Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-23 / 146. szám
s A szerkesztőség postájából „Már rettegve várom a telefonszámlát” Kinek a készülékében van a hiba!? Új szerelésben a tószegi csapat Sajnos hasonló cipőben járok, mint az a kunhegyesi házaspár, akikről az Új Néplapban „Ha a telefonszámla havi 86 ezer 91 forint” cím alatt olvastam nemrég, és ehhez kívánok hozzászólni. A család nagy örömére, kb. két éve szerelték be hozzánk a telefont. Gyermekem vidéken tanult, így tudtunk egymással legkönnyebben kapcsolatot teremteni. Ez év február 20-ig nem is volt különösebb probléma, de ekkor a januári számlámon 12 ezer forint szerepelt. Nagyon meglepődtem, hiszen nem beszéltünk többet, mint korábban, külföldi hívásunk nem volt. Persze azonnal felhívtam a Matáv karcagi üzemvezetőjét, Andrási Zoltánt, aki kedvesen beszélt velem, de hiába bizonygattam: a külföldi beszélgetés kizárva; a fiam katona volt, és abban az időszakban egy napot sem volt itthon, úgy éreztem, hasztalan ... Végül abban maradtunk, adjam be a reklamálást, és csatoljam hozzá a számlát. Megnyugodtam, tüzetes vo- nalvizsgáltra gondoltam, ami az igazamat támaszthatja alá. Megjegyzem, a telefondíjat leemelték az átutalási betétszámlámról, és hiába kértem, hogy ezt a magas összeget utalják vissza, illetve a korábbiakhoz hasonló átlagot vegyenek figyelembe, nem így történt. Sőt március 20-a körül 23 ezer forintos telefonszámla érkezett. Sírógörcsöt kaptam, és az OTP-nél az utolsó pillanatban sikerült elintéznem, hogy most már ne emeljék le a telefondíjat. Aztán a második reklamáló levelem is megírtam, melyben kértem, töröljék a külföldi beszélgetés lehetőségét, és szinte már fel sem emeltük a telefont, mégis 3100 forint volt a legközelebbi számla. A két reklamáló levelemre pedig azt a választ kaptam, hogy az említett időszakokban nem fordult elő olyan műszaki hiba, ami állomásomnak számlálóberendezésében a tényleges hívószámot meghaladó többletszámlálást okozott volna. Andrási úr szerint elvileg előfordulhat hiba a vonalban, de csak elvileg, amit én ugye nem tudok bizonyítani. Kértem, adjanak tételes számlát, de erre sajnos nincs lehetőségük. ígérték, számlálót tesznek a készülékemre, illetve a vonalamra, ami a mai napig sem történt meg. Erre az a magyarázat, hogy kevés a berendezésük és sok a panaszos. Kedvesen megjegyezte még, hogy szerinte hiábavaló, mert akkor tudom, hogy ellenőrzik a vonalat, és kevesebbet beszélek. A bizalomról ennyit! Én viszont higgyek a számlázásuk helyességében! Ez egy ördögi kör. Hogy mégis mit tehetek? Második fokon a szolnoki vezetőségükhöz, majd pedig a debreceni főnökséghez fordulhatok. De ha nem adnak igazat, és nem fizetem ki a telefonszámlát, egy évre kikapcsolják a készülékemet. Azt követően pedig 12 ezer forintért - esetleg közben áremelés! - adják vissza a vonalamat. Nem felháborító, kétségbeejtő!? Antalné Szabó Irén Karcag A MÁ V és az új menetrend Meg a pofára esett utasok A Tószeg-Jászkisér megyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzés kezdetét vártuk nemrég, amikor a szokásos szurkolói nyüzsgésben az egyik helyi „sportszervező” nagyhángú méltatlankodására figyeltünk föl. A megyei szövetségi igazolványát lobogtatva elégedetlenkedett, hogy belépőjegyet kell váltania. Milyen dolog az, hogy már a sportkör elnöke is szólt a jegyszedőknek: a „fontos” embereknek is 50 forintos jegyet kell venniük ... Hát ami igaz, az igaz. Bodac József egyesületi elnök nem protokollvezető. Ahonnét csak lehet - és a sajátját sem kímélve -, pénzt kerít a község labdarúgására. Mert kis községünknek bizony nem könnyű fenntartani, sikeresen működtetni egy labdarúgó-szakosztályt. Partnerei azért szaporodnak. Az önkormányzat évi egymillió forinttal, a helyi Mezőgép ingyenes szállítással segít; az Agroman Kft. kétszázezer forinttal, míg az Agromix Plusz termelési profiljának megfelelően, az évente rendezett két vacsorához 50-50 csirkével járul hozzá. Örömteli esemény volt, hogy ezen a mérkőzésen vehette át a csapat azt az új szerelést, aminek az árát a helyi vállalkozók adták. Nyíri Zsigmond 60 ezer forinttal, a „Csücsök” csárda 30 ezerrel, Molnár Attila szikvízkészítő pedig 20 ezer forinttal támogatott. Nemes gesztus, hogy Molnárné dr. Szabó Júlia főorvos ebben az évben tiszteletdíj nélkül felügyeli a hazai mérkőzéseket. Tisztelet és köszönet érte. Mi, szurkolók, eddig a belépő megváltásával támogattuk, de szakosztályi pártoló tagként - havi 50 forinttal - szervezetten is segíthetnénk a csapatot. Nádházi Sándor - Tószeg llfl® Köszönet a szíves vendéglátásért Városunkban már hagyomány, hogy a pedagógus-szakszervezet szolnoki nyugdíjastagozatát pedagógusnapon egy-egy iskola látja vendégül, így volt ez az idén is, amikor június elsején a kis csoportunkat a szolnoki Kertvárosi Általános Iskola igazgatónője, Sárkány Tiborné szeretettel fogadta, köszöntötte. Ünnepélyes keretek között tájékoztatott a város legkisebb iskolájának közelmúltbeli életéről, tartalmas, gazdag programjáról, terveiről s az eddig elért országos eredményekről. A gazdagon megterített aszPletykafalu - mint téli-nyári „kaszáló” Környezetünkért, a szebb városért A „semmi közepén” finn barátoknál tál, az ajándék, virág tette még teljesebbé a szép délutánt, melynek megrendezésében az iskola valamennyi dolgozója szeretettel közreműködött, segített. Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is hálás szívvel mondunk köszönetét a kedvességükért, a szeretetteljes vendéglátásért. Az iskola minden dolgozójának, tanulójának eredményekben gazdag újabb tanévet, sok-sok sikert kívánunk. Nyugdíjastársaim nevében: Ferencz Tiborné tagozatvezető Megszoktuk már, hogy május végén változik a vasúti menetrend. Rendben, ha valaki utazik, akkor utánanéz: honnan, hová, mikor indul, érkezik stb. Nos, a mi társaságunk is így tervezte meg a június 19-i, vasárnapi programot. Indulás Szolnokról Budapestre ekkor, vissza pedig... mikor is? Legjobb lesz a 18 órakor induló sebes a Nyugatiból - döntöttünk. Ezt „kinéztük” magunknak az Új Néplapban megjelent menetrendből, de biztos, ami biztos: érkezéskor a Nyugatiban is átböngésztük a „a sárga nagyokost”. Mindkét helyen ott volt a nagy B betű, közlekedik VII. 1-jéig... tovább már nem is olvastuk. Minek? Igyekeztünk is, fél hatkor már ott szobroz- tunk az induló vonatokat jelző tábla előtt, de a mi sebesünloiek híre-hamva nem volt, sem a táblán, sem a sínen. Irány a tudakozó, ahol már hosszú sor várt a kis ablak előtt. Ne is mondjam, akkor legtöbben a „mi vonatunkat” reklamálták. Egy férfi nem elégedett meg a hölgy válaszával, mindenképpen valaki illetékesebbel akart beszélni. Mindhiába bizonygatta, hogy a menetrenden szerepel. A kedvéért sem indítottak egy szerelvényt. Amikor én is az ablakhoz értem, az információt adó hölgy megnyugtatott: lesz még vonat Szolnokra, 19 órakor. Mondjuk ezt nélküle is tudtam. Csakhogy ha a menetrend jó, azt a bizonyos egy óra hosszat kellemesebben, kényelmesebben is el tudtuk volna tölteni, mint a zsúfolt pályaudvaron! Érzésem szerint valahol hiba csúszhatott a menetrendbe, vagy a B betűnél a magyarázat sikeredett félre? Nem hagyott nyugodni ugyanis az eset, s még a bosszantó utazás napján alaposabban szemügyre vettem az újságból gondosan eltett menetrendet. Ez azt mondja: B - Közlekedik VII. 1-ig és VIII. 29-től a hét első munkanapját megelőző nap kivételével. Hát...! Ha akarom vemhes, ha akarom... Ezek szerint VII. 1-ig sem közlekedik a 18 órás sebesvonat vasárnap?! Sajnos, „vasutasul” nemigen értek, s olybá tűnik, mások sem nagyon! F. J.-né - Szolnok A szolnoki, ún. Pletykafalu adottságait sokan ismerik, hiszen itt van a híres-hírhedt lengyel piac, és akik a közelében laknak, „élvezik” minden áldását. Nyáron, illetve tavasztól a hideg beálltáig a parkírozó éjszakázó vendégei - WC, tisztálkodólétesítmény híján - „ak- násítják” el a környező házak kerítését. A parkírozóban és a megközelítő útvonalakon szinte folyamatosan görgeti a szemetet a szél, s csalogatja a közeli szeméttelep illatát. A piac járdával kiépített úton nem közelíthető meg, továbbá hétvégi napokon a parkoló nem elégséges; az összetorlódott gépkocsik között a közlekedés életveszélyes. A körülmények megváltoztatására nincs pénz - mondják régóta az illetékesek. A közterület-felügyelők számára igazi „kaszáló” ez a térség. Összevárják a tiltott útszakaszon és a volt 4-es főút mellett tilosban parkolókat, s időnként „rendet vágnak”. De a két rendvágás között útba ejtik a közeli utcákat, s a „bűnelkövetőket” szigorúan büntetik. Zsenge hajtású demokráciánkban döbbenetes a közterület-felügyelők szemlélete, miszerint nem kötelesek azt vizsgálni, hogy ki mire akarja majd felhasználni a közterületen tárolt homokot vagy egyéb anyagot; a tények alapján bírságolnak. Ezen szemlélet következményeként látják sokan úgy, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” elv vezérli intézkedéseiket. Álláspontjuk komikus abban a Pletykafaluban, ahol az utcák többségében a gáz, a csatorna önerős kivitelezésben valósult meg - már ahol elkészült -, az utcák rendezetté tételében a lakosság szám- lálhatatlan társadalmi munkaórát adott a városnak! Korábban a közhasznú tevékenységért elismerés, köszönet járt! Akkor is szóltak az engedély nélküli homok, sóder stb. lerakásáért, de nem büntettek azonnal, hiszen ezen anyagokból megszépült vagy éppen épült egy ház, s értékesebb, nem utolsósorban szebb lett városunk. Megyeszékhelyünk sajnos egyre előkelőbb helyet vív ki magának a piszkos, ápolatlan városok sorában. Pontosítva: városképi hivatkozással a korábbi büszkeségünk, a MÁV-ál- lomás és^a jubileumi emlékmű ma lepusztult környezete, a 24 emeletes árkádsor naponta ismétlődő szeméthegye, a Ti- sza-parti sétányt sorozatosan érő vandál támadás, a Kos- suth-szobor országos közröhejt kiváltó „lefegyverzése” stb. tudatában a közterület-felügyelői intézkedések sűrítése, hatékonysága igen kívánatos lenne a belvárosban. Az előbbiek tükrében ugyanis komolytalan a Pletykafaluban városképi hivatkozással kiszabott bírságolás. És mindaddig, míg az itteni lakosság nem érzi, hogy a bírságolásokból befolyt összegből valamit visszaforgatnak a környezetünk jobbítására, a Pletykafalu mfcrad télen-nyáron bőven termő „kaszáló”! Soltész László Szolnok A szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola volt diákjaiból alig tíz hónapja alakult leánykarunk a közelmúltban - cserekapcsolat révén - egy hetet Riihimakiben, finn testvérvárosunkban töltött. Ott-tartózkodásunk alatt ösz- szesen öt koncertet adtunk. Kórusunk sikerét elsősorban Juhászné Zsákai Katalinnak, karvezetőnknek köszönhetjük, aki a műveket betanította, a repertoárunkat pedig Hadobás Jánosné zongorakísérete színesítette. Programunk során megis- merkedtüpk a város nevezetességeivel, az üvegmúzeummal, a könyvtárral, a városházával, és ellátogattunk egy hatalmas hulladékfeldolgozó üzembe, mely mutatta, a finnek mennyire ügyelnek környezetükre. Erről Simon Andrásné, Kisújszállás: Terhességi gyermekágyi segélyre jogosult, ha a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napon át volt egészségügyi biztosított, és gyermekét ezen idő alatt vagy a biztosítás megszűnését követő 42 napon belül szülte. Továbbá akkor is kérelmezheti, ha a biztosítás megszűnését követő 42 nap után táppénzen volt, vagy azt követően, 28 napon belül szült. Ami a segély összegét illeti: ha a szülés előtti 2 éven belül 270 napig volt biztosítása, 168 napig a mai átlagkeresetét kapja, ennél rövidebb idejű, de legalább 180 napi biztosítás esetén 1994. június 23., csütörtök ' Előzzük meg a betegséget! Nagy érdeklődéssel olvastuk az Új Néplap június 10-i számában, hogy a szívinfarktus megelőzését már a gyermekkorban el kell kezdeni. S bár sokan tisztában vagyunk azzal, a betegségek zöme az egészségtelen táplálkozásra, a helytelen életmódra vezethető vissza, mégsem fordítunk nagyobb gondot a megelőzésre. E cikkből kiderült, hogy az idős embereknél bekövetkezett érelmeszesedés már a gyermekkorban elkeződik, így a megelőzését is minél fiatalabb korban el kell kezdeni. Tudjuk, hogy az étkezésünk, a jó zsíros, kalóriában gazdag magyar étrend mindennek tekinthető, csak korszerű táplálkozásnak nem, s amikor rágyújtunk, akkor sem gondolunk arra,.ezzel is közelebb kerülünk az infarktushoz. Most mi - egészségünk megtartása érdekében - sok mindent megfogadtunk, ugyanakkor félünk, hogy majd nem lesz hozzá elég erőnk, kitartásunk. Éppen ezért kérjük, hogy az egészségügy mostohájának tekintett megelőzésről minél több figyelemfelkeltő tájékoztatást közöljenek. Erősítsék bennünk a hitet, a felismerést: ha nehezünkre is esik, hogy egészségesebben éljünk, erőfeszítésünk nem lesz hiábavaló. Tehát törődjünk többet a saját, a családtagjaink s mindany- nyiunk egészségével; idejében előzzük meg a végzetessé válható betegségek kialakulását. Bolyhos Éva (plusz öt aláírás) tanúskodnak az óriási fenyőerdők, ahová - a város zaja elől - szívesen költöznek az emberek. Kis csoportunkból néhányan a „semmi közepén” - finn barátaink hívják így a vidéket - lakó családhoz kerültünk, akik úgy törődtek velünk, mintha a saját gyermekeik volnánk. A pohjo- larinntei középiskola diákjaival pedig már az első napokban szoros barátságot kötöttünk. Hazautazásunk előtt Finnország fővárosába, Helsinkibe is ellátogattunk. Képünk is ott készült, a tengerparton. Ezúton is köszönetét mondunk az iskola igazgatójának, dr. Peténé Balázs Erzsébetnek, a volt tanárainknak és mindazoknak, akik ezt a felejthetetlen utazást számunkra lehetővé tették. König Laura és Kárpáti Kinga pedig a napi átlagkereset 65 százalékát:. K. L.-mé, Mezőtúr: A várandóssági pótlék a terhesség tizenkettedik hetétől kérelmezhető. Ha vonta utalják, s a kérelmet a munkahelyi tb-kifezető helyen, ennek hiányában pedig az egészségbiztosítási pénztár egységéhez kell benyújtania. „Bámat” jeligére: Az Anyaoltalmazó Ház címe: 1201 Budapest, XX. kerület, Török Fló- ris u. 228. (Tel.: 283-0194.) Németh Kálmán, Mezőtúr: Kérésére közöljük a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének címét: 1146 Budapest., Hermina út 47. Küldjön egy képet! Rizsaratáskor - 1956-ban Régóta figyelem azokat a fotókat, amiket az olvasók juttatnak el a szerkesztőséghez, ezért elhatároztam, én is küldök egyet. Ez a kép 1956-ban készült, amikor az édesapám, Csőke István egy rizstermelő szakcsoport tagja volt. A kocsin balról micisapkában (saját lovainkkal), a felső sorban balról az első én vagyok, majd Klinkó Lajosné, a harmadik az anyukám, Csőke Istvánná, aki sajnos már nem él és Cseh Gizella. A második sorban Cseh Lajos, ifj. Klinkó Ferenc és id. Klinkó Lajos. A kocsi mellett Cseh Margit és ifj. Cseh Lajos. Somodi Sándorné (Csőke Julianna) - Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Szerkesztői üzenetek
