Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-22 / 171. szám

1994. július 22., péntek Hazai tükör 3 A Környezetvédelmi Minisztérium és az Idegenforgalmi Hivatal országos pályázatot hirdetett „Virágos Magyarországért” címmel, melyre Jászfényszaru önkormányzata is benevezett. A nevezés - mint látható - nem volt alaptalan. Felvételünk Folyó Ottóék házát örökítette meg. -Mészáros­Méregdrága a süllő, kevés a ponty Nyáron is merítik a hálót a szolnoki Halász Kft. tagjai A halról általában azt tartják, őszi, téli csemege. Ahogyan be­köszönt a dinnyeszon, érezhe­tően megcsappan a vásárlói ke­reslet. Az úgymond régi ha­gyományokat már nemigen ak­ceptálják a szolnoki Halász Kft. tagjai. A kezelésükben lévő, többmint három és fél ezer hek­tár vízterületen - amelyből jóval több, mint kétezerhektár az élő víz - most a nyár kellős köze­pén, a gabonaaratás idején is merítik a halfogó eszközöket, hálókat, varsákat. A kft. 15 aktív és 14 nyugdí­jas halásza a Szolnok környéki vízterületeken, a Tiszán, a holt­ágakon, a csatornákon dolgoz­nak a zsákmányszerzésen, főleg harcsát, kecsegét, süllőt, ká­rászt, törpeharcsát, valamint amurt, busát, tehát növényevő halakat is partra emelnek. Jelen­leg a kiskörei vízlépcsőtől a ti- szaugi hídig terjedő vízterülete­ken vándorolnak, halásznak a tagok. Az utóbbi idő kánikulai időjárása kicsit megcsappan- totta a fogási lehetőséget, mert a felmelegedett vízterületek álta­lában nem kedveznek a halak élettanának, a halászok elsősor­ban az oxigén hiányától félnek, mert nagyobb mértékben je­lentkező elemi csapás netán halpusztuláshoz is vezethet. A Halász Kft. jellegéből adó­dóan a halászok a kifogott zsákmányt maguk értékesítik, és utána számolnak el nyugták­kal. A halászatról jelen idő­szakban aligha mondható el, hogy busásan meg lehet élni be­lőle, még akkor sem, ha a ha­laknak nem éppen alacsony az ára, a süllő például méregdrága, a nemes halfajtát ma már jósze­rével csak a reprezentatív ven­déglátóhelyek keresik, és első­sorban külföldi turistáknak csemege. Ami meglepő, az idén • Kelet-Európa hadiiparkodik? • Elválás válás nélkül? • E héten galvániszap-botrány? • Mi lesz a kávéárral? lm.. .egyszerűen minden a szokottnál jóval kevesebb a ponty, ezért várható, hogy e hal­fajtának az ára is emelkedik. A hiány oka, hogy a tógazdaságok ilyenkor nem húzzák a hálót az élő vizeken, a csatornákban vi­szont kevés az állomány. Aki szereti az egészséges táplálko­zást segítő halat, az ne ijedjen meg a nyári idény magasabb áraitól, mert ahogyan a kft. ügyvezető igazgatója, Kádár Mihály elmondotta, az ősszel, a nagyobb lehalászás idején újból csökkenni fognak az árak. Szólt arról is, hogy a szervezet - a horgászokkal egyetértésben és együttműködésével - maguk is igyekeznek szaporítani a termé­szetes vizek, csatornák halállo­mányát. Tavaly kilencmillió, az idén eddig négymillió forint értékű csukát, harcsát, valamint ho­rogra érett pontyot telepítettek a vizekbe. -endrész­Legkelendőbb az Opel és a Lada Az év első hat hónapjában a Magyar Gépjárjármű-importő- rök Egyesületéhez tartozó ve­zérképviseletek 24,4 százalék­kal több, összesen 34 679 darab új személygépkocsit és terepjá­rót értékesítettek, mint a meg­előző év hasonló időszakában. (Az összesítés nem tartalmazza a Suzuki, a Saab és a Land-Ro- ver adatait.) Az összeállítás sze­rint a legnépszerűbb az Opel, amelyből 10 011 darabot, 44 százalékkal többet adtak el, mint egy évvel ezelőtt. Az Opel ezzel a forgalommal piacve­zető, az eladások 28,9 százalé­kát tudhatja magáénak. Bár az elmúlt hat hónapban csökkent a Lada értékesítése, a korábbi 9402 autó helyett csak 8675-öt adtak el, de még így is a dobogó második helyén állnak 25 százalékos piaci részesedé­sükkel. Mögöttük jóval leszakadva, 9,5 százalékkal, ám szinte meg­duplázott forgalommal a Volkswagen következik. (MTI) Képzőművészeti emlékkiállítás Konrád Ignác festő- és szob­rászművész születésének cente­náriuma alkalmából nyílik kiál­lítás ma a Hadtörténeti Múze­umban. Festmények, grafikák, plasztikák és az életút doku­mentumai adnak áttekintést a hazai közönség körében ke­véssé ismert alkotó pályafutásá­ról és munkásságáról. A mint­egy félszáz alkotást felvonul­tató tárlat szeptember közepéig tekinthető meg a budavári gyűj­teményben. Konrád Ignác 1894-ben született Kétujfalun. A budapesti Iparművészeti Is­kolában szerzett diplomát. 1929 óta Párizsban élt, ott is hunyt el 1969-ben. (MTI) Új lehetőségek A számítástechnikai isme­retek mára szinte az élet egyik területén sem nélkülözhetők. Egyre több, jól felkészült szakemberre van szükség, akik a legkülönfélébb mun­kahelyek számítógépes rend­szereit üzemeltetik, bővítik, javítják és karbantartják. A művelődési miniszter napok­ban megjelent 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelete részletesen tartalmazza az állam által elis­mert, Országos Képzési Jegy­zékbe felvett számítástechnikai szoftverüzemeltető és a számí­tógép-kezelő, mint újabb szak­mák részletes szakmai és vizs­gakövetelményeit (Magyar Közlöny, 74. szám). Megtudhatjuk belőle, hogy a szoftverüzemeltető-jelölt az írásbeli vizsgára például két, a gyakorlatira három órát kap, míg a szóbelire húsz perc felké­szülési időt. Ez utóbbi során győződnek meg arról is, hogy a vizsgázó rendelkezik-e a számí­tógéppel való kommunikáció­hoz szükséges idegennyelv-is- merettel. Az újabb két szakmával to­vább differenciálódik a szakte­rület, hiszen rokon foglalkozá­sok a számítástechnikai prog­ramozó, a gazdasági, műszaki és térinformatikus, az informá­ciórendszer-szervező.-scsj­Tőzsdére, magyar! (3.) Látlelet Haszontalanul elpazarolt érzések Ellenállok a kínzó kísértésnek, s legalább néhány hétig szám­űzöm írásaimból a politikát. Nem mintha ez túlságos könnyedség­gel töltene el, de egy ideig mindenképp megnyugtat. Másról írok majd, mint amiről eddig valahányszor írtam. Mert közel négy esz­tendő mégsem kevés idő. Két gépelt oldal szorító keretei között mondtam erről-arról véleményt, mely - ahogyan általában lenni szokott - kinek tetszett, kinek nem. De hát ez evidencia. Akárcsak az a tény is, hogy egyetlen cselekvésünk következményeit sem tud­juk előre pontosan felmérni. Ki azért, s ki amazért reménykedhet, a valóság azonban sokkal könyörtelenebb annál, mint amennyire akár sejteni is lehet. Nem szabad azt hinnünk, hogy a felhőkarcolók vi­lágában élünk, amikor a harminc emeletes ház is ámulatba ejt. Ki vagyunk szolgáltatva még az álmoknak is. Mert álmaink felejthető vagy kevésbé felejthető eseményei a köznapok történéseiből szö­vődnek. Bármennyire színesek is, s akárhányszor lázas elragadta­tással emlékezünk is rájuk, az ébredés mindig kijózanít. Visszazu­hanunk azokba a viszonyokba, melyek mechanizmus kényszerű­séggel fogva tartanak. S egy idő után már csak a vágyakozás marad a rózsaszín álmok után, melyek visszavonhatatlanul elillantak. fgy kedveszegetten vagy pragmatikusan tudomásul vehetjük, hogy semmi sem változik. Kapcsolatainkban az irigység és a gyűlö­let ugyanúgy életre kelhet, mint a megértés és a szolidaritás. Csak­hogy haszontalanul elpazarolt érzések nincsenek, hiszen csalódni is sokféleképp lehet. Aki pedig képes szembenézni a kiváltó okokkal, annak a végeredmény sem lesz elviselhetetlen. Sokkal inkább fel­emelő, még pontosabban: tanulságos. Többek között amiatt, hogy a megélt kudarac mindig személyiségformáló hatású. Attól is függet­lenül, hogy minden jó dolog valami ellenére történik. Éppen ezért nem lehetünk reményvesztettek. A legkilátástalanabb helyzetekben is van kapaszkodó, melyet legfeljebb nehéz megtalálni. A tompa közöny azonban mégsem lehet irányadó, hiszen minél kevésbé ve­szünk tudomást a körülöttünk zajló eseményekről, annál kiszámít­hatatlanabbá válik minden. Korántsem annyira véletlenszerűen, mint azt hinnénk. Ha beszélhetünk egyáltalán belső kiüresedésről, valójában abban az értelemben tehetjük meg, hogy az érzések soha­sem válhatnak árucikké. Mert - ahogyan Pilinszky János egyik gyönyörű esszéjében írja - a közönyösökben és a haszontalanul el­pazarolt szívekben is feldereng egyszer a vágy az osztatlan és ma­radéktalan szeretet után. Ha némiképp megkésve is, vagy csupán akkor, mikor a dolgokon már nem lehet változtatni. Kerékgyártó T. István Fogd a pénzt, és forgasd! Az előző két részben bemu­tattuk a részvények ősét, a kárpótlási jegy kettős piacát, a jegy-részvény cserék lefo­lyását, melyek alapján kije­lenthető, hogy a kárpótlási je­gyes privatizáció igazi nyerte­sei a tendereken induló vál- lalkozók-nagybefektetők és a határozatos-meghatalmazá- sos jegyekkel a részvénycse­rékben részt vevő spekulán- sok-kisbefektetők. Mindezt azzal a megjegyzéssel, hogy az alanyi jogon kárpótolt „egy­szeri” emberek többségét semmiféle reklámmal, propa­gandával, preferenciával nem lehetne tőzsdézésre rávenni, másrészről a befektetők való­ban a saját pénzüket kockáz­tatják. Tudomásul kell ven­nünk, hogy a kárpótlási je­gyes privatizáció az eredeti tőkefelhalmozás egyik, egyál­talán nem elítélendő formája. Persze az lesz majd az igazi, ha elfogy a kárpótlási jegy, és csak készpénzért lehet majd részvényt jegyezni vagy a tőzsdén venni. Mennyi felesleges gondtól sza­badulnának meg a brókerirodák! Nem kellene vesződni a kárpót­lási jegyekkel. Csak megszá­molni a pénzt, aztán irány vele a bankba - és kész. Ennél persze több dolga van egy brókerirodá­nak, de erről majd később. Elő­ször néhány szót magáról a tőzs­déről. A részvényjegyzések, mint el­sődleges és tőzsdei forgalmazá­suk, mint másodlagos tőkepiac fő célja az, hogy a gazdaságilag érett vállalkozások fejlesztési, növekedési céljaik eléréséhez plusztőkéhez jussanak, amennyi­ben a cég mutatói alapján arra ér­demesnek találtatnak. Vagyis a pénz, a tőke oda megy, ahol a leg­jobb helye van, ahol a leghaszno­sabban tudják felhasználni. Ez a modem értékpapírpiac egyszer­egye. Bár egy cég tőzsdére kerü­lését, tőzsdeérettségét komoly feltételeknek eleget téve lehet ki­érdemelni, mindenképpen érde­mes. A cégnek ezt követően adó­dik lehetősége a befektetők bi­zalmának köszönhetően banki kamatterhek nélkül plusztőkéhez jutni. Aztán, ha egy cég papírjai tőzsdére kerültek, a nagy szá­mok törvénye alapján mindig van a piacon egy időben vevő és eladó. Ez biztosítja a papír likvi­ditását, eladhatóságát, emellett a kölcsönösen és nagy nyilvános­ság előtt kialkudott ár többé-ke- vésbé tükrözi a papír és a cég re­ális értékét. A részvényeknek sok fajtája forog, közülük a két alapvető a „törzsrészvény”, mely tulajdonosát szavazati jog­gal ruházza fel, a másik az úgy­nevezett „elsőbbségi részvény”, mely szavazatra nem jogosít, de fix osztalékot garantál. Az ugyanis, hogy egy cég nyeresé­ges, még nem jelenti azt, hogy tetemes osztalékot is fizet. A nyereség felosztásáról, vagyis, hogy az elsőbbségi részvénye­seknek kötelezően-járó kifizeté­sen túl fejlesztésre, tartaléko­lásra és a törzsrészvényesek ki­elégítésére milyen arányban ke­rüljön sor, a közgyűlés szokott dönteni. A befektetők három célból vá­sárolnak részvényeket, a három­féle vevőkör megfelel a három­féle befektetési stratégiának. Fix hozamú elsőbbségi részvényeket elsősorban intézményi befektetők (bankok, nyugdíjalapok, biztosí­tótársaságok) vásárolnak, főleg névérték alatt, így biztosíthatják maguknak a betéti kamat fölötti éves hozamot. A törzsrészvények vásárlása mögött többnyire szakmai befektetőket lehet sej­teni, akik stratégiai döntés esetén fokozatosan felvásárolják a kis­részvényesektől a szavazattal bíró részvényeket, hogy a cég irányításába beleszólhassanak. A harmadik réteg a kisrészvényes, aki arra spekulál, hogy adott pil­lanatban a részvényen árfolyam- nyereséggel adjon túl. Bár nem csak az árfolyamnyereség miatt érdemes tartogatni a részvényt, hisz a valamire való cégek a törzsrészvényeseinek is tisztes osztalékot szoktak fizetni, más­részt a hűséges tulajdonosok újabb kibocsátáskor elővásárlási joggal rendelkeznek, és jutalom­ból úgynevezett bónuszrészvé- nyeket kaphatnak. Érdemes még megemlíteni, hogy ha egy ma­gánszemély kizárólag az éves adóalap-csökkentés céljából akar nyilvános kibocsátás útján érték­papírt venni, számára leginkább a hároméves futamidejű állam­papírok ajánlhatóak, míg ugyan­így intézményeknek az elsőbb­ségi részvények, mivel azok osz­talékát adózott eredményükhöz írhatják. Apropó, adó - az értékpapí­rokkal kapcsolatos adószabályok dióhéjban: a nyilvános kibocsá­tású értékpapírra fordított összeg az éves összjövedelem 30 száza­lékáig adóalap-csökkentő tétel, de csak akkor, ha a részvényt há­rom évig nem adja el tulajdonosa. Nem vehető azonban igénybe ugyanez a kedvezmény a kárpót­lási jeggyel jegyzett részvények esetében. Az állampolgárnak az értékpapír értékesítéséből szár­mazó árfolyamnyereség után egységesen 20 százalék forrása­dót illik fizetni, amit önbevallás­sal, a személyi jövedelemadó be­vallásához kell csatolnia. Az ér­tékpapírok osztaléka, kamata, hozama utáni forrásadót a kifize­tőhelyek központilag levonják a kifizetés előtt. Remélhetőleg jö­vőre valóra válik a forrásadó 0 százalékra mérséklése, tetemes terheket véve le az „önbevallók” és a kifizető intézmények vállá­ról. (Következik: „Indul a bróker ház" ) Modern mesefilm a lehetetlen megvalósításáról Big Mama címmel új magyar játékfilm készül. A történet egy negyvenéves nőről szól, aki húszévi ártatlanul elszenvedett börtönbüntetés után kikerül az életbe. A bezártság személyisé­gén kitörölhetetlen nyomokat hagyott, nőiségének jegyei is elvesztek. Irén vesztes helyzetéből erős akarattal próbál kikerülni. A film romantikus és krimibe illő jelenetei sok esetben humoro­sak, máskor szívszorítóak. A Big Mama modem mesefilm - mondta el a rendező, Incze Ág­nes. Szólt arról is, hogy a film sok kameramozgással készül, és kalandfilmelemeket is tartal­maz, tervezett költségvetése mégis nagyon alacsony, egy kevés pénzből forgatott magyar játékfilmnek is csupán egyne­gyede. A szereplők, a műszaki dol­gozók is minimális gázsiért dolgoznak. Bár a mű elkészíté­sét a Hunnia Filmstúdió támo­gatja, még így is vannak anyagi gondjaik. A operatőr Sass Tamás, aki Szabó Ildikó Gyerekgyilkossá­gok, Can Togay Nyaraló és Ja­niséit Attila Árnyék a havon című művek képeit is készítette. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom