Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04 / 130. szám

- Uraim! En tanúsít­hatom, hogy Juhász elvtárs azért valahol egy úr.- Megkövetem azokat, akiknek a kiképzés alatt több­ször mondtam volt, hogy kétballábas, ezentúl a jobb lábat fogjuk szidni...- Miért kellett kidobni? Lehet, hogy újra lesz munka­verseny, és a régi Kiváló Dolgozó jelvények is beszá­mítanak! Balra át!!! Róza néni ptétyisládájából Vasalhatjuk-e a régi gúnyát? Sokat megélt barátném, Róza néném sugárzó arccal fogadott a választások utáni szokásos havi pletykabörzéjén. - Ugye, meg­mondtam, kedveskéim - kezdte hírösszefoglalóját. - De ti azt hittétek, hogy a „békának örök a tó!” Hát nem. Olyan ez a mi kis színes demokráciánk, mint a természet örök körforgása: hol fent, hol lent; hol kint, hol bent! De nézzük a szolnoki Kossuth téri Kossuth-szobor tövében ta­nyázó abszolúte objektív meg­figyelők avatott véleményeit a második szabad voksolás meg­lepetéseiről!- Torgyán József a'kampány során valahol elvesztette proté­zisét. Beszéde ezért szétszór- tabbá, stílusa sejpítőbbé vált. Ezzel - és M. Ágnes sűrű szere­peltetésével - az ellenfél háló­jába űzte a szavazók jó részét.- Orbán Viktor a házastársi hűséget is beiktatta program­jába. így oly zavart keltett a harcos honleányok tömött sora­iban, hogy azok bénult dühük­ben nem látták, hová ikszelnek a szavazólapokon.- A történelmi vadkan egy bús-borongós pénteki éjszakán kivilágítatlan pótkocsi képében jelent meg Hóm Gyula szekere előtt, nem kis galibát okozva. Az önkéntes magándetektívek hada most azon morfondírozik: vajon honnan és kik mozgathat­ták a sajnálatos malőr rugóit? Helyből, vidékről vagy külföld­ről, netán a tengerentúlról vagy Ciszjordániából? Abban azon­ban teljes az egyetértés, hogy a szükségszerűség a véletlenek tömegén át érvényesül.- Dezső bácsi a jól végzett szavazás fölötti örömében elve­temülten berúgott. A feldühö­dött asszony a plakátháború romjai közül halászta elő az el­ázott férjet, majd néhány jól irányzott koalíciós jelszóval magához térítette a búskomor nép-nemzeti garázdát.- A szolnoki piac virágárai érzékenyen reagálnak a politi­kai változásokra. Hétfőn már hosszú sorok kígyóztak a drá­gán is kapós szegfűért, míg a háromszínű madármintás virá­gok előtt csak néhányan tana­kodtak, a tulipános és narancsos standokat pedig messzire elke­rülték a magukra adó vásárlók.- Csúcs László bejelentette: tekintettel az elsöprő választási földmozgásra, a Magyar Rádió­tól mindenkit elbocsát, ő maga pedig a maradék frekvenciával köddé válik, mielőtt utolérné a jogos népharag.- Nahlik G. doktor viszont újabb operációra készül a már teljesen elszabott tévében. Ter­vei szerint ezentúl éjjel-nappal csakis Pálfi G.-Híradót, az ed­diginél is hajmeresztőbb Para­bolát és nemzeti szitkozódó műsorokat sugároznak a lóhalá­lában kiépített rejtett médiaba­rikádok mögül.- Jó hír, hogy Szolnok után a megye nagyobb városaiban is felállítják Kossuth Lajos minia­türizált szobrát. A kicsiny re­mekművek szemrevételezésé­hez már megkezdték az óriáslu­pék gyártását. Boriska néni - az akció szóvivője - szerint az anyagtakarékos alkotások már a jövőt idézik. Nem a nagyság, hanem az élmény számít! De az sem utolsó szempont, hogy senki ne menjen el szó nélkül a szobrok mellett. Hiába, mi már a cseppben is képesek vagyunk felidézni a tengert!- A tisztítószalonokat való­sággal megostromolták a szava­zók a második forduló eredmé­nyeinek közzététele után. Az eddigi díszmagyarok, kacagá- nyok és kutyabőrök helyett most a régi munkásancúgok, moszkvai diplomák és egyéb kellékek újravasaltatása a slá­ger. A napi smink színének megválasztásában azonban a többség még tanácstalan. Vajon melyik szín illik majd legjobban a régi-új orcához? De ezt majd tévedhetetlenül eldönti a jóté­kony idő! L. Gy. Politika, költészet Néhány párt programja: „Földi­ekkel játszó égi tünemény”. * Kisnyugdíjas: „Kis lábaskában hazahozza vacsoráját”. * Thürmer kedvenc verssora: „Választottunk magunknak csil­lagot”. * Új erdőtulajdonosok szlogenje: „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!”. * Az ÁVÜ jelszava: „Eladó az egész világ”.-dl­Pikáns mártás ... És akkor a legvégén zutty!, nyakon öntjük avval a mmmmm . .. pikáns mártással. Hölgyeim és uraim, tálalva van! Hogyhogy micsoda? Nos, úgyszólván szinte minden: ple­náris ülés, közéleti csetepaté, médiaháború, ügynöklista, sza­nálóbizottság, korrupció, mikor mi. A dolog lényege, hogy ne ír­jam: szubsztanciája maga a pi­káns mártás. Miért, miért? Hát azért, hogy a többit bevegye a gyomrunk. Naná! -w­- Biztos, ami biztos, átismétlem a régi tananyagot Már megvan az elképzelése arra, hogyan őrizheti meg pozícióját. Bezzeg mások a feleségüket is bevitték a parla­mentbe, de neked ez eszedbe se jutott! *

Next

/
Oldalképek
Tartalom