Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-28 / 150. szám

1994. június 28., kedd Kultúra 5 Az elvesztett apát - nem csak az anyát - is pótolni igyekeznek A gyógyszer neve: család és szeretet A szolnoki Czakó Lászlónak írták Káptalantótiból Möbius Éva és Péter egy baráti hangvé­telű levélben: „Küldünk az elhagyott gyer­mekekért végzett munkánkról is tájékoztatást. Eddig alig vol­tunk még nyilvánosság előtt, de egyre többen mondják, ne csak dolgozzunk, mutassuk magun­kat, hogy akik akarnak, segít­hessenek. Ha egy rövid bemuta­tásra a ti ottani újságotok kész volna, nagyon hálásan megkö­szönnénk." A L’Esperance - reménység - Gyermeksegítő Alapítványt ’90 májusában jegyezték be Káptalantótiban, Tapolca mel­lett. A szervezet, amelynek központja Németországban van, elhagyott és árva kisgyerekek felnevelésére vállalkozik csalá­dokban, szeretetben, biblikus elvek szerint. Céljuk az önfenn­tartás, melyet különböző ipari és mezőgazdasági tevékenysé­gekkel szeretnének megterem­teni. Több gyermekfalujuk mű­ködik már Etiópiában, Ugandá­ban. Az SOS-gyermekfalvaktól leginkább az különbözteti meg őket, hogy az állami gondozott gyermekeket olyan családokba fogadják, ahol az elvesztett apát is - nem csak az anyát - igye­keznek pótolni számukra. A magyar gyermekfalu - amely fokozatosan épül fel adományokból - telepítése nem ment zökkenőmentesen. Bár a 40 hektár földterület már adott volt Gyöngyöspatán, a képvi­selő-testület és a lakosság eluta­sította a falu építését. Legin­kább az elcigányosodástól, a „tősgyökeres” falulakók ki­sebbségbe szorulásától félve mondtak nemet a tervre. Káptalantóti humánusabb el­veket vallott három és fél évvel ezelőtt. Az önkormányzattól kapott épületek - volt tanári la­kások, úttörőház - felújítása után ma már több házban foly­tatnak családi nevelést. Mező- gazdasági területeket is kaptak, ahol gazdálkodnak és méhész- kednek a családok. Az önfenntartás eléréséig to­vábbi adományokra van szük­ségük. Pénzadományokon kívül mindennemű anyagi és nem anyagi támogatást szívesen fo­gadnak. Az alapítvány nevelési elve, hogy ne csak az élet javai­val lássa el a gyermekeket, ha­nem megtanítsa őket a gyakor­lati dolgokra, az ember- és munkaszeretetre. Felnőttkoruk elérésekor sem kényszerülnek elhagyni a falut, hanem, ahogy egy családban természetes, a szülő-gyermek kapcsolat egy életre adatott. A segíteni szán­dékozók további információkat az alábbi címen kapnak: L’Es­perance Gyermeksegítő Ala­pítvány, 8283 Káptalantóti, Petőfi út 43. Tel.: 87/331-822.-scsj­Országos építészeti kiállítás Az országos építészeti kiállí­tás fotótárlata 15 éves hiányt pótol - hangoztatta Gyurkó Já­nos környezetvédelmi és terü­letfejlesztési miniszter, aki teg­nap nyitotta meg az a Budapesti Műszaki Egyetem alulájában az építészeti világnap alkalmából szervezett tárlatot. A fotótárlattal az ország épí­tészetének reprezentálására vál­lalkoztak a szervezők. A 250 színes fénykép azokat a leg­szebb és legérdekesebb épüle­Bethlen István gróf „A ma­gyar politika a második világ­háborúban - politikai tanul­mány vagy vádirat” című kéz­iratát és Bolza Ilonának szóló két magánlevelének másolatát adta át a levelek címzettje tegnap a Magyar Országos Levéltárnak. A politikai vádiratot 1944-ben, a német megszál­lást követően Herencsényben írta, amikor a Bolza család nógrádi birtokán bujkált. A dokumentum 1988-ban, a Zrínyi Kiadó Bethlen István emlékiratai 1944 című köteté­ben nyomtatásban már megje­lent. A kötetben olvasható Bolza Ilona „A bujdosó gróf, Beth­len István” című írása is. A magánlevelekben hazájá­ról és unokája jövőjéről gon­teket ábrázolja, melyek a ’80-as évektől kezdődően létesültek a fővárosban és vidéken. Funkci­ójukat tekintve a legváltozato­sabbak, hiszen akad közöttük irodaház, üdülő, óvoda, iskola, templom, parókia, sőt ravata­lozó is. A kiállítás anyaga - amelyet pályázat útján szakmai zsűri állított össze - az Expo ’96 előzeteseként és a honfogla­lás 1100. évfordulójára szánt nagyszabású építészeti kiállítás alapanyagául is szolgál. (MTI) dolkodik és ad praktikus taná­csokat. A tolvajnyelven íródott le­velekhez magyarázat is tarto­zik, amelyből többek között az is kiderül, hogy az aláíró - Muhi bácsi - maga gróf Beth­len István. Lakos János, a Magyar Or­szágos Levéltár főigazgatója megköszönte az Ausztriában élő 86 éves hölgynek, hogy a történelem viszontagságai el­lenére megőrizte a dokumen­tumokat. Hozzátette: a levéltár birto­kában már vannak Bethlen István miniszterelnökségének idejéből származó hivatalos iratok, valamint a kormányzói kabinetiroda dokumentumai között is fellelhetők Beth- len-anyagok. (MTI) Idegenforgalmi főiskola Bizonyítványok pályakezdő munkanélkülieknek Huszonhat pályakezdő mun­kanélküli vehette át tegnap a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola nemzetközi repülőjegy-kezelői és utazási irodai ügyintézői tan­folyamának záróbizonyítvá­nyát. A tíz hónapos tanfolyam programjában hollandiai szak­mai gyakorlat is szerepelt. A fő­iskola valamennyi végzett pá­lyakezdőnek biztosított állás- ajánlatokat is. (MTI) Heti Pesti Riport Megújuló hetilap A Heti Pesti Riport szom­battól új külsővel, színesebb tartalommal jelenik meg a standokon — tájékoztatta Há­mori Tibor főszerkesztő teg­nap az MTI-t. A hetilap 16 oldalas lesz, terjedelme elődjével azonos. Sztorilaphoz illően továbbra is az érdekességre törekszik a Heti Pesti Riport, s a néhány színes lapoldallal csábítóbbá akarják tenni az újságot az ol­vasóknak. Szombattól meg­szűnik az Úritök című szatiri­kus melléklet, helyette részle­tes rádió- és televízióújságot kapnak az olvasók. (MTI) A Magyar Országos Levéltárban Új Bethlen István-dokumentumok Az élet fősodrán kívül Örvös Lajos: Külvárosi lelkek Ma már tudjuk, hogy csaló­dást okozott a rendszerváltás: nem kerültek elő remekművek a fiókok mélyéről, ahogyan azt sokan reméltük. Ezt csupán azért jegyzem meg, mert nem értem, hogy Ör­vös Lajos novellái miért vártak 37 évig kiadóra. Tisztességesen megírt, igényes dolgozatok, de semmi poltikai pikantériát nem ígérnek, nem adnak. Azt, hogy az ötvenes évek­ben tanárembemek nem volt ta­nácsos templomba járni, a pesti táncparketten nem illett „ameri- kaiasan” táncolni, hogy az ál­lampolgár szabad mozgásában gátoltatott (Marcelle, Kará­csony a Dunánál) sokan, sokfé­leképpen megírták. Olvashat­tuk. Ám hiba lenne még most is az aczéli három T kalodába szo­rító mércéjével mérni, minősí­teni. Egy novella nem attól jó vagy rossz, mert megjelenhetett vagy nem jelent meg tíz éve. Merem remélni, hogy a politi­kum, a poltikai pikantéria im­már az irodalomtörténet egyik lehetséges szempontja lesz, a kortárs irodalom megítélésénél kiiktathatjuk. Még akkor is, ha szomorúan tapasztalhatjuk, hogy irodalmi életünket nagyon is átjárja, átitatja az immáron többpárti politika. Örvös Lajos novellái realis­ták, ha úgy tetszik talajközeliek. Megfigyelései pontosak, leírá­sai olykor pepecselők, részlete­zők, figurái, történetei kissze­rűek. Ezen azt értem, hogy hő­sei nem az élet fősodrában úsz­nak, a perifériára szorultak, az életet elviselik, mintsem kiala­kítják. A kirajzolódó összkép az, ami leleplezi a mögöttük hagyott évtizedeket. A csehovi álmos délutánokat idézik, a mozdulatlanságot, amelyben a vágyak, sóvárgások nem tudják összetörni a kisszerű valóság burkát. A látszat és valóság ösz- szemosódik, összemaszatoló­dik, mert a döntések irreálisak, hazugok. Azért kell éjjeliőrt ál­lítani (Az éjjeliőr) egy épülő fa­lusi rendelő mellé, mert ősszel befejezik az építkezést. A fő­könyvelő még jutalmat is kap, s amikor tavasszal megdöbbenve látják, hogy a tél, az idő vasfoga rommá vágta szét a tető nélkül maradt falakat, ezért az öreg éj­jeliőrt teszik felelőssé. De ez szinte szélső példa, mert Örvöst hidegen hagyja a termelési regények romantikája. A negatív is. Érdeklődése, fi­gyelme a mindennapiságé, s azon belül is a két nem találko­zása, egymásba botlása. A fér­fiak bölcsészek, könyvtárosok, tanárok, muzeológusok, suta, gátlásos figurák, akik fantáziá­jukban, vágyaikban élik meg, ki a szerelmet, s ha találkoznak egy-egy lánnyal, fiatalasszony­nyal, akkor riadtan visszahú­zódnak, vagy kisfiúsán enge­delmeskednek a helyzetnek, el­fogadják azt. Nyoma sincs itt a beatnemzedék harsányságának, életigenlésének, nyers erejének. Szép Ernőt idézik, a századelő, a két világháború közötti tárca­novellákat, amelyek épp akkora figyelemmel tüntettek ki pél­dául egy gazdátlan kutyát, me­lyet az egész város etet (Két tör­ténet egy kutyáról), mint magát a sintért (A sintér), a párizsi di­áknegyedet (Ariette, Százszor­széppel az Antillákon, Laura), egy zsidó-svábot megmentő fa­lusi plébánost (A világ végén), unatkozó szépasszonyokat és prostituáltakat. Szelíd melankó­liát, mélabút árasztanak ezek a történetek, opálos lilába játsza­nak. Az élet nehéz, küzdelmes, de némi önfegyelemmel, ön­megtartóztatással még elvisel­hető - sugallják. Őszi délutá­nokra való olvasmányok, igé­nyes, finom lelkű olvasóknak, akik az irodalomtól az árnyala­tokat, a cicomátlan egyszerűsé­get várják. Érték ez is, amit meg kell becsülni, amikor a világ tele van nyugtalansággal, fe­szültséggel, ricsajjal. (Bethlen Gábor Könyvkiadó Budapest) Horpácsi Sándor A szép test és szép lélek harmóniája Bemutatjuk Barcsik Barbarát A múlt hét végén balettkon­certre kaptam meghívót. A Szolnoki Balett tartotta évzáró előadását. Feltűnt nekem egy sugárzó, bájos kislány, akinek minden mozdulata, egész lé­nye átsütött a színpadon, s va­lószínű nem csak az én szíve­met érintette meg. Zsúfolt nézőtér előtt - a Vá­rosi Művelődési Központban - hatalmas sikert aratott a Mo- zsonyi Albert balettmester ál­tal vezetett együttes. Engem mégis valahogy ez a kislány ragadott meg, aki a negyedik ismétlésnél is szívét, lelkét adta, s szemmel láthatóan él­vezte azt, amit csinál, aki az úgynevezett „üresjáratokban” is úgy volt jelen a színpadon, hogy újra és újra rá kellett, hogy figyeljek. Érződött, hogy abszolút komolyan veszi a dolgot. Kíváncsi voltam, ki ez az el­ragadó egyéniség? Előadás után megkerestem.- Kérlek, mutatkozz be az ol­vasóknak!- Barcsik Barbara vagyok, a Verseghy Ferenc Gimnázium I. C osztályát végzett tanulója. Ez egy angol speciális szak. Ti­zenöt éves múltam, testvérem nincs, viszont van három gyö­nyörű szép kutyám.- Ez jó! Hogy hívják őket?- Deck, Beny és Happy.- Kertes házban laktok?- Szerencsére igen.- Mióta balettozol, Barbara?- Ötéves korom óta, tehát a „babáknál” kezdtem.- Édesanya és édesapa mi­lyen hatással volt rád, egyálta­lán hogyan jutott eszedbe, hogy eljössz balettozni, hiszen ilyen korban általában a szülők szok­ták a gyerekeket bizonyos célok felé irányítani.- Igen, én egész kicsi ko­romban táncoltam, mikor még Barcsik Barbara alig látszottam ki a földből, va­lamit megláttam, hallottam a tévében, utánoztam, mozog­tam rá. Megragadott a zene, a ritmus, a tánc. Apának egy is­merőse - aki akkor még itt dol­gozott a művelődési házban - hívta föl a figyelmét: itt van a városban a Szolnoki Balett. Anya is támogatta az Ötletet, mivel az első időszakban a testépítés, alakfejlesztés és a szép tartás elsajátítása játsszák a fő szerepet. Apa pedig na­gyon szerette a zenét, a szín­házművészetet.- Tehát nem arról volt szó, hogy belőled valamilyen világ­hírű művészt neveljenek, hanem hogy egyáltalán a mozgáskul­túra kiteljesedjen benned. Emlí­tetted, hogy művész nincs a csa­ládban. Szüleid fejlesztették benned a szépérzéket, amikor kiderült, hogy affinitásod van a tánchoz és a zenéhez?- Igen, és ekkor ők elhatároz­ták, hogy jöjjek ide.- Ötévesen nem húzódzkodtál egy kisit? Tényleg, hogy volt ez?- Ez nagyon érdekes történet. Amikor idejöttem először és fölöltözve - gyönyörű szép ha­risnya, balettcipő, dressz -, va­lahogy egy pillanat alatt elment a bátorságom, vagy megijedhet­tem valamitől, s szabályszerűen futásnak eredtem. Édesapa a Pe­likán Szállónál ért utol. Aztán rendeződtek a dolgok. Az első évek elég nehezek voltak, ami­kor statikus gyakorlatot végez­tünk, a mozgáskultúra, a test­építés, tartás elsajátítása je­gyében. Volt olyan időszak is, hogy el akartam menni, de a vizsgára való felkészülések mindig sikerélményt okoztak. A vizsga mindig fantasztikus volt.- Most mi a helyzet a balet­tel?- Nagyon szeretem, de csak hobbi.- Mi szeretnél lenni?- Mindig jó tanuló voltam, jogi egyetemet szeretnék vé­gezni. Érettségiig viszont sze­retnék balettozni. Nagyon sok örömet szerez nekem, gyönyörű érzés, amikor a táncos kint van a színpadon, minden érzését elő kell adnia a zene hatására, s az az igazi táncos, aki lelkileg, mintegy abszolút megmutatja magát, egész lényét át tudja adni a nézőknek. Ézért a rend­kívül felemelő érzésért tánco­lok. Miután elköszöntem Barba­rától, a mester véleményét kér­tem növendékéről. Mozsonyi Albert: - Apró gyermekkora óta táncol nálam, rendkívül szívós, kitartó, tehet­séges, tudja, hogy ezt csak így lehet csinálni. Tudom, nem lesz hivatásos táncos, nagyon jó tanuló, más pályát választ. De mondhatom: profi módon csinálja már most, amit csinál. A lényeget ő is érzi: a tánc szép testet, a zene szép lelket csinál. Kép és szöveg: Sonkoly László A próbateremben Pályázati felhívás helytörténészeknek A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgató­sága helytörténeti pályázatot hirdet mindazok számára, akik múzeumi gyűjtéssel, tör­ténetírással hivatásszerűen nem foglalkoznak. Pályázni lehet bármely sza­badon választott témával, melynek keretében a pályázó az újkor gazdaság-, társadalom-, politika- és művelődéstörténe­tét, illetve ezek egyes részkér­déseit dolgozza fel. Pályázni csak nyomtatásban meg nem jelent, kiadás alatt nem álló munkákkal lehet. A beküldött pályamunkákat lel- tárbavétel után kéziratnak te­kintjük, és az érvényben levő jogszabályok szerint kezeljük. A pályázat alapkövetelmé­nye, hogy a pályázó közgyűj­teményben levő vagy oda be nem gyűjtött eredeti történeti forrásokra, muzeális értékű tár­gyakra levéltári és egyéb do­kumentumokra, fotókra, egyéb ábrázolásokra, visszaemlékezé­sekre stb. támaszkodjék, azok pontos lelőhelyének feltünteté­sével. Egy-egy átfogó téma feldol­gozása esetén résztanulmányok elkészítését és a jelzett határ­időre való beküldését is javasol­juk, így egy kérdéskör kutatá­sával több éven át is foglalkoz­hatnak a pályázók. A pályázatot a következő ka­tegóriákban hirdetjük meg:- felnőtt egyéni,- ifjúsági egyéni,- csoportos (ifjúsági és fel­nőtt helytörténeti szakkörök, egyéb közösségek). A pályázat díjai Felnőtt egyéni kategória: I. díj 10 000 Ft, II. díj 8000 Ft, III. díj 6000 Ft. Ifjúsági egyéni kategória: I. díj 8000 Ft, II. díj 6000 Ft, III. díj 4000 Ft. Csoportos kategória: I. díj 8000 Ft, II. díj 6000 Ft, III. díj 4000 Ft. A pályadíjak megoszthatók, illetve visszatarthatok. A nem díjazott színvonalas munkák könyvjutalomban részesülnek. A pályamunkákat két azonos példányban a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Múzeu­mok Igazgatósága címére kér­jük beküldeni (Szolnok, Pf. 128. 5001). A borítékon tüntes­sék fel: TÖRTÉNELEM. A pályázat jeligés, ezért a jeligét és a kategóriát egy le­zárt borítékon kérjük jelezni! A borítékban a következő adatla­pot helyezzék el:- a pályázó(k) neve(i), a pá­lyázó csoport megnevezése,- foglalkozás,- munkahely, iskola,- a pályamunka címe. A pályázatok beküldési ha­tárideje: 1995. február 1. Az eredményhirdetés idő­pontjáról pályázóinkat külön fogjuk értesíteni. Ä pályázni kívánóknak igény szerint felvilágosítást (kérdő­íveket, gyűjtési szempontokat stb.) a Damjanich János Mú­zeum, illetve a területileg illeté­kes tájmúzeumok munkatársai nyújtanak. Minden pályázónknak ered­ményes kutatómunkát kívá­nunk! Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom