Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-25 / 173. szám
4 1^1 A szerkesztőség postájából K 1994. július 25., hétfő Kálvária üres üvegekkel Vásárláskor nincs gond, csak visszaváltáskor! Jártában-keltében gyakran lát mostanság az ember teli szatyorral, egyéb „tárolóalkalmatossággal” kószáló embereket, gyerekeket. A felnőtt rendszerint mérgesen morcog, morog. A gyerek ámul-bámul: nem érti, nem értheti ezt a bonyolult világot. Otthon megbízzák: Gyerekem, úgyis ráérsz, vidd vissza az üres üvegeket a boltba. Jobb helyen a göngyölegért ka- ott pénz egy részét, oly- or egészét is zsebre rakhatja a nebuló. Rakhatná! Mert mi a gyakorlat? Felnőtt és gyermek kódo- rog egyik boltból a másikba. Itt az ilyen üveget, amott az olyat nem váltják vissza! Az egyik boltban apró cédulácskát kap az ember a vásárlásnál - azzal viheti vissza a palackot. A másikban ragaszkodnak hozzá, hogy „levásárolja” az üvegek árát! Abszurditás egy piacgazdaságban. Az esetről egyébként eszembe jut egy regi vicc. Miből él majd Kennedyné, ha meghal a férje? - A bankbetétekből. És miből él majd meg XY-né? - Az üvegbetétekből! (Itt egy ismert magyar politikus neve szerepelt. Hogy miről volt ismert?...) Ami igaz, igaz, most nehéz dolga lenne a hölgynek! Térjünk vissza eredeti témánkhoz. A minap eléggé borsos hangulatban írott levelet kaptunk Surá- nyi Miklós szolnoki olvasónktól. Alaposan „kikelt” a boltosok ellen. Nyugdíjasok, vagy nem nyugdíjasok, keményen megfizetünk az üvegekért, s számtalan helyen nem hajlandók visszaváltani! - méltatlankodott. Ugye, kedves Olvasónk, amivel zárta sorait, nem gondolta komolyan?... Kétségkívül van oka a felháborodásra, de azt gondoljuk, előbb-utóbb találnak a bajra „gyógyírt” azok, akikre tartozik. Ha belegondolunk, úgy-ahogy érthető a kereskedők húzódozása az üvegvisszaváltástól. De indokolt a vásárlók elégedetlensége is. Bennünket is „könyveljenek” már el valahogy, valahová! Mit csináljunk az üres üvegekkel? Főzzünk pálinkát, s töltsük bele? Manapság a családok jószerével leszoktak az ajándékvásárlásról. Egy-egy névnapon, születésnapon - különösen felnőttnek - csupán egy üveg itókát visznek ajándékba; ki flancosat, ki olcsóbbat - mindenki úgy, ahogyan a pénztárcája engedi. A. vendéglátónak több aduja van. I. Kálváriát jár az üvegekkel, hogy melyik boltban veszik vissza. 2. Miközben lesül a bőr a képéről, megkérdezi vendégét: monda már, nem kaptál véletlenül „kísérőjegyet”? És hol is vetted? 3. Kidobja a már feleslegessé vált kacatot a kukába, ahonnan ez éppen nem hiányzik, már csak azért se, mert onnan meg úgyis kikotorja valaki és kezdődik a korzózás, csak a személy változik... Mi lenne hát a megnyugtató megoldás? Van egyáltalán? Kell lennie!-fjMeleg van? Vagy más a baj? Behozom a tejet a szobámba. Térülök-fordulok: le- tye-petye. A kiskutyánk megkóstolta. Pedig azt mondják, kis állatoknak csak hígítva. Még ezt is? Persze, van zsírosabb is, de mennyiért? Na, jó, menjünk el a kútra, hozzunk ártézi vizet. A hőmérő higanyszála felkúszott a 35-ös számig! Kutyi nyelve lóg, én türtőztetem magam. Amíg kiöblítem a kannát, ráfröcskölök. Mellettem egy úr, derékra tett kézzel: itt nem lehet kutyát fürdetni! Nem is - tiltakozom -, azt otthon szoktam, külön lavórban, most csak lehűtöm, ha már úgyis öblögetek! Akkor is, mit gondol maga? Mit gondolok? A víz lefelé folyik. De jobb a békesség. Menjünk haza. Ja, a lift megint nem működik, mehetünk gyalog. Az alagsorból hallom a káromkodást. Ezért fizetjük a liftdíjat? Felcammogunk. A fiam a gördeszkáját próbálgatja, hiszen előttünk a pálya. Két próbálkozás után kopognak alulról. Délelőtt 10 óra van. Emberek, hova lett a türelmetek? Együtt kellene élnünk, nem? Azon a 40 forintos sovány tejen, meg a 62 forintos kenyéren! Vagy túl meleg van? K. S. Zs., Szolnok Küldjön egy képet! Vöröskeresztes „végzősök” 1940-ben Kisújszálláson jártam kéthetes vöröskeresztes tanfolyamra. Nagyon kedves társasággal kerültem egy csoportba, és ami nem mellékes, az oktatóink is színvonalas előadásokat tartottak. Amikor Szolnokra kerültem - tízegynéhány éve -, itt is beiratkoztam, amikor mód volt rá. őszintén szólva nagyon sokat tanultam mindkét alkalommal, aminek máig is nagy hasznát veszem. A beküldött fénykép Kisújszálláson készült, 54 éve! De rég volt! Talán felismeri magát, akinek a kezébe kerül az újság. Egyikőnk se fiatal már... Örülnék, ha ima valaki közülük nekem - a szerkesztőségbe. Egyébként mostanában olvastam az Új Néplapban, hogy vöröskeresztes tanfolyamra lehet jelentkezni. Azt tanácsolom a fiataloknak is, ne szalasszák el a lehetőséget! Sokat lehet tanulni az egészségvédelemről, a betegápolásról, s ez senkinek nem árt. Szoboszlai Istvánná, Szolnok Ott vagyunk, ahonnan elindultunk „Társbérletben” a patkányokkal A naptár még csak márciust mutatott, amikor K. A.-né szolnoki olvasónk levelet írt a polgármesteri hivatalhoz. Elpanaszolta, hogy lakóépületük, a Szolnok ispán körút 7-es számú ház melletti közterületen megsüllyedt a talaj, remek lakó- és búvóhelyet nyújtva a patkányok özönének. Zavartalanul szaladgálnak az épület(ek) körül, „betérnek” a lépcsőházakba is. A lakóközösség évenként kétszer rendeli meg a csótány- és patkányirtást, mindez azonban kevés a nyugalmukhoz. Ennél többet viszont már nem tudnak erre költeni a közös költségből. A levél írója április 12-én kapott választ a polgármesteri hivatal illetékes osztályáról. A tájékoztatás / megnyugtatónak „indult”: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat kötelezte a Víz- és Csatornamű Rt.-t a csatornahálózatban a kártékony rágcsálók irtására. Csakhogy ebből nem lett semmi, az undorító állatok azóta is háborítatlanul élvezik az életet. Olyannyira, hogy a napokban egy hatodik emeleti lakás konyhájában keltett riadalmat a hívatlan „látogató”! - tudtuk meg éppen a minap olvasónktól. Sajnos hasonló eset bárhol, bármikor előfordulhat! Nemrégen, június 30-i lapunk 6. oldalán jelent meg a Patkányok a lakásokban - A kezelő, a tulajdonos dolga lenne az irtás című cikk. Úgy tűnik, nem tudunk „kievickélni” e témából, mert a patkányok maguktól nem fogynak el, az irtás pedig... sehogyan sem halad. Pontosabban: az érintett cégek, intézmények (idézet az említett írásból) „...a helyileg kialakult és megszervezett módon harcolnak a rágcsálók ellen. Nem jött össze annyi pénz, amellyel eredményesen lehetett volna pályázni a megsemmisítéshez szükséges támogatásra. A mindenevő patkányok addig is jogszabályokra, koordinációkra tekintet nélkül szaporodnak a lakók nem kis félelmére.”. Most itt tartunk - azaz sehol! Ahogy mondani szokás: pénz - a szükséges 30-35 millió! - az ablakban. A kezelők, a tulajdonosok anyagi (és idegi) tűrőképessége is véges. És - akkor most mi lesz? Marad a rettegés? Megvárjuk, amíg nagyobb baj lesz? A módosító még nem „visszarendező” Az ex-miniszter aggodalmai A TV-Híradó július 19-i adásában dr. Balsai István volt igazságügyminiszter, jelenleg MDF-képviselő azon aggodalmáról szólt, hogy ha az új parlament felülvizsgálja az Antall-Boross kormányok által előterjesztett, és a korábbi képviselőház által elfogadott törvényeket, akkor itt nem kormányváltás történik, hanem rendszerváltás. Nem cifrázta az ex-miniszter úr! Ex-katedra kijelentette, ha az általuk létrehozott törvényeket valaki felülvizsgálja, az csak rendszerváltó lehet. Nem tudom, ki kente fel az ex-miniszter urat a tévedhetetlenség olajával, mert csak ennek biztos tudatában állíthat valaki olyasmit, mint Balsai úr. Ez az a küldetéstudat, amely a legutóbbi választások végeredményét előre láttatta, hisz elege van az állampolgárnak a sok okos törvényből, meg a vele járó szegénységből. Mert aki máról holnapra él, az most is szebbnek látja azt a „látszat-jólétet” (idézet Kónya Imrétől), mint ezt a fene nagy szabadságot, amely sok-sok ember számára azt a döntési lehetőséget biztosítja: ma lakjunk jól, vagy hagyjunk holnapra is?! Nagyon szomorú, hogy az ex-minisz- ter úr az általuk hozott törvények felülvizsgálata kapcsán először nem magába roskad, vajh ő hol hibázhatott, van-e olyan kitétele az általa felsorolt alapvető törvényeknek, amely nem az ország érdekeit szolgálja, hanem uram bo- csá’, egy szűk réteget kedvezményez. S ha még ekkor is úgy gondolja, munkálkodása az ország egészének érdekeit szolgálja, feltételezhetőnek kellene ítélni, hogy akaratlanul is hiba van a törvények körül, s aki ezt módosítani szándékszik, nem feltétlenül „visszarendező”, meg kellene előlegezni számára a bizalmat, hogy ő is az ország érdekében cselekszik. Mindannyian emlékszünk a korábbi kormánypárt eminensei megnyilatkozására: a társadalom felhatalmazása alapján tesszük, amit teszünk, az ellenzéknek nincs erkölcsi alapja a bírálatra. Úgy látszik, a társadalom mégsem erre adta a felhatalmazást, s ezért azt Balsai úréktól visszavonta, s másoknak szavazott bizalmat. Nagy Károly, Szolnok Különböző hullámhosszon Egyetértéssel többre mennének Mindennapjaink nélkülözhetetlen „kelléke” a játszótér, a park, a panelházak előtti, melletti kicsinyke „zöldövezet”. A játszótereket általában közpénzből tartják fenn, teszik rendbe. Van, ahol egy-egy lakóközösség vállalkozik erre. Öröm ez mindenkinek, főleg a gyerekeknek, akik felügyelettel vagy anélkül játszadozhatnak, futkározhatnak gondtalanul. A figyelő anyukák, nagyma-, mák is szívesen üldögélnek a rendezett, fás-bokros területen. Ám mindezt sok helyen „beárnyékolja” a vandálok pusztítása. Na és az örök vita tárgya: a kutya és gazdája... Valahogy sehogyan sem tudnak egy hullámhosszra hangolódni. Az ebtartókat egyáltalán nem zavarja, hogy kedvencük éppen „ott megy ki”, ahol mások gyermeke hancúrozik vidáman. Mennyi veszély leselkedik pedig ily módon a kicsikre! A minap éppen egy szolnoki, városközponti parkot féltő olvasónk vetette fel e témát - jogosan! A parkokat szinte egyértelműen közpénzből gondoz- zák-ápolják. Sajnos sok helyen azokat is vandálok rongálják, s a kelleténél sűrűbben látogatják a négylábúak is! Legtöbb vita forrása talán a panel- és tömbházak körüli kiskert. Nagyon sokan családi házakból kerültek ilyen helyen lévő, lakásokba. Megszokták, hogy körülöttük zöld, virág, illat van. Általában az idősebb korosztály kevéske pénzéből is áldoz tavasszal palántákra, örökzöldekre. Fájós derékkal is hajlonganak, ásnak-kapálnak, hogy „élet” legyen körülöttük, örömüket lelik benne, ha kiülnek a ház előtti kis padra. Szolnokon, a Kassai út 48-50-52-54-56-os épület lépcsőházai előtt is virágok díszlenek. A „házigazdák” maguk vásárolják a drága növényeket. Locsolni már csak úgy tudják, ha a lakásból cipelik kannákban, vagy a tárolókból, ami felettébb körülményes. Az utcán lévő tűzcsapot ugyanis elzárták! Drága a víz! - talán ez volt az indok. De ha sürgősen szükség volna rá? Egyébként a közös költségből minden bizonnyal ki is telne az a néhány kanná- nyi víz, amit kiöntöznek a növényzetre. Ennyit megér, hogy barátságosabb, szebb, s egészségesebb a környezet így a Kassai úton - és másutt is, ahol törődnek vele. Kár az ilyesmin vitatkozni! A szépet szeretők kedvét szegni! Inkább segíteni kellene nekik! Expressz - ajánlva A távgyógyítás nem mindig alkalmazható Levelet küldött egy olvasónk az Új Néplap természetgyógyászának, dr. Valiahmetov Rusztemnek. Záró- jentést is mellékelt hozzá, és a betegségei diagnózisát. A sorok arról árulkodnak, hogy súlyos szív- és érrendszeri betegségekben szenved. Tanácsot kér a természetgyógyásztól, mit tegyen, hogyan enyhítsen állapotán. Kecskeméten járva, elvittem a levelet Rusztem doktorhoz. A válaszát érdemes megszívlelni másoknak is, akik érdeklődnek a téma iránt. A természetgyógyász orvos úgy találta, hogy ilyen súlyos betegségeknél, mint amit olvasónk fölsorolt, a természetgyógyásznak látnia kell a beteget. Tehát feltétlenül keresse föl Rusztem doktort. Rákérdeztem arra is, hogy lehet-e távgyógyítással gyógyítani, mire Rusztem doktor elmondta: nem mindenkit lehet a fényképén keresztül diagnosztizálni. A távgyógyítás elsősorban azoknak az esetében hatásos, akik idegrendszeri betegségekben szenvednek. Ilyenkor - csak a kezdeti stádiumban! - tudja befolyásolni a tudatot távolságon keresztül is. Amikor azonban már konkrét betegségek jelentkeznek, akkor nincs más hátra, legalább egy alkalommal fel kell keresni a természetgyógyászt. Azoknak az olvasóinknak, akik szeretnének problémáikon így segíteni, a következőket tanácsolja Rusztem doktor. írjanak levelet fényképükkel és zárójelentésükkel a címére (6000 Kecskemét, Május 1 tér 5. Telefon: 76/328-569). Két eset lehetséges: vagy be tudja állítani a doktor távgyógyítással a beteget, és havonta egy alkalommal kell csak látnia őt, vagy személyes találkozásokat javasol, mert a távgyógyítás nem alkalmazható. KsUaJLAjicl Tiszaszőlősön is T elefonszámla-gubanc Olvasóink egy részének talán már unalmas, de kénytelenek vagyunk vissza-visszatémi az irreális telefonszámlákra. Ezúttal Kiss Bálintné levelét bogozzuk, aki Tiszaszőlősön lakik. Nem azért bogozzuk, mert értelmetlen, hanem mert nem akarjuk részletezni, hiszen a „nagyján” már túl van. Márciusban 11.014 Ft-ról, áprilisban 7.093 Ft-ról „szólt” a számlája. Reklamált. Karcagon azt állapították meg, hogy náluk a számláló jó, ki kell fizetni a summás összeget. Másodfokon következett Szolnok. Eredmény: fizetni kell - ennyi az egész... Amikor Kiss Bálintné levelét elküldte nekünk, még nem fordult „harmadfokon” Debrecenbe. Reméljük, nem mulasztotta el, mert mint június 23-án is megírtuk már e helyen, az i-re a pontot Debrecenben tehetik fel. Csak ismételhetjük, hogy ez egy ördögi kör, s igazat adunk olvasónknak abban: jó lenne, ha az illetékesek komolyabban vennék a számlázással kapcsolatos észrevételeket! Amellett, hogy a telefon nagyon jó aláznál, bosszantó, ha a számlázásnál gyakran van galiba,'■i’áz előfizető nem tud „védekezni”! A földrajztanár emlékezéseiből - V. 1963-tól kezdtük el egy fizikaszakos kollégámmal az ún. „Odorvári” kutató táborokat, amelyek ma is tartanak nyaranta; nemsokára ünnepük a 30. évet! E táborok célja: érdeklődési kör szerint részt venni a dél-bükki Odorvár és szű- kebb-tágabb térsége „felderítésében”: kőzetismeret, mész- és faszén-égetés népi módjai, barlangkutatás, sziklamászás, néprajzi gyűjtés, híres régészeti lelőhelyek, s egyebek megismerése. Táborozás közben megismerik a diákok az erdőgazdálkodás sokféle csínját-bínját. A mi kiöregedésünk után e táborokat a kisebbik fiam vezeti. Egy hatalmas termet megtöltő kiállítást terveztem és rendeztem a Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatójával, volt kitűnőrendű diákommal, Szlankó István földrajztanárral. Megírtam a forgatókönyvet, az anyag összegyűjtésében is közreműködtem. E gyűjtemény célja az lett volna, hogy legyen Tisza- földváron egy állandó hegyvidéki, komplex kiállítás az alföldi diákok részére, hogy bármikor bemutatható legyen egy hegyvidéki táj a maga sokrétűségében. Ezek az odorvári táborok jelenthetnék a gimnázium jellegét, de nincs hely az elhelyezésére. így az anyag raktáron romlik-avul. Tíz éven át végeztem részletes műszeres és vizuális meteorológiai méréseket, megfigyeléseket. Több tízezernyi számadat és vizuális megfigyelés került füzeteimbe. Ezek a tiszaföldvári múzeumban állanak a kutatás rendelkezésére. Az adatok fontosak: benne vagyunk az aszály háromszögben, s valószínűleg egy szekuláris éghajlati változás felé is haladunk. Éjjeli megfigyeléseket is végeztem: Hold-udvarok, csillagosság mértéke-minősége... Amikor távol voltam Tiszaföldvártól, feleségem, vagy valamelyik, e munkában begyakorolt diákom helyettesített. A számadatok egy része feldolgozva ugyancsak a múzeumban van. A Magyar Földrajzi Társaságnak 1943 óta vagyok tagja. 1983. június 28-tól tiszteleti tagja, és a választmány örökös tagja. Az első tiszteleti tag „köztanár”. Ugyancsak első köztanárként kaptam meg a földrajzi munkásságért adható kitüntető oklevelet 1970 áprilisában. Amikor tehettem (s pénzünk is volt rá), részt vettem a Társaság évi vándorgyűlésein, egyikre-másikra a feleségem is eljött velem. Tíz vándorgyűlés részletes történetét írtam meg; ezek a Földrajzi Közlemények-ben jelentek meg változtatás nélkül. Célom a „geografikum”, a földrajzi gondolat, a magyar művelődéstörténeti értékek megismertetése, összefoglalása volt. Ezt az anyagot a földrajzórákon nagyon jól fel lehet használni a hazafiságra való nevelésben. Rengeteg munkám „fekszik” ezekben a vándorgyűlés-történetekben. Számos fontos és új „felfedezéseket” is tartalmazó földrajzi, földrajz-pedagógiai tárgyú értekezést, cikket írtam a következő folyóiratokba: Földrajzi Értesítő, Földrajzi Közlemények, Föld és Ég, Természettudományi Közlöny, Élet és Tudomány, Jászkunság, az ELTE szakmódszertani közleményei, Földrajztanítás, Történelemtanítás, Köznevelés, Valóság, Szolnoki Múzeumi Levelek, pedagógiai gyűjteményes kötetek. Önállóan jelent meg az Odorvár történetéről gyűjtött anyagom. (Folytatjuk) Dr. Varga Lajos, Tiszaföldvár Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
