Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-01 / 153. szám

1994. július 1., péntek 5 ' ■ • —­....—......» K ultúra A kézművességgel ismerkednek Tábor a kastélyban Romantikus környezetben, a szenttamási Almásy-kastélyban tölthetnek egy hetet azok, akik a törökszentmiklósi művelődési központ által meghirdetett kéz­művestáborba jelentkeztek. Az impozáns kastély, a gyönyörű, hatalmas park - mellette a lóis­tálló és a szabadban legelésző mének - mind-mind hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a huszonhét táborozó jól érezze magát. Mint Szabó Györgyné nép­művelő elmondta, a kézműves­tábort idén először, kísérleti jel­leggel hirdették meg. A tábor­lakók megismerkedhetnek a szövés, a bőrözés, a kosárfonás, a gyöngyfűzés rejtelmeivel. Az ötletet az adta, hogy a művelő­dési központnak már egyébként is voltak jól működő kézmű­vesműhelyei. A táborba nemcsak a megyé­ből érkeztek, hanem Ceglédről, Abonyból is. Volt, aki a szünidőt töltő gyerekét küldte el, mások családostól jöttek. A legkisebb táborozó óvodáskorú. Szeretnék, ha a kézművestá­bor is hagyományossá válna. Tehát jövőre is megszervezik majd. Lakatos Ernő Tiszavár- konyból érkezett a táborba, és a kosárfonást tanítja:- Egy ilyen alkalom, mint ez a kézművestábor, elég ahhoz, hogy kedvet csináljon valakinek ez iránt a szakma iránt. Ahhoz, hogy betanulják, hat hét kel­lene. Én azt remélem, hogy lesznek olyanok, akik ízelítőt kapnak egy kicsit a kosárfonás­ból, és később ki is tanulják. A mai világban, amikor olyan sok a munkanélküli, lehet, hogy valaki éppen ebből fog meg­élni.- Van-e keletje a vesszőfo­násnak?- Nyugaton nagyon veszik a nád- és vesszőbútorokat. Én például dolgoztam Angliába, Hollandiába, Brazíliába. Bállá István bőrész Buda­pestről érkezett.- Nálam is az alapokat fogják megtanulni, ízelítőt kapnak a népi iparművészetből, haszná­lati tárgyak készítéséből, dísz­fűzésekből. Megtanulják, hogy milyen széles skálán lehet a bőrrel dolgozni. A bőrészetnek nincsenek hagyományai, csak népi hagyományok vannak, de ezek sokkal kisebb skálát mu­tatnak, mint amire ma fölhasz­náljuk a bőrt. Tíz gyerek jelent­kezett a bőrözésre. A táborban délelőtt kézmű­ves-foglalkozások vannak, dél­után pedig szabad program, amiben benne foglaltatik lovag­lás, néptáncbemutató, táncház, hangszerbemutató, tábortűz, bográcsos vacsora. Dorottya Galéria Banga Ferenc grafikus tárlata Banga Ferenc grafikusmű­vész munkáiból nyílik tárlat csütörtökön a Dorottya utcai galériában. Banga 1947 júliusában szü­letett Budapesten. A Néprajzi Múzeum restaurátoraként te­vékenykedett 1968-1972 kö­zött. Ézt követően rajziskolá­ban tanított, majd művészeti vezetője volt az Újpest Galé­riának. Banga Ferenc két évtizede foglalkozik könyvillusztáció- val is. A szél című film grafikai munkájáért a II. kecskeméti animációs filmszemlén kü- löndíjat kapott 1988-ban. A „Szép magyar könyv” 1989. évi pályázaton Czakó Gábor és Banga Ferenc 77 magyar népmese címmel napvilágot látott kötete része­sült elismerésben. Banga kapta meg „népme­séi” rajzaiért a legjobb „képbe fogalmazó” nagydíját. A legszínvonalasabb ifjú­sági könyvillusztrációk készí­tőnek jutalamazására létesített Csillag Albert Alapítvány dí­jával is kitüntették, három év­vel ezelőtt. Belvárosi tárlata július 23-áig tekinthető meg. (MTI) „Megfog vala apóm szokcor kezemtül.. Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére Nem tudom, más hogy van vele, engem már a téma is mélységes keserűséggel, szo­morúsággal s némi szégyenér­zéssel tölt el. Jó néhány száz éve él a Kárpátok keleti oldalán néhány tíz- (száz-)ezer ember, atyánkfia, akiket az anyanemzet mindig sorsára hagyott, megfe­ledkezett róluk. A tudomány (néprajz, zene, nyelvészet) is sokáig egzoti­kumként kezelte őket, az érdek­lődés is hullámzik. Jellemzőnek tartom, hogy a romantika fe­dezte fel ezt a népcsoportot, amikor hirtelen megnőtt az ér­deklődés az eredet, az ősök, az őshaza iránt. Körösi Csorna Sándor elindult Keletre, a nyel­vészek kutatni kezdték a finn­ugor rokonságot. A csángók és a bukovinai székelyek sorsa, nyelve, szokásai is ettől, ezért váltak hirtelen érdekessé. Az idegen s mindmáig ellenséges környezetben egy értelmiség nélküli, az írásbeliséget nem, csak a szájhagyományt ismerő, állandóan morzsolódó, szilán- kosodó néptöredék él, senyved archaikus állapotban és tudat­ban, mintegy a történelem alatt. Itt, mellettünk, s mégis sokkal többet tudunk a pápuákról vagy a kecsua indiánokról, mint ró­luk. Ezért a keserűség és a szégyenérzet. A jelek szerint nem csupán bennem. Erre bi­zonyság ez a magvas tanul­mánykötet, amelyet tisztelői Domokos Pál Péter köszönté­sére írtak és adtak ki. A Magyar Néprajzi társaság és a lakatos Demeter Egyesület még 1991-ben tudományos ülést rendezett az akkor 90 esztendős Domokos Pál Péter tiszteletére. Az ünnepelt magát a könyvet már nem olvashatta, mert 1992-ben meghalt. Az előadások, tanulmányok alkalmi jellegük miatt vegyes értékűek. Egyik sem vállalkozik a választott téma kimerítésére - van, amelyik nem több egy-két oldalnál -, mégis jó áttekintést ad a csángó problematikáról. A laikust, a témával ismerkedőt talán meglepheti, hogy mi tar­totta meg évszázadokon át az idegen (román) nyelvi és vallási (ortodox) környezetben a csán­gókat, székelyeket: az anya­nyelvűk és a vallás, a katoli­cizmus. Ez utóbbi azért meg­hökkentő és mélyen elgondol­kodtató, mert a más (például protestáns) környezetben sok­szor agresszív (lásd ellenrefor­máció) katolikus vallás, a Vati­kán is sokszor magukra hagyta hozzá mindig hűséges gyüleke­zeteit, híveit. Idegen (olasz, lengyel stb.) papokat küldött oda, holott a katolicizmus - ép­pen a reformáció hatására - már régen felismerte az anyanyelvi, a népi-nemzeti kultúra fontos­ságát. Mégis a Vatikán sokszor en­gedett a soviniszta román klérus nyomásának, süketen elengedte a füle mellett a csángók magyar lelkipásztorért való könyörgé­seit. Azért megdöbbentő ez, mert nagyon jól tudjuk, hogy közben a román pópák a legso­vinisztább szellemben működ­hettek Erdélyben, kinevelve azt az értelmiséget, amely majd a történelmi Magyarország szét­hullását, szétrobbantását szor­galmazta. Ez a történelmi vak­ság jellemezte sokáig a magyar klérust is, egészen a múlt szá­zadig, a Szent László Társulat létrejöttéig (Hajdú Demeter Dénes). A paradoxon az, hogy éppen ezért, ennek ellenére is a csángókat mint katolikusokat különbözteti meg, tartja számon a románság, s nem mint külön nemzetiséget. A kötet tanulmá­nyainak jó része is ezzel: a hit­élettel, búcsújárásaival foglal­kozik. A néprajz meg mintha rácsodálkozna arra az archaikus állapotra, amely a peremre szo­rultságból, kivetettségből, isko­lázatlanságból következik. Ab­ból az erőfeszítésből, ahogyan a csángók, székelyek a társada­lom s a történelem alá nyomva létezni, tengődni, pangani pró­bálnak. Ha nem tűnne cinikus­nak, azt mondhatnánk, hogy a csángók szerencséje az, hogy egész Romániát sem járta át, mozdította meg a civilizáció, a modernizáció. A csángók élet- színvonala tehát nem vagy alig üt el a környezet alacsony szint­jétől. Félő azonban, hogy - ér­telmiség híján - az urbanizáció térhódítása elsodorja, szétszórja ezt a kis magyar szigetet Mold­vában, Bukovinában. Előreve­títve hosszú távon Erdély sorsát is... Ez azonban csak növeli tiszteletünket, megbecsülésün­ket Domokos Pál Péter, vala­mint tanítványai iránt, akik tényleg áldozatos, tűzoltó mun­kával mentik, gyűjtik a menthe­tőt: zenét, hagyományt, nyelvi, emberi dokumentumokat. Horpácsi Sándor Újságíróképzés a Kodolányi János Főiskolán Kommunikáció szak, azaz újságíróképzés indul szeptem­bertől a székesfehérvári Kodo­lányi János Főiskolán. Szabó Péter főigazgató-helyettes az MTI-t arról tájékoztatta, hogy a Győrffy Miklós által vezetett új szakon az első évben 80 fia­tal kezdi elsajátítani a szakma alapjait. A hároméves tanulmányi idő alatt a társadalomtudomá­nyokat a főiskola oktatóitól, a szakmai tudnivalókat pedig az újságírás neves egyéniségeitől tanulhatják meg. Módjuk lesz a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, a főiskolának ugyanis saját televízió- és rá­dióstúdiója van. Az új szakra - ahová július végéig lehet jelentkezni ­érettségizett, illetve felsőfokú intézményben végzett fiatalo­kat várnák, akiket sikeres fel­vételi vizsga után vesznek fel az intézménybe. A német és az angol mellett új szakként szeptembertől francianyelv-tanári képzés is kezdődik a főiskolán. Az egy­szakos nyelvtanári diplomát nyújtó kurzusra 90 fiatalt vet­tek fel. Az 1992-ben alapítványi fő­iskolaként létrehozott intéz­ményben szeptemberben már 1200 fiatal készülhet a hivatá­sára. Az intézmény eredeti épü­lete — amely korábban az MSZMP Fejér Megyei Bizott­ságának Oktatási Igazgatósága volt - már kicsi lenne a meg­növekedett létszámhoz, ezért a megyei jogú város önkor­mányzatának támogatásával a meglevő mellé még egy, 140 diák befogadására alkalmas előadótermet építettek, s egy hajdani szakközépiskolai di­ákotthonban új kollégiumi he­lyeket alakítottak ki. A főiskola diákjai egyéb­ként tandíjat fizetnek. Az első évfolyamosok félévenként 55 ezer, a másodikosok 45 ezer, a harmadikosok pedig 35 ezer forintot, viszont a 4,51-es ta­nulmányi átlagot elérők tan­díjmentességet élveznek. Az elmúlt tanévben 16 hallgató mentesült jó tanulmányi ered­ménye miatt a tandíjfizetés alól. (MTI) Angliai tanulmányúttól a nyelvvizsgáig Nemrégiben az angliai Has­tings városának vendégszerete­tét élvezte a közgazdasági szak- középiskola 29 diákja. Utazá­sukat alapítványi pénzből finan­szírozták. Úti céljuk felé, egy kis kölni és brüsszeli városnézés után, komppal keltek át a csatornán, visszafelé viszont egy napot Pá­rizs nevezetességeinek szentel­tek. Közülük ketten, Csanádi Csaba és Molnár Zsuzsannák angliai tapasztalataikról és ter­mészetesen az utazás élményé­ről meséltek. Csaba: - Hastings körülbelül Szolnok nagyságú város, Em­bassy nevű, nemzetközi nyelv­iskolájának voltunk, ha csak rö­vid ideig is, a tanulói. Ez az is­kola egyébként a brightoni főis­kola egyik kihelyezett tagozata. Zsuzsa: - Általában kettessé- vel szállásoltak el bennünket családoknál, ami a nyelvgya­Szombaton Tarhosi nyitó hangverseny A békés-tarhosi zenei napok alapítójára, a tavaly elhunyt Gu­lyás Györgyre emlékeznek a szombati tarhosi nyitó dísz- hangversenyen, amelyen Mo­zart Rekviem című művét a Debreceni Filharmonikus Ze­nekar és a Debreceni Kodály Kórus a Magyar Állami Opera­ház énekeseinek a közreműkö­désével szólaltatja meg. A ti­zennyolcadik alkalommal sorra kerülő tarhosi zenei napok ün­nepélyes megnyitója a tarhosi zenepavilonban este hét órakor kezdődik. A Mozart-mű megszólaltatá­sát az 1945 után majdnem egy évtizeden át működő legendás tarhosi állami énekiskola s a ze­nei napok alapítójának, Gulyás Györgynek a Svájcban élő fia, Gulyás Béla vezényli. Az idei békési és tarhosi nyári zenei évad másnap - jú­lius 3-án, vasárnap - a zenepa­vilonban a diák-vonószenekar táborzáró hangversenyével folytatódik. Az ifjú muzsikusje­löltek Albinoni, Telemann, Beethoven és Farkas Ferenc egy-egy művét szólaltatják meg a vasárnap este hétkor kezdődő hangversenyen. Július 11-én Békésen igricek, regösök és lantosok műsoros estje, 13-án Tarhoson a nem­zetközi kürtkurzus záró hang­versenye, 17-én Békésen Al- másy László Attila orgona­hangversenye, 18-án Tarhoson Matuz István fuvolaestje, július 23-án pedig - a zenei napokat befejező ünnepi hangversenyen - a tarhosi zenepavilonban ba­rokk muzsika szórakoztatja a közönséget. Július 2-án, szombaton nyílik Békésen a Jantyik Mátyás Mú­zeumban - délután három óra­kor - a Gulyás Györgyre emlé­kező, „Csak a köszönet hangján szólhatunk...” című kiállítás. (MTI) koriás szempontjából nagyon sokat jelentett. Csaba: - Ez a családtól is függött, mert volt, aki csak rit­kán tudott társalogni vendéglá­tóival. Jószerével csupán a va­csoránál találkoztak.- Meséljetek az angol iskolá­ról. Zsuzsa: - Ahová mi jártunk, az nem kifejezetten angol iskola volt, hiszen a világ minden ré­széről érkeznek ide diákok.- Ez eleve bizonyos szintű nyelvtudást feltételez? Csaba: - Igen. Például közö­sen vettünk részt egy szövegér- téses órán, ahol kiderült, külön­böző nemzetiségűek hogyan tudnak idegen nyelven kommu­nikálni és együtt tanulni.- Ezek szerint vérbeli angol iskolában nem voltatok? Zsuzsa: - Sajnos nem volt al­kalmunk, de hasonló feltételek mellett tanulnak, mint mi, kora délutánig, innentől viszont ren­geteg program közül választ­hatnak, mindenféle sportolási lehetőség adott. Náluk szomba­ton és vasárnap is tömve vannak az iskolai sportpályák.- Mit láttatok Angliából? Csaba: - Az idő rövidsége miatt főként tengerparti váro­sokban jártunk. Brigtonban megnéztük a Royal Paviliont, ami egy gyönyörű keleti stílus­ban épült palota. Londonban háromszor jártunk, és amit lehe­tett, megnéztünk, valamint lát­tuk Hastings tengeri múzeumát is. A programban továbbá sze­repelt egy Canterbury - no nem mesék, csak egy kis séta.- Legfontosabb tapasztalat? Az ország különböző része­iről, sőt Szlovákiából és Er­délyből szépszámú küldöttség sereglett egybe az ősi, 1530-ban alakult Mezőtúri Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium dísztermébe - a Magyarországi Református Egyház Zsinati Iskola Bizott­sága által rendezett konferenci­ára. Intemátusvezetők és nevelő­tanárok négy napon át tanács­koztak a református kollégiu­mok (intemátusok) életével, lelkiségével kapcsolatos alap­vető kérdésekről. A konferencia megnyitóját dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Egyházkerült püspöke, a zsinat lelkészi alelnöke, az iskolaügyi bizottság elnöke tartotta. A megnyitó után a konferenciát köszöntötte dr. Szalay László a vallásügyi főosztály helyettes vezetője. Az országos konferencia résztvevői előadást hallgattak meg, melynek címe: „Mai re­formátus nevelésfilozófia. Mit akar és mit vállalhat egy refor­mátus kollégium, intemátus”. Előadója Győri József intemá- tusvezető volt, aki a Debreceni Református Gimnáziumból ér­kezett. Előadásában a református kollégiumok, intemátusok struktúrájáról, felépítéséről, di­ákönkormányzatok szerepéről beszélt. Megvitatandó elvi kérdéseket fogalmazott meg, melyekre a résztvevők együtt keresték a vá­laszokat. Beszélt az iskola - in­temátus - szülői ház kapcsolatá­ról, a közös nevelési feladatok­ról, a kollégiumnak mint a csa­ládot pótolni igyekvő intéz­ménynek feladatairól. Az előadást követően hozzá­szólások következtek: Zsuzsa: - Kezdetben nehezen rázódtunk be a környezetbe az idegen nyelv miatt, de szeren­csére a kényszer hatása alatt vi­szonylag gyorsan sikerült átáll- nunk az angol nyelv használa­tára. A hiedelemmel ellentétben az angolok nagyon türelmesek, nyugodtan megvárták, amíg összeszedjük a szükséges mon­datokat. Csaba: - Azt mondják, az Embassy nyelviskolában, ha va­laki három hónapig intenzíven tanul, az körülbelül 3-4 éves ta­nulással ér fel. Megmérettetés­nek és nyelvgyakorlásnak min­denképpen jó volt, hiszen azóta a csoport majd minden tagja le­tette a nyelvvizsgát.- Távolabbi tervek? Zsuzsa: - Szeretnénk egye­temre vagy főiskolára menni, esetleg ösztöndíjasként Angliá­ban tovább tanulni, de ez még a jövő zenéje.-tbg­Először a romániai Székely­udvarhelyről érkezett Dobai László, a református alapít­vánnyal létrehozott diákotthon ifjúsági lelkipásztora nyilvání­tott véleményt, majd Nánássy Ildikó, a Komáromi Református Kollégium nevelője mondta el a szlovákiai területen szerzett ta­pasztalatait, ahol most alakul egy református diákotthon. Az első konferenciai nap be­fejezéseként dr. Hegedűs Ló- ránd, a zsinat lelkészi elnöke a napi igére alapozva áhítat for­májában fejtette ki az Isten lei­kétől vezetett és a csak világi tudomány és oktatás különbsé­gét. Az országos konferenciára érkezett vendégek konzultációs foglalkozásokon vitatták meg és cserélték ki tapasztalataikat az intemátusi és kollégiumi ke­resztyén nevelés területén. Bevezető előadásokat tartot­tak: Nagyné Pótkai Tünde az iskola és intemátus kapcsolatá­ról, dr. Fekete Csaba a régi kol­légiumi élet ma is felhasznál­ható tanulságairól, dr. Bodolay Géza a diákpresbitérium, diák­önkormányzat kérdéseiről, dr. Török István az intemátusok és a társadalom kapcsolatáról, Németh Lea a szabadidős tevé­kenységek szervezéséről, Csorna Mihály a korosztályok differenciált foglalkoztatásáról. A konferencia elvi javaslato­kat tett a Zsinati Tanács részére a készülő iskolatörvénnyel kap­csolatosan. A résztvevők nagyon hasz­nosnak és értékesnek tartották a rendezvényt, s szeretnék ha ha­sonló konferenciák rendsze­ressé válnának. A közös együtt- lét Perjési Sándor lelkészelnök áhítatával és zárszavával ért vé­get. Perjési Sándor 1994. június 27-30-ig Református intemátusvezetők és nevelőtanárok országos konferenciája Az Orvostörténeti Múzeum jubileuma Születésnapot ünnepel az Arany Sas is A Várhegy tövében született a gyermekágyi láz kórokozójá­nak felfedezője. Az I. kerületi Apród utca 1- 3. szám alatti lakóházban lelt otthonra az orvostanár nevét vi­selő Semmelweis Orvostörté­neti Múzeum, Könyvtár és Le­véltár. A második világháborúban megsérült épületet harminc esz­tendővel ezelőtt, 1964-ben állí­tották helyre Pfannl Egon épí­tész tervei szerint. Az intézmény fennállásának három évtizedes jubileumáról tegnap, az anyák megmentője- ként tisztelt Semmelweis Ignác születésének 176. évfordulóján emlékeznek meg. Az Apród utcai jubileum ket­tős: az intézet mai nevét - a há­rom közgyűjteményi terület egységét jelző - múzeum, könyvtár és levéltár címet - húsz esztendővel ezelőtt vette fel. Ugyancsak huszadik szüle­tésnapját ünnepli az Arany Sas Patikamúzeum. Az önálló gyógyszertörténeti múzeum a budai vámegyedben, a Tárnok utcában található. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom