Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-07 / 132. szám
1994. június 7., kedd 7 Rövid életrajz egy álláshalmozóról A filmrendezés veszélyes foglalkozás Fejes Attila 25 éves fiatalember nem kis feladatot lát el Jászjá- kóhalmán, mint hogy egyedül ő viszi ki lapunkat az előfizetőknek. Nem így kezdődött cégünknél munkája, mert ketten látták el ezt a feladatot a településen, de a másik laphordó megbetegedett, így - ahogy mondani szokás - nem maradt más hátra, mint. előre. Attila maga az örök mozgás, nem az a típus, aki megvárja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Nem akart ő laphordó lenni, de így hozta a sors. Középiskolai tanulmányait szülőfalujától elég messze, Szentesen végezte. A Horváth Mihály Gimnázium irodalom-drámata- gozatos osztályába járt, mert akkor még egyedül itt volt az országban középiskolai szintű színészképzés. A Színművészeti Főiskola gyakorló iskolájának számított a suli. Attila ambíciója az volt, hogy filmrendező lesz, de ezt ott kiölték belőle. A visszatérő volt diákok beszámolóitól ugyanis alaposan megijedt, mert azt hallotta, nem egészen szeretik egymást azok, akikhez hasonló akart lenni. Az volt a legkisebb „tétel”, hogy - képletesen - ölik egymást a szakmabeliek. Film- és videoismeretekkel kilépve az „Életbe” mindjárt be is „rántották” katonának a határőrséghez. Utána a helyi postánál dolgozott mint telefonközpontos. Közben a posta- forgalmi szak- középiskolát is elvégezte. Még eközben a labdarúgóedzői tanfolyamot is kijárta. Lejárván a szerződése a postánál, elment a Generali Biztosítóhoz mint üzletkötő. Ez a tevékenység nála már leáldozóban van, ezért éppen jól jött neki a laphordás. És mindez még nem elég, a faluban közterület-fenntartói feladatokat is ellát. Sőt, újabb állások vannak kilátásban, de ezekről már nem beszél. Persze a sor ezzel nem zárult le, hiszen nem lenne teljes a lista, ha kifelejtenénk, hogy Attila félprofi állásban Jánoshidán még futballozik is. Ja, meg az önkormányzatnál képviselő-testületi tag is, meg mellékesen - hogy mikor, azt ne is kérdezzék - a házát is építi. Napja úgy zajlik, hogy 5-kor kel, kihordja az Új Néplapot, aztán közterületi munkát végez, kapál, fest, bírságol, majd megy edzeni, majd házat épít és a többi és a többi. Ki ne maradjon a legfontosabb, Attilának barátnője is van. Hogy rá mikor jut ideje, már meg sem kérdeztük. Az már magánügy. Fejes Attila Jó volna csak úszni benne Jaj, úgy élvezik a vizet! Önfeledt szórakozás hangfoszlánya, csak strandra jellemző zsivaj szűrődik ki a jász- kiséri általános iskola udvaráról, ahol egy úszómedence található. A gyerekek határtalan örömmel hancúroznak a vízben, minden arc sugárzik a boldogságtól. Testnevelésóra van. Kiss Lajos és Kissné Sóti Erzsébet testnevelő tanárok tartják a foglalkozást. A 11-szer 23 méteres szabvány medence az úszásoktatás céljára épült 1988-ban. Korábban Jászapátira jártak a tanulók úszni tanulni. Azóta számtalan gyereket megtanítottak itt tempózni úgy, hogy a másodikosok tantervébe beépítették az úszásoktatást. Természetesen a tanévben leadott óraszám kevés az úszás tökéletes elsajátításához, és a szülők sem nagyon noszogatják a gyerekeket az effajta mozgásra az iskolán kívül, de azért a következő osztályokban még megteszik a megtehetőt a tanárok. Tulajdonképpen az volna a jó, ha elsőben csak szoktatnák a gyerekeket a vízhez, aztán másodikban jönnének az alapok, majd harmadikban már élveznék is az úszást. Most hivatalosan 20,óra alatt kell megtanítani az úszást, de ilyen alapokkal ez az idő kevés. A kis uszoda vize termálvíz, ha minden igaz, akkor 87 fokos. Télen fűtésre is használják a településen, ilyen jó időben pedig, kis lehűléssel, az úszáshoz való „közeget” biztosítják vele. Harminc napot bírna - ha nem piszkolnának bele - forgatással. Az uszoda sok pénzt nyel el, rengeteg például a villanyáram felhasználása. Az öröm mellett nagy gond is adódik a medencével. Az, hogy víz van benne. Pontosabban ezzel nem is lenne baj - azon túl, hogy ez kell egy medencébe -, de nagy baj már az, hogy nem fedett. így, hogy nem zárható be, minden rossz, szurtos gyerek iskolán kívül élvezi ki magát a vizében. Ha elhiszik, ha nem, de így van, még bicikliznek is a vízzel teli medencében, arról már nem is szólva, hogy kutyát is úsztatnak benne. Ezért nyáron, pont szezonban kénytelenek leengedni a vizet, hogy mire kezdődik az új tanév, nehogy egy nagy halom szemétdombot találjanak a helyén. Mert állandóan őrizni a vizet képtelenség. Marad hát a végtelen türelem (és zárójelben megjegyezzük: a tehetetlen harag). Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth András Fotók: Mészáros János _____________ 1__________________ J ászsági körkép Élete nem utazás, sokkal inkább vezetés Gábor Sándor és jármüve Jászapáti csendes és rendezett vasútállomása mögött hatalmas rakodóplacc található. A széles betonon egy teherautó és egy pótkocsi árválkodik magában. A „fogat” hajtója, Gábor Sándor gépkocsivezető azért jött ide ki, mert kényelmesen készítheti fel következő útjára a szerelvényt. A Liaz gépkocsi a jászszent- andrási Transz-Ker-Szolg Kft. szolgálatában áll. A teherautó hároméves, használtan vette a társaság pár hónapja. Ezen a kocsin kívül még jó néhány te- harautója van a cégnek, sőt, még bérelnek is párat. Nemzetközi fuvarozást vállalnak velük mindenfelé a világban. Gábor Sándor most Jászalsószent- györgyre megy, ott felveszi a félkész terméket, majd irány Olaszország, ahonnan az alapanyagot hozza. Dinnyétől kezdve gyermekjátékokig mindent szállított már a fiatalember. Gyors fejszámolás eredményeképpen úgy saccolja, félmillió kilométert vezetett eddig. Rendszeresen jár Olaszországba és Németországba. Legrosszabb útjai Oroszországba vezetnek. Amellett, hogy bor- zasztóak az útviszonyok, rosz- szak a közállapotok is. Az még kis tétel, hogy állandóan kivagdossák a ponyvát, bár ennek ára a 100 ezer forintot is elérheti. De ami a legrosszabb, hogy az árut néha hamis pecsétekkel veszik át azok, aki igazolvánnyal „igazolják”, hogy ők a cég tulajdonosai. Márpedig minden pecsétet ismerni, hogy melyik a valódi és melyik a hamis, képtelenség. A szolnoki születésű Gábor Sándor negyedik éve van a Transz-Ker-Szolgnál. Kalandos az életútja. Szobafestő-mázoló és tapétázóként végzett. Ezt nem folytatta, inkább a fuvarozást vállalta, taxis is volt. Ezt is felfüggesztette két évre, mert kiment Tengizbe. Hazajőve belevágott a teherfuvarozásba. Nős volt már egyszer, Jászberénybe nősült, aztán elvált, hogy újra nősüljön. Első házasságából egy kislány született. Imádja foglalkozását. Nem annyira utazni, inkább vezetni szeret. Egy évből nagyon keveset van itthon. Ha összeadnánk az itthon töltött napok számát, jó, ha másfél hónap jönne ki. Nyáron lehet egy kicsit lazítani, akkor egy huzamban két hetet is itthon tölt. Egy 12 éves Zsiguli tulajdonosa. Mondja, nem az igazi, de hát az is jó. Egyelőre. Nyugdíjasok nagy családja Június 22-én Jászladányban azon nyugdíjasklubok tartanak találkozót, amelyek idén ünnepük fennállásuk 10. évfordulóját. Az esemény fő szervezője Ga- valdik Mihály. Vele beszélgettünk. Az országos találkozóra az adta az ötletet, hogy a száznál több tagot számláló Jászladányi Nyugdíjasok Klubja ez évben 10 éves. No, ha már ilyen kerek az évforduló, arra gondoltak, össze kellene jönnie egy hasonló társaságnak. Felhívást adtak közre, amelyre 20 klub jelentkezett. Külföldi időseket is szerettek volna meghívni, jöttek is volna, de nagy gondot okozott a szállás, így ez a lehetőség meghiúsult. A klubok ismertetőt is küldtek magukról, amelyet tablókon mutatnak be. A bemutatkozókból később kiadványt szerkesztenek, amelyet minden résztvevőnek elküldenek, mintegy emlékül az eseményről. A művelődési házban tartandó találkozó 9 órakor kezdődik. Jelen lesz Knoll István, az Életet az Éveknek Országos Szövetség elnöke. A megnyitó után a részt vevő klubok tagjainak, csoportjainak a legkülönbözőbb művészeti ágakban bemutatkozási lehetőséget biztosítanak. Az ebéd után társalgás, nótá- zás szerepel a programban. A szervezők 4-500 vendégre számítanak. A következő kerek évforduló, a fennállás huszadik évfordulója még messze van, de bíznak benne, hogy a klub azt is megéri. Gavaldik Mihály Beleszülettek a munkába Jászivány előtt, az akácosokkal övezett aszfaltút mentén egy kis tanyában él feleségével Tajti Balázs. Az udvar hatalmas és rendezett, füves, sár soha sincs itt. Balázs bácsi nemcsak itt lakik, de itt is született 1932-ben. A tanyát édesapja építette 1920-ban, amikor megnősült, és feleségével kiköltözött Iványból. A gazda 32 évig volt állat- gondozó a téeszben. Idehaza is volt, hogyne lett volna állata. Most is tart két fias tehenet, egy nagy üszőt, egy bikát nemrég adott el, ezenkívül két fias disznaja, meg saját szükségletre két hízója is van.- Valamivel foglalkozni kell a tanyán, mert ezt nem lehet felszámolni - mondja. - Ebbe születtünk, és míg bírjuk, csináljuk - teszi hozzá. A bikát húsra hizlalja, a tehenet meg feji, viszi a tejet a csarnokba. - Csak keveset adnak érte - panaszkodik. Felesége, akivel most pünkösdkor volt a 30 éves házassági évfordulójuk, szintén tanyasi, ebből eredően nincs megijedve a munkától. Mind a három lányuk diplomás. Három unokája van. Balázs bácsinak van egy kétszintes háza is Jász- apátin, de itt kint a tanyán jobban érzi magát. Apai örökségként 11 köblös földje van a szövetkezetben, de azt ki akarja váltani. Még a régi szép időben 26 köblös volt a földjük, de hát öten voltak testvérek, osztozni kellett rajta. Mindemellett - szintén még hajdanán - 40 köblös földet még béreltek is. Volt ökrük, lovuk, mindaddig, míg a téeszcsébe be nem kellett azt „önként” vinni. Egyik vejének is van földje a közelben. A 7 köblös földön dinnye, tengeri és paradicsom terem. Egy a baj: öregszenek. A hatvanat betöltötték, és lej- jebb-lejjebb kell adni a munkából.- De én egyelőre nem tágítok tőle - jelenti ki keményen Balázs gazda. Jó egy kicsit hüsölni a fa alatt energia Fektetik a gázvezetéket Jó hírrel fogad Nagy Sándor, Jászszentandrás polgármestere. Azzal, hogy a múltkori kijelentéssel szemben, miszerint még nem vonulhatnak fel a településre tartó gázhálózat építői a terepre, mert nincs meg az engedély, nos, már az is megvan, így kezdődhet a gázcső fektetése már a héten. A falu az úgynevezett tamasági ágon van, a települést ellátó vezeték Jász- dózsáról, a gázfogadó állomástól indul ki. A kivitelező munkatempóját figyelembe véve körülbelül másfél hónap alatt a településre ér a vezeték. A belső hálózat építési terve most van engedélyezés alatt. Mihelyt ez a rendelkezésre áll, kezdik a csővezeték fektetését. Eddig a lakások fele fizetett be előre 40 ezer forintot, de ha folyik az építkezés, remélhetőleg többen kedvet kapnak a korszerűbb fűtőanyaghoz. A polgármester szerint leghamarabb 1995 első negyedévében lehet majd fűteni a lakásokban földgázzal, de lesz, aki már ebben az évben is „be- durranthat” a kályhákba vele. Sajnos a nagyfogyasztók nem élnek, nem élhetnek a lehetőséggel, a gázbekötéssel, mert nincs annyi pénzük, hogy ezt megtegyék. Itt tartunk ma. A polgármesteri hivatal azonban megragadja az alkalmat, és a hozzá tartozó, legnagyobb fogyasztású intézményeiben az olajat gázzal helyettesíti. Itt hamarosan üzemanyagtöltő állomás lesz Jászszentandrás szélén a volt benzinkút úgy néz ki, mintha bombatalálatot kapott volna: hatalmas gödrök táton- ganak, a tartályok is kint vannak a „levegőn”. Kiderül, hogy átépítik, a volt ÁFÉSZ-tulaj- donra rá sem lehet majd ismerni egy hónap múlva. Az új tulajdonostól, a Heves megyei Help Kft. vezetőjétől, Kácsor Ferenciül megtudjuk, európai színvonalú mini-töltőállomásnál tankolhatnak hamarosan az autósok. A kicsiség ellenére a duplex kútoszlopokból mindenfajta benzint, valamint gázolajat tudnak majd adni, erre az idegenforgalom miatt is nagy szükség van. A tervek szerint a ma már szokásos kicsiny bolttal kiegészült töltőállomás mellett önki- szolgáló mosóberendezést, valamint kisebb szervizműhelyt is megvalósítanak. Az állomás szomszédságában, a régi gázcseretelepből pedig kialakítanak egy szolgáltató-áruházat is, amelynek árukészlete mindig alkalmazkodik a helyi vásárlási igényekhez. Most például a gázt vezetik, ezért mindenféle, gázhoz kapcsolódó cikket fognak árulni benne, amíg a gázprogram miatt erre szükség van. Minden nagyobb, fontosabb egység működni fog július 15-étől, csak a mosó- és a szervizműhely lesz kicsit később készen. A beruházás összértéke 20 millió forint. Ha minden elkészül, 10 dolgozót tudnak majd foglalkoztatni. Arra a megjegyzésre, hogy július 15-e hamarosan itt van, és - a laikus szemével nézve persze - még szinte sehol sem állnak a munkákkal, Kácsor Ferenc azt válaszolta, ők benzinkutakat építenek kicsiben, nagyban, úgyhogy van már „némi” gyakorlatuk, nem kell félteni őket.
