Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-24 / 147. szám

1994. június 24., péntek Hazai tükör 3 Szokatlan látványban volt részük az alcsiszigeti Holt-Tisza evezőspálya felőli szaka­szán az ott tartózkodóknak az elmúlt este. A vízen megjelent egy hatalmas hattyú, és méltóságteljesen úszkált oda-vissza. Jó anyának bizonyult, mivel két kis fiókáját a hátán utaztatta mindvégig. - barna ­Betörők ellep legjobb támadás a „Védelem” Ha manapság mindent a betö­rőkre bíznánk, valószínű, hogy nem sok jóra vezetne - már ami a tulajdonosokat illeti. A rendőrség persze megteszi, ami tőle telik, de mindenre nem juthat energiája. Az egyébként el sem várható, hogy minden ál­lampolgár vagyonára egy-egy, a ház elé állított egyenruhás vi­gyázzon. Annál inkább feladata ez a tulajdonosoknak. Hogyan lehet megvédeni ér­tékeinket, „békés” eszközök­kel? Erre a kérdésre a megyei rendőr-főkapitányság és a Vé­delem Kft. közösen kerestek vá­laszt. A megoldás kulcsa: a megbízható, korszerű technika. A biztonságszolgálati cég és a rendőrség - a közöttük létre­jött szerződés alapján - számí­tógépes vagyonvédelmi jelző­központot épített ki a városban. A rendőrség ügyeletén működő köapontijeizi,'-ha.«’biztosított in­tézmény vagy magánszemély vagyonára törne valaki. Ez a „bűnmegelőzési vállalkozás” mostanra azonban már „ki­nőtte” a szolnoki lehetőségeket, ezért a megye valamennyi rendőrkapitányságán is „meg­vetette” már a lábát. A vidéki rendszerek ugyanazt „tudják”, mint a megyeszékhe­lyen üzemelő idősebb - és már kipróbált - „testvér”. Ha egy „védett” lakásba betörnek, ott a helyszínen nem történik semmi - látszólag. Nincs szirénázás, nincs visítozás, a betörésérzéke­lők csendben adják le a „drótot” a történtekről a zsaruknak. Nagy meglepetésben lehet részük a hívatlan látogatóknak, amikor számukra teljesen várat­lanul egyszer csak megjelennek a „megtámadott” ház előtt a rendőrök. Ezzel a módszerrel nagyobb az-esély arra is, hogy a lopássat1 okozott' kár már akkor „megtérüljön”, amikor a tettes még be sem fejezte „munkáját”. Bár a csúcstechnika előretö­rése megállíthatatlannak tűnik a vagyonvédelem terén is, de azért a hagyományos módsze­reket sem érdemes elhanya­golni. A kft. emberei és a rend­őrök közös járőrözésével pél­dául már jó néhány „ügyet” si­került meg nem történtté tenni, azaz a készülőben lévő bűncse­lekményt megakadályozni. Az ember hű barátainak, a jól kiképzett ebeknek is elévülhe­tetlen érdemei vannak az őr­zés-védelem „szakmájában”. Szolnokon igen sok problémát okoztak már a huligánok, a ti- szaligeti strandon éjszakánként tett látogatásaikkal. Talán a mostanában szolgálatba állított kutyusok „tesznek” majd arról, hogy a sorozatos rongálásnak egyszer s mindenkorra vége szakadjon. H. Gy. Nyaralás és munka Mezőtúron Néptáncosok a Takács-tanyán A Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep július végi indulása előtt sem üres a Takács-tanya. Ezen a héten a helyi Szarka­láb gyermektánccsoport 18 nép­táncosának - vezetőjük Néme­tiné Tolnai Edit -, valamint Bu­rai Gábor és Gábomé néptánc­oktatóknak ad otthont a köz­kedvelt nyaralóhely. A csoport a különböző népi játékok terén már „otthonosan mozog”. Ezért a tábor célja elsősorban új nép­tánc-koreográfiák betanulása, népdalokkal való ismerkedés, valamint népszokások feleleve­nítése. Mivel önálló zenekara sajnos nincs a 10-14 éves korú általá­nos iskolásokból álló együttes­nek, ezért a próbákat play back- kel (magnózenei kísérettel) tart­ják az oktatók. Naponta a reg­geli takarítás, étkezés után fél 10-től 10 óráig dalokat, nép­táncmotívumokat tanulnak a gyerekek, majd ebédelés követ­kezik. Mindennap háromfős „önkéntes brigád” vállalja a mosogatást, az ebéd utáni rend­betételt, mialatt a többiek há­rom óráig közel sem csendes csendes pihenőt tartanak. Majd következik a lábak új­bóli igénybevétele, a délelőtt el­sajátított néptáncmotívumok felelevenítése. A vacsora után - melyet a reggelivel és az ebéd­del együtt Urai László szállít a helyszínre, s az ifjú táncosok igencsak elégedettek vele - dél­szláv és dunántúli táncház kö­vetkezik. Mindezek ellenére a gyerekek energiája kimeríthe­tetlen; 11 óra után még traccs- partitól hangos a tábor. -ca­Vendégváró végvár Többszöri gazdakeresés és az első, harmincéves bérletet kötő klagenfurti partner csődje után úgy tűnik, megnyugtatóan ren­deződik Lenti várának sorsa. A középkori kis végvárat 650 ezer német márkának megfelelő ösz- szegért vásárolta meg a német érdekeltségű Immobilien Agrár Kereskedelmi Kft. A cég tulaj­donosa három részletben tör­leszti a vételárat és a - képvi­selő-testület által is jóváhagyott - szerződésben kötelezettséget vállalt az erődítés teljes, öt éven belüli felújítására. Könnyíti a dolgát, hogy az elmúlt évek so­rán a helyi önkormányzat, majd a sikertelen osztrák bérlő elvé­gezte a külső tatarozást és a belső átalakítás kisebb hánya­dát. (MTI) Új jogszabályok a kereskedelemben „Veszélyes” házalók, átejtett vásárlók... Gyökeres változások színtere napjainkban a kereskedelem. A piacgazdaság kialakulásának jogi feltételeit azonban csak részben tudta megteremteni a leköszönő parlament. Egyrészt a meglévő szabályokat kellett az életnek, az elvárásoknak megfelelően korszerűsíteni, másrészt új szabályokra is szük­ség volt annak érdekében, hogy megkezdődhessen a bolti priva­tizáció, jobban érvényesüljön a fogyasztók védelme, és a hazai szabályozás közeledjen az Eu­rópai Unió tagországaiban al­kalmazott gyakorlathoz. Az újonnan született törvé­nyek és rendeletek lényegében a liberalizálás jegyében láttak napvilágot. Látványosan csök­kentették a központi és helyi közigazgatás „egyedi elbírálási lehetőségeit”, a szubjektív be­avatkozást. A korábbi jogszabá­lyok ugyanis a kereskedelmi te­vékenység folytatását enge­délyhez kötötték, és széles kör­ben biztosítottak mérlegelési jogkört a hatóságoknak. Mára az engedélyezési rend­szert egy normatív szabályozás váltotta fel, amelynek alapján bárki kereskedhet, ha a leírt kri­tériumoknak megfelel. Ennek alapján csak a nyilvántartás számára van bejelentési kötele­zettségük azoknak, akik új üzle­tet nyitnak, vagy nagykereske­delmi tevékenységbe fognak. Megjelentek új értékesítési formák, mint például az „ano­nim” csomagküldő és házaló kereskedelem, amelyek eseté­ben a jogi szabályozás hiánya komoly hátrányt okozott a fo­gyasztóknak. Ma már ezen a te­rületen is befellegzett a tisztes­ségtelenül üzletelőknek, ugyanis minden csomagküldő cégnek címmel, üzlethelyiség­gel azonosíthatóan kell megje­lennie a piacon, úgy, hogy a vá­sárlók sérelmeik esetén igénye­iket érvényesíthessék. A házaló kereskedelemmel kapcsolatos minisztériumi rendelet kidolgo­zásának előkészületei is megtör­téntek, amely szintén a vásárlók „biztonságát” szolgálja majd a kétes üzletekkel és ügynökök­kel szemben. A termékfelelősségi törvény nyomán a korábbinál kedve­zőbb helyzetbe kerültek a vásár­lók, mert a hibás árukért kártérí­tési kötelezettség terheli a gyártó, illetve az importáló cé­get. A jótállás keretében felére - hatvan napról harmincra, a harminc helyett tizenöt napra - csökkent a méltányolható javí­tási határidő. Megszüntették azt a korláto­zást is, amelynek értelmében a vásárló csak akkor élhet csere­igénnyel, ha a terméket már ötször javították. Ma már a má­sodik meghibásodás után is kérhető a csere. Ferenczy Europress Környezetkímélő Új, környezetkímélő üzem­anyag-adalékot hoz forgalomba kútjainál június második felé­ben az ÖMV-Hungária Kft. - je­lentették be a cég vezetői csü­törtökön sajtótájékoztatón. Az ÖMV 3 plusz SL nevű keverék­anyagot a 95-ös oktánszámú ólommentes Eurosuper-benzin- ben lehet majd kapni, de ez nem növeli a benzin árát. A termék például megszünteti a lerakódá­sokat a motorban, védi az üzemanyagrendszert a korrózió­tól. (MTI) Audiovizuális kollokvium Audiovizuális koprodukciók a kelet- és közép-európai orszá­gokkal címmel tegnap kétnapos tanácskozás kezdődött a buda­pesti Francia Intézetben. Fran­ciaföldön négy éve megalakult a volt szocialista országok alko­tóival létrejövő koprodukciókat támogató alap, amely anyagi segítséget biztosít számukra, il­letve francia producereket kutat fel az érintett filmes és televí­ziós rendezőknek. A francia és magyar szakem­berek a nyitónapi eszmecserén áttekintették a közösen készített alkotások támogatási rendsze­rét, és megvitatták a szerzői jo­gokat. Vitalij Kanevszki Mi, a XX. század gyermekei című filmjét tegnap este tekintették meg az érdeklődők a Fő utcá­ban. (MTI) Napközis tábor színes programokkal Karcagon LÁTLELET Hosszan tartó rendszerváltás Eszünkbe sem jut sajnálkozni azon, hogy a régi hatalom urai sorra tűnnek el. Szembeötlően kevesebbet szerepelnek a televízi­óban, s legtöbbjük vélhetően azzal van elfoglalva, hogyan tudná kiváltságos helyzetét - akár az újonnan szerveződő hatalom ár­nyékában is - sikeresen fenntartani. Az állampolgári elérzékenyü- lés jeleit sem érzékeljük, legfeljebb azoknak a klienseknek a kö­rében, akiknek kézzelfogható hasznuk származott a négyévnyi „szolgálatból”. Mert szó sincs itt valamiféle nyilvánvaló szeren­csétlenségről, külön szánalomra méltó elárvulásról, s még azt sem mondhatjuk, hogy sokaknak a megérdemelt visszavonulás ideje következett el. Kétségkívül ha valaki éveken keresztül a közért dolgozott, s valóban kiemelkedő teljesítményt ért el, visszavonu­lása vitathatatlan együttérzést vált ki. Főként akkor, ha a politikai élettől - mely ellenállhatatlan kísértéseket hordoz - távolra kerül. Ám akik legfeljebb a látszatát teremtették meg annak, hogy a többség érdekeit képviselték, bukásuk utólagos elégtételt jelent. Ezért is könnyű és magától értetődő azt mondani, hogy megér­demlik sorsukat. Csakhogy mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Po­litikai szerepük ugyan radikálisan csökkent, befolyásuk viszont korántsem szűnt meg. Éppenséggel azoknak a kapcsolatoknak révén marad fenn, me­lyekre négy éven keresztül tettek szert. És persze hol lennének máshol, mint ott, ahol nem a politikai, hanem a gazdasági tőke működik. Teljességgel dilettáns volt ugyanis az a kormányzati szereplő, aki még egy igazgatótanácsi tagságot sem tudott elérni vagy olyan alapítvány kuratóriumába bekerülni, ahol a közpénzek osztogatása vagy éppen tőkésítése folyt. Nem szólva a különféle magánvállalkozásokról, melyek közül számosat a leköszönő mi­niszterek, államtitkárok, főosztályvezetők stb. jegyeznek. Kár is felháborodnunk, hiszen a kormányváltással ez a jelenség együtt jár, vagy legalábbis nagy valószínűséggel következtethetünk elő­fordulásának gyakoriságára. Más kérdés, hogy - finoman fogal­mazva - akad ebben valami megfejthetetlen módon aggodalomra okot adó furcsaság. Ha ugyanis a hatalmi és a kapcsolattőke átvál­tozását természetes folyamatként fogjuk fel, négy esztendő múlva ugyanez megismétlődhet. Feltéve persze, ha például a korrupcióra ösztönző helyzetek nem szaporodnak. A politikai irányváltás eb­ből a szempontból aligha jelent garanciát, s az sem, ha megannyi fogadkozást is hallunk arról, hogy az önérdek nem kerülhet fölébe a közérdeknek. Mert korábban ugyancsak elhangzottak hasonló ígéretek, s akik most kényszerűen visszavonulnak, egy pillanatra sem mondtak le a különféle előnyökről. Nem is annyira észrevét­lenül, mint amennyire sejteni vélték, vagy amilyen mértékben el akarták leplezni. Kerékgyártó T. István Az idei nyári napközis tábor­nak a Gyermekek Háza ad ott­hont. Az ideális környezetben lehetőség van arra, hogy a gye­rekekkel többfajta tevékenysé­get is végeztessenek a pedagó­gusok, akik kéthetes turnusok­ban váltják egymást. Az első turnusban Pengő Fe- rencné és Balogh Erzsébet taní­tónő foglalkozik a táborozók- kal. Mindketten évek óta dol­goznak itt nyaranta, s rengeteg ötlettel teszik hangulatossá a programokat. A tábor résztve­vői a kömyezetformáló „Zöld szív” programba kapcsolódnak be az első két hétben. Különböző feladatokkal, kö­tetlen programokkal kívánják megvalósítani a környezet esz­tétikájára nevelést. Éz épül a Gyermekek Háza kerti munká­jára, a természet szépségeinek megismertetésére, melyet gya­logtúrával és autóbuszos kirán­dulással tesznek lehetővé a pe­dagógusok. A túrákon a növény- és állat­világ megfigyelése, felfedezése mellett hulladékanyagokat, nö­vényeket is gyűjtenek, melyeket manuális foglalkozásokon újra felhasználnak. Miután idén csak alsó tagoza­tosoknak rendezik a tábort, így közülük kérdeztük Fodor Ta­mást, a Györffy István Általá­nos Iskola immár ötödikesét. Elmondta, hogy összesen négy hetet fog itt tölteni, mint min­den évben. A biziben természetesen csak jelesek voltak. Kedvencei a rajz, a környezet, a technika, a nyelvtan. Már sok barátot szerzett itt az elmúlt néhány nap alatt, és ve­lük jókat játszanak. Tamás nem szeret egymagában játszani, az nagyon egyhangú, ismeri el, s a labdajátékok, a foci, a kosár, a kiütő a kedvenc.-de­Gazdag tartalommal a Versmondó idei első száma Praktikus tanácsok a versmondói magatartáshoz Bartos Bullanda Ildikó grafikája a lapból A hatvan évet élt Pilinszky János sajátos költői világából kapunk ízelítőt a Versmondó fo­lyóirat idei első számának borí­tójáról a Trapéz és korlát című versét elolvasva: „Ülünk az ég korlátain, / mint elítélt fegyen- cek". A társadalomból önmagát is kirekesztő humanista-egzisz- tencialista Pilinszky lírája éle­tében sokak számára tűnt élet­idegennek, társadalmon kívü­linek. ’81-ben halt meg. Félő, hogy mai életritmusunk a fé­lelmeit, szorongásait valahol beigazolta. Vajon ha élne, az előretörő elidegenedésről, a vi­lág embertelenségéről ma ho­gyan verselne? Az Országos Versmondó Egyesület tavaly indított, mind­össze harmadik száma színvo­nalát, összeállítását tekintve messze letagadhatná fiatal ko­rát. Tanulmányokat olvasha­tunk benne a romantikus szín­játszás és versszavalás koráról, a költészet tényeiről, annak ős­forrásairól. Tüskés Tibor Négy nemzedék - élő magyar líra című dolgoza­tában - amit korábban az Új Forrás közölt - a ’48-ban megjelent Sőtér István-féle verses antológia tartalmát veti össze a ’87-es Szép versek anyagával, egyben tétova kísér­letet tesz a mai magyar költé­szet leírására. Kiss Péter Ernő a győri Teát­rum Színpad versmondó mű­hely 35 éves fennállása alkal­mából beszélget a versmondás esélyeiről egykori alapítókkal, színészekkel. Oszter Sándor emlékezetében egy-egy vers­mondó verseny hangulata a ’60-as években felért a beat- koncertekével. Olvasható beszámoló a lap­ban a Kposvárott megrendezett Csokonai vers- és prózamondó versenyről, amely zsűrijének elnöke a 83 éves Takáts Gyula, Kossuth-díjas költő volt. A Műhely rovat a versmondói magatartáshoz ad praktikus, akár azonnal használható taná­csokat. Arról is hírt ad a folyó­irat, hogy több városban, így Szolnokon is szerveződik a versmondók műhelye. A versmondók lapja továbbra is várja az előfizetőket - az éves díj 220 forint - a szerkesztőség címén: 1022 Budapest, Corvin tér 8. S. Cs. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom