Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-13 / 163. szám

1994. július 13., szerda Hazai tükör 3 • Készül a magyar expopavilon Elkezdődött az Expo ’96 ma­gyar pavilonjának alapozása - mondta el Csekő Sándor, az Expo Iroda médiaigazgatója az MTI-nek. A kivitelező Vízép Mélyépítő Kft. pályázaton nyerte el a munkálatok elvégzé­sének jogát. A magyar pavilon alatt nagyméretű pince épül: itt lesz a garázs, valamint a leendő Mű­szaki Egyetem Építészkarának egy előadóterme és néhány más helyisége is. A tervek szerint a magyar pavilonra ráépül az építészkar épülete, a kupolából az egyetem aulája lesz, és a körülötte lévő négy torony tartja majd az egye­tem ötszintes épületét. A ma­gyar pavilon az ütemterv szerint 1995 szeptemberének végéig készül el. (MTI) MESTERSÉGES ESŐ. Esett ugyan csapadék az utóbbi napokban, ám ez édeskevésnek bizonyult, ezért akik csak tehetik, öntöznek. Felvételünk Kenderes határában örökítette meg a burgonyát öntöző lineár berendezést. -Mészáros­Jelentések az alagútból A bankkonszolidáció tűzoltó akció volt Kicsi a bors, de erős! Szolnoki katonák hollandiai erőpróbán A leköszönő kormány jóval nagyobb állami tulajdonhá­nyadú és centralizáltabb irányí­tású bankrendszert hagyott hátra, mint amilyet örökölt. A közvetlen állami tulajdonhá­nyad a négy év alatt csaknem megduplázódott, 38-ról 70 szá­zalékra növekedett a bankrend­szerben. Egyebek közt ez ol­vasható a Pénzügykutató Rt. „Jelentések az alagútból” című kiadványának a monetáris és bankpolitikáról szóló fejezeté­ben. Az összeállítás szerzői sze­rint a kedvezőtlen tulajdonosi struktúra is hozzájárult ahhoz, hogy a banki kihelyezések mi­nősége a bankreform kezdete óta nem javult. Sőt a vállalati összeomlások és a szigorúbb számviteli előírások hatására a minősített kintlévőségek állo­mánya nőtt, s már másfél évvel ezelőtt elérte az összbanki hitelállomány egyötödét. A rossz hitelportfoliók kezelésére elégtelennek bizonyultak a ban­kok saját lehetőségei. A minősí­tett kintlevőségekre a bankok­nak csak 1991 decemberétől le­hetett a költségek terhére koc­kázati céltartalékot képezni, a tartalékok szintje pedig ala­csony volt ahhoz, hogy jelentős tőkevesztés nélkül megszaba­duljanak rossz hiteleiktől. Ezért vált elkerülhetetlenné az állam szerepe a tőkepiac megtisztítá­sában, a bankrendszer működő- képességének helyreállításában. Mindezt a hitelkonszolidációs programnak kellett volna meg­valósítania. A bankok többsé­génél azonban rövid idő alatt elenyésztek a kedvező hatások. A rossz hitelállomány gyors emelkedése miatt már fél év alatt akkora újabb tartalékkép­zési igény keletkezett, mint amekkorát a konszolidáció sem­legesített. A rossz kihelyezések A jelenlegi jelentős támoga­tások csökkentése érdekében több mint duplájára kellene emelni a lakossági villamos energia és földgáz árát. Ezt a takarékos felhasználás, a kör­nyezetvédelem miatt javasolja a Levegő Munkacsoport egy­millió forint ráfordítással elké­szített tanulmánya. Az ezer, il­letve népszerűsítő formában 10 ezer példányban kiadott ta­nulmányt a szerzők a tegnapi sajtótájékoztatón mutatták be. Az áremelések 10 százalé­kos energiafelhasználás-csök­kentés esetén évente 82 milli­árd forinttal növelnék meg a lakosság terhelését. Ebből 32 milliárd forintot juttatna vissza a javaslat kompenzációra. A szerzők szerint a fennmaradó 50 milliárd forintos többletet főként a luxusfogyasztók fi­zetnék meg. A javasolt kompenzáció vil­lamos energiánál állandó la­szaporodása következtében nem hogy a pénzintézeti tör­vényben előírt tőkemegfelelés elérésére nem volt esély, de a szavatoló tőke is napról napra csökkent. A törvényben előírt 8 százalékos tőkemegfelelési mu­tató eléréséhez a ma még bi­zonytalan lefolyású és kimene­telű adóskonszolidáció járulhat hozzá. Az adóskonszolidációba je­lentkezésre jogosult vállalatok száma több ezer. A bankok kö­telezettséget vállaltak arra, hogy az összes benyújtott reor­ganizációs tervet ez év végéig elbírálják. Az egyeztetési eljá­rásokat pedig - amelyben részt vesz az ÁV Rt., az AVÜ, az APEH, a VPOP, a tb és az OMFB, valamint az ágazati mi­nisztériumok - a terv benyújtá­sát követő 60 napon belül foly­tatják le. A szerződésben rögzített rö­vid időkorlátok az ügyek szá­mosságát és a résztvevők felké­szültségét tekintve az adósok részéről komolytalan ígéretnek tűnnek, a hitelezők oldaláról pedig megalapozatlan döntések meghozatalát valószínűsítik - állítja a Pénzügykutató Rt. A szakértők véleménye szerint az eddig megtett hitel- és bank­konszolidációs lépések a bank- rendszer stabilizálása szem­pontjából olyan tűzoltó akció­nak tekinthetők, amelyek csak a már kialakult portfolió- és tőke­problémák pillanatnyi kezelé­sére alkalmasak. A legnagyobb problémát ott látják, hogy miközben a hitel­és bankkonszolidációs intézke­dések 1993-ban és 1994-ben több mint 300 milliárd forintot emésztettek fel, semmi garancia nincs arra, hogy a bankok tevé­kenysége javulni fog és a felja­vított portfólió valamint a tőke nem romlik le újra. (MTI) kóhelyen az évi 1000 kilowattóra fogyasztásig tel­jes körű lenne, 1000 és 2000 kilowattóra között 50 száza­lékos, e felett nem járna visz- szatérítés. Földgáznál 600 köbméter fogyasztásáig járna teljes kompenzáció, 600 és 1000 köbméter között 50 szá­zalékos, e felett a javaslat szerint nem lehetne igénybe venni ellentételezést. A termelői célú felhaszná­lásnál szintén a támogatásokat csökkentve kisebb mértékű, alig több mint 60 százalékos villamosenergia- és föld­gázár-emelést indítványoz a tanulmány. A termelői szférának évente ez 82 milliárd forintos többlet­terhet jelentene, ebből 19 mil­liárd forintot visszaigényel­hetnének a termelők energia­takarékossági beruházások támogatásához, hitelekhez. (MTI) Négy nap után, százhatvan kilométert gyalogolva derül ki, hogy ki a legény a gáton, illetve kik a legények a gáton. Erre a viadalra a szolnoki Légi Moz­gékonyságé Zászlóalj tizennégy katonája indul július 16-án a hollandiai Nijmegenbe. Annak a városnak környékén szokták ugyanis megrendezni a „nijmegeni menetet”, melyen átlagosan nyolcezer katona vesz részt - elsősorban a NATO had­seregeiből. A különleges alaku­latok számára szervezik ezt a nem mindennapi menetet, melyre minimum tizenkét fős katonai csapattal lehet bene­vezni. A volt Varsói Szerződés had­seregei közül csupán a Magyar Honvédség küldte el eddig a szolnokiakból álló csapatát Nijmegenbe. Amikor a tizenkét magyar először odaállított, a négyezer amerikai katonát in­dító parancsnok megkérdezte tőlük: „Hát a többiek hol van­nak?” A mostani versenyre gya­rapodott a magyar csapat. A ti­Otthon találkozunk, s nem a Zagyván, a zöld tetős csónak­ban, melyet annak idején húsz-harminc szempár figyelt,, hogy lát-e a teszi-vesziben fi­cánkoló halat. Az emelőháló - mert mi másról lenne szó - sok­szor üresen maradt, a szeren­cséért is meg kellett izzadni. A hal megérezte a veszélyt, elreb­bent. Bár volt, hogy magától ugrott a csónakba. Abba is, amely 1973-óta horgonyzott a Tisza-Zagyva torkolatához kö­zel, a MÁV Kórház alatt, a ta­báni kanyarban. - Új feneket adtam neki, úgynevezett béka- bújtatót fabrikáltam az elejébe - emlékszik vissza párja, Juci néni társaságában a Bozóki csa­lád utolsó halásza, egész ponto­san kisszerszámosa. Igen, kisszerszámos, immár negyvenhárom éve. Aki nem tudná: van ugyanis kishalász; kisszerszámos; nagyhalász - másnéven lapsoló. És vannak a zenkét katona mellett egy pa­rancsnok és egy kerékpáros se­gítségnyújtó is utazik Hollandi­ába. A kisegítő személyzetet te­kintve még így is messze állunk a nyugatiaktól. Azokat a napi negyven kilométer megtétele után gyúrják, masszírozzák, ke- zelgetík. Katonás helytállást követel ez a menet. Teljes felszerelés­sel, országúton, településeken áthaladva kell célba érni. Még­hozzá a tizenkét katonából álló egység közül legalább tizen­egynek le kell tudni a kijelölt távolságot, mert különben oda a diploma. A szolnokiak kemé­nyen készültek erre a viadalra. Naponta mintegy ötven kilomé­teres gyalogmenet szerepelt edzési programjukban. Úgy vol­tak vele: ha ehhez szoknak, könnyebb lesz a hollandiai por­tya. S ezért hisznek abban, hogy kicsiny csapatuk is megállja he­lyét a nagy létszámúak mellett. Mi meg abban reményke­dünk, hogy kicsi a bors, de erős! S. B. sporthorgászok. A kisszerszá- mosok, mint a dohányfermen­táló volt villanyszerelője Bo­zóki Ferenc, munka után sport­nak tekintették a teszi-veszi fel­emelését és leeresztését. - Nemrég kaptam meg a tisztelet- jegyet, melyet Jánosi Imrének, a horgászegyesület elnökének és Horváth Ferenc halászati fel­ügyelőnek köszönhetek - mu­tatja a szakmai elismeréssel fel­érő igazolványt. Nem elhanyagolható ered­ménye e testet-lelket nyugtató foglalatosságnak, hogy hal mindig került a konyhára. A hű­tőgép elterjedése után, a no­vember-február közötti holt szezonban sem kellett a boltba menni halászlébevalóért. A dédapa „hálójába” olyan fe­leség került, aki halász gyer­mekeket szült. Bár ki tudja ma már, hányadíziglen visszame­nően kötődtek ilyen-olyan for­mában Szolnokhoz, a vízhez az A Levegő Munkacsoport Energiaár-emelést javasol Zöld csónak a Tabán alatt Folyók hálójában- Ott lebegett a hal a háló fölött, de nem mertem kiállni a hajó orrába, mert szédültem - mondja bajusza alatt Bozóki Ferenc halász, amikor utolsó vízre szállásáról beszél. - A zsákmány elil­lant, a halászat megszállóját, a nyugdíjas vízi embert az ideg­bénulás tavaly májusban a partra vetette. Sajtószabadság régen és ma Egyezkednek a koalíciós pártok. Az új hatalom új médiaelnö­köket szül hamarosan. Nahlik Gábor és Csúcs László alelnököket már felmentették tisztségükből. A legnagyobb vitákat - amelye­ket itt-ott már unt is a köz embere - a rádió és televízió kormány­zásának mikéntje váltotta ki az elmúlt parlamenti ciklusban. Azonban a politikai és gazdasági érdekkörök mentén szerveződő nyomtatott sajtó terén is zajlanak a változások. A múlt hét végén a Pest Megyei Hírlapról mondták ki, hogy megsértette az elfogu­latlan újságcsinálás normáját. Mivel újságból több is van, egy-egy lap megszűnésére, tulajdonos-, és/vagy „profilváltására” - ha csak nem vásárlójuk, olvasójuk éppen - kevésbé figyelnek fel a polgárok. Pedig valójában a sajtó történeti fejlődése mutat rá, hogy a szabad véleménynyilvánításért és a demokráciáért, amelyek összetartozó fogalmak, már jóval a tv, rádió megjele­nése előtt keményen harcoltak az írott sajtóban. Vasvári Pál 146 évvel ezelőtt írta le: „Szabad sajtó nélkül a közvéleménynek uralkodni nem lehet. Ami a beszédre nézve a nyelv, az a gondolatra a sajtó.” Amióta sajtó van, küzd a cenzúra ellen. A kormányok mindig korlátozni próbálták a szabad véle­ményáramlást. A katolikus egyháztól Mária Terézia vette állami kézbe a cenzúrát. II. Józsefnek olyannyira sikerült enyhíteni rajta, hogy a korfelfogáshoz képest túl is lőtt a célon. Kialakult a nyomtatott gondolatok iránti tisztelet, virágzott a szellem. Ezért bevezették az újságbélyeget, szigorították a cenzúrát. A Bécsben kiadott második magyar nyelvű újság, a Magyar Kurír szerkesz­tője írta - nagyfokú humorérzékről téve tanúságot - megnyirbált lapjának üresen maradt helyeire: „Itt nagy szél fútt, elvitte a be­tűket.” 1815 után megvalósul a teljes szigor a cenzúrában. Jel­lemző az abszolutisztikus viszonyokra: 1839-40-ben a cenzor he­lyébe a cenzori hivatal lép, de még nincs sajtótörvény. Egyszer fenn, egyszer lenn. ’48. március idusán Petőfi ki­mondja: „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a saj­tóiul a bilincs.” Kossuth hozzáteszi: „Vagy nyomtatási szabad­ság, vagy a szabadság elnyomása.” Az utóbbi következik. Formá­lisan marad a sajtószabadság, de az utólagos ellenőrzés, betiltás miatt beindul az öncenzúrázás „intézménye”. Az 1852-es sajtó- törvény 10 ezer forintos, igen magas lapindítási kauciója - akár­csak a megintési. betiltási rendszer-jól működik az önkényura­lom időszakában: húsz körüli csupán a magyar nyelvű újságok száma. Ismét fenn! 1867-75: a sajtó addigi legszabadabb kor­szaka jön, felvállalható a politikai ellenzékiség. Egy 1871-es ren­delet alapján a sajtóvétség miatt fogházra ítéltek megkülönbözte­tett szabadságjogokat kaptak: napi hét órában fogadhattak látoga­tót, ellenőrzés nélkül levelezhettek. Újra lenn! 1914-ben az oroszországinál rosszabb helyzetbe kerül a magyar sajtó. Helyre- igazítást írtak elő akkor is, ha formai követelménynek nem tett eleget a közlemény. Jön a háborús cenzúra, majd ’ 18-ban Károlyi Mihály könnyít. Egy évvel később kemény diktatúra, sajtóellen­őrzés következik, van olyan hét, hogy 200 lapot is megszüntet­nek. A vörös terror, fehér terror egyaránt árt a sajtónak. Az 1910-es 1600-ról az 1925-ös évre 900-ra csökken az időszaki saj­tótermékek száma. A terjesztés előtti utólagos ellenőrzés vágja a legnagyobb „rendet” a lapok sorában. Darányi zsidótörvénye a sajtókamarák felállításával diszkriminál ’38-ban, majd Teleki a sajtó-ellenőrzési hivatallal ’39-ben. ’40-től kormányrendelet in­tézkedik a totális cenzúráról. ’44 áprilisában - nem is oly régen - Pesten csupán két nyilvános lap jelent meg. Néhány év után jött az a 40 esztendő, amikor átpolitizált volt nem csak a sajtó, az iro­dalom is. A sajtó a polgári demokrácia legfontosabb eszköze. Mit jelent ma a sajtószabadság? Mindennemű korláttól; a kormánytól, a po­litikától való függetlenséget. Ezért javasolja az MSZP médiaszakértője: az MTV közszolgálati feladatainak felmérését független, külföldi szakértőkre kell bízni. A sajtó-, illetve médiaszabadság mindig küzdelem árán való­sul meg, amihez bátorságra, toleranciára, józan realitásérzékre van szükség. És természetesen ebben a szellemben tevékenykedő médiaelnökökre. Simon Cs. József ősök. A nagyapa és annak szü­lei is mesterien kezelték a bo­nét, a kecét, a véghorgokat, a bakokorszákot, a varsát. A Bo­zóki, a Kovács, a Lévai család tagjai kishalászok voltak, joguk volt egyedül kezelni az előbbi eszközöket; ennek ellenében a szolnoki szakasz háború előtti bérlőjének, Boros Jánosnak ad­ták a fogás harmadát - hangzik a történet arról az időről, ami­kor a két folyó tabáni nagycsa­ládokat tartott el. Az apa sem fe­lejtette el azokat a fogásokat, melyeket gyerekfejjel tanult, nem adta fel az ősi mesterséget. A róla és párjáról készült fest­ményt a Szépművészeti Múze­umban állították ki. Másolata a Bozóki család szobájának falán díszeleg. Tabáni életkép. Körbeöleli a két alakot a szoba szűk belső tere, mint ahogy maga a Tabán is magába zárta, összetartotta az ott élőket. Megfestették kívülről is az azóta lebontott otthont. Mutatják, hová kellene mennem mamát látogatni, ha minden marad a régiben. Itt mindenki ismert mindenkit. Az ismeret­ségek az utódokra hagyomá- nyozódnak. - Télen csapatba verődve jeget vermeltünk a sör­gyárnak, a likőrgyáros Csics­mányinak, a henteseknek - folytatja a házigazda. - Volt, amikor lutajoztak, Szatmárcse- kéről úsztatták a fát ide és Sze­gedre. Az idő tájt általános horgá­szati-halászati tilalom volt, má­jus l-jétől egy hónapig tilos volt a halfogás. Akkor csinálták a gyerekeket - hangzik el egy ésszerű érv a bő gyermekál­dásra. Húsz éve lehetett, amikor va­lamelyik fővárosi lemezbolt ki­rakatában az egyik lemezborí­tón látta viszont hajóját, hálóját, a Zagyva torkolatában. - Más Zagyva volt az akkor - emlék­szik vissza. Kanyargósabb volt, több búvóhelyet találtak a ha­lak. Tíz éve egyre rosszabb a helyzet, romlik a víz minősége. A kisebb-nagyobb kőgátak is hozzájárulnak ehhez. Néhány alföldi város olyan, mint egy sátortábor - vélekedik egy ismert magyar gondolkodó. - Ha odébbraknák őket, senki­nek nem tűnne fel hiányuk. - A halász erre csak legyint. A Bo­zóki család utolsó halásza víz nélkül nem tudna meglenni. Debrecenben fiatalkorában la­kást is kínáltak neki, de ő ma­radt. Ott nincs Tisza. Szurmay

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom