Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-27 / 149. szám
4 1994. június 27., hétfő ^ A szerkesztőség postájából ^ A büfékocsikat módszeresen kiűzik a piacról Rokkantsági nyugdíjas olvasónknak Milyen feltételekkel dolgozhat? Az Új Néplapban figyelemmel olvastam a Nem csak Budapestből áll az ország című szombati jegyzetet. Az abban foglaltakat őszintének, igaznak tartom, és hozzászólásomban ezt konkrét példákkal szeretném alátámasztani. Jogállamunkban az elmúlt négy év során több esetben éreztem a hatalom gőgjét, visz- szaélését. Az életszínvonalam romlását elviselem, vállalom, számítottam is rá, azt azonban ma sem értem, hogy miért akarnak teljesen tönkretenni. Első konkrét esetünk. A fiam a szolnoki használt cikk piacon hivatalosan büfékocsit üzemeltetett, rendszeresen fizette az egyre emelkedő helypénzt. Aztán a kft. vezetője felszólította, hogy a piac területéről záros határidőn belül távolítsa el a kocsit. A nagyhatalmú illetékes urat levél útján megkérdeztem, milyen törvény, rendelet alapján jár el, de válaszra sem méltatott. Az okot ismertem. A cél a konkurencia mesterséges, erőszakos felszámolása. Senkit nem érdekelt, hogy ezt az eljárást a versenyeztetési törvény tiltja. így teremtettek piacot az általuk létrehozott „üzletsor” számára. Aztán azzal az indokkal, hogy a büfékocsik higiéniája borzalmas, szolgáltatásuk silány és rontják a piacképet, megkezdték a módszeres kiűzést. Megjegyzem, a kollektív bűnösség az ötvenes évekből ismert fogalom ... A mi büfékocsinkra az volt a jellemző, hogy külalakra eredeti német elárusító, és az egészség- ügyi, tűzoltósági ellenőrzések során semmiféle hiányosságot nem tapasztaltak; a vásárlóknak a minőséggel soha nem volt kifogásuk. S mint kiderült, az egészségügyi szolgálat ellenőrei vezényszóra, egyszerre lepték meg a büfékocsikat. Csodálatos módon az „üzletsoron” azon a napon senki nem nyitott ki! Nálunk mindent rendben találtak, ennek dacára az igazgató úr levélben értesített: a büfékocsit távolítsuk el a piac területéről, mert ellenkező esetben - felelősséget nem vállalva - ezt ő teszi meg. (Jogszabályra nem hivatkozott.) Tekintve, hogy a bérbeadási szerződést a polgármesteri hivatalunk kötötte, ezek után - a kitiltás jogszerűségét illetően - ajánlott levélben hozzájuk fordultam. Sajnos válaszra sem méltattak. A piac vezetősége viszont arról értesített: ha a kocsinkat nem büféként üzemeltetjük, a területen maradhat. Ott is hagytuk - azzal a céllal, hogy majd műanyag termékekkel foglalkozunk. Ezt a kocsi oldalára jól láthatóan ki is írtuk. Ennek ellenére a „hatalom” cselekedett. A kocsinkat a piacon kívül, siralmas állapotban találtuk: betörték az ajtaját, tönkretették a kéziféket, a gumikat széthasították. Természetesen feljelentést tettünk. Az ügyben felkerestem a fővárosi Versenyeztetési Hivatalt. Óriási apparátus, hatalmas épület, és talán még a portás is doktor. Közölték velem: az érvényes törvények szerint majdnem biztos, hogy nekem van igazam, aztán hozzátették, ha 10 ezer forintot befizetek, három hónapon belül kivizsgálják az ügyet. Az eredmény: jogorvoslatért a bírósághoz fordulhatok. Beláttam, jobban járok, ha feladom. A történteket példának szántam, mert ma sem tudom, hogy törvényesen jártak-e el velünk szemben, és a második konkrét esetünket is majd megírom, ami a büfékocsi kárrendezési ügyéről fog szólni. Nagy Attila Küldjön egy képet! Tiszakürtön táboroztunk ’57 nyarán, ahol felejthetetlen két hetet töltöttünk - miközben a méhészkedést gyakoroltuk. Szeretettel emlékszem a jászkiséri Tánczos Alajos tanár úrra, táborvezetőnkre. S vajon hányán méhészkedőnk még? (A 2. sorban, a jobb szélen vagyok.) Sándor János - Szolnok A rokkantsági nyugdíjas - függetlenül, hogy melyik fokozatba sorolták - munkát vállalhat, és a nyugdíját nem veszíti el, ha a törvényesen előírt munkaidőnél kevesebbet vagy megszakításokkal dolgozik. Ebben az esetben keresete bármilyen összegű lehet, annak mértékét a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából nem kell vizsgálni. Nyugdíja akkor is jár, ha teljes munkaidőben, folyamatosan dolgozik, de legfeljebb 80 %-át kapja annak az összegnek, amit a nyugdíjazása előtti munkakörében ma megkereshetne. (A viszonyítást a nyugdíjat megállapító határozat tartalmazza.) A jogi feltételeket nem kell vizsgálni azoknál a rokkantsági nyugdíjasoknál, akik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt már betöltötték, vagy két éven belül elérik - abban az esetben, ha a nyugdíjuk a mindenkori nyugdíj legkisebb ösz- szegét (az idén januártól a 7.480 Ft-ot) nem haladja meg; ha egyéni vállalkozóként tevékenykedik. Ráróspusztán a gang alá húzódva Ráróspusztán, ahova a közelmúltban látogattunk, a zuhogó eső elől a faház gangjára szorultak a jászjákóhalmi általános iskola diákjai. Igaz, hogy eső után köpönyeg, hiszen előtte már jól megáztak az ipolytamóci gyalogtúrán, de a tábor úgy jó, ahogy van! Székely Imre - a képen fent, középen - tanárként 3 évvel ezelőtt az Ipoly-menti hajdani úttörőtábort szerződésbe vette, ami az ezredfordulóig most meghosszabbíttatott. Hogy jól csinálja, ezt bizonyítja a tábor száz fős látszáma, s az, hogy egész nyárra már nincs egy szabad hely. A jákóhalmiakat azonban, akik régóta törzsvendégek, mindig szívesen látja. - Kép.és szöveg: Fodor István A kioktatást nem lehet szó nélkül hagyni Előttem van az Új Néplap június 9-i száma, melyben bizonyos „Balogh” Sándor kunma- darasi nyugdíjas „A nosztalgia vakít, siketít.. - Józanabb hangvétellel” cím alatt próbálja kioktatni Tolnai Antalt és Deák Andrást - meglehetősen bárgyún. No nem azért használom a fenti jelzőt, mert nyugdíjas tsz-tag és ma 3 kh. földön gazdálkodik, ellenkezőleg. Azért, mert úgy érzem, nagyon kilóg a lóláb. Tudniillik az, hogy aki az említett levelet írta, annak semmi köze a nyugdíjas tsz-taghoz, aki negyven évig a szövetkezetét építgette, s még párttag is volt. Azt a levelet egy másik Balogh írhatta, aki a gőgösségtől nem képes szabadulni, és most egyszerű ember álarcát öltve magára, agent provocateurként próbál tetszelegni. Ezzel szeretne minket, reálisan gondolkodókat, akik a demokrácia jegyében döntöttek, úgy ahogy döntöttek, idegesíteni. Kedves Uram! Ez nem megy, mert aki a választások utáni eredményeket figyelmen kívül hagyva, olyanokat ír mint Ön, az már csak orvosi eset lehet. Mindezek után - elemzésre, boncolgatásra - figyelmébe ajánlom az Új Néplap június 11-i számában megjelent szombati jegyzetet, melynek minden sora, minden mondata igaz. Tükrözi a valóságot. Tárgyilagos politizálást és jó egészséget kívánok Önnek. S ha valamivel megsértettem, elnézést kérek. Bárdos Lajos (párton kívüli) Új szász Béküljenek ki és segítsék egymást - a lakosság javára „A kábeltelevízió léte a tét” című cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. (Új Néplap - június 15.) Elöljáróban annyit, hogy a Tiszafüredi Kulturális és Információs Egyesület 1992 októberében egy üres Naplófőkönyvvel, mint alaptőkével — melyet a jelenlegi főkönyvelő hitelezett meg a saját pénzéből - rendelte meg a kábeltévé kivitelezését az egri székhelyű Non-Plus Bt.-től, mely a 12+3 csatornás fejállomást adta az induláshoz. A kivitelezés jó ütemben haladt, és 16 hónap után, az idén február végétől kb. 1150 lakásban élvezhetik a kábeltévé szolgáltatását. A létfontosságú engedélyeket a kivitelező megszerezte, de a Közúti Igazgatóság engedélye nélkül nem jutott volna el a vonal a 33. út malpm felöli oldalára, illetve a MÁV engedélye nélkül a Tisza-végre és az üdülőterületre. Ez év elején a kivitelező karbantartási szerződést szeretett volna kötni a lejárt garanciájú lakásokra, és bízott benne, hogy ezt nem tagadják meg, hiszen az ő tőkéje nélkül Füreden nem lett volna kábeltévé. Az egyesület elnöke ezt elutasította, mert a kivitelező még nem tett le minden hatósági engedélyt. .. Személyeskedésig fajuló vita után a bt. ügyvezetője márciusban összehívott egy lakossági fórumot, ahol az egyesület elnöke megmutatta, mire képes, és a tömeg mozgatásából jelesre vizsgázott. Ezután úgy tűnt, a kölcsönös előnyök alapján sikerül együttműködési szerződést kötni. A levelezések azonban két hónapig húzódtak, mialatt a kivitelező elvégezte a rendszeres karbantartást. Most már tudjuk, hogy ingyen. A szerződéstervekből: A kivitelező felajánlotta, hogy folytatja a bekötést, melynek csak 70 %-át kéri az egyesülettől, a többit felajánlja arra az esetre, ha a hiányzó engedélyeket nem tudná beszerezni. S amikor ez megvan, akkor kellett volna a hátralévő összeget kifizetnie. A karbantartás lakásonkéht 80 Ft+áfa, és ez az ajánlat mindkét fél számára kedvező. A kivitelező azonban visszakapta a szerződést úgy, hogy 50-50 % a bekötések árának megosztása, és a neki járó 50 %-ból kell építeni és engedélyeztetni. A karbantartást viszont ingyen köteles vállalni a rendszer teljes átadásáig. Hogy mi lenne utána, számomra talány, hiszen erre nem tért ki a szerződés. Ebbe természetesen a vállalkozó nem mehetett bele. A május 30-i és június 13-i közgyűléseken - a vezetőség szájából - elhangzott: azért nem kötötték meg a karbantartási szerződést, mert a vállalkozó még egyet sem teljesített, nem akarnak vele másikat kötni. Akkor miért akartak aláíratni egy olyan módosítást, amit - ha helyet cserélnek - ők sem írtak volna alá. Időhúzás volt az egész, és arra irányult, hogy kiépíthessék a saját bázisukat - szerelővel, műszerrel? A második közgyűlésen elhangzott, hogy a karbantartási szerződés megkötése a vállalkozóval havi 100 Ft tagdíjemelést jelentene. Ez nem így van, mert az egyesületnek saját erőből is belekerül ennyibe - sőt többe. Jelenleg 80.000 Ft körül mozog havonta a karbantartás, és ebbe még nincs benne a törvényszerűen szükséges (kábelcsere, betegség, szabadság miatt) második szerelő munkabére. A másik fegyverük, mely- lyel a régi kivitelező ellen hangolják az embereket az, hogy a fejállomást azonnal kikapcsolja a Postai és Távközlési Felügyelet. Ilyenre még Magyarországon nem volt példa, és indokolatlannak látom a lakásonkénti 1000 Ft befizetését. Az említett engedély beszerzését a kivitelező az új szerződésben vállalta,, s ha mégsem teljesítené, a pénzt az egyesület részére kb. 4 hónap alatt „betermelné”. Az egyesület vezetőinek persze feltett szándéka, hogy a vállalkozótól peres úton behajtják a hátralévő engedélyek költségét. Végezetül még annyit: a májusi közgyűlésen elhangzott, hogy 167 keresztezés nem szabványos, ezek átalakítása 2-2,5 millió forintba kerül az áramszolgáltatónak. A második közgyűlésen ez az összeg már lecsökkent 300 ezerre, és a tagság nem kapott arra választ: az eltelt két hét alatt a különböze- tet ki fizette ki? Ellenkező esetben a vezetőségből kit illet a dicséret, hogy a 167 hibát lealkudta húszra? A „harcoló alakulatoknak” javaslom: kössenek békét és inkább segítsék egymást - a tévénézők javára. Fekete Imre Tiszafüred Expressz - ajánlva Egy kedves levélírónk Tiszafüredről - miután elolvasta a füredi bérlakások eladásáról szóló cikkünket (június 14.) - többek között ezt írta: „Azt még megértem, hogy az önkormányzat most csak a jogi kereteket szabályozta, azt is, hogy a felajánlott három variáció, ami szerint megvásárolhatom a bérlakásomat, törvényes. De továbbra is kérdéses marad számomra, hogy miért nincs vételi jogom, miért a 70 %-os forgalmi érték lesz a kiindulási alap a vásárláskor, aki - mint én is - nem tudja egy összegben kifizetni a vételárat, és csak öt éven túl tudja vállalni a részletfizetést, miért sújtják 20 %-os kamattal? Emellett azt sem értem, hogy a 60 nap türelmi idő lejárta után, ha nem élek elővásárlási jogommal, miképpen tervezhetnek pályázat útján történő „árverést”? Tudomásom szerint az ország több városában jóval kedvezőbb feltételek között oldották meg az ön- kormányzatok a bérlakások értékesítését, itt Tiszafüreden, ahol a lakosság amúgy is jelentős megélhetési gondokkal küszködik, ez különösen indokolt lenne.” Kedves Olvasónk! Miután a cikket én írtam, amiben az ön- kormányzat képviselője nyilatkozott, úgy gondolom, most nem a hivatal, hanem az „ellenoldal” véleményét adom közre. Ugyanis abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem a Füreden is szerveződő lakásbérlők egyesülete egyik fórumán, melynek vendége volt az egyesület főtitkára, Battha Pál, aki reagált az ön felvetéseire. Véleményét így összegezhetem: Abból az alapállásból kell kiindulni, hogy a vételi jog mindaddig fennáll, amíg ennek az ellenkezőjét az önkormányzat hivatalos dokumentumokkal be nem bizonyítja. Ezt a kérdést Battha úr, éppen a tiszafüredi bérlők érdekében, a Belügyminisztérium illetékeseivel megvizsgáltatja. A forgalmi értékkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kimondja, hogy a lakott forgalmi értéken kell a lakásokat eladni. Az eddigi bírósági gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez az érték a beköltözhető forgalmi érték 50 %-a. Ha az országos példákat nézzük, akkor a füredi önkormányzat által tervezett 70 %, annak ellenére, hogy törvényes, valóban magas. Ugyanez a helyzet a kamatokkal. Battha úr hivatalos adatokkal tudja bizonyítani, hogy Magyarországon 200 ezer részletre vásárolt bérlakás esetében ez nem 20, hanem 3 % volt. Mint mondta: „A hiedelmekkel ellentétben, a lakáseladásokra ugyanazok a játékszabályok vonatkoznak, mint az egyéb állami privatizációs folyamatokra.” A pályázatokkal kapcsolatosan az érdekvédelmi szervezet főtitkára elmondta, hogy a 60 napos határidővel nem lehet választási lehetőség elé állítani a lakosságot, mert az érvényben levő lakástörvény szerint 1995. március 31-ig a bérlőnek kell nyilatkoznia vételi szándékáról. Ha nem kíván elővásárlási jogával élni, akkor sem költöztethető ki a lakásból, mert harmadik személynek öt évig csak a bérlő írásbeli hozzájárulásával lehet azt eladni, pályáztatni. Kedves Olvasónk! Az említett cikkben azt írtam, az önkormányzat nem követett el törvénysértést. Ezt Battha úr is megerősítette, bár hozzátette, hogy abból kimaradtak olyan lényeges alapelemek, melyek valóban sértik a törvényes előírásokat. Ezek szerint - a füredi rendelkezésekkel ellentétben - igenis felhasználható vásárláskor az a kárpótlási jegy, melyet alanyi jogon kapott a bérlő. Emellett a bérlők határozatlan időre szóló jogviszonya vagyoni jellegű jog, ami alkotmányos alapjogként védendő! Azt már egyenesen abszurdumnak tartotta, hogy kicsiny hazánkban füredi szabadalomnak tartják, hogy áfát számítanak fel az eladásoknál. Tisztelt leendő lakástulajdonos! Lehet, hogy ez a levél nem nyugtatja meg, és tudom, azért ragadott tollat, mert nehéz anyagi körülményei között nem mindegy, a több éve lakott „várára” mikor mondhatja végérvényesen: „ez az én házam”. így is cseng vissza a fülemben Battha úr egyik kijelentése: „Tiszafüreden elszakadt a józan ész és a jószándék fonala. A jogszerűség és a törvényesség funkcionálhat úgy is, hogy a lakosság igazságérzete nyugodtan megmaradjon ...” Ebben bízom én is, és hiszem, hogy a gyakorlati megvalósítás idejére olyan megoldás születik, ami után a jogalkotók és a „fedelüket féltők” is nyugodtan hajtják álomra fejüket. Mindenki a saját házában. Ennek reményében üdvözli: Közbenjárásunkra Parkosítják a kis akácost Fegyvemeki olvasóink tették szóvá, hogy a Schönherz Z. és Engels út közötti, nemrég újra telepített kis akácosban már embermagasságú a gaz, s tele szeméttel. Azelőtt az utca lakói tartották rendben, de mióta az önkormányzat kivágatta az elöregedett fákat és azt másnak adta oda, nem foglalkoznak vele. Ez bizony nem szép dolog, és olvasóink észrevételével Huber Ferencet, Fegyvernek polgármesterét kerestük meg. Mint mondta, a három évvel ezelőtt kivágott fát először is az ott lakóknak ajánlották fel ingyen, de sajnos nem tudtak rajta megegyezni. Vitatták, ki, mennyit vagy egyáltalán dolgozott-e a területen, így csupán a gally maradt a helyszínen. A száz mázsányi fa hozzájuk került, majd a rászorulók között osztották ki. Közbenjárásunkra azonban ígérte, hogy a kis akácosból - a lakosság megelégedésére - hamarosan tiszta, gondozott parkot teremtenek. (Fotó: K. É.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
