Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-02 / 154. szám
12 Szatirikus melléklet 1994. július 2., szombat Itt van már Amerika! Megcsalatás Bizony itt! Lassan már két hete. Vele fekszünk, és vele kelünk. Mármint mi, férfiak. Nem feleségünkkel, nem barátnőnkkel, jogcímmel bíró vagy anélküli „oldalbordánkkal”. Bizony kérem, itt a „rút megcsalatás” esete forog fenn. Már amennyiben a férfitársadalmat „sújtó”, egész napra kiterjedő félálomszerű állapotban, bármiféle megcsalásról egyáltalán szó lehet. Mert ez az állapot kétségtelenül fennáll (szemben „egyebekkel”), egyik forrása fiziológiai eredetű - történetesen a kialvatlanság -, másik pedig az elragadtatás okozta eufóriára vezethető vissza. Pedig hát, a szóban forgó Amerika nem életünk legjobb nője, s a megcsalásra sem ő maga inspirálja férfitársaimat (velem együtt), hanem a jelenleg is folyó kollektív őrület, amelynek futball a neve. S amely újabban kezdi megfertőzni az amerikai férfiakat is - maguk sem értik (feleségeikkel, barátnőikkel stb. együtt), hogy miként, ők csak a maguk tojás- labdás „focijától” kerültek a fent említett „révületbe”, miközben világ legnépszerűbb játékát, sportját, vallását (kinek mit jelent) egyetlen nagyvonalú kézlegyintéssel elintézték: „Miféle játék az, ahol az ember az őt állati sorból kiemelő legértékesebb szervét, a kezét nem használhatja?” Hát most megláthatják, hogy miféle. És hát ... mi is megláthatjuk - itt, Európában -, ha bírjuk szusszal az állandó éjszakázást. Mert Amerika a világ túlsó oldalán van. Következésképp, a meccsek nagy részét éjjel adja a sokféle műholdas csatorna. Egyenesben. Másnap a magyar adásban is megnézhetnénk - felvételről. De az - egy igazi futballbarátnak - már nem az igazi. Szóval, mindezt az asszonyok nem értik. Ne haragudjunk rájuk, Tisztelt Férfitársak, nem ők tehetnek róla. Ez az értetlenség genetikai eredetű, és a hivatalos statisztika is figyelembe veszi. Egyes források szerint, a személyi azonosítás számjelrendszerének kidolgozásakor is futball-világbajnok- ság zajlott. Ekkor határozták el - nők esetében - a kettessel kezdődő személyi számok bevezetését. A fenti jelenséghez kapcsolódó ajtócsapkodáskor mindig boldogult Salamon Béla művész úr jut az eszembe, aki köztudottan a labdarúgás nagy barátja, az MTK csapatának egyik törzsszurkolója volt. Ami pedig a meccsek állandó látogatásával, a csapatnak vidéki meccseire való elkísérésével járt együtt (egyebek mellett). Ézt persze felesége nehezen tűrte, s egy alkalommal - „érzelmi húrokat pengetve”, gondolván, hogy így visszatarthatja majd férjét - a következő szavakkal fakadt ki: „Te jobban szereted azt a rohadt MTK-t, mint engem!” Mire Salamon - állítólag egyetlen arcizmának rándulása nélkül -, amúgy „back hand”-ből válaszolta: „Fiacskám, meg fogsz lepődni: én még a Fradit is jobban szeretem, mint téged!” Majd fogta a kalapját, és haladéktalanul távozott. Nem szeretett kezdés után kiérni a pályára. Persze, abban az időben még más volt a helyzet, hiszen nem volt tévéközvetítés. Sokan úgy vélik azonban, hogy a tévénézés lehetőségéért sem könnyebb megküzdeni családtagjainkkal, mint annak idején a „rugalmas elszakadásért”. Próbáljuk hát meg - Salamon Béla példáján okulva - még a meccskezdetek előtt meggyőzni feleségeinket: mi tulajdonképpen nagyon-nagyon szeretjük őket. De ha lehet, erről ne éppen akkor akarjanak megbizonyosodni, amikor már pattog a labda... Hőguta Amikor elkezdődött a fut- ball-világbajnokság, elször- nyedve néztem a képernyőre kiírt meteorológiai adatokat: 35-40 C-fok, 80-90 százalékos páratartalom. Hogyan lehet ilyen körülmények között játszani? - meditáltam az akkor még hűvös szobában, a tévékészülék előtt. Aztán a csapatok bebizonyították, hogy lehet. Azóta ide is „megérkezett Amerika”. Mármint az ottani klíma Rejtő Jenő (alias P. Howard) írta egykoron: „A hőmérséklet: árnyékban ötven fok, csak árnyék nincs sehol.” De ő ezt a sivatagról írta. Én meg itt kókadozok - reménytelenül - a szaunává változott szobában, kezemben egy hideg sörrel. Reménytelenségem oka, hogy az elfogyasztott sör azon nyomban távozik izzadság formájában, fennáll tehát a reális veszélye annak, hogy „saját levelűben fővök meg”. Ismét felvetődik a kérdés: hogyan lehet ilyen körülmények között játszani? Lehet, hogy amit a tévében látok, az csak képzelődés? A hőguta első tünete (a csapatok ugyanis - úgy tűnik - játszanak, méghozzá igen jól)? Lehet. Minden lehet. És Amerika - mint tudjuk - a korlátlan lehetőségek hazája. Más. Amerikában nincs ott a magyar válogatott. Szerencsére. Mert ha véletlenül ott lenne, a mohácsi csatavesztés csak ártatlan játszadozásnak tűnhetne - így utólag - „nemzeti szégyen” műfajában. Jobb tehát, hogy nem vagyunk ott. Nekünk itt van Amerika. Amerikában egyes milliomosok szórakozása az, hogy vesznek és működtetnek egy kosárlabdacsapatot. Vagy baseball- csapatot. Vagy tojásfocicsapa- tot. Esetleg jégkorongcsapatot. Stadler úr magyar vállalkozó. Igen sikeres vállalkozó. Milliomos. Többszörös milliomos. Neki is dukál egy kis szórakozás. Vesz tehát egy focicsapatot. Nem tojásfocit, európait, sőt - magyart („meccsoda különbség!”). Stadler úr nem pitiáner milliomos: játékosokat hozat, profi fizetéseket oszt. Cserébe „csak” annyit követel meg: fel kell jutni az első osztályba. Mindenki lássa, hogy nem tréfál: elkezdi építtetni a kiscsapat új, NB I-es stadionját. Modernet. Hogy mennyiért, ne is kérdezzék! Nagyon sokért. Stadler úr a reklámról is gondoskodik: a bajnoki hajrá minden meccsén ott van a Falutévé. Meccsrészleteket mutatnak, többen nyilatkoznak. Elsősorban maga Stadler úr. És a nézők is: mi a véleményük a kiscsapatról és természetesen Stadler úrról. Egy fekete bőrű szurkolót is megkérdeznek. Elmondja, hogy már évtizedek óta itt él nálunk, itt szerzett diplomát, itt nősült. Nemcsak magyar állampolgár lett azóta, valóban magyarnak is érzi magát. Szívesen jár meccsre, szereti a focit, a magyar focit is (nem kis dolog, azt ma nem olyan könnyű szeretni!). Szereti Stadler úr kiscsapatát is, jó, hajtós kis társaság. A riporter megkérdezi: - Mégis ki fog itt győzni? - Mire a riportalany - fehér fogsorát kivillantva, széles mosollyal, habozás nélkül rávágja: - Az MSZP! - Hát ilyen a mi kis „Amerikánk”... Közben nézem a vébét: éppen győztesen fejeződik be a német csapat mérkőzése. Berti Vogts szövetségi kapitány nyilatkozik az Eurosportnak, elemzi csapata játékát. Végül a riporter megkérdezi: ki fogja nyerni a világbajnokságot? A kapitány hirtelen elegánsan, öltönyben, nyakkendőben tűnik fel a képernyőn és azt válaszolja: - Az MSZP! No nem, ez már sok. Azt hiszem, valóban hőgutát kaptam. Talán végre aludni kéne egy keveset... Sz. P. * Ő V>- Mit áll itt olyan szerencsétlenül, maga aszfaltbetyár?! Leszólítani! Szemtelenkedni! Tisztességtelen ajánlatot tenni! Csalamádé Aforizmák Közéleti lexikon Abszurditás: Vélemény, amely nem egyezik a miénkkel. 1 Agresszivitás: Az az eset, amikor az ultima ratio (utolsó érv) | a prima ratio (első érv). Akarat: Acélszerszám érdekeink előmozdítására. Béke: A háború folytatása más eszközökkel. Cinikus: Csirkefogó, aki - hamis szemszögből - olyannak I látja a dolgokat, amilyenek. Fantázia: Életpótlék. Felháborodás: Megrendülésünk kifejezése érdekeink sérel-§ mére. Filozófia: Annak a tapasztalatnak elméleti általánosítása, ' hogy semmit sem értünk a világból. ígéret: A szószegés előfeltétele. Illúzió: Mindaz a szépség és értelem, amit a tapasztalat meghagy reményeinkből. I Hidegháború: A hidegvér játéka a meleg vérrel. Jelen: Az örökkévalóságnak az a szakasza, melyet a csalódás - jellemez. A rum öl, butít, és megvakít Kell egy kis áramszünet I Zsenge ifjúságom egyik meghatározó emléke az az időszak, amikor elhatároztam - megunva a szolfézsórák gyötrelmeit, és a hegedűvel való többéves bíbelődést -, hogy én leszek a magyar Eric Clapton: belekezdtem egy ajándékba kapott gitár nyúzá- sába. Azonban tervemnek csak egy része valósult meg, mert én csak a világ egyik legjobb szólógitárosának tartott úr becenevéhez lettem méltó, hiszen Eric Claptont még ma is így becézi a rockszakma: „A lassúkezű”. Ám úgy néz ki, hogy a sok gyakorlás után kicsit felgyorsulhattak ujjaim, és a fakezűségemet egy zenekar hajlandó volt elviselni, mert betanítottak velem néhány „gipszmintás” akkordot, és azon vettem észre magam, hogy teljes értékű zenekari tag vagyok. Egy vidéki kiruccanásunk alkalmával történt a következő eset: Annak ellenére, hogy bandánkat még egy gyenge szellő sem volt hajlandó világhírnév felé repíteni, azért akadtak nekünk is rajongóink, akik télen, nyáron, tűzön, vízen keresztül, hűek maradtak hozzánk, és az Isten háta mögé is elkísértek bennünket. Az egyik ilyen ős- rocker volt a Pista. Nagy valószínűséggel régi tengerészcsalád ivadéka lehetett, mert fenemód kedvelte a rumot. Tetemes mennyiséget tudott bekebelezni a „tengerészdrogból” egy-egy koncertünk alkalmából. Dőlésszögének homorúba való fokozatos átmenete jobban jelezte számunkra, hogy mennyi ideig kell még zenélnünk, mint a 1 legmárkásabb svájci óra. hi-1 ába mondtuk neki, hogy a ru- j mivástól már többen megva-1 kultak, ő nem volt hajlandói reagálni figyelmeztetésünkre: 1 egyik fülén bement, a mási- j kon pedig viharos gyorsaság-! gal távozott az intelem. Ezt a 1 szökési sebességet egy kocs-j mapult látványa sokszor még I meg is hatványozta. Egyszeri azonban barátunk sietett. Az I óra még csak este tíz órát, ez-1 zel szemben ő már hajnali ha-1 tot jelzett. A delíriumtól saját-1 ságos koreográfiát felvevő j vonaglása nagyobb közönség-1 sikert aratott, mint mi. Ekkori történt meg a baj. A nem ép-j pen világszínvonalú elektro-1 mos technikánk is elegendői volt ahhoz, hogy a vén kultúr-1 ház még vénebb villamos há-1 lózata bemondja az unalmast. | Betyárosan kivertük a biztosi- j tékot, mert koromsötét lett, 1 még az önkéntes tűzoltó ülése 1 melletti piros fényforrás szíve I is megszűnt dobogni. Amíg | mi tapogatva kerestük biztosi- j tékok szekrényét, addig lenti természetesen tombolt a I „lőve”. Ezt a kényszerű idillt i egy halálsikollyal felérő ordí-| tás törte meg: „Emberek, se-1 gítség! Én megvakultam!” -j Barátunk volt természetesen. | Úgy látszik, kellett neki is 1 egy kis áramszünet, mert ká- \ bulatából felocsúdva - nagyon f szégyellve a történteket -1 megfogadta, hogy nem iszik j többé rumot. Szavatartó em- i bér volt. Nem is láttuk sóhaj többé rumos pohárral a kézé- j ben: az eset után csak konya-1 kot ivott. P. M. i Étvágytalan ember szépen eszik
