Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16 / 166. szám
8 Kulturális panoráma 1994. július 16., szombat Schrammel Imre: A kerámia és a szobrászat Schrammel Imre a modern magyar kerámia legnagyobb hatású egyénisége, aki több mint négy évtizedes munkássága alatt a modern képzőművészet néhány alapvető formaproblémáját úttörő módon vetette fel alkotásaiban, ezzel izzásba hozva nemcsak a keramikusokat, hanem müvészpályatársai közül azokat is, akik hajlandók voltak a modern kor által felvetett formai és technikai kérdések következetes végiggondolására egy-egy műfajban. Elsősorban a nyugati világ kerámiáját foglalkoztató új technikai problémákból indult ki fiatalságában, a hatvanas évek kezdetén, nagy hazai Nyugatra nyitáskor. Ez az akkor Európa-szerte izgalmas téma a japán rakutechnika volt. Schrammel évtizedeken át az Iparművészeti Főiskola kerámiatanáraként a vele együtt gondolkodókkal és néhány tanítványával végigkísérletezte e technika lehetőségeit. A megoldásokat a kor vezető nonfiguratív irányzatainak hatása alatt - a kirobbanó erejű alkotásokban alkalmazta a monumentális kerámia területén (Közlekedési Múzeum reliefje, a Budapesti Történeti Múzeum hányatott sorsú kerámiafala, 1969, Pécsett a Nemzeti és Kamara Színház közti áthidalás homlokzata, 1986.) így volt a szakma vezető szaktekintélyévé, akire a külföld is felfigyelt. A hetvenes évek óta műveit a nagy nyugati múzeumokban is kiállítják. Ugyancsak a hetvenes évek óta vesz részt a nagy európai seregszemléken, ahonnan a hazaiak közül ő hozza el a legtöbb kitüntetést. Mi a titka ennek a nagy feszültségű, állandóan forrongásban lévő életműnek? A tehetség, a szakadatlan, céltudatos önképzés mellett az az önemésztő, magával állandóan elégedetlen nyugtalanság, kegyetlen szigorúság, amellyel a mércét mindig feljebb emeli a problémákat következetesen körüljárva. így hoz ki egyedülálló eredményeket az égetés hatására állandóan változó, kissé mindig rögtönző raku- technikából, így teszi alkalmassá a samottot a korunk képzőművészete által felvetett szobrászi problémák megoldására. A detonációs nyomokat őrző, vagy a lövéses porcelán- és kerámiahasábokkal is megdöbbentő hatást tudott kelteni, a kerámia és szobrászat határán járva; Új műveiben azonban az anyag szuverén uraként figurális kisplasztikákat hozott létre, amelyek, úgy tűnik, jelei egy majdani nagyplasztikai kiteljesedésnek. A Drapériás lányok, timpanonfigurák korunkban mindenekelőtt az antik görögség nosztalgikusan áhított harmóniáira rímelnek Schrammel- nél, merőben szokatlan fájdalmas fanyarsággal. A drapériákban mesteri, egyéni átírásban fellelhető az athéni Akropolisz Porcelánhasáb frízeinek emléke éppúgy, mint Abakanowicz és a nemrég tragikusan elhunyt Gecser Lujza utolsó munkáinak sugallata is. Schrammel Imre sok forrásból merítő, azokat mindig a saját módszereihez és formai megoldásaihoz hasonlító munkásságában az utolsó évtized a figuralitás évtizede. Szellemi kincsestára gazdag, az 1984-es, megrendítő Corpuson át az 1985-ös Király és Királynőn keresztül a megdöbbentően karikí- rozott Két hölgyön át az 1988-as Szerelem sorozatig ível. Ez a sorozat a főművei közé tartozik. A Szentivánéji álom kifigurázásai, az ernyedt, gusztustalan, öreg testek erőteljes szeretkezésével. Persze a modellálás a rakutechnika bravúrja, de a formai megvalósítás sajátosan egyéni, szarkasztikus, az öregség titkait éles könyörtelenségei feltáró. A komopozí- ciók megvalósítása a figurák kapcsolásával e technikában szinte elképzelhetetlenül nehéz feladat, erre utalnak a múló időt ábrázoló, lepusztult női és férfi- torzók, a pozitív és negatív formák szigorúan kiszámított egyensúlyával. A csoportfűzés e technikával nagy feladatok elé állítja a művészt, de a nehézségek akár formai, akár technikai szempontból szinte csak azért vannak, hogy Schrammel Imre újabb magasságokba lendüljön általuk, újabb követőkre találjon itthon és külföldön. B. I. Kétszázhuszonöt éve történt Királyi rangú egyetem Felsőoktatásunk története nemcsak nemzeti történelmünkhöz, hanem egész oktatástörténetünkhöz képest is meglehetősen hézagos volt sokáig. Bár tudjuk, hogy nemzeti királyaink közül is többen törekedtek egyetem létrehozására, ezek nem voltak képesek megszilárdulni, s ezért diákjaink évszázadokon át külországokba kényszerültek. Manapság nyilván fölösleges ennek a világlátásnak hasznáról elmélkedni, ámde az is természetes, hogy az egyetemek hazai hiánya igen sokáig gátolta nemcsak általában az értelmiségképzést, hanem a tudományos életet is. Az első olyan egyetemet, amely tartósan működött, s működik ma is, Pázmány Péter alapította Nagyszombaton 1635. május 12-én. Ez az intézmény érseki jellegű volt, s mint ilyen, mind kevésbé képes a XVIII. század folyamán megfelelni a megnövekedett feladatoknak. Az ország megszabdult a törököktől, megindult gazdasági és kereskedelmi fejlődés, s ehhez műveltebb polgárokra volt szükség. Hódított a felvilágosodás ki- ölhetetlen szelleme is, s ennek - a maga érthető korlátái között - hívévé vált Mária Terézia is, aki az 1740-es és ’50-es években megreformáltatta a bécsi egyetemet, majd az egész birodalom, így Magyarország oktatásügyével is foglalkozott, hiszen a birodalom egységét az egységességben is látta. Az ügyek - a vizsgálatok, a reformjavaslatok - azonban itt Bécsnél sokkal lassabban haladtak előre, így csak 1769. július 17-én emelte Mária Terézia királyi rangra az intézményt. Nem csupán birodalmi érdek szólt emellett: az egyház képtelen volt a megnövekedett feladatok anyagi terheit vállalni, ezért is kellett az adománylevélnek újabb javakat adni az egyetem részére. Az eredetileg latin nyelvű szöveg szerint: „A nagyszombati egyetemet kibővíteni és tökéletessé tenni, s így az állandóság kellő állapotára hozni, kegyelmesen elhatároztuk, annál örömestebb pedig, mivel tudniillik ebből a mi magyarországi hű alatvalóinknak nagyobb hasznát látjuk bekövetkezni, midőn az ő fiaik azoknak tudományoknak, melyeket eddig külországokban nagy költséggel és nagy kényelmetlenségekkel szereztek meg, ismeretét és czélját magának Magyarországunknak közepén súlyosabb költségek és kényelmetlenségek nélkül elérhetendik. ” Nyilvánvaló, hogy e lépésre a polgárosodás érdekében volt szükség. A világi tudományok fokozottabb térnyerése világibb jellegűvé tette az egyetemet magát is. Már ekkor felmerült a Budára költöztetés terve, s nemsokára, 1777-ben megszületett a királynői döntés. Az ünnepélyes felavatásra három évvel később került sor. S bár 1784-ben II. József Pestre költöztette tovább az egyetemet, ez már nem változtatott azon a helyzeten, hogy az ország központjában királyi rangú, nélkülözhetetlen egyetem kezdte meg működését. A császámő idejében szó volt egy új budai egyetem létesítéséről is. Hogy nem ez terv valósult meg, azt is jelenti, elismerést nyert az érseki egyetem másfél százados munkája. Mi pedig jövőre már egy 360 éves egyetemre emlékezhetünk, amely most éppen 225 éve emelkedett királyi rangra. Vasy Géza Társadalomtudósok paradicsoma a mai magyar valóság Interjú dr. Andorka Rudolffal, a BKE rektorával Rendkívül gyors és radikális társadalmi átalakulás zajlik Magyarországon és többi volt szocialista országban. Olyan folyamat, amely az egész világtörténelemben egyedülálló. Hiszen valóban nincs arra példa, hogy szocializmusból kapitalizmusba történő átmenetnek lehettünk volna tanúi.- Izgalmas időszak, mely remek kutatási terület lehet egy társadalomtudós számára.- Valóban az - mondja dr. Andorka Rudolf egyetemi tanár, ismert és elismert társadalomtudós, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora. - És mindez azért is különösen érdekes, mert olyan most a társadalmunk, akár egy laboratórium, mely rendkívüli módon alkalmas a vizsgálódásra, és a magyar társadalomtudóst mindez közelről, mondhatnánk úgy is: személyesen érinti. A világirodalomban nincs még elmélete ennek a kutatási területnek, bár igen sok külföldi társadalomtudós is foglalkozik témával.- Ont melyik részterület érdekli leginkább?- Engem mint szociológust a társadalmi szerkezet és rétegződés változása foglalkoztat főként, és elsősorban empirikus vizsgáitokat végzek. Azt próbálom felderíteni, hogy melyik rétegnek magas vagy alacsony a jövedelme, jók-e vagy rosszak az életkörülmények, milyenek az esélyeik helyzetük javítására, illetve kik a szegények, és miért válnak azzá.- Meglehetősen ismertek professzor úr „szegénységvizsgálatai” , és az ezekből adódó követ- kezetetések.- 1992 óta a magyar háztartási panel adatfelvételei alapján végeztük e vizsgálatokat, 2000 háztartás 4500 felnőtt tagját kérdeztük évről évre jövedelméről, munkájáról. E két ismétlődő téma mellett minden évben váltakozva több más témára vonatkozóan is teszünk fel kérdéseket. Az ilyen változó témákhoz tartozik például az elégedetlenség, a különféle lelki problémák, a családok közötti kapcsoltatok. Eddig három hullámban történtek vizsgálatok, 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben. A májusban végzett felvételek első adatait az év végén közzétesszük.- Milyenek a szegénység tendenciái hazánkban e vizsgálódások alapján?- Nagy vonalakban elmondható, hogy a társadalomnak körülbelül egynegyede, egyötöde él ma a KSH által számított létminimumnál kisebb jövedelemből. Sokak számára azonban a szegénység csak átmeneti állapot: egyik évről a másikra a szegényeknek körülbelül kétötöde annyira javítani tudja jövedelmi helyzetét, hogy felemelkedik a szegénységből, ugyanakkor mások süllyednek a helyükre a létminimum alá. Ez egyrészt némileg reményt keltő, hiszen a tartós, reménytelen szegénység az igazán súlyos probléma, másrészt azonban azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak legalább egyharmada hosszabb-rövidebb időre megtapasztalta az elmúlt években a szegénységet, a nélkülözést. És persze létezik, sőt talán nő is a tartós szegénység.- Mely rétegek tagjait veszélyezteti különösen?- A szegénységben élők aránya a gyermekek között igen nagy, és a közelmúltban nőtt. Utánuk azok a fiatal felnőttek következnek, akik családot alapítottak, akiknek kisgyermekeik vannak. Érdekességként említhető az adatok alapján, hogy a közhiedelemmel ellentétben a nyugdíjasok körében a szegények aránya az átlagosnál alacsonyabb, és a munkanélkülieknek csak kevesebb mint a fele él a szegény háztartásokban. A munkanélküliség nem annyira oka a szegénységnek, mint amennyire a munkanélküliség fokozottan veszélyezteti azokat, akik már amúgy is szegények. Különösen nagy, és az elmúlt években nagyon erősen nőtt a szegénység a cigány etnikumhoz tartozók körében. A szegénység témában végzett háztartás panelvizsgálatok lehetőséget adtak arra is, hogy kérdéseket tegyünk fel az élet- körülmények különféle dimenziójával kapcsolatos elégedettséget tekintve. Ezeket a lelki egészség, az elidegenedés, az anómia jelenségeit vizsgáló kérdéseket csak az 1992. évi második hullámban tettük fel.- És mire utalnak a válaszok?- Ha figyelembe is vesszük azt az elfogadott álláspontot, hogy az általános közmegelégedés nem kívánatos, hiszen a fejlődést soha nem az elégedett emberek viszik előre, akkor is szembetűnő, hogy nálunk milyen nagyfokú az elégedetlenség a saját jövedelemmel, az életszínvonallal, valamint a közállapotok közül a gazdasági helyzettel, a politikai intézményekkel szemben. És ez az elégedetlenség 1992-ről 1993-ra növekedett. A vizsgálatok szerint ez az elégedetlenség különbözik életkor, nem és egyéb társadalmi jellemzők szerint. A szegényebbek érthetően elégedetlenebbek jómódú rétegnél. A vizsgálódások azt mutatják, hogy a magyar társadalom lelkiállapota meglehetősen rossz, és ez leginkbáb a rossz anyagi helyzettel függ össze.- Mindezzel szorosan összefügg az elidegenedés és az anómia jelensége is. A szociológiában anómiának nevezzük az értékek és viselkedési normák zavarát, elidegenedésnek nevezzük az élet értelmetlenségének, rajtunk kívül álló erőknek, a hatalomnak való kiszolgáltatottság érzését. Mindkét jelenség nagyon elterjedtnek látszik a magyar társadalomban.- Mire hívja fel mindez a szociológusok figyelmét?- Mindez alapvetően érthető a szociológus számára, hiszen az életszínvonal süllyedése idején természetes, hogy fokozott az elégedetlenség, rendszerváltással együtt járó változások nem kedveznek a lelki egyensúly helyreállításának. Ennek megnyilvánulása, hogy a gazdasági élet sok szereplője nem követi a gazdasági erkölcs szabályait, amelyek pedig a hatékony piac- gazdaságnak elengedhetetlen feltételei. A politikai életben is az figyelhető meg, hogy a demokratikus játékszabályokat nem tartják be, pedig ezek nélkül nem létezik politikai demokrácia. A szociológus következtetése mindebből az, hogy a magyar társadalom legsúlyosabb öröksége nem a gazdaság rossz állapota, hanem a fejlett piacgazdaság működéséhez és a politikai demokráciához nélkülözhetetlen állampolgári kultúra, az értékekre vonatkozó konszenzusnak a hiánya, vagyis - szociológiai szakkifejezéssel élve - az anómia és az elidegenedés. Úgy gondolom, hogy a jövőnek a legnehezebb problémája annak az állampolgári kultúrának a kialakítása, mely a civil társadalom egyik fontos alkotóeleme. -LJúlius 21-től a mozikban: Seagal első filmje: Lángoló jég A Lángoló jég Steven Seagal első filmje, miután öt sikerfilmben játszott főszerepet, most a rendezés területén próbálja ki képességeit. A történet, a megfilmesített, nem csupán az ő és a nézők kalandvágyát elégíti ki, hanem felszólít egy felelősségteljesebb magatartásra embertársainkkal és természeti környezetünkkel szemben. A mű az akciófilmek teljes kelléktárát vonultatja fel: hóviharok, robbanások, olajtüzek, kutyaszános és lovas üldözések váltogatják egymást. A cselekmény tehát igen izgalmas, de ami biztosan megmarad a néző emlékezetében, az az alaszkai táj. A filmben tanúi lehetünk a varázslatos táj lerombolásának, emlékeztetve mindenkit, hogy milyen könnyen elveszíthetjük azt, amit állandónak és maradandónak hiszünk - mondja a Lángoló jég producere. A filmben kiváló színészek működnek közre: a Forrest Taffot alakító Steven Seagalon kívül Michael Caine, Joan Chen. Képünkön a rendező-színész.
