Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30 / 178. szám

1994. július 30., szombat Szabadidőben családi körben 11 A strandkabát darabjait szabás­minta után készítjük el. A két eleje részt, a hátát és a két ujját e szerint külön horgoljuk a szükséges mé­retre. A csuklya egyenes darab, amelyet félbehajtva az egyik olda­lán összevarrunk, és az összeállított köpeny nyakkivágására varrjuk. Gombolása nincs, a nyaknál zsinór­ral köthetjük össze. 5-ös tűvel hor­goljuk Temakril fonalból. Az alapot képező láncszemsorban egyráhajtá- sos pálcasort horgolunk, amelynek minden 5. pálcája helyett egy kis csomót horgolunk úgy, hogy min­den ráhajtás után 5-ször beleszú­runk ugyanabban a sorban az 5. szembe, jól felhúzzuk a szálakat magasra, egy ráhajtással egyszerre húzzuk át, és egy láncszemmel rög­zítjük. Utána ismét 4 pálcát és az ötödik helyett egy csomót horgo­lunk. A második sor - a munka visszája - rövid pálcákból áll. A harmadik sor ugyanúgy készül, mint az első. Két szemmel magasí­tunk a sor elején, és a domború csomókat úgy helyezzük el, hogy az előző sor két csomója közé, kö­zépre kerüljön. Ezzel a mintával készítjük az egész kabátot, össze- varrása után körül a szélét és az ujja végét két sor rövidpálcával behor­goljuk. A csuklya felső hegyére sa­ját szálából hosszú bojtot teszünk. Csak hároméves korig divat a nudi... Napozó, minibikini, nadrágruha apróságoknak Lelki tényezők a „kórokozók” között Nem csak a gyógyszer gyógyít Vízparti nyaraláshoz a legki­sebbeknek nemigen kell strand­öltözék, mert manapság a tel­jes meztelenség a divat. Igaz, csak kb. 3 éves korig. Az „öre­gebbek” strandmodelljeit azon­ban maradék anyagokból is könnyen elkészíthetjük. Napozónadrágocska (1. rajz). Batisztból vagy pamut­kreppből a még pelenkás apró­ságoknak könnyen, gyorsan megvarrhatjuk. Szabásminta sem kell - kiszabhatjuk az oldalt gombolódó pelenkázónadrág alapján. Kétrészes strandegyüttes (2. rajz). Főként 4-5 éves kislá­nyoknak, akik már szeretik a „nagyos” darabokat. A mell­tartó két háromszögből áll, a fodros bikini megoldható úgy, hogy egy bugyira kb. 15 cm szé­les, dúsan behúzott fodrot gépe­lünk. (Helyét az ábrán szagga­tott vonal jelzi.) Kenguruzsebes, vállon gombolódó napozó (3. rajz). Jó bő, kényelmes, szükség ese­tén elfér alatta a pelenka, az elöl-hátul zsebben pedig apró játék is. Mintás kartonból, vá­szonból készülhet. vonal fölött gumiházas; gumi­val „működik” - más csukás nem szükséges, mert így egye­kötő van, a nagy foltzsebet egy­színű vászonból rágépelt egy­negyed napocska díszíti. Alja buggyos, lábszárközépig ér. Fontos, hogy bő, kényelmes le­gyen, szabad mozgást biztosít­son a kicsinek. Maradékból készülhet a má­sik nadrágszoknyás ruhácska: a csíkos, pöttyös, kockás, apróvi­rágos összeállítás nagyon muta­tós. Ügyeljünk azonban arra, hogy a felhasznált kelmék azo­nos minőségűek legyenek - leg­jobb a pamutvászon. Az eleje közepén hosszú cipzárral csu­kódik, ami kettéosztja az óriás zsebet. Az alja lobogó szárú, mint az „igazi” nadrágszoknya. Az ujjfodrot pikóval vagy kes­keny csipkével szegjük. Mindkét modell viselhető hűvösebb időben blúzzal vagy trikóval. Záhonyi Lujza (Ferenczy Europress) Vitathatatlanul az egyik leg­ártalmasabb népbetegség. Ma már egyes statisztikák szerint minden második embernek magas a vérnyomása, ami első­sorban a szívben, az agyban, a vesékben okoz maradandó ká­rosodást, s ártalmas az egész szervezetre, az érhálózatra is.- Véredényrendszerünk vol­taképp egy olyan 90 ezer kilo- métres (!) csőhálózat, amelybe szívünk percenként 5-6 liter vért szivattyúz - mondja az or­vos-pszichológus. E hálózat el­hanyagolása katasztrófába tor­kollhat. Az olyan 55 éves férfi, akinek 120/80-as a vérnyo­mása, 6 évvel hosszabb életet remélhet, mint akinek mondjuk 150/100.- A verőerek falában levő parányi érzékelők - a folyama­tos vérellátásért, illetve a „cső­repedés” megakadályozása ér­dekében - jelzéseket küldenek az agyba, amely szabályozza az erek tágulását és szűkülését. Tudnivaló, hogy izgalom, fe­szültség és stressz hatására az erek összeszűkülnek - ennek nyomán emelkedik a vérnyo­más.- Az ötvenes évek óta mind­inkább az a szakemberek meg­győződése, hogy kialakulásá­ban jelentékeny szerepet ját­szanak lelki tényezők, szemé­lyiségjegyek is. A kutatások azt bizonyítják, hogy a hipertóniá­ban szenvedők többsége fölcsi- gázott életmódot folytat, inten­zíven, kényszeresen hajszolja magát, túlfeszített. Gyakorta olyan ember, aki látszólag ma­gabiztos, engedékeny, barátsá­gos - de valójában szorongó, bizonytalan és sebezhető. Az alkalmazkodó, békeszerető külső mögött sokszor nagy ér­zelmi ingadozásokra, illetve szorongásra hajlamos egyéni­ség található.- Mindebből az következik, hogy a magas vérnyomás keze­lésében a gyógyszerek mellett pszichés megtámogatásra is szükség lehet. A gyógyszerek­kel ugyanis jórészt a tüneti ke­zelés oldható meg - lényegesen kedvezőbb a lelki elhárító és védekező mechanizmusok erő­sítése, működésük hatéko­nyabbá tétele.- Új irányzat a magas vér­nyomás kezelésében az úgyne­vezett önszabályozás-tanulás. Lényege, hogy a beteg, az or­vos, a pszichológus közremű­ködésével, bizonyos műszerek alkalmazásával önerőből, saját lelki erőforrásainak mozgósítá­sával próbálja meg vérnyomá­sát normalizálni. Jó eredmé­nyek érhetők el a relaxációs módszerrel is, mert az izomel- lazításnak komoly szerepe van a magas vérnyomás csökkenté­sében.- Mindezen túl talán a legha­tékonyabb „kezelés” az, ha a magas vérnyomásban szenve­dők igyekeznek változtatni túl­hajtott, önpusztító életformáju­kon - enélkül a leggondosabb gyógyszerezés, orvosi ellátás is hiábavaló lehet. Dr. T. I. (Ferenczy Europress) Borjúhús a konyhában A borjúhús általában három hónapos korukban levágott szo­pós borjak húsa. Ritka és drága hús, mivel a gazdaságos tejter­melés kevesebb, nagyobb ho­zamú tehenet igényel. A borja­kat féltő gonddal nevelik, gyak­ran kizárólag tejjel táplálják. A tej és borjúhús társítása leg­alább a normannokig nyúlik vissza, akik blancmange-t - tej­jel és mandulával főzött borjú­hús - készítettek, és megismer­tették az angolokkal a veel buk- kenade készítését - a borjúhúst, tojást, tejet és fűszereket tartal­mazó középkori olanquette de veaut-t. Egy különleges borjúétel, a rántott borjúhús története érde­kes, katonai vonatkozású. Való­színűleg spanyol eredetű, Milá­nóban akkor terjedt el, amikor az a XVI. században a spanyol birodalom része volt. Scallo- pine Milanese-nek nevezték, ta­lán Szent Jakab a spanyolok vé­dőszentjének jelképe, a fésű­kagyló tiszteletére. Mikor Ra­detzky marsall osztrák katonái elfoglalták Milánót, a recept bekerült Ferenc József császár konyhájába - innen terjedt el, mint a híres bécsi szelet(Wiener schnitzel). Francia receptek a házias blanquette de veau és az elegáns selle de veau Orloff. A scallo- pine kapcsán már említett ola­szok a hideg borjúhúst tonhal­szósszal tálalják (vitello ton- nato): a toszkánok stufatio né­ven pörköltet készítenek, a híres ossobuco paradicsommal főzött borjúcsülökből készül. A románok a darált borjúhúst borjúnyak Párolásra, sütőben sütésre való. SZŰZPECSENYE“ A borjú hátsó fertályának csont nélküli résic, süssük meg égé ben, a szeletekből készítsünk nélküli része, süssük meg egész­bécsi szeletet! borjvcomb BORJÚCOMB Első osztályú hús, általiban csontosán, sütőben sütik. '0 BORJÜXÖTLETT A tanából vágott szeletek, gril­le 22ük vagy hirtelen süssük, BORJŰSZELETEK borjúbüszm'Sieki y&d PÁSTÉTOMHÚS kksmozou lOfXKkü A borjúvesés csontos szeletei. BORJÚLAPOCKA Cvili«.".L i Grillczzük vagy hirtelen süssük! «csontozva és feigöngyölve süssük sütőben, vagy apróra vágva készítsünk belőle pörköl­tet. pástétomot! Lapocka-, szegy-, nyak- vagy csulökdarabok, pástétomot pör­költet készíthetünk belőle. psíwífomhús hrfuwUtCK b&rjánsis BORJÚSZEGY A comb alsó vége- Csontos: főz­zük, pároljuk, ossobucoht is ké- kuxucuu, szíthetünk belőle. ywtjQvh borjúvtsi Általiban kicsontozva és töltve sütik meg, de váitozatossigkép- pen fel Is szeletelhetjük BORJÚVESÉS _________ A z állat hátából vágott darab. Csonttal együtt sütőben, vagy io,m feigöngyölve süt- t netjuk meg, ' 67 tűzálló tálban készítik el, a bol­gárok tormával főzik meg. A borjúhús kiválasztása és felhasználása A marhahústól eltérően a bor­júhús színéből következtethe­tünk minőségére: minél fehé­rebb, annál több tejet kapott a borjú, annál valószínűbb, hogy a hús puha és jellegzetes ízűvé válik. Az idősebb borjú húsa hal­vány vagy élénk rózsaszín, zsírja krémszínű. A száraz, bar­nás, foltos hús nem friss. A bor­júhús zsírtartalma alacsony, ezért hajlamos a kiszáradásra: ha sütjük vagy pároljuk, te­gyünk mellé szalonnaszelete­ket. A borjút első és hátsó fer­tályra osztjuk. Az első fertály öt részre vágható: nyaktő, nyak közepe, tarja, lapocka, szegy. A kicsontozott, felszeletelt nyak közepéből készül a borjúpásté­tom. Mindkettő lassú, hosszú ideig tartó főzést vagy párolást igényel. A lapockát egészben sütik, vagy szeletelve megtöltik és felgöngyölik. A csíkokra vágott borjúszegyet párolják vagy pör­költet készítenek belőle, vagy kicsontozva megtöltik, felgön­gyölik és megsütik. A tarjasze­leteket hirtelen vagy grillen süs­sük vagy kicsontozva, meg­töltve és felgöngyölve! A hátsó fertály adja a jó mi­nőségű húsok nagyobb részét, három fő darabja a comb, a szegy hátulja és a borjúvesés. A combot csülökre és felső részre osztják; a csülköt darabolva vagy egészben árulják, ebből készül az ossobuco, vagy ki­csontozva és kockákra vágva tűzálló tálban készítik el. A felső rész nagy darabját kisüt­hetjük egészben, vékony szele­teit grillezzük, vagy készíthe­tünk belőle bécsi szeletet! A ki­csontozott kisebb darabokat is megsütjük. A szegy hátulját göngyölve sütik vagy kolbászba teszik. (Família könyvtár: A főzés alapanyagai) Virágfürdetés A virág is piszkolódik, rá­száll az utca - de még inkább a kirázott rongyok - pora. A leg­okosabb kis öntözőkannával öntözni, így a víz sugara nem­csak a földet, de a virágot is éri. Ecetek a fűszerek között Borcet. A legfinomabb boreceteket tölgyfakádakban er­jesztik, lassan, hogy minél több aromakomponenst tartal­mazzon. Ismert fajtái: vörösborból, fehérborból, rozéból és sheryből erjesztettek. A majonézhez és több mártáshoz (holland mártás) a fehér­borból készült borecet a legjobb. A vörösborból erjesztett borecetet a sauce hachée-ben és a sauce a la diable-ban használják. Ízesített ecetek. Borecetbe áztatott fűszereket - tárkonyt, bazsalikomot, citrusféléket, borsfüvet, kakukkfüvet, mogyo­róhagymát, cukrot, sót, tormát, babérlevelet, rozmaringot - tartalmaznak. A tárkonyos ecet a legnépszerűbb, béamais-i mártáshoz és salátaöntetekhez kitűnő. Négylábú barátaink A macskabeszéd érthető Alig van más állatfaj, amely olyan sokat és érthetően „be­szélne” az emberrel, mint a macska. Az a helytelen felfo­gás, mely a macskát hamisnak és kiszámíthatatlannak tartja, kizárólag a macskanyelvismeret képességének hiányából ered. Aki nemcsak fogyasztja, ha­nem „beszéli” is a macskanyel­vet, adott helyzetben pontosan megérti az állat kívánságát, de azt is, amit a cica tervbe vett. A macskabeszéd négy fontos eleme: a testbeszéd, a mimika, a hangadás és a külfönéle jelzé­sek. A testbeszéd. A gondozott, kiegyensúlyozott macska zász­lóként magasra emeli a farkát, enyhén merevíti a lábait, ami- kor az ember felé közeledik, hogy köszöntse. Lusta és elége­dett a macska, ha karmaival da­gaszt, vagy kedvenc tartózko­dási helyén festőién elterülve maga elé révedezik, és hangos dorombolással fejezi ki a világ­gal való teljes elégedettségét. A hátán hempergő, felénk hasát mutató, dagasztó macska visel­kedése azt jelenti, hogy az állat teljesen biztonságban érzi ma­gát. Egész más a magát veszély- helyzetben, fenyegetettnek érző macska testbeszéde. Megpróbál félelmetesnek látszani, vagyis a farkát felmerevíti és felborzolja rajta a szőrt, füleit hátralapítja, villogtatja a fogait, kiereszti a karmait, és rettentő hangokat hallat. Ha a macska félelmet érez, fejét lesunyva felgörbíti a hátát. A bajszát és füleit hátrasimítja, egyik mancsát védekező állásba emeli. A kutyával teljesen ellentéte­sen, az ide-oda lengő farok a macska esetében nem örömet, hanem dühöt fejez ki. A mimika. Szorosan kapcso­lódik a mimika a testbeszédhez: az állat hangulata szerint változ­tatja a pupillái méretét, fülei és bajsza helyzetét. Ha szemeit félig lehunyja, azt fejezi ki ez­zel, hogy elégedett és bizton­ságban érzi magát. A tágra nyi­tott szemek, hátrasunyt fülek, fejhez simuló bajusz az állat fé­lelméről vagy támadókedvéről árulkodik. A kíváncsiskodó macska „hegyezi” a fülét, pupil­lái tágra nyíltak, és a bajusz elő­remutat. , A hangadás. A macskakísér­letek több mint tizenhatféle hahgjelzésről számolnak be, melyekkel a macska valamit közölni szeretne velünk. A köz­ismert dorombolás, melyről a mai napig nem sikerült kiderí­teni, milyem módon képezi a cica, a legbiztosabb kifejezése az állat jó közérzetének és elé­gedettségének. A fenyegető morgással és hangos fújással hozza a cica a többi állat és az ember tudomására: jobb, ha őt fnost békén hagyjuk. A legkü­lönfélébb hangváltozatokkal fe­jezi ki kívánságait, s ezek közül az élelmet vagy az ajtó kinyitá­sát kérő nyávogás „macska­nyelven nem beszélők” számára is pontosan érthető. A jelzések. A kutyához ha­sonlóan a macska is vizeletével jelöli meg a birodalma határait. Ezzel együtt a száján, homlo­kán, állán és a farkán levő miri­gyekből kiválasztott szaganya­gokat is elhelyez a területén, mellyel egyértelművé teszi, hogy véleménye szerint ez az ő birtoka. Amikor egy macska fe­jét a gazdája lábaihoz dörzsöli, megjelöli őt, amely azt jelenti: „ez az ember hozzám tartozik”. Két macska barátkozásának fontos része egymás hasonló­képpen történő megjelölése. (Fotó: László Erika) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom