel Dániát. Köztük volt Pogány József is, aki 1918-ban megje­lent „Dánia, a paraszteldo- rádó” című könyvében a követ­kezőket írja: „A dán paraszt nemcsak megtanul írni-olvasni, de csakugyan olvas is. Nincs parasztház, ahol könyvet ne ta­láltam volna. Aki pedig olvas, az már közvetlen környezetén kívül másról is tud. A dán falu nem önmaga számára él. Vasút, országút, telegráf, telefon köti össze minden idegszálát a nagyvilággal.” A ’30-as években már világ­szerte csodájára jártak a dán pél­dának. A magyarság legjelesebb gondolkodói, népi írók fordultak Dánia felé. Ekkor született meg Boldizsár Iván azóta is sokat emlegetett munkája: „A gazdag parasztság országa". A dán pa­rasztot több tényező is segítette. Egyrészt a természettudomá­nyok és a technika fejlődése, másrészt a népfőiskolák és a szövetkezetesítés. A népfőisko­lák oly mértékben változtatták meg a parasztok értékrendjét, életvitelét, hogy szabad, öntuda­tos polgárokká válhattak, akik önbizalommal és aktívan vehet­tek részt a mindennapi életben. A helyes életvezetés techni­káját, a közösségben gondolko­dás természetességét számukra az egész országot behálózó népfőiskolák adták. Ehhez a példátlan fejlődéshez Dánia múlt századi társadalmi, gazda­sági, valamint politikai változá­sai nélkül nem jutottak volna el. Dániában a polgárosodás fo­lyamatai már a múlt század első felében kialakultak. 1848-at ír­tak, amikor megszületett az or­szág első polgári alkotmánya. Az ország megszabadulva a fe­udális kötöttségektől, erős fej­lődésnek indult, különösen a mezőgazdaság. A napjainkban is gyakran tévesen paraszti tár­sadalomnak ismert Dániában a lakosságnak csupán 4,5 száza­léka foglalkozik mezőgazda­sággal, míg ez az arány 1901-ben 41 százalék volt. Ez a ma százezernél alig több ember viszont háromszor több mező- gazdasági terméket állít elő an­nál, mint amire az országnak szüksége van. A dán mezőgaz­daság példa értékű. Húsexport­juk, tejtermékeik világhírűek, első helyen állnak Európában. Alapelvük: mindent a vevőért! Az importőr igényeinek megfelelően készítik és fejlesz­tik élelmiszer-ipari termékei­ket. Leleményességükre is számtalan példát hallottunk. Ezek egyike: Dánia nem gyü­mölcstermelő ország, mégis olyan kiváló minőségű, ízletes dzsemeket állítanak elő a dél-európai országokból impor­tált gyümölcsökből, hogy az egész világon szívesen vásárol­ják. A dán ipar is többnyire a me­zőgazdaságra épül, jórészt ki­egészítő jellegű. Olyat termel­nek, ami nem fizetődik ki a kül­földi mamutcégeknek és amit csak az erősen szakosított kis­üzemeknek érdemes előállítani. Dániának ásványi kincsei nin­csenek. Hogyan sikerülhetett mindez az 500 szigetre aprózott országban? Van-e még más ti­tok? Beszéljünk a dán kereskede­lemről. Á dánok született ke­reskedők. E szakma a dán fog­lalkozások rangsorában is igen nagy presztízsnek örvend mind a mai napig. Dánia igen ked­vező földrajzi fekvése is hozzá­járult ahhoz, hogy kereskedőha­jóik a világ legtávolabbi pontja­ira is eljutottak. A vállalkozó­kedvhez, a jó üzleti érzékhez, a dánok barátságossága, közvet­lensége, kapcsolatteremtő készsége is hozzájárult. Egy ismert, élcet sem nélkülöző közmondás szerint: „A norvég kitalálja, a svéd megcsinálja, a dán nagy haszonnal eladja.” Jó érzékkel teszi ezt, hiszen a mai életszínvonalát a több évszáza­dos kereskedelmi tapasztalatá­nak is köszönheti. Mi jut még eszünkbe Dániá­ról? Andersen, a dán mese­mondó, aki 1847-ben dél-euró­pai útjáról hazatérőben Ma­gyarországon is átutazott, és ba­rátsággal emlékezett meg a ro­konszenves, vendégszerető ma­gyarokról, nem titkolva, hogy a magyar Alföld képe, hangulata gyakran szülőhazáját idézte fel benne. (Folytatjuk) Öllé Katalin Fénykép­pályázat Országos környezetvé­delmi fényképpályázatot hirdetett a békéscsabai „Környezetünkért és Jö­vőnkért Alapítvány”. A pályázat célja, hogy tárla­ton mutassa be a műked­velő fotósok által készí­tett, a természetes és mes­terséges környezet szép­ségeit s csúfságait ábrá­zoló művészi igényű fel­vételeket. A jeligés pályázatra ki­állítható minőségű és mé­retű, fekete-fehér és szí­nes fényképekkel lehet neveznim, diaképeket nem fogadnak el. Á bé­késcsabai országos fotó- pályázaton előnyt élvez­nek azok a művek, ame­lyek az Alfölddel foglal­koznak. A pályamunkákat július 31-ig a békési megye- székhely polgármesteri hivatalába kell küldeni, az értékes díjakat a Szent István-napi kiállításmeg­nyitón adják át. (MTI) Rockopera Gyulán A Madách Színház társulata a „Mária evangéliuma” című rockoperával vendégszerepei a hét végén a Gyulai Várszínház­ban. Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi művét július 8-án, pénteken este adják elő először a Körös-parti fürdővárosban, majd szombaton és vasárnap este Gyulai Vár­színház tószínpadán mutatják be. Az anyaság misztériumáról szóló rockopera Nagy Viktor rendezésében kerül színre, a főbb szerepekben Sáfár Mó­nika, Hűvösvölgyi Ildikó, Sas­vári Sándor, valamint Vikidál Gyula látható. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom