Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02 / 154. szám

6 Kultúra----Körkép 199 4. július 2., szombat „A felelősségvállalás mindenkinél rehabilitálható” (Hubbard) Az elmén át a felszabadult, tudatos személyiséghez Először saját magunkat kell „tisztába tenni” A bemutató szemináriumon igazán jói éreztem magam. Eltazuitam, pozitív energiákkal töl­tődtem fel, pedig csupán passzív résztvevője voltam az előadásnak. De rólam, az elmémről esett szó, amely - lepődtem meg - kitakarítható, mint a dolgozószobám. Az előbbiben a régi jegyzeteket, papírlapokat dobom a szemétbe, míg az utóbbiból a kellemetlen időnyomemlé- kek negatív hatását lehet kitörölni, hogy tiszta, öntudatos lénnyé váljak. Ehhez viszont a programot végig kell csinálni. Egy 600 oldalas, a világon 20 milliósé!) példányszámban megje­lent könyv végigolvasása után kezdődhet a nagy kaland, a dianetika felfedezése, amit a siker­könyv első mondata is jelez. Ki meddig jut el? Idő, elhatározás, kitartás függvénye, mint bármi másé az életben. Előadás, könyv s ez az interjú - itt tartok jelenleg. Éppen csak beku­kucskáltam egy zárt világba, amely homlokunk mögött félhüvelyknyire található.- Nagy szándékok működnek - olvasható információs lapjuk­ban azon a helyen, ahol az egyik vidéki dianetika misszió meg­alakulásáról esik szó. Szolnokra is igaz ez? Mikor alakult meg, hol tart a helyi csoport? - kér­dezem Marosi Csaba mission holdért.- ’93. szeptember 15-én ala­kult a szolnoki dianetika klub, és ez év januárban nőtte ki ma­gát dianetika központtá. Ma­gyarországon ’89 óta van jelen a mozgalom.- Egy kis magyarázatot kérek mindjárt a beszélgetésünk ele­jén. Legtömörebben hogyan fo­galmazhatók meg közérthetően kulcsszavaik: a dianetika, a clear és a szcientológia?- A dianetika szó olyan dol­got jelent, ami az elmén keresz­tül történik az emberrel. Az el­mén keresztül próbálja kutatni az egyéniséget, a személyiséget, és próbál segíteni az embere­ken. A clear olyan állapot, ami­kor nem külső hatások, lelki kényszer alatt, hanem saját ma­gunk döntünk a jóérzésünk alapján. Az emberek ugyanis alapvetően jók. Hogy mégis van bűnözés, elmebaj, ez már vala­minek a hatása. A dianetika és a szcientológia (scio = tudás, lo­gos = tanulmányozás, a szerk.), amely minden ember számára nyitott, ezeket a hatásokat szün­teti meg.- A mozgalmat a század ele­jén született Hubbard alapí­totta, hogy megjobbítsa az el­romlott világot, az embereket. Mit tudnak tenni ennek érdeké­ben a dianetikával „megfertö- zöttek” ?- Kezünkben van egy nagyon jól működő, matematikai preci­zitással kidolgozott technoló­gia. Két célunk van: egy lehető­séget kívánunk átadni az embe­reknek, hogy sokkal jobban boldoguljanak az életben, il­letve ezt a tudást alkalmazzák is.- Mégis csak biznisz ez a di­anetika valahol. Cáfoljon meg, ha nem így van. Nagyon sokba kerül az egyénnek hogy clearré váljon?- Nagyon jó kérdés. Felte­hető úgy is: ha ezek a technoló­Marosi Csaba, a szolnoki dia­netika központ vezetője giák annyira jók, miért nem in­gyenesek?- Akkor így kérdezem.- Erre olyan egyszerű választ tudok adni, hogy a dianetika és a szcientológia, ennek maga­sabb szintű változata nem ál­lami tulajdon. Működési, fenn­tartási költségei vannak. Hogy ki mikor válik clearré, szemé­lyenként változó. Aki megveszi a könyvet, önállóan is alkal­mazhatja egy társával, akár cle­arré is válhat.- Tudja-e magáról az egyén, hogy mikor válik felszabadult, öndeterminált lénnyé, vagyis clearré?- Én még nem vagyok clear, nincs saját tapasztalatom, ám a dianetika könyvben olvasható, hogy 300-500 óra auditálással valaki clearré válhat. Egy clear- bizonyosságinak nevezett eljá­rással ki-ki saját felismerése, tapasztalata alapján tud a cle­arré válásról meggyőződni.- A bemutató előadás során szóba kerültek a túlélés dinami­kái: az én, család, csoport, em­beriség. Szó volt arról, hogy összhangban kell lenniük egy­mással.- Az a jó, ha a négy terület között egyensúly van, vagyis, ha olyan dolgot cselekszik az egyén, amely ugyanolyan mér­tékben jó a családnak, a társada­lomnak, az emberiségnek. A szcientológia célja egy bűnözés, elmebaj és háború nélküli civi­lizáció. Először mindenkinek saját magát kell „tisztába ten­nie”, hogy ne legyenek problé­mái, mert egyébként tovább­gyűrűznek ezek a családjában s a nagyobb közösségekben, az emberiségig bezáróan. Tanfo­lyamainkkal - egy etikus csere révén lebonyolított pénztanfo­lyamok ezek - ebben segítünk az embereknek. Jól működik ez a csere, ha az emberek meg vannak elégedve. Ugyanígy működik, vagy nem működik egyébként minden a társada­lomban. Sok munkahelyen nem tudják a dolgozók, mi a munka­köri feladatuk, jóllehet ott dol­goznak már tíz éve.- A dianetika alapvető tech­nikai módszere az auditálás. Mi különbözteti meg a hipnózistól?- Az utóbbitól óvnám az em­bereket: hipnózis során kelle­metlen dolgok maradhatnak bennük. Az auditálás során a személy végig öntudatánál van, tudja, mit csinál, és vissza is emlékszik mindenre szabadon.- Olvastam, hogy pszicho­szomatikus betegségek esetére is kiváló ez a technika.- A betegségek 60-70 száza­léka ilyen eredetű, amit dianeti­kával jól lehet kezelni, bár nem ez a kifejezett célja. Volt rá példa, hogy megbénult ember újra elkezdett járni. Amikor csendet kémek a műtőben, a szcientológia egyik alapvető el­vét alkalmazzák. Az altatásos állapotú beteg .elméje ugyanis tovább dolgozik, sok kellemet­len zaj, élmény hatásától van a csenddel megkímélve. A sze­mélyiség már a fogamzás pilla­natától kezdve alakul. Érdekes, de a szeretkezések során olyan élményeken megy át a magzat, mintha nekünk egy működő mosógépben kellene aludnunk. Sokszor kerül ilyenkor öntudat­lan állapotba, amelyek a szemé­lyiségére nagy hatással lesznek.-Hol lehet bemutató előadá­sokat hallgatni?- Július ötödikéig keddi na­pokon 18 órakor, Szolnokon, a Szapáry út 19. szám alatt, utána pedig a Mária út 19.-ben várjuk mindennap az érdeklődőket. Kép és szöveg: Simon Cs. József 31 év a tudomány szolgálatában Szabó László muzeológus professzori címet kapott Szabó László, a Damjanich Múzeum muzeológusa három nappal ezelőtt, június 29-én vette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől egyetemi tanári kinevezését. Szabó professzor - vagy ahogyan a múzeumban mindenki hívja: Szabó tanár úr - arról beszélt, hogyan jutott el e kitüntető és rangos cím megszerzé­séig, s felelevenítette egy kedves, humoros emlékét is olvasóink kedvéért. Szabó László professzor beszélgetésünk napján arra is emlékezett, hogy 31 éve került Szolnokra.-Január 1-jétől változott meg az egyetemi tanári kinevezési rendszer. Eddig szükséges volt hozzá a nagydoktori fokozat, amit az Akadémia adott. Most azonban ez a fokozat hiába van meg, egy új - illetve új és régi, hiszen a két világháború között s azt megelőzően is volt - eljá­ráson kellett átesnem, úgyneve­zett habilitációs eljáráson. Megváltozott feltételek Ez annyit jelent, hogy tartani kellett egy előadást, melyet ide­gen nyelven kellett összefog­lalni. Az előadás egy bizottság és az édeklődő közönség előtt zajlott; ezzel kellett bizonyítani az alkalmasságot, előadókész­séget, nyelvkészséget. Ennek a birtokában lehet megpályázni egy állást. Már az ősszel kiírták ezt a pályázatot, de akkor még nem kellett ez a habilitációs el­járás, „csak” a nagy doktori. Nekem így mindkettőt meg kel­lett csinálnom. Az egyetemi ta­nári kinevezéshez nem kell disszertáció. Ide az szükséges, hogy legyen egyelemi előadói múltja az illetőnek - én 1978 óta tartok előadásokat. A habilitációs eljárás birto­kában - 25-én vettem át a habili­tációs diplomát az egyetem rek­torától - megkaptam az állásba való kinevezést, de mivel én nem akarok innen elmenni, itt akarok továbbra is muzeoló­gusként dolgozi, ezért ez tulaj­donképpen részfoglalkozás. Harmincegy éve Szolnokon Ma 31 éve kerültem Szol­nokra, egy kis táskával. Azóta családom lett; három gyerme­kem van, akik közül ketten már végeztek az egyetemen. így egy kicsit szolnokivá váltam, itt ra­gadtam. Nem bántam meg, mert úgy gondolom, hogy vidéken ugyanolyan jól lehet kutatni és munkát végezni, ha valaki akar dolgozni, persze kicsit mosto­hábbak a viszonyok. De a leg- lényogesebb az, hogy nincs meg az a szellemi légkör, ami egy egyetemen adott. Ugyanakkor ebben a múze­umban nagyon jelentős szellemi kapacitás jött össze az elmúlt évek folyamán: mások is rájöt­tek, hogy itt is lehet dolgozni - talán egy kicsit az én példám nyomán. Itt kvalifikált emberek, kandidátusok dolgoznak nagy számban, akiket jegyeznek a szakmában. Az itt folyó munkát nem kell száraz tudományosságként fel­fogni. Most éppen László-napi előkészületi munkák folynak - biztos későn megyünk haza. S van is mit ünnepelni: Madaras László kollégám most kapta meg az értesítést, hogy elfogad­ták a kandidátusiját, Bagi Gábor és Berecky Ibolya szintén a na­pokban kapta meg az értesítést; most találták meg a kincsleletet - ami szintén nagy esemény egy múzeum életében. Szóval van is mire innunk, nem csak a nevünkre. Mozgás­ban van az egész múzeum. Sok mindent megél az ember 31 év alatt. Az első mindig a tudomá­nyosság volt. Ha kellett, akkor felsőbb hatalmakkal is szembe­szálltunk annak idején: nem is voltunk soha jó fiúk. Olyan ki­adványunk, mely szakmai szempontból ne felelt volna meg vagy ideológiai szempont­ból elcsúszott volna, nem volt. Nem volt könnyű előadás-soro­zatokat, kutatásokat szervezni: volt amiért dicséretet, volt, ami­ért letolást kaptunk. Amit szintén nagyon fontos­nak tartok: hogy országos és nemzetközi viszonylatban szá­mon tartják az itt dolgozókat. Ez a múzeum soha nem zárkó­zott be a megye határai közé. Én ugyanúgy részese voltam, a pa­lóckutatásnak, mint a garam- völgyi vagy Almáspatak-völgyi kutatásnak; most éppen egy ro­mán-magyar kutatást vezetek. Egyetlenegy probléma van: a nemzetközi kapcsolatok rend­szere (például ösztöndíjak), amit mindig lefölöztek, s most is lefölöznek a budapestiek. De éppen a szakmai munkák miatt mindenhova eljutunk - ország­határokon kívül is -, ahova a kultúra szálai a megyéből vagy a tágabb értelembe vett Alföld­ről elvezetnek. Egy régi, kedves emlékein Egy kedves emlékem pedig? Megtörtén egyszer, hogy Bellon Tiborral mentünk gyűjteni, s akkor még papírt kellett ma­gunkkal vinnünk, hogy kik va­gyunk, mik vagyunk, milyen célból járunk arra. Gyalogszer­rel jártunk; este bementünk egy faluba, s szállást kerestünk. Be­vettük magunkat egy helyre, ahol szállást adtak, elhelyezked- tüünk. Közben hazajött a gazda. Kérdezte, mi van, hogy van, majd megkérdezte, hogy vol­tunk-e jelentkezni a tanácson? „Hát persze, hogy voltunk. Na­gyon kedves az elnök elvtárs. Azt mondta, dolgozzunk nyu­godtam”- válaszoltuk a gazdá­nak. Erre ő: „Csak azért kér­dem, mert én vagyok az elnök.” Cs. Csáti Réka (Fotó: Bíró Tibor) Az újdonsült professzor, munkahelyén „Karácsony előtt hiányzik a fél fenyőerdő!” A vadőr szava Az orvvadászok működésének gyászos eredményeként tavaly felére csökkent a Mavad for­galma. Ennek és más anomáliáknak a megoldását szolgálná az október 1-jén életbe lépő új rend­őrségi törvényhez kapcsolódó jogszabálysorozat, amely az erdőőrök, vadőrök, természetvédelmi örök, halőrök jogállását, hatásköri jogosítványait rendezi majd. Igazság szerint a Földművelésü­gyi Minisztérium minden évben elkészítette az erről szóló törvénytervezetet, de rendőrségi tör­vény hiányában az sem léphetett életbe. Pedig szorít az idő. Vasárnap nyílik '■MMíWmMíí? ■ £?£' ■.-. í'ÍíííSSSSS Henri Korda tárlata Túrkevén Régen minden sokkal egysze­rűbb volt: működött a polgári fegyveres őrség, a halőrök és a többiek az állami tulajdon védel­mében teljes magabiztossággal léptek föl a törvényszegőkkel szemben. A rendszerváltozás óta azonban nagy a zavar. Ugyanis az állami tulajdon privatizációja nyomán létrejött rengeteg vadász- társaság, horgászegyesület alkal­mazottai nem kísérhetik be a va­dorzót, mert akkor állampolgári szabadságában sértik meg. A háború óta nem tapasztalt mértékben szaporodott el az orv­vadászat, megnőtt a mezei lopá­sok száma, elharapódzott az en­gedély nélküli fakivágás. - Kará­csony előtt hiányzik a fél fenyő­erdő - mondja dr. Borsánszky Lajos, a Belügyminisztérium tör­vény-előkészítő főosztályának ve­zetője. - Az orvvadászok terepjá­róval közlekednek, és „működé­sük” nyomán a felére csökken a Mavad korábbi forgalma. Pedig egy-egy ezüstérmes őzagancsért akár egymillió forintot is kifizet a külföldi turista. Természetesen dolgoznak a hagyományos hurok­kal vadászók is, de őket a leg­könnyebb elkapni. A legnehezebb lefülelni azokat a vadásztársasági tagokat, akik feketén hívják a né­meteket, és a márka a társaság kasszája helyett az ő zsebükbe vándorol. Mit tehet a vadőr? Gyakorlati­lag semmit! Ül a nagy börzsönyi kocsmában, és poharazgat. Egy­szer csak odaszól neki az egyik törzsvendég: „Te Jóska! Tudod, hogy hányszor volt már a lapoc­kád a szálkereszten?” Vagyis a puskája célkeresztjében. Szegény vadőr sokszor csak a lövések hangját hallja, de nem mer oda­menni. Persze balesetek is előfor­dulnak. Fót környékén például a múltkor már sikerült utolérni a ti­losban járók gépkocsiját a vadász- társaság Nivájával. Az egyik cim­bora a lebukás miatti félelmében elejtette a mordályát, mely a nem túl bizalomgerjesztő „belgrádi puska” névre hallgatott. Ez egy légpuskából „átbuzerált” fegyver kispuskagolyóval. Az elsütőbil­lentyűt pedig egy begörbített szög helyettesítette. „Két luk volt a hapsin - mesélik -, de a lövedék elment a bordáján, s így életben marad.” Az igazsághoz tartozik, hogy a vadőrök, halőrök és társaik sosem tartoztak a legkvalifikáltabb szak­emberek közé. Kivéve a század- fordulón, mikor is a Ferenc József által aláírt 1884-es, mezőgazda­ságról szóló törvény mezei rend­őrségről íródott passzusában fel­hatalmazza az erdőőröket és me­zőőröket kényszerítő eszközök al­kalmazására. Annak idején vadőr stb. csak „esküdt ember” lehetett. Megvesztegethetetlen volt. Ma csak „sánták, bénák és vakok pá­lyáznak erre az állásra”. A franciáknál az őrök állami al­kalmazottak, de feladatkörüket és fizetésüket a vadásztársaságok és más egyesületek szabják meg. A hollandoknál már 1934-ben kreál­tak egy törvényt, mely kimondta, hogy az őrök osak a rendőrséggel és az önkormányzattal együttmű­ködve tevékenykedhetnek. Pél­dául Utrechtben a közterület-fel­ügyelet ellátására kiválogattak negyven köztiszteletben álló pol­gárt. Csak walkie-talkie van ná­luk, járőröznek, utat biztosítanak. A rendőrségnek pedig rögtön negyven szeme és füle lett, anél­kül, hogy kilépett volna az utcára. A társadalom és a különböző szervezetek együttműködése nél­kül nem lehet rendet tenni az ügy­ben. Luxus, hogy ugyanazon a te­rületen járőrözzön egy vadőr, egy természetvédelmi őr és mondjuk - egy mezőőr. Arról nem is be­szélve, hogy nem mindegy: né­gyen kergetik a tolvajt gyalog vagy biciklivel, vagy ketten, de autóval. És nem fordulnának elő olyan esetek sem, hogy a falu ha­tárában egymást zargatták a hely­béliek és a vadásztársaság tagjai a nagy magyar éjszakában, míg ki nem derült: a vadászok nem kuko­ricatolvajok, a földművelők nem orvvadászok ... S ha a közös cé­lért folyó munkába bevonhatók lesznek a hegyközségek és a té­eszek tagjai, akkor talán nem hi­ába rimánkodnak majd a vadászok az agronómusnak: ültessenek lu­cernát a kukorica és a nádas közé, különben nem tudják kilőni a ten­geriben garázdálkodó vaddisznó­kat. Rendőrségi törvény hiányában mind ez idáig nem lehetett tisz­tázni az őrök jogállását és azt, hogy ki legyen a munkáltató. Rengeteg dolguk lesz még a mi­nisztériumoknak az október elseje után induló fél év alatt, amíg a kapcsolódó jogszabályokat meg­alkotják. Gáspár Ferenc Henri Korda Londonban élő fia­tal alkotóművész, festő első ízben mutatkozik be vasárnap a túrkevei Finta Múzeumban. A jeles kulturá­lis intézmény négy termében a te­hetséges művész 35 olajfestmé­nyét mutatja be, s a megnyitón személyesen is jelen lesz. Mint közismert, a Korda név szorosan kötődik a nagykun városhoz, hi­szen a világhírű Korda testvérek itt születtek és gazdagították a telepü­lés rangját, hírnevét. Korda Sándor útja például innét vezetett el a filmművészetben a világhírnévig, Vince testvére festő, aki a film vi­lágában is letette a névjegyét, nagy Az Okosodó Egyesület negye­dik alkalommal szervezi meg nyári táborát Csillebércen. A teg­nap kezdődött tíznapos program­ban 193 gyermek, 25 ifi és 13 pe­dagógus vesz részt. A Csillebérci Okosodó Egyesü­letet 1990-ben a Magyar Szocia­lista Párt pedagógustagozata hozta létre, hogy év közben segít­séget nyújtsanak a tanulni vágyó, de szűkös anyagi körülmények között élő gyerekeknek, a nyári szünetben pedig kéthetes nyári táborozáson készítik fel őket az előttük álló feladatokra. A tábor­nyitón Lendvai Ildikó országgyű­lési képviselő a nehezebbé váló tehetséggel képviselte a magyar kultúrát, művészetet. Az 1957-ben Londonban született Henri Korda művészetére a francia képzőművé­szet volt nagy hatással. Jellemző rá a humánum, a csend, a béke, az ember megörökítése. Olajfestmé­nyei főleg gyermek- és felnőttport­rék, csendéletek, mások a női szépséget tükrözik. A művész be­mutatásra kerülő alkotásai az el­múlt tíz év termését képviselik ke­rek egy hónapig a művészetszerető túrkeveiek előtt. A tárlat megnyi­tójára július 3-án vasárnap délelőtt tíz órakor kerül sor a Finta Mú­zeumban. -endrész­iskolai követelmények, a tovább­tanulás, a pályaválasztás, a szülő­ket nyomasztó munkanélküliség gondjairól beszélt, hangsúlyozva, hogy az Okosodó tábor ezeken a gondokon próbál egy picit segí­teni. A táborban a gyerekek délelőt- tönkét az általuk választott tantár­gyakat és egy idegen nyelvet ta­nulnak. Délután fakultatív prog­ramokon vehetnek részt, amelye­ket sport, játék, kirándulás, fürdés és szabadidős programok egészí­tenek ki. A gyerekek számára a programokat koruknak megfele­lően szervezik, így külön fogla­koznak a 7-8. osztályosokkal. Okosodó tábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom