Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

1994. július 18., hétfő

Hazai tükör

3

Földvár fesztivál - elégséges számú résztvevővel

A FALAK ARCCAL A PUSZTA FELÉ. - Vadregényes tájakon át vezetett az út a II. Földvár fesztivál helyszínéhez: kanyargásaink mentén akácfák, tücskök, bogarak, égető napsütés, legelésző tehenek és végeláthatatlan gyep. A városi strandfürdő mellett, a rockszínpad háttal fordult a városnak, a hangfalak a horizont irányába, hogy Földvár polgárait lehetőség szerint minél kevésbé zavarja ez a csöppnyi, Woodstock-jellegű fesztivál.

ÖKÖR, MOTOR, ZENEBONA- Három napon át tartott a dínom-dánom, fél falunyi fiatal lakott jól a lassanként, földvári módra elkészült egész ökörből, napközben megtelt a strand, mártózás a lassanként kihűlő termálvíz hűsében, kétkerekű csodák búgtak bele időnként a zenekarok muzsikájába. Estefelé már megtelt a színpad előtti tér, felvételünk ezért csalóka, bárki elhiheti, hogy szombaton este, például a Kispál és a borz közönsége nem kéttucat emberből állt. A dal refrénje ugyan úgy szólt, hogy Ugye-ugye összeszorul a szíved, ugye-ugye összeszorul a szád... boldogtalan embert nagyon keveset láttam.

PONTOSABBAN - csak egyet, de az is inkább bosszús volt. Egy fiatalember, aki a

nagy sikerű '92-es Földvár fesztivált szervezte, ahol többezer ember szórakozott, ezt most nem ő szervezte, s valamilyen oknál fogva az általa delegált zenekar nem léphetett fel.

A KÖZÖNSÉGET - abban a késői órában már nem zavarta, vagy talán nem is tűnt fel neki, táncot produkált, és barátkozott, élvezte a zenét, hajnalig, mert átlag addig tartott a három nap alatt. Az időközben elálmoso- dottak pedig ott, Isten szent ege alatt, a csillagok fényében és némi kérlelhetelen zenei háttérrel tértek nyugovóra. Néhány órára, hogy aztán folytatódjék minden, három napon át.

A MODELL - emlékeztet,

vagy talán egyértelműen ugyanaz, mint annak idején, Amerikában, a Woodstock nevű helyen, ahol ugyan nem Kispá- lék, Deák Bill, a Móqs Őrs, vagy Takács Tamás lépett fel, hanem Simon and Garfunkel, Jimi Hendrix, Bob Dylan és más hírességek, de attól még, ha jól emlékszem, a modell, a szabadtéri napokon át való paradicsomi állapotokban való leled- zés bekövetkezik még Budapesten, augusztus 18 és 25 között, a II. Világegyetemisták Találkozóján, EUROWO- ODSTOCK néven, nem akárkikkel. Lesz Jethro Tull, Eric Burdon, sorolhatnám, de erről majd még egyszer, máskor..BG

Miniszteri vizit Törökszentmiklóson

(Folytatás az 1. oldalról) olyan mint a foci, úgy érzi mindenki, hogy ért hozzá. Az agrárágazat helyzete most olyan amilyen és teljesen fölösleges hibáit az elmúlt negyven, vagy az elmúlt négy évben keresni. Mint hangsúlyozta: sikeres agrárpolitika Magyarországon csak sikeres piacpolitikával érhető el. A piacokat kutatva tudomásul kell vennünk, hogy a fejlett európai államokkal minőségben, önköltségben és technológiai felszereltségben esetleg versenyezhetünk, de a számunkra kedvezőtlen protekcionizmus hosszabb távon fennmarad, valamint Nyugat-Európa alapvető élelmiszerekből önellátó. A piacszerzéshez így más megoldásokat kell keresni, s ezek közül az első: A GATT konform nyújtotta eszközökkel védelmet nyújtani a hazai termelőknek, miközben a garantált és az irányárak működő rendszerével egy kiszámítható, tisztességes beszerzési-értékesítési környezetet biztosítandó számunkra. A piacszerzés nagy lehetőségét változatlanul a Kelet rejti, noha hosz- szú ideje zajlik a vita, található-e megfelelő ellentétel. Azt szeretnénk elérni, hogy belátható időn

belül a FÁK országaiból importált termékek hatvan-hetven százalékát élelmiszerekkel fizessük ki - mondta a miniszter.

Lakos László beszélt arról is, hogy a tulajdonszerzésben a jövőben azok élveznek majd támogatást, akiknek valójában a mezőgazdaság jelenti a megélhetést. Ugyanakkor visszautasította azt az ellenzéki aggályt, hogy az új program túlzottan szövetkezetbarát, mert véleménye szerint egyesek olyasmit is kiolvasnak belőle, ami benne sincs. A kisgazdaságokat fontosságát megemlítve azok tulajdonosait arra figyelmeztette: saját érdekükben keressék egymással az együttműködés formáit, főként az értékesítésben és beszerzésben, illetve a nagy értékű gépek vásárlásakor.

A szakmai konzultáció egyik hozzászólója, Benedek Fülöp, a Jászkun TESZÖV titkára egy közérdekű és aktuális témáról, a betakarítás helyzetéről adott tájékoztatót. Jász-Nagykun-Szol- nok megyében eddig az összes kalászos 65 százalékát aratták le, mintegy 170 ezer hektárról. Őszi árpából 4,3, őszi búzából pedig 4,6-4,8 tonna átlagtermés prognosztizálható hektáronként. Az

előzetes eredmények messze elmaradnak a várakozástól és a TESZÖV titkár szerint nem volt politikus a nagy termésrekordokat beharangozni. Ez kifejezetten rossz a termelőknek, mert az adás-vételnél a felvásárlók letörték az árakat. A felvásárlás különösebb zökkenő nélkül zajlik. Az árak jóval alatta vannak a tavaly jellemző ezer forint felettinek és különösen hátrányba kerültek az összesen 35 ezer hektáron búzát termesztő kisgazdaságok.

Az egyórás megbeszélést követően került sor a kézikaszások versenyének értékelésére. A zsűri döntése szerint az első és harmadik helyet törökszentmiklósi csapatok szerezték meg, míg közéjük másodikként az öcsö- diek ékelődtek.

Vasárnap is rendezvények sora várta a Szentmiklósi Napokra látogatókat. Az ünnepi istentisztelet után aratófelvonulás volt az Almásy kastélyig, ahol a szabadtéri színpadon és a lovaspályán estig váltogattták egymást a produkciók. A kastély kápolnájában ökumenikus kenyérszentelésre és áldásra került sor, végül a II. Szentmiklósi Napok aratóbállal zárult.

Hogyan élt kőkori ősünk

Régészeti feltárás a Jászságban

Jászboldogháza és Portelek között szokatlan látvány színesíti a Szikes rétet. A tűző napon fiatalok csapata hajladozik egy keskeny árokban, Kertész Róbert régész, a Damjanich Múzeum munkatársa vezetésével egy kőkori lelőhelyet tárnak fel.

Valaha az ősember hosszabb ideig élt e tájon, s úgy tűnik, a most vizsgált település leletei esetleg teljesen új tudást adhatnak elődeink életéről, történetéről. Mint az ásatás vezetője elmondta, olyan korú leletegyüttest találtak itt, ami eddig ismeretlen volt a Kárpát-medence középső részén.

Az úgynevezett mezolit, másnéven középső-kőkori élet embereiről van szó. Eddig teljesen nyitott kérdés volt az, hogy az ázsiai hatásra Délkelet-Euró- pában megindult termelő gazdálkodást, vagyis az őskor egyik nagy jelentőségű fordulatát, bevándorló népesség hozta-e magával, vagy itt is kialakult külső hatásra. Ez a lelőhely talán segít tisztázni ezt a

problémát, amely eddig tisztán elméleti jellegű volt.

Az, hogy ez a fontos lelőhely napvilágra került, részben a régészek egyik legfontosabb segítőjének, a véletlennek, részben egy amatőr jászberényi régész jó szemének volt köszönhető. Az ő társaságában járta be Kertész Róbert a már korábban fölfedezett lelőhelyeket, s útközben hívta föl magára a figyelmet a szántáson heverő néhány kőeszköz, sejtetve, hogy alattuk fontos leletek rejtőzhetnek. Innen jutottak el a most látható kutatóárokig, ahol már három föltárt réteg sorakozik egymás után, s hamarosan megnyitják a negyediket is.

A felső rétegben az egykor itt élt ősember vadászatának emlékei sorakoznak, vadlófog, továbbá a fő zsákmányt jelentő őstulok, őz, szarvas és gímszarvas maradványai. Mellette megtalálhatók a gyűjtögetésből származó kagylók, csigák és tojáshéjtöredékek.

Ez a réteg már tartalmaz kerámiamaradványokat is, melyek ha később nagyobb számban

kerülnek elő, segíthetnek a más kultúrákkal való kapcsolatok kutatásában, illetve ennek a rétegnek a pontosabb leírásában. Ezt kora atlanti komák datálják, s a jelenkortól számítva 7000 évet jelent visszafelé haladva az időben.

Alatta 10 centiméterrel kezdődnek a számunkra igazán fontos középső kőkori rétegek, melyekből kettőt tártak fel. Ez a 10 centi ezer évet jelent az időben, s még többet tudományos jelentőségét tekintve. Ez a két réteg alátámasztja a korábban említett feltevést, hogy a termelő gazdálkodást nem máshonnan érkezett népek hozták magukkal, hanem feltehetően itt alakult ki, idegen kultúrák hatására. Ez az első hiteles leletegyüttes a Jászságban e korból, s talán révén a Kárpát-medencében történt életmódváltozás kérdésében sikerül nagyot lépnünk előre. Néhai elődünk, aki az egykori vízfolyás partján élve, hátrahagyta életének szétszórt emlékeit, egyúttal igen fontos híreket is közölt velünk mindennapjairól.

Szathmáry

Valaha az ősember hosszabb ideig élt ezen a tájon - derül ki az eddig feltárt leletekből

Drogtermesztő ország lettünk?

Indiaikender-ültetvényre lelt Budapest környékén a rendőrség, s feltehetően az ország más vidékein, az eldugottabb tanyák közelében is berendezkedtek a kábítószer alapanyagául szolgáló növény termesztésére. Korábban csupán a nemzetközi drogcsempészet tranzitútvonalaként, most viszont már alapanyag-előállító térségként is számon tartják a Kárpát-medence tájékát. A marihuana alapanyagaként ismert indiai

kendert nagyobb mennyiségben eddig főként Eszak-Afrikában, Mexikóban és Indiában állították elő illegális telepeken, ám a nemzetközi csoportok most nálunk is próbálkoznak berendezkedni, hisz innen kisebb a távolság a nagy felvevőpiacok, Anglia, Hollandia, Németország eléréséhez, és kevesebb a kockázat a csempészésnél.

A vadkender termesztése rendkívül munkaigényes, pontos technológiát igénylő termesztési eljárás, amihez magas fokú gépesítés szükséges. A hazai éghajlat kedvez ugyan nyáron a vadkendemek, ám mégsem kell attól tartani, hogy itt egy dél-amerikaihoz hasonló drogtermesztő kultúra alakul ki, mert a terepadottságok miatt nincs lehetőség sokáig lopva nagy mennyiségben termeszteni ezt a növényt. A rendőrség helikopterrel is rendszeresen pásztázza az ilyen szempontból szóba jöhető vidékeket. (MTI)

A világ labdarúgása egy röpke pillanatig eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha Bulgária és Románia válogatottja játszaná az 1994-es labdarúgó döntőt? De nem játszotta. Es ez alighanem így van jól. Nem mintha akár a román, akár a bolgár csapat ne verhette volna meg a brazilokat vagy az olaszokat - a józan mértékletesség törvénye, a labdarúgás kék vérének törvénye akadályozta meg a precedens nélkül álló esetet. Az uralkodó ugyanis csak a labdarúgás arisztokráciájából kerülhet ki, ott is javarészt a hercegi, főhercegi családokból... Németország, Olaszország, Argentína, Brazília... lehet világbajnok. Liechtenstein azonban - legyen akármilyen világverő csapata - sohasem lesz világelső. Miért? Nem tudom. Mert így van. Talán, mert a vitéz szabólegényből is csak a népmesékben és hollywoodi filmekben lesz király.

Hiszem, hogy a hagyomány, hagyományozhatóság, a szokásjog, a kialakult rend és törvényesség állított áthághatatlan akadályt a két sikeréhes, tehetséges közép(?)-kelet-eu- rópai csapat elé. A fejlődés állomásait úgy látszik, nem lehet átugrani.

Ha a labadarúgásért felelősen gondolkodó szakember lennék, számomra ez lenne a vb egyik tanulsága. S mi lenne a másik? Az, hogy többé már nem tolhatjuk a felelősséget a magyar gazdaság mindenkori helyzetére. Nem igaz, hogy hanyatló gazdaság = válságban levő foci. Mert ugye sem Bulgária, sem Románia nem tekinthető a gazdasági átalakulás élharcosának, miközben nemzeti tizenegyük sorra küldte zuhanyozni a korábbi világbajnokokat.

Tengerparti üdülésem alatt asztalomat - a véletlen és a maitre du restaurant szeszélyének következtében - egy azóta levitézlett, első osztályú csapat ismert labdarúgójával oszthattam meg. Egy héten keresztül hallgattam a töténete- ket edzőtáborokról Honduras- tól Új-Zélandig. Persze nem nagy csatákra, felejthetetlen gólokra emlékezett, hanem az ezerszámra hazacsencselt „adidaszos” meg „nikés” pólókra, a sétálós magnókra, feketén elpasszolt dollárra, amikre később profin vezetett gazdasági vállalkozások épültek - miközben a pályán egyre folyt a muppet show.

Ha a labdarúgásért felelős vezető lennék, nehezen találnék érveket. Némán, egyetlen szó nélkül szélnek eresztenék mindenkit. Néptelenedjenek el a stadionok, hunyjanak ki a fények, s valahol, stadionokon kívül, grundok homályában induljon el újra a rongylabda és új tekintetek keressék egymást a leszálló sötétben és inas-vékony testek találjanak ki új himbi-limbi cseleket. Ezekkel a fiúkkal kellene újrakezdeni, mert mikorra ők felnőnek, talán már nem kell sporttáskában, nylonszatyrokban hazasibolni a jövőt, s a filléres kacatok összehordása helyett majd több időt tölthetnek azzal, amit úgy hívnak: foci.

Addig is: ha a labdarúgásért felelősen gondolkodó vezető lennék, jegyet váltanék, mondjuk a Balt-Orient Expresszre; szerényen, másodosztályra az iparosok közé, s miközben vágtatnék dunsztos-keleti éjszakába, magamban imádkoznék:

„Add uram, hogy szűkebb házunk táján mihamarabb balkáni állapotok uralkodjanak!”