Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-04 / 155. szám
4 1994. július 4., hétfő ® A szerkesztőség postájából ® Baj van az elosztással Olykor nem érezzük, hogy legfőbb érték az ember Azt hiszem, manapság minden állampolgár tisztában van az ország pénzügyi helyzetével, ami nem mondható valami rózsásnak. Éppen ezért nagyon meg kell gondolni, hogy mit és miért építsünk a köznép javára, vagy mihez nyújtsunk anyagi és egyéb segítséget. Szomorúan olvastam az Új Néplapban, hogy a Hetényi Kórház milyen nehéz helyzetben van. Tragédiának tartom, mert az emberek egészsége, élete a kórházi körülményeken, az ott dolgozó orvosokon és a kisegítő személyzeten múlik. S miközben a megyei egészség- ügyi intézmény súlyos pénzügyi gondokkal küzd, hallja az ember és bosszankodik rajta, hogy másra, például végkielégítésre csak úgy dobálják, herdálják a milliókat. Meggondolatlanul osztogatják a köz pénzét, az állampolgárok adójából befolyt összeget, és nem érezzük, hogy nálunk legfőbb érték az ember. Úgy látom, baj van az elosztással. Több csatornán értesültem már arról, hogy például felmerült a gondolat: a szolnoki Széche- nyi-lakótelepen két templomra lenne szükség. Nem tudom, vajon mi indokolná ezt a költekezést, melyre csak azt tudom mondani: most ne az Úrtól várjuk a segítséget! Be kellene már látni, hogy az egyház ma nem azt a funkciót tölti be, amit négy-ötszáz évvel ezelőtt. Ha nagyon igényli a lakosság, hát adják össze a templomra valót, a hívő emberek áldozzanak rá. De ne az adófizető állampolgárok pénzét költsék akkor, amikor bajban az egészségügy. Lényegesnek tartom a sorrendet, ezért először is az egészségügyi és oktatásügyi feladatot ellátó intézményeket segíteném, hiszen milyen boldogság lenne mindannyiunk számára, ha egészséges, művelt embereket láthatnánk, nevelhetnénk. Ezután jönne a közbiztonság, ami ma félelmetesnek mondható. És ne gondoljon senki arra, hogy én egyházellenes vagyok. Magam is vallásos neveltetést kaptam, de nem tagadom, hogy már fiatal koromban ateista lettem - a szüleim ellenvetésére -, azonban nem csináltak belőle nagy ügyet. Majd ha az egészségügy helyzete megoldódik, a betegek meggyógyulnak, a fiatalok megfelelő közoktatásban részesülnek, és senkinek nem kell félnie már fényes nappal is az utcán, akkor következhet a többi, olyan létesítmény megvalósítása, ami még várhat. Jó lenne, ha ezt mindenki belátná. „A lap régi olvasója, aki a 70. évét tapossa” A nagycsalád köszöneté Segít a pékség Családomnak olyan emberi megértésben, segítségben van része, amiért a nyilvánosság előtt is köszönetét mondok. Négy kiskorú gyermekemet kevés jövedelemből nevelem, s amikor a Tranzit Hotel Kft. Flamand pékség _ ügyvezető igazgatója, Líber Árpád erről tudomást szerzett, mindjárt a segítségünkre volt. Engedélyével 50 százalékos kedvezménynyel adják nekünk - több mint két hónapja - az általuk gyártott 'valamennyi terméket. így gyermekeimnek olykor a finom süteményeikből is tudok vásárolni. Segítségüket hálás szívvel köszönöm, és a további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. Kenyeres Ferencné és gyermekei - Szolnok Küldjön egy képet! A Pettyes brigád - 1960-ban Már régóta nézegetem az Új Néplapban megjelent emlékképeket. Most én is küldök kettőt, melyek közül az első a Pettyes szocialista brigádunk kis csapatát ábrázolja - abból az alkalomból, hogy az egyik munkatársunk házépítésénél segítettünk. (Csíkos blúzban vagyok.) Kapálás közben egy kis pihenő Nagyon szerettünk együtt dolgozni, és mondhatom, a mi brigádunk olyan volt, mint egy nagy család. Ez a felvétel a helybeli termelőszövetkezet hatalmas tábláján készült, ahol kapálás közben egy kis pihenőt tartottunk. Felejthetetlen emlékeim között őrzöm a képet, melyen bizonyára sokan magukra ismernek. Söti Gyuláné - Tiszabura Emlékezetesek maradnak az Erdei Művelődési Házban eltöltött órák, melyek az itt elfogyasztott finom ebéddel zárultak. A nyilvánosságon keresztül is köszönjük a békeszolgálatos anyanyelvi kollégáknak, a sportcentrumnak, a Nefag Rt.-nek, a So- lami Rt.-nek, az Erdei Művelődési Háznak, a városi sportiskola edzőinek, „A mi iskolánkért” Alapítványnak, a Körösi Csorna Sándor Általános Iskolának, hogy a kellemes és hasznos programunk megvalósítását támogatták. Szűcsné Veress Katalin munkaközösség-vezető Kellemes napok a Holt-Tisza partján A szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola angol tagozatos tanulói közül ötvenhármán és nevelőik angol nyelvű környezetvédelmi táborban vettünk részt június 20-30-ig. Csodálatos környezetben, a Holt-Tisza partján, a vízisporttelepen felejthetetlen élményben volt részünk. A napi angol nyelvi foglalkozások mellett lehetőségünk volt élvezni a vízisportot, és kedvelt szórakozássá vált a baseball. Két egész napos kiránduláson a szarvasi arborétum, a Holt-Körös, valamint a Hortobágy lebilincselő szépségét láthattuk. A szabadban tartott foglalkozáson Az időjárás kedvez a cukorrépának Már most készüljünk fel a bőséges termésre Hazánkat, nemzetünket féltő gondossággal már most az új kormány és valamennyi, a cukorrépa-termesztésben érdekeltek figyelmébe ajánlom: az időjárás kedvez a cukorrépának, bőséges termés várható, tehát idejében készüljünk fel a betakarításra. Nehogy úgy járjunk, mint 1991-ben, amikor 15 ezer hektáron legalább 60 ezer vagon cukorrépa - a kedvezőtlen időjárás miatt - a földben maradt. Tisztelettel kérem, javaslom, hogy már most mérjék fel a hazai kézben üzemeltetett cukorgyárak feldolgozási kapacitását, tervét; becsüléjék fel a várható országos hozamot, s ennek alapján tegyék meg a szükséges lépéseket. Ha kell, külföldi cégek bevonásával, feldolgozási szerződéskötéssel (már volt rá példa!), valamint a többletrépa prizmázásával. A felesleges cukorrépa egy részét iktassuk be az állatok takarmány-összeállításába - akár nyersen vagy pácolva. Ezzel az ízletes, lédús, könnyen emészthető takarmánnyal sok-sok milliárd forint értékű abrakbehozatal válik feleslegessé. Az idejében betakarított kukoricaszárral besi- lózva, még a következő esztendőre is tartalékolhatunk belőle. Mert ne feledjük, hogy a bibliai megállapítás, mely szerint „hét bő esztendő után hét szűk esztendő következik”, nem mindig állja meg a helyét. S ha olyan esős ősz köszönt ránk, hogy a gépekkel lehetetlenné válik a répa betakarítása, a gazdaságok a munkanélküli-segélyen lévő embereket - megfelelő ösztönzés mellett - foglalkoztassák. Kérem az illetékeseket, hogy a korántsem teljes javaslataim gyakorlati megvalósítását szíveskedjenek fontolóra venni, felülvizsgálni. Id. Kanta Gyula Berekfürdő A szép hivatás elsajátításáért D aj kaképzésen Úgy érezzük, hogy a nyilvánosság előtt is köszönetét érdemelnek azok, akik' számunkra lehetővé tették, hogy a kisgyerekek ellátásával kapcsolatos legfontosabb ismereteket elsajátíthassuk. Mint a lap régi olvasói, most örömmel számolhatunk be arról, hogy a közelmúltban indított dajkaképző tanfolyam befejeztével, június 18-án sikeres vizsgát tettünk. Ezért elsősorban köszöne- tünket fejezzük ki Nagy Jenő- nének, a tanfolyam szervezőjének és vezetőjének, valamint Szabóné Balogh Etelkának, Lakatosné Házi Ágnesnek, dr. Barna Bálintnénak, Ladányi Évának, Horvát Ildikónak és dr. Csömör Piroskának, akik segítségével, közreműködésével ismereteinket gazdagíthattuk, szakszerűen elsajátíthattuk ezt a nagyon szép hivatást. Négyesi Zoltánnak, a tisza- bői önkormányzat polgármesterének is ezúton mondunk köszönetét, aki hozzájárult a tanfolyam költségéhez, valamint Gerőcs Imrénének, az óvoda vezetőjének, hogy számunkra lehetővé tette a munkaidő-kedvezményt és a tiszabői napköziotthonos óvoda valamennyi dolgozójának, akik távollétünkben a napi teendőkből, feladatokból többet vállaltak magukra. Csikós Lászlóné és Nagy Jánosné dajkák Expressz - ajánlva Munka-az van... „Jász-Nagvkun-Szolnok megyéből, az egyik kft. varrónői vagyunk, és azért fordulunk az Új Néplap szerkesztőségéhez, mert az elnökünkkel a problémáinkról sajnos nem lehet beszélni...” - kezdik levelüket a cég dolgozói, olvasóink. S hozzáteszik: munka van bőven - szerencsére -, rengeteget dolgoznak, amit ki lehet bírni, de az a baj, hogy a munkaidőnek náluk se vége, se hossza, és szabad szombat sincs. „Nekünk azt mondták, a nyolcórás munkaidőt felejtsük el” - írták többek között, majd levelük végén jó néhány kérdést tesznek fel: ”.. .ha napi 8 óránál többet dolgozunk, azt hogyan kell fizetnie egy kft.-nek? Kötelező-e túlórázni? El lehet rendelni, hogy minden szombaton dolgozzunk? Mennyi túlórát vagyunk kötelesek teljesíteni, s azt hogyan kell fizetni?” Kedves Olvasóink, Levélíróink! Sajnos nincsenek egyedül a feltett kérdéseikkel, számos varrodában hasonló helyzetek uralkodnak, és a túlmunkákról, a minimálbér megszegéséről a munkavédelmi felügyelőség szakemberei tudnak igazán beszámolni. Persze ez utóbbiról ez esetben nincs szó, ugyanis, mint írják, viszonylag jól keresnek. Az természetesen már más kérdés, hogy a túlórázásnak is vannak korlátái. Ettől függetlenül tudniuk kell azt, hogy a teljesítménykövetelményeket minden esetben a munkáltató állapítja meg. Amit vagy elfogad a dolgozó, vagy nem. S az utóbbi esetben le is út, fel is út. Visszatérve a túlmunkára, túlórázásra. A Munka törvény- könyve részletesen foglalkozik a kérdéssel, mely minden munkáltatóra vonatkozik, függetlenül annak gazdálkodási formájától. Magyarul: a kft.-re, részvénytársaságra vagy éppen magán- vállalkozóra egyaránt érvényes. E törvény szerint a heti munkaidő negyven óra (napi 8), ha valaki ennél többet dolgozik, akkor az túlmunkának számít, aminek vannak korlátái. így például a túlmunka két egymást követő munkanapon a 4 órát nem haladhatja meg - ez alól kivétel a heti pihenőnapon végzett munka. Egyébként az éves túlmunka a 144 órát, kollektív szerződés esetén a 200 órát nem haladhatja meg. Ez utóbbin érdemes elgondolkodniuk, hiszen ha egy hónapban minden szombaton dolgoznak - csak 8 órát! -, akkor az már eleve 48 óra túlmunka, mely a 200 órás korlát esetében alig öt hónap alatt kimeríthető. Hogy egy munkáltató elrendelhet-e túlmunkát? Nos igen, bármikor. Azt azonban a Munka törvénykönyve kiköti, hogy a túlmunka elrendelését a kollektív szerződésben foglaltak szerint vagy a munkavállaló kérésére írásban kell megtenni. Ez utóbbira érdemes figyelni, ugyanis túlmunkáért a munkavállalót 50 százalék bérpótlék is megilleti - szól a törvény. Ha viszont a dolgozó heti pihenőnapon végez túlmunkát, és helyette másik napot, pihenőidőt kap(!), akkor legalább 50 százalék bérpótlék is jár neki. Ha ez nem teljesül, akkor legalább 100 százalékos bérpótlék illeti meg. Á különböző kereszthivatkozásokkal, törvényidézésekkel folytathatnánk a sort, azonban az egész újság kevés lenne ehhez. Ezért azt javasoljuk, hogy a jogaik érvényesítése érdekében végső esetben jogi képviselőhöz forduljanak. Mert a kötelezettségeik mellett jogaik is vannak, melynek elismerése a munkáltatóra kötelező. Csak mostanában számos munkavállaló nincs tisztában ezzel, nem is foglalkozik vele. Örül, ha egyáltalán munkát talál, jövedelemre tehet szert. Innentől kezdve sutba a törvényekkel, csak a pénz számít. S még egy: nem árt az óvatosság, mert ha valaki egyedül vág neki a harcnak, könnyen elbukhat. A közösség erejével többet érhetnek el. Sajnos mára csökkent a szakszervezet iránti bizalom és az-összefogás. De majd lassan újra rájönnek a dolgozók, hogy jogaik érvénysítésében lépniük kell, mert a piacgazdaság nem védi meg őket attól, hogy mások a tudatlanságukat, pénz- éhségüket, megélhetési gondjaikat kihasználják. Üdvözlettel: Egy régi szanálás után Gyúlékony parlagfű, gizgaz a Délibáb úton Bozsó Mihály szolnoki olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a Délibáb út közelében senki nem törődik azzal a területtel, ahol régen, még a volt tanács idejében szanálták a házakat. A helyén óriásira nőtt a parlagfű, a gizgaz, ami nemcsak károsítja, csúfítja a környezetet, de többféle betegség, allergia okozója is lehet. S mint írja, a Délibáb, a Szántó, a Mikes, a Bocskai út által határolt területen tavaly tűz ütött ki, és a közelben lakók rémülten, lélekszakadva oltották, míg a tűzoltók megérkeztek. Rossz rágondolni, hogy az eset a mai rekkenő hőségben könnyen megismétlődhet. Éppen ezért az utcabeli lakótársak nevében is kéri az illetékesek sürgős intézkedését. Azt, hogy legalább a nyári időszakban kaszálják, tegyék rendbe a területet. Olvasónk észrevétele nyomán jártunk a helyszínen, s a kép magáért beszél: a gyúlékony parlagfű, dudva több mint embermagasságúra nőtt! (Fotó: Bíró Tibor) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné }