Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

1994. július 18., hétfő Hazai tükör 3 Földvár fesztivál - elégséges számú résztvevővel A FALAK ARCCAL A PUSZTA FELÉ. - Vadregé­nyes tájakon át vezetett az út a II. Földvár fesztivál helyszíné­hez: kanyargásaink mentén akácfák, tücskök, bogarak, égető napsütés, legelésző tehe­nek és végeláthatatlan gyep. A városi strandfürdő mellett, a rockszínpad háttal fordult a vá­rosnak, a hangfalak a horizont irányába, hogy Földvár polgá­rait lehetőség szerint minél ke­vésbé zavarja ez a csöppnyi, Woodstock-jellegű fesztivál. ÖKÖR, MOTOR, ZENE­BONA- Három napon át tartott a dínom-dánom, fél falunyi fia­tal lakott jól a lassanként, föld­vári módra elkészült egész ökörből, napközben megtelt a strand, mártózás a lassanként kihűlő termálvíz hűsében, két­kerekű csodák búgtak bele időnként a zenekarok muzsiká­jába. Estefelé már megtelt a színpad előtti tér, felvételünk ezért csalóka, bárki elhiheti, hogy szombaton este, például a Kispál és a borz közönsége nem kéttucat emberből állt. A dal refrénje ugyan úgy szólt, hogy Ugye-ugye összeszorul a szíved, ugye-ugye összeszorul a szád... boldogtalan embert nagyon keveset láttam. PONTOSABBAN - csak egyet, de az is inkább bosszús volt. Egy fiatalember, aki a nagy sikerű '92-es Földvár fesz­tivált szervezte, ahol többezer ember szórakozott, ezt most nem ő szervezte, s valamilyen oknál fogva az általa delegált zenekar nem léphetett fel. A KÖZÖNSÉGET - abban a késői órában már nem zavarta, vagy talán nem is tűnt fel neki, táncot produkált, és barátkozott, élvezte a zenét, hajnalig, mert átlag addig tartott a három nap alatt. Az időközben elálmoso- dottak pedig ott, Isten szent ege alatt, a csillagok fényében és némi kérlelhetelen zenei háttér­rel tértek nyugovóra. Néhány órára, hogy aztán folytatódjék minden, három napon át. A MODELL - emlékeztet, vagy talán egyértelműen ugyanaz, mint annak idején, Amerikában, a Woodstock nevű helyen, ahol ugyan nem Kispá- lék, Deák Bill, a Móqs Őrs, vagy Takács Tamás lépett fel, hanem Simon and Garfunkel, Jimi Hendrix, Bob Dylan és más hírességek, de attól még, ha jól emlékszem, a modell, a sza­badtéri napokon át való paradi­csomi állapotokban való leled- zés bekövetkezik még Buda­pesten, augusztus 18 és 25 kö­zött, a II. Világegyetemisták Találkozóján, EUROWO- ODSTOCK néven, nem akár­kikkel. Lesz Jethro Tull, Eric Burdon, sorolhatnám, de erről majd még egyszer, máskor..BG Miniszteri vizit Törökszentmiklóson (Folytatás az 1. oldalról) olyan mint a foci, úgy érzi min­denki, hogy ért hozzá. Az agrár­ágazat helyzete most olyan ami­lyen és teljesen fölösleges hibáit az elmúlt negyven, vagy az el­múlt négy évben keresni. Mint hangsúlyozta: sikeres agrárpoli­tika Magyarországon csak sike­res piacpolitikával érhető el. A piacokat kutatva tudomásul kell vennünk, hogy a fejlett európai államokkal minőségben, önkölt­ségben és technológiai felsze­reltségben esetleg versenyezhe­tünk, de a számunkra kedvezőt­len protekcionizmus hosszabb távon fennmarad, valamint Nyugat-Európa alapvető élelmi­szerekből önellátó. A piacszer­zéshez így más megoldásokat kell keresni, s ezek közül az első: A GATT konform nyúj­totta eszközökkel védelmet nyúj­tani a hazai termelőknek, mi­közben a garantált és az irány­árak működő rendszerével egy kiszámítható, tisztességes be­szerzési-értékesítési környezetet biztosítandó számunkra. A piac­szerzés nagy lehetőségét válto­zatlanul a Kelet rejti, noha hosz- szú ideje zajlik a vita, található-e megfelelő ellentétel. Azt szeret­nénk elérni, hogy belátható időn belül a FÁK országaiból impor­tált termékek hatvan-hetven szá­zalékát élelmiszerekkel fizessük ki - mondta a miniszter. Lakos László beszélt arról is, hogy a tulajdonszerzésben a jö­vőben azok élveznek majd tá­mogatást, akiknek valójában a mezőgazdaság jelenti a megélhe­tést. Ugyanakkor visszautasí­totta azt az ellenzéki aggályt, hogy az új program túlzottan szövetkezetbarát, mert vélemé­nye szerint egyesek olyasmit is kiolvasnak belőle, ami benne sincs. A kisgazdaságokat fontos­ságát megemlítve azok tulajdo­nosait arra figyelmeztette: saját érdekükben keressék egymással az együttműködés formáit, fő­ként az értékesítésben és beszer­zésben, illetve a nagy értékű gé­pek vásárlásakor. A szakmai konzultáció egyik hozzászólója, Benedek Fülöp, a Jászkun TESZÖV titkára egy közérdekű és aktuális témáról, a betakarítás helyzetéről adott tá­jékoztatót. Jász-Nagykun-Szol- nok megyében eddig az összes kalászos 65 százalékát aratták le, mintegy 170 ezer hektárról. Őszi árpából 4,3, őszi búzából pedig 4,6-4,8 tonna átlagtermés prog­nosztizálható hektáronként. Az előzetes eredmények messze elmaradnak a várakozástól és a TESZÖV titkár szerint nem volt politikus a nagy termésrekordo­kat beharangozni. Ez kifejezet­ten rossz a termelőknek, mert az adás-vételnél a felvásárlók letör­ték az árakat. A felvásárlás kü­lönösebb zökkenő nélkül zajlik. Az árak jóval alatta vannak a ta­valy jellemző ezer forint feletti­nek és különösen hátrányba ke­rültek az összesen 35 ezer hektá­ron búzát termesztő kisgazdasá­gok. Az egyórás megbeszélést kö­vetően került sor a kézikaszások versenyének értékelésére. A zsűri döntése szerint az első és harmadik helyet törökszentmik­lósi csapatok szerezték meg, míg közéjük másodikként az öcsö- diek ékelődtek. Vasárnap is rendezvények sora várta a Szentmiklósi Na­pokra látogatókat. Az ünnepi is­tentisztelet után aratófelvonulás volt az Almásy kastélyig, ahol a szabadtéri színpadon és a lovas­pályán estig váltogattták egy­mást a produkciók. A kastély kápolnájában ökumenikus ke­nyérszentelésre és áldásra került sor, végül a II. Szentmiklósi Na­pok aratóbállal zárult. Hogyan élt kőkori ősünk Régészeti feltárás a Jászságban Jászboldogháza és Portelek között szokatlan látvány szí­nesíti a Szikes rétet. A tűző napon fiatalok csapata hajla­dozik egy keskeny árokban, Kertész Róbert régész, a Damjanich Múzeum munka­társa vezetésével egy kőkori lelőhelyet tárnak fel. Valaha az ősember hosszabb ideig élt e tájon, s úgy tűnik, a most vizsgált település leletei esetleg teljesen új tudást adhat­nak elődeink életéről, történeté­ről. Mint az ásatás vezetője el­mondta, olyan korú leletegyüt­test találtak itt, ami eddig isme­retlen volt a Kárpát-medence középső részén. Az úgynevezett mezolit, másnéven középső-kőkori élet embereiről van szó. Eddig telje­sen nyitott kérdés volt az, hogy az ázsiai hatásra Délkelet-Euró- pában megindult termelő gaz­dálkodást, vagyis az őskor egyik nagy jelentőségű fordula­tát, bevándorló népesség hozta-e magával, vagy itt is kia­lakult külső hatásra. Ez a lelő­hely talán segít tisztázni ezt a problémát, amely eddig tisztán elméleti jellegű volt. Az, hogy ez a fontos lelőhely napvilágra került, részben a ré­gészek egyik legfontosabb segí­tőjének, a véletlennek, részben egy amatőr jászberényi régész jó szemének volt köszönhető. Az ő társaságában járta be Ker­tész Róbert a már korábban föl­fedezett lelőhelyeket, s útköz­ben hívta föl magára a figyel­met a szántáson heverő néhány kőeszköz, sejtetve, hogy alattuk fontos leletek rejtőzhetnek. In­nen jutottak el a most látható kutatóárokig, ahol már három föltárt réteg sorakozik egymás után, s hamarosan megnyitják a negyediket is. A felső rétegben az egykor itt élt ősember vadászatának emlé­kei sorakoznak, vadlófog, to­vábbá a fő zsákmányt jelentő őstulok, őz, szarvas és gímszar­vas maradványai. Mellette meg­találhatók a gyűjtögetésből származó kagylók, csigák és to­jáshéjtöredékek. Ez a réteg már tartalmaz ke­rámiamaradványokat is, melyek ha később nagyobb számban kerülnek elő, segíthetnek a más kultúrákkal való kapcsolatok kutatásában, illetve ennek a ré­tegnek a pontosabb leírásában. Ezt kora atlanti komák datálják, s a jelenkortól számítva 7000 évet jelent visszafelé haladva az időben. Alatta 10 centiméterrel kez­dődnek a számunkra igazán fon­tos középső kőkori rétegek, me­lyekből kettőt tártak fel. Ez a 10 centi ezer évet jelent az időben, s még többet tudományos jelen­tőségét tekintve. Ez a két réteg alátámasztja a korábban említett feltevést, hogy a termelő gaz­dálkodást nem máshonnan ér­kezett népek hozták magukkal, hanem feltehetően itt alakult ki, idegen kultúrák hatására. Ez az első hiteles leletegyüttes a Jász­ságban e korból, s talán révén a Kárpát-medencében történt életmódváltozás kérdésében si­kerül nagyot lépnünk előre. Né­hai elődünk, aki az egykori víz­folyás partján élve, hátrahagyta életének szétszórt emlékeit, egyúttal igen fontos híreket is közölt velünk mindennapjairól. Szathmáry Valaha az ősember hosszabb ideig élt ezen a tájon - derül ki az eddig feltárt leletekből Drogtermesztő ország lettünk? Indiaikender-ültetvényre lelt Budapest környékén a rendőr­ség, s feltehetően az ország más vidékein, az eldugottabb tanyák közelében is berendezkedtek a kábítószer alapanyagául szol­gáló növény termesztésére. Ko­rábban csupán a nemzetközi drogcsempészet tranzitútvona­laként, most viszont már alap­anyag-előállító térségként is számon tartják a Kárpát-me­dence tájékát. A marihuana alapanyagaként ismert indiai kendert nagyobb mennyiségben eddig főként Eszak-Afrikában, Mexikóban és Indiában állítot­ták elő illegális telepeken, ám a nemzetközi csoportok most ná­lunk is próbálkoznak berendez­kedni, hisz innen kisebb a tá­volság a nagy felvevőpiacok, Anglia, Hollandia, Németor­szág eléréséhez, és kevesebb a kockázat a csempészésnél. A vadkender termesztése rendkívül munkaigényes, pon­tos technológiát igénylő ter­mesztési eljárás, amihez magas fokú gépesítés szükséges. A ha­zai éghajlat kedvez ugyan nyá­ron a vadkendemek, ám még­sem kell attól tartani, hogy itt egy dél-amerikaihoz hasonló drogtermesztő kultúra alakul ki, mert a terepadottságok miatt nincs lehetőség sokáig lopva nagy mennyiségben termeszteni ezt a növényt. A rendőrség he­likopterrel is rendszeresen pász­tázza az ilyen szempontból szóba jöhető vidékeket. (MTI) A világ labdarúgása egy röpke pillanatig eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha Bul­gária és Románia válogatottja játszaná az 1994-es labdarúgó döntőt? De nem játszotta. Es ez alighanem így van jól. Nem mintha akár a román, akár a bolgár csapat ne verhette volna meg a brazilokat vagy az olaszokat - a józan mértékle­tesség törvénye, a labdarúgás kék vérének törvénye akadá­lyozta meg a precedens nélkül álló esetet. Az uralkodó ugyanis csak a labdarúgás arisztokráciájából kerülhet ki, ott is javarészt a hercegi, fő­hercegi családokból... Német­ország, Olaszország, Argen­tína, Brazília... lehet világbaj­nok. Liechtenstein azonban - legyen akármilyen világverő csapata - sohasem lesz világ­első. Miért? Nem tudom. Mert így van. Talán, mert a vitéz szabólegényből is csak a nép­mesékben és hollywoodi fil­mekben lesz király. Hiszem, hogy a hagyo­mány, hagyományozhatóság, a szokásjog, a kialakult rend és törvényesség állított áthágha­tatlan akadályt a két sikeréhes, tehetséges közép(?)-kelet-eu- rópai csapat elé. A fejlődés ál­lomásait úgy látszik, nem lehet átugrani. Ha a labadarúgásért felelő­sen gondolkodó szakember lennék, számomra ez lenne a vb egyik tanulsága. S mi lenne a másik? Az, hogy többé már nem tolhatjuk a felelősséget a magyar gazdaság mindenkori helyzetére. Nem igaz, hogy hanyatló gazdaság = válság­ban levő foci. Mert ugye sem Bulgária, sem Románia nem tekinthető a gazdasági átalaku­lás élharcosának, miközben nemzeti tizenegyük sorra küldte zuhanyozni a korábbi világbajnokokat. Tengerparti üdülésem alatt asztalomat - a véletlen és a maitre du restaurant szeszé­lyének következtében - egy azóta levitézlett, első osztályú csapat ismert labdarúgójával oszthattam meg. Egy héten ke­resztül hallgattam a töténete- ket edzőtáborokról Honduras- tól Új-Zélandig. Persze nem nagy csatákra, felejthetetlen gólokra emlékezett, hanem az ezerszámra hazacsencselt „adidaszos” meg „nikés” pó­lókra, a sétálós magnókra, fe­ketén elpasszolt dollárra, amikre később profin vezetett gazdasági vállalkozások épül­tek - miközben a pályán egyre folyt a muppet show. Ha a labdarúgásért felelős vezető lennék, nehezen talál­nék érveket. Némán, egyetlen szó nélkül szélnek eresztenék mindenkit. Néptelenedjenek el a stadionok, hunyjanak ki a fények, s valahol, stadionokon kívül, grundok homályában induljon el újra a rongylabda és új tekintetek keressék egy­mást a leszálló sötétben és inas-vékony testek találjanak ki új himbi-limbi cseleket. Ezekkel a fiúkkal kellene új­rakezdeni, mert mikorra ők felnőnek, talán már nem kell sporttáskában, nylonszatyrok­ban hazasibolni a jövőt, s a fil­léres kacatok összehordása he­lyett majd több időt tölthetnek azzal, amit úgy hívnak: foci. Addig is: ha a labdarúgásért felelősen gondolkodó vezető lennék, jegyet váltanék, mond­juk a Balt-Orient Expresszre; szerényen, másodosztályra az iparosok közé, s miközben vágtatnék dunsztos-keleti éj­szakába, magamban imádkoz­nék: „Add uram, hogy szűkebb házunk táján mihamarabb bal­káni állapotok uralkodjanak!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom