Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-01 / 127. szám

1994. június 1., szerda Kunsági Extra----Kunhegyes 7 I dős mama öreg háza Az öreg ház idős lakója, Kocsis Jánosné Marika néni ponto­san hatvan éve költözött ide Apró, nádtetős épület, tornáccal, melléképületekkel a város szélén, a Tiszaszentimrei úton. Tanya is, meg nem is. Kerítése, kapuja nincs, hatalmas gyep terjeszkedik előtte meg óriási gö­dör. Az épület tisztes öregkorú, és a most 76 esztendős Kocsis Jánosnénál is emberöltővel korosabb. Állítólag az apósa épí­tette még igazi, jó vályogból. 1934-ben, alig tizenhat és fél éve­sen esküdött az urával, és azóta itt lakik. János bácsi, a párja pe­dig már kilenc éve kiköltözött a temetőbe. A gyerekek felnőt­tek: a lánya Karcagon, a fia Cegléden lakik. Valaki közülük ha­vonta, kéthavonta felkeresi az öreg mamát ezen a se tanyasi, se városi portán. Itt, a téglagyár szomszédságában, ahol szabadon kószálhat a szél, lakik egy özvegyasszony. Tízezer-ötszáz forint a havi járandósága, az ebédet hordják neki, és bizony szűkösen jön ki a nyugdíjból. Eladó a tanya is, menne is, nem is, mert a vén fát már nehéz átültetni. A szom­szédok sokszor ránéznek, eljönnek hozzá tanyázni a folyosón. Olykor kiül a verandára a székre, és elgondolkozik azon: a fiatal évek jobbak voltak, az öregek már... és erre legyint egyet. Olyan gyorsan robog az idő, mintha sebesvonaton haladna. Küszködik, dolgozik, szenved az ember, és egyszer azon veszi magát észre, hogy kopognak az ajtón. Kinéz, és kérdezi:- Ki az?- Én vagyok, az öregség. Majd ezután naponta felkereslek... Mit lehet erre válaszolni? Csak hallgat a megszólított, és fü­leli, figyeli az idő múlását. Ha nem hisz a szemének, levesz a falról egy tükröt, és megállapítja: tényleg igaz, itt van velem, belém költözött az öregség. Igazgatóit kapott No, nem megrovást, henem dicséretet, de hogy miért, az majd kiderül ezen rövid írásból. Szentpéteri Lajosról, a Dózsa úti iskola egyik hetedikeséről van szó, aki általában négyes, ötös tanuló. Mit ad az ég, föld­rajzból indította Szabó And- rásné tanárnő, és Lajos nem jött zavarba. Olyannyira, hogy elju­tott a megyei döntőre, és ha már ott volt, nem töltötte feleslege­sen az időt. Holtversenyben második-harmadik lett, ami nem akármi! Kapott is érte ha­zatérve egy igazgatóit, a dicsé­ret típusból. Otthon is örültek, az osztályban is. Egyébként - most tessék megkapaszkodni - a kedvenc tantárgya a történelem és a testnevelés. Azért nem unatkozik a nyá­ron, a dobogós helyezésért járt egyhetes, nyári földrajzi tábor Tiszapüspökiben. Ami a vár­ható év végi bizonyítványt il­leti, nem lesz vele gond. Egy biztos, a matematika négyes, a többi tárgy pedig kivétel nélkül egy számjeggyel jobb. Leg­alábbis ottjártunkkor, május vé­gén úgy nézett ki. .. írta: D. Szabó Miklós. Fotó: Mészáros János Akik vasárnap egész nap dolgoztak, azoknak hétfőre szabad­napot adtam - mondotta Baranya Pál, a település jegyzője, a 7-es számú választókerület munkacsoportjának a vezetője Végi Egyébként Végért Évaként jegyezték be a matrikulába, de mindenki csak Véginek hívja a Dózsa iskola 7. c osztályában, ahová jár. Magas, sportos hölgy, az édesapja is jó sportló volt. A hét végén a település meg az iskola színeit Szolnokon képviselte a triatlonversenyen. Már lement az úszás a Damja­nich uszodában, és kerékpárján a kilométereket tekerte, amikor ütközött egy taxival. Ma is ta­lány, miképpen történhetett az egész, hiszen biztosították az útvonalat, mégis bekövetkezett a csattanás. A földre került, le­esett, a keró fogaskereke is el­tört. Meg az ő kulcscsontja, de azt akkor még nem tudta. Fájt, fájt, de nem adta fel a versenyt. Tolta a kerékpárt, futott mel­lette, és teljesítette a távot. Ez mind semmi! Hátravolt még két kilométer futás, ezt is ledarálta, majd kiderült, súlyos a sérülése. Nem horzsolás, hanem törés. A kórházba került, nem kért érzés­telenítést, úgy tették helyre, vissza a csontvégeket. Kerestük másnap az iskolában, de azt mondták, bevitték a kórházba. A jól tanuló, jól sportoló, ének­karos, zeneiskolás hetedikes túlzás nélkül igazi hősnek bizo­nyult, hiszen törött csontjai el­lenére sem adta fel a versenyt. Szívből kívánjuk a mielőbbi gyógyulást, felépülést, pihenést, Végi, hiszen ha hinni lehet a kalendáriumnak, másfél hét múlva nyakunkon a (nyári) va­káció. És ugye ez még a ki- sebb-nagyobb hősökre is vonatkozik... ✓ Almos volt Baranya Pált, Kunhegyes vá­ros jegyzőjét kissé kiadatlan­nak találtam, amikor hétfőn reggel találkoztam vele a város­háza majdnem üres épületében. Az álmosságnak nem lakoda­lom, esetleg egy hosszúra nyúlt néveste az oka, h^nem az, hogy az előző nap választás volt, és ő a 7-es választókerület munka- csoportjának a vezetője.- Nem adódott gubanc a má­sodik fordulóban?- Szerencsére a tizenkét tele­pülés hatvan szavazókörzetében rendben mentek a dolgok.- A körzet szavazókorú pol­gárainak hány százaléka vok­solt?- 52,25 százalék, a legaktí­vabbak a kuncsorbaiak voltak.- Mikorra tudtak pontos vég­eredményt?- Este ”9 órakor már megvolt a sorrend. Búzás Sándor nyert, ő a körzet képviselője.- Kunhegyesé is, noha a tele­pülés arról híres, hogy jószeré­vel mindig volt képviselője. Már úgy értem, olyan, aki ott lakott.- Ez a hagyomány most is folytatódik, hiszen Herbály Imre, aki Kenderesen dolgozik, de itt született, és itt lakik, listá­ról szintén képviselő lett az MSZP színeiben.- Ahogy benéztem, nagy volt a csend.- Ennek az az oka, hogy vagy húsz ember dolgozott tegnap a városházáról, és nekik ma pihe­nőnapot adtam. Én is hajnali kettő után jutottam haza, de azért nyolcra bejöttem, hiszen az élet nem állhat meg. Igaz, a választás után ma, szerdán dél­előtt 10-kor összeül a bizottság, hogy megállapítsa a végleges eredményt. Úgy tűnik, a ko­rábbi adatokhoz képest nem lesz változás.- És a település életében?- Sajnos, nagyon sok a mun­kanélküli, a kevés pénzű ember. Azért reméljük, halad az útépí­tés, szeretnénk a már meglévő, portalanított utakat megfelelően lezárni, hiszen így teljes egy műút. Azután kíváncsian várjuk az új összetételű kormány meg­alakulását, mert tennivaló, fel­adat akad, erről aligha kell bő­vebben szólnom. Mit tehetne mindehhez az új­ságíró? így igaz ... Hogyan állunk a körzetben? Az ötös kézbesítői kör­zet központja Kunhegyes, az ügynökségve­zető pedig Gorzás Lu- ■kács, aki majd négy évtizedig fociedzőként a kispadot kop­tatta. Ismeri az embereket, ol­vasói szokáso­kat, ezért is kértük az eltelt idő rövid érté­kelésére.- Huszonkét település tarto­zik hozzánk, amelyeken ötven­négy kézbesítő hordja kora reg­gelenként a friss újságokat az előfizetőkhöz. A számuk jelen­leg 3 ezer 862, ezenkívül a posta is árusítja az Új Néplapot. Van, aki hetet visz ki például Kócson, más tizenhármat Új- szentgyörgyön, de előfordul, hogy egy-egy kézbesítő napi 130-140-nel vág a körzetének pirkadat körül.-Hol népszerű az újság?- A lélekszámúkhoz viszo­nyítva sok helyen. Mondok né­hányat: Pusztataskonyban, To- majmonostorán, Tiszaszőlősön, Tiszagyendán, velük ellentét­ben javítanunk kell Karcagon és Tiszafüreden. •- Mit olvasnak az emberek? Mit szeretnek benne és mit nem?- Olykor sokallják a hirdeté­seket, holott ezek hírek. Aki, akik vállalkoznak - és egyre többen azoknak lét­kérdés, hogy a keresletet, kí­nálatot, az adok-veszek lehetőségeket naprakészen ismerjék. Kedvelik a sportról, a nők­ről, gyerekek­ről, szóval a személyekről szóló írásokat. Népszerű a jogi, szakmai tanácsadó, má­sok pedig az olvasói vélemé­nyeket, írásokat böngészik szí­vesen.- Felmerült-e óhaj-sóhaj, változás?- Én most hármat említek, nem tudom, miképpen vezethe­tők be. Az egyik a színes rá­dió-tévé melléklet lenne. A má­sik: lehetőleg ne emeljék a lap árát, mert az erre lakók igen-igen szegények. Azután megfontolásra ajánlom: olyan játékokat hozzon a lap, ame­lyiknek nem nagy a nyeremé­nye, de napról napra valamit ki kell vágni, esetleg összeragasz­tani, bizonyos betűket kiollózni és ezeket beküldeni. Sok a nyugdíjas, az erre ráérő olvasó, aki szívesen bíbelődne ilyesmi­vel, különösen akkor, ha aján­dékutalványt, valamit nyerni is lehetne vele. Nem túl drágát, hi­szen az olvasók már annak is örülnek, ha Fortuna hébe-hóba meglátogatná őket... Dr. Acs Miklóst, a szülőotthon szülész-nőgyógyász főorvosát az ultrahangkészülék mellett talá­lom. Ez az ultrahang persze nem a szülőotthoné, csupán kipróbálásra kapták kölcsön az egyik cégtől. Jó volna, ha lenne egy iyen ké­szülék, azonban pénz nincs rá. Ezért egy egészségügyi alapít­vány létrehozásán gondolkoznak, hátha az közelebb vinne a megol­dáshoz. Nem könnyű hónapokat él a szülőotthon. Nemcsak az egész­ségügy általános gondjai sújtják az itt dolgozó szakembereket, ha­nem más, e vidékre jellemző problémák is. A születések száma egyre csökken, és ezt próbálják ellensúlyozni, a felszabaduló ka­pacitással kezdeni valamit. Kézenfekvő a megoldás: a szü­lőotthon fektessen nagyobb hang­súlyt a nőgyógyászati gondo­zásra, legyen afféle nővédelmi centrum. Mivel hét település tar­tozik hozzá, biztos, hogy lenne feladat bőven, hiszen ha belegon­dolunk, egy nő általában 2-szer, 4-szer veszi igénybe a szülé­szet-nőgyógyászat műtétes be­avatkozásait (vagy szül), viszont egész életében szüksége van nő- gyógyászati kontrollra, rákszű­résre. A rákszűrésre mozgósítás azonban nem egyszerű. Annyi pénz nincs, hogy mindenkinek személy szerint kiküldjenek egy meghívót, így az orvosi rendelők­ben elhelyezett szórólapokon hív­ják fel erre a lehetőségre a nők fi­gyelmét. Az eredmény azonban a vártnál alacsonyabb. Sokan nem veszik igénybe ezt a lehetőséget. Ennek szemléletbeli okai vannak. A nők jó része még mindig arra büszke, hogy milyen régen nem járt a nő­gyógyásznál. Körülbelül 5-7 szá­zalékuk jár rendszeresen rákszű­résre, pedig ilyen diagnosztiküs háttér mellett ma már a szűrésen való megjelenéssel megelőzhető lenne a nőgyógyászati rák. A vonzáskörzetben élő bete­geknek sokszor gondot okoz az is, hogy beutazzanak Kunhegyesre. A főorvos abban látná a megol­dást, ha a helyszínen végeznék a rákszűrést. Ennek a műszeres és személyi feltételeit meg is tudnák teremteni, csak a finanszírozás várat még magára. P. E. Harmincévesek Rohan az idő, a kunhegyest középiskola, amelyik ma a Nagy László Gimnázium és Híradás-technikai Szakközép­iskola nevet viseli, június 11-én, szombaton ünnepli létesíté­sének 30. évfordulóját. A jeles eseményre tisztelettel, szere­tettel várja a létesítmény 310 diákja és 33 nevelője mind­azokat, akik egykoron itt tanultak, valamikor itt tanítottak, esetleg gyermekük, hozzátartozójuk járt ide. Ugyanezen a napon avatják fel az iskola névadójának a domborművét. A program délelőtt 9-kor kezdődik. Előtérben a nővédelem n / Bővült a választék A hajdani tüzép most az AGK Kft. tulajdonát képezi, és a hang­zatos nevű Tüzelő- és Építőanyag Kereskedés nevet viseli. Az évti­zedekkel korábbi árukínálat, -vá­laszték is alaposan megváltozott, hogy mást ne mondjunk: egyre több házban már nem szénnel, fá­val, hanem vezetékes gázzal fűte­nek. Azért akad szén is: berentei, azután tatai meg gyöngybrikett, de nincs hiány tűzifából sem. Aki építeni akar, ezen nem múlik, hi­szen téglák, fenyőfűrészáruk, fű­részelt gerendák, nyílászárók, szi­getelők stb. kínálják magukat. Ezenkívül a választék háztartási gépekkel, hűtőszekrényekkel, fa­gyasztókkal, porszívókkal, mosó­gépekéi meg ipari palackos gá­zokkal bővült. Napjainkban a régi raktár tetőszerkezetét, falait újít­ják fel egy kft. szakemberei. Megnyílt a strand: éppen Szeged környéki, sándorfalvi gyerekek ismerkednek a nagymedence vizével

Next

/
Oldalképek
Tartalom