Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

iHHMHi Kézilabda, Kunhegyes Cup '94 „Jövőre újra itt a helyünk” vélekedtek a ciprusiak Súlyemelés Végh és Ari a válogatottban Erő, lendület, ez jellemezte a nicosiaiak játékát A nemzetközi torna harmadik napján, már igencsak beindult a nagyüzem, hisz a kunhegyesi és a szolnoki pályán reggel 9-órá- tól. késő délutánig tartottak a küzdelmek. A változatosságra nem lehetett panasz, ugyanis a megyeszékhelyen csarnokban, míg a kun városban szabadtéren ■.nosztalgiázhattak” a csapatok. A kupa rangjának megfelelően, most is nemzetközi minősítésű sípmesterek tartották kézben a gyeplőt. A találkozók lebonyo­lításából a házigazdák szelték ki a legnagyobb hányadot, mivel három helyszín is a nagykun­sági városban volt. Az, aki a gimnázium felé vette az irányt, nem csalatkozhatott, hiszen színvonalas mérkőzéseknek le­hetett szemtanúja. Legkorábban a pilisborosjenői és a hazai ked­vencek léptek pályára. A tizenhatéves lányok össze­csapása 7-6-os vendéggyőzel­met hozott. A megyei bajnok­ságban Tomajmonostora néven „futó” együttes, egyenrangú el­lenfélnek bizonyult. Ha a végjá­tékban kínálkozó lehetőségek töredékét értékesítik, más elő­jelű eredmény születhetett volna. Ezt követően egy újabb honi csapat szállt „ringbe", im­már a 14-évesek között. Az el­lenfél nem volt más, mint az a KC Tata, mely több korosztá­lyos tornán is diadalmaskodott az elmúlt hónapokban. Nos, a lányok nem kímélték magukat, minden egyes labdá­ért ádáz küzdelem folyt. A fél­időben még nem dőlt el semmi, köszönhetően Frank Ilonának, akit a tataiak képtelenek voltak tartani. Fordulás után sem vál­tozott a játék képe. A vendégek őrizték egy-két gólos előnyüket, amit a befejezésig sikerült is megtartaniuk. A 12-11-es du­nántúli győzelem ellenére, a ha­zaiak minden poszton egyen­rangú ellenfélnek bizonyultak. Talán, ha a temérdek ajtó-ablak ziccer töredékét értékesítik, ak­kor most bravúrról számolhat­nánk be. A gyengébbik nem küzdel­meit követően, igazi kézilabda csemege következett. A ciprusi Grammar School, valamint a Túrke ve csapott össze, a 15-éves fiúk korosztályában. Mint minden edzőnek, a nico- siai mesternek is voltak „boga­rai”. Az első megnyilvánulása, hogy senkit nem engedett szá­raz fejjel a pályára. Aki esetleg nem vizezte be a haját, az meg­nézhette magát. Szó se róla, temperamentumos nép a cip­rusi. Antoniades úr - a tréner - legalább annyit mozgott a kis- padnál, mint fiai az aszfalton. A mérkőzést is ebben a „szellem­ben” kezdte csapata. Pillanatok allat öt gólt rámoltak be a ke- viek hálójába, mire megjött az első válasz. Ám ezután lelohadt a nagy harci kedv, az egyre in­kább magára találó túrkeveiek- nek köszönhetően. Olyannyira, hogy a tetemes hátrányt ledol­gozva, egy gólra feljöttek, 9-8. Ekkor percekre megmerevedtek az arcvonalak, Takács Sándor - a túrkevei mágus - is érezte, ez az a pont, ahol lehet valamit kezdeni. Sajnos nem sikerült fordítani, pedig a helyzeteket kidolgozták fiai, de a befejezés a döntő pillanatokban, pontat­lanra sikeredett. A 12-10-es vendéggyőzelem azt jelentette, továbbra is veretlen maradt a Grammar School. A mérkőzést követően, Christos Antoniadest kérdeztük, miként értékeli a kunhegyesi tornát.- Remekül illeszkedik felké­szülésünkbe, hiszen közel azo­nos képességű ellenfelek ellen mérhetjük fel, hol is állunk je­lenleg.- Cipruson is a labdarúgás az első számú sportág. A kézilabda hol helyezkedik el a sorban?- Valóban, ez igaz. Szeren­csére napjainkban már nemcsak egy lábon áll országunk sportja. Iskolánk például évek óta a ké­zilabda utánpótlás bázisának meghatározó intézménye.- Jártak-e már Magyarorszá­gon?- Nem, ez az első alkalom, és bevallom, nagyon jól érezzük magunkat. Már most leszögez­hetem, jövőre újra itt leszünk. Mint az előbbiekből is kide­rült, a ciprusiak számításai be­váltak. A jövő évi Kunhegyes Cupot, máris kipipálták naptá­rukban. Igaz, ez csak egy véle­mény a sok közül, de mutatja, a komoly szervező munka meg­hozta gyümölcsét. A kupa di­rektorát - Szabó Andrást - már arról faggattuk, ő miként látja az idei rendezvényt.- Egytől-egyig minden csapat meglepően képzett játékosokat vonultatott fel. Nem véletlen, hiszen többen is hírnevet vívtak ki maguknak, különböző nem­zetközi versenyeken. Közülük is kiemelném a taiwani Hai-Shan Middle School, a né­met BHV Bremen, a román Székelyudvarhely csapatát, amelyek felcsillantottak vala­mit, a kézilabda igazi varázsá­ból.- Lassan hagyomány terem­tődik a nemzetközi kézilabda kupából. Gondolom nem sze­retnék a végtelenségig szabad­téri pályán rendezni a küzdel­meket?- Régi álmunk egy minden igényt kielégítő csarnok. Sajnos eddig a telefon, utak kiépítése, valamint a csatornázás mellett, már nem jutott pénz a létesít­ményre. Mivel ezek megvaló­sultak, remélem belátható időn belül, széles összefogással meg­teremtődnek a feltételei, hogy elkészüljön az új sportcsarnok. Bízzunk benne. Ugyanis nap­jainkban elengedhetetlen egy város életében, egy olyan kor­szerű létesítmény, mely egy­szerre szolgálja a sportot, kultú­rát és az oktatást. S.L. Christos Antoniades Kecskeméten rendezték a te­rületi súlyemelő bajnokság ne­gyedik fordulóját (a következő Szolnokon lesz), melyen hét egyesület - köztük a Kisújszál­lás, Danyi Optika SE és a Sz. MÁV MTE - több, mint száz erős legénye lépett dobogóra. Ugyan két hete napközis rendszerben készülnek az évad versenyeire Szabolcsi Károly lassan már országos hírű tanít­ványai, ennek ellenére legyőzve az alapozás okozta fáradalma­kat, tekés nyelven szólva való­sággal taroltak. A legfiatalabbak mezőnyé­ben például öt első helyezést szereztek: Farkas Zsolt, Tóth Sándor, Vántus Attila, Varga Attila és Kiss István egyaránt a dobogó legfelső fokára léphe­tett. A kölyök egyes korcso­portban három indulójuk - Ba­csó Pál, Zeiler Tibor, Ari Géza - egyaránt megjavítva egyéni legjobbját győzedelmeskedett. A serdülőknél Lakatos Ar­nold, Igriczi Csaba, Pillér Ká­roly, Monoki Szabolcs (lázas betegen), Végh Szabolcs és Ari Péter utasította maga mögé a teljes mezőnyt. Utóbbi kettő olyan egyéni rekordot ért el, melyre az utánpótlás szövetségi kapitány, Polgár Imre is felfi­gyelt és hétfőre berendelte őket a válogatott mátraházi edzőtá­borába. Simái László és Antal Ferenc az ifjúságiak közt, Vass Gyula, ifj. Nagy László vala­mint Tyukodi András (egy súlycsoporttal feljebb indult a megszokottnál) a juniorok közt diadalmaskodott. Mivel három hét múlva Szekszárdon felnőtt magyar bajnokság lesz, Bállá Sándor, Barabás János, id. Nagy László és Szabolcsi Károly is felmérte erejét. Teljes sikerrel, hiszen va­lamennyien első helyezést értek el súlycsoportjukban. (G.J.) Magyaroké a Technika Kupa Külföldiek különcsatái a Külker Kupán A nemzetközi vízilabda ju­nior torna döntőjében: Ma­gyarország - Spanyolország 10-6 (1-2, 5-1, 2-1,2-2) Legjobb dobók: Molnár 4, Kiss 3, illetve Toril 2 A 3. helyért: Görögország - Horvátország 8-5 (1—1, 2—1, 2— 3,3-0) A torna végeredménye: 1. Magyarország, 2. Spanyolor­szág, 3. Görögország, 4. Hor­vátország, 5. Olaszország^ 6. Szlovákia, 7. Egyesült Álla­mok, 8. Németország. Legjobb kapus: Pelle (Ma­gyarország), gólkirály a spa­nyol Hernandez lett 15 góllal. A torna legjobb játékosa: Kásás Tamás (Magyarország) Értékes bronzérem a tájfutó vb-n Magyar szempontból kitű­nően zárult a lengyelországi Gdyniában a junior tájékozó­dási futók világbajnoksága: bronzérmes lett a Kronvald Tamás, Lévai Ferenc, Domo- nyik Gábor összetételű váltó. Az egyéni verseny után - ahol Domonyik Gábor ötödik és Lubinszki Mária kilencedik lett - a váltóban is jól szerepeltek a fiatal magyar tájfutók. A Gdynia dombjain rendezett vál­tóversenyen 50 fiú és 37 leány staféta indult. A fiúknál Kron­vald Tamás és Lévai Ferenc kö­vette az élmezőnyt, tartotta a lépést, majd az utolsó ember, Domonyik Gábor bátor kerülő­vel és szenzációs futással a do­bogóra segítette a csapatot, amely a tavalyihoz képest na­gyot lépett előre, hiszen akkor a 12. helyen végzett. A lányok balszerencsésen szerepeltek, így meg kellett elé­gedniük a 15. hellyel. Eredmények: junior férfi váltó: 1. Oroszország (Murasov, Mamlejev, Novikov) 156:57 p, 2. Finnország (Kuovila, Tarpo, Martomaa) 161:25, 3. MA­GYARORSZÁG (Kronvald Tamás, Lévai Ferenc, Domo­nyik Gábor) 164:34. Junior női váltó: 1. Svédor­szág (Olsson, Kuli, Björk) 125:03 p, 2. Finnország (Maki- tami, Huhta, Heikila) 125:49, 3. Lengyelország (Stankiewicz, Kozlowska, Jablonska) 126:45, ...15. Magyarország (Gordos Mónika, Lubinszki Mária, Bo­ros Judit) 143:18. A perzselő hőség sem tántorí­totta el a teniszpalántákat, így 20 egyesület mintegy százhúsz versenyzője adta le nevezését még pénteken. Az első hét na­pon több mint 150-szer szólítot­tak pályára, így vasárnap a kor- osztályos döntőben már az iga­zán jók játékát csemegézhették az érdeklődők. Beigazolódott az előzetes várakozás, a külföldiek kicsit móresre tanították a ma­gyar palántákat. A kilencéve­sektől a serdülőkig, a fiúknál az öt döntőben hét külföldi és há­rom hazai mérkőzhetett. A tízé­veseknél a rekordnevezésnek számító 21 fős mezőny nyolc kiemeltje elhullott a döntőbe került két nagybányai kisfiú ütője által, és talán még a bron­zérmet is elvihették volna, ha harmadik társukkal nem az első fordulóban hozza össze őket a sorsolás. Egy kilenéves palánta egyszerűen nem szeret veszí­teni. Rus Georgel Don csupán két éve fogott ütőt kezébe, de vasárnap már a legkisebbeknél a kilencéveseknél és egyel fen­tebb is döntőt játszhatott. Szombaton öt mérkőzést vívott, néha talán fél órát is pihenhetett és újra játszania kellett, de egy pillanatig nem lankadt, nem zú­golódott, mondván: ő teniszezni jött. Ja, és talán neki sohasem engedték meg, hogy reklamál­jon. Igen nagy volt a hőség a pá­lyákon, de kívül is felperzselő- dött minden a szülők értelmet­len vitáitól. A rendezők, a ver­senybíró figyelmét és energiáját felemésztő konfliktusok ellen idegen ötlet alapján talán az le­het a megoldás, hogy a pályák köré látótávolságon kívüli szülő és harcmentes övezetet vonná­nak. A serdülő fiúk már az első fordulóban felfigyeltek két ver­senyzőtársukra, de később többségük a pályán is megérez­hette, hogy talán van még mit edzeni. A verseny érdekessége­ként a legszívósabb döntőt Szolnokon egy svéd és egy ko­lozsvári reménység játszhatta. A szolnoki Sülyős Emese csak az idén kezdett verse­nyezni, de a júliusi országos ranglistán már tizedik a tízéve­sek között. Először volt kiemelt versenyen, először látta pirossal a nevét a táblán, de most már sokadik tornagyőzelmét sze­rezte meg. A másodosztályú számok félig meddig hazai sikert hoz­tak. A nőknél a még újonc két tini, a vasasos Rosinszky és a szolnoki Borsányi sokadik dön­tője még a kedvetlenül ténfer­gőket is felvillanyozta. Két és félórás küzdelem után a döntő játszma rövidítésében Borsányi három mérkőzéslabdát hárított röptéivel, és 9:7-re nyerte rövi­dítést. A két lány már örökrang­listát is vezet, itt még Ro­sinszky 3:2 arányban jobb. Ez­zel a győzelemmel Borsányi Brigit már csak néhány hely vá­lasztja el a felnőttek százas me­zőnyétől. A felnőtteknél az Universum Rt. által felajánlott másik díjat a tavaly vendégjáté­kosként a SZUSÉ-nál játszó Pe­tőfi Márton vehette át a má­sodosztály győzteseként. A dobogósok névsorát keddi számunkban közöljük. Rus Georgel Don 9 mérkőzésen 14 játékot engedélyezett ellenfeleinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom