Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-21 / 144. szám

1994. június 21., kedd Sport íi Rekdal és Dahli a két megmentő LaJ Norvégia- Mexikó 1-0 (0-0) Norvégia: Thorstvedt - Berg, Bratseth, Björnebye, Haaland - Bohinen, Mykland, Leon- hardsen, Jakobsen - Flo, Fjörtoft Mexikó: Campos - C. Sua­rez, Perales, Gutierrez, J. R. Ramirez - Valdes, Ambriz, del Olmo, L. Garcia - H. San­chez, Zague Küzdelem a javából, nem sok Puhl az egyetlen magyar szereplő látványosság! Az első félidőben Norvégia dolgozott ki több helyzetet, fordulás után a hő­séggel jobban megbirkózó kö­zép-amerikaiak tűntek jobbnak. Washington, RFK-stadion, 56 500 néző vezette: Puhl (magyar) Gólszerző: Rekdal (85. perc) Sárga lapok: Haaland (17.), Leonhardsen (27.) illetve C. Suarez (61.) Cserék: Jakobsen helyett Halle (a szünetben), Mykland helyett Rekdal (79. perc), illetve Valdes helyett Galindo (a szü­netben), Gutierrez helyett Ber­nal (70.) Jók: Thorstvedt, Leonhard­sen, illetve Zague, Garcia Egil Olsen: - Nem számítot­tam ilyen nehéz mérkőzésre. Jobban éltünk az esélyeinkkel, ezért győztünk. Az első félidő­ben számos hibát követtünk el. Különösen a támadások befeje­zése volt szegényes. A hőség a hibák elkövetésében bizonyo­san közrejátszott. Az olaszok el­len sokkal nehezebb dolgunk lesz. Miguel Mejia Baron: - Óri­ási harc folyt. Büszke vagyok játékosaim küzdőképességére. Most már nincs más hátra, hat pontot kell begyűjteni a tovább­jutás érdekében. Kjetil Rekdal, a gólszerző:- Büszke vagyok, hogy ennek a csapatnak tagja lehettem. Éle­tem legnagyobb pillanata volt a gól. Olyan helyzethez jutottam, amit vétek lett volna kihagyni. Norvégia egyébként minden idők első vb-finalista győzelmét ünnepelhette. Pelé a mérkőzés után: - Ha azt veszem, hogy Mexikó igen erős képviselője a latin futball- nak, akkor aggódom, hogy ilyen könnyen adta el a három pontot. Bolívia és Kolumbia fiaskója után ez a vereség hideg zuhany. Kamerun­Svédország 2-2 (1-1) Kamerun: Bell - Tataw, Song, Libiih, Agbo - Foe, M’Bouh, Kalla, Mfede - F. Omam-Biyick, Embe Svédország: Ravelli - R. Nilsson, P. Andersson, Björk- lund, Ljung - Schwarz, Them, Ingesson, Blomqvist - Brolin, Dahlin Olyan mérkőzés volt, ami­lyennek tippelték: remek. A döntetlen igazságos. Pasadena, Rose Bowl sta­dion, 91 856 néző Vezette: Noriega (perui) Gólszerzők: Embe (31. perc), Omam-Biyick (47.), illetve Ljung (8.), Dahlin (75.) Sárga lapok: M’Bouh (5. perc), illetve Dahlin (72.) Cserék: Embe helyett Mo- uyémé (81.), Mfede helyett Maboang (87.), illetve Blomqvist helyett H. Larsson (61. perc) Jók: Kalla, Agbo, Embe, il­letve Them, Schwarz, Ingesson Dahli, a svéd gólgyáros Lapozgató Sárgák Bolívia (4): Soria, Baldi- vieso, Borja, Quinteros. Németország (2): Möller, Kohler. Spanyolország (2): Luis Enrique, Caminero. Koreai Köztársaság (2): Kim Joo Sung. Choi Young II. Egyesült Államok (1): Harkes. Svájc (2): Herr, Subiat. Írország (3): Phelan, Cayne, Irwin. Kolumbia (3): Herrera, Walderrama, Alvarez. Románia (1): Ra- ducioiu. Belgium (2): Grün, Weber. Marokkó (3): Nay- bet, Daoudi, Azzouzi. Nor­végia (2): Haaland, Leon­hardsen. Mexikó (1): C. Su­arez. Kamerun (1): M.Bouh. Svédország (1): Dahlin. Pirosak Bolívia (1): Etcheverry. Spanyolország (1): Nadal. Góllista Még csak az első fordulón van túl csupán néhány együttes, a román Raducioiu máris két­szer zörgette meg a kolumbia­iak hálóját, egy találattal tizen­öten büszkélkedhetnek. De hol van még a vége? 2 gólos: Raducioiu (román). 1 gólos: Klinsmann (német), Salinas (spanyol), Goichoechea (spanyol), Hong Myung Bo (dél-koreai), Seo Jung Won (dél-koreai), Hagi (román), Va­lencia (kolumbiai), Houghton (ír), Wynalda (amerikai), Bregy (svájci), Degryse (belga), Rek­dal (norvég), Embe, Omam-Biyick (kameruni), Ljung, Dahlin (svéd). Sacchi, a „Lehetetlen’’ Az olaszok egyszerűen „Le­hetetlen” becenévvel látták el Arrigo Sacchit, az itáliai válo­gatott szövetségi kapitányát. Amikor az írek elleni esetleges vereség kilátásairól faggatták, azt mondta: „Lehetetlen.” Kikaptak. A találkozó után kapott egy kényes kérdést. Le­hetséges, hogy be sem jutnak a tizenhat közé?- Nem, az lehetetlen - hang­zott a szakvezető válasza. Nem tartják lehetetlennek, hogy a kopasz kapitányt me­nesztik a World Cup után. Mert már ajánlgatták neki, távozzon a történelmi vereség után. Eddig: Atlanta Vasárnap éjjel - a helyi tévé­nézettségi statisztikák szerint - az amerikai nagyvárosok sport- kedvelői közül az atlantaiak kapcsolták be a legnagyobb számban a készülékeket. A képernyő előtt ülés dobo­gós sorrendje (a városi népesség Anglia, Svájc százalékos arányában): Atlanta 7,7, Boston 7,4, New York 7,1. Pszichológus „Zsiráf” Jackie Charlton igazán tud bánni ír játékosaival. A „Zsiráf” becenévre hallgató angol szö­vetségi kapitány az utóbbi más­fél évben bőven kitehette volna például Paul McGrath szűrét egyszer s mindenkorra a vb-ke- retből, annyi volt a gondja vele. Nem tette ki. Ezért jó pszi­chológus is a maga módján.- Paul nehezen kezelhető egyéniség. Tavaly nyáron azt mondtam: adok neki nyolc hó­napot, és „beáll a sorba”. Az olaszok ellen példásan küzdött. Hányszor vitáztam az ír újság­írókkal, akik azt tanácsolták: szabaduljak már meg végre tőle, mert öreg is, továbbá meg­rögzötten fegyelmezetlen em­ber. Nekem lett igazam. A sajtó visszhangja Jackie Charlton csapatának Olaszország elleni győzelmét Angliában is megünnepelték. Sunday Mirror: „Háromszo­ros hurrá Jackie Charlton hősei­nek! Egyszerűen lejátszották az esélyes olaszokat a pályáról, Houghton csodálatos gólt lőtt.” Sunday Times: „Az írek még jobban és eredményesebben ját­szottak, mint az szurkolóik vár­ták. Ezzel a csapattal komolyan kell számolni.” Sunday Express: „A szurko­lók egyszerűen nem hittek a szemüknek, amikor szuper Ray bebombázta a győztes gólt.” A svájci újságok visszafogot­tan értékelték csapatuknak a há­zigazdák ellen elért döntetlen­jét. Le Matin: „Most egy pontot nyertünk, vagy kettőt vesztet­tünk? Mindenesetre nagy a csa­lódottság a svájci táborban.” Sonntags-Blick: „Tovább kell vámunk a 40 év utáni első világbajnoki győzelmünkre.” Sonntags-Zeitung: „A dön­tetlent tulajdonképpen vereség­ként kell értékelnünk. Pedig ilyen csodálatos stadionban ed­dig még soha nem játszhatott a válogatott.” Kosárlabda, országos diákolimpia döntő Gépiparis banánhéjkeringő Hódmezővásárhelyen, a Hód­tói Sportcsarnokban rendezték meg az idei diákolimpia kosár­labda döntőit. A IV. korcsopor­tosok között megyénket, a szol­noki Jendrassik György Gép­ipari Szakközépiskola csapata képviselte. Az ország nyolc leg­jobb gárdája, két csoportban mérte össze erejét. Az A-ban Sopron, Baja, Budapest, Ka­zincbarcika, míg a B-ben Szol­nok, Dombóvár, Szombathely és Nagykőrös együttesei vias­kodtak. Először a vasi megyeszékhe­lyiek ellen lépett pályára az Axon Rt. álltai támogatott le­génység, ahol egyik csapat sem fordított nagy hangsúlyt a véde­kezésre, ezért kosarakban bő­velkedő, látványos összecsa­pásra került sor. Csak az első percek hoztak kiegyenlített mérkőzést, a félidő derekától már érvényesült a papírforma, ami a különbségben is jelentke­zett. Végül magabiztos, köny- nyed játékkal 112-80-ra dia­dalmaskodott a szolnoki team. A második mérkőzés bizonyult a banánhéjnak, hiszen a nagy­kőrösiek ellen Bódi Ferenc, a Jendrassik húzóembere, a 10. perctől már három személyi hi­bával játszott a szőrösszívű sípmesterek jóvoltából. így is volt esély a sikerre, hiszen egé­szen az utolsó percig állt a zászló. Végül a helyzeteit pon­tosabban értékesítő Kőrös, 72-67-re hozta a létfontosságú meccset. A harmadik, Dombó­vár elleni derbi, már az ellenfél egyértelmű fölényével telt, kö­szönhetően a 202 cm magas centerüknek. A 112-83-as vere­ség azt jelentette, hogy az 5-8-ik helyért mérkőzhettek a gépiparisok. A rájátszásban már nem hibázott az olajos gépezet, mivel a soproniakat 78-75-tel, a szombathelyieket 82-49-cel, ütötték el a vérmesebb remé­nyektől. Most bánták csak iga­zán azt a fránya nagykőrösi bot­lást, hiszen ha a dobogó nem is, de a negyedik hely feltétlenül dukált volna. Ennek ellenére di­cséret illet mindenkit, hiszen az iskola történetének legnagyobb sikerét hozta a döntő. Akik mindezt kiharcolták: Bódi Fe­renc, Ihász Péter, Török Róbert, Sonkoly Béla, Osman Sándor, Cseppentő Nándor, Szolnoki László, Cseresznyés István, Kiss Tamás, Baricza György. S. L. Wimbledoni statisztikák Biber: ezüst A wimbledoni bajnokság pénzdíja a tavalyihoz képest 12 százalékkal nőtt, így összesen 5.6 millió angol font (mintegy 8.53 millió dollár) talál gazdára. Az egyes versenyszámok győztesei az alábbi pénzdíjat kapják: férfi egyes: 525 ezer dollár, női egyes: 472 200 dol­lár, férfi páros: 215 300 dollár, női páros: 186 150 dollár, ve­gyes páros: 91 400 dollár. Ami a wimbledoni bajnoksá­gok történetét illeti, a kilencsze­res egyéni bajnoknő, Martina Navratilova abszolút rekorder. A legtöbb egyes bajnokságot nyert teniszezők: férfiak: 7 győzelem: William Renshaw (brit, 1881-86, 1889), 5 győze? lem: Björn Borg (svéd, 1976-1 80). H. Laurie Doherty (bfit, 1902-06). Nők: 9 győzelem: Martina Navratilova (cseh, amerikai, 1978-79, 1982-87, 1990). 8 győzelem: Helen Wills Moody (amerikai, 1927-30, 1932-33, 1935, 1938). 7 győzelem: Do­rothea Douglass Chambers (brit, 1903-04, 1906, 1910-11, 1913-14). 6 győzelem: Blanche Bingley Hillyard (brit, 1886, 1889, 1894, 1897, 1899-1900). Billie Jean King (amerikai, 1966-68, 1972-73, 1975), Su­zanne Lenglen (francia, 1919— 23, 1925). A Budapesti Atlétikai Szö­vetség a hét végén 14. alka­lommal rendezte meg „Kis- díj” -nak nevezett hagyományos nemzetközi atlétikai versenyét, amelyen norvég, svéd, litván, ukrán, bajor és német verseny­zők is rajthoz álltak. A Szolnoki MÁV-MTE ifjúsági korú atlé­tája, Biber Zsolt (edző: Biber Pál) a 7,26 kg-os súlygolyóval 15,38 m-es eredményt ért el, s ez a dobogó második fokát je­lentette számára. Jelentősek ezek a nemzetközi versenyek, hiszen a jövő évi Európa-baj- nokságra való felkészüléshez jól hasznosítható tapasztalato­kat nyújtanak. Labdarúgás A 34. forduló megyei válogatottja Az első csapat: Rézsó (Új­szász) - Farkas J. (Jászkisér), Varga (Újszász), Kun (Szol­noki Vegyiművek), Bartus (Martfű) - Ecseki (Szolnoki Vegyiművek), Méri (Martfű), Török (Mezőtúr), Závoda (Kunszentmárton) - Csillag (Kunhegyes), Szilvási (Új­szász) A második csapat: Herédi (Jánoshida) - Makai (Újszász), Györgyei (Jászalsószent­györgy), Drávucz (Jászkisér), Rácz (Jászboldogháza) - For­gács (Meztúr), Mitykó (Martfű), Sipos (Kunhegyes), S. Nagy K. (Kisújszállás) - Lődi (Tószeg), Utassi (Jászki­sér) A forduló játékosa: Rézsó Péter (Újszász) A forduló játékvezetője: Kalicz (Jánoshida - Kunhe­gyes) A zárófordulóban nem ké­nyeztették el a csapatok a né­zőket, hiszen mindössze 26 gól született, s ez mindössze 2,8-es mérkőzésenkénti átla­got jelent. Hárman - Bárány (Rákóczifalva), Szilvási (Új­szász), Szabad (Jászapáti) - fejjel juttatták a hálóba a lab­dát, Csillag (Kunhegyes) és Pálinkás (Kunszentmárton) szabadrúgásból volt eredmé­nyes, míg Mosonyi Cs. (Alaty- tyán) elhibázta a tizenegyest. Szabó Györgyöt „felruházza” a polgármester; jobbra az aranycsapat (Fotó: B. S.) Kétezer ember közös ügye a foci A fiatalság diadala Kunhegyesen Nagy trakta várta a kunhe- gyesi városházán a helyi KESE labdarúgóit tegnap délután. Szelekovszki István polgármester látta vendégül az 1993-94. évi megyei első osztályú labdarúgó-bajnokság győztes együttesét. A csapat­tal rokonszenvezőkkel együtt közel 200 ember tolongott a díszteremben és a folyosókon, hogy tanúja lehessen az ün­nepélyes ceremóniának. Már a Himnusz hangjai előtt va­lamennyi résztvevő díszbe öl­töztetett szívvel érkezett. Nem csoda, hisz Kunhegyes ifjú városa eleddig még nem dicsekedhetett el azzal, hogy NB III-as labdarúgó-csapattal gazdagodott. A polgármester méltatta azt a fiatalos lendületet és tenni akarást, amely a csapat vala­mennyi tagját jellemzi, az edzővel, Varga Lászóval egyetemben. „Városunk ál­landó építkezési folyamatába jól illik a labdarúgók sziszte­matikus munkája, amelynek külön értéke, hogy játékosa­ink kapcsolódnak Kunhe­gyeshez. Külön öröm szá­momra, hogy ősztől nagyobb települések csapatai is elláto­gatnak hozzánk, és elvihetik hírünket a megye határain túlra. Azzal, hogy maguknak örömet szereztek a bajnoki aranyéremmel, másokat is megörvendeztettek, mert Kunhegyesen több mint két­ezer ember közös ügye a foci. Még a választások alkalmával is több szó esett a gárda ki­tűnő szerepléséről, mint a pár­tok vetélkedéséről.” Varga Ferenc, a megyei labdarúgó-szövetség titkára némi nosztalgiával idézte fel az ’50-es évek futballját, mint egykori újszászi játékos. An­nak ellenére, hogy a KESE az Újszásszal futott versenyt csaknem a fináléig, a titkár úr amondó volt: Kunhegyesen nagyobb jövője van az NB Ill-nak, mert Szabó András, („mellékesen”) alpolgármes­ter, Európa-hírű utánpótlás­bázist épített ki a településen.- A szövetség nevében azt ígérhetem, közbenjárunk a MAL-nál azért, hogy az ifjú NB III-as együttes területileg olyan besorolást nyerjen, amely anyagilag a legkedve­zőbb lesz számára. Varga Ferenc nagy érték­nek tekintette azt a lokálpatri­otizmust, amelyet a polgár- mester is hangsúlyozott. Ezút­tal nemes gesztust gyako­rolva, átengedte az érmek át­adását Kunhegyes első embe­rének azzal a szándékkal, a siker közös kovácsai hadd kö­szöntsék egymást első kézből. Természetesen a szövetség 20 ezer forintos jutalma is kész­pénzben rendelkezésre állt, mellé egy szövetségi zászló és oklevél dukált. Kovrig Zoltán szakosztály- vezető szilárdan állta a jutal­makat, de azért lapunk mun­katársának elárulta, hogy a jövőben szegre akasztja a stoplis cipőt, és csakis a me­nedzseri teendőkre koncent­rál. Varga Lászlónak csaknem fülig ért a szája az örömtől. Nincs is abban semmi külö­nös, mert fiatal szakember számára nem létezik nagyobb elismerés egy bajnokság megnyerésénél. Az 1931-ben alakult első csapat késői utó­daival bebizonyította, hogy a kemény és kitartó küzdelem meghozza gyümölcsét. — Amit elértünk, csakis a munkának köszönhető. Bát­ran ki merem mondani, mi sem ellenfelet, sem játékveze­tőt soha nem környékeztünk meg. Nagy öröm számomra látni a boldog kunhegyesi embereket. Sajnálom, hogy karcagi létemre ezek az érzé­sek nem keríthettek hatal­mukba szülővárosomban. En­nek csupán az az oka, hogy nem kaptam meg azt a támo­gatást, amit a kunhegyesi ve­zetőktől. A polgármesteri borítékok kiosztása után közös vacsora zárta az ünnepséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom