Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-05 / 156. szám
1994. július 5., kedd Jászsági Extra 7 Nyolc emelet magasból esett le Kint a tűző napon, ott, ahol a fa is inkább árnyékot keresne, és az ember felforrt fején tojást lehetne sütni, nos, ott egy ember legelteti nyáját. Pontosabban nem Fazekas Lajosé a 130 birka, ő csak itt szolgál egy jászboldogházi gazdánál. Egy éve volt pont, hogy beállt hozzá. „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” A birka most fejős, vagyis tejét mindig leadják. Bárányokat is adtak el, több mint százhúszat. Lajos kint lakik éjjel-nappal a hodály melletti „lakosztályban”, egy piciny házban. Nincs sok holmija a tápiógyörgyei férfinek, már itt-ott elhagyta. Eredeti szakmája ács. Hogy mégis ide jutott, azt egy, az 1970-es években történt balesetének „köszönheti”. Ugyanis leesett Budapesten egy építkezésen nyolc emelet magasból. Fogalma sincs, hogy úszta meg a zuhanást, ami nem a földszintig tartott, mert az első emeleten egy erkély, amin homok meg sóder volt, megfogta. Négy napig feküdt eszméletlenül a kórházban ösz- sze-vissza törve. Ma már minderről nevetve beszél. A baleset után még dolgozott Györgyén a téglagyárban, de végül csak az állatok mellett kötött ki. Az 56 éves férfinek három gyermeke van. Kettőről tudja, hogy Pesten élnek, de a legkisebbikről fogalma sincs, hol lehet. Ahogy azt sem tudja, feleségével mi van, mert 14 évvel ezelőtt - ahogy Lajos mondja - „lelépett”. Megújult a ladányi templom Három éve kezdődött :a jász- ladányi templom felújítása, és most a végéhez ért a renoválás. Először a tetőt cserélték le, mert azon még háborús belövések is voltak. Kijavították a tornyot is. Befestették a falakat kívülről is, és belül sem feledkeztek meg a csinosításról. Kifestettek, és a freskókat is kijavították. Megszüntették a nedvesedést, a falakat kiszárították, és villany- szerelési munkákat is végeztek. A felújítással befektetett munka értéke 6 millió forint. Ellenben még mindig nincs kész a templom, az oltárok egyes részeit kellene aranyozni, amire kétmillió forint kellene. A templomot 1735-ben kezdték építeni és 1745-ben fejezték be. Ezután még hozzátoldották a toronyrészt. 1806-ban avatták fel. Még ezután is volt benne munka, mert az orgonát csak a ’40-es években szerelték be, valamint a két oldalsó sekrestyét is a század végén építették hozzá - tudjuk meg Gaál Ispántól, aki mindamellett, hogy az önkormányzatban képviselő-testületi tag, volt polgármester-helyettes, egyháztanácsi jegyző, a Ladányi Hírek szerkesztőbizottsági tagja, feldolgozta a falu történetét, ráadásul a felújítás szervezésében is benne van. A 70 éves férfit már hatéves kora óta érdekli a politika, és száznál több rejtvénye jelent meg, közülük sok a régi Levente újságban. Szeretné már átadni tapasztalatait és munkáit a fiataloknak, de ők manapság nemigen kapálóznak eziránt. Ennyi kitérő után Pista bácsi elmondja, hogy a templom nevezetessége a még a régi fatemplomban talált oltárkép, de találtak a toronyban egy harangot is, amire csak annyi van írva: Ladány 1716. A templom nehéz időkben épült; akkor, amikor a redemp- tiót, a megváltást is fizetni kellett. Márpedig Ladány szegény hely volt. Ezért is tanúsított nagy önfegyelmet a lakosság, amikor mindkét terhet vállalta. Viszont segített, hogy nagyon vallásos volt a nép, és áldozatra volt képes. Ahogy most is, mert rengeteg adomány segítette a templom renoválását. Dolgozó kerestetik Tessenek megkapaszkodni: a mai elbocsátós időben egy munkahely dolgozót keres, méghozzá nagy „tömegben”! Jásziványban van a csoda, a Jászapáti Mezőgazdasági Szövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzemében. Kubinyi Lajos üzemvezető 18 dolgozót „dirigál” a családias légkörű, egyébként 35 munkapados műhelyben. 1985-től íródó történetükben eleinte a ceglédi Pemünek dolgoztak, majd fokozatosan álltak át a külföldi piacra. Ma már kizárólag olasz exportra gyártanak, és nem győzik a munkát, annyi a megrendelésük. Több kapcsolatot kénytelenek elengedni maguk mellett, mert nincs annyi dolgozójuk, hogy teljesíteni tudnák a megrendeléseket. Partnerük tavaly óta a hevesi Cipő Kft., rajtuk keresztül viszik ki a kész felsőrészeket. Naponta átlagban 150 pár felsőrészt állítanak elő. Olyan igényesen végzik munkájukat, hogy sokan keresik meg őket, mert csak velük akarnak dolgoztatni. Számtalan helyről jön felkérés, legalább rövid időre segítsék ki őket. Ezért a dicsőségért keményen megküzdöttek, de úgy látszik, érdemes volt. Mert ha nem így történik, most lehet, csak a hűlt helyét találjuk az üzemnek. Félig üres az üzem, elkelne még dolgozó Az oldalt Tóth András készítette Tudományos kutató, de inkább vállalkozó lett Jászdózsa egyik „nagy” embere dr. Szerencsés István. Nem sokan vannak ugyanis ebben a faluban azok, akik tudományos végzettséggel rendelkeznek. A 35 éves fiatalember itt született, de csak hosszú évek után, 1989-ben tért vissza falujába. Lengyelország egyik egyetemén víz-környezetvédelmi és édesvízi halászati szakon tanult. Ez idehaza halbiológusnak, halászati mérnöknek felel meg. A diploma megszerzése után még kint maradt egy akadémiai ösztöndíjon. 1987 végén védte meg doktori disszertációját. Ezután hazajött. Két évet a szarvasi Haltenyésztési Kutató- intézetben dolgozott. Időközben honosították doktoriját, a mező- gazdasági tudományok kandidátusává nyilvánították. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a természettudományok doktorává fogadták. Egyenes út a tudományos karrier felé. Nem az lett. István felesége lengyel. Tanítónő a szakmája. Nem tudott elhelyezkedni. Ketten István 9680 forintos bruttó keresetéből éltek (tudományos képesítés elismerése, óh!), pontosabban nem éltek meg. István különben is úgy volt, hogy egy kutató több, mint egy átlagember. Márpedig az intézetben nagyon sok átlagemberrel találkozott. Várnia kellett volna, hogy kihalnak előle, és akkor lett volna főosztályvezető, plusz még ki kellett volna fúrnia valakit. Ezt nem vállalta. Felélték összes tartalékukat. Akkor döntöttek úgy, hogy hazajönnek. Ha már felesége mindenhol idegen, az ő szempontjából mindegy, hol élnek, akkor legalább itthon legyenek. A szüleitől kaptak egy parasztházat, azt kicsinosították. Egy tévével, egy hifitoronnyal és két gumimatraccal kezdtek. Minthogy István ösztöndíjasként tanult, kötelezett volt a MÉM keretében elhelyezkedni. Elment hát a téeszbe üzemgazdásznak. Közben gazdálkodott. Egy vezetőségváltás során sertés- és baromfitenyésztési fő-ágazatvezető lett. Nem volt tőle idegen ez a terület, hiszen mezőgazdasági szakközépiskolába járt. Csakhogy felszámolták e két ágazatot, ezért saját költségén külkereskedelmi szakmérnöki továbbképzésre vállalkozóit. 1991-ben szerezte másoddiplomáját, és 1992 januárjától egyéni vállalkozóként a külkereskedelem területén dolgozik. Ő a téesz keretében szeretett volna külkereskedni, hiszen egy olyan háttérbázissal, vagyonnal sok mindent meg lehetett volna valósítani. A vezetés azonban nem így gondolta, így vált el a szövetkezettől. A legtöbbet lengyel kapcsolatait használja ki. Jelenleg a Sto- mil gumiabroncsgyár hazai képviselője. Most Románia felé terjeszkedik ezen körben, de Szlovénia és Horvátország is „felségterületévé” válhat. Legszívesebben azonban mezőgazdasági termékekkel foglalkozik. Már most alaposan benne van a dinnyeszezonban. Naponta egy-két kamionnyi dinnyét szállít majd ki a környékről egy hónapon keresztül Lengyelországba, ahonnan éppen most jött haza. A következő növény, amit kivitet, a paprika és a paradicsom lesz, de szóba jöhet még a csemegeszőlő is. Igaz, már vége a szezonjának, de a jövő évet tekintve a lengyelekkel a meggy és a cseresznye eladásáról is tárgyalt. Ha már halbiológus, leSzerencsés István (Fotó: M. J.) gyen egy kis „halas téma” is. Hazánkban jelenleg kevés a ponty; a privatizáció során csökkent a kihelyezés. Ezért Szlovákiából és Lengyelországból kíván behozni ebből az ízletes csemegéből. Érzékenységét a mezőgazdaság iránt növelte az is, hogy indult az országgyűlési képviselő-választáson. Az emberekkel beszélgetve közelebb érezte magához azt a problémát, hogy nem elég csak termelni, a portékát el is kell tudni adni. Függetlenül attól, hogy milyen párt színeiben indult, más pártok „rajongói” is megkeresték, segítsen az eladásban. Azt is tudja, a terményt lehet, hogy meg kell szárítani ahhoz, hogy minőségi áron el lehessen adni. Egy kapcsolata révén most lehetősége van arra, hogy a 65 forintos gázolajat ki tudja váltani 40 forintos petróleumra, csak a szárító égőfejét kell újraszabályozni. Most telefonálgat körbe, kit érdekel a lehetőség. Sajnos rossz tapasztalatokat is szerzett az elmúlt évek során. Az egyik legérdekesebb a krumplibehozatali ügye volt. Lengyelországból akart behozni krumplit tavaly ősszel. Nálunk akkor 24 forint volt kilója, ő szállítással, haszonnal együtt 8(!) forintért tudta volna adni. Hiába. Kilincselt az FM agrár- rendtartási főosztályánál és a burgonyatanácsnál, nem is fogadták, egy épületen belül is csak telefonon voltak hajlandók beszélni vele! Azt mondták, hova gondol, mi lesz a hazai termelőkkel? Erre ő azt mondta, tegyenek rá 100 százalékos vámot az ő 8 forintjára, legyen 16 forint a lengyel krumpli, legyen verseny. Majd lemegy a magyar krumpli ára is úgy 18 forintra. Viszont a 100 százalékból befolyt 8 forintból adják vissza a termelőknek a 24 és a 18 forint különbségét (6 forint), és akkor még az államnak is marad két forint haszna az ő krumpliján. Mindenki jól járhatott volna: a vevő, a kereskedő, a termelő, az állam. Mégsem mentek bele. Sokat utazik, de legfőbb munkaeszköze a drága rádiótelefon. Sajnos munkája jutalékos rendszerű, ahonnan pillanatok alatt kihagyják az embert. Minimális haszonkulccsal dolgozik, az első két szállítmányon nem is keres. Csak később „eshetne le valami”, de közben a két fél kihagyja az üzletből. Nem csak nálunk, de a volt szocialista országokban ilyen a morál a kereskedelem területén. Egyébként teljes egészében nem tud elszakadni szakmájától. Folyamatosan bedolgozik a kutatóintézetben néhány kutatási programba. Csak úgy, a lelkiismerete megnyugtatására, hogy eltávolodott szakmájától. Elcsalták bútoraikat, de egymásba botlottak Készül egy szék Egy hónapja, hogy szó van arról, elkel a Barokk Bútorkészítő Rt., amelynek Jászkiséren van a telepe - közli az örvendetes hírt Tamás János vezető. Egy amerikás magyar veszi meg a céget, csak még a cégbírósági bejegyzés folyamatban van. Az ügylet értéke 200 millió forint, vagyis nem kis pénzről van szó. A cég központja Rákospalotán található. A korábban még Fejlődés néven futó bútoripari szövetkezet 1974-ben hozta létre itteni telepét. A vállalat 1992 nyara óta részvénytársaság. Már a kezdet kezdetén is intarziás neobarokk bútort készítettek. A gyártásnak a vállalatnál 40 évre visszatekintő múltja volt. Éveken át termelésük 70 százalékát a Szovjetunóba, a maradékot tőkés piacra szállították. Tengerentúli kivitelük is már több mint harmincéves. így is kerültek kapcsolatba a mostani vevővel, no, némi kerülő úton. Ugyanis a jugoszlávoknak állítottak elő egy intarziás asztalcsaládot, amit ők úgy adtak tovább, mint jugoszláv terméket. Az amerikai magyar így találkozott termékükkel, de kinyomozta az eredeti származási helyet. így „botlottak” egymásba. A példa is azt mutatja, érdemes csalni értékes gyártmányaikkal, bár nem hosszú távon. Minthogy ők hazánkban az egyedüli intarziás neobarokkbú- tor-gyártók, ráadásul olyan technikával égetik bele a mintát a bútorba, amelyet nem tudnak hamisítani. Az idők folyamán szállításaik iráriyá fordulatot vett: ma már 80 százalékban nyugaton, 20 százalékban itthon kelnek el bútoraik. Azért csak nem múltak el nyomtalanul azok a dicső évek, mert újra fel akarják támasztani a FÁK országaiba is a kivitelt. Csak nagy piac az ahhoz, hogy ne vegyük észre ... A csinos cég után többen is megfordultak. Volt érdeklődő erről, arról, de végül csak a volt hazánkfia tette le a garast mellettük. Szándéknyilatkozatában megerősítette, hogy nem küldi el a dolgozókat, sőt, bővíteni kívánja a létszámot, de még a termékek körét is. Jelenleg negyvenketten dolgoznak Kiséren; félkész termékeket állítanak elő. Még hajdanán nem volt teljes a bútorsor (szekrény, asztal), ma már a székek is náluk készülnek. Igényes helyeken találkozhatunk tényleg nagyon szép munkáikkal. Magyarországon leginkább szállodákban, mert hát idehaza nemigen van termékeikre fizetőképes kereslet. Illatos húsüzem, népszerű finomságok Töltik a bendőbevalót Jászszentandrás csendes szegletében húzódik meg a Haladás Szövetkezet húsüzeme. Valami fenséges illatok terjengnek bent, csodálatos kolbász- és tepertőillat keríti hatalmába a betérőt. Bezzeg Árpád irányítja az íncsiklandó üzemet, aki egyben ágazatvezető is, hiszen ő a felelőse az állattenyésztésnek. A húsüzem többfelől látja el magát alapanyaggal, döntően sertéssel. Égyrészt a szövetkezet közel 600 kocás sertéstelepéről, másrészt a háztájiból, harmadrészt más telepekről. Az ésszerűség és a gazdaságosság diktátlja, hogy csak annyi disznót vágjanak le a 25 dolgozót foglalkoztató egységben, amennyit el is tudnak adni a piacon. Az évi 10 ezer sertés levágására alkalmas üzemben ma már éppen ezért csak jó, ha 7 ezer állatot le tudnak vágni. Már ■ csak ebből is látszik, mennyire csökkent a fogyasztói kereslet. Pedig a szentandrási termékek nagyon népszerűek, mert itt minden háziasán készül, finom ízekben. Száztíz bolttal állnak kapcsolatban, a legkisebbektől a nagyobbakig, de kórházakba, gyermekotthonokba is szállítanak. Nemcsak tőkehúst adnak el, hanem feldolgozott termékeket is: kolbászt, hurkát, olasz és Zala felvágottat és még sok minden finomságot. A minőség jellemzi az üzemet. - Bár ma már az számít, minél olcsóbb valami - mondja a vezető. - Minél olcsóbb valami, annál „jobb”. És mi olyan maszek hentesekkel nem tudnunk lépést tartani, akik számla nélkül viszik be termékeiket a boltba. Ezt mi nem tudjuk megtenni. És még arra is vigyáznunk kell, hogy olyan boltba vigyük az árut, amelyik fizetni tud. Mert sok helyen megvennék a terméket, de fizetni már nem hajlandó a boltos - panaszkodik Bezzeg Árpád.- Meg tud-e élni az üzem a továbbiakban is? - kérdezzük. - Mi úgy gondoljuk, hogy igen. Reméljük, hogy megváltoznak majd a viszonyok. Abban bízunk, hogy a jövőre életbe lépő európai szabványok nekünk kedveznek majd. Hiszen nagyon fontos, hogy olyan sertéseket vásárolhassunk, amelyeknek jobb a kitermelési aránya. Ugyanis az az igazság, hogy a háztájiban nagyon sok a zsíros sertés. Eddig muszáj volt megvenni ezeket, mert rá vagyunk kényszerülve, hisz alig van sertés. Saját telepünkön azonban mi már most olyan sertéseket állítunk elő, amelyek a korszerű szabványoknak megfelelnek. A minőséget pedig csak fokozni szeretnénk, mert hosszú távon csak így élhetünk meg - fejti ki Árpád. A többszörös kiváló szövetkezet eddig egyben maradt, nem hullott szét. Á húsüzem átalakulása sincs még nagyon szóban. Igaz, van egy elképzelés, hogy valamilyen érdekeltségi rendszerben önnálló részegységként működjék tovább, de még nem eldöntött, hogy ez a forma milyen legyen - tudjuk meg az ágazat vezetőtől.
