Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-29 / 177. szám
12 Kitekintő 1994. július 29., péntek Faragott motívumokkal gazdagon díszített székely kapuk sora Erdélyben, Szejkén Téves csatatéren címmel kötetet adtak ki •• Ünnepelt a vajdasági hetilap: a Napló Négy évvel ezelőtt indult el az első magánlap a Vajdaságban. Ez volt a Napló című szabadelvű hetilap. Aztán sikerült megmaradnia. Nem elvetendő teljesítmény ez azok után, ami 1991-ben és később történt, napjainkig bezáróan. Az elmúlt években csak kevés társa akadt. Jelenleg a Napló mellett létezik néhány szerb, illetve magyar nyelvű hetilap, amelyek részvénytársaságok tulajdonában vannak, vagy a magyar többségű községek önkormányzatainak és magyar- országi alapítványok támogatásával jelennek meg. A Naplónak nincsenek állandó munkaviszonyban lévő újságírói. Nem a vékonyan és akadozva csordogáló tiszteletdíjak, inkább a külmunkatársak lelkesedése tartja fenn. A négy évvel ezelőtti gárda már szinte teljesen kicserélődött. Sok újságírót, sőt, magát a tulajdonost is külföldre űzte a háború és a mozgósítás. Veszélyes és mai szemmel ártalmas vizekre eveznénk, ha feltennénk azt a kérdést, ki miért ment el s ki miért maradt. Fontos az, hogy az újság merte vállalni a kor kihívásait. Megérte és túlélte, hogy a lapban közreműködő újságírókat kirúgták a munkahelyükről. Igaz, egyeseket később visszavettek, de a megbízott fő- szerkesztő, Készig Károly jelenleg is munkanélküli. Ő mondta a születésnap kapcsán:- Merem állítani: ha egy adott pillanatban nem vállalja néhány úságíró, hogy magát és energiáját nem kímélve faggassa a mát, s tudatosítsa, hogy a halál torkában is az élet igenlése a legfontosabb feladatunk, nem lenne a Napló. Most olyat mondhat magáénak, amit nagyon kevesen: a szó hitelével tudott hitet adni az embereknek. Nem volt könnyű a teljes háborús gépezetnek ellenszegülni. Nem hiszem, hogy létezik har- ciasabb békelap a Naplónál. Ehhez már nemcsak bátorság és vakmerőség kellett, hanem a szakmai elhivatottság kockára tétele. Itt nem akart senki sem hős lenni, csak annyit akart vállalni, amennyit a kor rászabott. A hetilapban megjelent békével, háborúval, hadsereggel, mozgósítással foglalkozó beszámolókból és riportokból állt össze a Téves csatatéren című könyv, amely megérte a második kiadást is. Készül a kiadvány folytatása, amelyhez a Napló magyarországi támogatást is kap.- tóth Elet (háború?) hozta furcsaságok Sokan szeretnének hinni abban, hogy Jugoszláviában örökre eltűntek a tíz-tizenkét nullás bankók, és nem kell többé négy-öt márkás fizetésből nyomorogni. Továbbra is bizonytalan a mintegy kétmillió munkaerő-fölöslegnek számító személy sorsa. Többségük már hosszú hónapok óta kényszerszabadságon van. Minimálbért kapnak ugyan, de munkájukra továbbra sem tartanak igényt. Az új szociális program szerint a jövőben a vállalatok helyett az állam gondoskodna ezekről az emberekről. Átképzésükre, új munkahelyekre, vagy a szolgálati évek megvásárlására azonban nincs pénz. Nyugati árak, afrikai bérek - mondogatják sokan a jelenlegi helyzetre. Mert igaz ugyan, hogy fokozatosan megtelnek az eddigi üres üzletek, de az átlagpolgár számára a legtöbb áru megfizethetetlen. Az élelmiszerek ára nyugat-európai szinten van, az iparcikkeké még annál is magasabb harminc-negyven százalékkal. A legtöbben 30-50 dináros bért kapnak kézhez, ami ugyanennyi márkának felel meg. Hivatalosan, mert a feketepiacon 10 márkáért jobb esetben 12, néha 15 dinárt is kell adni. A szépséghiba az, hogy a bankokban ritkán vásárolható deviza. A havi rezsiköltségek fedezésére legtöbbször kevés az átlagkereset, egy mosógépért jelenleg kétévi átlagfizetést kell leszámolni. Sok minden hiánycikk ebben az országban, ám semmiképpen nem az a vállalkozói szellem. Amint egy kicsit megszilárdult a gazdaság helyzete, megjelentek az újságokban a legfurcsább dolgokat kínáló apróhirdetések. Van itt szinte minden, ami a kitalálója szerint egy kis pénzt hozhat. Ilyen például a címert készítő magánvállalat. Az érdeklődő ügyfélnek több űrlapot kell kitöltenie, feltüntetve a családjára vonatkozó legfontosabb adatokat. Különböző ötleteket is adhat a leendő címerrel kapcsolatban. A cégtulajdonos szerint az új címerek megalkotásával senkit sem szeretnének meg nem érdemelt ranghoz juttatni. így például elutasították azt a kisiparost, aki nem tartotta fontosnak felsorolni családjának adatait. Arra hivatkozott, hogy a szakemberek bizonyára értik a dolgukat, és csapjanak össze neki gyorsan egy jó kis címert. A legtöbb megrendelés a cégtulajdonosoktól érkezik. A címert mindenféle használati tárgyra, zsebkendőre, kulcstartóra, nyakkendőre, ékszerre is rányomtatják. A magukban nemesi büszkeséget, a zsebükben pedig pénzt érzőknek két hét múlva a postás kézbesíti az új családi jelvényt, ami nem olcsó mulatság, 300 új dinárba, vagyis ugyanennyi német márkába kerül. Jó tudni, hogy a száz új dinár manapság rendkívül jó fizetésnek számít. A furcsa hirdetők sorába tartozik egy szerbiai matematika- tanár is, aki recepteket kínál. Természetesen embargós recepteket. Közhírré tette, hogy 15 különböző módot ismer a cipőkrém, tízet a sampon házi előállítására, de tanácsokat ad a mosogatószer, mosópor, fogkrém és egyebek otthoni elkészítésére is. Az érdeklődőket előre figyelmezteti, mi mindenre lesz szükségük és csak utána tárgyal az adásvételről. Egy recept 150 dinárba - márkába - kerül. Nem tudom, menynyire népszerű a portékája, hiszen az ilyen recepteket már legalább egy éve cserélgetik a háziasszonyok. Az otthoni kenyérsütés és csokoládékészítés mellett mindenkinek van már egy jó módszere többek között mosópor és mosogatószer összeállítására is. Van aztán Újvidéken női alkotóműhely is, ahol elsősorban a menekült lányoknak és asz- szonyoknak szeretnék hasznosabbá és tartalmasabbá tenni a mindennapokat. Az érdeklődők kézimunkázhatnak, pulóvereket köthetnek, ruhákat varrhatnak. A munkákat eladják, a pénz hetven százaléka a készítőnek jut, harminc százalékát pedig a békemozgalom a költségek fedezésére fordítja. A termékeken, amelyeket magánüzletekben árusítanak, feltüntetik, hogy menekült asszonyok készítették. A kézimunkák nyersanyagának zömét az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szállítja. A kezdeményezés legfontosabb célja a pénzszerzés mellett, hogy ezek a nők együtt legyenek, beszélgessenek. Sokan közülük szűkös albérletben, a családjuk nélkül élnek Újvidéken, ezért is lényeges, hogy megbeszélhessék problémáikat. Nem kell menekültnek lenni ahhoz, hogy valaki szerencsétlennek, megalázottnak érezze magát. Mindenkinek segítséget kínál a pszichológiai tanácsadó, amely Szerbia és Crna Gora fővárosai, Belgrád és Podgorica után nemrégiben Újvidéken is megalakult. Legfőbb, de nem egyetlen támogatója a Soros Alapítvány. A szakszolgálat azoknak az egyéneknek és családoknak kíván segítséget nyújtani, akik veszélyeztetve érzik magukat a háború miatt. Nem kötelező a személyes megjelenés. Tanácsot telefonon is kaphatnak. A szolgálat munkája ingyenes, és a segítségre szorulók névtelenek maradhatnak. Tóth Lívia „Ha gyereket adott az isten, akkor ad, hogy miből feltartsam es” Székelyföldi magyar nagycsaládok között Madárcsontú, vékony asz- szony Sütő Mária. Percekkel azelőtt, hogy bemutatták, nem ilyennek képzeltem el ezt az erdélyi asszonyt, tizenöt élő gyermek édesanyját. Ülünk a pádon, a GATE, a gödöllői agráregyetem kollégiumi főportája előtti parkban, s csodálom Máriát, aki a nemzetközi nagycsaládos-találkozóra érkezett Székelyföld délkeleti csücskéből, a háromszéki havasok aljából, a kellemes hangzású, Gelence nevű falucskából. Micsoda teherbírás, akaraterő kell felnevelni ennyi gyereket. Mert megszülni csak egy dolog - ez sem kis teljesítmény -, de taníttatni mindegyik fiút, lányt, szakmát adni a kezükbe, ösz- szetartani őket, nem semmi ám.- Mária! Meséljen a gyerekekről.- A 15-ből nyóc fiú és hét lány.- Mikor tetszett születni?- ’43-ba, most vagyok 51 éves.- Meg szabad kérdeznem, hány édesapától születtek a gyerekek?- Kettőtől. Az első férjem ’76-ban halt meg, harminchét évesen. Utána ismertem meg a második férjemet, tőle született hat gyerek, míg az elsőtől kilenc.- A legkisebb mikor született?- Kisfiú, most hétéves, ő született ’87 februárjában.- Ón szintén nagycsaládban nőtt fel?- Én nem. Mi hárman születtünk, ketten élünk.- Nálunk a három gyerek nagy családnak számít. Erdélyben nem?- Nem.- A hivatalos politika szerint nagycsaládnak számít, de nincs semmi nagycsaládos-szerveződés Romániában - kapcsolódik a beszélgetésbe Boldizsár Béla, a kézdivásárhelyi nagycsaládosok egyesületének alelnöke. Erdélyben is csupán - tudtommal - két egyesület van. Az egyik a Csíkszeredái, a másik a miénk.-A férje mivel foglalkozik? - fordulok ismét Máriához.- Az erdőn van, sajtot csinál, távol tőlünk, nem tudtam most elhozni magammal, se őt, se a gyerekeket.- Gondolom, az első férjével is szépen éltek, hiszen csak abban a házasságban kilenc gyerek született.- Jól vótunk, nagyon jól vó- tunk. Az első férjemék kilencen vótak testvérek.- A második férje is jó választás volt?- Jó. Rendes ember, nem mondhatok rá semmit, szerette a mostohagyermekeit es. Jó pénzkereső. Én es dógoztam a napközibe 18 évet, dada vótam. Az első férjem után kaptam nyugdíjat, 32 ezer lejt. Kévés, de nem kell annyit menjek. Ha 54 éves leszek, meg fogom kapni a nyugdíjamat.- Unoka is van?- Tíz. Ebből kettő ’87-ben, abban az évben született, amikor az én legkisebb fiam. Egyforma évesek - nevet Mária. Mivel nem vót elég teje az anyukáknak, a mama szoptatta az unokákat es - fűzi hozzá mosolyogva Boldizsár Béla. Amikor elsőre szültem, akkor vótam 18 éves - folytatja Mária.- Akkor nem is korán kezdte.- Születtek a gyerekek. Egy év, másik két év, annyi a köz. Felneveltük egészségben, én orvoshó nem hordoztam soha őket. Egymást nevelték, szerették egymást.- Mit tanácsolna annak, aki most alapít családot?- Mondjuk, nagyon sok baj vót velük, az biztos. Ahhoz, hogy mind épek, normálisak legyenek, nagyon sokat kellett foglalkozni velük. Mint az ujjam, úgy kerültünk össze szegény urammal, semmink se vót. Kétszer építettünk, nagyon sokat dolgoztunk. A mindennapit kikerestük, nem vótunk nagygazdák, de a jó isten megsegített. Még egy: nem féltem attól, hogy most már nem fog sikerülni az életem. Csak egyre számítottam, épek, egészségesek legyenek. Büszke vagyok arra, hogy tudtam nevelni őköt, mert vót egészségem. S ha ez „A sumer lejárt, nekiálltam, mészároskodok” „Ha egészsége van az embernek, akkor mindene van” van, az embernek mindene van. A dologtól nem kell félni.- A betegségek elkerülték a családot?- Mondjuk, hogy nem vótak olyan nagy betegek. Himlőbe vótak, kórházba nem vótak.- Senki?- Soha senki. Egészségük vót, főztem rendesen, becsületesen nekik. Akinek nincs gyermeke, az nem tudja mi egy szülőt szeretni, mi az a gyermeknevelés, azzal a gyermekkel mennyi baj van, az nem tudja átérezni. Nekem is mondták: neked könnyű, nagy gyermekeid vannak. Mondom azok nem vótak mind nagyok, mer’ kicsikén születtek mind. Nevelni ... én se tudtam semerre menni tőlük, mikor kilencen kicsikék vótak.- A gyerekek foglalkozását elsorolná? Melyik hol tart most?- Sándor 31 éves, sofőr. Imre 29, lovakkal jár ki az erdőbe, favágással foglalkozik. Magdolna 27 éves, konfekcióba dolgozik, varrónő. Mancika 25, most gyermeknevelésen van. Éva 24 éves, a bútorgyárban dolgozik; Erzsiké 23, háztartásbeli, Pest mellett van, férjhez van jőve, most született egy le- ánka. János 22 éves, most szerelt le a katonaságtul. Akkor András most katona, juhokkal foglalkozik egyébként. Ildikó a konfekcióban dolgozik, ő 20 éves. Lajos es a juhok mellett van, most 17 éves, már nem tanul. Katalin hetedik osztályos, Mónika hatodikos, Péter harmadikos. Pali visszamaradott, a hétéves Istvánkával első osztályosak.- Hányán vannak még odahaza?- Négyszobás családi házban lakunk. Még tíz gyerek van velünk.- Kapott-e segítséget az évek során?- Négy éven keresztül kaptam Németországból egy orvostól, akinek nem vót családja, rendszeresen csomagokat. Le- velezőztünk. Máshonnam nem kaptam, de nem is sírtam sose. Kollektívbe vállaltam munkát és a munkahelyemen, állatokat tartottunk, hogy tudjuk megmutatni, a nagycsaládot fel tudjuk nevelni, öltöztetni becsületesen. A kézdivásárhelyi Boldizsár Bélának nem csak a székely népviseletű ruhája, de ízes beszéde is kifejezi magyarságát. Hat gyermek édesapja, és feleségével együtt sikerült az egész családnak átjönni a nemzetközi találkozóra. így mesél erről:- Ahogy megkaptuk, hogy lenni fog a nagycsaládosok találkozója, próbáltam szponzort keresni, segítséget. Nyolc-tíz gyerekes családok maradtak ez miatt otthon, hogy nem volt lehetőségük. Viszont akik el tudtak jönni, három családot említenék: Csemátonból a Bartos, hat lánnyal, a Mike és jómagam. Ahhoz hogy eljöjjön ide, a Mike család el kellett hogy adja a bikát otthonról, hogy ki tudja ezt az utat állni; a Bartos család kölcsönkért pénzzel jött el; jómagam a hűtőládát adtam el. Az útiköltség minimálisan egymillió lejbe állt. Itt legalább még százezer lej el fog menni. így is kitetszik az erdélyi csoportról, hogy nem úgy gazdálkodunk a pénzzel, mint más csoportok. Az este kárpátaljai családdal beszélgettem. Csináltam es egy összehasonlítást, hogy ha náluk egy kiló hús 90 ezer kupon, addig nálunk egy kiló 3 ezer 800 lej. Azt jelenti, hogy 600 ezer kupon fizetésből csak hét kiló húst tud megvenni egy kárpátaljai. Erdélyben 100 ezer lejes fizetésből 20 kiló húst veszünk meg. Ehhez képest ők nagyon- nagyon el vannak szegényedve.- Tehát sok család Erdélyben maradt?- Több csalad vissza kellett lépjen az utazástól, mert két hete új útlevéltörvényeket hoztak. Egy útlevélbe két gyereknél többet nem lehet betenni. Én a hat gyerekkel a következőben nem tudom hogy fogom megoldani. Az asszonyéba beteszek kettőt, az enyémbe kettőt, s a másik kettőt hogy hozom át a határon, nem tudom.- Most viszont itt van mind a hat gyerek.- Ügy sikerült, hogy én még át tudtam játszani. A régi útlevélbe betették a régi képeket. Lehet hogy gyerekenként kell majd új útleveleket csináltatni, tény viszont, hogy emiatt most sokan nem tudtak átjönni.- Otthon mivel foglalkozik?- Két éve nincs munkahelyem, a feleségem se dolgozik. Áz államtól kapok egy 25 ezer lejes szociális segélyt, ami már a sumernek - munkanélküli-segélynek - csak 30 százaléka. A sumer már lejárt, azt kaptam kilenc hónapig, az átlagjövedelem nálunk 100 ezer lej.- Nyolcadmagával ebből hogy lehet megélni?- Amiből élek? Nekiálltam, mészároskodok. Ez a megélési lehetőségem. Napszámos vagyok, alkalmi munkás. Ahogy a mondásban van: Ha gyereket adott az isten, akkor ad, hogy miből feltartsam es. Kép és szöveg: Simon Cs. József Az oldalt szerkesztette: Simon Cs. József
