Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
Lakótelepi Riviéra Amikor ilyen kánikula járja, csupa napfényes dologról ír az ember. Mintha meghátrálnának a gondok a forróságban. Mintha mindenki kicsit félre tolná a zűrös ügyeket, kitiltaná őket a gondolataiból. Vízpartra igyekszik, süt- teti a hasát az áldott nappal, és csak az érdekli, hogy szépek a lányok, hideg a sör, az asszonyok is elégedettek, mert végre őket is kiszolgálják, nem ők róják a kilométereket a konyha és az étkezőasztal között. Most még a pénzzel sem törődik senki, még az sem számít, hogy méregdrága a büfékben kapható rágcsálnivaló. Nem baj. Egyszer élünk, egyszer nyaralunk, egész évben erre kuporgattuk a gubát. De mi van azokkal, akiknek még kuporgatni sincs miből - egyre többen vannak ilyenek. Azok hol töltik sokszor kényszerű szabadidejüket, munkanélküli létük üres óráit? Ha kora délután meglátogatjuk tömbóriások alkotta > lakótelepeinket, a házak közötti valaha zöld, mára már szalmasárgává szikkadt füvön napozó lányok, asszonyok hadára bukkanunk. Kérdezni sem kell, mondják, maguktól: „Ugyan mit csinálnék oda- fönt?! Hiába húzom össze a sötétítőfüggönyöket, csak átforrósodik a lakás. Nem is az ablakokon jön be a meleg, a betonfalak árasztják magukból. Még éjszaka is, amikor odakint már kellemes, hűvös a levegő, a lakásban alig lehet megmaradni. A panel csakúgy sugározza a hőséget. Itt kint lebarnulunk, szép divatos színünk lesz, és még pénzbe sem kerül. Jókat kuncogok magamban, ha találkozom egy rég nem látott ismerőssel, és az összecsapja a kezét:- Te jó ég! De jó színed van!- Tán a Riviérán nyaraltál?!"- Igen. Bizony. Kinek a pap, kinek a papné. Kinek Itália, Istria, Kréta, kinek a Zagyva-part, a Tisza, kinek a lakótelepek „páratlan” sztyeppéi. Apropó. Erről jut eszembe. Ismerve a magyarok világhíres találékonyságát, élelmességét, nem lehetne a csikós-gulyás romantika mellé ezt is eladni Nyugatnak? ... A sorozat előző részének befejezéseként a jég fontosságát hangsúlyoztuk, mint az egyik legszükségesebb „eszközt”, hozzávalót, amely az italok, a keverőpohár, illetve a rázóke- hely (séker) kellő hűtését biztosítja. A mélyhűtőnkben egyszerűen készíthetünk jégkockákat (szájjeget) hűtőszekrényünk jégtartójában. A jégkészítéshez feltétlenül semleges ízhatású csapvizet használjunk; ha a csapvíz esetleg túl klóros, akkor inkább készítsük a jeget ásványvízből. A szájjéggel jól hűthetjük - az előzőekben felsoroltakon túl - a koktélospoharakat is az italok betöltése előtt. Egy-két jégkockát a kely- hekbe helyezünk, majd a kely- heket talpuknál fogva körkörösen mozgatjuk. A körbe-körbe futó jégdarabok gyorsan deressé hűtik a poharak falát, amelyek szép „dérsálat” kapnak egy kis időre, elegáns dekorációt is biztosítva. Az így „elhasznált” jeget újra már ne használjuk italok hűtésére, mert már nem elég „szára- zak”, azaz gyorsabban és több jégvizet engednek, amely - mint már említettük - a szükségesnél jobban felhígíthatják italunkat. Ilyen jeget viszont ismét újrafagyaszthatunk, tehát a fagyasztás után már megfelel a funkciójának. A jeget az italkeverés során szájjégként, illetve törtjégként használhatjuk föl. A törtjég készítésének egyik egyszerű módja az, hogy a jégkockákat egy tiszta fehér da- masztszalvétába hajtva, vágódeszkára téve klopfolóval apróra törjük. Ezt a jeget, - ha tárolni is kell rövid ideig - mindenképpen olyan jégvödörbe helyezzük, amelynek az alján egy apró lyukakkal sűrűn ellátott szűrőbetét van, amely a jégvjzet átengedi, így a törtjég lassabban olvad. A jégvödörből történő kiemeléséhez feltétlenül jéglapátot használjunk, amely- lyel nagyobb mennyiséget egyszerre tudunk kivenni. A törtjeget turmixgépben is lehet készíteni, ha utána ebben is keverjük össze az alkotórészeket. A jég tárolásához a jégvödröt használjuk, amely rendszerint duplafalú szigetelt műanyag, vagy fém edény jól záródó (illeszkedő) termoszfedéllel. A jégkockákat jégfogóval (jégcsipesszel), vagy jégkanállal vehetjük ki. A jégfogó úgy funkcionál, mint egy nagy méretű cukorfogó, ám a fogó részek esetleg öblösre, de mindenképpen karmos végűre vannak kiképezve. A jégkanál egy nagyobb méretű evőkanálhoz hasonlít, szintén karmos végekkel és apró lyukakkal ellátva. Egyszerű „báreszköz” továbbá a dugóhúzó, a citromcsavaró, a bárkés (recés élű, fölfelé hajló villás véggel), a konzervnyitó, a vágódeszka (friss vagy konzerv gyümölcsök darabolására), a szódásszifon. A bárkánál (keverőkanál), a keverőpohár'és a spirálszürő (bárszűrő) már a speciálisabb eszközök közé tartozik, használatukról a következő részben szólunk. (A felsoroltak közül mutatunk be az ábrán néhányat. Az ábrák Peter Schmoeckel: Klasszikus koktélok c. könyvében szerepelnek.) Sonyák Béla Tepsilesen A halételek Mekkája A Tiszafüred és Poroszló Ti- sza-híd lábánál igen nehéz már parkolóhelyeket találni. Ennek egyik vagy talán a legfőbb oka, a Fehér Amur étterem konyhája. Sok törzsvendéget szerzett már magának halételeivel. Visszajár ide még Zalából is vendég, de az osztrák és német turisták is rátaposnak a fékpedálra ha meglátják a gyönyörű környezetben, közvetlenül a Tisza folyó mellett lévő vendéglátó egység cégtábláját. Akkor is alig volt üres asztal, amikor legutóbb ott jártam. „Fá- jin dolgozik?” - kérdeztem a csinos felszolgálónőt. - Igen bent van - hangzott a válasz. Eme diskurzushoz is tartozik némi magyarázat: az étterem főszakácsának Visnyei Imrének a beceneve ez az ízes magyar tájszó, a „fajin”. Kérésemre nemcsak leírt két általam kívánt receptet, hanem kedvemért gyorsan nekilátott és el is készítette az ételeket. Szívesen köz- zétennénk fotókat is a kész művekről, de bokros teendőim miatt nem tudtam megvárni a „végkifejletet”. így jómagam tesztelni sem tudtam a finomságokat, de remélem, olvasóink kedvet kapnak a főzőcskéhez, és megteszik ezt majd helyettem. Süllöszeletkék „Horgász módra”: Először a halikrakrémet készítjük el. A halikrát jól lecsepegtetve kiáztatjuk. Hozzáadjuk a keményre főtt tojás sárgáját, a sűrűre főtt búzadarát, és mixerrel jól összekeverjük, közben apránként öntünk hozzá olajat és egy nagyon kevés szódavizet addig, amíg könnyű hab nem lesz belőle. Amikor kész, apróra vágott hagymával, feketeborssal és citrom levével ízesítjük. Ezután sütjük meg vajban a süllőszeleteket, amit a már elkészült halikrakrémmel bekenve teszünk még ízletesebbé. Az ételt főtt burgonyakörettel tálaljuk, amit előtte vajban megfuttatott apróra vágott petrezselyemmel ösz- szekeverünk. A süllőszeletké- ket citromkarikákkal díszítjük. Hozzávalók (tíz személyre): Halikrakrém: 30 dkg halikra sóban érlelve, 20 dkg búzadara, 2 tojás, 2,5 dl szódavíz, 2 db kisebb fej hagyma, 2 citrom, ízlés szerint olaj és bors. Süllöszeletkék petrezselymes burgonyával Az előzőekhez hasonlóan készül, csak a vajban megsütött süllőszeleteket nem kenjük meg halikrakrémmel. A két kg-nyi süllőhöz két kg kockára vágott, vajban megfuttatott és apróra vágott petrezselyemmel ízesített burgonyát tálalunk. - p Szabálytalan portré Tetőtől talpig izmos kor jók, ha túlontúl nem látszanak.-Te ilyen vagy?- Mások mondják. Igaz még változók, de a balett deréktól lefelé nagyon megerősíti a lányokat.- Te viszont az Egyenlítőtől északra is izmos vagy!- Igen, mert két éve versenyszerűen kajakozom. Évközben heti öt edzést tartunk, ilyenkor tízet. A napi kötelező mennyiség tíz-tizenkét kilométer. Ehhez már muszkli is kell. Legalább is valamennyi. Egyébként most készülünk a középiskolás országos döntőre, a diákolimpiára.- Mit vár tőled az edződ?- A serdülők között indulok: 500-on, meg 2000 méteren. Az utóbbiban valamilyen színű érmet szeretnék. Igaz, már egy bronz van.- Te egy igazi sportos lány vagy. Mi a hobbid?- A balett, a kajakozás, a kerékpározás, meg a zongorázás.- Fiúk?- Ah, nincsenek, nem is járok diszkóba.- De azért megnézed őket.- Félszemmel.-És?- Az izmos, nálam magasabb fazonok tetszenek. De azért a fejükben is legyen valami.- Erről jut eszembe: a bizonyítványod?- Kedvencem az angol, a biológia, a testnevelés. Egyébként a humán tárgyakat csípem, és az elképzeléseim szerint testnevelő szeretnék lenni.- A nyár? . - Itthon töltöm: edzésekre járok, anyuékkal, a lánytestvéreimmel leszek.- Kedvenc ételed?- Mindent megeszek és nem látszik meg rajtam, mert ledolgozom. Egyébként a hortobágyi húsos palancsinta anya módra. Ebből öt megy be ha formában vagyok. Én is kérdezhetek valamit?- Bátran!- Azóta spárgában vagyok. Leszállhatok az asztalról?-Te jó ég, ugorj gyorsan, és ezzel vége is a szabálytalan beszélgetésnek. D.Sz.M. Fotó: Mészáros Tény, ez a kis Kecskés Kornélia kisportolt fruska. Jelenleg afféle se gyerek, se felnőtt, mivel éppen 15 múlt. Szolnoki, a Tiszapartiban, a 2. f osztálynak az oszlopos tagja! Mit oszlopos, amikor 165 meglévő centijéhez 50 kiló társul. Gondoljanak bele, Kornéliának vagy ahogyan a többiek hívják, Nellinek heti tíz edzése van. Rendhagyó módon az asztal tetején készült az interjú. Nelli annak rendje és módja szerint angolspárgába vágta magát. Mellesleg a Szolnoki Balett egyik legígéretesebbje, ezt Mozsonyi mestertől hallottam.- Ennyire tehetséges táncosnő vagy?- Ezt a mester jobban tudja. Tény, anyuci is balettozott, volt mit örökölni tőle, én pedig folytatom a hagyományt. Kilenc éve koptatom a balettcipőket, és a heti két tréningen kívül otthon is gyakorolok.- Szerinted milyen egy táncosnő?- Csinos, vékony, formás legyen a lába. Erős a lábfeje. Izmok is kellenek, de azok akKornéliának meg se kottyan ez a mutatvány. Könnyedén mosolyog a fényképezőgép lencséjébe. Hihetetlen történet Tanyát ettek a nyulak? Soha nem foglalkoztam nyúl- tartással, habár húsukat - legyen az házi- vagy vadnyúl igencsak szeretem. A tapsifülesekről annyit viszont tudtam, hogy répát, káposztalevelet és egyéb zöldféléket rágcsálni nagyon kedvelnek és felettébb szapora jószágok. Azt viszont bizton állíthatom, sohasem gondoltam, hogy egy egész tanyát képesek „jóízűen elfogyasztani”. Ézért kissé hitetlenkedve hallgattam az alábbi történetet, melyre többen esküdtek, bármily hihetetlen, megtörtént a mezőtúri tanyavilágban. Hogy pontosan mikor, az már az idők homályába vész, de a fura eset megesett. Az említett tanya gazdája elhatározta, hogy nyúltenyésztés- sel is foglalkozik majd, hiszen egy időben ez jövedelmezőnek számított. Nosza, gyorsan ketrecek építésébe kezdett, beszerezte a törzsállományt és várta a szaporulatot. Minden jó falattal kényeztette nagyfülű állományát, de valahogy nem igazán értette, mi történhetett azokkal, melyek egy reggelen, a ketrecet átrágva, eltűntek a portáról. Gondolta, vándorbotot véve kezükbe - pontosabban tappan- csukba - nekivágtak a nagyvilágnak. A nyulak viszont hűséges háziállatnak bizonyultak, ragaszkodtak gazdájukhoz. Olyannyira, hogy egy napon a bentlakók legnagyobb rémületére, összedőlt a vályogfalú tanya. Mint kiderült, a nagyvilág helyett a házba vágyók lassan, de biztosan aláásták, alárágták az épület1 falait, és még a nyulakat is meghazudtoló sebességgel szaporodni kezdtek a vályog oltalmában. E tettért több mint ötszáz nyúl volt a ludas. Mentségükre szolgáljon, hogy emberéletben nem esett kár. Talán a gazda is hibás volt, mivel nem kérte ki a nyulak véleményét, ugyan milyen ketrecben szeretnének élni? Tanulság talán annyi: mielőtt jószágtartásba kezdünk, nem árt ha néhány ismeretet beszerzünk a tenyésztendő állatról. A nyu- lakról pedig jó ha tudjuk, úgy tűnik, szeretik a vályogfalú házakat. Czikkely Anna
