Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04 / 130. szám

2 1994. június 4., szombat Körkép Iskolanévadó Jászteleken Az iskola kórusa az ünnepségen ENSZ-jelentés Boszniáról A volt Jugoszlávia térsé­gében elkövetett háborús bűnök kivizsgálásával megbízott ENSZ-bizottság megállapította, hogy a boszniai muzulmán lakos­sággal szembeni etnikai tisztogatás és a nők elleni erőszak gyakorlata szándé­kos és tervezett politika kö­vetkezménye, elsősorban a boszniai szerbek részéről. Készültség Libanonban Riadókészültségbe he­lyezték a libanoni hadsere­get, miután Izrael légitáma­dást intézett az Irán-barát Hezbollah terrorszervezet Bekaa-völgyben lévő állá­sai ellen. A gerillák az izra­eli megtorló fenyegetéseket figyelmen kívül hagyva péntek hajnalban is - 24 óra leforgása alatt hatodszor - rakéta-sorozatvetőkkel lőt­ték a zsidó állam északi ré­szét. Gorazdei csapatmozgások Michael Williams, Akasi Jaszusi boszniai ENSZ-megbízott szóvivője közölte: bár vannak jelei annak, hogy a szerbek meg­kezdték a kivonulást a ke­let-boszniai Gorazdéből, ennek alapján még nem le­het megkezdeni a genfi tár­gyalást. Gorazdei ENSZ-tisztviselők pénteki közlése szerint észlelhető bizonyos mozgás a gorazdei belső, háromkilométeres demilitarizált övezetben, de azt nem lehet megerősíteni, hogy valóban szerb kivonu­lásról van szó. Helikopter balesete Huszonkilencen vesztet­ték életüket csütörtök este, amikor Nyugat-Skócia part­jainál lezuhant á'Érit királyi légierő egy helikoptere - je­lentették be rendőrségi for­rásból péntekre virradó éj­jel. Az információk szerint a Chinook típusú helikopte­ren huszonöt utas és négy főnyi személyzet tartózko­dott. Az 1930-ban épített jászte- leki iskola történetében sok ne­vezetes dátum idézhető fel. Az 1994. június 3-i is minden bi­zonnyal a jeles napok közé so­rolódik. Ekkor rendezték az is­kolanévadó ünnepséget. Hosszú hónapok munkája előzte meg e napot. A gyerekek névadó sze­mélyiségnek Hunyadi Mátyást választották. Ezt a pedagógu­sok, a szülők, az iskolaszék is jó választásnak találta. Elnyerték az önkormányzat egyetértését is. Urbán István igazgató az ön­tudatos, reneszánsz uralkodó alakját, szellemiségét idézte fel az ünnepség megnyitásakor. A névadóünnepségen termé­Tegnap délután huszonöt kisdiák érkezett Kisújszállásra a Herman Ottó Országos Biológiaverseny döntőjére. A verseny támogatói, rende­zői: a Magyar Természettudo­mányi Társulat, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei TIT, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium, az MTA, a megyei Pedagógiái Mézét’, Kisújszállás város, a Móricz Zsigmond Gimnázium, a Természetbúvár Egyesület és a Természetbúvár ökológiai magazin. Az ünnepélyes megnyitón dr. Ducza Lajos polgármester és Kiss Géza, a Móricz Zsigmond Gimnázium igazgatója köszön­tötte a résztvevőket, majd dr. szetesen a gyerekek voltak a fő­szereplők. A kórus, a társastánccsoport mutatkozott be. Mátyás korának hangulatát idézte a szolnoki Reneszánsz Táncegyüttes produkciója. A jászkiséri iskola vendégkórusa is tetszést aratott. A sportbemu­tatón minden gyerek részt vett. A közönség soraiban nem csak a szülők tapsoltak. Eljöttek az egykori diákok és azok a peda­gógusok is, akik tanítottak itt egykor. Az iskola bejáratánál felavatták Hunyadi márvány­tábláját. A tantermekben iskola­történeti és a jelenkor diákjai­nak munkájaiból készült kiállí­tás nyílt. KE Dank Viktor, a Magyar Termé­szettudományi Társulat ügyve­zető elnöke adott biztatást a versenyzőknek. így kezdetét vette a háromnapos megméret­tetés. A 7-8. osztályosoknak a bio­lógiai tananyag mellett a Ter­mészetbúvár c. lap posztereinek ismeretéről is számot kellett ad­niuk épp úgy, mint Hermán Ottó munkásságáról. Ma a versenyzők terepgya­korlatra mennek, ahol növény- és állatfelismerésből adnak számot a zsűri előtt. Vasárnap pedig a szóbeli döntőn kiselő­adásaikat fogják elmondani a választott természetvédelmi te­rületekről. - de ­Kis biológusok országos versenye Kisújszálláson Pedagógusnapon Tanár néninek szeretettel Azt mondják, hogy a mai oktatási rendszer megnyomorítja a pedagógusokat és a gyerekeket egyaránt. Lehet benne va­lami. A túl magas követelmények idegessé, feszültté tehetik a tanárokat, akik esetleg megpróbálják erőltetett tempóban le­adnia az anyagot. Ettől persze a gyerekek is feszültté válnak, érzik, hogy túl magasak ezek a követelmények, hogy a velük szemben felállított teljesítmény már-már meghaladja képes­ségeiket. A pedagógusoknak eltérő a véleménye erről e jelenségről. Vannak, akik azt tartják, hogy ez a rendszer meghatároz min­dent, a pedagógus nem sokat tehet, kicsi a szabadsága. Mások úgy vélik - és szerencsére sok példa is bizonyítja -, hogy igenis „gyerekszabásúvá” lehet tenni a mai iskolát. Az én gyerekkoromban nem volt ennyire szigorú a tempó, ennyire sok az átadandó tananyag. Mégis: volt olyan időszak, amikor utáltam iskolába járni, volt, amikor imádtam. Ez min­dig a tanár nénitől függött. Tanított bennünket olyan tanár néni, akit imádtunk, csüngtünk a szavain, és olyan is, akiről ezt egyáltalán nem lehetett elmondani. A katedrán álló személyisége, egyénisége, mentalitása és nem utolsósorban embersége még ma is meghatározza azt az érzést, amellyel a nebulók reggelente belépnek az iskola ka­puján. Hogy a tanárnő, a tanár néni szeretettel közeledik-e hozzájuk, azt a diákok mindig megérzik. Ha valahol, hát az iskolában igencsak érvényesül az „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten” mondás igazsága. Ahogy a tanárnő néz a gyerekekre, a tekintetükben ugyanazt látja meg. Követelni is lehet szeretettel. Szigorúnak lenni emberséggel. A gyerek a legérzékenyebb „műszer”, azonnal reagál a tanár legkisebb hangulatváltozására is. Szeretettel kiállni a katedrára mindig és mindig, - nagyon nehéz. A mai, gondokkal terhelt világban még nehezebb. Azért - sok-sok pedagógus példája mutatja - nem reménytelen. Ma is vannak tanító nénik, tanár nénik, bácsik, akikről sze­retettel, melegséggel mesélnek a gyerekek. Akiknek számon- tartják a névnapját, hogy virágot vigyenek. Akiknek keresik a kedvét, lesik a szavát, akiknek dicséretétől öröm önti el a diákszíveket. Akiket körbevesznek óra után, kérdezgetik, hogy így is megnyújtsák az együtt töltött perceket. Akiknek a véleményére adnak, akiknek a tanácsait megfogadják. Jó volna, ha minél több ilyen tanárnővel, tanárral találkoz­nánk. Ha a pedagógusok anyagi, erkölcsi megbecsülésében kedvező változások történnének, amelyek segítenék őket ab­ban, hogy gondok nélkül álljanak ki nap mint nap a katedrára, hogy mosolyuk mindig felhőtlen legyen. Jó volna, ha egyre többször bújna meg igaz érzés, őszinte rajongás a pedagógusnapi virágcsokrok mögött: tanár néni­nek szeretettel... Paulina Éva Székházvevő (Folytatás az 1. oldalról) végképp nem kínálkozott, ezért döntött úgy a kuratórium, hogy idén már komolyan foglalkozik az értékesítéssel.- Az alapítvány által működ­tetett gyermektáborok állapotá­val, állagával kapcsolatos té­nyek - ahogy ez a sajtónyilatko­zatukban is olvasható - valóban a meglepetés erejével hatottak a közvéleményre. Ez a lepusztu­lási folyamat „belülről” azon­ban feltehetőleg korábban is látható volt. Mit tett, mit tudott tenni az alapítvány az állagvé­delemért?- ’92-ben kezdte el üzemel­tetni a balatoni táborokat az alapítvány. Akkor már látszott, hogy ezek állapota kívánnivalót hagy maga után. A változtatás­hoz komolyabb összegű pénzre lett volna szükség. Amellett, hogy saját erőből felújításokat végeztünk a gyermektáborokon, láttuk, hogy a hirtelen ránk zú­dult ingatlanvagyon felújítására kevés a pénzünk. A korszerű, kulturált üdültetési feltételek megteremtése érdekében pályá­zatokat nyújtottunk be a bala­toni táborok rendbetétele érde­kében, amelyeket többnyire el­utasítottak. így jártunk a Nem­zeti Ifjúsági és Szabadidő Sport Alapnál például. Gyakorlatilag csak sporteszközvásárlásra - ami önmagában nem rossz - kaptunk támogatást, erre az évre százezer forintot. Amit ki­emelnék, hogy igen sok ado­mányt, támogatást kapott az alapítvány, amit hagyománya­inkhoz híven a rendezvényekre, tanulmányi és táborozási támo­gatásokra használtunk fel.- Az előzetes becslésük sze­rint - szintén a sajtónyilatkoza­tukban olvasható -17 millióból rendbehozhatók a táborok. A „Két bűnt követett el az én népem, mondja az Úr: elhagyta az élő víznek forrását, és repedezett falú ciszterná­kat ásott helyette, melyek nem tartják a vizet.” Hol volt, hol nem volt, va­lahol az Óperencián is túl - de talán itt a közelben. Szóval volt egy nagyon életre való sárkány arrafelé, aki tanulva tűzokádó, királykisasz­szony-rabolgató kollégáinak csúfos végéből, elhatározta: ő másfajta módon fogja az em­bereket sakkban tartani. El­ment hát tanácsért főnökéhez, az őskígyóhoz, aki - miután ez ügyben óriási praxisa volt - rövid hümmögés után már kész is volt a válasszal: „iga­zad van, ezen a vidéken nem fizetődik ki kétlábúak inger­lése, mert hamar megunják a rettegést, aztán ellened fordul­nak. Barátkozzál inkább ve­lük, akkor úgy fognak utánad menni, mint kutya a gazdija után. Csak arra vigyázz, hogy ne sokáig tartsd őket ugyan­azon a koszton, mert ha meg­unják, lázadozni kezdenek.” A mi sárkányunk hálásan kö­szönte a hasznos útmutatást, és nyomban hozzá is fogott an­nak megvalósításához. Rögtön leállíttatta a látványos gazem­berségeket, mert főnöke po­koli logikája még jobban meggyőzte arról: az ártatlanok könnyei a Bárány tisztaságát közvetítik - ettől pedig jobban irtózott, mint ezer királyfitól. Bevezette az államilag garan­tált unalom rendszerét, melyet a „csak semmi idegesség” jel­szóval népszerűsített. A kétlá­búak csőbehúzása érdekében még odáig is elment, hogy ele­inte még eléggé pallérozatla- nul ható, éppen ezért a kétlá­búak részéről gyanakvással fogadott hazugságait addig csiszolta, míg szalonképesek nem lettek. Szétszedhető, tet­szés szerint idomítható és föl­darabolható szavakból és mondatokból állt, melyekkel piros kötésű köteteket töltöttek meg. Sárkányunk el is nevezte ezt a csalétket ideológiának és a kétlábúak pedig készségesen ették. A mi sárkányunk a ba- rátkozási hadművelet során egészen addig is eljutott - és ezért a teljesítményéért a sá­tánkereszt ezüstfokozatát is elnyerte -, hogy kézből etette alattvalóit! Igen ám, de egy bi­zonyos idő múlva a felhőtlen kapcsolatot a kétlábúak mor- golódása zavarta meg. Sárká­nyunk vérig sértve kért kihall­gatást főnökénél: „Nekem eb­ből elegem van, azonnali áthe­lyezésemet kérem! Ezeknek semmi se jó!” - mondta. Az őskígyó gonosz vigyorral né­zett háborgó beosztottjára: „Nem mondtam meg neked előre, hogy ellened fordulnak, ha túlságosan egyhangú lesz az étlap? Sürgősen váltsál, mással etesd őket!” Sárká­nyunk megszégyenülten kul­logott vissza állomáshelyére, de hamarosan ismét régi ön­maga volt. „Azt hiszitek, hogy megszabadultok tőlem? Azt már nem!” - gondolta, és ezzel a tettek mezejére lépett. Föl­fordított mindent, az unalom­nak egyszere vége szakadt, pa­rancsba adta az ordítozást, vi­tatkozást, veszekedést - amit élőben közvetíttetett a Parla­mentből -, egyszerre kellett imádkozni és káromkodni, ke­resztrejtvényt fejteni és priva- tizáni. Sárkányunk elégedetten dörzsölte a kezét: „Ez már döfi!” - mondta. „Most olya­nok, mint egy megkergült hangyaboly. Amíg ki nem fá­radnak, megint kezesek lesz­nek, aztán majd kitalálunk va­lami mást. A lényeg a változa­tosság!” Örömében gyorsan el is nevezte ezt az újabb fogást rendszerváltásnak. Hecker Róbert lelkész Kempingnyitó Ünnepélyes keretek között pénteken megnyitották a Bala­ton déli partjának legnagyobb, egyszersmind egyik legszebb kempingjét, a Vadvirágot. A mintegy 14 hektáros területen egy időben 2000 vendégnek tudnak sátor- és lakókocsihelyet biztosítani. A nyitásra elkészült a három korszerűen felszerelt vizesblokk, és a korábbival el­lentétben - amikor is zsetono­kért lehetett melegvízhez jutni - most már állandóan szolgáltat­nak melegvizet. A mozgássérül­tek számára külön zuhanyzót és mellékhelyiséget építet­tek. (MTI) a RAMEXA vevő ennél többet fizetett. Mit terveznek tenni a különbözette!?- A 17 millió becsült érték. Most kerülünk olyan helyzetbe, hogy szakértővel készíttessünk az ingatlanokra vonatkozó fej­lesztési tervet. Egy mélyebb elemzésre támaszkodva alakít­juk ki az alapítvány fejlesztési koncepcióját, amelynek lé­nyege: a biztonságos és kultu­rált körülmények, a normál komfortfokozat melletti gyer­meküdültetés garanciája hosz- szabb távon. Ehhez kell megte­remtenünk a működés, üzeme­lés feltételeit. Lépcsőzetes be­ruházási tervet szeretnénk meg­valósítani, amihez az ingatlan- értékesítésből származó bevé­telt nem azonnal használnánk fel. A megmaradó pénzt befek­tetjük, aminek kamata mozgás­terünket szélesíti.- Kialakult-e a felújítási sor­rend? Hiszen a szolnokival együtt négy tábor várja a pénzt és a munkás kezeket.- Első helyen a rangsorban a balatonszepezdi, eddig nem üzemelő úgynevezett sátortá­bort szeretnénk beindítani, több faház felépítésével, a meglévők felújításával. Tehát komfortos, faházas üdülőként szeretnénk felújítani, akár a családos üdül­tetésbe is be tudnánk így segí­teni az alapítványon keresztül. A térvilágítások rekonstrukció­jához is hozzákezdünk.- A volt KISZ-székházban működő Alternatív Gimnázium további elhelyezése ró-e kötele­zettségeket az alapítványra?- Igen. A következő tanévben még az épületben maradhat, azt követően, amennyiben az ön- kormányzat nem tudja megol­dani az elhelyezését, nekünk kell gondoskodni erről. Simon Cs. József Válogatás tizenöt év alkotásaiból Tegnap délelőtt 11 órakor a mezőtúri kiállítási csarnokban István Erzsébet muzeológus, a Néprajzi Múzeum osztályveze­tője nyitotta meg azt a kiállítást, melyen Mezőtúr szülötte, Ko­zák Éva népi iparművész által készített alkotásokban gyö­ízlést is kielégítik. Kozák Éva 1958-ban született Mezőtúron. 1976-ban, az akkori Fazekas Szövetkezet ipari tanulójaként Gonda Istvántól sajátította el a szakmai fogásokat, a népművé­szet szeretetét. Mestere biztatására országos nyörködhet a közönség. István Erzsébet megnyitó beszédében kiemelte, hogy jelen kiállítás 15 év munkájának termése. Az életmű már túl van a megméret­tetésen, hiszen több országos pályázat első díjas alkotója. Kü­lön hangsúlyozta, hogy a Kozák Éva által készített használati tárgyak funkcionálisak, a min­dennapok részei. E használati tárgyak készletté bővülő együt­tesei a legkényesebb igényt és pályázatokon vett részt. 1989-ben butelláival - melyek azóta is kedvenc tárgyai közé tartoznak - elnyerte a Népmű­vészet Ifjú Mestere címet. Még abban az évben a Du­nántúlra költözött és létrehozta önálló műhelyét, ahol azóta is él és alkot. Az eltelt 15 év sok si­kert és örömet hozott számára. E munkákból állította össze a mezőtúri kiállítást.-czikkely­Szajolban tegnap délelőtt adták át a kutyakiképző telepet, ami teljes egészében közösségi munkával épült. A helyi Béke Vadásztársaság adta a területet, melyen Szalai Jó­zsef főtörzsőrmester, körzeti megbízott irányításával a szajoli kutyabarátok résztvételével folytak a munkálatok. Egyébként a Béke Vadásztársaság együttműködési meg­állapodást kötött a szolnoki és törökszentmiklósi rendőr­kapitányságokkal egy kutyás őrző csoport létrehozására, amely a mezei lopások ellen lépne fel. (MJ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom