Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-14 / 164. szám

1994. július 14., csütörtök Hazai tükör 3 Tűzoltóink sikere Szombathelyen Ötödikek lettek a megyénkbeliek Tavalyelőtt tizenötödikek, tavaly nyolcadikok, az idén ötödikek lettek ezek a megyénkben tűzoltó versenyzők. Nincs mese, jö­vőre a dobogó következik. Álló sor, balról jobbra: Matók Ta­más, Törő Lajos, Szőke József edző, Hoffmann Imre megyei pa­rancsnok, dr. Hock Ernő csapatvezető, Lévai Ferenc, Nánási István. Guggolnak: Görgyfi Károly, Maszlag Sándor, Seres Sándor, Hasznos Tibor, Juhász Szabolcs, Varga Zoltán. Elöl: Kecskeméti Imre. (Fotó: Mészáros) A minap Szombathely adott otthont a tizenkilenc megye és a székesfőváros legjobb lánglo- vagcsapatainak azért, hogy a gróf Széchenyi Ödön elneve­zésű országos döntőn összemér­jék felkészültségüket, szakmai tudásukat. A versenyzők 4x100-as váltófutásban, horog- létramászásban, 100 méteres akadályfutásban, illetve kismo- torfecskendő-szerelésben mér­ték össze tudásukat. Mint dr. Hock Ernő őrnagy úr, a csapat kapitánya elmondta: nagysze­rűen helytálltak, és a tavalyi nyolcadik hely után ez évben már ötödikként fejezték be a többnapos erőpróbát. Remekül sikerült a fiatalítás, jó volt a küzdőszellem, és akadt, aki sé­rülten is igazi húzóembernek bizonyult. Mindez elhangzott azon a fehér asztal melletti ösz- szejövetelen, amelyet a ver­senyzők meg a támogatók tisz­teletére tartottak Szolnokon, a Kék-Fehér vendéglőben. A kétszáz induló közül egyé­niben a jászberényi Hasznos Tibi végzett a legelőkelőbb he­lyen. Tizenegyedik lett.- Tulajdonképpen 1991 óta versenyzek, és az összetettben két szám számít: a százméteres akadálypálya-futás és a horog- létramászás. Én száz méteren vagyok a jobb, és azt ott 19,48 alatt teljesítettem.- Mivel várta a felesége?- Kedvenc ételemmel, a lek­város palacsintával. Ha formá­ban vagyok, abból ilyenkor tízet bekapok. Egyébként azt még írja bele: jövőre ezen a helyezé­sen javítani szeretnék. Ezen ne múljon: ezúton adjuk tudtára mindenkinek, akit érde­kel, hogy Hasznos Tibor jövőre előbbre szeretne lépni az össze­tett verseny ranglétráján. Úgy legyen! Törő Lajos újoncként szere­pelt, és a 29 éves füredi tűzoltó máris a 15. helyen végzett.- Melyik szám az erőssége?- A horoglétra. Most 19,3 másodperc alatt jutottam fel a csúcsra. Egyébként úgy érzem, mindenből tudok még javítani egy kicsit.- Hobbi?- Olyasmire most nincs idő. Ugyanis Fürednek az óbudai ré­szén építkezünk, ami ugye ma­napság nem egyéves foglalatos­ság. Ha minden igaz, az idén tető alá kerül. Kecskeméti Imre huszonöt éves, és ő is Füreden szolgál. A vasi fővárosban összetettben huszadik lett.- Nekem a horoglétra a ked­vencem, ott 18,4-et mentem. De a száz méterem is sikeredett, hi­szen 19,6 alatt teljesítettem. Jö­vőre javítani szeretnék, jó lenne felkapaszkodni az első tíz közé.- Hallottuk, vőlegény, au­gusztusban lesz az esküvő. Mit mondott a feleségjelölt?- Keveset, helyette puszit adott.- Hányat?- Rengeteget. Hát, kérem, ez sem rossz el­ismerés, főleg ha olyantól kapja az ember, akitől szerfölött jól­esik. írni kell még a harmincéves Seres Sándorról is. A mezőtúri tűzoltó szerencsés számú he­lyen végzett: huszonegyedik lett. Sándor egyébként évek óta tartja ezt a szintet. Nős, két kis­fiú édesapja, akik közül az egyik valószínűleg tűzoltó lesz. Az elmúlt évben 24. volt, most három helyezést ugrott előre.- Úgy érzem, horoglétramá- szásból voltam jobb, ott 18,1 másodperc alatt teljesítettem a távot.-Jövőre?- Ismét indulok, természete­sen ha beleférek a csapatba. Ezt követően Hoffmann Imre alezredes, megyei parancsnok köszönte meg a versenyzőknek a helytállást, a felkészítőknek a fáradozást, a szponzoroknak - a Stella d’Oro cégnek és az Új Néplapnak - a támogatást. Majd ajándékokat nyújtottak át a csa­pat tagjainak, az edzőknek. Ez­után finom borjúpörkölt követ­kezett, melyben az országos he­lyezett együttes tagjai iszonya­tos pusztítást végeztek. Emiatt azért senkinek nem fájt a feje, hiszen megérdemelték. Oly­annyira, hogy váljék egészsé­gükre .. . D. Szabó Miklós Kritériumok és teendők az EU-tagsággal kapcsolatban Tanulmány a Világgazdasági Kutatóintézettől Magyarországnak tudatosí­tani kellene az Európai Unió­val, hogy az integrációra való alkalmasság megítélése során nem a piacgazdasági normák számszerűségét, hanem az át­alakulási folyamat dinamiká­ját kellene mércének tekinteni - olvasható a Világgazdasági Kutatóintézet „Kihívások” sorozatban megjelent leg­utóbbi munkájában. A Kritériumok és teendők Magyarország európai uniós tagságával kapcsolatban cím­mel napvilágot látott tanulmány szerint az integráció érési fo­lyamatot kellene meghatározó kritériumnak tekinteni. Az ön­magukban is kétséges mennyi­ségi mutatók helyett a minősé­giekre kellene helyezni a hang­súlyt, hiszen a piacgazdasági átmenetet, még inkább pedig a csatlakozni kívánó országokban rejlő jövőbeli potenciát ilyen adatokkal lehet csak jellemezni. A tanulmány emlékeztet arra, noha korábban nem volt gya­korlat, Brüsszel a teljes jogú tagságra pályázó átalakuló or­szágokkal szemben feltételeket támasztott. Ezek között szerepel az adott országokban a demok­rácia és a törvényesség megszi­lárdulása, a piacgazdaság kiala­kítása, illetve a maastrichti el­vek elfogadása. Az unió által meghatározott kritériumoknak egyelőre egyet­len csatlakozni kívánó kelet-eu­rópai ország sem tud megfe­lelni. Magyarország teljes jogú tagsága is legkorábban az ez­redfordulóra prognosztizálható. A tanulmány megállapítása sze­rint az addig rendelkezésre álló idő alatt el kell indítani a ma­gyar gazdaság modernizációját, amely a gazdaságpolitikai prio­ritások átrendezésével, a növe­kedés újraindításával és a beru­házások fellendítésével érhető el. Bizonyos feladatok megvaló­sításában, így például az ipar rekonstrukciójához, a magyar mezőgazdaság közösségi illesz­téséhez, élni kellene az unió pénzügyi támogatásával. Ezek során következetesen kell kép­viselni azt az álláspontot, hogy ez a pénzügyi segítség nem a szociális újraelosztást, hanem a modernizáció finanszírozását szolgálja. Fontos megállapítása a ta­nulmánynak, hogy a teljes jogú tagságra váló felkészülés rend­kívül alapos munkát igényel, s az így kialakult elképzeléseket egységes nemzeti álláspontként kell képviselni. Ha a terv bár­melyik elemében is országon belül nincs egyetértés, az a ma­gyar fél tárgyalási alkupozíció­ját rontja. (MTI) Agritrade, Agrimpex Garanciális gabonafelvásárlás M Ökológusok érdekképviselete A legjelentősebb gabonaex­portőrök közé tartozó két keres­kedőcég, az Agrimpex és az Agritrade összesen mintegy 170 ezer tonna gabonát vásárol fel. A gabonavételre az Agrárrend­tartási Hivatal által hirdetett ga­ranciális gabonafelvásárlási pá­lyázat keretében kerül sor, Az Agritrade igazgatója, Or­bán Imre az MTI munkatársá­nak elmondta: az általuk meg­pályázott gabonamennyiség 50 ezer tonna. Az ügylet értéke 8 ezer forintos felvásárlási ár mel­lett 400 millió forint. Mivel ezen érték 60. százalé­kára az állam garanciát vállal, a cég így 240 millió forintos hi­telhez jut. Erre a hitelre az Ag- ritrade-nek a meglévő hitelál­lományon felül volt szüksége. Mivel a közös piaci értékesí­tésre bevihető 216 ezer tonna búzát már lekötötték a gabona- exportőrök, így az újabb 50 ezer tonna eladása még kérdéses. At­tól függ, sikerül-e piacot találni. Abban az esetben, ha nem akad december 31-éig külföldi vevő, valószínűleg itthon adják el a búzát. Az Agrimpex tájékoztatása alapján a garanciális vásárlással tulajdonukba kerülő 120 ezer tonna gabona felét december 31-e után itthon fogják feldol­gozni, a cég tulajdonában lévő Agrimill Rt. malmaiban. Az ex­portról jelenleg is tárgyalások folynak keleti vevőkkel. (MTI) Hazánkban mintegy 200- 300-ra tehető az ökológus szak­emberek száma, az e tudomány­nyal megfelelő szaktudás nélkül foglalkozóké pedig több ezer. Utóbbiak - komoly pénzekért - gyakorta vállalkoznak különféle szakvélemények készítésére anélkül, hogy azokat megalapo­zott vizsgálatokkal alátámaszta­nák. Egyebek között a kontárok ellen is szóltak a közelmúltban Szegeden tartott III. magyar öko­lógus kongresszuson, amelyen a szakemberek állásfoglalásban fe­jezték ki aggodalmukat a szakmai érdekképviselet megoldatlansága miatt. Ha létrejön az érdekképvi­selet, feladata lesz, hogy ne ad­hasson bármilyen társaság, cég ökológiai szakvéleményeket. Benzinszagú nászajándék Nemcsak a tószegiek füstölögnek, hanem immár a riporter is. A történet egyszerű. Levél érkezik a községből, hogy kívülálló is véleményt mondjon az áfész-benzinkút és Tüzép-telep különös „privatizációjáról”. A szerkesztő lelohaszt. „Lerágott csont! Mi újat lehet elmondani?” Riporter: „Talán az egyediben az álta­lánost, a cseppben a tengert” ... hogy lehetne körültekintőbben, nem kizárva a nyilvánosságot, hanem éppen bekapcsolva... Szerkesztő: „Csináld meg, majd meglátjuk, mennyit ér!” Tószeg. Panaszosok. Hogy ők már a múlt évben szándék- nyilatkozatokkal bombázták az áfész Szolnokon székelő illeté­keseit, hogy hét és fél millióért megvennék a benzinkutat meg a Tüzép-telepet is. Merthogy év­tizedek óta áfész-dolgozók, sőt éppen ők a kezelői mindkét ob­jektumnak, s tudtukkal a priva­tizációs gyakorlatban éppen ez­zel az előnnyel indulnak. Áfész- illetékesek tárgyalnak. Hóna­pokon át. Alku, előegyezség, információgyűjtés, majd ez év tavaszán szerződéskötési dá­tumajánlat. Szerződés azonban nem születik, mert az áfész-ille- tékes közli velük, hogy a két ob­jektum elkelt. Kinek? Mennyi­ért? Válasz nincs. Üzleti titok. A négy ember nekikeseredik. Ezért talpaltak hónapokon át? Ezért kínlódták össze a hét és fél milliós vételárat? De nem­csak vállalkozói álmaikat törte össze az áfész-döntés, de csa­ládjaik egzisztenciáját is. A falu egy része sajnálkozik, másik ré­sze kárörvend. Ezt mi nagyon tudjuk. Ezt a megosztottsági műfajt. Aztán szárnyra kél a hír: a benzinkút és Tüzép-telep tu­lajdonjogát a 'tószegi polgár- mester „násza” kapta. Megké­sett vagy éppen’ időben jött nászajándéknak igaz, furcsa, de gáláns hozomány. A riporter, hóna alatt a hóna­pok alatt összegyűlt szándék- nyilatkozatokkal, papírokkal, ajánlatokkal, beront az önkor­mányzathoz, hogy megkérdezze Papp István polgármester véle­ményét is, hiszen nem rágódhat az egyik fél állításain, míg a másik felet meg nem hallgatta. Papp István nincs, ilyenkortájt már nincs hivatalban - hangzik. De jövetelem okát megnevezve, hamarosan előkerítik. Semmiről nem tud, s különben is, miért hozzá ér­keztem? Áfész-ügyben nem szokás az önkormányzatot ke­resni. Semmi, de semmi infor­mációja nincs az ügyről. A ri­porter „felsőt tesz az alsóra”: a falu közvéleménye igencsak furcsálkodik, hogy az áfész ob­jektumait nem az áfészesek, az objektumok működtetői, keze­lői kapták, hanem a polgármes­ter rokona. Papp előadja, hogy áfész-ügyletekben nincs kom­petenciájuk, különben mindig a község érdekeit képviselik, ná­luk kimondatlan törvény, hogy tószegi munkaalkalmat tósze­giek kapjanak. Arra meg eskü­szik, hogy rokona nincs érintve az ügyben. A riporter „királyt” kell húzzon a „felsőre”: de a tó­szegiek szerint a polgármester násza a szerencsés vevő! Papp az adu ászt csapja le az asztalra: „Mióta rokonom nekem a nászom?” - kérdezi, s erre az okfejtésre kiszárad a szám. Papp előadja, hogy nyolc-kilenc ajánlat között a tó­szegiek hét és fél milliós aján­lata azért nem lehetett komoly, meri az áfészesek csak 10 szá­zalékot és a nevüket adták, az igazi csendestárs Kecskeméten „mozgatja a drótokat”. A ripor­ter citálja a citálhatót: „De hi­szen az ön násza is egy pénz­csoportot képvisel, s ő sem tó­szegi, ön mondta, polgármester úr! - A magnetofon forog, őrzi Papp szavait, amint azt mondja: megbecsült régi tószegiek az áfészesek, joggal pályáztak, igaz, jobban jártak volna, ha az önkormányzatot beavatják vál­lalkozói elképzeléseikbe, más, okosabb vagyonvásárlók ezt így csinálják! Aztán mikor megáll a szalag, hirtelen véleményt vált: Három éve nem járok hozzájuk tankolni, mert furcsa légköre van annak az egésznek! - mondja, s most végképp nem tudom, melyik véleményének higgyek. „Legyen ez tanulság!” - összegez, s e véleményével messze egyetértek. Ahhoz képest, hogy jövete­lemkor semmit nem tudott a benzipkűLés a Tüzép-telep pri­vatizációjáról, ez idő tájt már avatott bennfentesként részle­tez. - Tudja, nem örülök, ha a polgármester családjában fordul elő ilyen suttogásra alkalmas dolog - mondja. De hisz az előbb közölte velem, hogy ro­konsága nem érintett. Ezek sze­rint a család nem tartozik a ro­koni fogalomkörbe? A rebetli következik. „Én is­merem magát, riporter úr! Ön itt keményít, de én is kemény va­gyok, látja, az önkormányzati választásnál sem tudott kicsi­nálni a lépfeneüggyel, mert tet­tem róla, most sem fog! Mert jönnek a választások, s maga ezt az ügyet azért hajkurássza, mert jól jön az én lejáratásomra. Mert arra tényleg jó! „Én csak kérdeztem, Papp úr! Mert a község is kérdezne, ha módja a volna!” Papp: Higgye el, tettem én annyit a faluért, hogy ez nem téma! Csak maga teszi azzá... Táskámban a „témává tett ügy” hangszalagaival Szol­nokra igyekszem. Az áfész terü­leti igazgatóságán Guba Kál­mánná csak jogásza jelenlété­ben fogad. „Nem nyilatkozom! Belőlem harapófogóval, szép szóval, de akárhogy, nem húz ki egyetlen szót sem. A magneto­fonját elő se vegye. Ehhez jo­gom van.” Aztán mégis nyilat­kozik, igaz, csak riporton kívül. „Ez nem állami vagyon privati­zációja, hanem szövetkezeti va­gyon értékesítése. Ön sem ad felvilágosítást, ha eladja a há­zát. Sem azt nem mondja meg, kinek, sem azt, mennyiért adta el! Üzleti titok, és kész!”- Akkor miért tárgyaltak hó­napokon át? Miért bolondítot­ták őket?- Ott kezdődik, hogy meg sem hirdettük. A tószegiek ma­guk ajánlkoztak.- Ha a szövetkezeti vagyon értékesítésére nem vonatkoznak az állami vagyon privatizáció­jának normái, akkor mi szabá­lyozza az eladási ügymenetet? - kérdezem.- Én szabályozom. A 25 éves hitelemmel, tizenhárom szektor bizalmával, ahol az én reszor­tom a vagyon értékesítése! - mondja.- De ez közösségi vagyon! A közösség a demokrácia nevé­ben, a nyilvánosság kontrolljá­val hitelesíti az adásvételek tisz­taságát! - próbálkozom.- Nem nyilatkozom! Nem szerzem meg azt az örömet, hogy a mondataimon rágódja­nak! Ebből nem lesz riport, ahogy maga képzeli! Lett. Igaz, hogy mire Pestre értem, Papp polgármester úr a Húszas Stúdió szerkesztőjét felhíva, letiltotta a szalagon megörökített mond’átait. Utóirat Nemcsak a tószegiek füstö­lögnek, hanem a riporter is. A sajtótörvény szerint ugyanis magnószalagra mondott, előző­leg vállalt nyilatkozatot letil- tatni mindenkinek jogában áll. De rádióműsor esetében min­denki csak a saját hangját tilt­hatja le. Mindaz, ami elhang­zott: idézhető. Ez történt most. A demokrácia azon alaptövé- nyét pedig már Athénben is is­merték, mely szerint a közös­ségi vagyonnal a közösségnek kell elszámolni, annak a sok száz embernek, akik azt létre­hozták. Hegyi Imre Szigligeti Ede emlékművét állítják föl Szolnokon Tegnap Szolnokon járt a Képzőművészeti Lektorátus képviseletében Tóth Béla szobrászművész és Prókai Gábor osztályvezető, akik szakmailag elfogadták és felál­lításra javasolták a Pogány Gábor szobrászművész által készülő Szigligeti Ede-szobrot. A művészt a Tisza Szálló pincéjében találtuk meg, amint éppen az említett urak társasá­gában az ott őrzött, ledöntött Borbereki-szobrot vizsgálták. A színház elé kerülő Szigli­geti-szobornak (felvételünkön) már eldőlt a sorsa: el fog ké­szülni. Pogány Gábor szobrász­művész:- A módosított tervet vizs­gálta a szakmai zsűri, bizonyos apró dolgok módosultak rajta, de a szobor szellemisége, ugyanazok az elemek maradtak, csak azok a momentumok, ame­lyeket a szakértők változtatásra javasoltak, és én is láttam, hogy módosítani kell, azok változtak.- Mekkora lesz a szobor? Ötnegyedes életnagyságú lesz a figura, s mögötte lesz egy olyan drapéria, amely a színázi függönyt idézi, azzal együtt há­rom méter.- Pontosan hová állítják fel?- A tervek szerint az utca sarkán, a Tisza Szálló és a szín­ház közötti téren. Délre fog nézni, köztéri szob­roknál ez az egyik legfontosabb szempont, hogy a nap legna­gyobb szakaszában a szobor fő nézete ne legyen árnyékban. Prókai Gábor véleménye, aki a Képző- és Iparművészeti Lektorátus képviseletében járt Szolnokon: - Szépen megmintázott Szigligeti-portré. Több rá jellemző elemmel, ami nélkül a színészt el sem lehet képzelni, például a színházi függönyt idéző könnyű drapé­ria, testtartásában bizonyos le­zserség, hanyag elegancia. A szobrászt dicséri az a megoldás, hogy az alak a saját posztamen- sére, halhatatlanságát jelentő ta­lapzatára támaszkodik, ebben van egy kis finom irónia. Köztéri szobor, szolidan fog illeszkedni a környezetbe, nem lesz monumentális, megmarad emberléptékűnek, ha tetszik, „társa” lesz a színházba járó kö­zönségnek. BG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom