Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-09 / 160. szám

1994. július 9., szombat Szabadidőben----családi körben í i Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad A meditációs gyakorlatok végére értünk. A kilenc gyakor­latból álló sorozat sok mindenre megtanított minket. Megismer­hettük belső és külső világun­kat, megtanultuk megérteni önmagunkat és másokat, meg­tanulhattuk becsülni, amink van, amit elértünk és azt is, ho­gyan tudjunk eleget tenni min­den elvárásnak anélkül, hogy önmagunkat megtagadnánk. Ezeket már ismerjük, de nagyon fontos, hogy tudjuk is őket al­kalmazni, tudjunk minden nap velük együtt élni. A kilencedik gyakorlat té­mája: minden vágyaink betelje­sedése. A lazítás után most arra a pontra figyelünk, amelyik a segédeszközül használt tárgy középpontja. Gondolatban nyu­godtan átismételjük az előbbi gyakorlatok témáit és arra gon­dolunk: „Igen, tulajdonképpen minden vágyam teljesült”. Érre gondolva egy adott pillanatban az az érzésünk: ezeknek a gya­korlatoknak az volt a céljuk, hogy megismerjük saját lénye­günket, az ÉN-ünk legmélyebb lényegét. Azáltal, hogy meditál­tunk a külvilgáról és saját belső világunkról, felfedeztük önma­gunkat. Megtaláltuk önmagun­kat éppen azon a helyen, ahol lennünk kell. Ez a felfedezés érezni engedi, hogy „nincsenek láncaink, szabadok vagyunk”, érzékeljük a maga egyszerűsé­gében a létezést. Létezünk füg­getlenül attól, hogy milyen a sorsunk, jó vagy rossz, és ez az érzés örömmel tölt el. A létezé­sünket nem tudja befolyásolni se racionális, se érzelmi megkö­tés, senki véleménye rólunk. Ilyenkor érezzük a szabaságot, a függetlenséget, a biztonságot és jön, hogy hangosan kimond­juk, „létezünk, létezünk”. Siker­telenségeink már nem fájnak, a jövő már nem ijesztő, nem érezzük magunkat bűnösnek, gyengének, nem marcangol az önvád, nem érezünk félelmet, mert megértettük, hogy a léte­zés puszta ténye mindezek felett áll. Úgy érezzük, elértük célja­inkat, vágyaink teljesültek, mert a lényeges a létezés. Az érzés, hogy vagyunk, a „lenni” betölti lelkünket. Már nem a „nekem van” a lényeges, nem ez hatá­rozza meg tetteinket, gondolko­zásunkat, hozzáállásunkat a problémához, hanem a „lenni”, létezni. Érezzük a szabadságot, az erőt ahhoz, hogy régi vágya­inkat úgy valósítsuk meg, hogy közben figyelni tudjunk nem­csak egymásra, hanem min­denre ami új és más. Nem érez­zük magunkat veszélyben, nem félünk a másságtól, sőt meg akarunk ismerni minden újat, elfogadjuk a más létezési for­mák lehetőségét is. Aktívak le­szünk, érdeklődési körünk nő, sok minden érdekel, a félelem és az agresszivitás nyomtalanul eltűnik. Végre megértettük, hogy létezni egy egészen külö­nös dolog. A meditációs gyakorlatok végzésénél megjelent érzések, amelyeket önöknek is leírtam, mind saját tapasztalatom. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki szóról szóra ugyanazt kell érezze. Mivel nem vagyunk egyformák, nem is érezhetünk egyformán. De jármit is éreztek önök a gyakorlatok során, ha a témákat szem előtt tartották, a hatása ugyanaz kellett, hogy le­gyen. Vagyis ugyanazokat a ta­nulságokat vonták le önök is. Fontosnak tartottam elmondani ezeket az élményeket azért, mert tapasztalataim szerint nem ismerjük elég jól önmagunkat, és hiányos önismerettel akarunk helyesen megoldani problémá­kat. Hiányos önismeretünk oka. hogy nem vagyunk eléggé nyi­tottak, formalisták vagyunk, nem merjük megmutatni önma­gunkat mert félünk, hogy ki tudja mit látnak mások, mások véleménye mögé bújunk, mert a magunkét nem merjük kimon­dani és így irányíthatóvá vá­lunk, eszköz mások kezében. A létezés célja pedig egészen más. Földi életünk nagy .feladata ma­ximális fejlettségi fokra emelni azt a létezési formát, amelyik nekünk adatott. Ezt viszont nem lehet megcsinálni csak szaba­don. Dr. Cherechianu Aurel Nyúlsz ívű vagy oroszlánszívű? Barangolás a kutyavilágban A gazda egyik legnagyobb büszkesége, ha kutyájáról - akár öleb, akár borjú nagyságú jószág - kiderül, hogy nem ijed meg a saját ár­nyékától, és alkalmanként akár a túlerővel is bátran szembeszáll. Csakhogy erről a jellembeli tulajdonságról nem könnyű hiteles in­formációkat szerezni. Mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy az igazán bátor négylábú a valódi vagy vélt veszedelemmel szemben minden külső kényszer, ösztönzés nélkül lép föl. S mivel kutyák esetében is igaz, hogy a bátorság a félelem legyűrésének képessége, merészségüket az adja, hogy félelmi reakcióikon a pillanat tört része alatt képesek úrrá lenni. Ily módon az ijedtség érzékelhető megnyilvánulására nincsen idő. A kutyakiképző iskolákon egyébként könnyűszerrel „letesztel­hetjük” kedvencünket bátorságból. Nem kell hozzá más, mint egy olyan gyakorlat, ahol a kutya szabadon kíséri vezetőjét (gazdáját), s közben „váratlan” támadás éri. Ilyenkor az állat többféleképp visel­kedhet: 1. Azonnal, erélyesen igyekszik elhárítani a támadást - bátor, jó őrző-védő készségű kutya; 2. Körülugatja, körülfutja a támadót, de ténylegesen nem bocsát­kozik harcba vele - nem gyáva, de hiányzik belőle a valódi merész­séggel mindig párosuló önbizalom. 3. Megijed a támadótól és elfut - sem kiképzésre, sem tenyész­tésre nem alkalmas. 4. Játszani kezd a támadóval - lehet, hogy bátor, de híján van a védő- és harcos készségnek; ha fiatal, esetleg az érés időszakában e tulajdonságok kibontakoznak benne. 5. Közönyös - a védő- és harcos ösztön, az intelligencia hiányzik belőle, alkalmatlan a védő-őrző feladatra. A természeténél fogva bátor nyégylábút egyébként nemigen kell oktatni a támadásra vagy akár az ember elleni küzdelemre. A szüle­tetten gyáva kutya pedig a legszakszerűbb kiképzés után is csődöt mond, ha bátor ellenféllel kerül szembe. Veress István Ferenczy Europress Barkácstanács Kis ötletek kirándulóknak, turistáknak A rövidebb-hosszabb kirán­dulások néhány praktikus kellé­két a természetbarátok maguk is elkészíthetik - olyan kivitelben, hogy kevés helyet foglaljon el a sporttáskában vagy a hátizsák­ban. Fontos tartozék például a fő­zőállvány, (1. rajz) amelyen - spirituszkockák tüzénél - ételt melegíthetünk, sőt főzhetünk is. Az állvány 5 darabból áll, de ré­szekre szedve akár egy nagyobb zsebben is elfér. Elemei 1 mil­liméteres bádog- vagy alumíni­umlemezből készíthetők el; en­nek megfelelően az illesztőbe­vágások mindegyike szintén 1 milliméteres. Érdemes a rajzon látható mé­reteket tartani, mert jól megfe­lelnek a tábori körülmények kö­zötti sütés-főzés igényének. Az alsó lemezre tegyük a ci- pőkrémes doboz tetejéből ki­alakítható tálkát a spiritusz­kockákkal, a felsőre kerül a konzervdoboz vagy az ételes- edény. Sátorban a ruhanemű elhe­lyezése a helyszűke miatt rend­szerint gondot okoz. Egy egyszerű ötlet segítségé­vel a sátorrudakon tetszés sze­rinti számban szerelhetünk föl ideiglenes akasztókat (2. sz. rajz) egy-egy szemescsavar és egy 3 milliméteres drótdarab segítségével. A szemescsavar beerősítése után a drót hosszától függő helyen fúrjunk egy kitá­masztásra szolgáló lyukat, s kész a sátorbontáskor könnyen leszedhető fogas. Készíthetünk házilag minitá­jolót is, amely mindössze egy mágnesezett gombostűből és egy 3-4 milliméter vastag para- fadugó-szeletből áll. Iránytűként úgy használható, hogy a tűvel keresztben átszúr­juk a dugódarabkát, s azt rátesz- szük egy pohár víz tetejére (3. sz. rajz). A parafa egy picit ide-oda úszik a vízen, majd a tű hamarosan beáll észak-déli irányba. Hosszabb kirándulások al­kalmával jó szolgálatot tesz egy kis zsebvarrókészlet (4. rajz). Kartonpapírból vágjunk ki egy 70x380 milliméteres téglalapot, és vékony vászonnal vonjuk be. Két szabad végét hajtsuk vissza úgy, hogy középen egy két cen­timéteres rész szabadon marad­jon, majd oldalt a széleket varr­juk össze. Az így kapott két zsebbe tehetjük a tűtartót, a kis védőnyélbe helyezett borotva- pengét. Ha még egy kisméretű kar­tonzacskót is készítünk, abba tehetjük a négyfajta cérnát tartó lapocskát és a biztosítótűket, inggombokat. A két vászonzsebet egymásra hajtva akár belső zsebünkben is hordhatjuk a készletet. Ferenczy Europress Fesztelenül és feszengve Aki egyedül van, egészen más ember, mint társaságban. Ez már a külsején is látszik, ha hirtelen ott termünk előtte, anélkül, hogy felkészülhetne megjelenésünkre. Hirtelen begombolkozik, fel­húzza az összes cipzárját, meg­igazítja a frizuráját, sőt esetleg rövid időre el is tűnik, hogy átöl­tözzön, mert „mégsem illik ilyen öltözékben látogatót fogadnia”. Aki egyedül van, az a testével is másképpen bánik, mint ami­kor embertásai között van. Va- karódzik, turkálja, piszkálja, dörzsöli és tapogatja magát. Mindenesetre sokkal gyak­rabban érinti meg a testét, mint amikor figyelik. Aki egyedül van, különösen viselkedik. Énekel egy dal visz- szatérő refrénjét. Az éneklést összehangolja tevékenysége rit­musával. Amikor a hasát szap­panozza, mintha altatót éne­kelne, a cipőpucolásnál ugyanez immár harci dal. Aki egyedül van, szívesen be­szélget önmagával, valamint az éppen kezében lévő tárgyakkal.- Igen, igen! Ez a hanyagsá­god következménye, gyerme­kem! - simfeli magát a nő, mi­közben keresi a pénzesutalványt, majd amikor megtalálta, így szól hozzá: - Itt vagy hát, drágasá­gom! Na gyere szépen, kitölte- lek! Némelyek különben házastár­sukkal kettesben is úgy visel­kednek, mintha egyedül lenné­nek. Hogy ez helyes-e, arról elté­rőek a vélemények. Egyesek úgy vélik, hogy a házasság akkor jó, ha kedvünk szerint viselkedhe­tünk, mintha csak egyedül len­nénk. Ők nem gombolják be a gombjukat, nyitva hagyják a cipzárjukat, vakarják és piszkál­ják magukat, telidúdolják társuk fülét, és csodálkoznak, ha meg­kérdezik tőlük:- Mit mondtál?- Semmit! Csak magamban beszéltem - hangzik a válasz. Mások ezzel szemben még húszévi házasság után is igénye­sek, és nem kényszerítik rá part- nerijjcre a hajcsavarók, a reggeli­hez a hálóing, a turkáló ujj és a tyúkszem látványát. Ez utóbbiak a feszengők, az előbbiek a fesztelenek. Nehéz eldönteni, melyiket könnyebb elviselni egy életen át. (Christine Nöstlinger: Néha jobb lenne egyedül) Divattanács moletteknek Csipkeblézer - ami takar is, öltöztet is Szerencsés változása a módi­nak, hogy ismét divatba jöttek a csipkék és általában az áttört anyagok. Ezekkel ugyanis a legegyszerűbb ruhák is „meg- bolondíthatók”, s akár díszítés­ként, akár kiegészítésként fel­használva kitűnő alkalmi öltö­zékre tehetünk szert. Az egy­szerű, szép csipkeblézer (1. rajz) az év minden szakában hordható színházba, hangver­senyre, bankettre, esküvőre. Tegyük hozzá: a moletteknek kimondottan előnyös - takar is, öltöztet is. Bélelni nem kell, mert épp az az érdekes benne, hogy átlátszó és érvényesül a csipkehatás. El- dolgozása: körben, 4 cm széles selyem pánttal. Élkészítése: A szabásminta (2. rajz) 168 cm-es testmagas­ságra, 118-as mell- és 122-es csípőbőségre való. Az anyag- szükséglet: dupla szélesből egy­szer a kabátka hossza és egyszer az ujja hossza. A szegéshez elég 50 cm selyem, ha szimplán használjuk. A csipke és a se­lyem azonos színű, legfeljebb árnyalatban térhet el. A szabásmintát 10xl0-es négyzetháló segítségével na­gyítsuk fel csomagolópapírra. Szabásnál a hosszanti varrá­sokra 2, a többire 1 cm-t hagy­junk rá. A mellvarrást kis hajtás helyettesíti, ami a vállvarrásból indul. Próbánál ennek irányát korrigálhatjuk. A varrások ösz- szegépelése után vágjuk kes- kenyre a széleket és úgy tisztáz­zuk el, mert átlátszik. A szegő­pántot kézzel varrjuk le, szintén láthatatlan öltéssel. Ne feled­kezzünk meg a válltömőről - ezt is selyemmel kell bevonni. A szabásmintát felhasznál­hatjuk szövet vagy selyem kis­kabát kiszabásához is. A rajzon levő 'fazon bő, háromnegyedes ujjú, derékban vendéggombbal gombolódik. A csipkemaradé­kot felhasználhatjuk ruha díszí­tésére, például V alakú betétet készíthetünk belőle; így valósá­gos kompié lesz a blézerrel együtt. Záhonyi Lujza (Ferenczy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom