Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-28 / 150. szám
V \ 1994. június 28., kedd Jászsági körkép 7 Ezermester „parlagon” A dohánykombájn, „bakján” a gazdájával Jászfelsőszentgyörgy elején, egy kerítés nélküli ház udvarán nagy zöld szerkezet állja dacosan az olvasztó napsugarak támadását. Erdődi László tói, a tulajdonostól - aki éppen a káposztát permetezi a gutaütéses hőségben - megtudjuk, hogy a Nagy Zöld Csoda egy dohánykombájn. Szomszédban lakó barátjával vették árverésen, elég olcsón. Aztán kipofozták, újjávarázsolták, ami annyira nem jelentett nagy gondot, mert nem sok baja volt a szerkezetnek. Úgy voltak vele, hogy majd a dohányföldön jó lesz, de hát a kombájn optimálisan egy 50 hektáros területen használható jól ki, akkora földjük meg nincs. így most közhírré tétetik, hogy egy újszerű dohánykombájn sok-sok alkatrésszel eladó a faluban. A 31 éves Erdődi Lászlónak már csak azért sem jelentett sok fejtörést a Nagy Zöld Csoda újjávarázsolása, mert neki ez a munka meg sem kottyan. A fiatalember technikai tálen- tum, bütykölő ezermester. Legvégső iskoláját Budapesten járta, ott szerzett a jászberényi évek után erősáramú technikusi oklevelet. Egy ideig itthon esztergált, bedolgozó volt egy ká- efténél. Aztán befuccsolt az ipar. Jelenlegi foglalkozása országszerte ismert: munkanélküli a dolgos, eszes férfi. Nemhiába no, nagyon gazdag ország vagyunk. Nem tud a bőrébe férni, imád bütykölni, ráadásul imádja a precíz, szép dolgokat. A fedett szín alatt egy ma már ritka jármű látványa arra készteti a látogatót, hogy leessen az álla. Egy 125-ös Csepel motorkerékpár bizonyára sok gyűjtő szívét megdobogtatná. A közel 40 éves járgány még a „dicső” Rákosi Művekben készült, bizonyítják ezt az ülésen rajzolódó RM kezdőbetűk. László a motort darabonként szedte össze a télen, udvarokból, padlásokról, hogy egy ma is üzemképes szerkezet kerüljön ki keze alól egy hónap alatt. Saját kútfőjéből merítette, hogyan is állhatott ez a motor össze egykoron. Aztán az alkatrészkutatás lendületében rábukkant egy D-Csepel motorra is, bár ennek még igen sok alkatrésze hiányzik. De nem csak ennyi gép került ki épen kezei közül. Szerzett ő egy autóbontóban egy GAZ 69-es orosz gyártmányú katonai terepjárót is. Az M-zárolt, pár ezer kilométert futott, 30 év körüli autón jócskán fogott az idő, de ez mind elmúlt frissítő felújítása után. Eladta a sümegi vár kapitányának, aki turisták szállítására vette meg - látatlanban. Aztán volt egy kétkerekű, egy négykerekű és egy 1800-as években Párizsban készült hin- tója. Volt egy több mint 100 éves, gyönyörű állapotú tűzoltókocsija is, amit Ausztriába akart eladni, de nem engedte az Országos Tűzoltómúzeum. A többieken is túladott, mert nem tudta tárolni őket, és sajnálta volna, ha nála mennek tönkre. Mindezen motoros járművek mellett van egy saját készítésű lovas szánja is, amit szintén nagy örömmel csinált. Nagyon szereti ugyanis a lovakat, igaz, neki nincs, az édesapjától kéri kölcsön telenként. Ha letelik a munkanélküliek keserű kenyere, valami nagyot akar dobni. Olyan munkába szeretne fogni, amit élvez, és ami pénzt is hoz. Valami büty- köléssel kapcsolatos legyen persze.- Csak még azt kellene kitalálni, hogy mi legyen az - mondja töprengve. Az üzlet rabja Itt mindig van vevő (a pult mögött Sándor Sándor, az eladó) Agrodiszkont Áruház - hirdeti a felirat a főutca egy házán Jász- fényszaruban. Bent a boltban szinte mindig van vevő, alig van ideje velünk beszélgetni Sándor Sándor üzletvezetőnek. Nem tulajdonos ő, vagyis nem maszek, hiszen az áruház a szegedi Agrokeré. Tavaly nyáron nyitottak, pár nap múlva lesz egy éve. Sándor Sándor munkanélküli volt korábban. Amikor hallott a lehetőségről, kapott az alkalmon, és jelentkezett ide vezetőnek. Érzett magában annyi erőt, hogy a bolti árusítás nem lesz számára leküzdhetetlen akadály. A 36 éves fiatalembernek ugyanis erősáramú vil- lamosgép-szerelői képzettsége van. Alaposan elkanyarodott hát végzettségétől, mert volt az évek során művezető, építésvezető, sőt, kisiparos is. Most oda jutott, hogy a kereskedelemből próbál megélni. Nehezen, mert alig fizetik meg egész napos fáradozását. A boltban elég sok minden kapható ahhoz; hogy valaki odahaza már kertészkedni tudjon. Mert itt Fényszaruban ez a fő foglalatosság. Próbálják is kielégíteni az igényeket. Kaphatók itt műtrágyák, vegyszerek, felszerelési cikkek, vetőmagok, locsolóberendezések, hálók, kannák, rekeszek, zsinegek és még ki tudja, mi. Az üzletvezető a bolti munka miatt nem is űzheti azt, amit itt mindenki csinál: a fóliázást. Mert ahhoz mindig otthon kell lenni, valamit mindig piszmogni kell a sátor alatt. Egy időben pedig ők is fóliáztak, de csak összefogással, édesanyja segítségével. Mióta azonban ő meghalt, fel kellett adni a piacra is termelő kertészkedést. Ez pedig nagy érvágás minden tekintetben. A lósport a mindene // O Ebben a férfiben legalább öt ember lakozik, annyi mindent csinál, és annyi mindenhez ért. Egyszerre körzeti orvos, mezőgazdász, lótulajdonos, vadász és vállalkozó. És akkor még nem is említettük „alaptevékenységét”: örökmozgó. Edelényi Béla a neve, Jászárokszálláson lakik. Éppen egy ukrán kistraktoron ülve találjuk, amit eladásra kínálna egy vevőnek. Ez is egy újabb vállalkozása lenne, ha bejönne számítása. Egyelőre azonban a traktornak ehhez jobbnak kellene lennie. Edelényi Béla a városban körzeti szakorvos. Ezért is furcsa az a pozitúra, ahogy találjuk, mármint hogy traktort árul. De elbeszélgetve vele már nem is szokatlan mindez. Mert mindent csinál, semmi sem lehetetlen előtte. Célozva arra a rengeteg gépre, ami háza portáján látható, azt feleli, hogy mellesleg agrár szakmérnök is. Pusztán fogadásból. Igen, amellett, hogy orvos volt, fogadásból elvégezte az agráregyetemet is. Csak ezért, hogy ne véljék róla, örökre elásta magát, mint körzeti orvos. No, nem kell ám azt gondolni, hogy valahogy elvégezte, és kész, felé sem nézett a mező- gazdaságnak. Szó sincs róla. Ügy benne van a dolgokban, mint egy vérbeli szakember.- Mindennel foglalkozom, amivel érdemes. Nagyon egyszerű ez. Ha én emberekkel bánok mint orvos, akkor mindenhez kell értenem, ami az embereket foglalkoztatja. Csak akkor tudok hozzájuk közel kerülni, akkor mondják el titkaikat. Nem? És akkor gyógyulnak meg - fejti ki véleményét.- No, és milyen gépei vannak?- Autók, kombájn, traktor, vetőgép - feleli, minden bizonynyal csak a „nagyját” sorolva fel. Két tanyája is van Jászágón, ott lovakat tart.- Nyolc lovam van. Sportlovak, ugrólovak ezek. Minden évben nyertem velük valamilyen szintű bajnokságot. Most utoljára az országos tenyészversemaga az örökmozgó nyen a nehézkategória első helyezését érte el Szajkó nevű lovam - mondja. Sok terve közül egy, hogy a tanyák körül mintaszerű farmergazdaságot szeretne létrehozni.- Már csak azért is, hogy a többiek tudják, hogy kell a gazdálkodást csinálni. Ez nem mosolyogni való - reagál gyorsan -, mert minden évben Nyugaton töltöttem el a szabadságomat. Imádtam a kisgépeket. Néztem az osztrákoknál, hogy dolgoznak: egy traktoron három célszerszám, minimális fogyasztás. A háború óta pedig csak akkumulátort cseréltek a gépekben. Látszik, hogy tényleg szereti a gépeket. Nemrég még volt egy Áustro Diesel, kéthengeres, léghűtéses traktora, de már eladta. A gépeket nem maga újítja fel, hanem barátai. Most három Volkswagen autó is foglalja a helyet nála. Ausztriában vette két karton cigarettáért őket. Eléggé lerobbant állapotot mutatnak, de képzeljék el, az egyik több év állás után egy pöccen- tésre beindult!- Földön, vízen létezem. Levegőben nem, mert ahhoz súlyos vagyok. Kishajóm is, volt, amivel a tengerre és a Ti- sza-tóra jártunk rendszeresen. Azt is eladtam, mert akkor vettem 100 fácántyúkot. Háromezer fácáncsibém volt, és rengeteg takarmányt emésztettek fel. Ezért gyorsan túladtam rajtuk. És azt is megtapasztaltam, hogy a fácánneveléshez is legkevesebb érettségizett dolgozókat kell alkalmazni, mert mindent összekevernek - summázza „élményeit”. A fácán csak egy része volt életének, mert volt rókatelepe is közösen az öccsével. Négyszáz sarki- és kékrókát tartottak prémjéért.- Milyen állata volt még? - kérdezzük.- Honnan kezdjem? - kérdez ismét vissza. - Gyerekkorom óta? Volt idomított sólyomtól kezdve olyan őzig, amelyik bejárt utánam az egyetemre Debrecenben. Merthogy a doktor úr a cívisvárosban végezte felsőfokú ta- nulmányiat. Ott volt az édesapja az agráregyetem biológiaprofesszora. Vagyis már otthon szívta magába a biológia, az élővilág szerétét. Egyébként arra kérdésre, hogy debreceni-e, a következőt feleli:- Nem egészen. Mindig ott laktam, ahol édesapám tanított. Egerben, Debrecenben, Jászberényben, Léván. Úgy tartom magam, hogy a család férfi oldala sváb, soproni bázissal, anyai ágon pedig erdélyi, zilahi. Én azt mondom, hogy azért színtiszta magyar itt mindenki, mert legalább négy fajta keveredik benne. A mi nevünk egyébként felvett név, mert annak idején a nagyapámat kirúgták volna a vasúttól, ha nem magyarosítja a nevét. A 41 éves férfi az ország legszerencsésebb vadászának tartja magát. Több mint 400 vaddisznót, 40 szarvast, 60 őzet, több muflont és dámszarvast lőtt. Ausztriában zergére vadászik. A parányi traktorhoz, amit éppen eladna látogatásunkkor, kiterjedt baráti társasága révén jutott hozzá. Az ukrán „lóerők” helyett azonban inkább nyugati kisgépeket forgalmazna, annál is inkább, mert ezek jók, energiatakarékosak és kömyzetkí- mélőek.- Az árokszállási emberek keveset utaztak, keveset láttak. Csak az MTZ-t ismerik, ebben bíznak. De azt nem tudják, hogy a gabona termelési árában fontos tényező az erőgép fogyasztása. Es ha a hasznot az MTZ már akkor kifüstöli, amikor még csak a szántásnál jár a gazda, majd elgondolkodik - véleményezi a jelenlegi állapotokat. Az ukrán kisgéppel nem sokat ér el, de azt reméli, hogy a kapcsolattal eljut a híres tyerszki méneshez, ahonnan lovat akar venni. Bármiről beszélgetünk, csak a lovakhoz jutunk el.- A ló a leghűségesebb társa az embernek. Az akkor sem csapja be, ha az ember végveszélyben van - mondja a doktor. Nem kis büszkeséggel említi, hogy nem sok magyar bajnok szaladgál Árokszálláson, de még a megyében sem. Márpedig ő magyar bajnok Szajkóval. Össze is fogott egy szövetkezeti elnökkel, a tarnamérai Gyulavári Andrással. A közeli községben már működött egy lovasklub. A tamaméraik adják a fogathajtást, a doktor pedig a díjugratást. Legutóbb ezzel a felállással jó eredményt értek el, a fogatok 2-3.-ok lettek, a doktor lovai pedig elhozták az első, második és a hatodik helyezést. A négylábúak nevelése társának, Szaka Jánosnak és pár lelkes fiatalnak a feladata és érdeme. A továbbiakban a doktor egyértelműen olyan pénzkereseti vállakózásba fog valamilyen állattal - hogy milyennel, azt nem kiabálja el -, ami fönntartja annak a lehetőségét, hogy jut majd belőle a lovassportra is. Mert mint mondtuk, mindene a ló. A doktor úr és bajnok lova Lesz helye a gyűjteménynek- Ez az épület eredetileg községháza volt a múlt század közepén - mutat egy, a település központjában levő, L alakú házra Fodor István, Jászjákó- halma polgármestere.- Az önkormányzat már régóta kereste annak lehetőségét, hogy hova költözhetne a hely- történeti gyűjtemény - folytatja a falu első embere -, mert ahol most van, az az épület nagyon lepusztult az idők folyamán. A polgármesteri hivatal udvarán levő épület így már nem alkalmas a sok felhalmozott anyag méltó bemutatására. A megoldás: a jó állagú épületet megkapta a gyűjtemény. A Horváth Péter Honismereti Szakkör helytörténeti gyűjteménye értékes kincseket foglal magába: néprajzi tárgyakat és régészeti leleteket is. Ez utóbbi meglehetősen érdekes, mert bár még nem volt ásatás a faluban és környékén, azért előkerültek különböző munkálatok során régi tárgyak.- Ellenben most nyertünk a Lakitelek Alapítványtól 70 ezer forintot arra, hogy a Jászapáti úti hajdani homokbányában augusztusban ásatást folytathassunk, hátha előkerülnek még honfoglalás kori leletek - újságolja a polgármester úr. - Itt már korábban megtalálták ugyanis egy harcos szablyáját. Az épület egy része az utóbbi időben a napközi konyhája volt, másik részében fagylaltozó van. Az udvar, csakúgy, mint a ház, ott állt kihasználatlanul, csak a gaz nőtt benne. Az átadással nagyban megváltozna itt minden. Az épület egyik részében a helytörténeti gyűjteményt állítanák ki, a másikban pedig a helyi születésű Laki Ida festőművész községnek adományozott képeit tennék közszemlére. A kertben pedig kisebb arborétum lenne. A szükséges átalakítások már elkezdődtek. A berendezkedés nem felettébb sürgető, bár a következő évben már kiállítást szeretnének itt rendezni. Annál is inkább, mert a jászok világtalálkozója a jövő nyáron lenne, és arra már meg lehetne, meg akarják nyitni a kis múzeumot. Ez az a ház, ahol hamarosan minden megváltozik. Végre méltó helyet kap benne két kiállítás Gázra pályáznak Hordják a követ az útalapba Jászágó csendjét gépek zaja veri fel. Utat építenek a település egy részén. Hogy hol, azt Szabó Gyula polgármester tudatja velünk. Az Arany János és a Hunyadi utcán, valamint az ehhez csatlakozó utcán az útalapot készítik. Későbbiekben a burkolatra aszfalt is kerül majd, amely a Rákóczi utca még nem aszfaltozott részét is fedi majd hamarosan. Ebben az utcában július elején látnak a végleges burkolat leterítéséhez. Ha befejeződik az útalapozás, minden utca szilárd burkolatú lesz a településen, és jó párban már aszfalton gördülhetnek a járművek. Más is történt a napokban a faluban. Az önkormányzat a megyének nyújtott 400 millió forintos kormánykeretből 19 millió forintra adott be kérelemét, mert saját erőből képtelen volna a gázprogramot megvalósítani. Ugyanis egy lakosnak 104 ezer forintot kellene fizetni, szemben más településekkel, ahol körülbelül 40-60 ezer forintból meg tudták oldani a gázbekötést. A nagy teher leszorítására adták be pályázatot. Ha ezt az összeget megkapják, akkor ebből, a lakossági hozzájárulásból és az önkormányzat pénzéből, már összesen 29 millió forintból megoldható lenne a gáz a faluban. Ágó nincs benne a Jászsági Gáz Rt.-ben, a település Csány határától, 4 kilométernyi vezeték kiépítésével kapna gázt. Vagyis ki kell építeni ezt a szakaszt, a faluszélen fel kell húzni egy gázfogadót, és máris lehet (lehetne) a faluban a belső vezetékeket kihúzni. Ha minden jól megy, akkor jövőre már gázzal fűthetnek a lakosok a településen. Itt is ugyanolyan igény van a korszerű fűtőanyagra, mint más helyen. Az oldalt készítette: Tóth András
